Félvérszerelem - 6. fejezet

Reggel korán keltem. Apám még szerencsére aludt. Nem akartam most beszélngetni vele. Gyorsan elvégeztem reggeli teendőimet, megreggeliztem, majd elmosogattam és indultam is a suliba. Lassan mentem, de még így is hamar beértem a suliba. 1-2 autó és annak tulajdonosai voltak csak bent. Leparkoltam egy közeli helyre a bejárathoz, kiszálltam, majd az egyik padhoz mentem. Kivettem a táskámból a spanyol könyvet és az mp4-emet. Miközben zenét hallgattam próbáltam kicsit átnézni a leckét. Nagyon belemerülhettem a leckébe, mert arra eszméltem fel, hogy valaki kihúzta a bal fülemből a fülhallgatót.

- Jó reggelt! - köszöntött Edward.
- Neked is! - mosolyogtam vissza rá.
- Látom most is spanyolt tanulsz.
- Igen. Gondoltam átnézem, míg be nem csöngetnek. Próbálok minden lehetőséget kihaszálni, hogy minél jobban tudjam. De nem sokat érek el vele... - szomorodtam el.
- Nyugi, majd én segítek. Meglátod pénteken csillagos ötöst fogsz írni belőle. - bíztatott.
- Hát, ha csillagos ötöst nem is, de egy négyes jó lenne. - mosolyogtam. - És... köszönöm, hogy segítesz nekem. - mosolyom most jóval szégyenlősebb lett.
- Mondtam, hogy nem kell megköszönnöd. Szívesen segítek. - az az édes mosoly még mindig ott virított az édes kis pofiján. - Öhm... milyen órád lesz? - kérdezte.
- Tesi. Miért?
- És a következő?
- Matek.
- Rendben, akkor második órán találkozunk. - mosolygott, majd elment a saját órájára. Nem tudtam nem viszonozni mosolyát. Olyan jó kedve lesz az embernek, ha vele van. Reggel még semmilyen kedvem volt, most meg boldog vagyok. Összepakoltam a cuccaimat, majd álltam volna fel, mikor egy manó szerű vámpír állt meg előttem, egy világfájdalmas képű, szőke hajú vámpír pasival.
- Szia! Alice vagyok, Edward húga. Ő pedig a barátom, Jasper. - a srác csak biccentett. - Te pedig minden bizonnyal Bella vagy. - vigyorgott rám mindentudóan.
- Igen. - kicsit meglepődtem azért.
- Örülök, hogy megismerhettelek. Van egy olyan érzésem, hogy mi nagyon jó barátnők leszünk. - vigyorgott a kis manó. Már épp szólásra nyitottam a számat, amikor újra megszólalt. - Ha jól tudom, neked is tesid lesz. - bólintottam. - Akkor jó, mert nekünk is. Mehetünk együtt! - komolyan mondom, mint egy energiabomba. Ismét csak bólintottam.

Elindultunk tesire és Alice egész végig csak magyarázott. Mindenféléről beszélt. Hogy, majd átmegyek hozzájuk és jobban megismerjük egymást. Hogy Jasperrel most voltak Hawaii-on, ki tudja, már hányadik nászúton.

- Majd el kell mennünk vásárolni Bella! Meglátod milyen jó lesz! Veszünk neked csini rucikat, meg...
- Állj, állj, állj! Vásárlás? Csini rucik? Alice ez nem én vagyok... Különben is, apám nem engedné meg, hogy elmennyek veled vásárolni.
- Kérlek Bella! Olyan jó lesz! Majd meglátod! Apádnak meg nem kell róla tudnia. - nézett rám - már az öltözőben - boci szemekkel.
- Majd meglátom... - sóhajtottam.
- Köszi! - ugrott a nyakamba Alice.
- Ez még nem azt jelenti, hogy el is megyek veled vásárolni!
- Tudom, hogy nem, de tudom, hogy igent fogsz mondani! - vigyorgott 1000 wattos mosolyával.
- Ezt meg... - kezdtem volna, de elhallgatatott.
- Idejében mindent megtudsz. - kacsintott. Én csak sóhajtottam egyet. Alice-t nem lehet lelőni. Túlteng benne az energia.

Közben becsöngettek. Kimentünk a tornaterembe, ahol a tanár már várt minket. 5 kör bemelegítő futás volt, utána felülésből - nekem fekvőtámaszból is, mert múltkor nem csináltam meg, Alice meg Jasper nem voltak itt - felmérés. Mikor megcsináltuk, szabad foglalkozás volt.
Vége lett az órának és mentünk átöltözni. Alice-nek be nem állt a szája. De nem bántam, kezdtem megkedvelni. Mint kiderült Alice-nek és Jasper-nek is matek órájuk lesz, ezért oda is együtt mentünk.
Amikor beléptünk a matek terembe, megláttam, hogy Edward már bent ül. Felnézett rám és halványan elmosolyodott. Elakadt a lélegzetem. Olyan szép mosolya van! Leültem mellé, Alice-ék pedig mögénk ültek.

- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia! - nyögtem. Ha a közelemben van nem tudok rendesen gondolkodni. Még a saját nevemet is elfelejtem! Miért van rám ilyen hatással? Hogy tud egyátalán ilyen hatással lenni rám? Még senki sem volt ilyen hatással rám. Talán csak Shane. Az ő mosolya is szép. - morfondíroztam.
- Bella!? - szólított Edward.
- Tessék?
- Nem válaszoltál a kérdésemre. - nézett rám furcsán.
- Ne haragudj. Mi is volt a kérdés? - ő csak elmosolyodott.
- Az, hogy hol tanuljunk akkor suli után?
- Öhm... nem tudom. A könyvtár lenne a legalkalmasabb hely szerintem.
- Ja, de ott nem lehet hangoskodni, ugye Ed? - szólt előre Jasper.
- Jazz! - szólt rá Alice. Edward csak morgott egyet halkan.
- Na, jó, én ebből semmit nem értek! Tegnap Emmett jött ezzel, most meg, te. Igen, a könyvtárban nem lehet hangoskodni, ott ugyanis csöndben kell lenni. Nem lehet hangosan beszélgetni, csak suttogva. - néztem rájuk felhúzott szemöldökkel, hogy ezen most mit nem lehet érteni. Erre mind a hármójuknak megrándult a szája sarka. Tényleg én vagyok ennyire hülye, hogy nem értem, vagy most mivan?! Pont becsöngettek, ezért nem tudtuk már ezt megbeszélni.

A matek óra unalmasan telt. Alig vártam, hogy vége legyen végre. Már csak 10 perc volt hátra az órából. A tanár magyarázott még valamit az egyenletekkel kapcsolatban. A rezervátumba egy dolog volt ami jó. Ott tényleg mindent megtanultál, mert az ottani tanároknál nem volt olyan, hogy nem tudod. És ezt az anyagot már ott is vettük, így én ezt már tudom. Felírtam még gyorsan a leckét, aztán összepakoltam és mentem is ki a teremből, Edwardékkal a nyomomban. Nekem rajz órám következett, míg Edwardnak tesi, Alice-éknek, pedig földrajz.

Elindultam rajzrórára. Útközben összefutottam Lily-vel.

- Szia Bella! - köszönt oda nekem, szinte a folyosó végéről. Megvártam, míg ideér és csak utána köszöntem.
- Szia Lily! - üdvözöltem.
- Milyen órád lesz? - kérdezte.
- Rajz. Neked?
- Nekem is. De elmarad, mert a tanár beteg és nincs aki helyettesítse. - szomorodott el. Lily is szerette a rajz órákat, megértem, hogy most szomorú kicsit.
- Oh, értem. Akkor mit csináljunk a szünetben? - próbáltam felvidítani.
- Hm... mi lenne ha bemennénk Mr. McFly következő órájára?
- Miért akarsz te annyira beülni Mr. McFly órájára? - kérdeztem kaján vigyorral. Az tény, hogy Mr. McFly fiatal és jóképű, de Lily-hez, szerintem, túl öreg, ahogyan minden más diákhoz, ebben az iskolában. Mr. McFly 25 éves, míg Lily 17. Igaz, hogy csak 8 év, na de akkor is.
- Hát... csak gondoltam, hogy ne unatkozzunk, beülhetnénk az órájára. - sütötte le a szemeit és fülig pirult. Sóhajtottam egyet.
- Jól van gyere üljünk be az órájára. - mondtam meggondolatlanul. Amikor kimondtam, akkor jutott eszembe, hogy Edwardnak testnevelés órája van. Már késő volt visszamondani, mert Lily már húzott is befelé a tornaterembe. A diákok még nem voltak bent, de a tanár már igen.
- Jó napot Mr. McFly! - köszönt Lily.
- Jó napot tanár úr! - köszöntem én is.
- Áh, Lily, Bella! Sziasztok! Minek köszönhetem látogatásotokat? Szeretnétek még egy tesi órát? - kérdezte vigyorogva.
- Ami azt illeti... Szeretnénk beülni az órájára, mert nekünk a rajz óra elmarad. Megengedi, hogy beüljünk az órájára? - kérdezte Lily.
- Semmi akadálya. Nyugodtan maradhattok. - mosolygott kedvesen ránk. Szinte hallottam, ahogy Lily-nek eláll a lélegzete és kihagy egy ütemet a szíve, hogy aztán gyorsabb tempóban üsse a ritmust. Hát igen... A szerelem már csak ilyen furcsaságokat csinál velünk. Én is így vagyok, amikor Edwarddal vagyok, vagy akár csak rám néz, vagy éppen mosolyog. Várjunk csak... Én is így vagyok Edwarddal? Tényleg így lennék vele? Tényleg szerelmes vagyok belé? - gondolkodtam és ekkor kilépett az öltöző ajtaján. Amint megláttam elállt a lélegzetem, kihagyott a szívem, hogy aztán őrült tempóba kezdhessen. A válasz tehát megvolt. Igen. Minden bizonnyal szerelmes vagyok Edward Cullenbe! - Még szerencse, hogy nem hallja a gondolataimat. - morogtam nagyon hallkan. Edward, amint észrevett, először meglepődött, majd mosolyogva intett. Nem tudtam nem viszonozni mosolyát. Én is mosolyogva intettem neki.

Aztán becsöngettek és elkezdődött az óra. Ők is 5 kör bemelegítő futással kezdtek, majd nyújtó gyakorlatokat kellett csinálniuk. Edwardra tökéletes rálátásom nyílt, amint csinálta a feladatot.
Istenem az a formás segge! És az az izmos felsőtest! - epekedtem utána. Azt vettem észre, hogy szájtátva figyelem és szinte már folyt utána a nyálam. Gratulálok Bella! Totálisan leégeted magad. Mázlid van, ha nem vett észre.

Oldalra pillantottam és szembetaláltam magam, Lily kaján vigyorával.

- Mi az? - tettem az ártatlant. Feleslegesen, mert nagyon jól tudtam, hogy látott engem az előbb, mikor Edwardot bámultam.
- Bejön a Cullen srác? - kérdezte szemöldökhúzogatás közben.
- Lily! - csattantam fel.
- Láttam ám, hogy hogy nézted őt, mikor nyújtott. - kacsintott rám.
- Én nem... - kezdtem volna vitatkozni.
- Nyugi! Én nem mondom el senkinek. Tényleg helyes, megértem, hogy bejön. - mosolygott megértően.
- De nekem nem...
- Sss! Nekem nem kell magyarázkodnod. - sóhajtottam. Úgysem hinne nekem.

Visszanéztem a tornázókra és persze, hogy Edward gyönyörű aranybarna szempárjával találtam magam szembe. Érdeklődve nézett rám. Szemöldökét kicsit fel is húzta, majd szép lassan egy vigyor ült ki az arcára. Nagyszerű! Valószínű, hogy mindent hallott. Fülig pirulva hajtottam le a fejem térdeim közé - mert felhúztam a lábaimat és úgy ültem -, mint aki el akarna búlni. És én el is akartam bújni szégyenembe.
Óra végén Lily-vel gyorsan kimentünk. Megkértem Lily-t, hogy mennyünk be az ebédlőbe és várjuk meg ott a többieket. - Jess megkédezte, hogy nem -e ülök velük ebédnél, én meg igent mondtam.
Bementünk, még alig volt bent pár diák. Mi beálltunk a sorba kérni valami kaját, aztán leültünk az asztalunkhoz és ott vártuk a többieket.
Lassan mindenki megérkezett. Először Mike, Ben és Tyler, aztán sorban a lányok. Jessica, Angela, Lauren, Natalie, Khetrine és Caroline.
És persze legvégül Cullenék is megérkeztek. Persze, akit először megláttam az Alice vigyorgó képe volt, mellette Jasper egy szerény mosollyal, utánuk jött - minden bizonnyal - Emmett egy kaján vigyor kíséretében és mellett egy gyönyörű szőke szépség jött. Az ő nevét még nem tudom. És legvégül jött szerelmem, Edward. Amint tekintetünk találkozott, nem engedték el egymást. Leültek az ebédlő legtávolabbi asztalához.
Éreztem, hogy valaki oldalba bök, ezért kénytelen voltam elszakítani a tekintetemet Edward gyönyörű szemeitől.

- Bella figyelsz? - kérdezte Mike. Még szerencse, hogy Lily ül mellettem, mert ő bökött oldalba és figyelmeztett, hogy figyeljek.
- Persze. - válaszoltam, kicsit kábultan.
- És mit szólsz? - kérdezte most Ben.
- Mihez? - értetlenkedtem.
- Hát az ötlethez, hogy lemennénk La Push-ba a tengerparthoz. - válaszolta Tyler. Azt hiszem, így hívják.
- Ez remek ötlet! - lelkesedtem. Én ezzel lezártnak tekintettem a témát és visszafordultam Edwardhoz.

Ebéd után még volt egy angol órám. Ez most Angelá-val, Mike-val, Ben-nel és Jessica-val volt közös. Az angol szerencsére nem megy olyan rosszul. Magyarázott valamit a tanár, de nem figyeltem.
Mikor vége lett az órának, elköszöntem a többiektől és mentem a parkoló felé. Edward és a többiek már az autójuknál álltak. Most oda mennyek hozzájuk? Nem tudtam most mit csináljak, ezért nagyon lassan haladtam, lehajtott fejjel. Már majdnem az autómnál voltam, mikor beleütköztem egy hideg, kőkemény testbe.

- Bocsánat! Nem vettelek észre! - néztem fel akadályozómra.


U.i.: Hát meghoztam! :D Szerintem ez hosszabb lett, mint az eddigiek, úgyhogy kérnék szépen mondjuk 5 komit! :) Ha ez megvan, akkor vasárnap-hétfő fele hozom a kövit! Ja és úgy legyen meg az 5 komi, hogy az enyémeket nem számoljuk bele! :)
Pusz; dorri