Hello. Itt a friss! Nem fűznék hozzá semmit. Jó olvasást!
Bella szemszöge
Mosolyogva szálltunk ki Seth-el a kocsimból és indultunk el a ház irányába. Mikor a tornácra léptünk apám nyitott ajtót.
- De jó, hogy itt vagytok! Bells öltözz át, tábortűz lesz, utána pedig vacsora Emily-éknél - mosolygott Jacob.
- De jó! Úgyis éhes vagyok - fogtam meg korgó hasamat.
Gyorsan bementem a házba, óvatosan levettem magamról a szép ruhámat, majd egy maci-nacit vettem fel - ami kicsit bő volt ugyan, de jól állt - egy barna ujjatlan felsőt és arra egy narancssárga-fehér kockás, hosszú ujjú inget vettem, amit a könyökömig felhajtottam.
---
A tábortűz, mint mindig, most is kellemesen telt. Az ősök most is elmondták a legendát, amit nem is tudom már hányadszorra hallottam.
A mesélés után átmentünk Emily-ékhez - mert a tábortűz Billy-nél volt -, ahol már az asztal kint volt a kertben és meg volt terítve. Segítettem kivinni az ételeket és mikor már minden kint volt, mindenki leült és elkezdtek hangosan beszélgetni és enni. Én lasagne-t ettem.
- Hm... - hümmögtem, miközben a lasagne-mat falatoztam. - Van uborka? - kérdeztem, mire apám kérdőn nézett rám.
- Lasagne-hoz csemege uborka? - kérdezte értetlenül.
- Ahham... - nyammogtam. - Most úgy megkívántam hozzá.
- Hát... Tessék itt van - nyújtott oda nekem egy kis tálat, amiben az uborkák voltak.
- Nyami... - haraptam bele az ubiba, miután egy újabb falat lasagne-t kaptam be.
- Ízlik? - kérdezte fancsali képpel.
- Igen, de ne nézz már így! Nagyon finom!
- Hát nem tudom... Nem igazán szoktak uborkát enni a lasagne-hoz, szerintem.
- Hát én igen!
- Oké... - nyújtotta el a szót.
Tovább ettünk, mikor megszólalt a telefonom. Apu éppen Billy-vel beszélgetett, így gyorsan megnéztem ki hív. Mikor megláttam a kijelzőt, majdnem megfulladtam. Gyorsan kinyomtam a telefonomat, majd lenémítottam.
- Bemegyek még uborkáért! - szóltam apámnak és már futólépésben haladtam be a házba.
- De hát... - hallottam még, hogy Jake utánam szól, de nem foglalkoztam vele.
Amint beértem a házba, a konyha felé vettem az irányt, de nem mentem be, csak az ajtóban álltam meg. Gyorsan kikerestem Szerelmem számát és már hívtam is.
- Hallo? - szólt bele Edward.
- Szia! Miért kerestél?
- Csak, hogy megmondjam, Lily hétfőn rólunk fog kérdezgetni és... mi nem megyünk suliba.
- Ezt, hogy érted?
- Sütni fog a nap és igaz, hogy én nem csillogok annyira a napon, de feltűnő lenne, ha csak én mennék suliba. Így azt találtuk ki, hogy kirándulni megyünk. Egyébként, miért nyomtad ki a telefont? - érdeklődött.
- Nem otthon vagyok. Tábortűz volt és most Emily-éknél vacsorázunk.
- Értem... - válaszolt elgondolkodva. - Mindenki ott van?
- Igen. Miért?
- Csak... kérdeztem - sóhajtott.
- És Lily mit akar tudni? - tereltem a témát.
- Csak rólunk fog kérdezősködni... A szokásos... Hogy-hogy nem vörös a szemünk, embereket ölünk-e és a többi...
- Értem. És mit válaszoljak majd? - kérdeztem.
- Hát az igazságot - mondta.
- Biztos? Én tényleg megbízom Lily-ben, de nem lesz gond, ha megtudja egy ember a titkotokat? - kérdeztem kissé félve.
- Én is bízom Lily-ben és Alice sem látott semmi bonyodalmat - biztosított róla.
- Oké - fújtam ki a levegőt. - Most le kell tennem, nem akarom, hogy apám gyanakodjon - mondtam halkan.
- Rendben - szólt, majd várt egy percet és újra megszólalt. - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - leheltem - Szia! - majd kinyomtam a telefonomat. Még visszaraktam a telefonomra a hangot és kimentem... Volna. Ekkor azonban Shane és Leah jöttek ki a konyhából. Shane sajnálkozva nézett rám, Leah pedig gúnyosan mosolyogva. Egyből elsápadtam, ahogyan elhaladtak előlem, ők is kifelé tartva, kezükben egy-egy tállal.
Miután kimentek én még mindig ott álltam lefagyva. Most már tuti, hogy Jacob megtudja, kivel telefonáltam. Ha Shane nem is, de Leah biztos, hogy elmondja apámnak. Összeszedve magamat, én is kimentem.
- Bella itt volt kint az uborka, de te meg sem hallgattál!? Hol voltál ennyi ideig? - vont kérdőre.
- Én... csak... - dadogtam.
- Hé, Jake, hallottad, hogy mostanában sok a telefonbetyár? - vonta magára a figyelmet Leah.
- Nem hallottam még róla - nézett rá apám.
- Hát akkor jobb, ha mostantól jobban odafigyelsz! - nézett egy pillanatra rám Leah, majd apámhoz beszélt tovább. Nem bírtam tovább és hirtelen álltam fel.
- Bells? - nézett rám kérdőn apám.
- Melegem van és fáradt is vagyok. Haza sétálok - mondtam neki.
- Meleged? - döbbent meg Jacob.
- Igen. De most megyek.
- Nem akarsz még egy kicsit maradni? Holnap úgyis vasárnap van, alhatsz tovább - győzködött.
- Korán akarok felkelni, mert tanulnom kell a vizsgákra is.
- Jól van - adta be a derekát. - Shane, kérlek, haza kísérnéd?
- Nem kell! - szóltam közbe gyorsan. - Egyedül is hazatalálok.
- Az igaz, de én nyugodtabb lennék, ha Shane veled menne - nézett rám apai szigorral, de egy mosoly ott bujkált a szája szegletében.
- Rendben - sóhajtottam.
---
Egész úton csöndben mentünk. Mikor hazaértünk az ajtóig kísért.
- Kösz, hogy elkísértél.
- Nincs mit - mosolygott, majd közelebb jött és adott egy puszit, ami direkt vagy véletlen, de a szám sarkára adta. Majd mosolyogva húzódott el.
- Tudod... - kezdtem, mikor már a járdára ért. - Amikor megcsókoltál - folytattam, mire hátrafordult - azt hittem, hogy kezdek érezni valamit irántad, vagy, hogy már érzek is. De mikor Edward megcsókolt... már tudtam, hogy ki az, aki nélkül nem tudnék élni. Sajnálom, ha többet jelentek neked, mint egy barát. Én viszont egy nagyon jó barátra találtam benned - néztem rá. Ő nem válaszolt, csak mosolyogva bólintott.
---
Miután lefürödtem, úgy gondoltam belenézek még egy kicsit a spanyolba. Alig telhetett el fél óra és már hallottam is, hogy becsapódik a bejárati ajtó. Talán kicsit erősebben is, mint kellett volna. Ebből már tudtam, hogy apám megtudta, hogy Edwarddal beszéltem telefonon.
- Bella! - szólt fel nekem hangosan apám. Jöhet egy újabb hegyi beszéd. Remek!
Komikat pls!
