Félvérszerelem - 7. fejezet

Hali! Nem gyült össze a komi, de beLLs-KStew kedvéért még ma felrakom a kövi fejit! Csajszim ez neked megy! :) Viszont a kövi tényleg csak vasárnap vagy hétfőn fog jönni! Jó olvasást! Pusz; dorri

Mikor felnéztem rá, elállt a lélegzetem és hátra kellett egyet lépnem, hogy ne törjön ki a nyakam. Az akadályozóm, volt vagy 2 méter magas izompacsirta. Eltátottam a számat, hogy valaki, hogy tud ekkorára megnőni, és hogy lehet valaki ilyen izmos, mint ő. Gyorsan megráztam a fejem, majd becsuktam a számat. A kaján vigyor, persze, még mindig ott virított az arcán.

- Na, mi van húgi? Elakarod lógni a plusz óráidat? - kérdezte kaján vigyorral, de én alig fogtam fel, amit mondd. Egy szó zakatolt az agyamban. Húgi. Mindig is szerettem volna egy idősebb testvért, mindig is fiú testvért szerettem volna. Ennek emlékére könnyek gyűltek a szememben. Rég nem válaszoltam kérdésére és ez, meg persze a könnyek, Emmettnek is feltűntek. Ki akartam törölni a szememből a könnyeket, de nem tudtam. Mintha lefagytam volna. - Valami rosszat mondtam? Ne haragudj, nem akartalak megbántani! Bella kérlek ne sírj! - látszott rajta, hogy nem tudja kezelni a dolgot. Hirtelen, mintha megvilágosodtam volna, megráztam a fejem, aztán kitöröltem a könnyeket a szememből. - Jól vagy? - kérdezte Emmett.

- Jól vagyok. És nem akarom ellógni a plusz óráimat. - mosolyogtam rá bárgyún.

- Biztos jól vagy? Valami rosszat mondtam? Nem akartalak megbántani! Ne haragudj! - csak mondta és mondta.

- Emmett! Nyugi. Jól vagyok, köszi, és nem mondtál semmi rosszat, és nem is bántottál meg. - mosolyogtam rá kedvesen. - Sőt... - hajtottam le a fejem és már csak úgy morogtam az orrom alatt, reméltem, hogy nem hallotta meg. Vissza felnéztem rá és egy megdöbbent arccal találkoztam. - Mi az? - értetlenkedtem.

- Te tudod, hogy hogy hívnak? - kérdezte.

- Persze. Vagyis gondoltam, hogy te vagy Emmett. - egész jól el lehet lenni, ezzel az Emmettel. - gondoltam magamban.

- Honnan gondoltad, hogy én vagyok Emmett? - na, ne, ez most komoly?

- Hát, mivel Edwardot, Alice-t és Jasper-t már ismerem és nincs több fiú a családotokban, Carlisle-on kívül, és mivel tagnap hallottam a telefonba, ahogy Edward rád szól, így már könnyű volt következtetni, hogy ki is az az Emmett. Egyedül csak azt a gyönyörű szőke hajú lányt nem ismerem. - húztam fel a szemöldököm.

- Ja, hát persze. - gondolkodott. - Amúgy, ő Rosalie a barátnőm. - húzta ki magát büszkén.

- Nagyon szép lány. - tűnődtem.

- Az. Az én bébim. - vigyorgott. Aztán hirtelen, mintha megvilágosodott volna, még nagyobb lett a vigyor a képén. - Tetszett a tegnapi beszólásom? - hirtelen nem tudtam miről beszél, aztán leesett.

- Igazából... nem értettem. - sütöttem le szemeimet és elpirultam.

- Oh, semmi baj, majd én elmagyarázom! - kaján vigyorából most ördögi mosoly lett. - Szóval... - kezdett bele. Azaz érzésem, hogy valami nagyon perverz dolog lesz ebből. Miközben Emmettre figyeltem észre vettem, hogy Edward erre közeledik. - Az a helyzet, hogy Edy teljesen belédzúgott és azzal a kis megjegyzésével, hogy; Ott nem lehet hangoskodni - utánozta Edward hangját - arra akart utalni, hogy ott nem tudtok huncutkodni, Edy pedig nagyon szeretne veled. Azért is morgott rám, mert lebuktattam előtted. - lett kaján vigyor ismét a pofiján. Először teljesen értelmetlen volt - szerintem -, amit mondott, aztán leesett. Teljesen elfehéredtem. Emmett meg persze csak röhögött magának. Már épp szólásra nyitottam a számat, mikor Edward mellénk ért. Dühtől izzó tekintetét Emmettre szegezte, és úgy szólt neki.

- Húzz innen! - morogta halkan, nyugodt hangon Edward.

- Ne már! Olyan jól szórakozunk Bellával! - nyafogott Emmett. Komolyan, mint egy 5 éves.

- Most! - már koránt sem volt olyan nyugodt a hangja.

- Nézdd meg Bella, milyen velem Edy! Mindig a kicsit bántják!

- Ne akard, hogy én vigyelek el innen! - szürte a fogai közt Edward.

- Ezt vegyem kihívásnak? - vigyorgott megint Emmett.

- Hé, srácok nyugi! - szóltam rájuk. - Emmett, megkérhetnélek rá, hogy most menny haza?

- Persze Bella! - mosolygott. - Látod Edy, ha szépen megkértél volna, neked is elmentem volna. Na, nem úgy! - vigyorgott már megint. Edward csak nagyot morgott, míg Jasper csak röhögött. Gyorsan körbe néztem a parkolóban, hogy senki sem vette -e észre, és meglepődtem, mikor már üres volt a parkoló és csak én voltam ott és Cullenék.

- Emmett! Menny el, kérlek! - fújta ki hangosan a levegőt Edward.

- Hogyne, hogy aztán lemaradjak a részletekről?

- Menny! - szinte összerezzentem Edward hangjától.

- Jól van! De otthon részletes beszámolót kérek! - kacsintott. Én érzem úgy, vagy Emmett tényleg nagyon perverz? Emmett már épp ült volna be a kocsiba, mikor utána szóltam.

- Tudod Emmett... rájöttem valamire.

- Igen, és mire?

- Hogy nálad perverzebb ,,ember" nincsen a Földön. - próbáltam komoly képet vágni, de a végére elröhögtem magam. Edward is velem röhögött és szerintem még a kocsiban Jasper, Alice és Rosalie is. Emmett elvigyorodott, meghajolt előttem, majd egy kacsintás után beszált a piros BMW-be.

- Nos... hol tanuljunk? - kérdezte hirtelen Edward.

- Öhm... ott. - mutattam az egyik padra a parkolóban. Edward felnevetett, majd bólintott.

Leültünk és elkezdtünk tanulni. Először csak szavakat vettünk, majd mondatokat hoztunk össze. Utána jött a nyelvtani rész.* Nagyon nehezen ment, de Edwarddal könnyebb volt. Órák hosszát tanultunk. Edwarddal csak úgy repült az idő. Már régóta tanultunk, mikor korgott egy nagyot a hasam. Edward csibészesen elmosolyodott, én meg persze fülig pirultam.

- Szerintem mára ennyi elég lesz.

- Rendben. - egyeztem bele.

- Esetleg... eljönnél velem... vacsorázni? - nyögte ki nehezen. Ledöbbentem. Legszívesebben rávágtam volna, hogy igen! De sajnos nem lehetett. Apámnak, így is felfog tűnni, hogy bűzlök a vámpírszagtól, nem akarok nagyobb zűrt.

- Öhm... én nem... nem vagyok éhes, köszönöm. - amint ezt kimondtam egy hangosat korgott a gyomrom.

- Én nem úgy halllom. - mosolygott rám. - Kérlek, hadd vigyelek el vacsorázni! Nem szeretném, ha éhen hallnál.

- Hát...

- Kérlek... - lehelte és közelebb lépett hozzám. Kezét az arcomra rakta és egy pillanatra lehunytam a szememet. Ajkaimon már éreztem hűs lehelletét. Vágytam rá, hogy ajkai az én ajkaimon legyenek. De tudtam, amit kívánok az tilos. Kinyitottam a szemeimet és kicsit oldalra fordítottam a fejemet.

- Rendben. - válaszoltam halkan. Edward hátra lépett egyet, majd boldogan csillogó szemeivel és ragyogó mosolyával nézett rám. Bár, mintha egy kis szomorúság is tükröződött volna a szemében. Biztos csak beképzeltem!

Edward Volvo-jával mentünk. Várjunk csak... Volvo? Edwardnak Aston Martin-ja volt!

- Hol az Aston Martin-od?

- Otthon.

- Neked... két kocsid van? - hüledeztem.

- Meg egy motorom. De azt Jaspernak adom. Úgy láttam nagyon tetszik neki. Nekem meg nincs rá szükségem. - vont vállat.

- Hű...

Észre sem vettem és már Port Angeles utcáin voltunk. Edward egy puccos étterem előtt parkolt le, majd segített ki a kocsiból.

- Nem kellett volna, ilyen drága étterembe hoznod. Jó lett volna nekem a pizza is vagy akár a hamburger.

- Ugyan már! Na, gyere! - fogott kézen és húzott be az étterembe.

Bent nagyon kellemes volt a hangulat. Nagyon kellemes zene szólt. A pult mögött egy fiatal 20-as éveiben járó, szőke cicababa állt.

- Jó napot! - köszönt Edward.

- Jó napot! - ragyogott fel a szeme a cicababának. Hirtelen düh fogott el. És féltékenység. Féltékenység? De, miért? Nem értettem. Én már semmit sem értek. Magamban felsóhajtottam és visszanéztem Edwardra - mert eddig a csajt néztem. Mosolyogva intett, hogy mennyek előre. Igazi úriember! Leültünk egy asztalhoz és már jött is a pincét.

- Jó napot! Mit hozhatok? - egy fiatal srác állt az asztalunk mellett. Nagyon nézett engem és úgy látszik ez nagyon zavarta Edwardot. Csak úgy szikrázott a dühtől a szeme a fiú felé.

- Öhm... én egy cola-t kérek.

- 2 cola lesz. Köszönjük. - szólt oda neki Edward, mire a srác - ha jól láttam Dave -, felé fordult és biccentett.

- Máris hozom. - villantotta rám mosolyát. Nem nagyon törődtem vele. A szőkék nem igazán jönnek be.

Miután megkaptuk a cola-kat, ételt is rendeltünk. Én egy gombás raviolit, Edward pedig egy stake-t. Csodálkoztam, hogy ő is eszik és ezt szóvá is tettem, mire elmagyarázta, hogy ő nem csak véren él, hanem ugyanúgy megeszi az emberi ételt is, bár nem mindet. A stake-t és a csokis palacsintát például imádja. Jót mosolyogtam rajta. A csokis palacsintáért én is oda vagyok.

Megettük az ételt, majd Edward kifizette és visszamentünk a parkolóba a kocsimért, mert azt ott hagytuk.

- Akkor... holnap találkozunk! - mondta.

- Igen. Holnap találkozunk. És köszönöm a vacsorát. - mosolyogtam.

- Nincs mit. - mosolygott ő is. És beállt a kínos csend. Már nem bírtam tovább, így én szakítottam meg.

- Akkor... én megyek. Szia! - köszöntem el, majd felnéztem rá.

- Rendben. Szia! - mosolygott.

Már ültem volna be, mikor megfogta a csuklómat és a kocsinak nyomott. A szívem hevesebben kezdett verni, a lélegzetem is elállt. Most mit akarhat? Ugye nem...? Ahelyett, hogy megkérdeztem volna, csak felhúztam a szemöldökömet és vártam. Majd hirtelen közelebb hajolt hozzám és nagyon lassan arcon puszilt. Nem mertem levegőt venni. Ahogyan finom, puha ajkai hozzáértek a bőrömhöz... fenomenális érzés volt! Égette a bőrömet az érintése. Annyira kellemes volt! Többet akartam. Többet és többet. Azt akartam, hogy ajkaink összeérjenek. Mikor eltávolodott tőlem, és rendesen felegyenesedett, utána kaptam és én is arcon pusziltam. Ajkait céloztam, de tudtam, hogy azt nem szabad, így csak egy puszit adtam neki. Elmosolyodott, majd elengedett és beült a kocsijába. Felpörgette a motort, majd elhajtott. Én meg ott maradtam egyedül, kábultan. Kábulatomból a telefonom csörgésem szakított ki. Mikor megláttam ki hív, egyből visszatértem a valóságba és ijedten néztem a kijelzőt.

* Semmit nem tudok spanyolul - egyetlen egy szót kivéve, de azt nem árulom el, mert még szerepet fog játszani a történetben - ezért nem tudom, hogy náluk, hogy van a nyelvtani rész, vagy hogy van -e egyátalán. Szóval bocsi ha nincs is náluk ilyen.

U.i.: 5 komi és akkor szerdán vagy csütörtökön friss! ;) Megéri komizni, mert a kövi fejiben - szerintem - hatalmas fordulat lesz. Na, jó talán akkora nem is, de lesz egy-két dolog. ;) És bocsi, ha van benne hiba! pusz; dorri