Félvérszerelem - 18. fejezet

Seth már a házunk előtt várt rám. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd köszöntem neki és egy mindjárt jövök után berohantam a házba. Apám éppen járőrözött, így nem kellett végighallgatnom egy újabb hegyibeszédet. A csomagokat és az - átlátszó - ruhazacskóban lévő ruhát leraktam a nappaliban a kanapéra, s már rohantam is vissza ki Seth-hez.


Beültünk a kocsimba és már száguldottunk is a Cullen ház felé. Útközben nem sokat beszélgettünk. Kedvesen megérdeklődte, milyen volt a mai napom, hogy telt a vásárlás a barátnőmmel. Próbáltam én is minél kedvesebben - az idegeskedés miatt - válaszolni neki, s én is megérdeklődtem, milyen volt a mai napja. Elmondta, hogy egy idegen vámpírszagot éreztek, ezért most még többen járőröznek. Az is megejtette, hogy apám feltétlenül beszélni akar velem, amikor Seth is jelen van. Meglepődtem ezen, de most nem törődtem az üggyel, ugyanis megérkeztünk Cullen-ékhez.


Egyből bementem a házba, ahol a nappaliban ott volt Emmett, Jasper és Alice. Utóbbi mondta el, hogy Esme a konyhában, Rosalie az Emmett-el közös szobájukban, míg Carlisle Edwardnál van. Úgy döntöttem, hogy amíg Carlisle Edwardnál tartózkodik, addig én lent várakozok. Észre sem vettem, hogy utánam jött Seth. Jó ismerősként köszönt egy pacsival Emmett-nek és meglepő módon még Jasper-nek is, majd miután Alice-nek is köszönt leült mellénk a kanapéra.


A konyhából Esme jött ki halvány mosollyal az arcán.


- Nem vagytok éhesek? Olaszosat főztem - kérdezte tőlem és Seth-től.
- Nem, köszönöm - utasítottam el, bár valóban éhes voltam egy kicsit, de minél előbb akartam Edwarddal lenni.
- De! - jött Seth-től a válasz ugyan akkor, mint mikor én is válaszoltam. Csúnyán néztem rá, mire csak egy vállrándítást kaptam.
- Bella, te biztosan nem kérsz? - érdeklődött finoman Esme.
- Majd talán kicsit később - mosolyogtam vissza.
- Rendben. Már elkészült az étel, jöhetsz enni - intézte szavait Seth-hez.

Seth elment a konyhába enni, pont mikor Carlisle jött le a lépcsőn. Egyből odamentem hozzá.

- Hogy van? - kérdeztem tőle.
- Ma felébredt egy pillanatra - itt fellélegeztem -, de visszaesett a kómába - nem akartam elhinni. Újra könnyek gyűltek a szemembe.
- Felmehetek hozzá? - kérdeztem, visszafolytva a sírást.
- Igen.

Azonnal a lépcső felé indultam. Mikor felértem Edward szobájába, óvatosan az ágy szélére ültem. Olyan rossz volt így látni őt. Egy könnycsepp akaratlanul is végigfolyt az arcomon.

- Szia Edward - köszöntem neki, bár tudtam, hogy válasz nem fog érkezni. De arra gondoltam, elmesélem neki a mai napomát, hátha hallja. - Képzeld, ma voltam Lily-vel vásárolni.Ő is vásárlás mániás, mint a húgod. Komolyan mondom, ha ők ketten össze lennének zárva egésznap csak a boltokat járnák. Persze szeretem Alice-t és Lily-t is, de néha túlzásokba tudnak esni... Mind egy is... Holnap lesz Natalie-nak a születésnapja és meg vagyok hívva. Nincs kedvem nélküled elmenni... - szorult össze a torkom. - De Nat a barátnőm. Bár lehet, hogy nélkülem jobban szórakoznának, én nélküled úgysem érezném jól magam. Pedig egy nagyon szép ruhát választottam a bulira. Neked is biztosan tetszene. Kéket választottam, a kedvenc színedet. Egyszer azt mondtad, hogy a kék szín illik a szememhez - mosolyogtam el az emléken. - Lily-vel úgy döntöttünk, hogy veszünk három hasonló karkötőt, amolyan Legjobb Barátnők karkötőként. Lily-é egy smaragdzöld színű köves gyűrű lesz, Natalie-é egy rubintvörös színű és az enyém egy tengerkék színű köves gyűrű lesz. Mi is akkor fogjuk felvenni majd, mikor átadtuk Nat-nak a karkötőt - egyre nehezebben ment a beszéd. - Szeretlek Edward - szakadt ki belőlem. - Kérlek gyógyulj meg! Nem hagyhatsz magamra! Együtt mindent átvészelünk - miközben beszéltem végig fogtam Edward kezét. - Szeretlek! - simogattam meg a szabad kezemmel az arcát.

Óvatosan Edward mellé feküdtem és csak néztem őt. Nem tudom meddig nézhettem szerelmemet, de egyszer csak Alice jött be az ajtón és hívott le, hogy egyek valamit. Nem ellenkeztem, most már elég éhes voltam. Már az utolsó falatot ettem, mikor megcsörrent a mobilom. Természetesen apám volt az. Egy pillanatra körbenéztem a szobában lévőkön - azaz mindenkin - akik szintén engem néztek, majd felvettem a telefont.

- Igen? - szóltam bele.
- Bells haza tudnátok jönni Seth-tel? Fontos megbeszélnivalónk lenne.
- Nem érne rá este?
- Nem - válaszolta. Felnyögtem. Nem igaz, hogy nem lehetek még ilyenkor sem Edwarddal! De most nem akartam veszekedni apámmal.
- Rendben - egyeztem bele. - Nemsokára otthon vagyunk - majd választ sem várva letettem a telefont. Seth-re néztem, aki már állt is fel a kanapéról. - Várj még egy percet - szóltam neki, majd felmentem vissza Edward szobájába.

Még el akartam tőle köszönni. Valhogy reméltem, hogy halja amit mondok. Visszaültem az ágya szélére, megfogtam a kezét, majd beszélni kezdtem.

- Edward, most haza kell mennem. Apám valami fontosat - húztam el a számat ennél a szónál - akar mondani. Holnap is átjövök hozzád. Remélem, addigra már meggyógyulsz - suttogtam. - Szeretlek - adtam csókot a szájár.

Lementem a nappaliba, majd a többiektől is elköszöntünk és Seth-tel haza indultunk.


U.i.: Bocsi, hogy ilyen rövid lett, DE! hétfőn - ha minden jól megy - lesz egy kis meglepetés számotokra, Mikulás alkalmából! :) Addig is várom a komikat! :) Köszönöm az előző fejezethez a kommenteket! :) Pusz; d.