Félvérszerelem - 57. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most jön a fejezet, de nem magyarázkodom. Jó olvasást és köszönöm a komikat és pipákat! :) Puszi, d.

Bella szemszöge

- Ébresztő álomszuszék! - simogatott Edward.
- Még öt percet had aludjak! - motyogtam.

Kuncogást hallottam magam mellől, majd puha csókokat éreztem a gerincem mentén, fel egészen a tarkómig, az arcomon át a számig. Hanyatt fordultam és szembe találtam a fölöttem tornyosuló, szerelmesen csillogó szemű Szerelmemmel.

- Jó reggelt! - suttogta.
- Neked is! - karoltam át a nyakat és magamhoz húztam egy csókra.
- Ideje felkelned és összekészülnöd - mosolygott rám. - Indulunk a hétvégi kiruccanásra.

Egyből felcsillantak a szemeim.

- Már is elkészülök és indulhatunk! - Edward kuncogott, de elengedett és már mentem is a fürdő felé.
- Addig én összepakolok pár ruhát - szólt még utánam.

~*~*~*~*~

- Készítettem szendvicseket az útra és tettem el a hűtőtáskába pár zacskó vért is Bellának - mondta Esme, miközben Edward kezébe adta a csomagokat.
- Köszönjük, anya - nyomott puszit Kedvesem édesanyja arcára. Én is megölelgettem Esmet, majd sorra a többieket.
- Nagyon vigyázz rá! - hallottam meg apám hangját.
- Az életemnél is jobban, Jacob - nézett Edward komolyan apám szemébe.

Kedvesem elment kipakolni a csomagjainkat a kocsiba, míg én elbúcsúztam apáéktól.

- Ha fájdalmaid vannak azonnal szólj Edwardnak, megértetted Bells? - fogta két keze közé arcomat apu.
- Ne aggódj, apa! Minden rendben lesz - öleltem meg. - Szeretlek! - súgtam.
- Én is szeretlek, Bella! - sóhajtotta.

~*~*~*~*~

- Mehetünk? - nézett rám Edward.
- Igen! - bekötöttem magamat, majd elindultunk. Még integettem a családunknak, de aztán kényelembe helyeztem magamat. Egy ideig a tájat figyeltem, de egyre laposabbakat pislogtam.

~*~*~*~*~

Mikor felébredtem még mindig az autóban ültünk.

- Mindjárt ott vagyunk - simogatta meg a kezemet Szerelmem.
-Oh, oké - pislogtam. Egy kissé még mindig kába voltam.
- Pihenj csak.
- Sajnálom, hogy mostanában ennyit alszom - pirultam el.
- Ne butáskodj! Nincs miért bocsánatot kérned.

~*~*~*~*~

Egy gyönyörű kis ház előtt álltunk meg. Lenyűgözött, teljes mértékben. Mivel a hegyekben voltunk, itt már esett a hó, de ez csak még mesésebbé tette a helyet.

- Edward, ez gyönyörű! - néztem rá csillogó szemekkel.
- Örülök, hogy tetszik - csókolt meg. - Gyere, menjünk be!

A nappali szép nagy volt, s állt bent egy kandalló is.

- Máris befűtök. Addig nyugodtan nézz körbe, ha van kedved.
- Rendben.

Kintről nézve nem gondoltam volna, hogy ekkora ez a kis házikó. Volt benne két hálószoba, amikhez tartozott fürdőszoba és gardrób. A konyha jól felszerelt volt, és, ami meglepett, hogy a hűtő tele volt étellel. Ez bizonyára Esmeék műve. - mosolyogtam magamba. Majd meg kell neki köszönnöm.

- A csomagok a helyén, a kandalló begyújtva - jelentette be Szerelmem. - Most pedig együnk, mert ma még nem ettél - nézett rám helytelenítőn. - Mit szeretnél enni?
- Ne fáradj semmivel, tökéletesen megfelelnek a szendvicsek, amiket Esme az útra csinált.
- Biztos? - húzta el a száját. - Inkább főzök valamit...
- Nem szeretném, hogy kárba menyjenek a szendvicsek. Majd vacsira főzhetünk valamit - adtam egy puszit az arcára.
- Rendben.

Miután megettük a szendvicseket és ittam egy kis vért is, Edwarddal úgy döntöttünk, hogy mivel nincs annyira hideg kint és kell a friss levegő, ezért sétálunk egyet. Jól felöltöztünk és csendben sétáltunk egy nagyot. Jól esett ez a kis séta és romantikus is volt. Néha megálltunk egy-egy csókot váltani, de nem beszéltünk. Mindent elmondott a tekintetünk a másiknak, ahogy szerelmesen néztünk egymásra. Ám mégis észrevettem, hogy valami nyomasztja Edwardot. Mire visszaértünk már a hó is elkezdett újra esni.

- Baj van? - tettem fel a kérdést, mikor már a nappaliban ültünk a kanapén a kandalló előtt.
- Nincs! - vágta rá gyorsan. - Miből gondolod, hogy baj van?
- Néha úgy elgondolkozol. Biztos nincs semmi baj?
- Biztos - adott egy apró csókot. - Csak...
- Csak? - kezdtem egyre idegesebb lenni.

Edward felállt mellőlem, majd előhúzott egy bársonydobozt a zsebéből és letérdelt elém. Ekkor már könnyek gyűltek a szemeimbe.

- Isabella Black! Te vagy életem értelme, a nemsokára megszületendő gyermekeim anyja. Nagyon szeretlek - nézett határozottan a szemeimbe. - Hozzám jössz feleségül?
- Igen! - suttogtam. - Igen, igen igen! - borultam Szerelmem nyakába zokogva. - Szeretlek!
- Én is szeretlek, Bella! - csókolt meg lágyan.

Ezen az éjszakán hihetetlenül gyengéden szerettük egymást. Edward talán még sosem volt velem ilyen gyengéd. Teljes mértékben rám figyelt, hogy nekem minél jobb legyen, az sem érdekelte, hogy a saját vágyait a háttérbe szorítja miattam. De nem bírta olyan sokáig, így az utolsó lökésénél együtt léptük át a mennyek kapuját.

~*~*~*~*~

Másnap reggel finom illatokra ébredtem. Hm... tojás baconnel. A kedvencem!

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőszobába, a konyhába mentem. Kedvesem már várt rám, éppen akkor tette ki a tányérokra a reggelit.

- Jó reggelt, Szerelmem! - adtam egy csókot a szájára, majd helyet foglaltam.
- Neked is, Kicsim! Remélem ízleni fog, jó étvágyat!
- Isteni illata van, köszönöm!

Miután megreggeliztünk és Edward elmosogatott úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Végül a Szerelmünk lapjait néztük meg. Szinte végig bőgtem az egészet, Edward nem győzött nyugtatni. Miután vége lett a filmnek és én is lecsillapodtam valamelyest, Edward felajánlotta, hogy üljünk be egy kád forró vízbe. Jó ötletnek tartottam, így hát beleegyeztem.

Már a kádban ültünk, mikor a gyűrűmet nézve töprengtem. Hihetetlen mennyi minden történt az életemben, viszonylag rövid idő alatt. Nemrég még csak egy 17 éves átlagos(abb) lány voltam. Azóta már megismertem Edwardot és beleszerettem. Mennyit, de mennyit veszekedtem apával is - sóhajtottam magamban. Majd jött az érettségi és Billy halála, Spanyolország és Ian, végül pedig a terhességem. Most pedig itt vagyok menyasszonyként, két kis aprósággal a szívem alatt. Mi lesz, ha nem is leszek jó anyuka? Vagy, ha szörnyű feleség leszek és Edward meggondolja magát és el akar majd válni?

- Min gondolkodsz? - csókolt a nyakamba.
- Csak azon, hogy mi minden történt velem. És ezen a két kis csodán - húztam kezét a hasamra. - Mi lesz, ha nem leszek jó anyjuk? És ha nem leszek méltó feleséged?
- Ne aggódj, Szívem! - kuncogott fel. - Csodálatos anyuka és feleség leszel! - mosolygott.
- Ez nem vicces, Edward!
- Tudom! Csak... - nevetett. - Nem is tudod, mennyire egy rugóra jár az agyunk! Én tegnap ugyanerről beszéltem apával. Én is félek, hogy nem fogok megfelelni az adott pozíciónak, de ne aggódj! Együtt minden megoldunk! - csókolt meg gyengéden.
- Igazad van.

~*~*~*~*~

Nem akartam, hogy másnap reggel legyen. Olyan jó volt itt kettesben Edwarddal! Nem akarok még haza menni! - siránkoztam.

De muszáj volt felkelnem és elkészülnöm. Edward már mindent összepakolt. Reggelit is csinált, de nem voltam éhes, csak egy zacskó vért ittam meg. Nem kívántam az ételt, a vért viszont annál inkább.

Beültünk a kocsiba és elindultunk hazafelé, de rossz érzésem támadt és a derekam is fájt, nyűgös voltam. Edward kérdezgetett, hogy mi a baj, de nem akartam megijeszteni, így nem mondtam neki semmit, csak, hogy valószínűleg túl sokat aludhattam, mert fáj a derekam. Gyanakodva nézett rám, de nem szólt semmit.

A rossz érzésem azonban egész úton megmaradt. És a fájdalmam sem múlt el, sőt egyre erősebb lett és már a hasamban is éreztem. Nem akartam szólni Edwardnak, már ismerős helyeket láttam, így már nem lehettünk túl messze. Úgy gondoltam kibírom míg hazaérünk.

Alig vártam, hogy ráforduljunk a földes útra, ugyanis már nagyon fájtam, de egy nyikkanás nélkül tűrtem. Mikor megláttam a házat, csak akkor fordultam Szerelmem felé.

- Edward, azt hiszem itt az idő - nyögtem ki nehezen.


U.i. Remélem tetszett és nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni. A következő rész nem tudom mikor jön, ígérgetni pedig nem szeretnék. Puszi, d.

Sajnálom :\

Sziasztok!

Tudom, hogy várjátok a frisst, igyekszem is vele, de katasztrofális az órarendem, ráadásul októbertől külön tanárhoz is fogok járni, plusz bejönnek a fakt. órák is, úgyhogy én már most belefáradtam az iskolába. Ráadásul más lett a blogger is és nekem ez még nagyon új, úgyhogy ezen is mire kiigazodom... :\

Na, de mindegy is, senkit nem érdekel a rinyálásom. A lényeg, hogy még szeptemberben lesz friss, megpróbálom pénteken hozni, DE! nem ígérek semmit! :\ Addig is köszönöm a türelmeteket és nagyon sajnálom ezt az egészet!

Puszi, d.

Félvérszerelem - 56. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most, de a suli is megkezdődött, így még kevesebb időm van írni, mint eddig. Az órarendemről már ne is beszéljünk, nagyon rossz. :\ Hogy mikor jön a kövi rész, arról fogalmam sincsen. :\ Igyekszem, de nagyon nehéz suli mellett írni. Na, de most jó olvasást kívánok! :) Köszönöm az előző részhez kapott véleményeket és pipákat! :) Puszi, d.

+18

Bella szemszöge

Jó volt újra látni a csajokat. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányoznak. Csak azt sajnálom, hogy kevés ideig tudtunk La Pushban maradni. Éppen nevettünk valamin a lányokkal, mikor egyszer csak megéreztem valamit. Egyből megdermedtem és Edward után kiáltottam, aki Sethtel és - meglepő módon - Embryvel beszélgetett. A kiabálásomra persze egyből ott termett előttem és aggódva kérdezgetett, hogy mi a baj. Nem válaszoltam neki, csak megfogtam a kezét és a hasamra vontam. Ő is megérezte az apró kis rúgásokat, csillogó szemekkel és bárgyú mosollyal nézett rám. Persze egyből haza akart hurcolni, hogy az apja megvizsgálhasson és az ultrahangon megnézhessük a kicsiket. Elköszöntünk a többiektől, még megkértem Sethéket, hogy szóljanak apáméknak, hogy visszamentünk a Cullen házba, s Edwarddal már indultunk is.

Mind ez már 2 napja volt. Azóta már tudjuk, hogy elméletileg, ha Edwardnak meg kell harapnia a szülés után, akkor nem lesz rám halálosan veszélyes a mérge. Mivel nagyobb részt emberi gének találhatóak meg bennem és azért Edwardban is van némi emberi gén, ezért összeférnek egymással a génjeink. Az azonban elképzelhető, hogy én is átváltozom, de csak fél - jobban mondva negyed - vámpírrá. Ez elég furán hangzott elsőre, de nem érdekel, hogy mi leszek. A lényeg, hogy Edward szeret és végre örökre vele és a kicsikkel maradhatok. Ha jobban belegondolok, még örülnék is, ha negyed vámpírrá változnék. Akkor ugyanis én is örökké élhetnék. De ez még messze van, előbb meg kell szülnöm a kicsiket és utána derül ki, hogy a szervezetem elbírja-e azt a sok megterhelést, és be tudja-e fogadni Edward mérgét.

- Kész van a fürdővized - riasztott fel a gondolataimból Szerelmem.
- Köszönöm - tápászkodtam fel a kényelmes ágyból és egy csókot nyomva a szájára, elvonultam a fürdőszobába. Edward azonban utánam jött.
- Segítek - jött az ártatlan felelet tőle, mikor kérdőn néztem rá.

Természetesen nem bántam, hogy utánam jött. Már rég nem voltunk úgy is együtt. És hiányzott már, így nem akadékoskodtam, mikor segített levenni a kismama ruhámat. Miután belefeküdtem a habos vízbe, kényelmesen elnyújtóztam, majd kacéran néztem Kedvesemre. Megbabonázva nézett engem, majd nagyot nyelt.

- Én... addig kirakok neked valami... ruhát - dadogta Kedvesem.
- Nem akarsz inkább csatlakozni hozzám? - néztem csábosak Szerelmemre.

Egy percig tétovázott, majd ledobálta magáról a ruháit és beült mögém. Sóhajtva dőltem a mellkasának. Edward óvatosan kezdett el masszírozni, de éreztem rajta, hogy feszült és próbál minimálisan megérinteni. Ez nem nagyon tetszett, így még jobban hozzá nyomódtam, ám ekkor megéreztem a fenekemnek nyomódni kemény vágyát. Felnyögött és én egyből megértettem mi a baja. Nekem is hiányzott már és én is kívántam őt, de tudtam nagyon jól, hogy mennyire félt és ezért is nem közeledett eddig felém. Pedig, ha tudná én is mennyire vágyom rá!

Nyöszörögve próbáltam meg még jobban hozzá dörgölőzni, de megfogta a csípőmet, ez által megállítva mocorgásomat.

- Kérlek - sóhajtottam.
- Bella - nyögte.
- Kérlek! - erősködtem, úgy látszik sikerrel, mert elengedte a csípőmet és előrevezette a kezét, egyiket egészen nőiességemig, míg a másik a melleim felé vette az irányt.

Amint megérintett, mind a ketten felnyögtünk. Nehéz volt ilyen nagy hassal, pedig a kádban szeretkezés eddig nem okozott gondot. Így, hogy Edward jobban hozzám férjen, mind a két lábamat kiraktam a kád két oldalára, ezáltal egy kicsit meg tudtam emelni a csípőmet. Nem vacakoltunk sokat az előjátékkal, Edward már így is elég kemény volt, ezt éreztem a fenekemnél, és én is eléggé felizgultam már, hogy belém hatoljon. Meg is tette. Ha Szerelmem nem fordítja maga felé fejemet, több mint valószínű, hogy felsikoltok az érzéstől, mikor összekapcsolta a testünket. De nem csak az én sikításomat nyelte el csókunk, hanem az ő vad morgását is.

Pár percig így maradtunk. Nem mozdultunk, csak élveztük egymás közelségét. De aztán már egyikünk sem bírta tovább. Edward a combjaimnál fogva megemelt és lassú mozdulatokkal sodort minket a beteljesülés felé. Míg a lábaimmal valamennyire próbáltam tartani magamat a kád széleibe csimpaszkodva, addig egyik kezemet bevezettem kettőnk közé és felváltva izgattam magunkat. Mikor ezt Kedvesem is észrevette felmordult és még mélyebben hatolt belém, amiért cserébe egy apró sikkantást kapott. Persze egyből félre értette, mert azonnal megállt és lihegve akart bocsánatot kérni, amiért szerinte túl durván mozdult meg.

Nyöszörögve kértem, hogy folytassa, de most már kicsit gyorsabban és mélyebben. Először tiltakozni akart, de miután megérezte apró összehúzódásaimat - amit rejtett kis izmaimmal direkt csináltam - és kezem játékát magán, már nem volt megállás. Versenyt zihálva és nyögve sodortuk magunkat a csúcs felé. Nem váratott sokat magára a beteljesülés, Edward az ajkaimra tapadt és egy utolsó mély lökés után, mind a ketten át adtuk magunkat a beteljesülésnek. Apró csókokkal váltunk el egymástól, majd Kedvesem óvatosan leeresztett az ölébe, úgy, hogy még mindig bennem volt. Apró nyögéssel temette fejét a nyakamba és éreztem, hogy máris újra tettre kész. Én is benne lettem volna akár még egy menetbe is, de a víz lassan kezdett kihűlni, én pedig megéhezni.

Miután felöltöztünk, levonultunk a nappaliba és csak ekkor tűnt fel, hogy más is van rajtunk kívül a házban. De már rég megtanultam kezelni a helyzetet és nem törődni azzal, hogy ki mit hall. Így hát leültem Emmett és Ian mellé, akiknek persze hatalmas vigyor terült el az arcukon.

- Úgy hallottuk jól telt a fürdésed, Bells - kacsintott Emmett Ianre. Úgy érzem túl sok időt töltenek egymás társaságában.
- Irigykedsz Emmett? - mosolyogtam rá.
- De felvágták a nyelvedet, Kislány - kacagott fel Ian is.
- Emmett mellett volt időm megedződni - válaszoltam. - Te viszont túl sok időt töltesz vele.
- Mert te olyan elfoglalt vagy Edwarddal - ettől persze egyből bűntudatom lett. Végül is igaza van, még ha viccnek is szánta.
- Igazad van, sajnálom, hogy ennyire elhanyagollak - néztem rá bűntudatosan. - Mit szólnál, ha a hétvégén csinálnánk valamit?
- Oh, szerintem a hétvége most nem lesz alkalmas számodra - kacsintott Ian.

Már éppen rákérdeztem volna, hogy ezt mégis miből gondolja, mikor Edward jött szólni, hogy készen van a vacsorám. Úgy voltam vele, hogy idővel úgyis megtudom a dolgot, ha pedig nem, hát majd rákérdezek utólag. De sajnos a kíváncsiságom túl nagy volt, így egyből rákérdeztem Edwardnál, hogy ő mit tud erről pontosan.

- Te tudod miről beszélt Ian? - morgott a kérdésemre valami olyasmit, hogy nem igaz, hogy nem tudja tartani a száját. Ez már igen csak felkeltette az érdeklődésemet. - Szóval? - sóhajtott egyet, majd válaszolt.
- Igazából már a születésnapodon akartam megtenni ezt a... dolgot, de túl pörgős volt mostanában az életünk. Arra gondoltam, hogy hétvégén felmehetnénk a hegyekbe, csak mi ketten - mosolygott félszegen rám.
- Ez remek ötlet! - lelkendeztem.
- Örülök, hogy tetszik az ötletem - adott egy apró puszit az arcomra. - De most már egyél! - koppintott az orromra, majd adott egy csókot, miközben megsimogatta a hasamat. Apró rúgás volt rá a válasz, amit persze egyből megmosolygott.

Miután megvacsoráztunk Edwarddal, elköszöntünk mindenkitől - persze Emmettéktől kaptunk egy-két csípős megjegyzést, de nem törődtünk velük - és felvonultunk a szobánkba. Szerelmem jó szokásához híven eldúdolta az altatómat, hogy minél hamarabb álomba tudjak merülni. Nem is tartott sokáig, míg az álmok mezejére nem léptem.


Edward szemszöge

Már nagyon vártam a hétvégét, de azért izgultam is. Mi lesz, ha Bella még korainak tartja ezt az egészet? - aggódtam. De nem, Bella igenis komolyan gondolja a kapcsolatunkat, erről tanúskodnak a csöppségek, akik hamarosan világra jönnek.

Ezzel kapcsolatban is bennem volt a félsz. Mi lesz, ha nem leszek jó apa? Ha majd a kezeim közé veszem a kicsiket és netalántán elejtem őket? Vagy, ha túl erősen fogom őket megfogni? - gyötörtem magamat.

- Fiam, beszélnünk kéne - hallottam meg apám gondolatait.

Óvatosan leemeltem magamról Kedvesem testét, betakargattam és már mentem is apám dolgozószobájába.

- Valami baj van? - ültem le a székbe.
- Ahogy elnézegettem Bella eredményeit, és, ha jól számoltam, akkor már csak körülbelül 1 hete van a szülésig - nézegetett egy papírt, miközben hozzám beszélt. Egy pillanatra megrémültem.
- És? - vártam a folytatást.
- Jobb lenne, ha mindenre felkészülnénk. Az 1 hétből lehet akár pár nap is, vagy 2 hét is. Arra gondoltam, majd ha visszajöttök a hétvégi kiruccanásotokból, kiveszek egy kis szabadságot, hogy itthon tudjak lenni veletek. Bármelyik percben megindulhat a szülés - nézett rám komolyan.
- Oké - vettem egy mély levegőt. - Gondolod, hogy inkább halasszuk el a hétvégét is?
- Nem, szerintem nem szűkséges - gondolkodott el. - Mennyetek el nyugodtan, de utána jobb lenne, ha nem nagyon mozdulnátok ki.
- Rendben - sóhajtottam elgondolkodva. Ezt persze apa is egyből észrevette.
- Valami baj van? Akarsz róla beszélni? - aggódott most ő.
- Jól vagyok, igazából csak... - hezitáltam. - Félek, hogy nem leszek jó apjuk a kicsiknek - osztottam meg vele a félelmemet.
- Ne butáskodj, fiam - nézett rám elnézően, apró mosollyal az arcán. - Nagyon jó apa leszel, meglátod!
- De mi van, ha mégsem? Ha túl erősen fogom meg őket és fájdalmat okozok nekik? Vagy elejtem őket? Vagy... - soroltam volna még, de apa közbeszólt.
- Mikor anyáddal téged vártunk ezek a félelmek bennem is bennem voltak. De ne aggódj, ösztönösen fognak jönni a dolgok. És Bella is melletted lesz, meg természetesen mi is. Szerinted Bellában nincsenek kételyek? Biztos vagyok benne, hogy ő is fél attól, hogy esetleg nem lesz jó anya. De ez butaság, majd meglátod! Mind a ketten remek szülők lesztek! - biztatott.
- Remélem neked lesz igazad - álltam fel a székből.
- Egészen biztosan - jött oda hozzám és megveregette a vállamat.
- Köszönöm - öleltem át. Sosem szégyelltem kimutatni az érzéseimet és ez most sem volt másként.
- Jól van, de most már menny és pihend ki magad te is - engedett utamra.
- Jó éjszakát!
- Neked is!

És már ott sem voltam. Apának igaza van. Majd ösztönösen jön minden. Igenis jó apa leszek! Mindent meg fogok tenni ennek érdekében! És Bella is remek anya lesz, ebben biztos vagyok.

Apró mosollyal az arcomon néztem Kedvesemet, ahogy alszik, majd szorosan mellé bújva vártam a reggelt, hogy elindulhassunk fel a helyekbe, ahol végre csak ketten leszünk egy rövid kis időre.


U.i.: Remélem tetszett! :) És megint jó hosszú lett - legalábbis hozzám képest. Örülnék pár kominak vagy legalább pipának! :) Szép hetet kívánok! :) Puszi, d.

Vissza a suliba :(

Sziasztok!

Tudom-tudom... Már nagyon régen volt friss és nagyon-nagyon sajnálom, de most, hogy már a suli is megkezdődött sajnos lesznek ilyenek, hogy csúszni fogok a fejezetekkel. :( Nagyon rossz órarendet kaptam, úgyhogy egyelőre fogalmam sincs hogyan fogom tudni megoldani a frisst hozni. Igyekszem hozni, de hétvégénél előbb nem hiszem, hogy sikerül. Utána pedig beindul az iskola, év eleji dolgozatok, stb.

Ennyit szerettem volna mondani. Igyekszem hozni a kövi részt és még egy kis türelmet kérnék szépen. A sulisoknak pedig jó iskolakezdést és kitartást kívánok! :)

Puszi, d.

Félvérszerelem - 55. fejezet

Sziasztok! Itt a friss, jó olvasást! :) Köszönöm a komikat és pipákat! :) Puszi, d.

Edward szemszöge

A nappaliban voltunk és Bella már mindenkinek bemutatta Iant. Már csak én voltam hátra.

- Ő pedig Edward - fogta meg a kezem és mosolyogva nézett fel rám. - A szerelmem - tette hozzá. Azért ez megmelengette a szívemet. Ian vigyorogva nyújtotta felém a kezét. Egy percig csak néztem rá, majd megráztam a kezét. Nem akartam a szüleimnek csalódást okozni, hisz illemre tanítottak.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek - vigyorgott. - Már sokat... illetve, csak rólad hallottam Spanyolországban.

Ez csak vigyorogni tud? - tettem fel magamban a kérdést. Viccesre vette a figurát, én azonban nem voltam vevő erre. Az arcom meg sem rezdült, csak komoran néztem rá.

- Hú, haver, azért ennyire ne utálj - nevetett fel. Emmett persze vele együtt nevetett.
- Azt hiszem mi jóban leszünk - pacsiztak össze.

Nem reagáltam erre. Leültünk a kanapéra. Persze, hogy Bella egyből mellé ült. Kicsit azért ez rosszul esett. De szerencsére a nagyobb kanapéra ültek, így én még odafértem Bella mellé. Magamhoz húztam, már csak reflexből is, de Iannek feltűnt, és megint csak vigyorogni kezdett.

- Szóval Ian... Te is félvér vagy - mutatott rá a tényekre apám. - Mesélnél egy kicsit magadról? Milyen gyakran iszol vért? - apám szemei csak úgy csillogtak. Előjött belőle a tudós énje.
- Hát... - gondolkodott el. - Mikor hogy. Van, hogy hetente iszok, de van, hogy egy hónapban csak kétszer. Jobban szeretem, mint az emberi táplálékot, de arra is szűkségem van. Egyszer próbálgattam a határaimat, hogy meddig bírom vér nélkül, csak emberi táplálékon, de másfél hónap után már szűkségem volt rá. Akkor vagy hat állat vérét szívtam ki, már nagyon kellett a szervezetemnek.
- Ez érdekes - töprengett apám.
- Megkérdezhetem, hogy hol vannak a szüleid? - kérdezte anyám. Őt ez érdekelte a legjobban.
- Öhm... - mintha zavarba jött volna. - Anyám belehalt a szülésbe hiába harapta őt meg az apám, nem bírta a szervezete, vagy túl későn lett megharapva, nem tudom. Apám pedig, miután meggyőződött róla, hogy képes vagyok magamnak vadászni, hagyott egy levelet, hogy nagyon sajnálja és szeret, de nem tud anyám nélkül tovább élni és elment a Volturihoz megöletni magát.

Szavait mély csend követte. Megsajnáltam őt. Elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehetett neki, hogy gyerekként elvesztette mind a két szülőjét és gyakorlatilag egyedül kellett felnőnie. A gondolatai is zavarosak voltak, nem értette miért is osztotta meg ezt velünk, hiszen még senkinek sem beszélt erről.

- Ian... - csuklott el Kedvesem hangja. - Ezt eddig nekem sem mondtad.

Ian csak megrántotta a vállát, majd szomorkás mosollyal nézett Bellára, aki kibontakozva ölelésemből, zokogva borult Ian nyakába. Nem tehettem róla, de pattanásig feszült az összes izmom. Ian, bár visszaölelte Szerelmemet, elég kényelmetlen volt neki ez a nyakatekert helyzet. Ültek, ráadásul Bella hasa is megnehezítette az ölelkezést.

- Na, azért nem kell sírni Bells - csitítgatta. - Bár szívesen ölelgetnélek továbbra is, de ez így elég kényelmetlen Bella - nyögte Ian.
- Ne haragudj... - törölgette a szemeit Kedvesem. - Csak a hormonjaim, tudod... - kacagott fel.
- Sajnálom Ian, nem akartam felhozni - mentegetőzött anya.
- Semmi baj, nem tudhattad és már túl vagyok raja, csak... néha fáj visszagondolni rájuk - vallotta be.

Ezután elterelődött a szó. Apám még faggatta egy kicsit, majd Bella tett fel egy kérdést, ami engem is nagyon érdekelt.

- Meddig maradsz Forksban?
- Mi az, már is elküldenél? - kacsintott rá Ian.
- Ne butáskodj, örülök, hogy itt vagy - mosolygott rá Kedvesem azzal a mosolyával, amivel engem is levett a lábáról.
- Visszatérve a kérdésedre... Úgy gondoltam letelepszem egy kis időre. Már ha nincs ellene kifogásotok - nézett körbe a családomon Ian.

Bennem pedig kis híján meghűlt a vér. Komolyan ide akar letelepedni? - hüledeztem. Ezt nem hiszem el! Persze a családom egyből szívesen fogadta őt. Még Jacob is! - hitetlenkedtem.

- És van már hol laknod? - jött a következő kérdés Szerelmemtől.
- Még nem kerestem házat, de addig Seattleben az egyik szállodában fogok lakni.
- Micsoda? Na, azt már nem! - háborodott fel Bella. - Az én szobám most úgyis üres, apa ugye nem gond, ha Ian nálunk lesz, míg talál magának lakást?

Magamban önelégülten vigyorogtam, tudtam, hogy Jake nem fogja átengedni a határon. Hiába, ő is csak vámpír - félig.

- Nem is tudom, Bells - gondolkodott el Jake. Kezdett egy halvány mosoly rajzolódni az arcomra. - Teresáék is nálunk vannak és ezt a többiekkel is meg kéne beszélnem előbb - Teresáék említésére eszembe jutott, mikor először mutatta be őket nekünk. Anyám készségesen fogadta őket, vacsorát is készített. Gaby pedig alaposan szemügyre vett és megjegyezte Bellának, hogy jó fogás vagyok. Hát elég kínosan éreztem magam akkor. - De nem hiszem, hogy probléma lenne, ha egy pár napot maradsz.

Mi? - nyögtem fel magamban. A mosoly egyből lehervadt az arcomról. Jacob most komolyan befogadja? - hüledeztem.

- Nem akarok kellemetlenséget okozni - védekezett egyből Ian. - Jó lesz nekem egy szállodában, vagy egy motelben is pár napig.
- Szó sem lehet róla! - tiltakozott hevesen Bella. - Apa majd mindent megbeszél Teresáékkal és a farkasokkal, te pedig nyugodtan beköltözhetsz a szobámba.
- Ha nem zavar téged Gabriela, akkor elintézem a farkasokkal a dolgot és akkor még ma velem jössz és bemutatlak nekik - mondta Jake.

Nem akartam hinni a fülemnek. Engem miért nem "fogadott" ilyen lazán? - siránkoztam magamban. Rosszul esett, de tudtam, hogy azért, mert én az egyetlen kincsét akartam. A lányát.

- Rendben és engem nem zavar Gaby. Majd lerendezem, ha valami olyasmit mond vagy tesz.
- Remélem el fogsz bírni vele, én ugyanis már nem bírom. Már szinte mindenkire rámászott a farkasok közül. Szegény Nathalie eléggé megdöbbent, mikor rámászott Embryre. Oh, jut eszembe, Bells, a csajok hiányolnak és látni szeretnének.
- Nekem is hiányoznak. Carlisle... - fordult apám felé. - Gond lenne, ha áthívnám őket? - pirult el kedvesem.
- Ha a párjuknak nem gond elengedni őket ide, akkor szívesen várjuk őket - mosolygott rá melegen. Bella már szólásra nyitotta a száját, mikor Jacob közbeszólt.
- Azt hiszem ezzel lesz egy kis probléma - sóhajtott fel. - Seth el is engedné Lilyt, hisz Edwarddal is jóban vannak, de Embry nem hiszem, hogy ide engedné Nathaliet.
- Akkor én megyek át.

Erre már felkaptam a fejem.

- Bella, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Te is tudod, hogy könnyen elfáradsz mostanában és ha valami történne, nem tudnánk segíteni - próbáltam lebeszélni. - Majd, ha már megszültél, akkor...
- Ugyan, Edward! - szakított félbe. - A kicsikkel eddig sem volt semmi baj, miért pont most lenne? És nem leszek veszélyben, ott vannak a farkasok és... - harapta el a mondatot. Nem kellett befejeznie, magamtól is rájöttem kit akart mondani. De nem akartam balhét, így magamra kényszerítettem egy mosolyt, ami inkább vicsorgásnak felelt meg.
- Hát persze - szűrtem fogaimon keresztül. Láttam rajta a bűntudatot és már éppen bocsánatot kért volna, mikor Jacob megint megelőzte és megdöbbentett minket a mondanivalójával.
- Vagy... öhm... Nos, mivel én is átjárok a határon, arra gondoltam, hogy talán Edwarddal én is kivételt tehetnék - nézett családomra, majd rám. Gondolatban pedig már előre felkészült, hogy mit fog ő kapni a farkasoktól, amiért egyből két félvámpírral állít haza.
- Köszönöm, Jacob - válaszoltam gyorsan, mielőtt még meggondolná magát. Bella is hálásan nézett édesapjára, mire biccentett válaszként. Szüleimet is elöntötte a boldogság, hogy végre Jacob is egyre jobban enyhül az irányunkba, de főleg az én irányomba. - Nos akkor... Mikor szeretnél menni? - kérdeztem Kedvesemet.
- Felőlem indulhatunk! - mosolygott rám, majd adott egy csókot.
- Addig én elvégzem a vizsgálatot a véretekkel - mondta apám és már ment is az emelet irányába.

Mi négyen pedig kimentünk a garázsba, beültünk a Volvomba, majd elindultunk La Push felé.


U.i. Hosszabb lett mint a szokásos, remélem tetszett és írtok komikat. Az esetleges hibákért elnézést, majd javítom. Szép hétvégét nektek! :) Puszi, d.

Díj

Köszönöm szépen a díjat Rosalicenek és Szaszának. :)

Szabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
  
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni.
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni.
• Nincs visszaadás/visszajelölés.

Én kihagynám most (is) azt a részt, ahol 11 dolgot kell leírnom magamról. Úgy gondolom, hogy az eddigi díjakhoz már leírtam jó néhány dolgot és különben is, aki meg akar ismerni az kérjen e-mail címet. :)

Rosalice kérdései:

1.Melyik a kedvenc évszakod és miért?
A nyár, mert meleg van és persze a nyári szünet miatt is. :)

2.Kedvenc hobbid? Miért?
Olvasás és az írás. Mind a kettőt imádom.

3.Van háziállatod? Ha igen, milyen?
Van, 2 kutya. :)

4.Ki a kedvenc énekesed/bandád? És mi a kedvenc számod?
Sok énekest/bandát szeretek. A kedvenc számom pedig mindig változó.

5.Mit szeretnél elérni az életben?
Először is sikeresen leérettségizni, utána pedig lediplomázni, majd eljutni külföldre.

6.Ki a legfontosabb személy az életedben?
Akik közel állnak hozzám, de első sorban a családom.

7.Mi az oka, hogy írni kezdtél?
Sok történetet olvastam és ez nekem is meghozta a kedvemet az íráshoz.

8.Vámpír vagy vérfarkas lennél legszívesebben?
Vámpír. :)

9.Mi a kedvenc filmed?
Azt hiszem ez egyértelmű. :) Twilight Saga, de több féle, fajta filmet szeretek.

10.Szerinted könnyen vagy nehezen barátkozó típus vagy?
Szerintem könnyen.

11.Mi a legnagyobb vágyad?
Erre nem válaszolnék. :)

Szasza kérdései:

1. Miért kezdtél el írni? Lelki oka volt vagy egyéb?
Erre már válaszoltam egy kicsit feljebb. :)

2. Van barátod?
Jelenleg nincs.

3. Mi a kedvenc könyved?
Twilight Saga, Tökéletes kémia, A szürke ötven árnyalata, stb.

4. Kit szeretsz a legjobban a világon?
A hozzám közel állókat.

5. Mit sportolsz?
Semmit. :D

6. Mi szeretnél lenni, ha "nagy leszel"?
Ez egy nagyon jó kérdés. Ha rájövök elárulom. ;)

7. Jól érzed magad a bőrödben?
Néha igen, néha nem.

8. Kedvenc íród/írónőd?
Meye, Elkeles, Jordan, Kenyon, stb.

9. Van háziállatod?
Van, 2 kutya. :)

10. Káros szokás?
Hál' Istennek nincs. :)

11. Mi az, amitől a legjobban félsz?
Sok mindentől félek. Nem tudnám ki emelni, melyik áll az első helyen.

11 kérdés tőlem:

1. Mi a kedvenc állatod?
2. Mi a kedvenc filmed?
3. Ki(k) a kedvenc színésze(i)d/színésznő(i)d?
4. Mi a kedvenc elfoglaltságod?
5. Számodra milyen az ideális pasi?
6. Hova utaznál legszívesebben?
7. Van testvéred?
8. Mi a kedvenc tantárgyad? Már, ha van ilyen! :D
9. Várod már a sulit? :D
10. Mit szeretnél elérni az életben?
11. Mi az oka, hogy írni kezdtél?

Akiknek küldöm:

Pixie
Dorothy
Hope
nixypixy
Ashley
Ever Sunshine
Krisz
Minie 95
Minie 95
Evelyn
Beky

Félvérszerelem - 54. fejezet

Sziasztok! Elnézést, hogy csak ma hozom a fejit, de tegnap közbejöttek dolgok, így el kellett mennem itthonról. Jó olvasást a fejezethez és köszönöm az előzőhöz a komikat és a pipákat! :) Puszi, d.

Edward szemszöge

3 és fél héttel később (Bella születésnapja előtt 1 nappal)

Már több mint három hete, hogy Belláék visszajöttek. Azóta Jasperral ősi legendák után kutatunk. Eddig nem jártunk sikerrel, semmit sem találtunk. Illetve, de egy történetet, de az sem segített sokat. A történet egy több évszázaddal ezelőtti vérfarkas-vámpír kapcsolatról írt. A farkasok és a vámpírok már akkor is ősi ellenségek voltak. Ám egy nap egy nő is átváltozott farkassá. Állítólag ő volt az első női farkas. Abban az időben sokan változtak át, mert vámpírok jöttek a városba. A nő és a vámpír találkoztak és abban a percben bevéste a nő a férfit. Meg akartak szökni, mert tudták, hogy nem fogadják el a szerelmüket. Éjszakára tervezték a szökést, de a farkasok rájöttek erre és mikor szökni akartak rájuk támadtak és legyilkolták őket. Akkor még nem tudták, hogy egy vámpír esetleg megtermékenyíthet-e egy nőt. És féltek, hogy ha igen, akkor egy szörnyeteg fog világra jönni, így inkább végeztek a vámpírral és a testvérükkel is.

Mikor Jasper megmutatta nekem ezt a történetet, kicsit sokkolt. Sajnáltam őket, hogy így kellett végezniük.

- Találtatok valamit? - zökkentett vissza a valóságba Bella.
- Nem - sóhajtottam és az ölembe vontam Kedvesemet. Már szépen gömbölyödött, de mégis természet ellenesen nagy hasa volt. Ha azt vesszük, hogy körülbelül 4 hónapos terhes, most úgy néz ki, mint aki már a 7. hónapban van. De legalább a 6.-ban biztosan.
- És Carlisle tud már valamit mondani? - kérdezte.
- Még vizsgálja a vérünket, a kórházban is sok a dolga mostanában, de azt mondta a napokban megcsinálja a tesztet.
- Rendben - adott csókot.
- Nem vagytok éhesek? - simogattam meg pocakját.
- Most, hogy így mondod... - harapta be az ajkát.
- Gyere - állítottam fel és a konyhába mentünk. - Vért vagy rendes ételt kívánsz?
- Hmm... Talán egy kis vért - gondolkodott el.

Megmelegítettem egy kicsit a vért, majd odanyújtottam Bellának. A konyhaasztalnál ülve szívószállal kortyolgatta a nedűt. Emlékszem még az első vizsgálatra, mikor ultrahanggal megnéztük a kicsiket.

"- Ez most egy kicsit hideg lesz! - figyelmeztette apám Bellát, mielőtt rákente volna a hasára a zselét.

Majd vártunk. Pár pillanattal később pedig megláttam. Nem akartam hinni a szememnek.

- Ez hihetetlen - suttogtam döbbenten.
- Mi az? Valami baj van? - aggódott rögtön Szerelmem.
- Nyugodj meg, Bella. Nincs semmi baj - mosolygott apa.
- Edward! - szólított meg.
- Bella... - kezdtem, de elakadtam. - Ikreink lesznek - nyögtem ki.
- Tessék? - kérdezett vissza.
- Gratulálok gyerekek! - fordította Bella felé a monitort apám, majd diszkréten kiment a szobából.

Hihetetlenül boldog voltam. Ott csókoltam Bellát, ahol értem és minden egyes csók után elsuttogtam neki egy köszönöm-öt."

- Edward! Hahó! - szólongatott Kedvesem.
- Ne haragudj, kicsit elkalandoztam! Mit is mondtál?
- Köszönöm a vért! Finom volt - kacsintott rám.
- Egészségedre! - nevettem fel.

Éppen visszakísértem Szerelmemet a nappaliba, mikor Jacob jött be.

- Bells! Ajándékod jött! - vigyorgott rá. Ajándék? Bellának? Mégis kitől? - száguldott végig rajtam kérdések hada.
- Kitől jött? - lepődött meg szintén Bella.
- Kint van a kocsiban, gyere ki és nézd meg - ragadta karon Jake.

Egyből utánuk indultam. Kíváncsi voltam, hogy mégis ki az, aki ajándékot küld az én Kedvesemnek.

Bella szemszöge

Ötletem sem volt, hogy mégis ki küldhetett nekem ajándékot. Nagyon meglepődtem, így csak hagytam, hogy apám maga után húzzon, ki a ház elé.

- Menny a csomagtartóhoz és nézd meg az ajándékod! - terelt a kocsi felé. Értetlenkedve, de elindultam a kocsi felé. Már majdnem odaértem, mikor egy luficsokor tűnt fel a kocsi mögül.
- Lufit kaptam? - kérdeztem hitetlenkedve. Majd kilépett a kocsi mögül egy alak, de az arcát nem láttam a lufitól és a virágcsokortól. - És virágot? Mégis kitől... - de ekkor elvette az arca elől az ajándékokat az a bizonyos személy. - Ian! - sikkantottam fel.

Kinyújtott karokkal siettem felé, már amennyire tudtam mozogni a nagy hasamtól. Nevetve jött felém és mikor félúton találkoztunk szorosan magához ölelt.

- Én is örülök, hogy látlak! Na, de Bella! Mikor otthagytál Spanyolországban még nem voltál ekkora! Még csak átölelni sem tudlak rendesen! - intett a hasam felé. - Nem gondolod, hogy fogyókúráznod kellene? - húzogatta a szemöldökét.
- Ne szemtelenkedj velem, Ian! - vágtam csípőre kezeimet. - És mióta is vagy te ilyen pimasz?
- Oh, ezt az oldalamat még nem ismered! Mikor Spanyolban voltál visszafogtam magamat, tudod, nem akartalak elijeszteni - kacsintott rám.
- Azt akarod mondani, hogy miattam nem lehettél önmagad? - kacagtam. Tudtam, éreztem, hogy Iant nem kell komolyan venni.
- Ugyan, dehogy! Az is én vagyok, csak éppen ezt az oldalamat eddig nem ismerted.
- Akkor azt hiszem sok mindenről kell még beszélgetnünk! - hagytam rá. - De, hogy-hogy itt vagy? És meddig maradsz?
- Hát ennyire hiányoztam neked? - nézett rám bociszemekkel. - Máris elküldenél?
- Jaj, dehogy! Csak nagyon megleptél, én örülök, hogy itt vagy! - mosolyogtam rá.
- Szerencséd, hogy szeretlek és nem sértődök meg - kacsintott. - Egyébként pedig, ha jól tudom, holnap lesz a születésnapod. Azt pedig semmi pénzért nem hagytam volna ki! Jut eszembe, tessék ez a tiéd - nyújtotta felém a lufikat és a virágot.
- Köszönöm szépen, de igazán nem kellett volna költened rám- pusziltam arcon.
- Oh, ugyan, semmiség - legyintett. - Hoztam ám még valamit, de azt nem neked - vigyorgott rám és benyúlt a kocsi hátsó öléséhez. - Igazából nem tudtam, hogy kisfiút vagy kislányt vársz, így hoztam mind a kettőből - nyújtott felém egy dobozt, de mivel a kezem tele volt, így nem tudtam átvenni, ezért ő nyitotta ki és tartotta felém.

Két kis rugdalózó volt benne, egy citromsárga és egy zöld. Emlékeztem ezekre a kis ruhákra. Még Spanyolországban az egyik boltban nézegettem őket Ian társaságában. Akkor még nem mertem megvenni. Már teljesen ki is ment a fejemből, és most Ian meglepett vele.

- Hát emlékeztél? - néztem rá mosolyogva.
- Már akkor eldöntöttem, hogy megveszem neked őket. Láttam rajtad mennyire tetszenek. És amúgy kisfiú vagy kislány lesz?
- Jó, hogy megvetted mind a kettőt. Ikrek lesznek - vigyorogtam rá.
- Komolyan? - döbbent meg. - Nahát, Bells! Gratulálok, Kislány! - ölelgetett meg már amennyire tudott. Boldogan kacagtam fel.

Aztán egyszer csak egy autót láttam meg, amint felénk közelít. Megállt mellettünk, majd kiszállt belőle Carlisle. Ekkor jutott eszembe, hogy még be sem mutattam a többieknek Iant.

- Sziasztok! - köszönt Carlisle.
- Carlisle, ő itt Ian, Spanyolországban ismertem meg. Ian, ő itt Dr. Carlisle Cullen, Edward édesapja - mutattam be őket egymásnak.
- Pontosabban a Seattle-i reptéren futottunk össze - mosolygott rám Ian. - Szó szerint - nevetett. - Örvendek, Ian McGowen vagyok. Már sokat hallottam önökről.
- Remélem csak jókat és kérlek tegezz - ráztak kezet. - De miért itt kint álltok? Bent kényelmesebb lenne. Mennyünk be! - intett a ház felé.

Csak ekkor tűnt fel, hogy Edward végig a ház előtt állt apámmal együtt. A szemébe néztem, ami most fekete volt. Nem tudtam eldönteni, hogy mitől. Rámosolyogtam, de ő Ianre emelte tekintetét és kicsit sem barátságosan nézte. Sóhajtottam egyet. Lesz mit mesélnem neki, az egyszer biztos.


U.i.: Remélem tetszett a fejezet! :) Az esetleges hibákért elnézést kérek, a napokban átnézem és javítom, ha kell. További szép hetet kívánok nektek! :) Puszi, d.