Amerikai álom - 10. fejezet
Norman szemszög
Az első forgatási nap elég döcögősen ment. Mindenki karaktere szerepet kapott az első napon, így az egész csapat melózott. Kivéve Annet... 10 órára értünk a forgatási helyszínre, 11 volt, mire elkezdtünk melózni, de fél 2-kor már mindenki nyűglődött. Azt hiszem tegnap mindenki többet ivott a kelleténél. Aktuális rendezőnk, Greg Nicotero le is fújta a forgatást aznapra. De kikötötte, hogy holnap reggel 8-kor indulunk. A szálloda előtt nagy tömeg fogad minket. Fotósok... Nagy nehézségek árán, de bejutottunk a szállodába. Most Andy-t várom, hogy elkérje a recepcióról a szobánk kártyáját, mikor valaki a vállamra tette a kezét.
- Norman!
- Greg! - fordulok felé.
- Tegnap nem láttalak a bárban - mosolyogva húzza fel a bal szemöldökét.
- Elfáradtam és korán lepihentem - rögtönözök, de elég kételkedve néz rám.
- Minden oké veled? Vagy inkább veletek?
- Ezt meg hogy érted?
- Tudod, hogy hogy értem... Mindenki tudja, hogy elég rég óta van közted és Emily közt valami, de ma Emily elég savanyú volt, tegnap te sem jöttél le a bárba...
- Befejeztem a dolgot kettőnk közt. És jól vagyok, tényleg - biztosítom. - Emily nehezebben viseli, de túlságosan is kezdett kötődni hozzám, ezt pedig én nem akartam. Jó volt addig, amíg csak szex volt, de Emily kezdett túlzásokba esni, így véget vetettem neki.
- Értem. Remélem ez nem fog kihatni a munkátokra, jó pár közös jelenetetek lesz - veregeti meg a vállamat.
- Részemről nem fog.
- Jól van.
Andrew tart felém, mikor furcsa érzésem támad, és mintha valami kényszerítene, hogy a bejárathoz nézzek. Az a valami, jobban mondva valaki, nem más, mint Anne jelenléte. Csak úgy vonzza a tekintetemet maga felé. Nevetve lépked felénk Daniellel az oldalán. Mit keres ez mellette? És hol voltak ezek együtt? És Anne miért nevetgél Daniellel? Egyre mérgesebbé kezdek válni és nem értem, hogy miért.
- Mehetünk haver? - kérdi Andrew.
- Persze - válaszolom, de rá sem nézek. A napszemüvegem mögül nézem Annet, és szerencséje, hogy nem látja a szikrákat szóró tekintetemet. Nehezen tudnám kimagyarázni magam.
- Elég feltűnően bámulod - súgja oda Andy.
- Kit? - fordulok felé.
- Annet.
- Nem bámultam, csak elgondolkodtam, hogy ma nem láttam a forgatáson - mentem a helyzetet.
Andrew nem válaszol, így csendben liftezünk fel a szobánkig.
- Te nem vagy éhes? - kérdezi Andy belépve a szobába, míg én a nappaliban a minihűtőhöz lépek és kiveszek belőle egy vizet.
- De. Szálloda étterme, vagy menjünk el valahova kajálni?
- Mozduljunk ki, amíg még lehet - céloz itt arra, hogy még nem tudják annyian, hogy itt forgatunk, így ha jól álcázzuk magunkat, akkor talán nem ismernek fel a rajongók.
- Oké, de előbb lezuhanyoznék - válaszolom, de közben kopognak az ajtón.
- Amíg te kinyitod, addig én zuhanyozok le - nevet kárörvendően.
Már meg sem lepődök rajta. Nagyon jó barátok vagyunk és néha olyanok, mint két rossz kölyök. Mosolyogva lépek az ajtóhoz, s nyitom ki. Anne áll ott. Egy kissé alább hagy a mosolyom.
- Szia - köszön.
- Szia.
- Öhm... bemehetek? - mutat mögém.
- Persze - tárom szélesre az ajtót.
- Nem akarok zavarni, csak a pólódat hoztam vissza. Kimostam - nyújtja felém. - Köszönöm.
- Nem kellett volna - válaszolom, mire értetlenül néz rám. - Van egy csomó pólóm, nem hiányoltam volna ezt az egyet - villantok fel egy félmosolyt. Nem válaszol, beáll a kínos csönd, amit végül én török meg. - Hogy-hogy nem jöttél ma dolgozni?
- Nem éreztem jól magam és Frank megengedte, hogy pihenjek - válaszolja, mire önkéntelenül is felhördülök és gondolkozás nélkül kezdek el beszélni.
- Annyira azért csak jól voltál, hogy Daniellel járkálj és nevetgélj, hm?
- Te most számon kérsz engem? - lepődik meg. - Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de Daniellel az utcán futottam össze, mikor a mosodából jöttem a szálloda fele - emeli meg mérgében a hangját. - De, ha már itt tartunk, nekem is lenne egy kérdésem - teszi csípőre a kezét. Nagyon szexi így, feldúltan. Azonban egyszer, s mind, mintha elmenne a bátorsága.
- Igen?
- Te... Te átöltöztettél engem tegnap este!
- Igen - válaszolom nyugodtan. - Gondoltam kényelmesebb lenne egy pólóban aludni, mint egy miniruhában.
- És... levetted a... melltartómat is - pirul el és már nem is olyan bátor a hangja. Megértem, hogy mire kíváncsi és egy kicsit fölényben is érzem magam.
- Így van - vigyorgok kajánul. Ő még jobban elvörösödik, kezdem megsajnálni, s megkegyelmezek rajta. - Ne aggódj, úriember voltam és nem leskelődtem - válok komollyá. Még mindig kételkedve néz rám, majd nagyot sóhajt.
- Köszönöm - suttogja. - Én most... megyek is.
Odakísérem az ajtóhoz, kinyitom neki, s ő ki is lép rajta, majd visszafordul és pimaszul mosolyog rám.
- Egyébként nem volt rossz... mármint a látvány - kacsint, s már lépked is a szobája felé.
Nevetve csukom be az ajtót, most valószínűleg ő érzi magát fölényben. Andrew a szoba ajtajában áll és karba font kézzel, komoly arccal néz rám.
- Mit akarsz te ettől a lánytól?
- Magam sem tudom, de nagyon vonz - vallom be mosolyogva. Andrew sóhajt.
- Csak meg ne égesd magad! - figyelmeztet. - Tudod, hogy bármiben számíthatsz rám és támogatlak, de ez Norman... - rázza meg a fejét.
- Tudom, hogy őrültség, és hogy fiatalabb nálam, de... - túrok a hajamba. - Nem tudok ellen állni neki - vigyorgok. - Jó érzés a közelében lenni.
- Csak kérlek, légy óvatos! És ne bántsd meg őt - sóhajt "beleegyezően".
- Nem áll szándékomban - mosolygok és bevonulok a fürdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése