Félvérszerelem - 8. fejezet

Ijedten néztem a képernyőt. Nem mertem felvenni. De ha nem veszem fel, csak még nagyobb bajba kerülök. Sóhajtottam egyet, majd benyomtam a ,,hívás fogad" gombot.

- Szia apa! - szóltam bele remegő hanggal.
- Szia Bells! Shane vagyok. Miért remeg a hangod? - akadt meg egy pontnál.
- Shane? Mit keres nálad apám telefonja? - tereltem a témát.
- Öhm... Emily-éknél vacsorázott az egész falka és ott felejtette, én meg vagyok olyan rendes, hogy haza viszem neki.
- És miért hívtál fel?
- Hát... csak... gondoltam felhívom a barátomat. Meg amúgy is el akartam kérni a teló számodat és, mivel apád telefonja kéznél volt, gondoltam kiírom ebből. Vagy zavarok?
- Nem! - vágtam rá talán túl gyorsan is. - Nem zavarsz. De, tudod nem szép dolog más telefonjába belenézni. - váltottam gyorsan témát.
- Igen, nos, tudom... De, majd elmondom Jake-nek, hogy miért is néztem bele a telefonjába és akkor, majd nem haragszik meg annyira.
- És ezt miből gondolod? - nem tetszett ez nekem. Apám és Shane túl jóban vannak. Ami nem is zavarna csak, hogy olyan, mintha mind a ketten azt akarnák, hogy én Shane-nel legyek. És ezt nem csak beképzelem! Már volt rá példa... Ott van példának az a spanyol korepetálás. Hogy majd Shane segít nekem... Na, persze... Segít majd eltüntetni az útból Edwardot, mi? Hát azt leshetik...
- Bella, itt vagy? - hallottam meg Shane, aggódó hangját.
- Mi? Ja, persze! Mit is mondtál? - jól elgondolkozhattam, ha meg sem hallottam a válaszát.
- Azt, hogy ezt a telefonszám dolgot, már említettem apádnak és mondta, hogy majd ő megadja szívesen a számodat, ha kell, én meg kaptam az alkalmon és gondoltam, kikeresem a számodat a telefonjából. És nem kutattam benne, csak a te számodat kerestem meg. - nyugtatott.
- Jó, oké. De most leteszem. - túl fáradt voltam én most ehhez.
- Miért, sietsz valahová? Tényleg, hogy-hogy nem jöttél a vacsorára?
- Képzeld Shane fáradt vagyok és szeretnék mihamarabb otthon lenni. És, bár nem tartozok neked beszámolóval, de spanyol korrepetáláson voltam. - válaszoltam flegmán.
- Ennyi ideig? - kérdezte gúnyosan. Itt telt be a pohár! Ehhez most kibaszottul nincs energiám.
- Viszlát Shane! - választ sem várva kinyomtam a telefont.

Beültem a kocsimba és haza hajtottam. Fál óra után, már a ház előtt álltam. A házban sötét volt, de apu kocsija a feljárón állt. Sóhajtva kiszálltam az autómból, majd elindultam a ház felé. A biztonság kedvéért halkan nyitottam ki a lakás ajtót és próbáltam minél csöndesebb lenni. Mikor lehúztam a cipőmet, belerúgtam a cipős szekrénybe. Hát, azt már nem bírtam ki és káromkodtam egy sort.

- Bassza meg! A francba! Au... - káromkodtam suttogva. Hirtelen kapcsolódott fel a nappaliban a villany és szólalt meg apám.
- Bella! - szólt mély hangján. Ijedtemben felsikítottam és a szám elé kaptam a kezemet.
- Apa! Megijesztettél! - vádoltam meg.
- Hol voltál ennyi ideig? - hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet. Tudtam mi jön most. A hegyibeszéd.
- Spanyol korrepetáláson. - válaszoltam. És már mentem volna fel a lépcsőn, mikor utánam szólt.
- Bella! Gyere ide, kérlek! Beszélgessünk egy kicsit. - tudtam! Lottóznom kéne! Sóhajtottam, majd megindultam a nappali felé és leülltem a kanapéra, apámmal szembe - mert ő a fotelban ült. - Bells... Nem tudom, mi van veled, de nagyon megváltoztál, ezalatt a két nap alatt. Amióta abba az iskolába jársz, teljesen más lettél. Meg, amikor a határnál voltunk a megerősítés miatt... rád sem ismertem! Elfogadom, bár nehezen, hogy a Cullen-ékkal jársz egy iskolába és van pár közös órátok, de ez nem ok arra, hogy puszipajtások legyetek! - kifújta a levegőjét, majd folytatta. - Ugye, nem... nem... - tudtam mit akar, de hagytam hagy szenveggyen egy kicsit. Tudom, szemét dolog, de most na... - Szóval, ugye nem lettél szerelmes Edward Cullen-ba? - nézett rám esdeklődve.
- Komolyan elmegyek lottózni... - morogtam az orrom alatt halkan.
- Szóval? - nézett rám türelmetlenül.
- Miért érdekel ez téged? Nem teljesen mindegy? Neked úgyis csak a nem-leges válasz lenne kielégítő. Mert téged nem érdekelne, hogy én jól érzem vele, vagy akár a többi Cullen-nel magam. Azért mert ők vámpírok... - forgattam meg a szemem. - És most szeretnék lefeküdni. - választ sem várva felálltam és felmentem a szobámba. Hamar el is aludtam.

Másnap kicsit késve keltem. Ahogy beértem a suliba, már mentem is az első órámra. Semmi érdekes nem volt egész nap. Délután Edwarddal megint spanyolt tanultunk. Most időbe hazaértem, már fél 6-ra otthon voltam. Persze nem úszhattam meg a tegnapi ,,elmaradt" beszélgetést. Egy ideig próbáltam apámnak hazudni, de aztán bevalltam, hogy elmentem vacsorázni, mert nagyon éhes voltam és még pár üzletbe is benéztem, mert majd szeretnék egyik nap elmenni vásárolni - megjegyzem, ez lenne majd az Alice-szel való vásárlás. Persze ezt apámnak egy szóval sem említettem. Este összeütöttem egy könnyű vacsorát, majd még 9 óra fele Shane átjött bocsánatot kérni a telefon incidens miatt. Olyan édes volt, ott könyörgött nekem. Nem akartam, hogy bűntudata legyen, vagy valami, ezért mondtam, hogy felejtsük el. 10 óra fele márő is elindult haza. Korán lefeküdtem, s másnap korán is keltem. Megint nem történt semmi említésre méltó a suliban. Délután megint tanultunk Edwarddal. Épp a nyelvtani részt mondtam fel, mikor közbeszólt:

- Te amo! - megdermedtem. Hirtelen kaptam fel a fejemet, ami hiba volt. Alig volt köztünk pár centi. Ajkaimon éreztem, édes lehelletét. Tekintetem ajkaira tévedt, majd Edward aranybarna szemeire. Mérhetetlen nagy szerelmet és vágyat láttam benne. Szemeiről megint ajkaira tévedt a szemem. Majd már csak annyit láttam, hogy Edward azt a pár centi távolságot is átszeli köztünk.



U.i.: Bocsi, hogy rövid lett és ha van benne hiba. A következő hosszabb lesz és próbálom tartalmasabbra írni. :) 5 komi kül. nincs friss! pusz; dorri