Félvérszerelem - 22. fejezet

Jó olvasást! :)


Seth szemszöge


Teljesen ledöbbentem Bella kijelentésén. Hogy én bevésődtem Lily-be? Az teljesen kizárt! Vagy mégsem? Lily és én. Én és Lily. Tetszett az gondolat. Nagyon is!

Arcomon a vigyor felváltotta a döbbenetemet. Bella is elvigyorodott, aztán hirtelen gondterhelt lett az arca.

- Mi a baj? - aggódtam.
- Ha te most bevésődtél Lily-be, akkor... El kell neki mondanunk mindent - suttogta.

Igaza van. De mi van, ha Lily nem is érez irántam semmit? Vagy, ha érez is, de mi lesz akkor, ha megtudja, hogy én vérfarkas vagyok? Futva menekül majd el? Vagy... mi lesz?

Gondolatmenetemből Lily riasztott fel.

- Nem jöttök be? - kérdezte csilingelő hangon. Bellára néztem, aki szintén engem nézett. Most kell elmondanunk Lily-nek - gondoltam. Valószínűleg Bellának is ezen járhatott az agya, mert bólintott, miután én is, majd bementünk a házba.

Mikor beértünk a nappaliba, Bella Lily-hez fordult, majd így szolt:

- Lily beszélnünk kell!
- Miről? - kérdezte szerelmem.
- Ezt inkább négyszemközt, utána, majd közösen is beszélnünk kell veled - nézett itt rám Bella, majd visszafordult barátnőjéhez. Lily értetlenül nézett ránk, de bólintott.

Lily és Bella elvonultak a konyhába, én pedig a nappaliban maradtam. De hála a szuper hallásomnak, minden egyes szót hallottam, még úgy is, hogy suttogtak.

- Lily... mit érzel Seth iránt? - kérdezte csöndesen Bella. Lily-nek először elakadt a lélegzete, majd válaszolt.
- Hát... helyes, meg minden... - tétovázott.
- Bővebben?
- Irtó dögös és már most belezúgtam! Olyan cuki pofija van, és wáá! - mit ne mondjak, ez növelte az egómat.
- Ez remek! Örülök, hogy végre te is megtaláltad a neked valót! - hallottam, hogy mosolyog Bella. Igazán remek barátnők egymásnak! - gondolkodtam. - Na, gyere, mert még Seth is szeretne beszélni veled - komorult el Bells hangja.
- És, ha neki nem is tetszem? - rettent meg Lily.
- Én efelől nem aggódnék! - kuncogott Bella.

Léptek zaja, majd az ajtóban megpillantottam Bellát, mögötte Lily-vel. Rámosolyogtam, mire elakadt a lélegzete, de viszonozta mosolyomat.

- Üljünk inkább le - ajánlotta Bella. Bella, barátnője mellett foglalt helyet, míg én velük szembe. Sokáig egyikünk sem szólalt meg, de aztán Lily kíváncsisága győzött felette, így nem bírta tovább és megszólalt:
- Miről akartatok beszélni velem? - kérdezte édesen.
- Nos... - kezdte Bells. - Lily, tudnod kell valamit. Ha tényleg annyira szereted Seth-et - itt Lily elpirult -, akkor tudnod kell egy-két dolgot. De először is a legfontosabb... Képes vagy Seth mellett leélni az életed hátralévő részét? Titkok között? Bármi áron?
- Ezt nem értem. Mire akartok kiyukadni? - értetlenkedett kedvesem. - És milyen titkok? - riadt meg.
- Kérlek, felelj a kérdéseimre Lily. Ez nagyon fontos!
- Igen, azt hiszem, képes lennék Seth mellett leélni az életemet, titkok között és bármi áron - felelte. Erre meglódult a szívem, Bella pedig elmosolyodott barátnője szavain.
- Akkor itt az ideje, hogy beavassuk a részletekbe is - nézett rám Bella. Megköszörültem a torkom, majd nehezed, de belekezdtem.
- Lily... Tudnod kell, hogy bár még csak most találkoztunk, de én beléd szerettem - erre Lily elpirult. Olyan gyönyörű, mikor elpirul! - Az életemnél is jobban szeretlek és bármi áron megvédenélek, ha arra lenne szükség. Akár még az életem árán is! De... nem vagyok normális ember - folytatta csöndesebben. Szerelmem eddig csendben figyelt, de most közbeszólt.
- Ezt meg, hogy érted?
- Hiszel a mesékben? - válaszoltam kérdéssel. - A vámpíros-vérfarkasos mesékben? - helyesbítettem.
- Ugye... nem azt akarod mondani, hogy...? - csuklott el Lily hangja. Tudtam, hogy ez lesz! Bella bátorítólag megszorította barátnője kezét.
- Én... Vérfarkas vagyok! - fakadtam ki. Ezután néma csönd telepedett a szobára.

Bella, Lily-t nézte, Lily engem, én pedig szintén Lily-t. Vártuk, hogy mit reagál. Most fog kiröhögni és elküldeni a fenébe! Ügyes vagy, Seth! Gratulálok! - veregettem magamat gondolatban hátba.

- Ez... Hogy lehetséges? - kérdezte döbbenten Lily. Hát mégsem röhög ki és küld el melegebb éghajlatra? - döbbentem le.

Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem a vámpír-vérfarkas történetbe.

-... És te vagy a bevésődésem - fejeztem be a történetet.
- Akkor... Cullen-ék vámpírok? - kérdezte. Igen, lkövettem egy apró hibát, mikor leírtam, hogy is néznek ki a vámpírok és vérfarkasok. Gondolok itt többnyire arra, hogy a vámpírok jéghidegek, a farkasok pedig tűzforróak.
- Igen, azok - válaszolt most Bella. - De Edward csak félig az. Ő félvér. Félig ember, félig vámpír. De ez egy másik történet. Szóval... Seth-el maradsz? - tette fel Bella a kérdést.
- Igen! - vágta rá Lily gondolkozás nélkül.

Hatalmas vigyor terült szét a képemen és ezzel Lily sem volt másként. Odaléptem hozzá, ,,felrántottam" a kanapéról és megcsókoltam. Még sosem csókolóztam ezelőtt. És valami leírhatatlan érzés volt! Főleg úgy, hogy Lily-vel, a bevésődésemmel, életem szerelmével csókolóztam legelőször.


Bella szemszöge


Olyan jó volt boldognak látni őket. Ők szerencsések, hogy akadály nékül lehetnek szerelmesek, akadály nélkül lehetnek együtt.

Illedelmesen nem néztem oda, mikor csókolóztak, de nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjam el magam. Eszembe jutott, mikor mi csókolóztunk Edwarddal így. Egyből lehervadt a mosolyom és könnyek gyűltek a szemembe. Nem akartam Lily-ék boldog pillanatát elrontani, ezért gyorsan kitöröltem a könnyeket a szememből.

Aztán a tekintetem az órára tévedt. Fél 3. Már fél 3! Útisten!

- Lily! - kiáltottam fel. Erre szétrebbentek. - Fél 3 van! Késésben vagyunk!
- Úristen! - azonnal elengedte Seth-et, majd engem és a cuccaimat megragadva elkezdett a szobája felé vonszolni

Amint felértünk a szobájába, elkezdte csinálni a sminkemet.

- Meg kell ígérned, hogy senkinek sem mondod el, amit ma megtudtál!
- Persze, hogy nem mondom el senkinek! Még a szüleimnek sem, nyugi!
- Köszönöm! És... Cullen-ékat sem ugye? - kérdeztem félve.
- Bella! Megbízhatsz bennem! Megesküszöm az életemre, hogy senkinek sem mondom el a titkot! - tette a bal kezét a szívére, a jobbat pedig a magasba emelte.
- Köszönöm! - öleltem át.

Lily megcsinálta nekem még a hajamat, majd magának is megcsinálta a sminkjét és a haját, aztán miután felvettük a ruháinkat, s cipőinket siettünk le a lépcsőn. Seth már a lépcső alján várt ránk. Amint meglátott minket, a szája tátva maradt. Bár ez inkább Lily-nek szólhatott.

- Gyönyörű vagy! - suttogta Seth, Lily-nek. Aztán rám nézett. - Bella, te is nagyon elbűvölő vagy! - villantott fel egy mosolyt.
- Köszönjük! - köszöntük meg barátnőmmel.

Elindultunk mind a hárman Natalie-ék háza felé. Pár autó már állt a ház előtt. Csöngettünk és Nat anyukája nyitott ajtót. Úgy volt eltervezve, hogy ez egy meglepetés parti lesz Natalie-nak és mivel ma van a születésnapja, az apukájával elment vásárolni. 4-re volt megbeszélve a vendégekkel, addigra Natalie és az apukája is hazaérnek.

Így is lett. Mikor Nat belépett az ajtón, egyszerre kiáltotta a tömeg, hogy: Meglepetés! Nat nagyon megdöbbent, de örült a meglepetésnek, látszott az arcán. Persze az ajándékosztásban, én és Lily voltunk az elsők.

- Boldog Születésnapot Natalie! - sikítottuk egyszerre Lily-vel és a nyakába ugrottunk.
- Jaj, köszönöm lányok! - hatódott meg Nat.
- Tessék, ezt neked vettük. Közösen vettünk ajándékot Bellával. Nyisd ki! - utasította kedvesen barátnőm. Mikor Nat meglátta a karkötőt, csak még jobban meghatódott.
- Ez gyönyörű! Köszönöm lányok! - adott egy-egy puszit az arcunkra Nat.
- Ez még semmi! Ezt nézd! - mondtam Natalie-nak, majd elővettem a másik kettő karkötőt és a zöldet átnyújtottam Lily-nek. - Mi is vettünk hasonló karkötőt, így ez amolyan Legjobb Barátnők karkötő. Na, mit szólsz? - kíváncsiskodtam.
- Én... Szóhoz sem jutok! Annyira imádlak titeket!
- Mi is Nat, mi is! - nevettünk boldogan Lily-vel.

Miután mindenki odaadta az ajándékát Natalie-nak, elkezdődött a parti. Benyomtak valami pörgős számot, amire mindenki elkezdett táncolni. Nagyon jól volt a buli, mindenki táncolt, ettek, ittak. Még én is táncoltam egy keveset.

Éppen Natalie-val táncoltunk nevetve, mikor megszólalt a telefonom. Alice neve villogott rajta. Azonnal felvettem, de a nagy zajtól semmit sem értettem.

- Várj, Alice! Semmit sem hallok! - üvöltöttem a telefonba. Gyorsan kimentem a kertbe, majd újra beleszóltam a telefonba. - Most már mondhatod!
- Edward felébred!


U.i.: Hosszabb lett, mint a szokásos szerintem, és Edward is felébredt végre! Szóval tessék komizni! Jövőhéten meglepi! Addig is várom a komikat! Köszönöm! :)