Félvérszerelem - 24. fejezet

Jó olvasást! :)

Bella szemszöge

- Seth, szeretném, ha a kocsiban maradnál - kértem, már az úton. Pár percig csöndben volt, majd válaszolt.

- Megértem, hogy szeretnél Edwarddal kettesben maradni, de apád megkért, hogy vigyázzak rád.

- De most, hogy már tudjuk, ki volt az, aki a földünkre jött, és azt is tudjuk, hogy Cullen-ék ismerősei, nem kell félteni - győzködtem. - Különben is, Edward majd megvéd.

- Jól van - sóhajtott fel. - Nem leszek a közvetlen közeletekben, de legalább hallótávolságon belül leszek. Már nem azért, nem akarok hallgatózni, csak ha esetleg lenne valami, akkor tudjam Edwardot gondolatban értesíteni.

- Rendben! - egyeztem bele.

Megálltam a kocsival az út szélén és már pattantam is ki az autómból. Seth is jött velem egy darabig, aztán megállt, mondván, itt már tud figyelmeztetni minket, ha veszély van.

A rétnek a semleges területén, már ott volt Edawrd.

- Bella! - ölelt magához szorosan, mikor odaértem mellé.

- Edward... - sóhajtottam a nyakába. Megint meg akart csókolni, de most csak egy szájra puszit engedtem. Persze ez neki nem tetszett.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi... - füllentettem.

- Találtál magadnak valaki mást - inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.

- Nem! - vágtam rá egyből.

- Akkor mi a baj?

- Semmi, csak... Átgondoltam, amit Tanya mondott.

- Tanya... - morogta az orra alatt. - Figyelj, ne is törődj Tanya-val. Semmiben sincs igaza. Nem teszed tönkre a családunkat, sőt! Te hoztál fényt a családunkba! Mindenki szeret téged!

- Ez nem igaz, Edward... - suttogtam fájdalmasan. - Tényleg mindig miattam van a baj. Miattam kerülsz folyton veszélybe. Miattam szenved az egész családod - csuklott el a hangom.

- Emlékszel, mikor a megismerkedésünk legelején elmentem pár napra Alaszkába? - nem várta meg, míg válaszolok, folytatta. - Akkor is hozzájuk mentem. Ott sem voltam jobb állapotban, mint itthon. Egyik nap Tanya-val elmentünk vadászni és utána beszélgettünk. Ő bíztatott, hogy jöjjek vissza hozzád! Ő volt az, aki megadta a kezdő lökést! Ő! Igazából már rég tudtam, hogy mit akarok, csak kellett a lökés hozzá és ő megadta! Ő sem utál téged, csak egyszerűen, mikor a családjával, vagy a hozzá közel állókkal történik valami, akkor kikel magából és megvédi azt a személyt, nem törődve, hogy másoknak fájdalmat okoz. Amúgy nem olyan ő, mint ahogy neked bemutatkozott... - folytatta.

- Igaza van Edwardnak... - hallottam egy ismerős női hangot az egyik fáról. - Sajnálom, amiket mondtam, de ha a családommal van valami, akkor... nem bírok magammal... - fejezte be, mikor már ott állt előttünk. - Sajnálom, Bella - nézett rám bocsánatkérően. - Meg tudsz bocsájtani? - kérdezte, esdeklően. Teljesen ledöbbentem. Hát nem csak Edward akarta kimenteni ezzel Tanyat!? Döbbenetemben nem tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam. - Köszönöm! - ölelt meg finoman, majd elengedett, rámosolygott Edwardra és eltűnt.

- Most már megcsókolhatlak? - szinte már könyörgött Edward. Olyan édes volt! Nevetve bólogattam, hogy nyugodtan megteheti.

Éhes vadként vetette magát rám, de nem bántam. Már rég csókolóztam vele. Hiányzott már. De, mikor elkezdtünk csókolózni, hirtelen eszembe jutott valami... vagy inkább valaki.

Nem azt az érintést éreztem, amire vártam. Langyos volt és én forróra vágytam. Shane... - villogott az agyamban.

Hirtelen szakadtam el Edwardtól és ijedten néztem rá. Ő szintén ijedten, de egyben értetlenül is.

- Mi az? - kérdezte lihegve.

- Edward... - suttogtam kétségbeesetten.

- Mégis van valki más... - engedett el.

- Nincs! Vagyis... Tudnod kell még valamit - suttogtam. - De meg kell ígérned, hogy nem teszel semmi meggondolatlant!

Pár másodperc múlva, kimérten bólintott, én pedig elkezdtem a történetet.

-...és Shane megcsókolt - fejeztem be. Ekkor Edward megfeszült és egy morgás tört elő mellkasából.

- Élvezted a csókot? - kérdezte feszülten.

- Nem! - vágta rá egyből.

- Te is akartad?

- Nem. Én csak téged szeretlek. Nem tudom, mi ütött Shane-ba, csak elvesztette a fejét egy pillanatra, de utána már meg is bánta - győzködtem tovább. Edward sóhajtott, majd rám nézett.

- Van még valami, amiről tudnom kéne? - kérdezte. Ekkor jutott eszembe Lily. Lesütöttem a szemeimet, már így is szégyelltem magamat. - Bella! - szólított feszülten.

- Hát... van még egy dolog... - kezdtem. Ő ismét csak sóhajtott.
- Mi az? - kérdezte lemondóan.

- Igazából ez az egész családodra tartozik - feleltem őszintén.

- Tudod mit? - kérdezte, választ sem várva. - Nem érdekel! Meg akarlak csókolni, elég volt a rossz dolgokból, már rég nem csókolhattalak meg és már nem bírom! Hiányzol! - nézett rám kétségbeesetten.

Megeresztettem egy halvány mosolyt, majd nyaka köré tekertem a karjaimat, ő pedig átölelte a derekamat és mohón megcsókoltuk egymást. Csókunk vad volt, érezni lehetett rajta, hogy már régen nem csókoltuk egymást. Most már egyáltalán nem vágytam Shane csókjára. Úgy látszik csak el kellett mondanom Edwardnak. A lelkem máris megkönnyebbült. Mohón faltuk egymás ajkát, mind a ketten ki voltunk már éhezve a másikra.

Aztán a csókunk megváltozott. Átment szenvedélyessé. Egyre szenvedélyesebbek lettünk. És volt még valami más is, amit éreztem. Egyre többet és többet akartam. És ettől megijedtem. Jobban tapadtam Edward ajkára és mind a ketten bele is nyögtünk a csókba. Nem értettem mi ez az érzés... Talán... vágy? Igen, vágyom Edwardra!

Edward felemelte a jobb lábatam, majd a bal lábamat is, és így tartott az ölében. Én a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, ő pedig a fenekemnél tartott. Amint megéreztem ott a kezét, éreztem, hogy arcomat elönti a pír.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami a hátamnak nyomódik. Egy fa - gondoltam. Már jó pár perce csókolózhattunk, mikor levegőhiány miatt el kellett húzódnunk egymástól. De, még így sem szakadtunk el teljesen. Én a nyakát öleltem, míg ő a derekamnál karolt át egyik kezével - a másik még mindig a fenekemen volt.

Mind a ketten erősen ziháltunk az előbb átéltektől. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, nem volt valami kényelmes a fának dőlni, ezért mocorogni kezdtem, amivel Edwardból egy rekedtes morgás szerű nyögést csaltam elő, s nem mellesleg valami keményet is éreztem az ölemnél nekem nyomódni.

Edward fekete szemekkel nézett rám és még mindig zihált.

- Kívánlak - nyögte rekedten szerelmem. Ettől a kijelentéstől kicsit megrémültem.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)