Amerikai álom - 7. fejezet
Norman szemszög
Valami csörög. Résnyire nyitott szemmel nyúlok a szekrény felé. Andy telefonján csörög az ébresztő, 8 óra van. Nyögve nyomom ki és nagy nehezen kelek fel. Anne még alszik. Úgy döntök hagyom addig aludni Annet, míg én elvégzem a reggeli teendőimet.
Anne szemszög
A fény beszűrődik a függönyön keresztül, lassan nyitom ki a szemeimet. Nagyon nyújtózok, végre kipihentnek érzem magam. Amikor felülök az ágyban, akkor veszem csak észre, hogy se nem a saját pizsamámban, se nem a tegnap esti ruhámban vagyok, hanem egy férfi pólóban. Nyílik egy ajtó és én ijedten nézek oda. Norman lép ki rajta, egy szál törölközőben a csípőjén. Érzem, ahogy az arcom megnyúlik.
- Jó reggelt! - köszönt. A döbbenettől nehezen tudok csak megszólalni, és próbálom nem a testét bámulni.
- Jó... jó reggelt...
- Minden oké? - kérdezi szemöldök ráncolva. Nem válaszolok, helyette én is kérdezek.
- Ugye, mi nem... - nem fejezem be a mondatot, csak jelentőségteljesen ránézek.
- Úgy érted, hogy mi ketten - mutat magunkra, majd az ágyra - lefeküdtünk-e? - mosolyog. - Tudod, én jobb szeretem, ha a partnerem mozog alattam és nem csak fekszik, mint egy darab fa, te pedig tegnap nagyon is olyan voltál. Mint, akit leütöttek, úgy aludtál. Úgyhogy ne aggódj, nem történt köztünk semmi.
Miért érzem úgy, mintha meg lenne bántva? Válaszul csak bólintok egyet, s lesütöm a szememet.
- Én végeztem a fürdőben, mehetsz ha gondolod - mutat maga mögé.
- Oké... - állok fel az ágyról. - Mennyi az idő?
- Negyed 9 múlt 5 perccel - pillant a telefonjára.
- Tessék?! - rémülök meg. Értetlenül néz rám. - Frank 9-re vár a szálloda halljában - válaszolok a fel nem tett kérdésére.
- Ne aggódj, van még időd - nyugtat meg, most már sokkal kedvesebb hangon.
- Tudom, de nem szeretek az utolsó percben megérkezni - magyarázom a fürdőbe menet, s magamra zárom az ajtaját.
Már éppen venném le magamról a pólót, mikor eszembe jut, hogy nincs nálam tiszta ruha, hiszen nem is a saját szobámban vagyok. Azzal a lendülettel, ahogy bejöttem, úgy megyek is ki a fürdőszobából.
- Norm... - kezdeném, de a látványtól elakad a szavam.
Teljesen lemerevedek, még a számat is eltátom és kikerekedett szemekkel nézek végig a meztelen férfi testen, szerencsére csak hátulról. Norman épp akkor akarta felvenni az alsónadrágját, mikor én kijöttem a fürdőből. Ilyen formás feneket sem láttam még, és az izmos háta! Te jó ég! Tényleg ilyenekre gondolok? Gyorsan pördülök meg a tengelyem körül, zavartan, fülig vörösödve kezdek magyarázkodni.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy... épp...
- Semmi baj, és nyugodtan megfordulhatsz - hallom a hangján, hogy vigyorog. Még mindig zavartan fordulok lassan felé.
- Csak... nincs tiszta ruhám és... - akad meg a hangom, mikor elkezd felém lépkedni.
- Igen? - kérdezi, még mindig felém lépve.
- És... - csak hebegek-habogok.
Úristen! Hátulról sem volt semmi ez a pasi, de elölről! Széles váll, izmos felsőtest! Ahhoz képest, hogy 45 éves, igencsak jól tartja magát. A hasán éppen hogy csak meg van ereszkedve a bőr, de ezt is alig lehet észrevenni. Szót se többet, nagyon jó pasi!
- Ne legyél zavarban! - áll meg közvetlen előttem és egy kósza tincset tűr el a fülem mögé. - Tetszik amit látsz? - suttogja felém.
Ezek szerint észrevette, hogy nem bírom levenni róla a szememet. Ettől csak még jobban elvörösödöm - mintha eddig nem lettem volna az, úgy ég az arcom. Szerencsére azonban vége lett a kínos helyzetnek, ajtócsapódásra rebbenünk szét, mint akiket rajtakaptak valami csínytevésen.
- Megzavartam valamit? - kérdi Andrew.
- Nem, én már éppen menni akartam - bontakozok ki Norman karjaiból. - Még le kell zuhanyoznom és Frank is vár 9-re.
Összeszedem a tegnap esti cuccomat, s még mindig zavarban megyek ki a szobából a kisebb nappaliba.
- Öhm... Köszönöm, hogy itt alhattam, de nekem most már mennem kell... - lépek a bejárati ajtóhoz. - Még találkozunk - intek és már kint is vagyok végre a folyosón.
Nem csináltam semmit, mégis úgy érzem magam, mint aki valami rosszat tett. Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése