Félvérszerelem - 43. fejezet

Sziasztok! Ezzel a fejezettel szeretnék Minden Kedves Olvasómnak Boldog Új Évet Kívánni! :) 2012-ben is találkozunk ugyanitt! :) Puszi, d. [szerk.]

Edward szemszöge

Kikapcsoltam minden érzékszervemet, még a gondolatolvasói képességemet is és csak a plafont bámultam. Fájt. Annyira nagyon fájt, hogy Bella csak úgy itt hagyott. Én megértem Jacobot, hogy már nem bírta itt és megértem Bellát is, de legalább engedte volna meg, hogy velük mennyek. Ha rábólintott volna, egy percig sem haboztam volna itt hagyni a családomat, mert ők is nagyon jól tudják, hogy egy vámpír - esetemben fél vámpír, de akkor is vámpír! - nem élhet a szerelme, a társa, a mindene nélkül. Mert nekem Bella a szerelmem, a társam, a mindenem és még sorolhatnám. De Szerelmem ennél önzetlenebb, így inkább szenved Ő egyedül - meg persze én is! -, mint helyette szenvedjen több ember - vámpír. Ezért is nem akarta, hogy vele mennyek, mert akkor a családom szenvedett volna a hiányomtól. Így viszont én szenvedek az Ő hiányától! És biztos vagyok benne, hogy Ő is szenved. Sokszor nem értettem Kedvesem logikáját, mint például most is.

Gondolkodásomból az riasztott fel, hogy megéreztem magam mellett besüppedni az ágyat és, hogy valaki az oldalamhoz bújt. Egy percig reménykedtem benne, hogy Bella jött vissza, de ahogy beleszippantottam a levegőbe, nem az ő édes frézia illatát éreztem meg. Magam mellé néztem és megláttam Alice bánatos arcát. Most úgy néz ki, mint egy 5 éves kislány, annyira védtelen és törékeny. Meg tudtam érteni, hogy neki is fáj, hogy Bella csak így elment és tőle még csak el sem köszönt. Kinyújtottam felé a karomat, mire egyből jobban az oldalamhoz bújt.

- Mi történt, Edward? Veszekedtetek? - súgta. Megráztam a fejem, majd fájdalmasan lecsuktam a szemeimet és összeszorítottam azokat.

- Nem veszekedtünk. Csak beállított ide az apjával meg Shane-nel, hogy Ő és Jacob elköltöznek pár hónapra... - leheltem erőtlenül.
- Azt nem monda, hogy miért?

- Nem...

- Még csak el sem köszönt tőlem... - mondta csalódottan Alice. Nem válaszoltam neki. Nem tudtam volna mit mondani. Aztán hirtelen felkapta a fejét.

- Azt mondtad az előbb, hogy csak pár hónapra költöztek el? - érdeklődött.

- Igen, miért?

- De hát akkor vissza fog jönni! Visszajön, Edward! Nem hagyott is végleg! - lelkesült fel egy kicsit.

- Igen, de azt nem mondta, hogy hány hónapra költöztek el. Különben is, Te, hogy bírnád ki Jasper nélkül X hónapig? - kérdeztem, de nem válaszolt azonnal.
- Jól van, igazad van, sajnálom. El sem tudom képzelni, milyen lehet most neked - bújt vissza a mellkasomra.

- Semmi baj, Alice.

Nem beszéltünk többet, csak öleltük egymást és néztünk ki a fejünkből.

Bella szemszöge

Spanyolország. Ez lesz ideiglenes lakhelyem országa. Ezen belül Valencia. Egy El Coso nevű hotelben szálltunk meg, ami a Las Arenas strand mellett van. Valencia Spanyolország keleti felén, a Földközi-tenger partján fekszik. Úgy tudom, hogy Barcelonától 350 km-re délre, Madridtól 352 km-re keletre van. Azt hiszem, ha be akarunk menni valamelyik nagyobb városba, akkor kénytelenek leszünk kocsit bérelni.

Apa a repülőúton elmagyarázta, hogy itt úgy kell majd viselkednünk, mintha testvérek lennénk. Az emberek ugyanis furcsállnák, hogy egy 25 évesnek kinéző embernek, hogyan lehet egy 17 éves lánya. Hát igen... 25 évesnek néz ki, de valójában már 37 éves. Anyu 18, míg apu 19 éves volt, mikor először találkoztak és egymásba szerettek. Összeházasodtak és rá egy évre jöttem én. Régen, mikor még nem ismertem Edwardot, sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon, milyen lenne az életem, ha anya még mindig élne. Kár a múlton rágódni, már úgy sem lehet mit tenni ez ellen.

Ahogy a szállodába beléptünk, egy tágas előtér fogadott minket, ahonnan két lépcső is vezetett fel az emeltre. Bejelentkezünk a recepciónál - mint testvérek, akiknek a szülei meghaltak - és felmentünk az emeletre lepakolni. Miután kipakoltunk, vissza lementünk a recepcióra, ahol egy fiatal lány várt ránk és körbevezetett minket a szállodában, sőt még azt is felajánlotta, hogy a városban is segít az eligazodásban.

Maga a szálloda gyönyörű volt. Volt pezsgőfürdőjük és némely szobákban hidromasszázs kád is. A 3. emeleten egy 50 fős internet sarok és TV szoba található - bár a mi szobánkban is volt TV. 2 étterem is van a szállodában, ahol a helyi paella specialitásokat vagy egyéb mediterrán ételeket lehetett megkóstolni.

Mégsem vonzott ez a hely. Sokkal inkább vágytam vissza az én szeretett esős helyemre La Push-ra vagy Forksra. Mérhetetlenül hiányzott Edward és még az sem segített, hogy pár hónapot ezen a gyönyörű helyen fogok eltölteni.

Sóhajtva dőltem be az ágyamba. De nem lehettem sokáig egyedül, ugyanis apám jött utánam.

- Holnap elmegyünk venni pár ruhát, de előtte ki kell kölcsönöznünk egy autót. Hová szeretnél menni, Madridba vagy Barcelonába?

- Mindegy - válaszoltam közönyösen. Felsóhajtott.

- Figyelj Bells. Tudom, hogy ez most nehéz neked. Nekem is nehéz volt, mikor édesanyád elment, de te vissza fogsz menni Edwardhoz. Csak pár hónapot kérek tőled, amíg feldolgozom Billy halálát és, hogy jobban megszokjam, hogy azzal a vér... - itt csúnyán néztem rá, ezért kijavította magát - vagyis Edwarddal vagy. Tudom, hogy én mondtam, hogy egy pár napig legyél náluk, de ha otthon lettél volna, akkor nem tudtam volna intézkedni. Sajnálom, Bella, sajnálom.

Nem válaszoltam neki, csak az oldalamra feküdtem, hogy neki háttal legyek. Ismét felsóhajtott, majd becsukta az ajtót. Tudom, hogy igazságtalan vagyok vele szemben, de annyira fáj Szerelmem hiánya, hogy nem érdekel más, csak az én szenvedésem. Tudom, hogy ez nem szép dolog, most mégis így érzek. Sóhajtottam. Nehéz hónapok elé nézünk - gondoltam keserűen.

Félvérszerelem - 42. fejezet

Sziasztok! Nos, anyuék elmentek itthonról, így volt egy kis időm frisselni! :D Jó olvasást és Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :) Puszi, d.

Edward szemszöge

Tehetetlenül néztem, ahogy elhajt Belláék autója, de rögtön utána közeledett felém egy másik autó. Az agyam nem fogta fel a történéseket, nem érdekelt már semmi, csak arra tudtam gondolni, hogy Bella itt hagyott.

Felpattantam a földről és őrült módjára futottam be az erdőbe. Nem érdekelt semmi, csak a saját fájdalmammal törődtem.

- Edward! - hallottam meg a nevemet, de nem az szólt, akit most a legjobban vártam, így nem álltam meg csak futottam tovább.

Mikor beértem az erdő sűrűjébe, dühömben fákat csavartam ki. Az agyamra leszállt a vörös köd és már nem bírtam megállni.

*Jó pár kifacsart fával később*

Nem tudom hány fát dönthettem ki a helyéről, de már csak azt vettem észre, hogy fáradok. Hiába, félig ember vagyok. Térdre rogytam és felüvöltöttem. Nem értettem semmit. Hogy Bella miért ment el, hogy miért nem engedte, hogy velük mennyek. Talán már nem kellek neki? - tettem fel magamban a kérdést. Ez hülyeség! - szóltam azonnal magamra. Hisz' azt mondta szeret!

Már a fejem is kezdett megfájdulni, így inkább erőt vettem magamon és elmentem vadászni. Megéreztem egy oroszlán illatát, de figyelmetlen voltam, mert többször is sikerült maga alá temetnie. Végül csak én jöttem ki győztesként, így a nyakába mélyesztettem fogaimat és nyeltem az éltető nedűt. De most még ez sem tudott egy más világba repíteni, mint ilyenkor mindig. Csak Bella járt a fejemben.

Bella szemszöge

Zokogtam. Egész úton az én zokogásomat lehetett hallani az autóban. Mikor Billy meghalt, azt hittem annál nagyobb fájdalom már nem érhet, de tévedtem. Persze, Billy elvesztése is hihetetlenül fájt, de az, hogy el kellett hagynom a Szerelmemet... Nem bírtam tovább. Úgy éreztem meghalok a hiányától. És akkor mi lesz még hónapokig keresztül? - jött a fájdalmas kérdés.

~*~*~*~

Már a reptéren voltunk és vártuk, hogy beszállásra hívják az embereket. Még mindig nem tudom, hogy hová is megyünk, de őszintén szólva nem is érdekelt. Úgy éreztem megfulladok, muszáj egy kicsit magamban lennem, így felálltam a székből.

- Elmegyek a mosdóba - jelentettem ki, majd már indultam is.

A szememet elhomályosították a könnyek, így történhetett meg az, hogy nekimentem valakinek.

- Elnézést, nem figyeltem oda - mentegetőztem.

- Semmi baj, szép hölgyem - jött a válasz.

Meglepetten néztem fel az idegenre és egy meglehetősen jóképű fiatal fiúval találtam szembe magam. Olyan 20 év körüli lehetett.

- Ian vagyok - nyújtott kezet.

- Bella - mutatkoztam be.

,,- Kérjük Kedves utasainkat, hogy a Spanyolországba tartó járatunkra kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!" - hallottam meg a hangosbemondót.

- Ez az én gépem. Hát, örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még látjuk egymást - kacsintott rám.

- Én is - majd megfordult és elment, pont mikor apám lépett mellém.

- Bells ideje mennünk.

Bólintottam, majd a 4-es kapuhoz mentünk és megkezdtük a beszállást.

Edward szemszöge

A nappaliba belépve minden szem rám szegeződött. Nem törődtem a döbbent, ijedt és kérdő tekintetekkel, csak fel akartam menni a szobámba, hogy egyedül lehessek. Azonban ez nem ment ilyen könnyen. Anya állított meg azzal, hogy a lépcsőnél elém állt és a mellkasomra - pontosabban a szívemre - helyezte a kezét. Tudtam nagyon jól, hogy nem ver egyenletesen a szívem és ezt ő is érezte és hallotta, mert ijedten nézett rám.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

Nem válaszoltam, csak elhúztam a kezét a mellkasomról és vámpírtempóba felfutottam a lépcsőn, egyenesen a fürdőszobámba. Ledobáltam magamról a piszkos ruhákat és ekkor láttam meg az apró sebeket a testemen. Belenéztem a tükörbe és még én is megijedtem saját magamtól. A szemem bár aranysárga volt a vadászat miatt, mégis élettelenül csillogott, a hajam kócos, pár levél is beleragadt, a testem csupa seb és piszkos.

Nagyot sóhajtottam és beálltam a zuhanyzóba, majd megnyitottam a meleg vizet, becsuktam a szememet és átadtam magamat a Bellával eltöltött idők emlékének.

Félvérszerelem - 41. fejezet

Sziasztok! Megjött a friss! Legközelebbi friss csak 24-én lesz, amolyan karácsonyi ajándékként tőlem, neketek! :) Jó olvasást és köszönöm szépen az előző fejezethez kapott komikat! :)

Edward szemszöge

Mindenki elment itthonról. Testvéreim vadásznak, szüleim pedig dolgoznak. Így hát gondoltam, zongorázok egy kicsit. Éppen Bella altatódalát játszottam, mikor meghallottam egy autó hangját. Tudtam, kik jöttek, hiszen hallottam Jacob és Shane gondolatait. És bár Szerelmem gondolatait nem hallom, tudom, hogy Ő is itt van, mert 3 szívverést lehet hallani. Már csak az a kérdés, hogy miért jöttek, mert a gondolatokból semmit sem tudok kivenni. Jacob azt hajtogatja, hogy sajnálja ezt az egészet, de ebből nem sok mindenre jöttem rá. Meglepő módon még Shane is sajnál engem és Bellát.

Már vagy 3 perc is eltelhetett, de Bella még mindig nem csöngetett. Kezdtem megijedni, így elindultam kifelé. Ahogy kinyitottam az ajtót, egyből Szerelmemet láttam meg, amint a ház felé tart. Mosolyra húzódott az ajkam, de ahogy megláttam, hogy Bella sír, az aggodalom úrrá lett rajtam. Rossz előérzetem volt, amióta ott hagytam La Push-ban és úgy látszik a rossz érzés most beigazolódott. Bella nem sír ok nélkül, biztos, hogy történt valami!

Bella, ahogy észrevett, kitört belőle a zokogás, ezzel még jobban rám hozva a frászt. Egyből oda rohantam hozzá, s Ő belém kapaszkodott.

- Bella, Szerelmem, mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Annyira szeretlek! Ugye tudod, hogy az életemnél is jobban szeretlek?! - zokogta.
- Sh, Szerelmem! Tudom, hogy szeretsz! Hisz' én sem érzek másképp! - törölgettem a könnyeit, de újabbak jöttek. - De mi történt? Miért sírsz? És miért van itt édesapád és... Shane?
- Csak csókolj meg, kérlek! - suttogta a szavakat a számra.

Nem értettem semmit, de nem kellett kétszer kérnie. Ajkaimat az ajkaira csúsztattam és gyengéden csókolni kezdtem. Szerelmem nem érte be ennyivel, karjait a nyakam köré kulcsolta, úgy tapadt rám, mint egy pióca és egyre szenvedélyesebb lett. Nyelvét a számba csúsztatta, amitől felnyögtem. Szerintem ez volt az első alkalom, hogy ő kezdeményezett ilyen dolgot. De nem ellenkeztem. Szenvedélyes táncba kezdtek nyelveink és ajkaink egyaránt. Mikor már éreztem, hogy levegőre van szükségünk - még ha én bírtam is volna tovább - elhúzódtam Kedvesemtől. Miután elváltunk, mind a ketten ziháltunk. Elnéztem Bella feje fölött a kocsira, de Jacob oldalt kifelé bámult az ablakon, míg Shane minket nézett.

- Edward... - lehelte Bella - mi... elköltözünk! - nyögte ki végül.

Először fel sem fogtam, hogy mit mondott. Elköltöznek? De hát mégis miért? - tettem fel magamban a kérdést. Kétségbe esetten néztem Kedvesem szemeibe, de onnan csak a szenvedést bírtam kiolvasni az őszinteség mellett.

- Mi? Nem! - ziháltam és már nem a heves csókunk miatt.
- Sajnálom, Edward! - zokogta még mindig. Már az én szememet is a könnyek csípték.
- Nem... ne hagyj el, kérlek! - fogtam meg a kezét és a mellkasomra vontam, miközben a másik kezemmel szorosan tartottam a derekát. - Had mennyek veletek! Kérlek! - könyörögtem neki, homlokomat az övének döntve.
- Nem lehet, Edward! Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha most velünk jöhetnél, de a legönzőbb is, ha megkérnélek erre. Nem hagyhatod itt a családodat! - érvelt.
- Te pedig engem nem hagyhatsz itt! Szeretlek Bella! Nem élem túl, ha elveszítelek!
- Sajnálom - lehelte.
- Ő is veletek megy? - böktem mérgesen a kocsi felé.
- Shane? Nem, csak kivisz a reptérre - ez azért egy kicsit megnyugtatott.
- Könyörögve kérlek, Bella! Ne hagyj itt, Szerelmem! - könyörögtem suttogva.
- Csak pár hónapról van szó. Tudom, hogy nehéz lesz kibírnunk, de menni fog! Ez is megmutatja majd, hogy milyen erős a kapcsolatunk!
- Bella... - leheltem, nem tudtam, mit csináljak, hogyan győzzem meg, hogy maradjon velem.
- Szeretlek, Edward! - majd újra a számra tapadt.

Éreztem, hogy ez már a búcsúcsókunk lesz. Most én voltam az, aki szenvedélyesebben csókolta őt, s annyira szoríthattam a derekát, hogy az már fizikai fájdalmat is okozhatott nála, mégsem szólt egy szót sem, csak viszonozta heves csókomat. Egy idő után azonban elvállt tőlem, majd kibújt az ölelésemből és elhátrált.

- Szeretlek! - nézett mélyen a szemembe, majd megfordult és gyors léptekkel a kocsihoz ment.
- Bella... - nyöszörögtem és éreztem, hogy a térdeim felmondják a szolgálatot, s remegve esek a földre.

U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen rövid lett, de ennyire volt most időm és energiám! :\ Remélem azért tetszett! :) Puszi, d.

Félvérszerelem - 40. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most! :\ De nem is magyarázkodom, jó olvasást! :) Puszi, d.

Bella szemszöge

Alig akartam elhinni, hogy Billyt tényleg elvesztettük. Mérhetetlen fájdalmat éreztem és az sem volt mellékes, hogy rémálmaim voltak. De nagyon sokat köszönhetek Edwardnak és a családjának. Ha Edward nem lett volna mellettem, valószínűleg már megőrültem volna. Nem is értem, apám hogyan volt képes egyedül végig csinálni a temetés megszervezését! Hiszen mellette kellett volna lennem! De Ő minden egyedül csinált, ezzel is óvva engem. Elég sok mindenről lemaradtam ez alatt a pár nap alatt. Kezdve például Embry bevésődésével. Nem hagyhattam el magam ennél is jobban, így úgy döntöttem beszélek Nathalieval.

Miután Edward elment bementem a lakásba, de láttam, hogy apám az ablakból figyelt minket Edwarddal és most gondterhelt arcot vág.

- Bells, beszélnünk kell! - szólt szomorúan.
- Később apa, most Nathalieval szeretnék beszélni.
- Jól van, de siess kérlek, nagyon fontos dologról van szó!
- Rendben.

Majd már el is indultam a tengerpart fele, ugyanis Embryék háza ott volt. Amint felértem a tornácra, már nyílt is ki az ajtó és Embry mosolygott rám.

- Bells, szia! - ölelt át finoman.
- Szia!
- Gondolom Nath-et keresed. Az emeleten van a szobámba, jobbra az első ajtó.
- Kösz, Embry!
- Addig én megkeresem a srácokat, jó beszélgetést! - kacsintott rám.

Miután felértem, bekopogtam az ajtón, majd egy gyere után benyitottam.

- Szia Nath! - ültem le mellé az ágyra.
- Szia! Hogy vagy?
- Megvagyok... - néztem rá szomorkásan. - De most azért jöttem, hogy elmondd szépen, hogy is történt, hogy Embry bevésődése lettél.
- Hát az úgy volt, hogy...

Nathalie szemszöge

,,Anya megint engem küldött el bevásárolni. Nem tartozik a kedvenceim közé a vásárlás, de úgy érzem, még mindig jobb, mint ha takarítanom kellene! Na, azt aztán tényleg utálok!

Nem sokszor jövök bevásárolni és ez meg is látszott, nem találtam a levestésztát. Már vagy hatszor körbejártam a sorokat, mikor az egyik sarkon véletlenül nekimentem az előttem lévő kosárnak.

- Elnézést, nem figyeltem oda! - szabadkoztam.
- Legközelebb talán... - nézett rám az idegen fiú, de mikor a szemembe nézett hirtelen elhallgatott. - Khm... Úgy értem, nem történt semmi baj! Embry Call vagyok - nyújtott kezet.
- Nathalie Forbes - ráztam meg a kezét.
- Nagyon örülök a találkozásnak! Esetleg meghívhatlak egy italra? - nézett rám elbűvölően. Hirtelen megszólalni sem tudtam, csak bólogattam.

A pénztárhoz mentünk, majd fizettünk és beültünk az egyik közeli kávézóba. Sokat beszélgettünk, megismertük egymást, de kezdett későre járni, így telefonszámot cseréltünk és elköszöntünk egymástól azzal, hogy még találkozunk. Aztán másnap felhívott és találkoztunk, így ment ez még 2 napig."

Bella szemszöge

- Elmondta, hogy Ő egy alakváltó, aki farkassá változik és belém vésődött, most pedig itt vagyok - mosolygott szerelemittasan barátnőm.
- Örülök, hogy Ti is rátaláltatok egymásra, ahogyan Seth és Lily is. Így legalább nem kell már előtted titkolóznunk és rendezhetnénk tripla randit is! - viccelődtem, de jobban belegondolva, miért is ne?!
- Ez egy remek ötlet, Bella!
- Bocsi csajok, de Jake üzeni, hogy sürgősen beszélnie kell Bellával - jött be az ajtón Embry.
- Már megyek is! - öleltük meg egymást Nath-tel, majd Embryt is átöleltem, miközben a fülébe súgtam, hogy vigyázzon az egyik legjobb barátnőmre, különben velem gyűlik meg a baja, amin csak mosolygott, de belegyezett.

~*~*~*~

- Megjöttem! - kiáltottam el magam, amint beléptem a házba.
- Jövök, Bells! - szólt vissza apám, majd az emeletről jött le.
- Miről szerettél volna beszélni?
- Gyere, sétáljunk egyet a parton.

Nem értettem ezt az egészet. Olyan titokzatos volt és én rosszat sejtettem.

~*~*~*~

- Mielőtt belekezdenék és közbe szólnál, kérlek engem is érts meg!
- Apa, így semmit sem értek és csak megijesztesz! Mondd már! - sürgettem.
- Bella, mi... el... elköltözünk! - nyögte ki nehezen. Először fel sem fogtam, mit mondd. Nem akartam felfogni.
- Hogy... micsoda?!
- Egyszerűen nem bírok itt tovább maradni! Kell a környezetváltozás. Úgy döntöttem, egy kis időre elköltözünk.
- De... de... NEM! Én nem megyek el innen! Itt van Edward! Én nem hagyom Őt itt! - zokogtam.
- Bella, kérlek értsd meg, hogy nem bírok tovább itt maradni! Édesanyádat is itt vesztettem el, most pedig az édesapám is elment tőlünk, az pedig már nem bírnám elviselni, ha téged is elveszítenélek! Úgy érzem megfulladok, ha tovább itt kell maradnom! - nézett rám könyörgően.
- De, Edward... Szeretem Őt, apa! Belehalok, ha el kell Őt hagynom! Most vesztettem el a nagyapámat és most azt akarod, hogy hagyjam el a Szerelmemet is?! - zokogtam tovább. - Billy legalább megértett engem és elfogadta Edwardot, még ha nem is nézte jó szemmel, hogy félig vámpír! - üvöltöttem vele.
- Nem fogok veszekedni veled, Bella. Elköltözünk - jelentette ki.
- Nem kellett volna ezt a dolgot velem is megbeszélned, mielőtt döntesz? Én nem költözök el!
- Isabella, amíg be nem töltöd a 18. születésnapodat, addig én vagyok a felelős érted és nem hagylak egyedül itt! Velem jössz és kész! Nem örökre megyünk el, csak egy-két hónap! - nézett könyörögve rám. - Kérlek, Bells! - nyúlt volna az arcomhoz.
- Hagyj békén! - fuldokoltam a könnyeimtől és elfutottam előle. El egészen hazáig.

~*~*~*~

Amint hazaértem, bedőltem az ágyamba és csak zokogtam. Tiszta ideg voltam. Nem elég, hogy most temettük el Billyt, az apám még be is jelenti, hogy elköltözünk, ki tudja mennyi időre! Zokogtam és remegtem az idegességtől. A hányinger is rám tört. Öklendeztem is a WC fölött, de csak epét tudtam kihányni. Teljesen elgyengültem és nem érdekelt már semmi, befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.

~*~*~*~

Alig alhattam egy órácskát, mikor arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja. Kinyitottam a szememet és apámat pillantottam meg.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek, de jó lenne, ha elkezdenél pakolni, holnap délután 4-kor indul a gépünk Seattle-ből és gondoltam szeretnél még előtte elköszönni Cullenéktől - nézett rám bocsánatkérően. - Nem kell sok ruha, ahová megyünk, ott elég meleg van. Majd ott veszünk neked lengébb ruhákat.

Nem válaszoltam neki csak a másik oldalamra fordultam és úgy csináltam, mint aki visszaaludt. Megvártam, míg kimegy, majd vártam még egy kicsit, utána kikeltem az ágyból és elkezdtem a bőröndömbe belepakolni a dolgaimat, hisz' nem kellenek meleg ruhák, apa azt mondta.

Este még gyorsan lezuhanyoztam, elvégeztem az egyéb dolgaimat, majd visszafeküdtem aludni. Nehezen jött álom a szememre és mikor végre sikerült elaludnom rémálmom volt. Sokat forgolódtam, de reggel sikerült aludnom pár órát, végre álommentesen. Sajnos nem alhattam túl sokáig, 10-kor már ki kellett kelnem az ágyból, nyúzottan és kialvatlanul mentem le, hogy valami táplálékhoz jutassam a szervezetemet.

- Elkészültél? - kérdezte a hátam mögül apám. Nem válaszoltam neki, csak ránéztem. Kissé meghőkölt a karikás szemeimtől és a nyúzott arcomtól. Nem csodálom, reggel én is megijedtem a saját tükörképemtől. - Köszönj el a többiektől, délután megyünk Cullenékhez, és Shane visz ki minket a reptérre.

Tudtam, hogy a többiek a tengerparton lesznek, így egyből oda vezetett az utam. Mikor megláttak, egyből mindenki elszomorodott. Mindenkitől elköszöntem, de a legnehezebben Lily-től és Nathalie-tól szakadtam el.

Még elmentem a kedvenc helyemre La Push-ban. Egy csendes kis partszakasz, ahol nem sokan járnak. Szerintem innen a legszebb a napfelkelte és naplemente. Régebben sokszor jártam ide ki, de mostanában ezt a helyet is elhanyagoltam.

Aztán eszembe jutott egy másik kedvenc helyem. Az Edwarddal közös rétünk. Nem is tétováztam tovább, egyből elindultam a kis rét felé. Amint odaértem, elözönlöttek a szép emlékek, amikben Edwarddal szerepeltem itt. Persze eszembe jutott a harc is apám és Edward között. De gyorsan el is hessegettem. Most csak a szép emlékeket akartam felidézni.

Lassan ideje visszaindulnom - gondoltam szomorúan magamban. Mire a ház elé értem, már ott volt Shane és éppen egy bőröndöt emelt be a kocsi csomagtartójába. Bementem a házba alaposan körbenéztem mindenhol, de legfőképpen a szobámba, majd összeszedve a cuccaimat, kimentem a kocsihoz.

A Cullen-házhoz vezető úton egyikünk sem szólalt meg, csak a rádió halk hangját lehetett hallani. Shane leparkolt, de én nem mozdultam csak néztem a nagy házat. A könnyek már mardosták a szemeimet. Hát eljött a búcsú ideje...

Breaking Dawn

Sziasztok! Nem, ez még nem a friss, de hamarosan lesz - TALÁN! - hétvégén, de nem ígérem! :$ Most viszont arra gondoltam, hogy aki esetleg már látta a BD-t, - mint ahogyan én is, ugyanis ma néztem meg és iszonyatosan jó volt és nagyont tetszett - az esetleg leirhatná IDE, EZ ALÁ A BEJEGYZÉS ALÁ a véleményét és esetleg megbeszélhetjük, kinek mi tetszett, stb. Nekem van Edwardos nyakláncom, meg poharam is! :D :$ Nos, aki szeretné megosztani velem a véleményét, örömmel várom a komit és természetesen válaszolok rájuk!

De, aki nem látta még a BD-t, az ne olvassa el az esetleges kommenteket a spoilerek miatt!

A frissről csak annyit, hogy a következő fejezet(ek) nagyon fontosak és váratlan esemény fog következi, tehát szeretném jól megírni, már amennyire az időm engedi! :\ Elnézést, hogy ennyit kell rá várnotok - főleg, ha van még aki olvas -, de tényleg fontos rész jön!

Várom a kommenteket! :)

Puszi, d.

Félvérszerelem - 39. fejezet

Sziasztok! Először is nagyon sajnálom, hogy csak most van friss, de mint mondtam beteg voltam és rengeteget kellett pótolnom! És bár most őszi szünet van, mégsem állhatok le a tanulással, mert első órán töri dogát írok egy nehéz anyagból :\ Tényleg sajnálom, hogy csak most van friss!:(
Mindenesetre jó olvasást! :) Puszi, d.


Edward szemszöge

Bella hamar elaludt és már nekem sem kellett sok, hogy átlépjek az álmok birodalmába, mikor nagy csattanást hallottam, majd azt, hogy Esme és Alice a nevemet kiáltják. Erre persze Szerelmem is ébredezni kezdett, de mielőtt ténylegesen felébredt volna, elkezdtem újra dúdolni az altatódalát. Miután visszaaludt felöltöztem és lementem a többiekhez, akik aggódva néztek rám.

- Mi történt? - kérdeztem.
- Halványodik a jövőd, Edward! Már alig látom! - idegeskedett Alice. Kérdőn néztem rá. Nem értettem, hiszen eddig sem mindig látta, mikor Bellával voltam. - Nem érted, Edward!? Kezd eltűnni a jövőd! Eddig mindig visszajött, mikor Bellával voltál, de most nem! Azt látom, hogy elmész Bellával a határig, de onnantól semmi! - sipította.
- Nyugodjatok meg! Ez biztos azért van, mert Bellával megyek és ha összefonódik a ,,sorsunk" a farkasokkal, akkor elveszíted annak a személynek a jövőjét - nyugtattam meg családomat, de ez épp' az ellenkező hatást érte el.
- Hogy mit csinálsz?! - hangzott mindenkitől a kérdés.
- Fiam, ne érts félre, de szerintem ez nem jó ötlet! - nézett mélyen a szemeimbe apám.
- Nem hagyom magára Bellát - jelentettem ki.
- És Jacob tudja már, hogy át akarod lépni a határt?
- Még nem - sütöttem le szemeimet.
- Szerintem nem kéne galibát okozni - jött oda hozzám anya.
- Szeretem Bellát, az életemnél is jobban és bármi is történjen, nekem mellette a helyem - néztem családomra.
- Edward, mi csak... - kezdte apám, de befejezni már nem tudta, ugyanis az emeletről Bella zihálását és hangosan dübörgő szívverését lehetett lehallani.

Nem tétlenkedtem, azonnal felrohantam a szobánkba. Szörnyű volt így látni Bellát. A homlokán verejtékcseppek, a takaró összegyűrve körülötte és ő maga zihálva forgolódott. Újabb rémálom - ért utol a felismerés.

- Bella! Szerelmem, kérlek, ébredj fel! - rázogattam.
- Edward! - nyögte, majd a nyakamba kapaszkodott és elkezdett zokogni.
- Sh, nincs semmi baj! Itt vagyok, nyugodj meg, kérlek! - csitítgattam.
- Nagyon rossz volt! - zokogta. - Azt... azt álmodtam, hogy... mindenki magamra hagyott. Először Billy, aztán apám, Alice, Te... Magamra maradtam a nagy ürességbe, minden fehér volt és minél gyorsabban futottam, annál sötétebb lett a tér, míg végül csak a feketeség maradt - szorított még mindig magához.
- Sh, ne aggódj, én soha nem hagylak magadra! - biztosítottam.
- Szeretlek! - nézett rám könnyáztatta tekintettel.
- Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban! - csókoltam homlokon. - Gyere, próbálj meg aludni még egy kicsit, holnap nehéz nap vár ránk! - húztam magammal az ágyba, miután megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól.

~*~*~*~

Reggel arra keltem, hogy Bella mocorog mellettem, majd a fürdőbe rohan. Azonnal utána mentem. A WC előtt térdelt és öklendezett, de nem sok minden volt, amit kiadhatott volna magából.

- Jaj, Kedvesem! - nyúltam érte.
- Sajnálom, hogy ennyi baj van velem! Újabb rémálmom volt, és mikor felébredtem hányingerem volt - bújt hozzám.
- Nincs semmi baj! Most viszont jobb lenne, ha megmosakodnál, addig készítek egy kis reggelit, utána pedig... - hagytam félbe a mondatot.
- Rendben - suttogta.

~*~*~*~

Már a határnál voltunk és Jacobot vártuk. Szerelmem erősen kapaszkodott belém és maga elé bámult.

- Mi a baj, Kicsim? - emeltem fel a fejét.
- Az álmom... Hogy mindenki magamra hagy...
- Sh, ne beszélj butaságokat, kérlek! - néztem a szemeibe.
- Annyira félek! - suttogta.
- Nem kell! Itt vagyok veled! - suttogtam én is, majd megcsókoltam, pont mikor megérkezett Jacob. Azonnal elengedtem Bellát.
- Sziasztok... - köszöntött. Nagyon megváltozott. Teljesen magába volt zuhanva. Sajnáltam őt, hisz' mégiscsak az édesapját vesztette el.
- Apa! - rohant felé Bella, majd szorosan megölelték egymást. Hallottam, hogy Bella újra zokogni kezd, de egy-két könnycseppet Jacob arcán is elcsíptem.
- Bells! - sóhajtott fel Jake is.

Percekig is így állhattak, mikor is Szerelmem elengedte édesapját, felém fordult, majd vissza Jacobhoz.

- Apa, szeretném, ha megengednéd, hogy Edward is ott legyen a temetésen - kérlelte.
,,- Végül is ennyit még megengedhetek nekik, ha már egyszer el..." - gondolta Jacob szomorúan, de a gondolat végét nem hallottam, mert rám kapta tekinteté és ezután már próbálta elrejteni előlem a gondolatait. Nagyon furcsa volt.
- Rendben - egyezett bele. - A házunknál találkozunk - adott egy puszit Bella arcára.

Beültünk az autómba, majd követtük Jacobot.

- Nagyon hamar belement - jegyezte meg Kedvesem.
- Elég furcsák voltak a gondolata, de mindezek ellenére úgy érzem, hogy kezdi elfogadni a helyzetet - szorítottam meg a kezét.
- Hogy érted, hogy furák voltak a gondolatai?
- Nem tudom, de valamit próbál elrejteni előlem. Arra gondolt, hogy ennyit még megengedhet nekünk, de aztán megszakadt a gondolatmenet.

Szerelmem csak sóhajtott, ezután már csendben tettük meg azt a pár perces utat a házig. Most gondoltam csak bele jobban, hogy még sosem jártam Belláéknál és még sosem láttam a szobáját. Sőt La Pushban sem jártam még, ha már itt tartunk. De nem ez a megfelelő alkalom, hogy megkérjem Bellát, vezessen körbe La Pushban és a házukban.

A házban mindenki ott volt, még Lily és Nathalie is, amin nem kicsit lepődtünk meg Bellával. Aztán kiderült, hogy Embry bevéste őt.

Seth kedvesen üdvözölt, ahogy Lily és Nathalie is, de a többiek csak morgásokat hallattak, amit meg is értek, mégsem érdekelt most.

~*~*~*~

Szerelmem az egész temetést végig sírta, amit meg is értek. A mellkasomba temette az arcát, míg rászórták a földet a koporsóra. Próbáltam csitítani, de csak tovább sírt. Aztán megláttam Jacobot és a szívem összefacsarodott. Tudtam, hogy neki is szüksége van a támaszra, így elengedtem Bellát, aki rögtön megértette, mit akarok és odalépett az apjához, majd szorosan egymásba kapaszkodtak.

A temetés maga szép volt. Látszik, hogy mennyi ember szerette Billyt. Rengetek koszorú volt a sírhely körül, köztük az enyém is a Cullen család nevében, amit még Alice rendelt meg, dupla annyi pénzért, ugyanis fél órával később már nálunk volt a koszorú.

A pap sem beszélt sokat, nem futotta le a felesleges köröket, lényegre törő volt, mégis szép és tökéletes beszédet mondott.

Mikor a részvét nyilvánítás volt, Bella már visszajött hozzám és úgy fogadta a sok embert. Odamentem Jacobhoz, hogy személyesen is részvétet mondjak, aztán Bella mögé álltam, míg ő fogadta az embereket. Lilyvel és Nathalival újra összeborultak és úgy sírtak. Ha nem ilyen helyzetben látom őket, még meg is mosolyogtam volna az elém táruló képet.

Aztán Bella elé lépett egy számomra nem kívánatos személy, Shane. Bella persze őt is szívélyesen átölelte. Shane keze pedig lecsúszott Bella hátáról a csípőjére, amit nem hagyhattam, így feléjük léptem egyet figyelmeztetésként és egy halk morgás is elhagyta a számat. Shane rám villantotta a szemét, majd egy gúnyos mosoly kíséretében még megsimogatta Kedvesem arcát és tovább állt. Ekkor vettem csak észre, hogy pár farkas minket néz és ugrásra készen álltak, miközben csúnyán néztek rám. Nem akartam bajt, így visszább fogtam magamat. De hát mégis mit csináljak?! Nem szeretem, ha elveszik tőlem azt, ami az enyém!

~*~*~*~

- Biztos, hogy rendben leszel? - aggodalmaskodtam, már a Black ház előtt állva.
- Igen és köszönöm, hogy mellettem voltál! - ölelt át Kedvesem. - De most már jól leszek és apámnak is szüksége van rám. És amúgy is, Lily és Nath is itt lesznek pár napig, majd ők elszórakoztatnak - próbált meg egy mosolyt összehozni.
- Ha bármi van, vagy rosszat álmodtál, azonnal telefonálj!
- Rendben!
- Nagyon szeretlek, Szerelmem!
- Én is, Edward! - sóhajtotta, majd egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Nem akartam magára hagyni Bellát, de tudtam, hogy igaza van, mégis féltettem őt. De nem tehettem mást, mint beülni a kocsimba, majd a Cullen-ház felé venni az irányt.

Happy Halloween!

Boldog Halloween-t minden kedves olvasómnak! :)
Puszi: d.

Nos...

Hali! A szavazás lezárult és nagyon szoros! A mostani elrendezés nyert, de mivel az előzőre is sokan szavaztak, így tényleg nehéz dolgom van! Nem tudom, hogy mit csináljak, mert nekem mind a két variáció tetszik, de most ezt már megszoktam és ez jobban tetszik! Már rég le akartam cserélni a kinézetet. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy most marad ez és majd idővel ha megunom vagy valami, akkor visszaváltok. Remélem, azért ez nem gátol meg az olvasásban titeket! :$

A frissről csak annyit, hogy betegen voltam itthon, és bár időm lett volna, de energiám nem volt írni, és holnaptól megyek suliba, szóval a lemaradásokat is be kell pótolnom, így nem tudom mikor tudok hozni frisst, esetleg hétvégén, de nem ígérek semmit! :\

További szép hetet és legyetek rosszak! ;)

Puszi; d.

12. díj!

Köszönöm szépen ezt a gyönyörű díjat Dórynak! Hihetetlenül tetszik ez a díj! Olyan jól megszerkesztette, imádom! Mégegyszer nagyon szépen köszönöm! ♥

Nos, ehhez a díjhoz nincsenek szabályok, így akiknek ajánlanám:

- http://valamimelyenbennem.blogspot.com

- http://reni-twilight-fanfic.blogspot.com

- http://theresalwaysasecondchancetobehappy.blogspot.com

Kérlek, szavazz!

Sziasztok! Úgy gondoltam, kicsit válatoztatok a kinézeten! Bár még nekem is kicsit fura az új elrendezés, de szeretném tudni a ti véleményeteket is! Éppen ezért tettem ki BAL oldalra, az eddigi szavazatok ALÁ egy újabb szavazást. Szavazzatok, kérlek, hogy melyik elrendezés tetszik jobban! A mostani, hogy két oldalt van, vagy az előző, hogy csak jobb oldalon volt az oldal sáv? Csak azért szeretném tudni, mert ha esetleg az előző jobban tetszett akkor visszacserélem! :) 10.17-ig tudtok szavazni! :) Előre is köszönöm! :) Puszil: d.

Félvérszerelem - 38. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a frisst, de tényleg nincs időm írni! :\ Mindenesetre jó olvasást! :) Ja, és +18-as a fejezet! :D Puszi, d.

Edward szemszöge

Mikor megláttam Jacob nevét villogni a telefonomon, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Féltem... Féltem, hiszen azt mondta, akkor hív, ha tud valami pontosat. Féltem, mert nem akartam, hogy elrontsa valami, vagy valaki ezt a boldog napot. És féltem, hogy Bella megint magába zuhan.

Bella is észrevette, hogy valami nincs rendben velem, mert aggódva nézett.

- Mi az? Ki hív? - kérdezgetett.

Megráztam a fejemet, majd a fülemhez emeltem a telefont.

- Igen? - remélem, nem lehetett kihallani a hangomból a félelmet.

- Én vagyok az - szólt bele megtörten a telefonba Jacob. - Holnap délben lesz a temetés... Megtennéd, hogy elhozod 11-re Bellát a határig?

- Természetesen - nyögtem ki nehezen.

- Köszönöm és sajnálom, Edward. Annyira sajnálom!

- Mégis mit? - de választ már nem kaptam rá.

Nem értettem, hogy mit sajnál. De nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Most Bella jobban érdekelt. Nem mertem a szemébe nézni. Pedig muszáj lesz neki elmondanom. De mégis, hogyan tudnám vele kíméletesen közölni a hírt?! Istenem, most segíts rajtam! - gondoltam megrökönyödve kissé.

- Mi történt? Ki keresett? - hallottam meg Szerelmem halk hangját.

- Kicsim... - néztem rá gyötrődve.

- Edward megijesztesz!

- Gyere, üljünk le egy padra - húztam magammal.

Miután leültünk, azon gondolkoztam, hogy miként mondjam el Bellának, hogy holnap lesz a temetés. Szerelmem azonban nem volt olyan türelmes, hogy megvárja, míg magamtól kezdek bele. Ismét rákérdezett, hogy mi történt.

- Figyelj rám, kérlek! - fogtam két kezem közé arcát. - Az előbb édesapád hívott, hogy... - csuklott el a hangom.

Hiába, engem is megviseltek a dolgok. Bella azonban rájöhetett, hogy valami rossz dolgot közölt velem az apja, mert egyből könnyek gyűltek a szemébe.

- Mit mondott? - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

- Holnap délben lesz a temetés és megkért, hogy vigyelek el a határhoz.

Itt már nem bírta tovább, keserves zokogásban tört ki. Sokan megbámultak minket, de nem érdekelt. Ültünk még ott 10 percig is talán, mikor Kedvesem kikászálódott az ölelésemből.

- Vennem kell egy ruhát holnapra - nézett rám.

- Rendben, gyere, menjünk.

Bella egy gyönyörű fekete ruhát választott magának. Nem volt pántja se, így vett még hozzá egy fekete kis bolerót. Mondtam neki, hogy kifizetem, de ragaszkodott hozzá, hogy ezt most ő vegye meg. Megértettem, így hagytam, had fizesse ki ő.

Láttam Bellán, hogy legszívesebben most otthon lenne, és csak sírna, így egy szó nélkül tereltem ki a parkolóba, hogy hazamehessünk.

Ahogy hazaértünk, Bella egyből a fürdőbe zárkózott. Tudtam, hogy magányra vágyik, de nagyon nehezen türtőztettem magamat, hogy ne mennyek utána. Hallottam, amint megengedi a vizet és ezzel együtt a sírás is előtört belőle.

Hogy eltereljem kicsit a figyelmemet, küldtem egy sms-t Alice-nek, hogy hazajöttem Bellával. Persze rögtön meg is érkezett a válasz és méltatlankodni kezdett, hogy még akart venni Bellának pár cuccot, de így nem tud. Nem válaszoltam rá.

Bella már vagy negyed órája bent van a fürdőben és még most is hallom, hogy sír. Nem bírtam magammal, utána mentem.

Ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam Kedvesem mögé a zuhanyzóba. Gyengéden vontam magamhoz testét, fejét hátrahajtotta a mellkasomra. A kezembe akartam nyomni a tusfürdőből, mikor Szerelmem hátrafordult és hihetetlen vehemenciával csókolni kezdett. Nem tagadtam meg tőle a viszonzást.

- Azt akarom, hogy szeress, Edward! Nem akarok most semmi másra gondolni, csak veled szeretkezni! - majd ismét az ajkaimra tapadt. Percekig ízlelgettük egymás ajkát, de aztán elszakadtam tőle.

- Szeretlek! - suttogtam ajkaira, majd újra birtokba vettem.

Lágyan kóstolgattam őt, miközben kezem felfedezőútra indult el a testén. Először a melleit érintettem meg finoman, de mikor Bella beleharapott a számba kicsit erősebben szorítottam meg, mire felnyögött, ezzel az én vágyaimat is tovább korbácsolva.

Elszakadtam Szerelmem ajkaitól, hogy levegőhöz juthassunk. Miután magamba szívtam egy kis oxigént, Kedvesem nyakára hajoltam vissza. Lágy puszikkal halmoztam el az érzékeny bőrfelületet, majd óvatosan, hogy ne tegyek kárt benne, de még is élvezze, beleharaptam a nyakába, mire felsikoltott élvezetét kimutatva. Ölét is nekem nyomta, ezzel belőlem is kitört az első nyögés.

Combjai alá nyúlva emeltem fel magamhoz Kedvesemet, majd a csempének döntöttem a hátát. Újra az ajkaira hajoltam, egyik kezemmel Bellát tartottam a fenekénél fogva, míg a másikkal felvált izgattam a mellbimbóit, újabb nyögéseket kicsalva belőle.

Ő sem tétlenkedett, ütemesen lökte felém csípőjét és a hátamon is végigkarmolt, ami egyáltalán nem fájt. Egy idő után azonban már nem bírtam elviselni, ahogy ingerelt. Elszakadtam Szerelmem ajkaitól és lihegve fogtam le a csípőjét. Csibészes mosolyt villantott rám, majd hirtelen a kezét éreztem meg magamon. Felmorogtam és most már én nyomtam a csípőmet Belláéhoz. De nem egy gyors menetet akartam, így talpra állítottam Kedvesemet és elé térdeltem.

Tudta, hogy mire készülök, mert izgatottan felsikkantott. Puszikkal halmoztam el a köldökénél való részt, majd alhasát, egyre lejjebb haladva. Egyik ujjamat hüvelyéhez vezettem és ott izgattam. Felnéztem Szerelmemre és ő esdeklődve nézett le rám. Nem akartam nagyon kínozni, de a kisördög csak bennem volt. Egyből két újamat nyomtam belé, mire a teste megvonaglott a hirtelen jött ,,támadástól". Felsikoltott és a teste tovább rángatózott. Alig tudtam a kezemmel izgatni, a hajamba tépett és az öléhez húzta a fejemet.

Engedelmesketem akaratának és nyalni kezdtem. Alig bírtam megtartani Kedvesem testét. Utoljára egy mélyet nyaltam belé, majd megszívtam a csiklóját és sikítva elélvezett. Felegyenesedtem és magamhoz öleltem még mindig reszkető Kedvesemet. Puszikkal halmozta el a nyakamat, majd a fülem mögötti területre tért át és ott szívta meg a bőrt. Nagyon jól tudta, hol és hogyan érjen hozzám, hogy teljes mértékben élvezzem, amit csinál velem.

Lassan áttért a mellkasom csókolgatására, egyre lejjebb haladva. A hasam aljánál megállt és ott hintett be apró puszikkal. Keze jóval előrébb járt. Ütemesen mozgatta kezét rajtam, míg a szájával csak puszilgatta a hasamat. Szép lassan juttatott fel a csúcsra. Nem akartam, hogy idő előtt végem legyen és már épp felhúztam volna magamhoz Bellát, mikor bekapott a szájába és nagy vehemenciával kezdett kényeztetni a kezével és szájával egyszerre.

Hirtelen értem el a csúcsot és már nem tudtam ellene semmit sem tenni. Még utolsó józan gondolatommal elengedtem Bellát és a falba vertem az öklömet, miközben hörögve adtam át magam a megsemmisítő gyönyörnek. Szerelmem csókolgatása hozott vissza a valóságba, de még szinte így is csillagokat láttam.

Miután sikerült magamhoz térni, felemeltem Bellát és újra a csempének támasztottam a hátát és óvatosan beléhatoltam. Mindketten felnyögtünk. Tovább akartam húzni a pillanatot, de Szerelmem nem így gondolta, mert megmozdította a csípőjét. Újabb nyögés szakadt fel belőlem, majd elkezdtem a ritmusos mozgást. Egymást csókolva űztük a gyönyört. Eleinte gyengédek voltunk mind a ketten, de ahogy közeledett a gyönyört, mi is egyre vadabbak, szenvedélyesebbek lettünk. Bella végigkarmolta a hátamat, én pedig a melleibe markoltam.

Éreztem, hogy nem kell már sok a beteljesüléshez, így még gyorsabban kezdtem mozogni. Bella beleharapott a nyakamba, majd megéreztem összehúzódásait. Löktem magamon még párat, ezzel mélyebbre kerülve Kedvesemben, majd a falnak préselve testét, hörögve élveztem el benne.

Még lemosdattuk egymást, majd az ágyban bújtunk össze.

~*~

Bella altatódalának a vége felé jártam már, mikor felemelte a fejét a mellkasomról és komolyan nézett a szemembe.

- Tudom, hogy önzőség, amire most megkérlek és tudom, hogy ezzel minden bizonnyal bajba keverlek téged is, de magamat is, de szükségem van rád - suttogta. - Gyere velem holnap a temetésre, kérlek! - lábadt könnybe ismét a szeme.

- Soha nem hagynálak magadra, főleg nem egy ilyen helyzetben! - töröltem le a könnyeit.

- Köszönöm! - majd visszafektette a fejét előző helyére. - Szeretlek, Edward!

- Szeretlek, Bella!

Majd újra dúdolni kezdtem az altatódalát.

Félvérszerelem - 37. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a frisst, de egyszerűen nincs időm! Nem is magyarázkodok, jó olvasást! :) d.

Edward szemszöge

- Alice, gyere már ki! Hagyjuk őket még aludni!
- De Rose, nyit a pláza! Fel kell keltenünk őket, mert ha nem indulunk el fél órán belül, elviszik az összes jó cuccot! - mérgelődött Alice.
- Alice! Senki sem megy nyitásra a plázába! Csak te vagy olyan, aki már nyitásra ott van!
- Ez nem is igaz! - vágta be a durcást húgom.
- Akkor most gyere le szépen és hagyjuk őket pihenni. Majd elindulunk egy óra múlva - szólt békítően Rosalie.
- Hogyisne! A látomásom szerint, ha nem indulunk el időben, elviszik azt a cipőt, amit kinéztem magamnak!
- Alice...
- Nem lehetne, hogy ezt lent beszélitek meg?! - szóltam mérgesen rájuk.

Mit ne mondjak, nem volt kellemes a veszekedésükre felébredni, de legalább Bellát nem keltették fel.

- Most nézd meg mit csináltál Alice!
- Legalább Edward felébredt. Ideje Bellát is felkelteni! - szólt húgom és már jött is oda az ágyhoz, hogy Szerelmemet felkeltse.
- Alice, hagyd aludni Bellát!
- Gyere Alice, mi most kimegyünk és megvárjuk, míg Bella is felébred - ragadta kézen Rose, Alicet.
- De...
- Gyere! - húzta ki az ajtón Rose.
- Kösz, Rose! - sóhajtottam. Ő csak mosolygott.

Visszahanyatlottam a párnákra Kedvesem mellé és megpróbáltam még egy kicsit visszaaludni. De természetesen nem sikerült Alice miatt. Most gondolatban zaklatott.

- Edward, kapsz 5 percet arra, hogy felébreszd Bellát, elvégezzétek a reggeli teendőket és Bella megreggelizzen! - üzent gondolatban húgom.
- És mégis, hogy gondoltad, hogy ezt mind 5 perc alatt? - kérdeztem normál hangerőben, hisz' úgyis meghallja.
- Igyekezz Ed, különben én keltem fel Bellát!

Sóhajtottam. Mégiscsak jobban járok és Bella is, ha én ébresztem fel. Az oldalamra fordultam és óvatosan simogatni kezdtem Kedvesem arcát. Ő sóhajtva fordult felém, majd nyitogatni kezdte a szemeit.

- Hány óra van? - suttogta.
- Negyed 9 - válaszoltam, miután megnéztem a pontos időt.
- Hm... - ennyi volt a válasza, majd visszacsukta a szemeit.

Kuncognom kellett rajta. Olyan aranyos volt! Ahogy a ráncok kisimultak arcán, és még most is a nyakamat karolja át. Egyszerűen imádom őt! Nem is tudom, mihez kezdenék, ha őt elveszíteném. Valószínűleg beleőrülnék a hiányába, vagy utána mennék a halálba! Igen, minden bizonnyal...

- Edward! - kiabált gondolatban Alice, ezzel kirángatva gondolataimból.
- Szerelmem, ideje felkelni. Alice nagyon türelmetlen, tudod megígérted neki, hogy ma elmész vele vásárolni - csókoltam arcon. Erre kipattantak a szemei.
- Tényleg! Jaj nekem! - állt fel hirtelen, aminek az lett a következménye, hogy megszédült és ha nem nyúlok utána akkor el is esett volna.
- Jól vagy? - aggódtam.
- Wow, igen, csak túl hamar akartam felállni. De már jól vagyok - mosolygott.
- Azért csak óvatosan - segítettem felállni neki.
- Ne aggódj ennyit, Edward! - simított végig az arcomon és már ment is volna a fürdőbe.
- Hé, és hol marad a jó reggelt csókom? - incselkedtem vele.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - nézett rám ártatlanul.
- Hm, tényleg? - döntöttem vissza az ágyba, s óvatosan ráfeküdtem.
- Talán fel kéne frissíteni a memóriámat - pislogott rám nagy szemekkel.

Muszáj voltam kuncogni rajta! Annyira aranyos volt! Mintha mi sem történt volna az elmúlt pár napban. De én csak örültem annak, hogy már nem szomorkodik folyton.

Gondolataimból szerelmem türelmetlensége húzott vissza, ugyanis nyakam köré tekerte kezeit és úgy húzott magához közelebb, így egy édes csókban részesítve mindkettőnket.

- Hm, nincs semmi baj a memóriáddal, én úgy érzem! - kacsintottam rá.
- Azért nem árt, ha erről jobban is megbizonyosodunk! - húzott egy újabb csókra.

Szenvedélyesen viszonoztam, de aztán nem bírtam magammal és a kezem elindult a pólója alatt, a melleinél érve célba. Finoman masszírozni kezdtem, mire egy nyögéssel válaszolt. Egyre jobban belemelegedtünk volna, de természetesen, mint minden jónak, ennek is véget vetettek. Pontosabban csak egy személy, de ő kitett egy egész hadsereget is.

- Elég volt fiatalok, ezt majd este folytatjátok, most ideje elindulnunk! - viharzott be a szobába Alice. - Bella a reggelid lent vár, amíg te eszel, kirakom neked a ruháidat és addig Edward is elkészül. Gyerünk, nincs sok időnk! - adta ki a parancsot.
- Máris megyek, Alice - sóhajtotta Kedvesem.

Felálltam Belláról, és míg ő a konyha felé vette az irányt, én a fürdőbe az Alice által adott ruhákkal együtt. 2 perc alatt felöltöztem és fogat is mostam.

Bella még reggelizett, mikor lementem én is.

- Jó étvágyat! - ültem le mellé.
- Köszönöm! Te nem eszel?
- Nem, még nincs szükségem emberi ételre - mosolyogtam rá.

Szerelmem édesen elmajszolta a reggelijét, ami Alice-nek nem igazán tetszett, mert szerinte már így is késésben vagyunk pedig még csak fél 9 múlt 5 perccel. Már éppen szólni akart Bellának, hogy meddig eszik még, de fenyegetően néztem rá, így inkább kivonult a nappaliba.

~*~

Ahogy a plázához értünk, Alice és Rosalie kipattantak az autóból és már szinte futva indultak meg befelé. Én csak nevettem rajtuk, de a fiúk elkínzott arccal mentek utánuk.

Ritka alkalmak egyike, hogy szüleim is velünk jöttek. Furcsálltam, hogy apám itthon van, hiszen tegnap is itthon volt, de miután megkérdeztem tőle az okát, hogy-hogy itthon van, csak annyi volt rá a válasza, hogy kényszer szabadság, mert már kezdett feltűnni a többieknek, hogy alig van itthon és van olyan is, hogy reggeltől másnap reggelig bent volt a kórházba és mégsem fáradt el, így kénytelen volt szabadságot kivenni. Tudtam, hogy ez nincs ínyére, mert imád az embereken segíteni.

Amint beértünk a plázába, Alice-ék elrángatták Bellát egy cipőboltba, aki nevetve ment utánuk. Anyám is ment velük, így addig mi fiúk kint leültünk egy padra. Már vagy 20 perce bent voltak, mikor Emmettnek elege lett és el akart menni egy videó játékboltba. Elmentem vele, csak hogy ne nyavalyogjon.

Mikor visszafelé mentünk, elhaladtunk egy ékszerbolt előtt és megláttam benne egy gyönyörű ezüst nyakláncot egy kis tengeri csillaggal együtt. Nagyon megtetszett és egyből tudtam, hogy meg kell vennem Bellának. Mintha csak neki találtál volna ki!

Szóltam Em-nek, hogy menjen csak, majd én is megyek utána, így miután ő elment egyből bementem a boltba.

Az eladó nagyon kedves volt, szívesen beszélgettem vele, és elmondtam neki, hogy életem szerelmének lesz a nyaklánc. A gondolatai is kedvesek voltak, akaratlanul is visszaemlékezett arra, mikor ő volt fiatal és a szerelme is hasonló ajándékokkal lepte meg őt. Mosolyognom kellett az emlék hatására.

Miután becsomagolta, kifizettem és már rohantam is kedvesemhez vissza, aki épp most jött ki az egyik üzletből. Amint meglátott, oda is jött hozzám.

- Hát, te meg hol jártál? - kérdezte, egy csók kíséretében.
- Majd meglátod! - mosolyogtam rejtélyesen.
- Miben sántikálsz? - méregetett.
- Ne kíváncsiskodj ennyit, Szerelmem! De most menj, Alice-ék már türelmetlenkednek!
- De...
- Bella! - szólt Rosalie.
- Ezt most megúsztad, de nehogy azt hidd, hogy ennyiben hagyom!

Ezen csak halkan felnevettem, majd megcsókoltam és elengedtem őt, had mennyen testvéreimhez.

~*~

Már vagy 3 órája csak vásárolnak a lányok. Most is épen az egyik fehér nemű boltban vannak, pedig már voltak kettőben is. Mondjuk addig jó, amíg maguknak nézik a ruhákat és nem nekünk. De persze, mi sem úszhattuk meg, Alice minket is berángatott az üzletekbe és ránk tukmálta a ruhákat.

Mikor végeztek az üzletben, Bella fáradtan rogyott le mellém. Bár eddig egész szépen bírta, mindenhová követte Alice-éket és egy szó nélkül felpróbálta a ruhákat, amiket Alice szedett össze neki. Az már más kérdés, hogy miket engedett megvenni belőle. Mert bizony a pénztárnál, nem tűrte, hogy Alice azt is megvegye, ami neki nem tetszett. Bár így is volt olyan fehérnemű, amit nem is értem, Bella miért engedte, hogy Alice megvegye. Vagy esetleg ő maga akarta megvenni, csak, hogy engem az őrületbe kergessen vele? Nem töprengtem ezen tovább.

- Gyere, menjünk el ebédelni - segítettem fel kedvesemet.
- Már éhen halok! - kapott az alkalmon.

Még gyorsan kivittük a kocsiba az eddig vásárolt ruhákat és egyéb kiegészítőket, majd betértünk egy török étterembe. Mind a ketten gyros-t kértünk. Kedvesem csirkéből, míg én bárányból.

Kerestünk egy üres asztalt, s miután leültünk elkezdtünk enni.

- Hogy-hogy eszel? - csodálkozott Szerelmem.
- Tudod, Alice az én energiámat is leszívta teljesen - kuncogtam.
- Oh!

Ezután csendben eszegettünk. Én már majdnem az egészet megettem, mikor Bella kb. a felét ette meg az adagjának, s elégedetten hátradőlt és a hasát kezdte simogatni. Eléggé vicces volt a látvány, de próbáltam nem kinevetni.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki az ajándékot.

- Bella, szeretnék adni neked valamit.
- Mit? - kíváncsiskodott.
- Ma mikor Emmettel elmentem a videó játékokhoz megláttam egy ékszerbolt kirakatában egy gyönyörű nyakláncot és egyből te jutottál eszembe. Mintha csak neked találták volna ki! - vettem elő a kis dobozt. - Így szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt - mutattam meg neki az ékszert.

A lélegzete is elállt, mikor meglátta az ékszert. Nem szólt semmit, csak nézte. Hirtelen elfogott a kétségbeesés. Mi van, ha nem is tetszik neki?! Már éppen rászóltam volna, hogy mondjon valamit, mikor könnyes szemekkel rám nézett.

- Edward... - susogta. - Ez gyönyörű! Nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna költened rám! Ez egy vagyon lehetett!
- A világ összes pénzét rád költeném, Bella! És megnyugodhatsz, nem volt drága, de ha az is lett volna, az sem érdekel, mert te bármennyit megérsz nekem! - töröltem le az arcáról egy könnycseppet.
- Becsatolnád, kérlek - adta kezembe a nyakláncot.
- Persze!

Majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Nehezen, de elszakadtam Kedvesem ajkaitól. Mégsem egy étterem közepén kéne egymásnak esnünk!

Ültünk még pár percig az étteremben, majd úgy gondoltuk vissza kéne menni a többiekhez, hisz' már majd' egy órája ,,eltűntünk".

Már visszafelé sétáltunk, mikor egyszer csak megszólalt a mobilom. Mosolyogva vettem elő, biztos voltam benne, hogy Alice türelmetlenkedik, de mikor megláttam a képernyőn a nevet, a mosoly lehervadt az arcomról.

A kijelzőn nem más neve villogott, mint: Jacob Black-é.

U.i.: Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok! :( A következő fogalmam sincs, hogy mikor jön, de igyekszem! :$

Közvélemény-kutatás + bocsánat kérés!

Sziasztok!

Kezdem a közvélemény-kutatással:

Az oldal sávban az eddigi közvélemény-kutatások alatt megtaláltok egy újabb kérdést, amit csak kíváncsiságból kérdezek, s mivel elértük a 100 rendszeres olvasót, úgy gondoltam, itt az ideje megtudnom, hogy hány nő/férfi, illetve milyen korosztály olvassa a történetemet! :) Előre is köszi a válaszokat! :)

És a rossz hír:

Tényleg nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt friss, de jelenleg annyi időm nincs, hogy aludni tudjak! Jövőhéten írok dolgozatot matekból, angolból és töriből, ami TZ lesz... :( Így nagyon sajnálom, de a blog most jelenleg háttérbe szorul. :( Holnapra megpróbálok összedobni egy rövidebb fejit, DE nem ígérem, hogy kész is leszek vele holnap és fel is tudom rakni, mert tanulnom kell! És akkor innentől kezdve a friss max. 1 hónapban, ha 2× lesz! Nagyon sajnálom, mert imádok írni és most ihletem is lenne, de sajnos vannak fontosabb dolgok is az életben az íráson kívűl! :( Jelen pillanatban a tanulás!

Igyekszem holnapra összedobni egy rövidebb kis fejezetet, de tényleg nem ígérek semmit! :$

Megértéseteket köszönöm!
Puszillak titeket (L)

Nem hiszem el!

Hát ezt nem hiszem el! Csak egy percre ugrottam fel blogra és mit látok?! Hogy 100 - ! - rendszeres olvasóm van! El sem hiszem! Nagyon szépen köszönöm nektek! Komolyan, mikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz 100 rendszeres olvasóm! Nagyon szépen köszönöm! *törölgeti a könnyeit* ♥

Happy Birthday!

Isabella Swan ma ünnepli a 24. születésnapját és ezúton is Boldog Születésnapot Kívánok Neki! :)

És bár kicsit megkésve, de Boldog 5. Születésnapot Renesmee-nek is! :)

2001.09.11.

10 éve... Már 10 hosszú éve, hogy New York-ot hatalmas veszteség érte...

2001.09.11. Ugye mindenki emlékszik erre a napra? Hát persze, hisz' ez nem csak New York-ot rázta meg, hanem az egész világot.

Rengeteg ember halt meg pontosan 10 évvel ezelőtt, mikor a World Trade Center ikertornyaiba belement a két repülőgép.

Abban a percben, mindenki amerikaivá vált, az egész világot lesújtotta ez a tragédia.

Én ezzel a kis bejegyzéssel szeretnék megemlékezni 2001. szeptember 11-ére, az álodaztokra, a veszteségre, mindenre! Természetesen megnézem ma a Remember Me-t is és így emlékezek rájuk! Már most alig bírom ki sírás nélkül!

Nem is tudok mást írni!

2001. szeptember 11. örökre az emlékezetünkbe vésődött! ♥

Friss hírek!

Sziasztok!
Igen, újra suli... Ugye, mivel sikeres vizsgát tettem, új osztályba kerültem, ami nem is baj, csak még kicsit fura, és jaj... Na, mindegy nem is untatlak titeket ezzel...
A lényeg: Mivel mostantól gőzerővel kell majd tanulnom, fogalmam sincs, hogy s milyen időközönként tudok majd frisselni. Próbálok minden hétvégén hozni új részt, de még így előre nem ígérek semmit. Igyekezni fogok!
Köszönöm, hogy elolvastátok és a megértéseteket is! :)
Puszillak titeket ♥

Díj!

Sziasztok! El sem hiszem! Ez már a 11. díjam! Nagyon örülök neki és hatalmas köszönet érte Dorothy^^-nak és Viky-nek! ♥

Kaptam még egy díjat Dorothy^^-tól, de azt már párszor megkaptam korábban, így azt nem rakom ki, de ha lejebb tekertek akkor ott lesz! :)

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
3. Írj le magadról 6 dolgot!
4. Küld tovább 5 blogírónak, linkkel együtt!

Nos, az első és a második pont megvolt. A harmadikat engedelmetekkel kihagynám, mert már annyiszor írtam magamról, hogy már tényleg nem tudnék újat mondani! :)

Akiknek küldeném:

Melii: http://twilight-bellaedward-melii.blogspot.com
Thara: http://szeress-by-thara.blogspot.com
Liz: http://atelihold-csabitasa.blogspot.com
Liz: http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com
XxPannyxX: http://midnight-love-wolf.blogspot.com

Félvérszerelem - 36. fejezet

Sziasztok! Tudom, tudom, nagyon régen volt friss - elszégyelli magát -, de ilyen melegbe nincs kedvem gép előtt ülni és egy kis ihlet hiányban küszködtem! Az iskola is kezdődik, szóval nem tudom, hogy s mikor fogok tudni frisselni! :\ Mindenesetre most itt a friss, jó olvasást! :)

Bella szemszöge

Sikerült meggyőznöm Edwardot, hogy ne akarjon nekem zsíros ételt készíteni, így nem veszett kárba Esme salátája a hússal. Nagyon finom volt és bőven elég lett volna, ha Edward nem kényszerít belém 2 adag tiramisut. Igen, meg tudtam győzni, hogy had egyem meg a salátát, de abból már nem engedett, hogy a desszertet kihagyjam. Dupla adagot akart belém erőltetni, mert szerinte keveset eszek és a saláta nem laktat. Már a második adaggal küszködök. Eddig két falat ment le a torkomon és most a harmadikkal szemezek, mikor nagy nevetésre figyeltem fel.

- Annyira vicces fejet vágsz, Bella! Mint, aki mindjárt elhányja magát! - nevetett Emmett.
- Nem megy - jelentettem ki és visszaejtettem a villát a tányérra.
- Ugyan már, Bella! Alig ettél!
- Már egy adagot megettem, Edward! - ellenkeztem.
- Már csak pár falat, Bella!
- Akkor edd meg te! - toltam elé a tányért.
- Én most vadásztam, ilyenkor nincs szükségem emberi ételre.
- Akkor is edd meg! - erre furcsán nézett rám. - Mi az?
- Vér után nem tudok enni emberi ételt - magyarázta.
- Ugyan, Edward, ez csak pár falat! - érveltem előző szavaival.
- Neked van szükséged rá! - erre csak felsóhajtottam. Úgy látszik, nem érti, mit is akartam ebből kihozni.
- Edward, teli vagyok, nem bírom már megenni! Ugyan olyan rosszul esne még ez a pár falat is, mint neked vér után az emberi táplálék - magyaráztam.
- De...
- Ne erőltesd, fiam! - szólt megrovón Carlisle. Hálásan néztem rá, mire csak mosolygott. Edward, mint egy durcás kisfiú, úgy nézett ki.
- Fiatalok, mi lenne, ha néznénk valami jó kis filmet? - kérdezte Emmett, ezzel elterelve a figyelmünket.
- Jaj, Emmett! - nyögött fel Edward. Én csak kérdőn néztem rá. - Vámpíros filmet akar nézni... - válaszolt Szerelmem.
- Tudod, hogy mennyire szeretem az ilyen filmeket! Ahogy a mű vér, olyan ,,hitelesen" - macskakörmözött - fröcsög szét! - vigyorgott. - Meg az is olyan vicces, ahogy a vámpírokat csinálják meg! Porrá égnek a napon! Hah! - nevetett jó ízűen.
- Nekem mindegy, hogy mit nézünk - szálltam le nagy nehezen a bárszékről.

Nehezen, de elvánszorogtam a nappaliig. Megvártam, míg Edward is kényelembe helyezi magát, majd odafészkeltem magam az oldalához, s már csak arra emlékszem, hogy felcsendült a film zenéje, utána teljes sötétség.

Edward szemszöge

Alighogy elkezdődött a film, Bella már aludt is. Mostanában, mintha többet aludna, de nem is csodálom. Szegényt teljesen kikészítette lelkileg a nagyapja halála.

Mindenki a nappaliban volt, még apám is. Kész csoda, hogy ma nem kellett bemennie, dolgozni. Tudom, hogy mennyire imádja a munkáját, de alig van itthon. Bár az utóbbi egy hétben nagyon sok lett a beteg a kórházban, s el kell a segítőkéz.

- Sajnálom, hogy nem tudok itthon maradni veletek, de be kell mennem az árvaházba - nézett ránk bocsánatkérően anyám.
- Semmi baj, drágám! - csókolta meg apa anyát.
- 1-2 óra múlva jövök!
- Rendben, szia! - köszöntünk.

Nem akartam megmozdulni, nehogy felébredjen Bella, olyan édesen szuszogott a mellkasomon, pedig kényelmesebb lett volna neki az ágyban. Próbáltam óvatosan megemelni őt, de csak nyöszörgött. Így inkább hagytam, had aludjon nyugodtan. Bár szerintem, mikor felébred, nagyon kellemetlen lesz neki, hogy elfeküdte magát.

A film már a vége fele járt, mikor Szerelmem mocorogni kezdett. Hunyorogva nézett fel rám, majd egy halvány mosolyt villantott.

- Szia - suttogta.
- Szia - pusziltam meg a száját.
- Bella az egész filmet végig aludtad! - panaszkodott Emmett.
- Sajnálom, Em. Ha gondolod, megnézek veled egy másik filmet - ajánlotta Kedvesem.
- Oké! - vigyorgott bátyám.
- De most mi választunk filmet! - állt fel Rose.

A filmnek már teljesen vége volt, így Jasper kikapcsolta, míg Rosalie és Alice a DVD-ket nézegették.

- Milyen filmet szeretnél, Bella? - kérdezte Rose.
- Mindegy, csak ne horror legyen!
- Nem szereted a horrort, Belluska? - húzogatta a szemöldökét Em.
- Nem igazán - húzta el a száját Bella.
- Meg is van! - kiáltott egyszerre a két lány.

Meg sem kellett mutatniuk a DVD-t, a gondolataik üvöltöttek felém, hogy melyik filmet szeretnék megnézni és kínomba felnyögtem. Erre a fiúk is felém kapták a fejüket.

- Muszáj? - kérdeztem Alice-éktől.
- Igen! - jelentették ki határozottan. - Az előző filmet Em választotta, úgyhogy igen, muszáj ezt a filmet megnéznetek! - tartotta fel a DVD-t Rosalie, mely a Remember me volt.
- Ne! - nyögtek fel a testvéreim is, de láttam, hogy apám is elkínzott fejet vág.

Bella csak értetlenül nézett ránk. Majd megérti... - gondoltam magamban.

- Mi a baj ezzel a filmmel? - kérdezte Kedvesem.
- Semmi!
- Nagyon is sok! - jött a válasz egyszerre a testvéreimtől.

Persze, a lányoknak semmi bajuk nincs a filmmel, mert ők imádják a romantikus, drámai filmeket. Na, de a pasik?! Jó, persze van olyan film, ami romantikus, de még is jó, szerintem, de ezen a filmen mindig bőgnek a csajok!

- Na, akkor kezdjük el! És Bella, ezen el ne aludj! Meglátod, nagyon fog tetszeni! - mosolygott Alice.

Már épp indította volna el a filmet, mikor látomása lett és ekkor hallottam meg én is apánk fejében az ötletet, miszerint hogyan tudná kihagyni a filmet. De mivel nem volt semmi dolga, így nem jutott semmi az eszébe, egyszerűen csak le akart lépni.

- Apa! - nézett rá kiskutya szemekkel Alice, aminek tudta, hogy senki sem tud ellenállni és ez alól apám sem volt kivétel.
- Ha nekünk végig kell ülnünk, akkor neked is - jelentette ki durcásan Emmett, mielőtt apa bármit is mondhatott volna.
- Jól van, jól van! Indítsd! - adta meg magát végül.
- Várj! - szólt gyorsan Em.
- Jaj, most meg mi van már Emmett?! - csattant fel Rosalie.
- Fogadni akarok Bellával! - nézett rá gonoszul.
- Velem? - csodálkozott Kedvesem.

Nem láttam, hogy Emmett mire készül, mert elrejtette a gondolatait, de nagyon nem tetszett ez nekem. Csúnyán néztem testvéremre, mire elvigyorodott.

- Ha nem sírod el magad a filmen, akkor kérhetsz tőlem bármit. De! Ha sírni fogsz, akkor megnézel velem egy horror filmet és én választom ki, melyiket! - vigyorgott.
- Emmett! - csattantam fel, de máris éreztem Jasper képességét magamon.

Próbált megnyugtatni és azt akarta elérni, hogy ne ellenkezzek Emmettel, mert neki is tetszett az ötlet. Rá sem néztem valami szépen, mire megrántotta a vállát, úgy gondolta, hogy jó szórakozás lesz.

- Nos, benne vagy, Bella? - tette fel a kérdést Jass.
- Csak szólok, Emmett, hogy nagyon ritka az olyan film, amin elsírom magam, szóval igen, benne vagyok!
- Ez a beszéd, kislány! Kezet rá! - ráztak kezet.
- Én nem fogadtam volna a te helyedben, Bella, főleg, ha nem bírod a horrort! - mondta Rose, amiben teljesen egyetértettem vele és ezt meg is osztottam Bellával.
- Csak indítsátok el nyugodtan a filmet! - legyintett.

Alice el is indította. Bella nyugodtan figyelte a filmet, de, amint lelőtték Ally anyukáját, összerezzent, s szaporábban vette a levegőt. Emmett és Jasper pedig árgus szemekkel figyelte Szerelmemet. Itt még tartotta magát Bella, aztán nyugisabban telt a film, egészen a végéig...

Bella szemszöge

A filmnek már az eleje is durva volt, ahogy lelőtték a kislány anyukáját. Még csak belegondolni is szörnyű volt, hogy milyen lett volna, ha ez velem történik meg. De tartottam magam és nem sírtam. Utána szépen folytatódott a film. Ahogy Ally-t felpofozta az apja, kicsit magamra és az apámra emlékeztetett. Persze ő nem pofozott fel, de volt már rá alkalom, hogy közel volt hozzá, hogy megtegye. De azt is jól tudtam, hogy akkor azt soha sem bocsájtotta volna meg magának, így türtőztette magát és én is igyekeztem visszafogni magamat utána.

A sex jelenetnél természetesen elpirultam, amin Emmett és Jasper nagyon jót mulattak, mire még vörösebb lettem és a szívem is gyorsabban vert. Edward csak mosolygott és adott egy puszit.

Természetesen voltak olyan jelenetek, amiken jókat mosolyogtam. Tyler barátja nagyon vicces egy fazon, kicsit olyan talán, mint Emmett, de szerintem nincs a Földön senki, aki Em-en túltenne.

De a film a drámán alapult, így a viccesebb jelenetek kevesebbek voltak. (Ez így értelmes? :D - a szerk.) Aztán levágták Tyler kishúgának a haját. Nagyon sajnáltam szegény kislányt. Először azt hittem, hogy ez volt a film ,,nagy" drámai jelenete, és, hogy vége is van, de nem. Ekkor jött csak az igazi dráma.

Alice és Rosalie már kezdtek hüppögni, de nem értettem, hogy miért. Aztán mindent megértettem. És itt tört el a mécses nálam is. Amikor a levegőből szállt le a sok hamu, vagy akár mi is volt az, és ahogy a naplóját mutatták Tylernek, egyszerűen végem volt, s az még rátett egy lapáttal, mikor a szüleit is mutatták és a kishúgát. Utána Ally-t és az apját.

Belegondoltam, hogy én mit csinálnék, ha Edwardot elveszíteném. Biztos, hogy utána mennék a halálba. De rossz ötlet volt belegondolni, mert újra rám tört a zokogás és úgy szorítottam Szerelmem nyakát, hogy majdnem megfojtottam. Ő csak szorosan ölelt magához és csitítgatott.

Rosalie is odabújt Emmetthez, míg Alice Jasperhez. Emmett persze most sem volt tapintatos és vigyorogva kijelentette, hogy nyert. Én csak hüppögve néztem rá, még mindig a történtek hatása alatt voltam, de Rose-nak sem nyerte el a tetszését ez a kinyilvánítása Szerelmének, mert rácsapott a mellkasára.

Míg Alice leállította a DVD-t és Emmett kiválasztotta a horrort, addig én kifújtam az orromat és egy kicsit felfrissítettem magamat. Mire visszaértem a nappaliba, már be volt sötétíve az egész helység. Nagyon meglepődtem, mert se függöny, se redőny nem volt az ablakon, de aztán elmondták, hogy ez egy biztonsági rendszer és ez amolyan redőnyféleség, az ajtót pedig csak kóddal, majd kulccsal lehet kinyitni, aki esetleg kívülről akarna bejutni.

- Mit nézünk? - kérdeztem közönyt színlelve. Valójában nagyon is érdekelt, mert egyáltalán nem szeretem és nem is bírom nézni a horrort.
- Edward nem engedte, hogy ,,durvát" tegyek be, így maradt a Halálos hallgatás - mondta kicsit mérgesebben Em. Kérdőn néztem Edwardra, nem tudtam, hogy a film miről szól és mennyire durva.
- Hidd el, ennél csak durvább filmjei vannak - húzta el a száját. Megrántottam a vállamat, végül is nem tudom, hogy milyen ez a film.

*Elhelyezkedtem Edward ölében, majd Emmett bekapcsolta a filmet. Ez is rosszul kezdődött. Az elején egy kisgyerek kivágta a nő nyelvét. Én már itt rosszul voltam és nem sok kellett, hogy megkérjem Emmettet, hogy kapcsolja ki. Edward nyugtatóan simogatni kezdte a hátamat, biztos hallotta az egyre gyorsuló szívverésemet, s légzésemet.

Aztán ment tovább a film és egy olyan jelenet jött, mikor a kisgyerek megölt egy bácsit, s ebben a percben hangosan nyílt a biztonsági rendszer, s egy árnyat láttam meg.*

- Hahó!

Úgy megijedtem, hogy egy nagyot sikítottam.

- Kapcsold ki! Kapcsold ki! - visítottam Szerelmem mellkasába.

Reszkettem a félelemtől. Nem csak a film miatt, de ami a valóságban történ attól is rendesen megijedtem.

- Sh, Szerelmem, csak Esme jött meg - suttogta a fülembe Edward.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Esme.

Mikor alább hagyott a reszketésem, kikukucskáltam Edward mellkasából.

- Filmet néztünk egész nap! - vigyorgott Em.
- Oh! Jól szórakoztatok? - kérdezte kedvesen Esme.
- De még mennyire! - röhögött Emmett és Jasper.
- Örülök, hogy ti igen! - néztem rájuk mérgesen.
- Mit néztetek? - kíváncsiskodott, miközben odament Carlisle-hoz.
- Hát először a Frászkarikát, de azon Bella bealudt, aztán a Remember me-t, most pedig a Halálos hallgatást, de Bella nem bírta! - nevetett még mindig Em.

Hiába néztünk Edwarddal Emmettre csúnyán, csak jobban nevetett. De már tudom is, hogyan vehetném el a kedvét a nevetéstől. Meglátjuk, hogy ki nevet utoljára Emmett Cullen! - gondoltam gonoszan, majd egy hatalmas vigyor terült el az arcomon. Alice pedig előre meredt.

- Mit látsz, Kicsim? - kérdezte Jasper Alice-től.
- Nem látom tisztán, de Bellával vásárolunk és élvezi! - kérdőn s csodálkozva nézett rám Alice.
- Kedvet kaptam egy kis vásárláshoz. Alice, Rose, mit szólnátok, ha holnap egy nagy bevásárlást tartanánk, ahonnan természetesen a fiúk sem hiányozhatnak! - néztem vigyorogva Emmettre és Jasperra, akiknek egyből lelohadt a vigyor az arcukról.

A lányok csak felsikkantottak, majd átöleltek, már amennyire tudtak Edward ölében.

- Köszönömjük, köszönjük! - hálálkodtak.
- Ne, ne, ne! Kérlek, Bella, ezt nem teheted velünk! Tudom, nagyon csúnya dolog volt, hogy kinevettünk és nagyon sajnáljuk, de nem engesztelhetnénk ki máshogy? - néztek rám könyörögve Emmették. Már, majd nem megesett rajtuk a szívem, mikor ránéztem Alice-re és Rosalie-ra.
- Sajnálom fiúk! - rántottam meg a vállamat, mire Szerelmem elkacagta magát.

Ők csak lemondóan sóhajtottak, míg a lányok boldogan tervezték a holnapi napot.

- Ugye nekem nem muszáj mennem? - kérdezte boci szemekkel Szerelmem.
- Na, azt már nem! Ha nekünk szenvednünk kell, akkor neki is! - háborodott fel Jasper és Emmett is bőszen bólogatott.
- Nem muszáj, de örülnék neki, ha jönnél - simogattam meg az arcát. Ő csak felsóhajtott, majd bólintott. - Köszönöm! - pusziltam arcon.

Aztán Edward felnevetett, majd így szólt:

- Még Rosalie kedvéért sem? - nézett Em-re. Nem értettem, így kérdőn néztem rá.
- Mi van velem? - húzta fel szépen ívelt szemöldökét Rose.
- Semmi, Drágám!
- Emmett Cullen! - szólt rá mérgesen férjére.

Közben megakard a tekintetem Esme-n és Carlisle-on, akik mosolyogva nézték gyermekeiket, s mikor találkozott a tekintetünk elmosolyodtak, amit viszonoztam.

- Mit szólnál, ha elmennénk a rétünkre? - tette fel a kérdést Szerelmem.
- Sötét van! - rémültem meg.
- Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! - állított fel. Még túl élénken élt bennem a horror film és Esme belépője, amit bár nem direkt csinált, mégis megijedtem tőle. Nagyot nyelve bólintottam rá. Láttam, hogy Emmett már nyitotta a száját, hogy valami frappánsat beszóljon, de megelőztem.
- Ha beszólsz, egy hétig vásárolnod kell velem és Alice-ékkel! Szerintem nekik sem lenne kifogásuk ez ellen! - mosolyogtam rá, mire becsukta a száját, a többiek pedig felnevettek.

Majd Edwarddal elindultunk a rétünkre. Hamar odaértünk, mivel vámpírtempóban mentünk. Kényelmes volt Szerelmem ölében utazni, de a menetszél egy kicsit zavart. Mikor megérkeztünk lefeküdtünk a fűbe és a csillagos eget kezdtük kémlelni.

- Nézd, ott a Sarkcsillag! - mutatta Edward.
- Ott pedig a Tejút! - azonosítottam be én.

Erről egy régi emlék jutott eszembe, mikor Billy egyik este, mikor még kicsi voltam, kivitt egy közeli hegyes részre, ahonnan látni lehetett a csillagokat és ő mutogatta nekem, s lelkesen beszélt is róluk. Erre az emlékre csípni kezdték a könnyek a szemeimet.

Furcsa, ma szinte egész nap nem gondoltam Billy-re és végre volt olyan alkalom, hogy szívemből nevettem, vagy akár csak mosolyodtam el, nem pedig kényszerből. És ez jó érzés volt. Furcsa, de jó.

Aztán már csak azt éreztem, hogy Edward maga felé fordítja a fejemet.

- Szeretlek! - lehelte szerelmesen.
- Szeretlek! - válaszoltam ugyan úgy, s megcsókoltuk egymást.
- Menyünk haza - állt fel. - Holnap hosszú nap vár ránk - mosolyogott.

Mikor hazaértünk, gyorsan lezuhanyoztam, majd Edward is és bebújtunk az ágyba, s pár szerelmes szó és apró csók után álomra hajtottuk a fejünket.

U.i.: Remélem kiengeszteltelek benneteket ezzel a hosszú fejezettel, amiért ennyit kellett várnotok rá! :$ A következő nem tudom, mikor jön a suli miatt és még össze kell szednem a gondolataimat is, hogy mit s hogyan írjam le! :)

*U.i. 2.: A *-gal megjelölt rész azért van, mert nem szeretem a horror filmket, ezáltal nem is tudom, hogy milyen a Halálos hallgatás c. film, csak annyit tudok, amennyit barátnőm elmondott róla, szóval csak ezt a két jelenetet írtam le belőle! Amit megnéztem ,,durvább film" az a Viasztestek volt, de ennyi! Meg még mondjuk a Frászkarikát fogom megnézni! :D Állítólag nem olyan durva! :) Bízok benne! :D Na, puszi.*

Díj

Nahát, mégegy díj! :D Nagyon szépen köszönöm Rubinak és Dorothy^^-nak! :) ♥

Szabályok:

- Tedd ki a logót!

- Írj magadról egy kis szösszenetet!

- Küldd tovább 5 írónak!

Magamról:

Annyi mindent írtam már az előző díjakhoz, hogy már nem is tudok mit írni magamról! Szóval, lehet, hogy már olyanokat írok most le, amiket már írtam másik díjakhoz, bocsánat!

Tehát szeretek olvasni, szeretem az irodalmat (bár nem mindig), az informatikát és az angolt, de persze vannak olyan napok, mikor ezeket sem szeretem... Érettségi után szeretnék külföldön dolgozni pár évig és utána haza jönni.

Nos, most ennyi lenne, késő is van, nem pörög most úgy az agyam!

Az 5 író, akik a díjat kapják:

Liz: http://atelihol-csabitasa-blogspot.com/

Pharm: http://breakingdawnexpansion.blogspot.com/

Leia: http://bd-deletedscenes.blogspot.com/

Reni :): http://reni-twilight-fanfic.blogspot.com/

Milli: http://irasok-milli-rs.blogspot.com/

Díj!

Hello! :D Köszönöm szépen a díjat cicuuss-nak, Kaludiának és Sophie-nak! ♥

Szabályok:

1. Tedd ki a logót a Blogodra.
   


2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
   


3. Írj ki magadról 7 dolgot.
   


4. Küld tovább 7 írónak (ne felejtsd el linkelni a blogjukat).
   


5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.

Hét dolog rólam:

• Van egy bátyám.
  


• Van 2 kutyám.
  


• Szeretek olvasni.
  


• Szeretek írni.
  


• 1 éve és (ma) 19 napja működik a blogom.
  


• Szeretnék eljutni Londonba és Los Angeles-be, esetleg még Spanyolországba.
  


• Szemüveges vagyok.

Akiknek tovább küldöm:

• http://newsun-krisz.blogspot.com/
  


• http://szypu.blogspot.com/
  


• http://szylu.blogspot.com/
  


• http://midnight-love-wolf.blogspot.com/
  


• http://rebekakreidl.blogspot.com/
  


• http://violet-twilightsaga.blogspot.com/
  


• http://arielle-story.blogspot.com/

Félvérszerelem - 35. fejezet

Hello! :D Na, itt is van a fejezet, bár szerintem nem lett olyan hű, de jó! :\ De majd ti eldöntitek! :) Jó olvasást, kívánok! :)

Bella szemszöge

Miután Edward elment nem tudtam magamat lekötni, így lementem a nappaliba. Ott azonban senki sem volt, de a konyhából hangok szűrődtek ki, így bementem oda. Esme éppen takarított.

- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is, kedvesem! - mosolygott rám.
- Segíthetek?
- Oh, nem kell köszönöm, mindjárt készen vagyok!

Ez egy kicsit elszomorított, szívesen segítettem volna neki, legalább lefoglaltam volna magamat valamivel. Elszomorodásomat Esme is észrevehette rajtam, mert így szólt:

- De esetleg a nappali kitakarításában segíthetsz, ha van kedved.
- Rendben! - egyeztem bele azonnal.
- Akkor hozok neked felmosó vizet, addig mondjuk összesöpörhetnél, rendben?
- Persze!

Esme elment a vízért és felmosórongyért, míg én a söprűért és törlőrongyért.

- Amíg felmosol, addig gyorsan összeütök neked valami ebédet. Mit szeretnél enni? - mosolygott rám.
- Jaj, nem szükséges miattam ennyit fáradoznod! Tökéletesen megfelel nekem a szendvics is! - hárítottam kedvességét.
- Ugyan már, kedvesem! Egyáltalán nem fáradság, számomra öröm, ha főzhetek! Szóval, mit szeretnél enni?
- Hát, nem is tudom... - gondolkoztam el. Legyen csirke? Vagy valami saláta féle? - Van esetleg csirkemell? - kérdeztem szégyenlősen meg.
- Persze, hogy van! Hogyan szeretnéd, hogy készítsem el?
- Natúron sütve, és... esetleg egy kis saláta is van? - pirultam el.
- Bella, nem kell szégyenlősködnöd! - simogatta meg az arcomat. - Megyek és el is készítem neked a salátát és a húst. Milyen öntet legyen? - kérdezte, miközben már a konyhába tartott. - Van mindenféle.
- Akkor Ezer sziget. Köszönöm Esme! - szóltam még utána.
- Nagyon szívesen, kis drágám!

Megfogtam hát a törlőrongyot és letöröltem a kisasztalt, a TV-t és az összes polcot is. Ezután felsöpörtem az egész nappalit, még a szőnyeget is kiráztam. Miután ezzel is megvoltam felmostam. Annyira elmerültem a takarításban, hogy észre sem vettem, mikor Esme jött ki a konyhából szólni, hogy készen van az ebédem.

- Máris megyek, csak itt még feltörlök! - válaszoltam.

A kimaradt részt még gyorsan felmostam, elpakoltam a takarító eszközöket és már mentem is volna a konyhába. De annyira megszédültem, hogy meg kellett kapaszkodnom valamiben, csakhogy nem volt semmi, amiben meg tudtam volna. Már csak annyit éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, de még annyit láttam, hogy Alice rémülten jön le a lépcsőn.

Alice szemszöge

Éppen a gardróbomat rendeztem át, mikor látomásom lett. Láttam, ahogy Bella a nappalink közepén összeesik. Nagyon megrémültem és azonnal futottam is ki a Jasperrel közös szobánkból, le a lépcsőn, de sajnos túlkésőn értem oda, annyit láttam már csak, hogy Bella összeesik.

Esme szemszöge

Bella még mindig nem jött enni, pedig már hallottam, hogy elrakta a cuccokat. Kimentem hát a nappaliba, de ami ott fogadott, arra nem számítottam. Alice rémült tekintettel jött le a lépcsőn és Bellát nézte, aki összeesett. Annyira megijedtem, hogy ijedtemben felsikoltottam. Alice-szel egyszerre ugrottunk oda Bellához. Sikerült elkapnom őt a karjainál fogva, Alice pedig a lábait fogta meg és így tettük őt a kanapéra.

Edward szemszöge

Már vagy egy fél órája futottam, mikor végre megéreztem egy hegyi oroszlán illatát. Azonnal az illat felé kezdtem venni az irányt és meg is láttam, amint egy pataknál iszik. Halkan közelebb lopakodtam hozzá, majd rávetettem magam és egy kis harc után már szívtam is a vérét. 2 perccel később már visszafelé tartottam, ám ekkor megéreztem egy szarvascsorda illatát. Nem akartam mostanában újra vadászni jönni, így elejtettem még 2 hímet és utána már tényleg hazafelé vettem az irányt. Már közel voltam a házhoz, mikor rémült hangok ütötték meg a fülemet.

- Alice hozz egy rongyot és vizet! - hallottam meg anyám kétségbeesett hangját.
- Esme, nem találok rongyot! - kiabálta vissza Alice idegesen.
- Akkor a fürdőből egy törölközőt és legyen jó vizes! Gyorsan!
- Mi történt? - kérdezte Rosalie, majd meghallottam a sikoltását, Emmett nyugtató szavait, amit Rosalie-nak mormolt a fülébe, és Jaspert, amint Alice-nek segített lenyugodnia.

Ám ekkor hallottam meg Szerelmem erőtlen szívverését. Tudtam, hogy valami nagy baj történt, így még gyorsabban kezdtem el futni. Amint a bejárathoz értem, nem kíméltem az ajtót úgy vágtam ki, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Nem tudott érdekelni, az már sokkal jobban, hogy Bella ernyedten fekszik a kanapén, Esme fölé hajolva pofozgatja az arcát, míg Alice a vizes törölközővel törölgeti az arcát.

- Mi történt? - kérdeztem halálra vált arccal.
- Nem tudjuk! - válaszolta Em.
- Mi az, hogy nem tudjátok? - kiabáltam.
- Edward nyugodj le! - szólt rám Jazz.
- Nem akarok lenyugodni! - kiabáltam rá. - Anya, mi történt Bellával? - kérdeztem, miközben letérdeltem kedvesem mellé.
- Nem tudom, fiam! - sírta el magát.
- Alice nem láttad előre? - vontam most őt számon.
- Sajnálom Edward, de már csak az utolsó pillanatban láttam meg! Bellánál nem úgy működik a képességem, mint másnál, mert ő a farkasokkal is kapcsolatban van. Sajnálom! - rázkódott meg ő is.
- Bella! - szólítottam meg, de nem reagált. - Szerelmem, kérlek! - pofoztam fel óvatosan én is.
- Ed... - hallottam meg elhaló hangját.
- Bella? - fogtam két kezem közé arcát.

Szerelmem lassan nyitogatni kezdte a szemeit, míg végre rám nem nézett. Annyira megkönnyebbültem abban a percben! Óvatosan helyeztem ajkamat az övére, s csókoltam meg lágyan.

- Hát itt meg mi a csuda történt? - lépett be az ajtón apám.
- Bella elájult - válaszolt csöndesen anya.
- Jól vagy Bella? Gyere megvizsgállak! - jött oda apa.
- Nem kell, jól vagyok, köszönöm Carlisle! - hárított kedvesem.
- De, kell! Kérlek, Szerelmem, engedd, hogy apa megvizsgáljon! - kérleltem.
- Edward, jól vagyok, biztos csak leesett a cukor szintem, vagy a vérnyomásom rendetlenkedik.
- Jó, de ha egy apró jelét is látom rajtad, hogy nem vagy jól, azonnal kivizsgáltatlak! - néztem rá szigorúan. Ő csak bólintott.
- Sajnálom, nem kellett volna engednem, hogy takarítson! - nézett bűnbánóan anyám.
- Nem a te hibád Esme! Én nem ettem reggel rendesen és én akartam mindenáron takarítani.
- Eszedbe ne jusson még egyszer, így kimeríteni magad! - róttam meg. - Hogy engedhetted, hogy ennyire kimerítse magát? - néztem anyámra.
- Edward, nem édesanyád hibája! - nyugtatott Szerelmem.
- Sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége egy kis takarításnak! - mondta szomorúan Esme.
- Egy kis takarításnak?! - csattantam fel. - Melyik helységet takarította ki? - A nappalit... - hallottam meg gondolatban a választ. - Lehet, hogy neked a nappali csak egy ,,kis" takarítás, de Bella ember!
- Edward! - szólt Bella. - Semmiség ez a nappali, otthon már az egész házunkat kitakarítottam egyszerre, és nem egyszer, nem kétszer!
- Igen, de akkor ettél is rendesen és nem ért ekkora tragédia téged lélekben! - vágtam rá. - Jobban kellett volna figyelned rá! - néztem szenvedve megint anyámra.

Narrátor szemszöge

Az egész család, köztük Bella is az Edward-Esme párost nézték. Csak úgy kapkodták köztük a fejüket, leesett állal. Edwardot még nem igen látták, így kiborulni, ráadásul az édesanyjára. Ő volt a Földön az utolsó ember - vámpír! -, akit soha az életben nem akart bántani, még ha csak szavakkal is. A családja szent és sérthetetlen volt számára, így még csak szavakkal sem bántotta egyik családtagját sem, nemhogy tettekkel! Emmett-tel és Jasper-ral, persze összeszólalkoztak, de azok csak kis csínytevések voltak, semmi több. Ez viszont...!

Carlisle nem tudta, mire vélni fia viselkedését. Nem ismert rá. Mindenesetre csak a Bella iránt érzett aggodalmának tudta be. A fiából most kibújt a védelmező ösztön, amit meg is értett egy bizonyos fokig, de azt nem akarta és nem is tűrte, hogy Esme-t hibáztassa mindenért.

Még mindig folyt köztük a kis vita, így, hogy elkerülje a nagyobb bajt, közbeszólt.

Edward szemszöge

- Most már elég volt, Edward! - szólt rám erőteljesen apám és közben átkarolta anyát. - Nem hibáztathatod mindenért édesanyádat! Megértem, hogy aggódsz Belláért, de akkor sem kéne Esme-t hibáztatnod!

Tudtam, hogy igaza van, de annyira féltettem Bellát, hogy elborult az agyam. Belehalnék, ha valami történne vele! Ám azt is tudtam, hogy most bizony elvetettem a sulykot. Elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem, így anyával?

- Igazad van... - válaszoltam csöndesen. - Sajnálom anya! - motyogtam.
- Semmi baj, kisfiam! - jött oda hozzám és ölelt át. Szorosan visszaöleltem.
- Gyere Bella, most bőségesen meg fogsz ebédelni! - néztem szigorúan kedvesemre, miután kibontakoztam anyám öleléséből.
- Anyukád már elkészítette a salátámat! - jött utánam a konyhába.
- Saláta?! Hah! Na, ne nevettess! Csinálok neked valami laktatóbbat. Mit szólnál valami jó zsíros húshoz, sült krumplival? - vigyorogtam rá.
- Ne! - nyögött fel kedvesem. A párbeszédünkön a többiek csak jóízűen elnevették magukat.