Amerikai álom - 11. fejezet

Sziasztok! Nem volt időm írni a vizsgáim miatt, de most már van egy kis szabadidőm, bár nem sokáig. Jó olvasást kívánok az új részhez! :) D.~

Amerikai álom - 11. fejezet

Anne szemszög

Úristen! Nem vagyok normális! - dőlök belülről a szállodai szoba ajtajának. - Komolyan ezt mondtam neki? És még rá is kacsintottam!? - sopánkodok magamban.

- Minden rendben? - kérdi Eva.
- Persze! - vágom rá egyből. Kétkedve néz rám. - Mehetünk? - terelem el a szót.
- Igen, csak hozom a táskámat.

Megkönnyebbülve sóhajtok fel. Evaval megbeszéltük, hogy elmegyünk kicsit mászkálni a városba, ha már van egy kis szabadidőnk. Vásárolgatunk, majd beülünk kajálni valahova.

~~~

3 órával és fejenként két szatyornyi ruhával később már a pláza egyik kínai éttermében vacsorázunk. Már nagyon éhes voltam, egész nap csak egy croissantot ettem.

- Nem is mondtad, hogy beszéltél apuval - mondom, mikor leültünk egy üres asztalhoz enni.
- Ja igen, elfelejtettem szólni, hogy keresett, ne haragudj! George nagyon mérges volt?
- Egy kicsit kiakadt, igen, de megnyugtattam, hogy minden héten legalább egyszer beszélünk telefonon.
- Nagyon aggódik és félt benneteket - néz rám komolyan.
- Tudom... Amióta anyu... - sóhajtok. - Néha kicsit túlzásokba esik.
- Csak szeret titeket. És szeretne minél több időt eltölteni veled és Peterrel, pont ezért, mert soha nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet.
- Tudom... - sóhajtok. Ez a beszélgetés kissé megölte a hangulatot, de Eva próbálja elterelni a gondolataimat.
- És, van Londonban valaki, aki hazavár? - mosolyog rám.
- Jelenleg nincsen... 1 éve szakított velem a barátom, akivel 4 évig voltam együtt...
- Oh, én nagyon sajnálom... nem tudtam - szabadkozik.
- Semmi gond, Eva - nyugtatom meg. - Már túl vagyok rajta. És jobb is így, hogy nincs senkim, legalább nyugodt szívvel jöttem el otthonról.
- Igazad lehet.
- És neked? Van valakid?
- Nincsen - süti le a szemét.
- Apu szerint olyan vagy, mint egy szerelmes tini. És megmondom őszintén, szerintem is van benne valami. Ki vagy virulva - vigyorgok rá. - Na, mondd el! - nyúzom.
- Jól van, jól van, shh! - csitít el. - Igazából van valaki...
- Tudtam!
- Anne! - szól rám. - Halkabban!
- Oké, oké, de mesélj már!
- Ígérd meg, hogy senkinek sem mondod el! Nem derülhet ki!
- Ígérem!
- Andrew az - suttogja.
- Milyen Andrew? - nézek rá bárgyún. Nem válaszol, csak jelentőségteljesen néz vissza rám. Leesik, hogy kiről beszél. - Az az Andrew? - hüledezek.
- Igen.
- Ez tök jó! Örülök nektek! - ölelem meg ültünkben. - De remélem, jól bánik veled!
- Igen - mosolyog. - Bár elég nehéz így, hogy titokban találkozhatunk csak, és nyilvánosan pedig semlegesnek kell lennünk egymás felé.
- De hát, miért?
- Hogy-hogy miért? Nem tudhatják meg a fejesek, hogy több van köztünk, mint munkakapcsolat.
- Szerintem ez butaság.
- Gondolj csak bele, mi van, ha netán összevesznénk? Kihatna a munkánkra is, hogy nem tudnánk együtt dolgozni. A rendezők Normannek és Emilynek sem örültek, mikor rájöttek, hogy van valami köztük.
- Tessék? - nyúlik meg az arcom.
- Igen, már kb. 1 éve, de Andy szerint csak szex van köztök. Illetve volt.
- Hogy-hogy már csak volt? - kíváncsiskodom, remélhetőleg nem túl feltűnően.
- Nem igazán tudom, Andy csak annyit mondott, hogy Normannek elege lett Emilyből. Állítólag a csaj többet érez Norman iránt. De ez látszott is rajta. Ma viszont a forgatáson elég ramatyul nézett ki Em. Andrew elmondása szerint, Norman tegnap kidobta. És, ha Emily nem fogja tudni kezelni a helyzetet, az baj, ugyanis több közös jelenetük lesz.
- Értem.
- Úgyhogy nem szeretném, ha ez kiderülne és esetleg emiatt elbocsájtanának. Én ugyanis csak egy háttérmunkás vagyok, nem az egyik szereplő. Engem simán kirakhatnak.
- Jól van, Eva, megértettem, és ne aggódj, nem árulom el senkinek - mosolygok. - Én jól laktam - dőlök hátra a székemben.
- Én is. Menjünk, holnap korán kell kelnünk.

Norman szemszög

9 óra van és mi már a forgatási helyszínen vagyunk. Most éppen a lakókocsimban ülök - kivételesen nem osztozkodom senkivel a kocsin -, és próbálok még egy kicsit relaxálni, szürcsölöm a kávémat, s várom, hogy elkezdődjön a mai napi munka. Kopognak. Biztos az egyik asszisztens.

- Igen? - szólok ki csukott szemmel, a szék háttámlájának döntve a fejemet.
- Ne haragudj, nem akarlak megzavarni... - a hang hallatán egyből kipattan a szemem és én magam is felpattanok a székből, minek következtében sikeresen magamra öntöm a forró kávémat.
- Bassza meg! - szitkozódom.
- Jól vagy? - lép közelebb hozzám Anne.
- Nagyon meleg ez a rohadt kávé! - gombolom ki az ingemet.
- Had segítsek! - s már törölgetni is kezdi egy zsepivel a kávé csíkot a mellkasomtól kiindulva a hasamig.

Összerándulok a mozdulatra, mikor a hasamnál jár. A vérem kezd egy bizonyos pontba sűrűsödni. Ha csak egy 10 centivel lejjebb tévedne a keze... Elkapom a kezét, mire ijedten néz fel rám. Enyhítek a szorításon.

- Elég lesz - szűröm a fogaim közt, már igencsak lüktetek odalent. - Köszönöm!
- Oh, ne haragudj - húzza vissza a kezét.
- Semmi gond. Miért jöttél? - viszem a bögrét a mosogatóhoz. Muszáj távolabb kerülnöm tőle.
- Eva küldött, hogy hozzam be neked a ruhákat - mutat a székre tett holmikra - és vegyem le a méreteidet a biztonság kedvéért.

Megdermedek. Hogy Anne vegye le a méreteimet? Ilyen felfokozott állapotban?

- Miért van erre szükség? Tudja a méreteimet.
- Igen, de azt mondta, hogy egyrészt nekem is gyakorlás, másrészt meg mi van, ha híztál vagy éppen fogytál a tavalyi méreteidhez képest.
- Hidd el, ugyan azok a méreteim - győzködöm, kizárt, hogy pont most vegye le a méreteimet.
- Én elhiszem Norman, de ezt a feladatot kaptam - rántja meg a vállát.
- Mi lenne, ha másnak vennéd le a méreteit? - kapaszkodom az utolsó mentőövembe.
- Mégis mi bajod van? Velem van problémád? - kérdezi kétségbeesve. - Akkor mondd meg, és ne ócska kifogásokat keress! - lép mellém a mosogatóhoz.
- Nincs semmi bajom, főleg nem veled!
- Akkor? Miért viselkedsz így?
- Csak ez most... nem alkalmas! Menj valaki máshoz gyakorolni!
- Tessék? - képed el. - Na jó, ide figyelj Norman! Nem tudom, hogy mi bajod van, de kérlek had vegyem le a méreteidet és már itt sem vagyok! Ez az első napom és nem szeretném, ha már is elküldenének, mert te nem engeded meg, hogy végezzem a munkámat!
- Jól van! Le akarod venni a méreteimet? - állok szembe vele és nézek mélyen a szemébe. - Akkor tessék! Tedd a dolgodat! - emelem fel a hangomat.

Megszeppenve néz rám, de egyből hozzá lát a feladatához. Először a vállszélességemet méri le, majd feljegyzi a papírjára, s így megy sorba, míg a csípőmhöz nem ér. Bármennyire is próbáltam erőt venni magamon, s lehiggadni, nem ment. Egyre csak lüktetett a férfiasságom, főleg mikor Anne keze arra tévedt. Előttem térdelve akarja levenni a csípő és a lábhossz méretemet, mikor neki is feltűnik, hogy igen csak dudorodok elöl. Egyből felkapja rám a fejét, én pedig felnyögök, egyrészt a látványtól, ahogy Anne előttem térdel, másrészt pedig szégyenemben. Anne zavartan és fülig vörösödve áll fel.

- Ne haragudj, én nem...
- A méreteimet akartad, akkor fejezd be, amit elkezdtél! - nézek rá dühösen. Nem ellenkezik, még mindig zavarban térdel vissza elém.

Nem a csípőmhöz tér vissza, előbb a lábam hosszát méri le. Csak eztán tér át a kritikus pontra. Próbál gyors és szakszerű mozdulatokkal mielőbb végezni, de remegő kezei nem hagyják.

- Kész vagyok - áll fel lesütött szemekkel.
- Én is, teljesen - szalad ki a számon.

Rám kapja a tekintetét és percekig csak nézünk egymás szemébe. Teljesen elbűvöl ez a lány.

- Mennem kellene - suttogja.
- Igen, nekem is el kellene mennem - jegyzem meg gúnyosan, mire még jobbal elpirul.

Újra szólásra nyitná a száját, de megelőzöm.

- Muszáj megtennem - nyögöm ki, majd közelebb lépek hozzá, megfogom a csípőjét, magamhoz rántom és megcsókolom. Hosszan és mélyen.

Amerikai álom - 10. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt, jó olvasást kívánok hozzá! Üdv.: D. ~

Amerikai álom - 10. fejezet

Norman szemszög

Az első forgatási nap elég döcögősen ment. Mindenki karaktere szerepet kapott az első napon, így az egész csapat melózott. Kivéve Annet... 10 órára értünk a forgatási helyszínre, 11 volt, mire elkezdtünk melózni, de fél 2-kor már mindenki nyűglődött. Azt hiszem tegnap mindenki többet ivott a kelleténél. Aktuális rendezőnk, Greg Nicotero le is fújta a forgatást aznapra. De kikötötte, hogy holnap reggel 8-kor indulunk. A szálloda előtt nagy tömeg fogad minket. Fotósok... Nagy nehézségek árán, de bejutottunk a szállodába. Most Andy-t várom, hogy elkérje a recepcióról a szobánk kártyáját, mikor valaki a vállamra tette a kezét.

- Norman!
- Greg! - fordulok felé.
- Tegnap nem láttalak a bárban - mosolyogva húzza fel a bal szemöldökét.
- Elfáradtam és korán lepihentem - rögtönözök, de elég kételkedve néz rám.
- Minden oké veled? Vagy inkább veletek?
- Ezt meg hogy érted?
- Tudod, hogy hogy értem... Mindenki tudja, hogy elég rég óta van közted és Emily közt valami, de ma Emily elég savanyú volt, tegnap te sem jöttél le a bárba...
- Befejeztem a dolgot kettőnk közt. És jól vagyok, tényleg - biztosítom. - Emily nehezebben viseli, de túlságosan is kezdett kötődni hozzám, ezt pedig én nem akartam. Jó volt addig, amíg csak szex volt, de Emily kezdett túlzásokba esni, így véget vetettem neki.
- Értem. Remélem ez nem fog kihatni a munkátokra, jó pár közös jelenetetek lesz - veregeti meg a vállamat.
- Részemről nem fog.
- Jól van.

Andrew tart felém, mikor furcsa érzésem támad, és mintha valami kényszerítene, hogy a bejárathoz nézzek. Az a valami, jobban mondva valaki, nem más, mint Anne jelenléte. Csak úgy vonzza a tekintetemet maga felé. Nevetve lépked felénk Daniellel az oldalán. Mit keres ez mellette? És hol voltak ezek együtt? És Anne miért nevetgél Daniellel? Egyre mérgesebbé kezdek válni és nem értem, hogy miért.

- Mehetünk haver? - kérdi Andrew.
- Persze - válaszolom, de rá sem nézek. A napszemüvegem mögül nézem Annet, és szerencséje, hogy nem látja a szikrákat szóró tekintetemet. Nehezen tudnám kimagyarázni magam.
- Elég feltűnően bámulod - súgja oda Andy.
- Kit? - fordulok felé.
- Annet.
- Nem bámultam, csak elgondolkodtam, hogy ma nem láttam a forgatáson - mentem a helyzetet.

Andrew nem válaszol, így csendben liftezünk fel a szobánkig.

- Te nem vagy éhes? - kérdezi Andy belépve a szobába, míg én a nappaliban a minihűtőhöz lépek és kiveszek belőle egy vizet.
- De. Szálloda étterme, vagy menjünk el valahova kajálni?
- Mozduljunk ki, amíg még lehet - céloz itt arra, hogy még nem tudják annyian, hogy itt forgatunk, így ha jól álcázzuk magunkat, akkor talán nem ismernek fel a rajongók.
- Oké, de előbb lezuhanyoznék - válaszolom, de közben kopognak az ajtón.
- Amíg te kinyitod, addig én zuhanyozok le - nevet kárörvendően.

Már meg sem lepődök rajta. Nagyon jó barátok vagyunk és néha olyanok, mint két rossz kölyök. Mosolyogva lépek az ajtóhoz, s nyitom ki. Anne áll ott. Egy kissé alább hagy a mosolyom.

- Szia - köszön.
- Szia.
- Öhm... bemehetek? - mutat mögém.
- Persze - tárom szélesre az ajtót.
- Nem akarok zavarni, csak a pólódat hoztam vissza. Kimostam - nyújtja felém. - Köszönöm.
- Nem kellett volna - válaszolom, mire értetlenül néz rám. - Van egy csomó pólóm, nem hiányoltam volna ezt az egyet - villantok fel egy félmosolyt. Nem válaszol, beáll a kínos csönd, amit végül én török meg. - Hogy-hogy nem jöttél ma dolgozni?
- Nem éreztem jól magam és Frank megengedte, hogy pihenjek - válaszolja, mire önkéntelenül is felhördülök és gondolkozás nélkül kezdek el beszélni.
- Annyira azért csak jól voltál, hogy Daniellel járkálj és nevetgélj, hm?
- Te most számon kérsz engem? - lepődik meg. - Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de Daniellel az utcán futottam össze, mikor a mosodából jöttem a szálloda fele - emeli meg mérgében a hangját. - De, ha már itt tartunk, nekem is lenne egy kérdésem - teszi csípőre a kezét. Nagyon szexi így, feldúltan. Azonban egyszer, s mind, mintha elmenne a bátorsága.
- Igen?
- Te... Te átöltöztettél engem tegnap este!
- Igen - válaszolom nyugodtan. - Gondoltam kényelmesebb lenne egy pólóban aludni, mint egy miniruhában.
- És... levetted a... melltartómat is - pirul el és már nem is olyan bátor a hangja. Megértem, hogy mire kíváncsi és egy kicsit fölényben is érzem magam.
- Így van - vigyorgok kajánul. Ő még jobban elvörösödik, kezdem megsajnálni, s megkegyelmezek rajta. - Ne aggódj, úriember voltam és nem leskelődtem - válok komollyá. Még mindig kételkedve néz rám, majd nagyot sóhajt.
- Köszönöm - suttogja. - Én most... megyek is.

Odakísérem az ajtóhoz, kinyitom neki, s ő ki is lép rajta, majd visszafordul és pimaszul mosolyog rám.

- Egyébként nem volt rossz... mármint a látvány - kacsint, s már lépked is a szobája felé.

Nevetve csukom be az ajtót, most valószínűleg ő érzi magát fölényben. Andrew a szoba ajtajában áll és karba font kézzel, komoly arccal néz rám.

- Mit akarsz te ettől a lánytól?
- Magam sem tudom, de nagyon vonz - vallom be mosolyogva. Andrew sóhajt.
- Csak meg ne égesd magad! - figyelmeztet. - Tudod, hogy bármiben számíthatsz rám és támogatlak, de ez Norman... - rázza meg a fejét.
- Tudom, hogy őrültség, és hogy fiatalabb nálam, de... - túrok a hajamba. - Nem tudok ellen állni neki - vigyorgok. - Jó érzés a közelében lenni.
- Csak kérlek, légy óvatos! És ne bántsd meg őt - sóhajt "beleegyezően".
- Nem áll szándékomban - mosolygok és bevonulok a fürdőbe.

Amerikai álom - 9. fejezet

Sziasztok! Nagyon belelendültem a fejezetek írásába, így itt is van a következő! Viszont hamarosan tényleg vizsgázom, szóval nem tudom még, hogy mikor tudom hozni a kövi részt, de a tanulás közben egy kis pihenésként próbálok majd írni! :) Jó olvasást kívánok! :) Üdv.: D.~

Amerikai álom - 9. fejezet

Anne szemszög

Délután 2 órakor ébredek. A fürdőben elvégzem a szokásos teendőimet. Sokkal jobban érzem magam, mint reggel és már éhes is vagyok. Miután felvettem egy rövidnadrágot és egy toppot hozzá, elhatároztam, hogy elmegyek kimosatni Norman pólóját.

- Jó napot kívánok! - lépek a szálloda recepciójához.
- Jó napot kívánok, hölgyem! Miben segíthetek?
- Van itt a közelben egy mosoda?
- Mosoda? - kérdezi meglepetten.
- Igen.
- Van, igen, balra két utcányira - válaszol homlok ráncolva.
- Köszönöm! - s már lépek is el a pulttól.

Kiérek a szállodából és balra veszem az irányt, ahogy azt a recepción javasolta a férfi. Épp egy Starbucks előtt haladok el, mikor nagyot kordul a gyomrom. Bemegyek hát a kávézóba, s beállok a sorba. Már meg sem lepődök, hogy mennyien vannak. Emlékszem, mikor még Londonban először mentem be egy Starbucksba az osztálytársaimmal. Nem győztük kivárni a sorunkat, annyian voltak. Az emlék mosolyt csal az arcomra.

- Helló szépségem, mit adhatok? - vigyorog egy fiatal srác.
- Szia, egy vajas croissant és egy frappuccinot kérnék elvitelre.
- Kinek adhatom?
- Anne - mosolygok.
- A gyönyörűséges Annenek lesz egy vajas croissant és egy frappuccino! - szól oda a kollégájának.

Kifizetem a croissantomat és a kávémat, s haladok tovább a sorban. Szeretem a Starbucksot. Tetszik a hangulata, hogy a dolgozók kedvesek, vidámak, pörögnek, hogy mindig ráírják az emberek nevét vagy amit kérnek a poharukra.

Megkapom a kért kávémat és croissantomat és már megyek is tovább a mosoda felé. Útközben eszem meg a croissantot, közben a butikokat nézegetem. Az idő nagyon szép, hihetetlen meleg van. Londonban még nyáron sincs ilyen jó idő. A hazámra gondolva egyből eszembe jut apu, hogy még nem is telefonáltam neki. Tuti nagyon dühös rám! Azonnal előkapom a mobilomat, s látom, hogy már 5 nem fogadott hívásom és 2 üzenetem van aputól tegnap óta. Tárcsázom, két csengés után fel is veszi.

- Csak nem eszedbe jutottam, kislányom? - veszi fel a telefont gúnyosan, köszönés nélkül.
- Szia apu! Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de teljesen kiment a fejemből!
- Azt vettem észre! - hallom a hangján, hogy még mindig meg van bántva.
- Tényleg sajnálom, de olyan gyorsan történt minden! - védekezek. - Ahogy megérkeztem a reptérre, már egyből repültünk is tovább Georgia-ba. Feleszmélni sem volt időm, mikor megérkeztünk a szállodába a rendező kiadta az utasítást, hogy fél óra múlva vár mindenkit a szálloda bárjában. Kicsit többet ittam a kelleténél, mert reggel nagyon rosszul voltam, így megengedte, hogy ma még pihenjek, úgy sem dolgoznak az első nap ők sem sokat. Most jutott eszembe, hogy nem hívtalak fel - vallom be. A válasza egy nagy sóhaj.
- Jól van Annie, nem haragszom rád, csak nagyon aggódtam! Egyébként meg beszéltem Evaval, nem mondta, hogy kerestelek?
- Nem - lepődök meg.
- Valószínűleg elfelejtette - sóhajt. - Nem tudom mi van vele mostanában, olyan mint egy szerelmes kamasz. Te nem vettél észre valami furcsát?
- Nem igazán - válaszolok.
- Jól van. Ne haragudj kicsim, de most mennem kell, még dolgozok. Ígérd meg, hogy legalább heti egyszer beszélünk! Nem kérek sokat, csak tudni akarom, hogy mi van veled, hogy érzed magad, oké?
- Rendben apu! Megígérem!
- Jól van kicsim. Szeretlek!
- Én is szeretlek apu!

Közben a mosodához is megérkeztem.

~~~

A mosodában gyorsan végeztem, már a szálloda felé tartok. Jó lenne tudni, hogy Evaék mégis mikor végeznek. A telefonommal babrálok, mikor véletlenül neki megyek valakinek.

- Ne haragudj, nem figyeltem! - szabadkozok egyből.
- Semmi... Anne? - most nézek csak fel az idegenre, aki nem is olyan idegen.
- Daniel, ugye?
- Igen! Nahát, te hogy-hogy itt? - kérdi.
- Én csak... sétáltam egyet - azt még sem mondhatom neki, hogy épp Norman pólóját voltam kimosni. Mit gondolna akkor?
- És hogy-hogy nem jöttél velünk dolgozni?
- Nem éreztem jól magam reggel és Frank elengedte nekem ezt a mai napot. De te, hogy-hogy itt?
- Ja, végeztünk mára - rándítja meg a vállát. - Elég használhatatlan volt ma mindenki a tegnap este után, úgyhogy mára ennyi volt.
- Akkor már Eva is visszaért a szállodába?
- Szerintem igen, minket háttérmunkásokat előbb elengedtek, a színészekkel még volt valami megbeszélni valójuk.
- Akkor rohanok, már biztosan keres engem!
- Várj, én is épp visszafele tartok, csak egy kávéért ugrottam le!

Egész úton beszélgettünk Daniellel. Elmesélte, hogy a kezdetektől dolgozik ebben a csapatban, és hogy milyen jól érzi magát velük. Az elején még senki sem gondolta, hogy ennyire nagy sikere lesz a sztorinak, mára pedig az emberek teljesen odáig vannak a The Walking Dead-ért. Bevallottam neki, hogy én igazából nem tudom, hogy miről szól a történet. Teljesen ledöbbent, de elmondta, hogy egy zombis képregény alapján készül a sorozat, és még egy csomó mindenről beszámolt.

A szállodához érve, teljesen ledöbbenek. Olyan tömeg fogad ott, amilyet még nem láttam. Fotósok tömkelege kattogtatja a gépeit. Közelebb érve ismerem fel Normant és Andrewet. Norman láttán nagyot dobban a szívem, amit magam sem értek. Egy fekete napszemüveg van rajta, farmer ing és egy sötét farmernadrág egy elegánsabb cipővel. Daniel észreveszi rajtam a döbbenetet.

- Szokj hozzá ehhez! - tanácsolja elhúzott szájjal. Azt hiszi a fotósok miatt döbbentem meg ennyire. Részben igaza van, de nagyobb részben Norman miatt, persze erről nem kell neki tudnia.
- Nem tudom, hogy valaha hozzá fogok-e tudni szokni - mondom, magam sem tudva, hogy ezt csak a fotósokra és a felhajtásra értem, vagy Norman látványára is.

Amerikai álom - 8. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az újabb fejezetet. :) Köszönöm azoknak, akik mindig tettszikezik a fejezetet, örülnék, ha legalább a chatbe írnának pár sort, hogy mi tettszett, s mi nem. Jó olvasást kívánok! :) Üdv.: D.~

Amerikai álom - 8. fejezet

Anne szemszög

Kopogok az ajtón, s Eva szinte azonnal nyitja is azt.

- Annie! - ölel magához. Visszaölelni  azonban nem tudom, a cuccaimat fogom és közénk szorul a kezem.

- Minden oké Eva, nyugi! - engedjük el egymást.

- Mi volt ez az egész tegnap este? - von kérdőre.

- Semmi, mi lett volna? Nálad maradt a belépőkártya, Norman pont akkor jött ki a szobájából és felajánlotta, hogy várjalak meg a szobájában, én pedig bealudtam. Ennyi - rándítom meg a vállamat. - Viszont most lezuhanyoznék, Frank vár - indulok meg a hálóba, azon belül pedig a fürdőbe.

- Annie?! - dől a szoba ajtófélfájának. Kérdőn húzom fel a bal szemöldökömet. - Jól látom, hogy Norman pólója van rajtad?

- Kényelmesebb, mint a miniruha - majd becsukom a fürdő ajtaját és neki dőlve nagyot sóhajtok.

Most erre mit mondhattam volna? Hogy fogalmam sincs, hogy került rám a pólója? Valószínűleg Ő öltöztetett át... Kínos szitu.

~~~

A zuhany alatt állva érzékelem csak, hogy mennyire fáj is a fejem és hányingerem is van. És, ami feltette az i-re a pontot, hogy a menstruációm is megjött. Ennél rosszabb már csak nem lesz! - gondoltam magamban naivan... Csurom vizesen görnyedek a WC kagyló fölé.

~~~

9 órakor már a liftben vagyok és rá kb. 2 percre már meg is látom Franket a hallban.

- Ne haragudj a késésért Frank!

- Jézusom Anne, jól vagy? - fogja meg a vállamat a rendező.

- Persze... - füllentem.

- Nagyon sápadt vagy! - néz rám szigorúan.

- Nem igazán érzem jól magam - vallom be szégyenkezve, hogy rögtön az első napot így kezdem. Sóhajtva válaszol.

- Jól van, figyelj. Maradj itt a szállodában és pihend ki magad. Nem szoktam ilyet megengedni, de most kivételt teszek. Ma még úgysem fogunk túl sokat dolgozni, az az igazság, hogy egy kicsit én is másnapos vagyok - vallja be vigyorogva. - Szóval nyugodtan maradj itt és pihenj, holnap pedig teljes gőzzel számítok rád! Eva gondolom elmondta már, hogy mi lesz a feladatod?

- Igen.

- Jól van, igazából csak ezt szerettem volna egyeztetni veled, de bízom Evaban, hogy mindent részletesen elmondott. Úgyhogy, jó pihenést kívánok mára!

- Köszönöm Frank! Holnaptól minden erőmmel a munkára fogok koncentrálni, ezt megígérhetem!

- Jól van, bízom benned, remélem nem fogok csalódni!

- Nem fogsz! - biztosítom.

Elköszöntünk egymástól, s már felfelé tartok a lifttel. A gyomrom még mindig eléggé kóvályog, és a hasam is fáj. Evaval a folyosón futunk össze.

- Na, mi volt Frankkal? - kérdezi.

- Igazából semmi. Megengedte, hogy ma itt maradjak pihenni, látta rajtam, hogy nem vagyok jól.

- Tényleg? - lepődik meg. Bólintok. - Nos, jól van, akkor pihend ki magad - puszil arcon.

- Oké.

Ahogy beérek a szobába, rám tör az álmosság. Belebújok az ágyamon hagyott pólóba, majd lefeküdtem aludni. Az utolsó gondolatom, hogy Norman pólója van rajtam és ez valamiért mosolyt csal az arcomra.

Norman szemszög

A szálloda halljában a tekintetemmel Annet keresem, de sehol sem látom. Nem jött volna még le?

- Kit keresel? - jön egy kérdés a hátam mögül.

- Senkit - válaszolok kedvtelenül Emilynek.

- Norm...

- Oké, srácok! Indulás! - szól a rendező.

- Norman várj! - próbálkozik Emily. - Nem folytathatnánk a kapcsolatunkat?

- Emily hagyjuk ezt! Nem akarok már semmit kettőnk közt és jó lenne, ha ezt elfogadnád! - válaszolok dühösen.

Annet továbbra se látom, így kissé csalódottan indulok meg a csapat után.

Amerikai álom - 7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, remélem örültök, hogy ilyen hamar sikerült hoznom. :) Nemsokára vizsgázom, szóval nem tudom, hogy a következő részeket mikor tudom hozni. Ehhez azonban jó olvasást kívánok! :) Üdv.: D.~

Amerikai álom - 7. fejezet

Norman szemszög

Valami csörög. Résnyire nyitott szemmel nyúlok a szekrény felé. Andy telefonján csörög az ébresztő, 8 óra van. Nyögve nyomom ki és nagy nehezen kelek fel. Anne még alszik. Úgy döntök hagyom addig aludni Annet, míg én elvégzem a reggeli teendőimet.

Anne szemszög

A fény beszűrődik a függönyön keresztül, lassan nyitom ki a szemeimet. Nagyon nyújtózok, végre kipihentnek érzem magam. Amikor felülök az ágyban, akkor veszem csak észre, hogy se nem a saját pizsamámban, se nem a tegnap esti ruhámban vagyok, hanem egy férfi pólóban. Nyílik egy ajtó és én ijedten nézek oda. Norman lép ki rajta, egy szál törölközőben a csípőjén. Érzem, ahogy az arcom megnyúlik.

- Jó reggelt! - köszönt. A döbbenettől nehezen tudok csak megszólalni, és próbálom nem a testét bámulni.

- Jó... jó reggelt...

- Minden oké? - kérdezi szemöldök ráncolva. Nem válaszolok, helyette én is kérdezek.

- Ugye, mi nem... - nem fejezem be a mondatot, csak jelentőségteljesen ránézek.

- Úgy érted, hogy mi ketten - mutat magunkra, majd az ágyra - lefeküdtünk-e? - mosolyog. - Tudod, én jobb szeretem, ha a partnerem mozog alattam és nem csak fekszik, mint egy darab fa, te pedig tegnap nagyon is olyan voltál. Mint, akit leütöttek, úgy aludtál. Úgyhogy ne aggódj, nem történt köztünk semmi.

Miért érzem úgy, mintha meg lenne bántva? Válaszul csak bólintok egyet, s lesütöm a szememet.

- Én végeztem a fürdőben, mehetsz ha gondolod - mutat maga mögé.

- Oké... - állok fel az ágyról. - Mennyi az idő?

- Negyed 9 múlt 5 perccel - pillant a telefonjára.

- Tessék?! - rémülök meg. Értetlenül néz rám. - Frank 9-re vár a szálloda halljában - válaszolok a fel nem tett kérdésére.

- Ne aggódj, van még időd - nyugtat meg, most már sokkal kedvesebb hangon.

- Tudom, de nem szeretek az utolsó percben megérkezni - magyarázom a fürdőbe menet, s magamra zárom az ajtaját.

Már éppen venném le magamról a pólót, mikor eszembe jut, hogy nincs nálam tiszta ruha, hiszen nem is a saját szobámban vagyok. Azzal a lendülettel, ahogy bejöttem, úgy megyek is ki a fürdőszobából.

- Norm... - kezdeném, de a látványtól elakad a szavam.

Teljesen lemerevedek, még a számat is eltátom és kikerekedett szemekkel nézek végig a meztelen férfi testen, szerencsére csak hátulról. Norman épp akkor akarta felvenni az alsónadrágját, mikor én kijöttem a fürdőből. Ilyen formás feneket sem láttam még, és az izmos háta! Te jó ég! Tényleg ilyenekre gondolok? Gyorsan pördülök meg a tengelyem körül, zavartan, fülig vörösödve kezdek magyarázkodni.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy... épp...

- Semmi baj, és nyugodtan megfordulhatsz - hallom a hangján, hogy vigyorog. Még mindig zavartan fordulok lassan felé.

- Csak... nincs tiszta ruhám és... - akad meg a hangom, mikor elkezd felém lépkedni.

- Igen? - kérdezi, még mindig felém lépve.

- És... - csak hebegek-habogok.

Úristen! Hátulról sem volt semmi ez a pasi, de elölről! Széles váll, izmos felsőtest! Ahhoz képest, hogy 45 éves, igencsak jól tartja magát. A hasán éppen hogy csak meg van ereszkedve a bőr, de ezt is alig lehet észrevenni. Szót se többet, nagyon jó pasi!

- Ne legyél zavarban! - áll meg közvetlen előttem és egy kósza tincset tűr el a fülem mögé. - Tetszik amit látsz? - suttogja felém.

Ezek szerint észrevette, hogy nem bírom levenni róla a szememet. Ettől csak még jobban elvörösödöm - mintha eddig nem lettem volna az, úgy ég az arcom. Szerencsére azonban vége lett a kínos helyzetnek, ajtócsapódásra rebbenünk szét, mint akiket rajtakaptak valami csínytevésen.

- Megzavartam valamit? - kérdi Andrew.

- Nem, én már éppen menni akartam - bontakozok ki Norman karjaiból. - Még le kell zuhanyoznom és Frank is vár 9-re.

Összeszedem a tegnap esti cuccomat, s még mindig zavarban megyek ki a szobából a kisebb nappaliba.

- Öhm... Köszönöm, hogy itt alhattam, de nekem most már mennem kell... - lépek a bejárati ajtóhoz. - Még találkozunk - intek és már kint is vagyok végre a folyosón.

Nem csináltam semmit, mégis úgy érzem magam, mint aki valami rosszat tett. Miért?

Amerikai álom - 6. fejezet

Sziasztok! Megérkezett az újabb fejezet, jó olvasást kívánok hozzá! Az esetleges hibákért előre is elnézést kérek! Üdv.: D. ~

Amerikai álom - 6. fejezet

Anne szemszög

Hál Istennek gyorsan letudtam a kötelező köröket, koccintottam minden olyan emberrel, aki csak fontos lehet, s akiknek köszönhetem, hogy itt lehetek. Már a liftben állok és csak arra várok, hogy végre az ágyba dőlhessek és aludhassak, hogy holnap teljes erőbedobással a munkára tudjak koncentrálni. Mikor a szoba ajtajához érek, akkor jövök csak rá, hogy Evanál maradt a belépőkártya.

- Ezt nem hiszem el! - dőlök az ajtónak. Magamban nyűglődök, hogy mehetek vissza a bárba, mikor megszólal mögöttem valaki.

- Nincs meg a kártyád? - A hang irányába fordulok.

- A nagynénémnél maradt - sóhajtok fel fáradtan.

- Ha gondolod, addig gyere be a szobámba - mutat maga mögé Norman. - Gondolom nem mostanában fog feljönni Eva, és ahogy látom, te is elég fáradt vagy. Nekem meg amúgy sincs kedvem lemenni, úgyhogy mit szólnál hozzá, ha tévéznénk?

- Nem akarok a terhedre lenni.

- Nem vagy - mosolyog.

Elfogadom az ajánlatát, egyrészt mert nincs erőm visszamenni a bárba, másrészt meg igaza van, ki tudja mikor fog feljönni a nagynéném, így hát bemegyek utána a szobájába.

- Sört? - kérdi a mini hűtő előtt.
- Inkább egy pohár vizet kérnék - elég volt mára a piából, holnap így is nagyon csúnyán fog fájni a fejem. Közben leülök a kanapéra.
- Kivel kaptál közös szobát? - kérdem.
- Andrewval - nyújtja át a vizemet, miután leült mellém. - Ha ilyen helyzet van, hogy kettesével, vagy hármasával vannak kiosztva a szobák, akkor mi mindig együtt kapunk szobát. Az évek alatt kialakultak már a szokott párok, hogy ki kivel érti meg magát jobban, és akkor úgy vagyunk egy szobában. Így nincs...

Norman szemszög

Nagyban ecsetelem Annenek a párok kialakulását, mikor azt veszem észre, hogy egyszer csak elaludt mellettem. Szegény, nagyon kimerülhetett! Lassan veszem ki a poharat a kezéből, nem akarom felébreszteni. Bár szerintem most egy bomba sem ébresztené fel, úgy elaludt.

Óvatosan emelem fel a kanapéról és viszem be a szobába, hogy lefektessem az ágyban, ott mégiscsak kényelmesebben alszik. Bár ebben a szűk ruhában nem hiszem, hogy olyan kényelmes lenne. Talán le kéne vennem róla. Fogalmam sincs, Eva mikor óhajt feljönni, de talán Annet jobb lenne nem felkelteni az éjszaka közepén, hogy átmenjen a saját szobájukba, így hát úgy döntök, hogy átöltöztetem, s majd szólok Evanak, hogy nálunk alszik az unokahúga.

Először a magassarkúját veszem le róla, majd nagyot nyelve, húzom le a cipzárját a ruhának. Majd a bőröndömhöz lépek és kiveszem belőle az egyik pólómat. Miután kibújtattam a karjait a ruhából, s letolom a csípőjéig. Anyám, nő még ennyire nem izgatott fel melltartóban, mint most Anne! Nagyot nyelve húzom le a melltartó pántjait a karjairól, majd ráadom a pólómat és csak utána kapcsolom ki és veszem ki alóla a melltartóját. Eligazgatom rajta a pólómat, ami hál Istennek nagy rá, így mindent eltakar, majd lehúzom a csípőjéről is a miniruhát.

Mint akit üldöznek, úgy menekülök ki a szobából. A hajamba túrva járkálok fel-alá a szobában. Egyszerűen nem értem, mi van velem. Az apja lehetnék és mégis... vonz benne valami. Szeretek a közelében lenni, iszom magamba a látványát. És amikor zavarában a haját túrja... Nagyot kortyolok a sörömből.

~~~

Nagy nevetést hallok a folyosóról, s nem sokra rá Andrew tántorog be az ajtón.

- Haver! - kiált fel
- Shh! - csitítom.
- Na... mi van?
- Anne a hálóban alszik - Andrew szemei csak úgy kerekednek, és meg mernék esküdni, hogy egy perc alatt kijózanodott.
- Hogy... mi? Te normális vagy? - emeli fel a hangját.
- Nyugodj már le! Nem történt semmi köztünk - nyugtatom meg. - De jó lenne, ha átmennél és szólnál Evanak, hogy ne aggódjon, de az unokahúga ma itt alszik. És te is ott aludhatnál nála, Anne ugyanis elfoglalta az ágyamat.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg és mindent el kell mesélned!
- Holnap mindent elmondok, de most már én is lefeküdnék aludni.

Mire Andrew is elment, már én is zombinak érzem magam. Gúnyosan húzom el a számat a hasonlatra, majd bedőlök az ágyba és szinte egy perc alatt el is alszok.

Amerikai álom - 5. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, jó olvasást kívánok! Üdv.: D.~

Amerikai álom - 5. fejezet

Anne szemszög

A szálloda halljában már nagyon fáradtnak érzem magam. Hiába aludtam valamennyit a repülőn, kimerített az út.

- Jól van emberek, figyelem! Most van 8 óra - pillant rá az órájára Frank - mindenki kap fél órát, hogy felfrissítse magát és utána találkozunk a bárban! - zúgolódni kezdenek az emberek. - Tudom, hogy mindenki fáradt, de egy pár órát kibírtok! És holnaptól úgyis teljes gőzzel dolgozni fogunk, úgyhogy még most szórakozzátok ki magatokat. 20:30-kor a bárban! - ismétli mikor mindenki elindul a liftek irányába.

Nagy nehezen indulok meg én is a liftek felé, magam után vonszolva a csomagjaimat. Eva persze majd ki csattan az energiától és már alig várja, hogy egy kicsit iszogasson, akár még táncoljon is. Mi Evaval közös szobát kaptunk, de ahogy hallottam nagyjából mindenki párosan vagy hármasával van egy szobában. Szép is lenne, ha egyesével kaptunk volna szobákat, elfoglaltuk volna akkor az egész szállodát!

- Eva, nagyon fáradt vagyok, kihagynám most ezt a bulit - teszem le a csomagjaimat az egyik ágyra.
- Nem hagyhatod ki! Mit fognak szólni a górék? Egy órácskát igazán kibírsz!
- De én tényleg...
- Ne vitatkozz, kérlek! Zuhanyozz le, attól majd felfrissülsz! Nem azt kértem, hogy bulizd át velük az egész éjszakát, de egy órát csak kibírsz! Koccintasz velük párat, beszélsz velük egy-két szót, megismered a többieket is és utána felőlem reggel 8-ig alhatsz. 10-re ugyanis már a forgatási helyszínen kell lennünk.
- Szuper... - dőlök hanyatt az ágyamon.
- Hé... - ül le mellém nagynéném - ez ilyen. Szokj hozzá! - paskolja meg a térdemet.
- Megyek, lefürdök.
- Jól van, de igyekezz, még én is le akarok zuhanyozni!

Nem válaszolok neki, csak magamra zárom az ajtót és beállok a zuhany alá. Végül is egy fél óra alatt is letudom a kötelező köröket, nem kell ahhoz egy óra és utána tényleg reggelig alszom!

Norman szemszög

Nem igaz, hogy nem bírom levenni róla a tekintetemet! És még egy liftbe is kellett beszállnunk! Az illata egyszerűen... Mégis mi van velem? Alig bírok magammal, miközben szerintem neki fel sem tűnik, hogy mögötte állok, és mély levegővétellel próbálok minél többet beszívni ebből az édes aromából. Nem sikerül a gondolataimba mélyedni, Emily ugyanis nem hagyja. Mellettem állva, észrevétlenül próbál hátul benyúlni a pólóm alá. Szerencsére pont megáll a lift, az ajtaja már nyílik is, s mikor már szállnék ki, Emily a karomat megfogva suttogja felém, hogy az ő szobája egy emelettel feljebb van. Magamban hálát adok az Istennek, azért is mert Emily egy emelettel feljebb van tőlem és azért is mert, ahogy látom Anne és Eva szobája kettővel van csak odébb, mint az enyém és Andrewé.

- Úgy látom, Emily nagyon oda van érted - nyitja ki a szobánkat Andrew.
- Kezd kicsit elegem lenni belőle - pakolok le.
- Nocsak?! Mióta is? - vigyorog rám.
- Ne vigyorogj! Az elején megbeszéltük, hogy csak szex lesz köztünk, semmi több. De most valahogy úgy érzem, mintha többet akarna tőlem. Azt hiszem véget kéne vetnem ennek az egésznek. Szép volt, jó volt, de elég volt. Én nem akarok tőle ennél többet - csak úgy áradnak belőlem a szavak, magam sem értem, miért.
- Ejha, Norman... - képed el barátom is. - Mi ez a fene nagy változás? Na, nem mintha nem kaphatnál meg akárkit, de Emily egy biztos pont volt számodra, tudod, hogy értem...
- Igen, tudom. És jó is volt, hogy bármikor megkaphattam tőle a szexet, de úgy érzem többet akar, én viszont nem.
- Hát, haver... Te tudod, te érzed. Ha azt mondod, hogy neked jobb lesz nélküle, akkor én támogatlak - veregeti meg a vállamat. - Most viszont megyek és lefürdök.
- Rendben, addig én kipakolok és utána megyek én is.

~~~

Mire kiérek a fürdőből Andrewet már nem találom a szobánkba, helyette azonban Emily fekszik az ágyamon egy szál fehérneműben. Felpillant rám, s csábosan megindul felém. Megáll előttem, s mikor a törölközőt akarja levenni a derekamról, megfogom a kezét tiltakozásként.

- Mi az? - kérdi.
- Emily, beszélnünk kell.
- Jó, de előbb szeretkezzünk! Ráérünk utána beszélni - s már bontaná is a törölközőt.
- Emily, nem! - térek ki előle. - Figyelj... Úgy érzem, hogy be kellene fejeznünk ezt az egészet. Már az elején megbeszéltük, hogy csak szex lesz köztünk, semmi érzelem. Szerintem te kezdesz egy kicsit többet érezni irántam.
- Ez nem... nem igaz - kerüli a tekintetemet.
- Emily...
- Nem, Norman! Én csak szexet akarok!
- Figyelj, szeretném, ha pihentetnénk most ezt...
- Hogy... pihentessük? Szakítani akarsz?
- Nem, Emily... Nem szakíthatok veled, hiszen nem is vagyunk kapcsolatban.

Láttam Emilyn, hogy fáj neki, amit mondok. Ahogy sejtettem, többet érez irántam. És ez nem jó. Én tényleg nem akarok neki fájdalmat okozni, de ha most hagyom, hogy tovább folytatódjon köztünk ez a dolog, akkor fogok csak igazán nagy fájdalmat okozni.

- Figyelj Emily, ha ez neked is tényleg csak szex, akkor elengeded ezt a "kapcsolatot" - macskakörmözök - A szexet mástól is megkaphatjuk, és biztos jól fog esni a változás... neked is - kacsintok rá, próbálom oldani a hangulatot, de látom, hogy nem vevő rá - Kérlek Emily, menj most el - indulok az ajtóhoz, de elkapja a karomat.
- Rendben... Pihentessük a kapcsolatunkat - ejti ki gúnyosan a szót - elmegyek... de kérnék valamit - kérdőn húzom fel a szemöldököm - szer... szexelj velem még egyet utoljára.

A szemem végigsiklik tökéletes alakján. Az agyam tudja, hogy ezt nem kellene, de nem mondok nemet neki. Hozzá lépek és keményen megcsókolom. Elkezdem őt tolni az ágy felé, miközben a melltartóját kapcsolom ki és veszem le. Valahol útközben a törölközőt is elhagytam, így már csak Emily tangája van az utunkban. Nem vacakolok sokat, egy mozdulattal eltüntetem róla. Nem finomkodok, éreztetni akarom vele, hogy ez nem egy lágy szeretkezés, hanem kőkemény szex. Amint megbizonyosodom róla, hogy készen áll a behatolásra, már benne is vagyok. Felnyög, de nem tudom eldönteni, hogy a durvaságom miatt, vagy mert ennyire élvezi. Próbálok a saját orgazmusomra koncentrálni, valahogy most nem esik jól ez a dugás. Már érzem, hogy közel a vég, még gyorsabb tempóra váltok, Emily hosszan sikítva élvez, s én is felhördülök élvezetem pillanatában.