Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, elnézést, hogy ilyen sokára, de higgyétek el, megérte várni! ;) Jó olvasást kívánok és kérlek, írjátok meg a véleményeteket, legalább ennél az egy résznél! Előre is köszönöm! D. ~
+18
Anne szemszög
5 héttel később
El sem hiszem, hogy már 5 hete titokban randizunk Normannel, ha lehet azt randinak nevezni, hogy néha együtt töltjük az esténket a szállodai szobában. Most épp a sminkes lakókocsiban várom, hogy vége legyen a mai forgatásnak, s közben az elmúlt pár hét eseményein gondolkodom. Senki nem tud rólunk, egyedül csak Andrew. Még Eva sem, nagyon óvatosak vagyunk. Andrew segít nekünk minden egyes alkalommal. Evat nehéz volt meggyőzni arról, hogy néha aludjon Andrewnál, mondván csak az ő érdekükben. Arról mit sem tud, hogy önző okokból magam miatt is kértem ezt tőle. Ilyenkor ugyanis Norman velem alszik. Eva tud róla, bár nem örült az ötletnek, de Andynek sikerült meggyőznie, hogy nem lesz semmi gond, ha néha-néha Norman itt alszik. Eva persze úgy tudja, hogy külön alszunk, de ilyenkor mindig összetoljuk az ágyakat, hogy kényelmesen elférhessünk rajta Normannel. Hihetetlenül jó érzés hozzá bújva elaludni és másnap úgy ébredni, hogy mellettem fekszik.
Épp az ecseteket tisztítom ki, mikor valaki hátulról magához szorít és belecsókol, majd finoman beleharap a nyakamba. Felnyögök, maga felé fordít és mélyen megcsókol.
- Egész nap erre vágytam - súgja a számba. Csak hümmögni vagyok képes.
- Végeztetek? - kérdem.
- Igen, valaki már vissza is ment a szállodába.
- Akkor mossuk le a sminkedet és menjünk mi is.
- Ne siess! Had élvezzem ki a pillanatot, hogy csak ketten vagyunk - ölel szorosan magához.
Percekig állhattunk így, mikor kopognak, s mi elengedjük egymást.
- Igen? - szólok ki zavartan, közben Norman beül a székbe, s elkezdem sminklemosóval leszedni a sminkjét.
- Kész vagytok? - nyit be egy asszisztens.
- Még kell pár perc.
- A kisbusz 5 perc múlva itt van.
- Oké, sietek!
S ezzel már ránk is csukta az ajtót. Egyikünk sem szólal meg, Norman némán tűri, hogy minél gyorsabban leszedjem róla a sminket és mehessünk a többiekhez. Nem lenne jó, ha feltűnne bárkinek is, hogy sokáig vagyunk távol. Nem tart ugyanis 10 percnél tovább leszedni egy kis festéket.
A gondolataim mégis elkalandoznak. Az elmúlt pár napban rengeteget gondolkodtam. 5 hét telt el azóta, hogy elkezdtünk "járni", de nem történt még semmi konkrét kettőnk között. Tudom, hogy Norman már nagyon vágyik a testi kontaktusra, de én nem akarom elsietni, és ő ezt tiszteletben is tartja. Igazi úriember. Nem mellesleg én is nagyon vágyom már rá. Több, mint 1 éve nem voltam úgy senkivel és én is nőből vagyok. Vágyom a szexre Normannel, de nem tudom, hogy hozzam fel ezt neki.
- Minden rendben? - riaszt fel a gondolataimból.
- Igen, miért?
- Mert már vagy 5 perce egy pontot dörzsölsz a karomon és kezd fájni - nevet fel.
- Jaj, ne haragudj! - kapom el a kezem.
- Semmi gond - simít végig az arcomon. - Min gondolkodtál el ennyire?
- Csak azon, hogy... szeretném, ha megtörténne - sütöm le a szemeimet.
- Úgy érted, hogy...?
- Igen - magához húz és megcsókol.
- Örülök, ha így gondolod, de nem kell elsietnünk semmit. Várhatunk még, ha szeretnél...
- Nem, én... vágyom rád - pirulok el - és szeretném, ha megtörténne, de valamit tudnod kell - nézek fel rá a karjai öleléséből.
Befejezni azonban már nem tudjuk a beszélgetést, mert újra ránk kopognak. A feltűnés elkerülése érdekében gyorsan elengedjük egymást, s míg Norman előre megy a többiekhez, addig én összepakolom a cuccaimat.
~~~
Norman szemszög
Este a szálloda éttermében vacsorázunk, de nekem alig megy le pár falat a torkomon. Ideges vagyok. Már csak a gondolatba is beleremeg a gyomrom és merevedésem lesz, hogy ma végre úgy is együtt tölthetem az estét Annenel. Már a kezdetektől várom ezt a pillanatot, de persze megértem, hogy neki időre van szüksége. Vajon mit akarhatott mondani?
- Jól vagy, haver? Alig eszel - bök oldalba Andy.
- Persze, csak elgondolkodtam - válaszolom. - Beszélnünk kellene.
- Figyelek, mondjad csak - kap be egy falat kaját.
- Nem itt. Menjünk a pulthoz valami piáért - állok fel.
- Hé, ti meg hova mentek? - kiállt oda Steven, a sorozat Glennje.
- Csak hozunk piát - válaszolom.
- Jövök én is!
- Maradj csak, majd mi hozunk! Mit kérsz? - inti le Andrew.
- Sört! - nevet fel, már nem az első körét issza.
A bárpultnál kikérünk 3 üveg sört, de nem indulunk egyből vissza.
- Mesélj! - kortyol bele a sörébe Andrew. Kérdőn nézek rá. - Látom, hogy valami nyomaszt.
- Anne azt mondta, készen áll - nyögöm ki.
- Én azt hittem már rég megdöntötted a kis csajt! - nevet fel.
- Nem, ő más! Nem egy Emily fajta...
- És mi ezzel a baj? Most te nem állsz készen? - vált komolyra.
- Óh, dehogynem! Nagyon is készen állok - vigyorgok rá.
- Akkor?
- Csak... Anne tényleg más, nem akarom elrontani vele. Szeretném, ha minden tökéletes lenne - sóhajtok fel. Andrew némán néz.
- Te belezúgtál! - képed el.
- Mi? Nem! - rázom a fejem. - Az tény, hogy tetszik nekem és vonzódom hozzá, de hogy szerelmes lennék belé?
- Lehet, hogy most még magadnak sem vallod be, de én még nem láttalak ilyennek. Hidd el, külső szemlélőként többet látok, mint gondolnád! Szerelmes vagy!
- Csak azt tudom, hogy nagyon jól érzem magam vele, vágyom rá és ez olyan... fura, olyan más - rázom értetlenül a fejem.
- Ez a szerelem, haver! - veregeti meg a hátamat.
- Hé, hol a söröm? - teszi a vállunkra a kezét Steven.
- Itt van, tessék! - nyújtom oda neki.
- Már azt hittem megittátok! - nevet fel, s már indul is vissza. - Ti nem jöttök?
- De, megyünk mindjárt mi is! - szól vissza Andy.
- Szóval... - térek vissza a témához. - Úgy néz ki, hogy ma este megtörténne a dolog...
- Távolítsam el a közelből Evat? - somolyog a sörös üvege fölött rám.
- Jó lenne - nyögöm ki. Felnevet.
- Jól van, ne aggódj! Megkérem, hogy aludjon nálam és akkor nektek is szabad a pálya.
- Kösz, haver!
- Ugyan, nincs mit! - veregeti meg a vállam. - Remélem szép estétek lesz! - kacsint rám.
- Én is! - sóhajtok.
~~~
Fél órával később már az Andyvel közös szobánk fürdőjében zuhanyzom. Rettenetesen ideges vagyok. Mint egy szűz kisfiú! Szedd már össze magad, Norman! Szeretném, ha minden jól sikerülne, nem akarok csalódást okozni neki!
10 perccel később hallom, hogy kopogtatnak. Biztos megjött Eva. Próbálom húzni az időt, amilyen lassan csak tudok, úgy öltözök fel. Időt akarok hagyni Annenek és magamnak is. Sajnos én sem tudom a végletekig húzni, ki kell lépnem a fürdőből és a szobából is.
- Hello, Eva! - köszönök neki, nyugalmat erőltetve magamra.
- Szia! Ne haragudj, hogy már megint kipaterollak a szobádból, de Andy nem bír magával - néz rám sajnálkozva, de egy apró mosollyal.
- Ugyan, szerintem nem bánja! - kacsint rám Andy, de Eva szerencsére nem látja.
- Semmi gond Eva, tök mindegy melyik ágyban alszom - rántom meg a vállam hanyagul. - Megyek is, nem zavarlak titeket tovább! Szép estét!
- Jó éjszakát neked is! - vigyorog az ajtóból Andrew. Csak a szememet forgatom meg rá.
Az ajtó előtt mély lélegzetet véve kopogok be. Szinte azonnal ki is tárul előttem az ajtó, s ott áll Anne, selyemköntösben.
- Szia! - suttogja.
- Szia! - nyögöm ki nehezen a látványától. Anne egy fekete selyemköntösben áll előttem. Nincs szorosan összekötve rajta, így enged némi belátást alá.
- Nem jössz beljebb? - kérdezi mosolyogva, én még mindig az ajtóban állok döbbenten.
- De - bólintok sután.
Miután beléptem, Anne becsukja az ajtót és nekidől. Kezét a háta mögé téve támaszkodik az ajtónak, a köntöse ezáltal megfeszül a mellkasán és még jobban kinyílik. Vörös melltartó villan ki alóla. Felnyögök, s már lépnék is felé, mikor ellöki magát az ajtótól és elvonul mellettem. A csípőjét csak úgy tekergeti előttem - ezzel is az őrületbe kergetve -, s bár nincs rajta magassarkú, fekete harisnyába bújtatott lábával kecsesen lépked a hűtő felé.
- Kérsz valamit inni?
- Egy sör most jól esne - válaszolom rekedt hangon. Anne egyenes lábbal hajol le a hűtőhöz, a köntöse felcsúszik, s feltárja előttem a szintén vörös francia bugyiba bújtatott fenekét. Nem bírom tovább! Hozzá lépek.
- Sajnos el... - fordul felém Anne, de a mondatot már nem tudja befejezni.
Megcsókolom, keményen és mélyen. A nyelvem táncol az övével. Nem hagyom abba a csókot, miközben a köntösét leveszem róla, s őt az ölembe kapom. A hálóba érve leteszem a földre, de továbbra sem engedem el, a derekát fogom át.
- Összetoltad az ágyat? - lepődök meg. - Megvárhattál volna vele - korholom le gyengéd hangon.
- Ugyan, nem volt nehéz! - puszilja meg a nyakamat. Két kezem közé fogom az arcát, s mélyen a szemébe nézek.
- Gyönyörű vagy! - súgom, mire elpirul.
A száját nyújtja felém és én újra rátapadok. A pólóm szegélyéhez nyúl, segítek neki, s együtt húzzuk le rólam. Tovább csókolózunk, finoman hanyatt döntöm az ágyon. A melltartója kapcsához nyúlok, mikor megfogja a karomat és elhúzódik.
- Várj! - kéri lihegve.
- Meggondoltad magad? - nem kis erőmbe telik, hogy ne lássa rajtam a csalódottságot.
- Nem, csak... valamit el szeretnék mondani - húzódzkodik ülő helyzetbe.
- Megijesztesz Anne! - válok komollyá. - Mi a baj?
- Nincs baj... csak... - sóhajt, majd nagy nehezen kiböki. - Én... már több, mint 1 éve... nem voltam úgy senkivel és nem mondhatom el magamról, hogy túl sok tapasztalatom lenne ezen a téren - süti le a szemét, mélyen elvörösödve.
- Emiatt ne aggódj - simítok végig az arcán. - Gyakorlat teszi a mestert - kacsintok rá, próbálom oldani a helyzetet.
Apró mosollyal a szája szélén nyúl a melltartójához és egy laza mozdulattal lekapja magáról. Végigsiklik rajta a tekintetem. Telt keble csak úgy vonzza a tekintetemet. Hozzá hajolok, megcsókolom és hanyatt döntöm. Fölé nehezedve csókolom végig a nyakát, melleire különösen nagy figyelmet fordítok, s így haladok egyre lejjebb. A hasánál járok, belepuszilok a köldökébe, mire kuncogást kapok válaszul. Felnézek rá, a szemei csak úgy csillognak. Rámosolygok, majd haladok tovább a csókjaimmal. Kitérek a nőiessége elől és először a lábait csókolom végig, miután lehúztam róla a harisnyát. Visszafelé is végigcsókolom mindkét lábát, majd elérek a nőiességéhez. Lassan húzom le róla a harisnyatartót és a bugyit. Elhelyezkedem Anne lába között és mielőtt hozzá érnék, ránézek. Izgalommal teli várakozást látok rajta. A szemébe nézek és úgy nyalok bele a legédesebb kehelybe. Anne felnyög.
- Norman! - veti hátra a fejét a párnába és a hajamba kap.
Magam sem tudom eldönteni azért, hogy eltoljon magától, vagy azért, hogy még közelebb vonjon magához. Hamar megkapom a választ, mikor a csípőjét közelebb emeli a fejemhez. Nekem sem kell több ösztönzés újra belé nyalok. Ezúttal nem állok meg egy nyelvcsapásnál. Anne csípője rángani kezd, de szorosan átfogom a csípőjét és tovább kínzom a nyelvcsapásaimmal. Hol gyorsan, hol lassan csinálom, néha egyet-egyet igencsak mélyre nyalva. Anne egy-egy ilyen mély nyalás után jobban szorítja a hajamat. Ezek szerint tetszik neki. Szinte falom Anne nőiességét. Sűrítek a mély nyalásokon, érzem, hogy közel a vég neki. Mielőtt elmenne, bevezetem a középső ujjamat, majd fölé hajolok egy csókra. Csak úgy kap a szám után, issza le a saját ízét a számról. Ez engem is beindít. Visszatérek a nőiességéhez, s miközben tovább mozgatom benne az ujjamat, megszívom a csiklóját. Ez meghozza a várva várt gyönyört, s hosszan felsikítva élvez el Anne. Iszom minden egyes csepp élvezetét, majd mikor Anne lenyugszik, felhajolok hozzá egy újabb csókra.
- Norm... - hal el remegő hangja. Mellé fekszem, s magamhoz húzom remegő testét. - Köszönöm - suttogja a mellkasomba.
- Mit? - simogatom a hátát, hogy megnyugodjon.
- Még sosem volt ilyenben részem - vallja be halkan.
- Nem elégítettek még ki így? - lepődök meg.
- Nem - néz a szemembe.
Alig akarok hinni a fülemnek. Megpuszilom a homlokát, majd leveszem magamról a maradék ruhámat. Újra fölé gördülök és elhelyezkedem a lába között. A bejárathoz igazítom a férfiasságomat, mikor eszembe jut egy fontos dolog.
- Szedsz gyógyszert? - szűröm a fogaim közt, nagy erőfeszítések között. Nem bírnám ki, ha nem érezhetném őt teljes valójában.
- Igen - mosolyog, majd magához húzza a fejemet egy csókra. - Gyere! - nyögi megmozdítva a csípőjét.
Nekem sem kell több, egy határozott mozdulattal lököm belé magamat. Arra viszont nem számítottam, hogy Anne ennyire szűk lesz. Fel is sikkant az érzéstől, én pedig felhördülök.
- Bassza meg! - gyűröm össze a kezem ügyébe kerülő lepedőt. - Nagyon szűk vagy! - nyögöm ki nehezen. Már éppen visszahúzódnék, hogy ne legyen idő előtt végem, mikor Anne a csípőmre kulcsolja a lábát és mélyen magába húz.
- Ne! - kérlel lihegve. - Maradj így egy kicsit!
- Anne - nyögöm ki szenvedve.
Ha továbbra is így kell benne lennem, miközben folyamatosan lüktet a férfiasságom körül, akkor így fogok elélvezni.
- Kérlek! - szólok neki, hogy engedjen mozogni.
- Gyorsan, kérlek! És mélyen - nyög fel.
Én is felnyögök, nem sok kell már és elélvezek. Anne enged a lába szorításán és zöld utat kapok. Lassan húzódok ki belőle, majd ugyanolyan lassan vissza is lököm a csípőmet, amilyen mélyre csak tudom. Felhördülök. Gyorsabb tempóra váltok, rátapadok Anne szájára, egyik kezemen megtámaszkodom, míg a másikkal lenyúlok oda, ahol összekapcsolódunk. Anne beleharap a számba. Vér ízét érzem, de Anne azonnal le is nyalja. Faljuk egymás száját és nyelvét, miközben a csiklóját izgatom és a lehető legmélyebbre lököm a csípőmet. Érzem Anne egyre szaporább összehúzódásait. Elszakad a számtól, a fejét hanyatt vágja a párnán és hangosan sikítva elélvez. Nekem sem kell több, Anne összehúzódásai meghozzák számomra is a gyönyört. Felhördülök és a nyakába temetve az arcom, hosszan élvezek.
Miután lenyugodtunk, lassan húzódnék ki belőle, de megrándul az arca és az alsó ajkába harap.
- Fáj? - kérdezem ijedten.
- Nem - nyögi ki és megmozgatja a csípőjét.
Érzem, ahogy lüktet odalent. Aprót mozdulok, mire felnyög.
- Még! - kér könyörögve.
- Adj egy percet, kérlek - mosolygok le rá, de mikor újra mozdulok megint a csípőmnél fogva visszahúz magába. Felnyögök.
- Nem bírom, Norman! - könyörög. - Csináld! - dörgöli magát hozzám.
Bár nehéz ellenállnom a kérésének, mégis megteszem. Azt akarom, hogy most ő irányítson. Megemelem a hátát és átfordítom magunkat, így ő kerül felülre. Ez a helyzet meglepi őt.
- Gyerünk Anne! - bátorítom. - Szerezz tapasztalatot, csináld, ahogy neked jól esik!
Bátortalanul néz le rám, de megmozdítja a csípőjét. Nem szakítjuk meg a szemkontaktust, mélyen egymás szemébe nézünk, miközben ő lovagol rajtam. Eleinte lassan és bizonytalanul mozgott, de ahogy ráérzett az ízére egyre bátrabb lett. Hol lassan és mélyen rám ülve mozgott, hol pedig gyorsan. Végül egyszerre ért el minket a beteljesülés. Anne leszáll rólam és a mellkasomhoz kuporodik.
Szorosan ölelem át. Lenézek rá, s mikor megszólalnék, akkor veszem észre az apró remegéshullámokat a testén és, hogy össze-össze szorítja a combjait. Felé fordulok, így most mindketten az oldalunkon fekszünk egymással szemben. Végighúzom a kezemet Anne oldalán, s a fenekén állapodik meg. A teste megfeszül, de nem néz a szemembe. Formás fenekét simogatom, még mindig nem néz rám, majd mikor előre vezetem a kezemet és benyúlok a puncijába, hirtelen rám kapja a tekintetét. Összeszorítja a combjait és könyörögve néz rám.
- Még mindig lüktetsz - állapítom meg.
- Mindjárt... elmúlik - szűri a fogai közt. Rámosolygok.
- Igen - kezdem el ujjazni - Segítek elmulasztani.
Eltátja a száját és mélyet sóhajt. A hátára akar fordulni, de nem engedem.
- Maradj így! És nézz a szemembe! - parancsolom. - Így sokkal izgatóbb!
- Ah, Norman! - nyög fel.
Belé vezetem még egy ujjamat, s irdatlan tempóba kezdek. Látom Annenen, hogy már alig bírja tartani magát, és az is zavarja, hogy a szemembe kell néznie. Megkönyörülök rajta, de nem teljesen. A hátára fektetem és lekúszom a nőiességéhez. Közel hajolok hozzá, de figyelek rá, hogy a számmal még ne érjek hozzá. Rálehelem a következő szavakat.
- Nézz végig a szemembe! Hallod, Anne? - állok meg a kezemmel.
- Igen - nyögi.
Éppen csak, hogy a nyelvem hozzá ér, már lendíti is a csípőjét és csukja be a szemét. Abbahagyom a kezem munkálatát és felemelem a fejemet is. Tiltakozásképp megmozdítja a csípőjét és könyörögve néz rám.
- Nézz a szemembe, Anne! Ha nem teszed, nem elégítelek ki! Érted? - tolom bele mélyen az ujjaimat.
- Igen!
- Jól van - majd újra lehajolok és miközben a szemébe nézek, jó mélyen bele nyalok a mézédes kehelybe.
Látom Annenen, hogy nem kis erőfeszítésébe telik a szemembe nézni, de mégis megteszi. Néha kihúzom az ujjaimat és csak a nyelvemmel játszom rajta, hol a csiklóját pöckölgetve, hol pedig jó mélyen belé nyalva. Mikor érzem a sűrűsödő összehozásokat, újra visszavezetem az ujjaimat belé.
- Nézz rám, miközben élvezel! - kérem, majd megszívom a csiklóját és gyorsan ujjazom.
Teljesíti a kérésemet, hatalmasat élvez, de végig a szemembe néz és ez engem is felizgat. Még tart Anne orgazmusa, mikor mélyen belé lököm a férfiasságomat. Sorozatos orgazmusa van, alig bírok megmozdulni a szűk puncijában, de erőteljesen elkezdek mozogni. Sikít az átélt gyönyörtől, még mindig élvez, a teste megállíthatatlanul remeg, s engem is utolér a vég, felüvöltök.
Kihúzódok Anneből, még mindig görcsösen lüktet, s ahogy a csiklójához érek spriccelve élvez el. Be kell fognom Anne száját, akkorát sikít fel. Megtaláltam volna a G-pontját? Vagy csak ennyire régen élt át orgazmust, hogy ezt most így éli meg? Anne teste remeg az átéltektől. Átölelem és simogatom, ahol csak érem. Teljesen kikészült, de én is.
- Norman - ejti ki remegve a nevemet.
- Sh... - csitítom. - Pihenj!
- Én még... soha...
- Tudom - puszilom meg a feje búbját. - Próbálj meg aludni.
Bár a teste még mindig meg-meg remegett, azért az álom hamar elnyomta. Nagyon kifáraszthattam - terül szét egy öntelt vigyor a képemen. Sokáig már én sem tudtam az átélteken gondolkodni, már csak arra volt erőm, hogy nagyjából betakarjam magunkat, s egymást ölelve engem is elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése