Amerikai álom - 6. fejezet
Anne szemszög
Hál Istennek gyorsan letudtam a kötelező köröket, koccintottam minden olyan emberrel, aki csak fontos lehet, s akiknek köszönhetem, hogy itt lehetek. Már a liftben állok és csak arra várok, hogy végre az ágyba dőlhessek és aludhassak, hogy holnap teljes erőbedobással a munkára tudjak koncentrálni. Mikor a szoba ajtajához érek, akkor jövök csak rá, hogy Evanál maradt a belépőkártya.
- Ezt nem hiszem el! - dőlök az ajtónak. Magamban nyűglődök, hogy mehetek vissza a bárba, mikor megszólal mögöttem valaki.
- Nincs meg a kártyád? - A hang irányába fordulok.
- A nagynénémnél maradt - sóhajtok fel fáradtan.
- Ha gondolod, addig gyere be a szobámba - mutat maga mögé Norman. - Gondolom nem mostanában fog feljönni Eva, és ahogy látom, te is elég fáradt vagy. Nekem meg amúgy sincs kedvem lemenni, úgyhogy mit szólnál hozzá, ha tévéznénk?
- Nem akarok a terhedre lenni.
- Nem vagy - mosolyog.
Elfogadom az ajánlatát, egyrészt mert nincs erőm visszamenni a bárba, másrészt meg igaza van, ki tudja mikor fog feljönni a nagynéném, így hát bemegyek utána a szobájába.
- Sört? - kérdi a mini hűtő előtt.
- Inkább egy pohár vizet kérnék - elég volt mára a piából, holnap így is nagyon csúnyán fog fájni a fejem. Közben leülök a kanapéra.
- Kivel kaptál közös szobát? - kérdem.
- Andrewval - nyújtja át a vizemet, miután leült mellém. - Ha ilyen helyzet van, hogy kettesével, vagy hármasával vannak kiosztva a szobák, akkor mi mindig együtt kapunk szobát. Az évek alatt kialakultak már a szokott párok, hogy ki kivel érti meg magát jobban, és akkor úgy vagyunk egy szobában. Így nincs...
Norman szemszög
Nagyban ecsetelem Annenek a párok kialakulását, mikor azt veszem észre, hogy egyszer csak elaludt mellettem. Szegény, nagyon kimerülhetett! Lassan veszem ki a poharat a kezéből, nem akarom felébreszteni. Bár szerintem most egy bomba sem ébresztené fel, úgy elaludt.
Óvatosan emelem fel a kanapéról és viszem be a szobába, hogy lefektessem az ágyban, ott mégiscsak kényelmesebben alszik. Bár ebben a szűk ruhában nem hiszem, hogy olyan kényelmes lenne. Talán le kéne vennem róla. Fogalmam sincs, Eva mikor óhajt feljönni, de talán Annet jobb lenne nem felkelteni az éjszaka közepén, hogy átmenjen a saját szobájukba, így hát úgy döntök, hogy átöltöztetem, s majd szólok Evanak, hogy nálunk alszik az unokahúga.
Először a magassarkúját veszem le róla, majd nagyot nyelve, húzom le a cipzárját a ruhának. Majd a bőröndömhöz lépek és kiveszem belőle az egyik pólómat. Miután kibújtattam a karjait a ruhából, s letolom a csípőjéig. Anyám, nő még ennyire nem izgatott fel melltartóban, mint most Anne! Nagyot nyelve húzom le a melltartó pántjait a karjairól, majd ráadom a pólómat és csak utána kapcsolom ki és veszem ki alóla a melltartóját. Eligazgatom rajta a pólómat, ami hál Istennek nagy rá, így mindent eltakar, majd lehúzom a csípőjéről is a miniruhát.
Mint akit üldöznek, úgy menekülök ki a szobából. A hajamba túrva járkálok fel-alá a szobában. Egyszerűen nem értem, mi van velem. Az apja lehetnék és mégis... vonz benne valami. Szeretek a közelében lenni, iszom magamba a látványát. És amikor zavarában a haját túrja... Nagyot kortyolok a sörömből.
~~~
Nagy nevetést hallok a folyosóról, s nem sokra rá Andrew tántorog be az ajtón.
- Haver! - kiált fel
- Shh! - csitítom.
- Na... mi van?
- Anne a hálóban alszik - Andrew szemei csak úgy kerekednek, és meg mernék esküdni, hogy egy perc alatt kijózanodott.
- Hogy... mi? Te normális vagy? - emeli fel a hangját.
- Nyugodj már le! Nem történt semmi köztünk - nyugtatom meg. - De jó lenne, ha átmennél és szólnál Evanak, hogy ne aggódjon, de az unokahúga ma itt alszik. És te is ott aludhatnál nála, Anne ugyanis elfoglalta az ágyamat.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg és mindent el kell mesélned!
- Holnap mindent elmondok, de most már én is lefeküdnék aludni.
Mire Andrew is elment, már én is zombinak érzem magam. Gúnyosan húzom el a számat a hasonlatra, majd bedőlök az ágyba és szinte egy perc alatt el is alszok.
- Sört? - kérdi a mini hűtő előtt.
- Inkább egy pohár vizet kérnék - elég volt mára a piából, holnap így is nagyon csúnyán fog fájni a fejem. Közben leülök a kanapéra.
- Kivel kaptál közös szobát? - kérdem.
- Andrewval - nyújtja át a vizemet, miután leült mellém. - Ha ilyen helyzet van, hogy kettesével, vagy hármasával vannak kiosztva a szobák, akkor mi mindig együtt kapunk szobát. Az évek alatt kialakultak már a szokott párok, hogy ki kivel érti meg magát jobban, és akkor úgy vagyunk egy szobában. Így nincs...
Norman szemszög
Nagyban ecsetelem Annenek a párok kialakulását, mikor azt veszem észre, hogy egyszer csak elaludt mellettem. Szegény, nagyon kimerülhetett! Lassan veszem ki a poharat a kezéből, nem akarom felébreszteni. Bár szerintem most egy bomba sem ébresztené fel, úgy elaludt.
Óvatosan emelem fel a kanapéról és viszem be a szobába, hogy lefektessem az ágyban, ott mégiscsak kényelmesebben alszik. Bár ebben a szűk ruhában nem hiszem, hogy olyan kényelmes lenne. Talán le kéne vennem róla. Fogalmam sincs, Eva mikor óhajt feljönni, de talán Annet jobb lenne nem felkelteni az éjszaka közepén, hogy átmenjen a saját szobájukba, így hát úgy döntök, hogy átöltöztetem, s majd szólok Evanak, hogy nálunk alszik az unokahúga.
Először a magassarkúját veszem le róla, majd nagyot nyelve, húzom le a cipzárját a ruhának. Majd a bőröndömhöz lépek és kiveszem belőle az egyik pólómat. Miután kibújtattam a karjait a ruhából, s letolom a csípőjéig. Anyám, nő még ennyire nem izgatott fel melltartóban, mint most Anne! Nagyot nyelve húzom le a melltartó pántjait a karjairól, majd ráadom a pólómat és csak utána kapcsolom ki és veszem ki alóla a melltartóját. Eligazgatom rajta a pólómat, ami hál Istennek nagy rá, így mindent eltakar, majd lehúzom a csípőjéről is a miniruhát.
Mint akit üldöznek, úgy menekülök ki a szobából. A hajamba túrva járkálok fel-alá a szobában. Egyszerűen nem értem, mi van velem. Az apja lehetnék és mégis... vonz benne valami. Szeretek a közelében lenni, iszom magamba a látványát. És amikor zavarában a haját túrja... Nagyot kortyolok a sörömből.
~~~
Nagy nevetést hallok a folyosóról, s nem sokra rá Andrew tántorog be az ajtón.
- Haver! - kiált fel
- Shh! - csitítom.
- Na... mi van?
- Anne a hálóban alszik - Andrew szemei csak úgy kerekednek, és meg mernék esküdni, hogy egy perc alatt kijózanodott.
- Hogy... mi? Te normális vagy? - emeli fel a hangját.
- Nyugodj már le! Nem történt semmi köztünk - nyugtatom meg. - De jó lenne, ha átmennél és szólnál Evanak, hogy ne aggódjon, de az unokahúga ma itt alszik. És te is ott aludhatnál nála, Anne ugyanis elfoglalta az ágyamat.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg és mindent el kell mesélned!
- Holnap mindent elmondok, de most már én is lefeküdnék aludni.
Mire Andrew is elment, már én is zombinak érzem magam. Gúnyosan húzom el a számat a hasonlatra, majd bedőlök az ágyba és szinte egy perc alatt el is alszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése