Felverszerelem - 19. fejezet

Boldog Mikulást! És jó olvasást! :)

Otthon már apám a tornácon várt minket. Nagyon feldúltnak látszott. Kíváncsi vagyok, vajon most mit követtem el... - sóhajtottam magamban.

A nappaliba érve leültünk a kanapéra.

- Mi volt olyan fontos, hogy azonnal haza kellett jönnünk? - kérdeztem.

- Idegen vámpír szagát érezzük a területünkön, és Cullen-ék területe felé tart. Ezért szeretném, ha egy darabig nem mennél arra. És fokozott felügyelet alatt leszel - jelentette ki határozottan. Egy percig megszólalni sem tudtam.

- Ugye most nem azt akarod mondani, hogy nem mehetek át a szerelmemhez, aki ráadásul kómában van, történetesen miattam, s miattad, azért mert egy idegen vámpírszagot éreztek? Jó vicc! - hördültem fel.

- Bella, ez nem vicc! Nem mehetsz addig oda, míg el nem kapjuk!

- Persze és akkor gondolom iskolába sem mehetek addig!

- Oda majd mindig veled megy valamelyik farkas is.

- Akkor Cullen-ékhez is el tud jönni velem ugyanúgy Seth!

- Nem vitázom veled, Bella - jelentette ki holt nyugodtan, miközben felállt.

- Ezt nem teheted! - pattantam fel a kanapéról és apám után mentem a konyhába.

- Jake... - jött utánunk Seth is. - Beszélhetnék veled? - apám is és én is értetlenkedve néztünk az előttünk álló farkasra. - Négyszemközt - egészítette ki mondtatát. Ezen aztán végképp meglepődtem.

- Persze... - mondta még mindig értetlenül apám. - Bells megtennéd, hogy...

- Már itt sem vagyok - mentem ki a konyhából, mielőtt Jacob befejezte volna a mondatát.

Miközben mentem fel a szobámba, azon gondolkodtam, hogy miről akarhat beszélni Seth, apámmal.

Narrátor szemszög

Miután Bella kiment a konyhából, Seht leült a konyhaasztalhoz, Jacob pedig a konyhapultnak támaszkodott és várta, hogy belekezdjen a fiú.

- Jake... Miért akarod ennyire eltiltani Bellát Edwardtól? - kérdezte Seth.

- Te is nagyon jól tudod - válaszolta Jacob, egyelőre még higgadtan.

- De az a dolog már rég történt! És nem jelenti azt, hogy ami veled megtörtént, az Bellával is megfog! - csattant fel a fiatal fiú.

- Éppen ezért akarom megelőzni a bajt, hogy ne is történjen ez meg Bellával!

- Oké, én értem, hogy félted, de te nem hallottad ezalatt a pár nap alatt Bellát. Te nem voltál ott, mikor sírt Edward ágya mellett, hogy gyógyuljon meg. Ma például beszámolt Edwardnak a napjáról, pedig tudta, hogy nem érkezik válasz tőle. Ne tudd meg, mennyit sírt szegény lány ezalatt a pár nap alatt, hogy a szerelme meggyógyuljon... - nézett Seth Jacobbal farkasszemet.

Jacob nem válaszolt, csak elfordította a fejét.

- Miért nem adsz egy esélyt Edwardnak?

- Fejezd be - kérte Jake.

- Legalább engedd meg Bellának, hogy Edwarddal legyen...

- Hagyd abba! - szakította félbe Seth-et Jacob.

- ...vagy ismerd előbb meg Edwardot... - unszolta tovább Seth.

- Azt mondtam fejezd be! - csapott az asztalra Jacob, s már remegett a dühtől.

A hangzavarra persze Bella is lejött.

Bella szemszöge

Még mindig Seth-en gondolkodtam, hogy miről is akart beszélni apámmal. Egyszer csak egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Ijedten mentem le a lépcsőn, s léptem be a konyhába. Seht a konyhaasztalnál ült és apám fölé hajolva remegett a dühtől, miközben az asztalba markolt erősen.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Csak elbeszélgettem apáddal erről-arról. De már megyek is. Remélem átgondolod amit mondtam - állt fel a székről Seth. - Holnap találkozunk, Bells! - intézte szavait hozzám.

Én csak bólintottam, majd miután Seth kilépett a bejárati ajtón odamentem apámhoz.

- Minden rendben? - kérdeztem csöndesen.

- Beszélnünk kell - csak ennyit mondott, mégis oly' rideg volt a hangja, hogy megijedtem tőle.

- Miről? - a hangom körülbelül az egér cincogásával volt megegyező.

- Rólad és... Edwardról... - ejtette ki kicsit fintorogva szerelmem nevét.

- Rendben - nyeltem egy nagyot. Szerintem egész La Push-ban lehetett hallani.

Kimentünk a nappaliba, én leültem a kanapéra, apám pedig a fotelban foglalt helyet.

- Mióta vagytok... együtt? - kezdte apám, s ezzel a kérdéssel elkezdődött a kérdezz-felelek játék.

- Körülbelül két és fél hónapja - erre a válaszra apám teste megfeszült.

- Hogy jöttetek össze? - erre a kérdésre elmosolyodtam, ahogy visszaidéztem azt a napot. Nem éppen romantikus hangulatban telt, de elmondtam apámank:

Körülbelül két és fél hónappal ezelőtt:

,,Éppen Alice-vel és Edwarddal voltunk vásárolni Seattle-ben. Edward elment egy autós bóltba, míg én Alice-vel maradtam. Már egy csomó üzletet bejártunk, de Alice-nek még be kellett mennie egy újabb fehérnemű üzletbe. Én már nagyon fáradt voltam, ezért leültem kint az üzlet előtt lévő padra. Már vagy tíz perce válogatott Alice a ruhák közt és Edward sem volt még sehol.

- Bocsi... megtudnád mondani merre van a mellékhelység? - kérdezte egy férfi hang mögülem. Hirtelen fordultam meg és találtam magam szembe, egy velem egyidős sráccal.

- Persze! Elmész a lépcsőig - mutattam az irányába - és ott jobbra fordulva ott lesz - mosolyogtam rá kedvesen.

- Köszönöm! Egyébként szép a mosolyod - villantott fel ő is egy ezer wattos mosolyt. - Zac vagyok - nyújtott kezet.

- Bella - válaszoltam.

- Engedd el! - jött Edward kemény, de bársonyos hangja.

- Hé, haver, nyugi! - emelte fel kezeit Zac. - Már megyek is. Köszi az útba igazítást! Viszlát Bella! - mosolygott újra Zac.

- Szia! - köszöntem el én is kedvesen.

- Beszélnünk kell! - jelentette ki Edward.

- Oké - ültem volna vissza a padra.

- De nem itt. Gyere! - húzott maga után.

Egy eldugodtabb sarokhoz húzott, majd szembe fordult velem, miközben akarva, akaratlanul a falhoz ,,nyomott". Azért volt köztünk bőven hely.

- Mit akart tőled? - vont kérdőre.

- Csak megkérdezte, tudom-e merre van a mellékhelység.

- Ennél bénábbat nem tudott volna kitalálni? - horkantott.

- Most meg mi bajod van?

- Semmi!

- De igen! Látom!

- Én csak... hagyjuk... - hajtotta le a fejét.

- Mondd el, Edward - kérleltem.

- Nem bírom, ha más pasi van a közeledben. Akkor, mintha ellepné a vörös köd az agyamat. Nem tudok gondolkodni sem. Zavar, ha más pasi társaságában látlak - elakadt a lélegzetem. Ez most egy szerelmi vallomás akart lenni? Nem, biztosan nem. Megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk.

- Edward, én... nem tudom, hogy mit mondjak - vallottam be.

- Tudom, hogy megegyeztünk, de nem bírok CSAK a barátod lenni. Szeretlek! Nem mint barátot, hanem mint szerelmet! - azt hiszem itt az ideje bevallani nekem is, hogy mit érzek - töprengtem magamban.

- Azt hiszem... én is... szeretlek! - néztem fel rá boldogan. Láttam rajta, hogy megkönnyebbül, de még mindig feszült kicsit.

- Ha most megcsókollak... visszacsókolsz? - nézegette ajkaimat. Ezen mosolyognom kellett.

- Igen! - suttogtam.

Hirtelen vetette magát ajkaimra, mire mind a ketten belenyögtünk a csókba. Hosszú percekig csókolóztunk, mikor elkellett szakadnunk egymástól, levegő hiány miatt."

Jelenben

- Ez után az eset után, mindig együtt voltunk és így jöttünk össze - fejeztem be a mesélést. Apám nem válaszolt, csak meredt maga elé.

U.i.: Nagyon szomorú vagyok! Az előző fejinél 1 db komit kaptam... Nagyon rosszul esett... Ezért komihatár van: 5 db komit kérek és ha ez összegyűlik pénteken jön az új rész! Szép hosszú feji lett, szóval kérlek írjátok meg, hogy mit gondoltok! Köszönöm!