Félvérszerelem - 27. fejezet

Nem fűznék hozzá semmit! Jó olvasást!


Jacob szemszöge


Először nem tudtam, hogy miért olyan boldog Bella. Mosolyogva jött haza a buliból és mikor kijelentettem, hogy ma is lesz tábortűz, nem ellenkezett, sőt még örült is. Már ez is furcsa volt, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele. Akkor még úgy gondoltam, biztos a buli sikerült jól...


A következő meglepetés akkor ért, mikor megláttam, hogy miben is akart eljönni az összejövetelre. Egy barna toppot viselt és arra rávett egy inget, amit a könyökhajlatáig feltűrt. Egy ember számára ez az öltözék lengének számított, főleg így este La Push-ban. De még ezt sem tettem szóvá.

Ami aztán tényleg meglepett, az az volt, hogy uborkát evett a lasagne-hoz. Nem tudom, ez csak nekem furcsa? Aztán, amikor hirtelen rohant be a házba - arra hivatkozva, hogy neki kell még uborka, mikor még volt kint az asztalon is - és vagy 10 percig ki sem jött. És mikor visszaért, már nem is nyúlt többet az ételért.



Aztán jött Leah kis megjegyzése, mire Bella felpattant és közölte, hogy melege van és fáradt is, ezért hazasétál. Ez már tényleg ,,kiverte a biztosítékot" nálam. La Push esténként elég hűvös főleg egy ember számára. És neki mégis melege volt! És ha jobban belegondolok, mintha többet is evett volna, mint szokott...

Aztán, mikor Bella és Shane elmentek, Leah elmondta, hogy Bella Edwarddal beszélt telefonon, míg bent volt a házban ,,uborkáért". Így már persze megértettem a boldogsága okát, de az, hogy miért evett többet, mint amennyit szokott, és hogy miért volt melege, még mindig nem tudom. Miután Leah elmondta mit hallott, maradtam még egy kicsit, de nem tudtam sokáig türtőztetni magamat, ezért hazaindultam.

Most éppen farkas alakban futottam hazafelé, míg az estén gondolkodtam. Már majdnem a házunknál voltam, mikor valami szöget ütött a fejemben. Bella sokat evett és melege volt... - gondolkoztam. És ekkor, mint villámcsapás a derült égből, ért a felismerés. Ugye nem...? Nem akartam, ezt a sorsot is a lányomnak... Bár ezzel talán megoldódna az Edward-gondom. De nem... Nem akartam, hogy Bellának is át kelljen élnie azt, amit nekem is.

Azt hiszem, el kell beszélgetnem a lányommal... - gondoltam még, majd visszaváltoztam és bementem a házba.


Bella szemszöge


Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn. Tudtam, hogy apám megtudta - minden bizonnyal Leah-től -, hogy Edwarddal beszéltem telefonon.

Mikor leértem a nappaliba, apám a kanapén ült és maga elé bámult.

- Itt vagyok - szóltam, mikor még mindig nem nézett fel rám.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy elbeszélgessünk egy kicsit - felelte. Én csak bólintottam, majd leültem mellé a kanapéra. Nem szólaltam meg, vártam, hogy ő mit akar mondani. Pár perc elteltével belekezdett a mondanivalójába.
- Mikor megjöttetek Seth-tel, nem értettem, hogy miért vagy boldog. És az este folyamán sok minden nem értettem. Először azt vettem észre, hogy sokkal többet ettél, mint amennyit szoktál, ráadásul lasagne uborkával?! - kérdezte hitetlenkedve. - Aztán meg az, hogy meleged van... Oké, hogy tábortűz is volt, na de, hogy meleged legyen!? Utána pedig a ,,rejtélyes" eltűnésed. De, miután eljöttetek Shane-el, Leah elmondta, hogy azzal a vérszívóval beszéltél telefonon, míg uborkáért mentél be a házba - nézett itt rám. - Így megértettem a boldogságod okát... Nézd, én örülök, hogy az a vérszí... vagyis Edward... - javította ki magát, miután csúnyán néztem rá. - jobban van, de féltelek! Meg kell értened engem is, hogy féltelek tőle!
- De hát miért? Edward sosem bántana! És egyik Cullen sem! Nem kell tőlük féltened, apa - néztem rá könyörgően.
- Lehet, hogy ezt most így gondolod, de majd ha egyszer csalódni fogsz benne, akkor már más lesz a véleményed róla!
- Ezt úgy mondod, mintha te már tapasztaltad volna! - csattantam fel. De ekkor mélyen a szemembe nézett és én teljesen ledöbbentem. - Te... - kezdtem volna.
- Igen... Én már tapasztaltam, hogy milyen, amikor csalódsz egy hozzád közel álló személyben.
- De, hát... - kezdtem elhűlve. - Mi történt? - folytattam inkább, így. Apám felsóhajtott, majd belekezdett.
- Régen, mielőtt én is farkassá változtam volna és megismerkedtem volna édesanyáddal - csuklott el a hangja, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe - találkoztam egy gönyörű nővel. Egyből megtetszett nekem, gyönyörű hófehér bőr, igéző aranybarna szemek... Egy sziklaszirtnél találkoztam vele, szinte minden nap. Akkor még azt hittem, hogy számomra ő a tökéletes nő. Találkozgattunk, jól elvoltunk, sokat beszélgettünk, aztán egyik nap nem volt a megbeszélt helyen. Vártam rá, de nem jött. Másnap is kimentem, de semmi. Aztán harmadnap is elmentem, és ott volt. De aztán váratlan dolog történt. Közölte velem, hogy csak egy kis játékra vágyott, és hogy nem érez semmit irántam. Teljesen összetörtem, hiszen akkor azt hittem, hogy már soha többet nem leszek szerelmes. De aztán jött ez a farkasos dolog a bevésődéssel együtt és megtaláltam az igaz szerelmet, édesanyád személyében. Nagyot csalódtam abban a vámpírban és megfogadtam, hogy soha többet nem hiszek egyetleg egy vámpírnak sem, és hogy téged is óvni foglak tőlük. Sajnos ez nem nagyon jött össze... - nézett az utolsó mondatnál rám. Én pedig már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Én... nem is tudom, hogy mit mondjak... - suttogtam apámnak.
- Semmit nem kell mondanod... Én már nem sajnálom, hogy így történt - villantott felém egy halvány mosolyt.
- És élmég az a vámpír? - kérdeztem, mert nevet nem említett.
- Úgy tudom, hogy igen - gondolkodott el.
- Hogy hívják? - tettem fel az újabb kérdést.
- Lényegtelen - terelte el a témát. - Most viszont nyomás aludni, mert ha jól emlékszem, holnap korán akartál kelni. És még szeretnék beszélni veled másról is.
- Miről?
- Majd holnap megtudod - mosolygott, de nem az a szívből jövő volt.
- Rendben - mosolyogtam én is. - Jó éjszakát, apa! - álltam fel.
- Aludj jól! - jött oda hozzám, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.

Majd felmentem a szobámba, összeraktam a tankönyveimet, füzeteimet és álomra hajtottam a fejemet. Míg nem aludtam el, apám történetén gondolkodtam, és hogy ki lehetett az a vámpírnő. Nem tudtam sokáig ezen agyalni, mert hamar elnyomott az álom.


Szeretem a komikat! :) És köszönöm azoknak, akik szoktak írni! :)