Félvérszerelem - 37. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a frisst, de egyszerűen nincs időm! Nem is magyarázkodok, jó olvasást! :) d.

Edward szemszöge

- Alice, gyere már ki! Hagyjuk őket még aludni!
- De Rose, nyit a pláza! Fel kell keltenünk őket, mert ha nem indulunk el fél órán belül, elviszik az összes jó cuccot! - mérgelődött Alice.
- Alice! Senki sem megy nyitásra a plázába! Csak te vagy olyan, aki már nyitásra ott van!
- Ez nem is igaz! - vágta be a durcást húgom.
- Akkor most gyere le szépen és hagyjuk őket pihenni. Majd elindulunk egy óra múlva - szólt békítően Rosalie.
- Hogyisne! A látomásom szerint, ha nem indulunk el időben, elviszik azt a cipőt, amit kinéztem magamnak!
- Alice...
- Nem lehetne, hogy ezt lent beszélitek meg?! - szóltam mérgesen rájuk.

Mit ne mondjak, nem volt kellemes a veszekedésükre felébredni, de legalább Bellát nem keltették fel.

- Most nézd meg mit csináltál Alice!
- Legalább Edward felébredt. Ideje Bellát is felkelteni! - szólt húgom és már jött is oda az ágyhoz, hogy Szerelmemet felkeltse.
- Alice, hagyd aludni Bellát!
- Gyere Alice, mi most kimegyünk és megvárjuk, míg Bella is felébred - ragadta kézen Rose, Alicet.
- De...
- Gyere! - húzta ki az ajtón Rose.
- Kösz, Rose! - sóhajtottam. Ő csak mosolygott.

Visszahanyatlottam a párnákra Kedvesem mellé és megpróbáltam még egy kicsit visszaaludni. De természetesen nem sikerült Alice miatt. Most gondolatban zaklatott.

- Edward, kapsz 5 percet arra, hogy felébreszd Bellát, elvégezzétek a reggeli teendőket és Bella megreggelizzen! - üzent gondolatban húgom.
- És mégis, hogy gondoltad, hogy ezt mind 5 perc alatt? - kérdeztem normál hangerőben, hisz' úgyis meghallja.
- Igyekezz Ed, különben én keltem fel Bellát!

Sóhajtottam. Mégiscsak jobban járok és Bella is, ha én ébresztem fel. Az oldalamra fordultam és óvatosan simogatni kezdtem Kedvesem arcát. Ő sóhajtva fordult felém, majd nyitogatni kezdte a szemeit.

- Hány óra van? - suttogta.
- Negyed 9 - válaszoltam, miután megnéztem a pontos időt.
- Hm... - ennyi volt a válasza, majd visszacsukta a szemeit.

Kuncognom kellett rajta. Olyan aranyos volt! Ahogy a ráncok kisimultak arcán, és még most is a nyakamat karolja át. Egyszerűen imádom őt! Nem is tudom, mihez kezdenék, ha őt elveszíteném. Valószínűleg beleőrülnék a hiányába, vagy utána mennék a halálba! Igen, minden bizonnyal...

- Edward! - kiabált gondolatban Alice, ezzel kirángatva gondolataimból.
- Szerelmem, ideje felkelni. Alice nagyon türelmetlen, tudod megígérted neki, hogy ma elmész vele vásárolni - csókoltam arcon. Erre kipattantak a szemei.
- Tényleg! Jaj nekem! - állt fel hirtelen, aminek az lett a következménye, hogy megszédült és ha nem nyúlok utána akkor el is esett volna.
- Jól vagy? - aggódtam.
- Wow, igen, csak túl hamar akartam felállni. De már jól vagyok - mosolygott.
- Azért csak óvatosan - segítettem felállni neki.
- Ne aggódj ennyit, Edward! - simított végig az arcomon és már ment is volna a fürdőbe.
- Hé, és hol marad a jó reggelt csókom? - incselkedtem vele.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - nézett rám ártatlanul.
- Hm, tényleg? - döntöttem vissza az ágyba, s óvatosan ráfeküdtem.
- Talán fel kéne frissíteni a memóriámat - pislogott rám nagy szemekkel.

Muszáj voltam kuncogni rajta! Annyira aranyos volt! Mintha mi sem történt volna az elmúlt pár napban. De én csak örültem annak, hogy már nem szomorkodik folyton.

Gondolataimból szerelmem türelmetlensége húzott vissza, ugyanis nyakam köré tekerte kezeit és úgy húzott magához közelebb, így egy édes csókban részesítve mindkettőnket.

- Hm, nincs semmi baj a memóriáddal, én úgy érzem! - kacsintottam rá.
- Azért nem árt, ha erről jobban is megbizonyosodunk! - húzott egy újabb csókra.

Szenvedélyesen viszonoztam, de aztán nem bírtam magammal és a kezem elindult a pólója alatt, a melleinél érve célba. Finoman masszírozni kezdtem, mire egy nyögéssel válaszolt. Egyre jobban belemelegedtünk volna, de természetesen, mint minden jónak, ennek is véget vetettek. Pontosabban csak egy személy, de ő kitett egy egész hadsereget is.

- Elég volt fiatalok, ezt majd este folytatjátok, most ideje elindulnunk! - viharzott be a szobába Alice. - Bella a reggelid lent vár, amíg te eszel, kirakom neked a ruháidat és addig Edward is elkészül. Gyerünk, nincs sok időnk! - adta ki a parancsot.
- Máris megyek, Alice - sóhajtotta Kedvesem.

Felálltam Belláról, és míg ő a konyha felé vette az irányt, én a fürdőbe az Alice által adott ruhákkal együtt. 2 perc alatt felöltöztem és fogat is mostam.

Bella még reggelizett, mikor lementem én is.

- Jó étvágyat! - ültem le mellé.
- Köszönöm! Te nem eszel?
- Nem, még nincs szükségem emberi ételre - mosolyogtam rá.

Szerelmem édesen elmajszolta a reggelijét, ami Alice-nek nem igazán tetszett, mert szerinte már így is késésben vagyunk pedig még csak fél 9 múlt 5 perccel. Már éppen szólni akart Bellának, hogy meddig eszik még, de fenyegetően néztem rá, így inkább kivonult a nappaliba.

~*~

Ahogy a plázához értünk, Alice és Rosalie kipattantak az autóból és már szinte futva indultak meg befelé. Én csak nevettem rajtuk, de a fiúk elkínzott arccal mentek utánuk.

Ritka alkalmak egyike, hogy szüleim is velünk jöttek. Furcsálltam, hogy apám itthon van, hiszen tegnap is itthon volt, de miután megkérdeztem tőle az okát, hogy-hogy itthon van, csak annyi volt rá a válasza, hogy kényszer szabadság, mert már kezdett feltűnni a többieknek, hogy alig van itthon és van olyan is, hogy reggeltől másnap reggelig bent volt a kórházba és mégsem fáradt el, így kénytelen volt szabadságot kivenni. Tudtam, hogy ez nincs ínyére, mert imád az embereken segíteni.

Amint beértünk a plázába, Alice-ék elrángatták Bellát egy cipőboltba, aki nevetve ment utánuk. Anyám is ment velük, így addig mi fiúk kint leültünk egy padra. Már vagy 20 perce bent voltak, mikor Emmettnek elege lett és el akart menni egy videó játékboltba. Elmentem vele, csak hogy ne nyavalyogjon.

Mikor visszafelé mentünk, elhaladtunk egy ékszerbolt előtt és megláttam benne egy gyönyörű ezüst nyakláncot egy kis tengeri csillaggal együtt. Nagyon megtetszett és egyből tudtam, hogy meg kell vennem Bellának. Mintha csak neki találtál volna ki!

Szóltam Em-nek, hogy menjen csak, majd én is megyek utána, így miután ő elment egyből bementem a boltba.

Az eladó nagyon kedves volt, szívesen beszélgettem vele, és elmondtam neki, hogy életem szerelmének lesz a nyaklánc. A gondolatai is kedvesek voltak, akaratlanul is visszaemlékezett arra, mikor ő volt fiatal és a szerelme is hasonló ajándékokkal lepte meg őt. Mosolyognom kellett az emlék hatására.

Miután becsomagolta, kifizettem és már rohantam is kedvesemhez vissza, aki épp most jött ki az egyik üzletből. Amint meglátott, oda is jött hozzám.

- Hát, te meg hol jártál? - kérdezte, egy csók kíséretében.
- Majd meglátod! - mosolyogtam rejtélyesen.
- Miben sántikálsz? - méregetett.
- Ne kíváncsiskodj ennyit, Szerelmem! De most menj, Alice-ék már türelmetlenkednek!
- De...
- Bella! - szólt Rosalie.
- Ezt most megúsztad, de nehogy azt hidd, hogy ennyiben hagyom!

Ezen csak halkan felnevettem, majd megcsókoltam és elengedtem őt, had mennyen testvéreimhez.

~*~

Már vagy 3 órája csak vásárolnak a lányok. Most is épen az egyik fehér nemű boltban vannak, pedig már voltak kettőben is. Mondjuk addig jó, amíg maguknak nézik a ruhákat és nem nekünk. De persze, mi sem úszhattuk meg, Alice minket is berángatott az üzletekbe és ránk tukmálta a ruhákat.

Mikor végeztek az üzletben, Bella fáradtan rogyott le mellém. Bár eddig egész szépen bírta, mindenhová követte Alice-éket és egy szó nélkül felpróbálta a ruhákat, amiket Alice szedett össze neki. Az már más kérdés, hogy miket engedett megvenni belőle. Mert bizony a pénztárnál, nem tűrte, hogy Alice azt is megvegye, ami neki nem tetszett. Bár így is volt olyan fehérnemű, amit nem is értem, Bella miért engedte, hogy Alice megvegye. Vagy esetleg ő maga akarta megvenni, csak, hogy engem az őrületbe kergessen vele? Nem töprengtem ezen tovább.

- Gyere, menjünk el ebédelni - segítettem fel kedvesemet.
- Már éhen halok! - kapott az alkalmon.

Még gyorsan kivittük a kocsiba az eddig vásárolt ruhákat és egyéb kiegészítőket, majd betértünk egy török étterembe. Mind a ketten gyros-t kértünk. Kedvesem csirkéből, míg én bárányból.

Kerestünk egy üres asztalt, s miután leültünk elkezdtünk enni.

- Hogy-hogy eszel? - csodálkozott Szerelmem.
- Tudod, Alice az én energiámat is leszívta teljesen - kuncogtam.
- Oh!

Ezután csendben eszegettünk. Én már majdnem az egészet megettem, mikor Bella kb. a felét ette meg az adagjának, s elégedetten hátradőlt és a hasát kezdte simogatni. Eléggé vicces volt a látvány, de próbáltam nem kinevetni.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki az ajándékot.

- Bella, szeretnék adni neked valamit.
- Mit? - kíváncsiskodott.
- Ma mikor Emmettel elmentem a videó játékokhoz megláttam egy ékszerbolt kirakatában egy gyönyörű nyakláncot és egyből te jutottál eszembe. Mintha csak neked találták volna ki! - vettem elő a kis dobozt. - Így szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt - mutattam meg neki az ékszert.

A lélegzete is elállt, mikor meglátta az ékszert. Nem szólt semmit, csak nézte. Hirtelen elfogott a kétségbeesés. Mi van, ha nem is tetszik neki?! Már éppen rászóltam volna, hogy mondjon valamit, mikor könnyes szemekkel rám nézett.

- Edward... - susogta. - Ez gyönyörű! Nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna költened rám! Ez egy vagyon lehetett!
- A világ összes pénzét rád költeném, Bella! És megnyugodhatsz, nem volt drága, de ha az is lett volna, az sem érdekel, mert te bármennyit megérsz nekem! - töröltem le az arcáról egy könnycseppet.
- Becsatolnád, kérlek - adta kezembe a nyakláncot.
- Persze!

Majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Nehezen, de elszakadtam Kedvesem ajkaitól. Mégsem egy étterem közepén kéne egymásnak esnünk!

Ültünk még pár percig az étteremben, majd úgy gondoltuk vissza kéne menni a többiekhez, hisz' már majd' egy órája ,,eltűntünk".

Már visszafelé sétáltunk, mikor egyszer csak megszólalt a mobilom. Mosolyogva vettem elő, biztos voltam benne, hogy Alice türelmetlenkedik, de mikor megláttam a képernyőn a nevet, a mosoly lehervadt az arcomról.

A kijelzőn nem más neve villogott, mint: Jacob Black-é.

U.i.: Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok! :( A következő fogalmam sincs, hogy mikor jön, de igyekszem! :$