Sziasztok!
Lenne egy olyan kérdésem, hogy nektek a szavazatoknál mit hoz ki?
A fiúknál azt, hogy 1 szavazat van és 10 napig lehet szavazni, a lányoknál pedig, hogy nincs szavazat és szintén 10 napig lehet szavazni?
Eddig nekem nem ezt hozta ki, hanem valami ötven akárhány szavazat volt és most nem értem, akkor azokkal mi lett?!
Kérlek Titeket, írjátok meg komiban vagy legalább chatben, hogy nektek mit ír ki, nagyon fontos lenne!
Előre is köszönöm szépen!
Puszi, d.
2012. október 25., csütörtök
2012. október 22., hétfő
Segítség kérés
Sziasztok!
Először is, aki még nem olvasta a friss fejezetet az tekerjen lejjebb!
Másodszor pedig, szeretném a Ti segítségeteket kérni! Nekem ugyan megvannak a kedvenceim, de mégsem tudok dönteni. Hogy miről is van szó? Abban kérném a segítségeteket, hogy szavazzátok meg, hogy szerintetek kik lennének alkalmasak Bella és Edward gyermeküknek szerepére.
A fiúkat le tudtam csökkenteni 2 darabra, de a lányokkal gondban vagyok. Kirakom a képeket, föléjük a számukkal és bal oldalt lehet szavazni, hogy szerintetek kik lennének a legalkalmasabbak.
Egyelőre a gyerekek nevét nem árulom el, de szívesen fogadom a névötleteket is komiban! :) Hátha Ti tudtok jobb neveket is, mint én, s lehet, hogy ha most ránéztek a képekre egyből beugrik valamilyen név, ami esetleg illik rájuk/hozzájuk. :)
Bella és Edward fia:
Először is, aki még nem olvasta a friss fejezetet az tekerjen lejjebb!
Másodszor pedig, szeretném a Ti segítségeteket kérni! Nekem ugyan megvannak a kedvenceim, de mégsem tudok dönteni. Hogy miről is van szó? Abban kérném a segítségeteket, hogy szavazzátok meg, hogy szerintetek kik lennének alkalmasak Bella és Edward gyermeküknek szerepére.
A fiúkat le tudtam csökkenteni 2 darabra, de a lányokkal gondban vagyok. Kirakom a képeket, föléjük a számukkal és bal oldalt lehet szavazni, hogy szerintetek kik lennének a legalkalmasabbak.
Egyelőre a gyerekek nevét nem árulom el, de szívesen fogadom a névötleteket is komiban! :) Hátha Ti tudtok jobb neveket is, mint én, s lehet, hogy ha most ránéztek a képekre egyből beugrik valamilyen név, ami esetleg illik rájuk/hozzájuk. :)
Bella és Edward fia:
1.
2.
Bella és Edward lánya:
1.
2.
3.
4.
Bal oldalt tudtok szavazni, külön-külön a lány illetve a fiú gyerekre! Előre is köszönöm szépen a szavazatokat és az esetleges névötleteket komiban! :)
Puszi, d.
2012. október 21., vasárnap
Félvérszerelem - 58. fejezet
Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most tudom hozni a frisst. Nem magyarázkodom. Jó olvasást kívánok és köszönöm szépen a komikat és pipákat.
Ja, és még valami! Aki a "Nem tetszik"-et pipálja ki, az legyen olyan kedves megírni nekem komiba, hogy miért nem tetszett! :) Komolyan mondom, nem sértődöm meg, hiszen az ember a hibáiból tanul! :)
Puszi, d.
Bella szemszöge
Szerelmem kitágult szemekkel nézett rám.
- Úgy érted, hogy... szülünk? - halt el a hangja.
- Igen - próbáltam mosolyogni. - Méghozzá mindjárt.
Kedvesem egyből kipattant a kocsiból, s az ölébe kapva engem, rohant a ház felé.
- Apa! - kiáltotta.
A nappaliba Carlisleon kívül mindenki ott volt és idegesen járkáltak fel-alá. Minden szem ránk szegeződött és ijedten néztek minket. Csak ekkor tűnt fel, hogy Gabriela is itt van és sír.
- Ne... - nyögte Edward.
- Mi történt? - kérdeztem, de nem bírtam tovább és felsikoltottam a fájdalomtól.
Carlisle ekkor rohant le a lépcsőn és ő is aggódva nézett ránk. Az inge elől kissé véres volt.
- Apa...
- Vidd a szobádba! - adta ki az utasítást Carlisle.
- De...
- Vidd! Azonnal megyek én is.
Edward felrohant felem a lépcsőn és, ahogy elhaladtunk Carlisle dolgozószobája előtt, egy éles sikolyt lehetett hallani.
- Edward! Mi történik?
- Ne idegeskedj most más miatt, Bella! Neked most magatokra kell figyelned. Vegyél mély levegőket! - utasított és mutatta, hogyan vegyem a levegőt. Csináltam vele együtt, de egy újabb sikoly hasított a levegőbe.
- Edward! Tudni akarom, mi történik!
- Figyelj rám! Ne ijedj meg, rendben? Teresát... megharapta egy vámpír. Át fog változni.
- Mi? - nyögtem ki. - Hol van az apám?
- Vele van, nyugodj meg!
Nyílt az ajtó és Alice lépett be. Behozta Carlisle orvosi táskáját és egy mosoly után már ki is ment a szobából. Utána apám jött be.
- Apa! - nyúltam felé.
- Bells, kicsim! - ölelt át. Ekkor tört el a mécses és apa nyakához bújva sírtam. - Sh, itt vagyok, itt vagyok! - simogatta a hátamat és fejemet. Teresa újabb sikolyát lehetett hallani, mire mind a ketten összerezzentünk.
- Mindjárt visszajövök - mondta Edward, s már el is rohant. Újabb nyilallást éreztem a hasamba, amitől felnyögtem.
- Nyugodj meg, Bella! Csak lélegezz mélyeket!
Csináltam amit apám mondott és igyekeztem lenyugtatni magamat. De a fájások csak jöttek és már nem bírom sokáig, érzem.
- Légy erős, kicsim! Nem veszíthetlek el téged is! - suttogta apám. Már az ő szeméből is könnyek folytak le az arcán.
- Ne aggódj, apu! Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! - próbáltam elviccelni a dolgot.
- Szeretlek, Bella!
- Én is szeretlek, apa!
Edward és Carlisle jöttek be a szobába, apámon pedig láttam, hogy hezitál, hogy maradjon, vagy mennyen. Megkönnyítettem a helyzetét, mondtam neki, hogy mennyen.
- De... - vitatkozott volna.
- Apa! Menny nyugodtan! Nekem most meg kell szülnöm az unokáidat - mosolyogtam rá.
Adott egy puszit a homlokomra és már ott sem volt. Egy újabb sikoly hagyta el a számat.
- Edward nem bírom tovább! - kapaszkodtam a kezébe.
- Nyugodj meg! Máris elkezdjük a szülést.
- Jól van, most figyelj rám, Bella! - szólt Carlisle. Felhajtotta a ruhámat, majd rám nézett. - Háromra nyomunk, rendben? - csak bólintottam, mert ha most kinyitottam volna a számat, akkor csak egy sikolyt hallattam volna. - Jól van... Figyelj, Bella... 1, 2, 3, nyomj!
Nyomtam, de nem bírtam elviselni a fájdalmat, így felkiáltottam és Edward kezét szorongattam. Próbált nyugtatni, de nem sok sikerrel. Nem ő éli át ezt az elviselhetetlen fájdalmat.
- Újra! - szólított fel Carlisle és én újra nyomtam. Kimerülten hanyatlottam vissza az ágyra, de meghallottam a világ legédesebb sírását.
- Kisfiú - mutatta meg mosolyogva, majd Rosalie kezébe adta, aki akkor jött be a szobába.
Nagyon kimerültem és legszívesebben elaludtam volna, de ez nem volt lehetséges.
- Nagyon ügyes vagy, kicsim! Csak még egy kicsit bírd ki és utána alhatsz! - suttogta a fülembe Edward.
- Jól van, figyelj, Bella, már nincs sok hátra! 1, 2, 3, nyomj!
És én tettem amit kellett. Újabb kiáltás hagyta el a számat és újra Szerelmem karjába kapaszkodtam. Aztán meghallottam az újabb sírást.
- Ő pedig itt a kislányotok - mutatta meg Carlisle a második gyermekünket is, akit Esme kezébe adott
Nem bírtam nyitva tartani a szemeimet, annyira kimerültem. Nem emlékszem másra, csak a megváltó sötétségre.
Edward szemszöge
- Bella?! Bella! - pofozgattam Szerelmemet, de nem reagált. - Apa!
- Ne... Nem, nem, nem! - először nem értettem apám reakcióját, de aztán én is meghallottam. Bella szíve egyre lassabban vert. - Edward meg kell harapnod!
Alig fogtam fel, hogy apám mire kér, teljesen ledermedtem. Nem veszíthetem el őt! Nem!- csak ez ját a fejemben és már hajoltam is a nyaka felé; megharaptam.
Bella szíve újra vadul kezdett el verni és egy kiáltás is elhagyta az ajkait. Csak reménykedni tudtam benne, hogy apám elmélete helyes lesz és nem hal meg a mérgemtől.
- A morfium! - néztem apára. - Adnunk kell neki!
- Sajnálom, fiam, de az összeset elhasználtam Teresánál - nézett rám szomorúan és bűntudatosan. - Ne aggódj! Bella erős, túl fogja élni! - biztatott, majd magamra hagyott.
Lerogytam kedvesem mellé és vártam, hogy leteljen a 3 nap, s végre újra együtt legyünk, ezentúl mint egy család.
U.i.: Remélem azért tetszett! :) Az esetleges hibákért elnézést kérek! A következő feji nem tudom, hogy mikor jön, sajnálom! :\ További szép hosszú hétvégét kívánok! :) Puszi, d.
Ja, és még valami! Aki a "Nem tetszik"-et pipálja ki, az legyen olyan kedves megírni nekem komiba, hogy miért nem tetszett! :) Komolyan mondom, nem sértődöm meg, hiszen az ember a hibáiból tanul! :)
Puszi, d.
Bella szemszöge
Szerelmem kitágult szemekkel nézett rám.
- Úgy érted, hogy... szülünk? - halt el a hangja.
- Igen - próbáltam mosolyogni. - Méghozzá mindjárt.
Kedvesem egyből kipattant a kocsiból, s az ölébe kapva engem, rohant a ház felé.
- Apa! - kiáltotta.
A nappaliba Carlisleon kívül mindenki ott volt és idegesen járkáltak fel-alá. Minden szem ránk szegeződött és ijedten néztek minket. Csak ekkor tűnt fel, hogy Gabriela is itt van és sír.
- Ne... - nyögte Edward.
- Mi történt? - kérdeztem, de nem bírtam tovább és felsikoltottam a fájdalomtól.
Carlisle ekkor rohant le a lépcsőn és ő is aggódva nézett ránk. Az inge elől kissé véres volt.
- Apa...
- Vidd a szobádba! - adta ki az utasítást Carlisle.
- De...
- Vidd! Azonnal megyek én is.
Edward felrohant felem a lépcsőn és, ahogy elhaladtunk Carlisle dolgozószobája előtt, egy éles sikolyt lehetett hallani.
- Edward! Mi történik?
- Ne idegeskedj most más miatt, Bella! Neked most magatokra kell figyelned. Vegyél mély levegőket! - utasított és mutatta, hogyan vegyem a levegőt. Csináltam vele együtt, de egy újabb sikoly hasított a levegőbe.
- Edward! Tudni akarom, mi történik!
- Figyelj rám! Ne ijedj meg, rendben? Teresát... megharapta egy vámpír. Át fog változni.
- Mi? - nyögtem ki. - Hol van az apám?
- Vele van, nyugodj meg!
Nyílt az ajtó és Alice lépett be. Behozta Carlisle orvosi táskáját és egy mosoly után már ki is ment a szobából. Utána apám jött be.
- Apa! - nyúltam felé.
- Bells, kicsim! - ölelt át. Ekkor tört el a mécses és apa nyakához bújva sírtam. - Sh, itt vagyok, itt vagyok! - simogatta a hátamat és fejemet. Teresa újabb sikolyát lehetett hallani, mire mind a ketten összerezzentünk.
- Mindjárt visszajövök - mondta Edward, s már el is rohant. Újabb nyilallást éreztem a hasamba, amitől felnyögtem.
- Nyugodj meg, Bella! Csak lélegezz mélyeket!
Csináltam amit apám mondott és igyekeztem lenyugtatni magamat. De a fájások csak jöttek és már nem bírom sokáig, érzem.
- Légy erős, kicsim! Nem veszíthetlek el téged is! - suttogta apám. Már az ő szeméből is könnyek folytak le az arcán.
- Ne aggódj, apu! Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! - próbáltam elviccelni a dolgot.
- Szeretlek, Bella!
- Én is szeretlek, apa!
Edward és Carlisle jöttek be a szobába, apámon pedig láttam, hogy hezitál, hogy maradjon, vagy mennyen. Megkönnyítettem a helyzetét, mondtam neki, hogy mennyen.
- De... - vitatkozott volna.
- Apa! Menny nyugodtan! Nekem most meg kell szülnöm az unokáidat - mosolyogtam rá.
Adott egy puszit a homlokomra és már ott sem volt. Egy újabb sikoly hagyta el a számat.
- Edward nem bírom tovább! - kapaszkodtam a kezébe.
- Nyugodj meg! Máris elkezdjük a szülést.
- Jól van, most figyelj rám, Bella! - szólt Carlisle. Felhajtotta a ruhámat, majd rám nézett. - Háromra nyomunk, rendben? - csak bólintottam, mert ha most kinyitottam volna a számat, akkor csak egy sikolyt hallattam volna. - Jól van... Figyelj, Bella... 1, 2, 3, nyomj!
Nyomtam, de nem bírtam elviselni a fájdalmat, így felkiáltottam és Edward kezét szorongattam. Próbált nyugtatni, de nem sok sikerrel. Nem ő éli át ezt az elviselhetetlen fájdalmat.
- Újra! - szólított fel Carlisle és én újra nyomtam. Kimerülten hanyatlottam vissza az ágyra, de meghallottam a világ legédesebb sírását.
- Kisfiú - mutatta meg mosolyogva, majd Rosalie kezébe adta, aki akkor jött be a szobába.
Nagyon kimerültem és legszívesebben elaludtam volna, de ez nem volt lehetséges.
- Nagyon ügyes vagy, kicsim! Csak még egy kicsit bírd ki és utána alhatsz! - suttogta a fülembe Edward.
- Jól van, figyelj, Bella, már nincs sok hátra! 1, 2, 3, nyomj!
És én tettem amit kellett. Újabb kiáltás hagyta el a számat és újra Szerelmem karjába kapaszkodtam. Aztán meghallottam az újabb sírást.
- Ő pedig itt a kislányotok - mutatta meg Carlisle a második gyermekünket is, akit Esme kezébe adott
Nem bírtam nyitva tartani a szemeimet, annyira kimerültem. Nem emlékszem másra, csak a megváltó sötétségre.
Edward szemszöge
- Bella?! Bella! - pofozgattam Szerelmemet, de nem reagált. - Apa!
- Ne... Nem, nem, nem! - először nem értettem apám reakcióját, de aztán én is meghallottam. Bella szíve egyre lassabban vert. - Edward meg kell harapnod!
Alig fogtam fel, hogy apám mire kér, teljesen ledermedtem. Nem veszíthetem el őt! Nem!- csak ez ját a fejemben és már hajoltam is a nyaka felé; megharaptam.
Bella szíve újra vadul kezdett el verni és egy kiáltás is elhagyta az ajkait. Csak reménykedni tudtam benne, hogy apám elmélete helyes lesz és nem hal meg a mérgemtől.
- A morfium! - néztem apára. - Adnunk kell neki!
- Sajnálom, fiam, de az összeset elhasználtam Teresánál - nézett rám szomorúan és bűntudatosan. - Ne aggódj! Bella erős, túl fogja élni! - biztatott, majd magamra hagyott.
Lerogytam kedvesem mellé és vártam, hogy leteljen a 3 nap, s végre újra együtt legyünk, ezentúl mint egy család.
U.i.: Remélem azért tetszett! :) Az esetleges hibákért elnézést kérek! A következő feji nem tudom, hogy mikor jön, sajnálom! :\ További szép hosszú hétvégét kívánok! :) Puszi, d.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)