Amerikai álom - 15. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész, jó olvasást kívánok hozzá! :) Elnézést kérek az esetleges hibákért. Üdv.: D. ~

+18

Amerikai álom - 15. fejezet

Eva szemszög

Korábban ébredek fel, mint ahogy az ébresztőóra csörögne. Mosolyogva nézem a mellettem alvó Andrew-et. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ez a pasi engem választott. Apró puszit nyomok a mellkasára, nem ébred fel, majd felkelek az ágyból. Zuhanyozni készülök, mikor nem találom a tiszta ruháimat. Elfelejtettem áthozni? - kutatom át a táskámat. Nem találom, így hát reménykedve, hogy nem futok össze senkivel sem a folyosón, Andrew pólóját magamra kapva sietek át az Anne-nel közös szobánkba.

Amilyen halkan csak tudok, úgy lépek be a szobába. Biztos alszanak még, nem akarom felébreszteni őket. A nappaliban nem találom a ruháimat, pedig úgy emlékeztem, mintha leraktam volna a kanapéra. Biztosan a hálóban felejtettem. Lassan nyitom ki a háló ajtaját, a lehető legkisebb zajt csapva. Arra a látványra azonban nem számítottam, ami bent fogadott. Anne és Norman egymásba gabalyodva alszanak az összetolt ágyakon és mind a ketten meztelenek. Csak a vékony lepedő fedi el néhol a testüket, de Norman feneke pont kilátszik. A döbbenettől mozdulni sem bírok. Mi a franc folyik kettejük közt? Nem állhattam ott tovább, Anne mocorogni kezdett. A ruháim a földön voltak, gyorsan felkaptam őket, és amilyen gyorsan csak tudtam, távoztam a szobából.

Döbbenten dőlök az ajtónak. Mióta tarthat ez közöttük? És Anne miért nem mondta nekem? Vajon amiatt van, mert olyan sokszor aludtam Andrew-nál? Norman nem bírt magával és rámászott? Gondolataimból Andy rángat vissza.

- Eva? - jön közelebb hozzám gyanakvó arckifejezéssel. Vajon ő tud róla? - Jól vagy?
- Te tudtad, igaz? - förmedek rá.
- Mit? - néz rám, de a szemében furcsa fény csillan.
- Ne add itt a hülyét! - kiálltok rá mérgesen. - Te tudtad, hogy mi folyik Norman és Anne között, ugye?!
- Eva, kérlek, nyugodj meg! - nyújtja felém a kezét, de én kitérek előle és a szoba közepére sétálok, a kanapé mögé.
- Ezt nem hiszem el! - hitetlenkedek. - Miért nem mondtad el?
- Eva, ez... Ne haragudj, kérlek, de úgy éreztem, ezt nem nekem kell elmondanom. Ez Anne dolga lett volna - néz rám sajnálkozva.
- Tessék?! - hüledezek. - Lehet, hogy neki kellett volna elmondania, de a pasimtól elvártam volna, hogy egy ilyen fontos dolgot elmondjon!
- Sajnálom, tényleg! - lép oda hozzám és az arcomra teszi mindkét kezét.
- Mióta tart ez köztük? És egyáltalán... Hogy a francba történt ez meg kettejük között? - akadok ki.
- Ezt inkább Anne-nel kéne megbeszélned.
- Igazad van! Most azonnal átmegyek hozzá!
- Ne! - kapja el a karomat. - Előbb nyugodj meg, kérlek!
- Hogy a fenébe tudnék megnyugodni?! - nevetek fel hisztérikusan. - Az unokahúgomról van szó! Egy nála jóval idősebb férfival feküdt össze! Felfogod te ezt?! Az apja lehetne! - nézek elborzadva Andrew-ra. Andrew azonban rezzenéstelen arccal néz vissza rám.
- Eva, ezek csak üres kifogások! Az életkor csak egy szám! - emeli fel ő is a hangját. - Ha jobban odafigyeltél volna Anne-re, akkor észrevehetted volna, hogy milyen boldog!
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem figyelek oda eléggé az unokahúgomra? - képedek el.
- Nem, kicsim, félreértesz - szabadkozik. - Én csak azt akartam ezzel mondani, hogy mind a ketten változtak. Anne sokkal többet mosolyog, mint mikor idekerült. Tény, hogy akkor még nem találta a helyét, de ha jobban megfigyeled, sokkal kiegyensúlyozottabb. Boldog.
- Akkor is beszélnem kell vele! - indulok meg az ajtó felé.
- Várj! - szól utánam. - Csak adj nekik és legfőképpen magadnak egy napot! Nézz és ne csak láss! Ne áruld el nekik, hogy tudsz róluk, csinálj úgy, mint eddig. Figyeld őket és te is meglátod, hogy miről beszélek. Ha pedig ezután is úgy gondolod, hogy számít az életkor... - sóhajt -, akkor este beszélj Anne-nel. Csak arra kérlek, adj nekik egy esélyt! Te is megfogod látni azt, amit még ők maguk sem mernek beismerni sem maguknak, sem pedig egymásnak. Hogy szeretik egymást!
- Ezt nem hiszem el! - hitetlenkedve, de mosolyogva rázom a fejem. - Fantasztikus pasi vagy, tudsz róla? - csókolom meg. Vigyorogva néz rám. - Jól van, meggyőztél! Figyelni fogom őket ma, de ettől függetlenül, akkor is elbeszélgetek velük! - kötöm az ebet a karóhoz.
- Nagyon makacs vagy! - csóválja a fejét.
- De így szeretsz! - vigyorogva húzom le magamról a pólót, Andrew pedig egyből elkapja a derekamat.

Anne szemszög

Nyugtalanul ébredek reggel. Furcsa érzésem támadt, mintha valaki figyelt volna alvás közben. Mocorgásomra Norman is hamar felébred és közelebb húz magához. Fenekemnél érzem, hogy máshol is ébredezik. Egyből elterelődik a gondolatom és mosolyogva dörgölöm neki a fenekemet.

- Jó reggelt! - puszil a nyakamba.
- Neked is! - fordítom hátra a fejemet, hogy meg tudjon csókolni.

Nem habozik, egyből a számra tapad. A keze a mellemre vándorol és lassan simogatni kezdi, majd tovább a hasamra, s onnan még lejjebb. Mikor benyúl a nőiességembe, muszáj elszakadnom tőle, mert nem kapok levegőt. Visszafekszem az oldalamra, Norman pedig szorosan a hátamhoz tapad, miközben a nyakamat csókolgatja. Szaporán lélegzem.

- Szeretném gyengéden csinálni - harap bele finoman a vállamba -, de annyira elveszed az eszemet, hogy attól félek, nem fog menni.
- Akkor ne tedd! Csak gyere! - nyögök fel.

Norman-nek sem kell több, a hasamra fordít, s berak egy párnát a hasam alá. Meglepődök a váratlan helyzettől. Bár a tegnapi után nem is értem, miért lepődök meg. Norman-nel fantasztikus a szex. Olyat éltem át vele tegnap, mint azelőtt soha sem. És ez még csak az első éjszakánk volt együtt!

A gerincemet csókolja végig, majd a fenekemet, végül belenyal a nőiességembe is. Felnyögök. De nem időzik ott tovább. Bár a párna megemelte valamennyire a fenekemet, ő mégis még közelebb vonja magához, s elkezdi simogatni. Megijedek. Ugye nem ott akar...?

- Norman - fúl el a hangom. Meg akarok fordulni, de nem tudok, mert fölém hajol és a hátamhoz tapad a testével. - Nem... ugye nem a fenekembe... - remeg meg a hangom.
- Sh... - csókol újra a nyakamba. - Ne aggódj, nem teszek semmi olyat, amire nem állnál készen.

Csak bólintani bírok. A keze újra lefelé indul a testemen. Kicsit széjjelebb húzza a lábamat, odaigazítja magát a bejáratomhoz, s egy mély lökéssel már bennem is van. Felnyögök. Így, hogy hátulról hatolt belém, valahogy még mélyebben érzem magamban. Fogalmam sincs, hogy ez hogy lehet, de annyira jó érzés. Szinte már érzem, ahogy a férfiassága az alhasamat lökdösi, belülről. Mélyeket nyögök, Norman benyúl a hasam és a párna közé, közelebb von magához, s a csiklómat ingerli. Az alkarja az én alhasamhoz ér, s mikor egy igencsak jól sikerült mély lökéssel csusszan belém, hirtelen megáll.

- Te is... érezted? - lihegi.
- Igen - nyögöm ki, majd az izmaim segítségével rászorítok a férfiasságára.
- Ah... - hördül fel. - Ne csináld ezt! - nyögi. - Túl hamar el fogok menni.
- Csináld! - kérem.

Újra rákezd, s érzem, hogy minden egyes lökéssel próbál még mélyebbre hatolni. A kezét az alhasamon tartja, hogy érezhesse alatta, bennem a férfiasságát. Minden egyes ilyen lökésénél rászorítok. Nem bírja sokáig tartani magát. Kihúzza a kezét a párna és a hasam közül, majd a hátamhoz tapadva, a nyakamat harapdálva gyorsabb ritmusra kezd. Nem kell már sok és érzem, hogy robbanni fogok.

- Anne... - lihegi a fülembe.

Csak nyöszörögni tudok és még jobban nekifeszítem a fenekemet. A robbanás pillanatában a párnába fúrom az arcomat, hogy elnyelje a kiáltásomat. Norman a nyakamba fúrja a fejét és beleharap. Az agyam egy hátsó zuga tudja, hogy nem kellene hagynom, hogy megszívja a nyakam, de az orgazmusom pillanatában nem tud érdekelni.

Miután mind a ketten lenyugodtunk, Norman lassan húzódik ki belőlem. Lefekszik mellém, kiveszi alólam a párnát, a feje alá teszi, s a mellkasára húz. Ott pihegem ki magam, még mindig remegve. Puszit nyom a homlokomra, felé fordulok egy csókért, de utána aggódva néz rám, s a hüvelykujját végighúzza a nyakamon.

- Ne haragudj! - kér elnézést. Én is odakapok a nyakamhoz, ahol egy pici égő érzést érzek. - Ez meg fog látszani.
- Ne törődj vele! - könyökölök fel mellé. - Majd nem gumizom fel a hajamat... Mellesleg én is nyomot hagytam rajtad - pirulok el, s megérintem a száját, amit a nagy hévben tegnap megharaptam. Megnyalja a heget.
- Kvittek vagyunk - rándítja meg a vállát vigyorogva.

Megpuszilom a mellkasát, s ekkor figyelek fel a tetoválására. Összeráncolt szemöldökkel nézek rá.

- Norman? - olvasom fel a tetoválását, de a kulcs csontján is észreveszek egy halvány kis "x"-et.
- Édesapám tiszteletére - simít végig az arcomon bal kezével, s én belesimulok a tenyerébe. A karján újabb tetoválást, újabb nevet fedezek fel.
- Mingus? Ő ki? - nézek rá kíváncsian. A keze lehanyatlik rólam, s nagyot nyel. Kiül az ágy szélére.
- Valamit el kell mondanom - tér ki a válaszadás elől, nekem háttal ülve. Odamászok mögé és a hátához simulok. Megpuszilom a vállát.
- Jó sok tetoválásod van - célzok a hátán lévőre. - Hol van még?
- Anne, kérlek, ez most nagyon fontos - fordul felém.

Mielőtt megszólalhattam volna, az ébresztőóra csörrent meg. Norman egyből odanyúlt lenyomni.

- Ha tényleg fontos, akkor majd este megbeszéljük, de most készülnünk kell! - állok fel.
- Anne...
- Ne késsünk el! Megyek és gyorsan lezuhanyzok! - adok neki egy apró csókot, amit nem rest viszonozni.

~~~

A folyosón futunk össze Eva-val és Andrew-val.

- Jó reggelt, sziasztok! - köszönök mosolyogva.
- Jó reggelt! - válaszol kimérten Eva, s végigfuttatja rajtunk a szemét.
- Valami baj van? - rémülök meg. Szólásra nyitja a száját, de Andy megelőzi.
- Csak... összekaptunk egy kicsit - válaszol nyugodt hangon.
- Oh! - lepődök meg.
- Semmi komoly, ne aggódj! - nyugtat Andy, de Eva éles tekintettel néz rá.
- Ja, semmi komoly, de ma este nem alszok Andrew-nál! - jelenti ki.
- Öhm, persze! - remélem nem lehetett kihallani a csalódottságot a hangomból. Csak fél szemmel mertem ránézni Norman-re, de ő csak Andrew-et nézte.

Elindulunk a lifthez, de elég nyomasztó ez a kínos csönd. A hallban már a fél stáb ott vár. Mi Eva-val a háttérmunkásokhoz csatlakozunk, míg a fiúk a színésztársaikhoz. Összenézek Norman-nel, s meglátom az ő szemében is a csalódottságot, hogy ma nem tölthetjük együtt az estét. Apró mosolyt engedek meg felé, amolyan bocsánatkérés képen, holott erről egyikünk sem tehet. Hosszú nap vár ránk, Emily-nek ma lesz az utolsó forgatási napja, s egy vacsorával búcsúztatjuk el, holnap ugyanis utazik haza. Őszintén szólva, abszolút nem bánom. Érzem, hogy a csaj nem bír engem. Pedig nem is ismer.

- Oké, srácok! - szólal fel Greg. - Indulás!

Sóhajtva indulok meg a kijárat felé. Vajon mit akarhatott mondani Norman? A válaszra azonban még várnom kell, főleg, hogy a ma estét nem tudjuk együtt tölteni.

Amerikai álom - 14. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, elnézést, hogy ilyen sokára, de higgyétek el, megérte várni! ;) Jó olvasást kívánok és kérlek, írjátok meg a véleményeteket, legalább ennél az egy résznél! Előre is köszönöm! D. ~

+18

Amerikai álom - 14. fejezet

Anne szemszög

5 héttel később

El sem hiszem, hogy már 5 hete titokban randizunk Normannel, ha lehet azt randinak nevezni, hogy néha együtt töltjük az esténket a szállodai szobában. Most épp a sminkes lakókocsiban várom, hogy vége legyen a mai forgatásnak, s közben az elmúlt pár hét eseményein gondolkodom. Senki nem tud rólunk, egyedül csak Andrew. Még Eva sem, nagyon óvatosak vagyunk. Andrew segít nekünk minden egyes alkalommal. Evat nehéz volt meggyőzni arról, hogy néha aludjon Andrewnál, mondván csak az ő érdekükben. Arról mit sem tud, hogy önző okokból magam miatt is kértem ezt tőle. Ilyenkor ugyanis Norman velem alszik. Eva tud róla, bár nem örült az ötletnek, de Andynek sikerült meggyőznie, hogy nem lesz semmi gond, ha néha-néha Norman itt alszik. Eva persze úgy tudja, hogy külön alszunk, de ilyenkor mindig összetoljuk az ágyakat, hogy kényelmesen elférhessünk rajta Normannel. Hihetetlenül jó érzés hozzá bújva elaludni és másnap úgy ébredni, hogy mellettem fekszik.

Épp az ecseteket tisztítom ki, mikor valaki hátulról magához szorít és belecsókol, majd finoman beleharap a nyakamba. Felnyögök, maga felé fordít és mélyen megcsókol.

- Egész nap erre vágytam - súgja a számba. Csak hümmögni vagyok képes.
- Végeztetek? - kérdem.
- Igen, valaki már vissza is ment a szállodába.
- Akkor mossuk le a sminkedet és menjünk mi is.
- Ne siess! Had élvezzem ki a pillanatot, hogy csak ketten vagyunk - ölel szorosan magához.

Percekig állhattunk így, mikor kopognak, s mi elengedjük egymást.

- Igen? - szólok ki zavartan, közben Norman beül a székbe, s elkezdem sminklemosóval leszedni a sminkjét.
- Kész vagytok? - nyit be egy asszisztens.
- Még kell pár perc.
- A kisbusz 5 perc múlva itt van.
- Oké, sietek!

S ezzel már ránk is csukta az ajtót. Egyikünk sem szólal meg, Norman némán tűri, hogy minél gyorsabban leszedjem róla a sminket és mehessünk a többiekhez. Nem lenne jó, ha feltűnne bárkinek is, hogy sokáig vagyunk távol. Nem tart ugyanis 10 percnél tovább leszedni egy kis festéket.

A gondolataim mégis elkalandoznak. Az elmúlt pár napban rengeteget gondolkodtam. 5 hét telt el azóta, hogy elkezdtünk "járni", de nem történt még semmi konkrét kettőnk között. Tudom, hogy Norman már nagyon vágyik a testi kontaktusra, de én nem akarom elsietni, és ő ezt tiszteletben is tartja. Igazi úriember. Nem mellesleg én is nagyon vágyom már rá. Több, mint 1 éve nem voltam úgy senkivel és én is nőből vagyok. Vágyom a szexre Normannel, de nem tudom, hogy hozzam fel ezt neki.

- Minden rendben? - riaszt fel a gondolataimból.
- Igen, miért?
- Mert már vagy 5 perce egy pontot dörzsölsz a karomon és kezd fájni - nevet fel.
- Jaj, ne haragudj! - kapom el a kezem.
- Semmi gond - simít végig az arcomon. - Min gondolkodtál el ennyire?
- Csak azon, hogy... szeretném, ha megtörténne - sütöm le a szemeimet.
- Úgy érted, hogy...?
- Igen - magához húz és megcsókol.
- Örülök, ha így gondolod, de nem kell elsietnünk semmit. Várhatunk még, ha szeretnél...
- Nem, én... vágyom rád - pirulok el - és szeretném, ha megtörténne, de valamit tudnod kell - nézek fel rá a karjai öleléséből.

Befejezni azonban már nem tudjuk a beszélgetést, mert újra ránk kopognak. A feltűnés elkerülése érdekében gyorsan elengedjük egymást, s míg Norman előre megy a többiekhez, addig én összepakolom a cuccaimat.

~~~

Norman szemszög

Este a szálloda éttermében vacsorázunk, de nekem alig megy le pár falat a torkomon. Ideges vagyok. Már csak a gondolatba is beleremeg a gyomrom és merevedésem lesz, hogy ma végre úgy is együtt tölthetem az estét Annenel. Már a kezdetektől várom ezt a pillanatot, de persze megértem, hogy neki időre van szüksége. Vajon mit akarhatott mondani?

- Jól vagy, haver? Alig eszel - bök oldalba Andy.
- Persze, csak elgondolkodtam - válaszolom. - Beszélnünk kellene.
- Figyelek, mondjad csak - kap be egy falat kaját.
- Nem itt. Menjünk a pulthoz valami piáért - állok fel.
- Hé, ti meg hova mentek? - kiállt oda Steven, a sorozat Glennje.
- Csak hozunk piát - válaszolom.
- Jövök én is!
- Maradj csak, majd mi hozunk! Mit kérsz? - inti le Andrew.
- Sört! - nevet fel, már nem az első körét issza.

A bárpultnál kikérünk 3 üveg sört, de nem indulunk egyből vissza.

- Mesélj! - kortyol bele a sörébe Andrew. Kérdőn nézek rá. - Látom, hogy valami nyomaszt.
- Anne azt mondta, készen áll - nyögöm ki.
- Én azt hittem már rég megdöntötted a kis csajt! - nevet fel.
- Nem, ő más! Nem egy Emily fajta...
- És mi ezzel a baj? Most te nem állsz készen? - vált komolyra.
- Óh, dehogynem! Nagyon is készen állok - vigyorgok rá.
- Akkor?
- Csak... Anne tényleg más, nem akarom elrontani vele. Szeretném, ha minden tökéletes lenne - sóhajtok fel. Andrew némán néz.
- Te belezúgtál! - képed el.
- Mi? Nem! - rázom a fejem. - Az tény, hogy tetszik nekem és vonzódom hozzá, de hogy szerelmes lennék belé?
- Lehet, hogy most még magadnak sem vallod be, de én még nem láttalak ilyennek. Hidd el, külső szemlélőként többet látok, mint gondolnád! Szerelmes vagy!
- Csak azt tudom, hogy nagyon jól érzem magam vele, vágyom rá és ez olyan... fura, olyan más - rázom értetlenül a fejem.
- Ez a szerelem, haver! - veregeti meg a hátamat.
- Hé, hol a söröm? - teszi a vállunkra a kezét Steven.
- Itt van, tessék! - nyújtom oda neki.
- Már azt hittem megittátok! - nevet fel, s már indul is vissza. - Ti nem jöttök?
- De, megyünk mindjárt mi is! - szól vissza Andy.
- Szóval... - térek vissza a témához. - Úgy néz ki, hogy ma este megtörténne a dolog...
- Távolítsam el a közelből Evat? - somolyog a sörös üvege fölött rám.
- Jó lenne - nyögöm ki. Felnevet.
- Jól van, ne aggódj! Megkérem, hogy aludjon nálam és akkor nektek is szabad a pálya.
- Kösz, haver!
- Ugyan, nincs mit! - veregeti meg a vállam. - Remélem szép estétek lesz! - kacsint rám.
- Én is! - sóhajtok.

~~~

Fél órával később már az Andyvel közös szobánk fürdőjében zuhanyzom. Rettenetesen ideges vagyok. Mint egy szűz kisfiú! Szedd már össze magad, Norman! Szeretném, ha minden jól sikerülne, nem akarok csalódást okozni neki!

10 perccel később hallom, hogy kopogtatnak. Biztos megjött Eva. Próbálom húzni az időt, amilyen lassan csak tudok, úgy öltözök fel. Időt akarok hagyni Annenek és magamnak is. Sajnos én sem tudom a végletekig húzni, ki kell lépnem a fürdőből és a szobából is.

- Hello, Eva! - köszönök neki, nyugalmat erőltetve magamra.
- Szia! Ne haragudj, hogy már megint kipaterollak a szobádból, de Andy nem bír magával - néz rám sajnálkozva, de egy apró mosollyal.
- Ugyan, szerintem nem bánja! - kacsint rám Andy, de Eva szerencsére nem látja.
- Semmi gond Eva, tök mindegy melyik ágyban alszom - rántom meg a vállam hanyagul. - Megyek is, nem zavarlak titeket tovább! Szép estét!
- Jó éjszakát neked is! - vigyorog az ajtóból Andrew. Csak a szememet forgatom meg rá.

Az ajtó előtt mély lélegzetet véve kopogok be. Szinte azonnal ki is tárul előttem az ajtó, s ott áll Anne, selyemköntösben.

- Szia! - suttogja.
- Szia! - nyögöm ki nehezen a látványától. Anne egy fekete selyemköntösben áll előttem. Nincs szorosan összekötve rajta, így enged némi belátást alá.
- Nem jössz beljebb? - kérdezi  mosolyogva, én még mindig az ajtóban állok döbbenten.
- De - bólintok sután.

Miután beléptem, Anne becsukja az ajtót és nekidől. Kezét a háta mögé téve támaszkodik az ajtónak, a köntöse ezáltal megfeszül a mellkasán és még jobban kinyílik. Vörös melltartó villan ki alóla. Felnyögök, s már lépnék is felé, mikor ellöki magát az ajtótól és elvonul mellettem. A csípőjét csak úgy tekergeti előttem - ezzel is az őrületbe kergetve -, s bár nincs rajta magassarkú, fekete harisnyába bújtatott lábával kecsesen lépked a hűtő felé.

- Kérsz valamit inni?
- Egy sör most jól esne - válaszolom rekedt hangon. Anne egyenes lábbal hajol le a hűtőhöz, a köntöse felcsúszik, s feltárja előttem a szintén vörös francia bugyiba bújtatott fenekét. Nem bírom tovább! Hozzá lépek.
- Sajnos el... - fordul felém Anne, de a mondatot már nem tudja befejezni.

Megcsókolom, keményen és mélyen. A nyelvem táncol az övével. Nem hagyom abba a csókot, miközben a köntösét leveszem róla, s őt az ölembe kapom. A hálóba érve leteszem a földre, de továbbra sem engedem el, a derekát fogom át.

- Összetoltad az ágyat? - lepődök meg. - Megvárhattál volna vele - korholom le gyengéd hangon.
- Ugyan, nem volt nehéz! - puszilja meg a nyakamat. Két kezem közé fogom az arcát, s mélyen a szemébe nézek.
- Gyönyörű vagy! - súgom, mire elpirul.

A száját nyújtja felém és én újra rátapadok. A pólóm szegélyéhez nyúl, segítek neki, s együtt húzzuk le rólam. Tovább csókolózunk, finoman hanyatt döntöm az ágyon. A melltartója kapcsához nyúlok, mikor megfogja a karomat és elhúzódik.

- Várj! - kéri lihegve.
- Meggondoltad magad? - nem kis erőmbe telik, hogy ne lássa rajtam a csalódottságot.
- Nem, csak... valamit el szeretnék mondani - húzódzkodik ülő helyzetbe.
- Megijesztesz Anne! - válok komollyá. - Mi a baj?
- Nincs baj... csak... - sóhajt, majd nagy nehezen kiböki. - Én... már több, mint 1 éve... nem voltam úgy senkivel és nem mondhatom el magamról, hogy túl sok tapasztalatom lenne ezen a téren - süti le a szemét, mélyen elvörösödve.
- Emiatt ne aggódj - simítok végig az arcán. - Gyakorlat teszi a mestert - kacsintok rá, próbálom oldani a helyzetet.

Apró mosollyal a szája szélén nyúl a melltartójához és egy laza mozdulattal lekapja magáról. Végigsiklik rajta a tekintetem. Telt keble csak úgy vonzza a tekintetemet. Hozzá hajolok, megcsókolom és hanyatt döntöm. Fölé nehezedve csókolom végig a nyakát, melleire különösen nagy figyelmet fordítok, s így haladok egyre lejjebb. A hasánál járok, belepuszilok a köldökébe, mire kuncogást kapok válaszul. Felnézek rá, a szemei csak úgy csillognak. Rámosolygok, majd haladok tovább a csókjaimmal. Kitérek a nőiessége elől és először a lábait csókolom végig, miután lehúztam róla a harisnyát. Visszafelé is végigcsókolom mindkét lábát, majd elérek a nőiességéhez. Lassan húzom le róla a harisnyatartót és a bugyit. Elhelyezkedem Anne lába között és mielőtt hozzá érnék, ránézek. Izgalommal teli várakozást látok rajta. A szemébe nézek és úgy nyalok bele a legédesebb kehelybe. Anne felnyög.

- Norman! - veti hátra a fejét a párnába és a hajamba kap.

Magam sem tudom eldönteni azért, hogy eltoljon magától, vagy azért, hogy még közelebb vonjon magához. Hamar megkapom a választ, mikor a csípőjét közelebb emeli a fejemhez. Nekem sem kell több ösztönzés újra belé nyalok. Ezúttal nem állok meg egy nyelvcsapásnál. Anne csípője rángani kezd, de szorosan átfogom a csípőjét és tovább kínzom a nyelvcsapásaimmal. Hol gyorsan, hol lassan csinálom, néha egyet-egyet igencsak mélyre nyalva. Anne egy-egy ilyen mély nyalás után jobban szorítja a hajamat. Ezek szerint tetszik neki. Szinte falom Anne nőiességét. Sűrítek a mély nyalásokon, érzem, hogy közel a vég neki. Mielőtt elmenne, bevezetem a középső ujjamat, majd fölé hajolok egy csókra. Csak úgy kap a szám után, issza le a saját ízét a számról. Ez engem is beindít. Visszatérek a nőiességéhez, s miközben tovább mozgatom benne az ujjamat, megszívom a csiklóját. Ez meghozza a várva várt gyönyört, s hosszan felsikítva élvez el Anne. Iszom minden egyes csepp élvezetét, majd mikor Anne lenyugszik, felhajolok hozzá egy újabb csókra.

- Norm... - hal el remegő hangja. Mellé fekszem, s magamhoz húzom remegő testét. - Köszönöm - suttogja a mellkasomba.
- Mit? - simogatom a hátát, hogy megnyugodjon.
- Még sosem volt ilyenben részem - vallja be halkan.
- Nem elégítettek még ki így? - lepődök meg.
- Nem - néz a szemembe.

Alig akarok hinni a fülemnek. Megpuszilom a homlokát, majd leveszem magamról a maradék ruhámat. Újra fölé gördülök és elhelyezkedem a lába között. A bejárathoz igazítom a férfiasságomat, mikor eszembe jut egy fontos dolog.

- Szedsz gyógyszert? - szűröm a fogaim közt, nagy erőfeszítések között. Nem bírnám ki, ha nem érezhetném őt teljes valójában.
- Igen - mosolyog, majd magához húzza a fejemet egy csókra. - Gyere! - nyögi megmozdítva a csípőjét.

Nekem sem kell több, egy határozott mozdulattal lököm belé magamat. Arra viszont nem számítottam, hogy Anne ennyire szűk lesz. Fel is sikkant az érzéstől, én pedig felhördülök.

- Bassza meg! - gyűröm össze a kezem ügyébe kerülő lepedőt. - Nagyon szűk vagy! - nyögöm ki nehezen. Már éppen visszahúzódnék, hogy ne legyen idő előtt végem, mikor Anne a csípőmre kulcsolja a lábát és mélyen magába húz.
- Ne! - kérlel lihegve. - Maradj így egy kicsit!
- Anne - nyögöm ki szenvedve.

Ha továbbra is így kell benne lennem, miközben folyamatosan lüktet a férfiasságom körül, akkor így fogok elélvezni.

- Kérlek! - szólok neki, hogy engedjen mozogni.
- Gyorsan, kérlek! És mélyen - nyög fel.

Én is felnyögök, nem sok kell már és elélvezek. Anne enged a lába szorításán és zöld utat kapok. Lassan húzódok ki belőle, majd ugyanolyan lassan vissza is lököm a csípőmet, amilyen mélyre csak tudom. Felhördülök. Gyorsabb tempóra váltok, rátapadok Anne szájára, egyik kezemen megtámaszkodom, míg a másikkal lenyúlok oda, ahol összekapcsolódunk. Anne beleharap a számba. Vér ízét érzem, de Anne azonnal le is nyalja. Faljuk egymás száját és nyelvét, miközben a csiklóját izgatom és a lehető legmélyebbre lököm a csípőmet. Érzem Anne egyre szaporább összehúzódásait. Elszakad a számtól, a fejét hanyatt vágja a párnán és hangosan sikítva elélvez. Nekem sem kell több, Anne összehúzódásai meghozzák számomra is a gyönyört. Felhördülök és a nyakába temetve az arcom, hosszan élvezek.

Miután lenyugodtunk, lassan húzódnék ki belőle, de megrándul az arca és az alsó ajkába harap.

- Fáj? - kérdezem ijedten.
- Nem - nyögi ki és megmozgatja a csípőjét.

Érzem, ahogy lüktet odalent. Aprót mozdulok, mire felnyög.

- Még! - kér könyörögve.
- Adj egy percet, kérlek - mosolygok le rá, de mikor újra mozdulok megint a csípőmnél fogva visszahúz magába. Felnyögök.
- Nem bírom, Norman! - könyörög. - Csináld! - dörgöli magát hozzám.

Bár nehéz ellenállnom a kérésének, mégis megteszem. Azt akarom, hogy most ő irányítson. Megemelem a hátát és átfordítom magunkat, így ő kerül felülre. Ez a helyzet meglepi őt.

- Gyerünk Anne! - bátorítom. - Szerezz tapasztalatot, csináld, ahogy neked jól esik!

Bátortalanul néz le rám, de megmozdítja a csípőjét. Nem szakítjuk meg a szemkontaktust, mélyen egymás szemébe nézünk, miközben ő lovagol rajtam. Eleinte lassan és bizonytalanul mozgott, de ahogy ráérzett az ízére egyre bátrabb lett. Hol lassan és mélyen rám ülve mozgott, hol pedig gyorsan. Végül egyszerre ért el minket a beteljesülés. Anne leszáll rólam és a mellkasomhoz kuporodik.

Szorosan ölelem át. Lenézek rá, s mikor megszólalnék, akkor veszem észre az apró remegéshullámokat a testén és, hogy össze-össze szorítja a combjait. Felé fordulok, így most mindketten az oldalunkon fekszünk egymással szemben. Végighúzom a kezemet Anne oldalán, s a fenekén állapodik meg. A teste megfeszül, de nem néz a szemembe. Formás fenekét simogatom, még mindig nem néz rám, majd mikor előre vezetem a kezemet és benyúlok a puncijába, hirtelen rám kapja a tekintetét. Összeszorítja a combjait és könyörögve néz rám.

- Még mindig lüktetsz - állapítom meg.
- Mindjárt... elmúlik - szűri a fogai közt. Rámosolygok.
- Igen - kezdem el ujjazni - Segítek elmulasztani.

Eltátja a száját és mélyet sóhajt. A hátára akar fordulni, de nem engedem.

- Maradj így! És nézz a szemembe! - parancsolom. - Így sokkal izgatóbb!
- Ah, Norman! - nyög fel.

Belé vezetem még egy ujjamat, s irdatlan tempóba kezdek. Látom Annenen, hogy már alig bírja tartani magát, és az is zavarja, hogy a szemembe kell néznie. Megkönyörülök rajta, de nem teljesen. A hátára fektetem és lekúszom a nőiességéhez. Közel hajolok hozzá, de figyelek rá, hogy a számmal még ne érjek hozzá. Rálehelem a következő szavakat.

- Nézz végig a szemembe! Hallod, Anne? - állok meg a kezemmel.
- Igen - nyögi.

Éppen csak, hogy a nyelvem hozzá ér, már lendíti is a csípőjét és csukja be a szemét. Abbahagyom a kezem munkálatát és felemelem a fejemet is. Tiltakozásképp megmozdítja a csípőjét és könyörögve néz rám.

- Nézz a szemembe, Anne! Ha nem teszed, nem elégítelek ki! Érted? - tolom bele mélyen az ujjaimat.
- Igen!
- Jól van - majd újra lehajolok és miközben a szemébe nézek, jó mélyen bele nyalok a mézédes kehelybe.

Látom Annenen, hogy nem kis erőfeszítésébe telik a szemembe nézni, de mégis megteszi. Néha kihúzom az ujjaimat és csak a nyelvemmel játszom rajta, hol a csiklóját pöckölgetve, hol pedig jó mélyen belé nyalva. Mikor érzem a sűrűsödő összehozásokat, újra visszavezetem az ujjaimat belé.

- Nézz rám, miközben élvezel! - kérem, majd megszívom a csiklóját és gyorsan ujjazom.

Teljesíti a kérésemet, hatalmasat élvez, de végig a szemembe néz és ez engem is felizgat. Még tart Anne orgazmusa, mikor mélyen belé lököm a férfiasságomat. Sorozatos orgazmusa van, alig bírok megmozdulni a szűk puncijában, de erőteljesen elkezdek mozogni. Sikít az átélt gyönyörtől, még mindig élvez, a teste megállíthatatlanul remeg, s engem is utolér a vég, felüvöltök.

Kihúzódok Anneből, még mindig görcsösen lüktet, s ahogy a csiklójához érek spriccelve élvez el. Be kell fognom Anne száját, akkorát sikít fel. Megtaláltam volna a G-pontját? Vagy csak ennyire régen élt át orgazmust, hogy ezt most így éli meg? Anne teste remeg az átéltektől. Átölelem és simogatom, ahol csak érem. Teljesen kikészült, de én is.

- Norman - ejti ki remegve a nevemet.
- Sh... - csitítom. - Pihenj!
- Én még... soha...
- Tudom - puszilom meg a feje búbját. - Próbálj meg aludni.

Bár a teste még mindig meg-meg remegett, azért az álom hamar elnyomta. Nagyon kifáraszthattam - terül szét egy öntelt vigyor a képemen. Sokáig már én sem tudtam az átélteken gondolkodni, már csak arra volt erőm, hogy nagyjából betakarjam magunkat, s egymást ölelve engem is elnyomott az álom.