Félvérszerelem - 20. fejezet

Sajnálom, hogy csak most hoztam, de nem értem rá pénteken és szombaton. A lényeg, hogy itt a friss! Tessék olvasni és kommentálni! :)


Bella szemszöge


Miután befejeztem a mesélést, apám csak nézett maga elé. Csöndesen vártam, hogy mondjon valamit. Hosszú másodpercekig nem válaszolt, már éppen megszólaltam volna, mikor is ő szólalt meg:

- Beszélni fogok vele amint... jobban lesz - felelte tétován.
- Miről? - kérdeztem.
- Erről-arról.
- Apa... - kezdtem volna.
- Menny, feküdj le. Ha jól tudom, holnap van a barátnőd bulija.

Erre már nem válaszoltam csak felmentem a szobámba. Gyorsan letusoltam, hajat mostam, megszárítottam, majd befeküdtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom, de nagyon rossz volt:

,,A réten voltam. Nem értettem, hogy kerültem ide, de mikor körbenéztem, megláttam a fűben ülve Edwardot. Oda akartam menni hozzá, de ekkor egy lány futott oda hozzá és eldöntötte őt a fűben, így Edward alul volt a lány pedig rajta. Boldogan nevettek fel mind a ketten. Az én szívem pedig összefacsarodott, mikor láttam, hogy csókolóznak.

- Szeretlek - suttogta a lány Edwardnak.
- Én is szeretlek - válaszolt szerelmem. - Igazad volt mindenben - folytatta. - Te sokkal jobb vagy számomra, mint Bella - a szívem majd' megszakadt. - Vele csak a baj volt - nem akartam hinni a fülemnek. Sikítani akartam. Nem akartam elhinni, amit Edward mondott!

Az állapotomat még az is tetőzte, hogy elkezdték egymást szenvedélyesen falni. Nélam itt telt be a pohár és teli torokból sikítottam."

Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki rázogat és a nevemen szólít. Értetlenül nyitottam ki a szememet és találtam szembe magam Shane ijedt tekintetével. Ekkor jöttem rá, hogy folynak a könnyeim.

- Jól vagy? - kérdezte Shane. Én csak nemlegesen ráztam a fejem és átkaroltam a nyakát a kezemmel, közelebb húzva magamhoz, hogy beletemethessem az arcomat a nyakába és ott sírjak tovább. Ő átölelte a derekamat az egyik kezével, míg a másikkal nyugtatásként a hátamat simogatta. - Mi történt? - kérdezte.
- Olyan rossz volt! Annyira rosszat álmodtam! - sírtam még mindig.
- Jól van, nyugodj meg! Nincs semmi baj, csak egy álom volt.
- De olyan valóságos volt!
- Sh, nyugi. Minden oké. Nem lesz baj - nyugtatott tovább. Pár percig így ültünk, majd megszólalt: - El akarod mondani? - én csak hevesen ráztam a fejemet. Nem lennék képes elmondani. Megértően bólintott.

Lassan kezdtem megnyugodni, így elhúzódtam Shane-től.

- Hol van az apám? - kérdeztem.
- Járőrözik Seth-el és Sam-el - bólintottam.
- Elmegyek lezuhanyozni - közöltem vele.
- Rendben, lent megvárlak.

Miután Shane kiment a szobámból, összeszedtem a cuccaimat és elmentem készülődni. Szombat lévén, úgy döntöttem Edward mellett leszek addig, amíg csak tudok.

Mikor végeztem a fürdőszobai tevékenységeimmel, lementem a konyhába enni valamit. Amint leértem, meglepődtem. Az asztal meg volt terítve két személynek és Shane a tűzhelynél állt. Csodálkozva néztem.

- Gondoltam éhes leszel, így csináltam tükörtojást. Remélem szereted - mosolygott kedvesen rám.
- A rántottát jobban, de a tükörtojást is megeszem.
- Oh, ha gondolod, csinálhatok azt is.
- Nem, nem kell! Jó lesz ez is - villantottam felé egy mosolyt.

Csöndesen falatoztunk, mikor megszólalt a telefonom. Elnézést kértem Shane-től és már rohantam is fel a szobámba, abban bízva, hogy valamelyik Cullen az. Sajnos csalódnom kellett, ugyanis barátnőm volt az.

- Szia Lily! - köszöntem neki kedvesen.
- Jó reggelt Bella! Remélem nem keltettelek fel!
- Nem, már fent voltam. Mi újság? - érdeklődtem udvariasan, hogy miért is hívott.
- Ma van Natalie bulija! - visított a telefonba.
- Igen, tudom! - nevettem én is. Rég nem nevettem már, ilyen felszabadultan.
- Át kell jönnöd hozzám MOST - hangsúlyozta ki a szót -, hogy időben elkészüljünk! Még meg kell csinálnunk a hajunkat, körmünket, festékünket... - kezdte sorolni a teendőket.
- Lily! Állj le! Nat bulija csak 4-kor kezdődik! - világosítottam fel barátnőmet.
- Igen, tudom, de addig még sok a dolgunk! Mindennek klappolnia kell! És a jó munkához, idő kell!
- De addig van még rengeteg időnk! - vitatkoztam.
- Mint már mondtam, a jó munkához idő kell! - okoskodott.
- Megfelel ha 2 órára odamegyek hozzátok? - kérdeztem, miközben a lépcsőn jöttem le, hogy befejezzem a reggelimet.
- 12!
- 1!
- Jól van legyen 1 óra - jött a válasz.
- Rendben 1 órára ott leszek.
- Várlak! Szia!
- Szia! - köszöntünk el egymástól.

Befejeztem még gyorsan a reggelit, megköszöntem Shane-nek, majd indultam is volna, hogy felvegyem a cipőmet. Ekkor azonban Shane állított meg.

- Hová mész? - kérdezte.
- Edwardhoz - válaszoltam.
- Bella... - kezdte tétován. - Nem engedhetlek el. Sajnálom - nézett rám szomorúan.
- Mi... Mi az, hogy nem engedhetsz el? - dadogtam.
- Jacob megkért, hogy ne engedjelek el sehová. Egyedül főleg ne - most ment fel bennem a pumpa igazán.
- Nem érdekel! Engedj ki, nem tarthatsz itt akaratom ellenére! - üvöltöttem vele.
- Bella, kérlek, nyugodj meg!
- Nem! Edwarddal akarok lenni! Engedj ki, vagy... - kezdtem fenyegetőzni.
- Vagy mi? Ugyan Bella! - iszonyatosan dühös lettem Shane-re.

Nem gondolkodtam, csak ütöttem a mellkasát. Nem tágított, nem engedte, hogy elmenjek. Tovább ütöttem, de valószínű, hogy ő meg sem érezte. Mikor már ott tartottam, hogy fel is pofozom - mert eddig csak a mellkasát ütöttem - hirtelen elkapta a csuklómat és a falhoz nyomott. Hitetlenkedve néztem rá.

- Most már lenyugodtál? - fújtatott.
- Nem! Engedj el! - néztem rá dühösen és próbáltam kiszabadulni a karjai szorításából.

Aztán hirtelen minden megváltozott. Shane szorítása lazult, majd a kezeit a derekamra rakta, s közelebb húzott magához. Ijedten néztem rá, miközben az arca egyre csak közeledett. Nem! Nem csókolhat meg! Én Edwardot szeretem! Mielőtt azonban elfordíthattam volna a fejemet, Shane ajkai lecsaptak az enyémre.


U.i.: Remélem tetszett és ez megéri a sok komit :D Komikat pls! Pozitív és negatív egyaránt jöhet! :) És szeretném megköszönni az előző fejihez a 8 db komit! Nagyon örülök, ugyanis csak 5 db volt a komihatár és kaptam még +3-at! :) Köszönöm! d.