Félvérszerelem - 21. fejezet

Ledermedtem... Nem tudtam felfogni, hogy Shane tényleg megcsókolt. Pedig tényleg megcsókolt. Sőt még most is csókol! Érzem forró ajkait az enyémeken. Nem csókoltam vissza, miért is tettem volna? Shane csókja teljesen más, mint Edwardé. És ekkor, mint villámcsapás derült égből, ért utol a felismerés.

Még is mit csinálok? Hagyom, hogy Shane tovább csókolgasson?! Már rég el kellett volna löknöm! Próbáltam is ellökni, de ő sokkal erősebb volt nálam. Ütöttem a mellkasát, de mintha meg sem érezte volna. Aztán a karmolással próbálkoztam. Ekkor már elengedett végre.

- Még is mit képzelsz te magadról?! - üvöltöttem felé.

- Bella én... sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Kérlek, ne haragudj! - könyörgött.

- Tűnj a szemem elől! Soha többet nem akarlak látni! - sírtam már a végére.

- Bella, kérlek, beszéljük meg!

- Ezen nincs mit megbeszélni! - azzal felrohantam a szobámba és bezárkóztam.

Nem értettem Shane-t. Azt tudtam, hogy tetszem neki, de ő is tisztában van az én érzéseimmel. Én Edwardot szeretem teljes szívemből. Shane-re nem tudnék másként gondolni, mint egy barátra. De már abban is kételkedem, hogy a barátom. Nem akartam most ezen rágódni, ezért beállítottam az ébresztőórámat 12-re és bebújva a paplan alá elaludtam.

12-kor csörgött is az ébresztőórám. Szerencsére most álomtalanul aludtam. Volt még fél órám összekészülődni és elindulni Lily-hez. Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam - mert eddig az otthoni melegítőmben voltam - majd lementem a lépcsőn.

Most jutot eszembe, hogy előző nap a nappaliba raktam le a bulira vásárolt ruhámat és karkötőket - Lily-vel úgy beszéltük meg, nálam lesznek a karkötők a buliig. Természetesen a nappaliban nem voltak ott a cuccok. Volt egy tippem, hol is lehetnek a dolgaim. Apám mindig a lenti gardróbba rakja el az elől hagyott dolgokat. Ahhoz viszont el kellett volna haladnom a konyha előtt, ahol Shane volt. Kénytelen-kelletlen muszáj voltam a gardróbhoz menni.

A konyha előtt elhaladva nem néztem Shane-re, de a szemem sarkából láttam, ahogy szomorúan ül a konyhaasztalnál. Egy pillanatra megsajnáltam, de erősnek kellett lennem. Ő csókolt meg nem én őt!

Miután előszedtem a ruhámat, a cipőmet és a karkötőket a gardróbból, a nappaliba raktam a kanapéra. Már mentem volna fel a szobámba, mikor Shane utánam szólt.

- Felhívtam Seth-et, hogy jöjjön érted - mondta szomorúan. Én csak bólintottam.

Felmentem a szobámba a telefonomért, majd vissza le a nappaliba. Felhúztam a cipőmet, a pulcsimat és a lépcsőre leülve vártam Seth-et. Pár perc után hallottam, hogy Shane jön ki a konyhából.

- Bella, kérlek, beszéljük meg! - suttogta fájdalmasan.

- Nincs mit megbeszélnünk - mondtam ridegen. Erre, mintha ő egy kicsit összerezzent volna.

- Kérlek, Bella! Nem akarom, hogy haragudj rám!

- Erre akkor kellett volna gondolnod, mielőtt megcsókolsz - néztem fel rá.

- Tudom és sajnálom, de... Nincs mentségem - hajtotta le a fejét. - Ne haragudj, kérlek! - suttogta, miközben felnézett rám szomorú szemeivel. Már épp megbocsájtottam volna neki, mikor kinyílt az ajtó és apám lépett be rajta, mögötte Seth-el.

Apám és Seth is megtorpantak. Valószínűleg ők is érezték köztünk a feszültséget. Én hirtelen álltam fel a lépcsőröl, aminek az lett a következménye, hogy megszédültem, és ha Shane nem kap el, akkor elesek. Elmormoltam neki egy köszönöm-öt, majd kikászálódtam a karjai közöl és felkapva a cuccaimat Seth mellé léptem.

- Majd jövök - mondtam apámnak.

- Érezd jól magad! - szólt utánam apa. - Seth! - szólt most a farkas után Jacob, mire a fiú megfordult és bólintott egyet Jacob-nak.

Beültünk a kocsimba, és már hajtottam is Lily-ék felé.

- Ez meg mi volt? - utaltam az előbbi csöndes párbeszédre köztük.

- Semmi - rántotta meg a vállát Seth. Erre csak sóhajtottam egyet.

Az út további része csendben telt el.

- Megérkeztünk - állítottam le a motort barátnőmék háza előtt.

- Szép ház - jegyezte meg Seth.

- Igen, az. És ha látnád belűlről... - elmélkedtem. Mosolyogva emlékeztem vissza, mikor Lily először hívott el magukhoz. - Na, gyere, menjünk.

Kiszálltunk a kocsiból és kivettük a cuccaimat. Megkértem Seth-et, hogy hozza a ruhámat és a cipőmet, mert tudtam, hogy amint Lily meg lát a nyakamba ugrik.

Becsöngettem és vártam... Alig telt el két perc, mikor kinyitódott az ajtó és legjobb barátnőm a nyakamba ugrott. Na, mint mondtam? Seth meg csak nevetett mögöttem.

- Bella! De jó, hogy itt vagy! - sikította a fülembe.

- Én is örülök Lily! - kacagtam. Miután elengedett csak akkor vette észre Seth-et. - Kit hoztál magaddal? - kérdezte kíváncsian.

- Lily, ő itt Seth, Seth, ő itt Lily - mutattam be egymásnak őket.

- Örülök, hogy megismerhetlek! - nyújtott kezet Seth.

Lily ránézett és azon nyomban elakadt a lélegzete. Még én is hallottam, ahogy kihagy egy ütemet a szívverése. Lily nem akaródzott válaszolni, így megböktem. Mintha akkor ébredt volna fel, egy ezer wattos mosollyal nézett Seth-re és a kezét nyújtotta.

- Lily vagyok - mosolygott barátnőm a fiatal fiúra.

- Seth - nyögte ki végre ő is.

Nekem itt valami nagyon furcsa. Még mindig egymás kezét fogták és egymás szemébe néztek. Mind a kettejük egy ezer wattos mosollyal néztek egymásra. Mintha én ott sem lennék. Ránéztem először Seth-re, majd Lily-re. És akkor megértettem. Mind a kettőjüknek csillog a szemük, és mint egy fogyatékos vigyorognak egymásra. Meglengettem a kezemet kettőjük közt, de semmi.

- Hát ez fantasztikus! - csattantam fel. Persze nem felháborodottan, inkább boldogan. - Seth, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle, de ő nem figyelt rám. Kivettem a kezéből a ruhámat meg a cipős dobozomat, leraktam barátnőmék kanapéjára, majd karon fogtam Seth-et és kirángattam az ajtón, mit sem törődve barátnőm felháborodott képével.

- Most meg mi van? - kérdezte Seth, már a ház előtt állva.

- Az van, hogy bevésődtél Lily-be - jelentettem ki nyugodtan.

U.i.: Bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de előbb is hoztam a frisst! Remélem, azért megér pár komit! :) d.