Félvérszerelem - 23. fejezet

Jó olvasást! :)

Bella szemszöge

Nem akartam hinni a fülemnek. Jól hallottam, hogy Edward felébredt?

- Bella?! - szólított Alice.

- Azonnal indulok! - közöltem vele, s mikor le akartam tenni a telefont, még utánam szólt.

- Nem kell sietned, most épp' vadászik.

- Rendben, 10 perc és ott vagyok! - majd letettem a telefont.

Visszamentem a házba és azonnal Natalie után kutattam. El akartam tőle köszönni, mielőtt elmegyek. A konyhában meg is találtam. Gyorsan közöltem vele, hogy Edward felébredt és muszáj oda mennem. Ő ezt természetesen megértette és miután elköszöntem tőle, már rohantam is a kocsimhoz.

10 perccel később, már a Cullen ház előtt álltam. Mikor az ajtóhoz értem, Alice nyitotta ki nekem.

- Nemsokára itt lesz - válaszolt Alice a ki nem mondott kérdésemre. Bólintottam, majd bementünk a lakásba.

Bent azonban érdekes látvány fogadott. Ledermedtem. 5 ismeretlen vámpír nézett rám, de volt ott két szempár, ami ismrős volt. Jasper és Rosalie.

- Áh... Szóval, te vagy Bella - állt fel egy barna hajú lány, a kanapéról. Hihetetlenül gyönyörű volt. És nagyon ismerős. Mintha valahol láttam volna már. És ekkor, mint villámcsapás derült égből, ért a felismerés. Ő volt az álmomban Edwarddal! Szaporábban kezdtem venni a levegőt.

- Igen - válaszoltam.

- Te vagy az, aki tönkreteszi a családunkat - folytatta, miközben felém sétált. Ezen meglepődtem. Tényleg tönkretenném a családot?

- Tanya! - szólalt meg egyszerre Alice, Rosalie és még a 3 ismeretlen vámpírlány.

- Nem! Ti is tudjátok, hogy igazam van! Ez a farkaslány - ejtette ki gúnyosan a szót - csak tönkretesz mindent és mindenkit! Edward is miatta kerül folyton bajba! Miatta volt most is kómában! - szinte már üvöltötte ezeket, miközben a szemembe nézett. A szívem is belefálydult. Igaza van. Mindenben.

- Tanya, ezt... - kezdte Alice.

- Jobb lenne, ha örökre eltűnnél az életünkből! - suttogta fenyegetően. Nem bírtam tovább. Ziháltam és a könnyeim is utat törtek maguknak.

- Igazad van - suttogtam megtörten. - Mindenben.

És mint egy végszóra, kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Edward, mögötte Carlisle, Esme és Emmett. Edward, amint észre vett felvidult az arca. De, mikor meglátta, hogy Tanya előttem áll és nekem könnyesek a szemeim, azonnal elkomorult.

- Bella... - suttogta mégis, majd odajött mellénk. Letörölte könnyeimet, s mikor meg akart csókolni, mellkasára csúsztattam kezeimet megállításként. Kérdőn nézett rám.

- Örülök, hogy jobban vagy - néztem bele ragyogó tekintetébe, s kicsit elmosolyodtam.

Már éppen megszólalt volna, mikor megint kinyitódott az ajtó. Seth jött be rajta, kicsit feldúltan.

- Bella, miért jöttél el szó nélkül, Jacob a lelkemre kötötte, hogy... - hadarta, de hirtelen megtorpant. Körbenézett, miközben beleszagolt a levegőbe, s teste remegésbe kezdett. Tudtam jól, mi lesz, ha remegése nem csillapodik.

- Seth! - szóltam rá, majd kikászálódtam szerelmem öleléséből és odarohantam a remegő fiúhoz.

- Menny hátrébb, Bella! - szólított fel.

- Seth, nyugi - fogtam közre arcát a kezeimmel, s csitítottam.

- Ez az a szag - csak ennyit mondott - miközben Tanya felé nézett - én mégis megértettem.

- Jól van, nincs semmi baj, nem fognak bántani - bíztattam, s mintha remegése egy kicsit csillapodott volna. De ez is csak pár percig tartott, mert Tanya felhorkant, mire Seth - és ha jól hallottam Edward - morgott egyett.

- Ne hergeld! - szóltam Tanyara.

Féltem, hogy Seth át fog változni, ezért jobbnak láttam, minél előbb kivinni innen a friss levegőre.

- Gyere, mennyünk ki! - kezdtem el tolni Seth-et a mellkasánál fogva.

Mikor kiértünk a friss levegőre, Seth mélyeket lélegzett. Remegése máris csillapodni kezdett.

- Jobban vagy? - kérdeztem tőle. Pár remegéshullám, még átment rajta.

- Igen. Kösz, hogy nem hagytad, hogy elveszítsem a fejem - ölelt magához egy pillanatra. Én csak mosolyogtam rá.

- Bella... - hallottam egy megtört, ám annál szebb és csilingelőbb hangot. Tudtam, hogy kié ez a gyönyörű hang. Azonnal felé fordultam.

Csak néztük egymást, majd megindult felénk.

- Beszélnünk kéne - mondta.

- Igen - bólintottam, majd jelentőségteljesen Seth-re néztem.
- Öhm... én... beülök a kocsiba - pattant is be Seth.

- Bella, amit... - kezdte volna.

- Ne itt - kértem. - Mennyünk a rétünkre. De... Seth...

- Neki is jönnie kéne, ugye? - kérdezte szerelmem. Bólintottam. - Rendben.

- Akkor egy fél óra múlva a réten - mondtam. Erre kérdőn nézett rám. - Előbb szeretnék Seth-el beszélni.

- Oké - sóhajtott Edward.

Már fordultam volna el tőle, mikor megfogta a kezemet, így megállított. Megint meg akart csókolni, de bennem még túl élénken éltek Tanya szavai. Így csak az arcára simítottam jobb tenyerem és megsimogattam édes kis arcát.

- Tényleg nagyon örülök, hogy jól vagy - suttogtam.

Majd adtam az arcára egy puszit és beültem az autóba.

U.i.: Remélem tetszett és bocsi, ha van benne hiba! És köszönöm szépen az előző fejihez a 11 kommentet! Nagyon jól estek! Köszönöm! És remélem ez is megér pár komit! :)