Félvérszerelem - 25. fejezet

Jó olvasást! :)


Bella szemszöge


A szívem eszeveszett tempóban kalimpált. A lélegzetem is elakadt. Edward tényleg nyíltan kimondta, hogy kíván? Én erre még nem vagyok felkészülve! Kezdtem pánikba esni.

- Én is... kívánlak, de... - akadozott a nyelvem.
- Sh... Tudom, hogy még nem állsz készen - simogatta az arcomat, miközben óvatosan lerakott a földre. Én még mindig a nyakát öleltem át, míg ő a derekamat. - Tudok várni - suttogta a fülembe. Nem akartam, hogy neki rossz legyen. Szerettem volna mindent megadni neki, de erre még nem álltam készen. Ekkor viszont eszembe jutott valami.
- Edward... - kezdtem.
- Hm? - mormolta a nyakamba.
- Mit szólnál, ha... szóval, ha... - éreztem, hogy már rákvörös vagyok, mégsem tudtam, hogyan mondjam el szerelmemnek az ötletet.
- Mihez mit szólnék? - kérdezte türelmesen.
- Szóval... Én még nem állok készen, erre az egészre, de... ha esetleg ,,gyakorolnánk"...
- Pettingre gondolsz? - hallani lehetett a hangján, hogy elfojtott egy mosolyt.
- Igen... - tétováztam.

Edward persze nem könnyítette meg a dolgomat. Nem elég, hogy így is rákvörös vagyok, még az állam alá is nyúlt, hogy felemelhesse a fejemet és a szemébe nézhessek. Már így is szégyelltem magam, nem akartam a szemébe nézni. Ki tudja, mit látnék bennük...

Nem akartam, hogy felemelje a fejemet, de persze ő erősebbnek bizonyult. Belenéztem - most már - aranybarna szemeibe és teljesen elvesztem. Megszűnt a külvilág. Csak ő létezett számomra. De persze a figyelmemet nem kerülte el a vigyor a képéről.

- Ne légy zavarban - mondta, miközben szemeit az enyémbe fúrta.
- Nem könnyíted meg a helyzetemet - vágtam vissza.
- Szóval, petting... - gondolkodott el.
- 3 hét múlva, úgyis itt a nyár... - rántottam meg a vállam. És ekkor más is eszembe jutott. - És az érettségi! - pánikoltam.
- Hé, nyugi! - csitított szerelmem.
- Semmit nem tudok! Meg fogok bukni! Teljesen kiment a fejemből a vizsga! Minden összejött... Apám; te kómában; Nat bulija... Nem fogok tudni levizsgázni.
- Dehogynem! Majd segítek a tanulásban. Utána jön a nyár... - hagyta félbe a mondatot, mire elmosolyodtam. - Szeretlek! - mondta ki hirtelen.
- Én is szeretlek! - vallottam én is.

Majd egy szerelmes csókban egyesültünk. Nem tartott sokáig, mégis olyan jól esett!

- Jön Seth - jelentette ki Edward. Kérdőn néztem rá, mire folytatta. - Ő akarja elmondani, azt a bizonyos ,,dolgot". Még előlem is titkolja - nézett el abba az irányba, ahonnan én is jöttem.

Egy perccel később, már meg is láttuk a farkast. Seth Edwardot nézte, míg Edward Seth-et és nagyon úgy tűnt, hogy kommunikálnak.

- Hé, engem nem akarnátok beavatni? - tettettem sértődöttséget.
- Seth csak közölte velem, hogy ő szeretné elmondani az egész család előtt azt a ,,dolgot" és szeretné, ha a másik klán nem lenne akkor ott. És, hogy jó lenne ha sietnénk, mert már nem bírja elrejteni előlem a gondolatait - kuncogott a végén Edward.
- Akkor mennyünk - és már indultam is el, de ők nem jöttek. - Ti nem jöttök? - kérdeztem értetlenül.
- Öhm, Bella... Gyorsabb lenne, ha én vinnélek téged - somolygot Edward.
- Jól van... - duzzogtam, magam sem tudom miért. Talán sértett, hogy lassúnak találnak? Nem tudom, lehetséges.

Visszasétáltam Edwardhoz, majd vártam, hogy az ölébe vegyen... De nem tette.

- Mi az? - kérdeztem.
- Nekem is könnyebb és gyorsabban is tudok futni, ha a hátamon utazol - mondta félénken.
- Azért annyira nem vagyok nehéz! - fújtattam.

Erre már nem válaszolt, csak felkapott a hátára és már futott is velem. Imádtam száguldozni a kocsimmal, de ez nekem is túl gyors volt, így becsuktam a szememet és így vártam, hogy végre megálljunk.

Ami be is következett két perccel később.

- Maradj itt Seth-el, addig én megkérem a Denaliakat, hogy mennyenek el vadászni - mondta szerelmem, mikor leszálltam a hátáról.
- Rendben.

Edward bement, én pedig ott maradtam a ház előtt a még mindig farkas alakban lévő Seth-el. Pár másodperccel később a Denali-klán jött ki az ajtón, Edwarddal a nyomukban. A Denaliak befutottak az erdőbe, Seth pedig a bokrok mögé. Pár másodperc múlva, már emberalakban tért vissza.

- Mehetünk? - kérdeztem csöndesen Seth-től.
- Igen - bólintott még hozzá megerősítésként.

Bent már mindenki a nappaliban ült a kanapén. Jasper az egyszemélyes fotelban, Alice-vel az ölében; Carlisle, Esme és Emmett a többszemélyes kanapén, míg Rosalie, Emmett mellett állt. Edward a kétszemélyes kanapé felé kezdett el húzni. Nem akartam Seth-et ,,egyedül" hagyni, de ő csak bólintott, hogy mennyek Edwarddal és üljek le.

Mindenki csöndben volt és Seth-et figyeltük, aki csak fel-alá járkált a nappali közepén. Már eltelhetett vagy 5 perc is, de még mindig nem szólalt meg.

- Seth... - kezdte volna Carlisle.
- Nem akartam! - kezdte pánikolva. - Csak kicsúszott a számon! - ekkor éreztem meg, hogy Edward egész teste megfeszül, majd enged is a testtartása.
- Azért ennyire nem drámai a dolog, Seth - közölte nyugodtan Edward.
- Na, jó! Valaki beavatna minket is a dologba? - türelmetlenkedett Emmett.

Seth sóhajtott, majd belekezdett:

- Van egy lány, Lily, aki történetesen Bella barátnője és belé vésődtem. Mivel a bevésődésed előtt nem titkolhatod el, hogy farkas vagy, így mindent - nyomta meg kicsit a szót - elmondtam neki és... kicsúszott, hogy ti vámpírok vagytok - vallotta be őszintén, majd néma csend és vártuk a reakciókat. Senki nem szólalt meg, de Rosalie volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Hát ez nagyszerű! - csattant fel. - Akkor most költözhetünk máshová!
- Ne légy ilyen, Rosalie - mondta nyugodt hangon Carlisle. - Mennyit mondtál el neki, rólunk?
- Csak annyit, hogy léteznek vámpírok is és ti azok vagytok. De véletlen volt! - mentegetőzött. Olyan aranyos volt, látszott rajta, hogy tényleg nem akarta bajba keverni Cullenékat. Ő is nagyon megkedvelte őket.
- Én megbízom Lily-ben - mondtam halkan. - Ha tényleg szereti Seth-et - már pedig a bevésődés ezt bizonyítja - akkor titokban tudja tartani azt, hogy a szerelme egy vérfarkas és azt is, hogy ti vámpírok vagytok. Ismerem Lily-t, nem olyan, hogy egyből rohanna elmondani mindenkinek a legújabb pletykát. Meg lehet benne bízni!
- Én is bízom benne - mondta halkan Edward. - Olvastam még a suliban a gondolataiban. Mindig is furcsának talált bennünket, de nem tette szóvá, még Bellának sem. Ő elfogadott bennünket így, a többi ember viszont teljesen másként vélekedik rólunk.
- Akkor szerintem nincs mitől tartanunk - állt fel Carlisle a kanapéról. - Örülök, hogy te is megtaláltad a párodat - tette egyik kezét Seth vállára. Seth csak rámosolygott.

Még beszélgettünk egy keveset, majd Carlisle-nak megszólalt a telefonja. Egy sürgős esethez riasztották, így be kellett mennie a kórházba.

A Denaliak is visszajöttek és bemutatkoztunk egymásnak. Seth is egész jól kezelte a dolgot. Carmen olyan, mint Esme. Egy gondoskodó, szeretetre méltó anyuka.

A többiekkel is váltottunk pár szót, de úgy elbeszélgettük az időt, hogy besötétedett, így nekünk is haza kellet mennünk Seth-el.

Edward ragaszkodott hozzá, hogy a rétig elkísérjen minket, onnan pedig az én kocsimmal mentünk haza.


MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! JÖVŐRE IS TALÁLKOZUNK ITT! :)