Félvérszerelem - 57. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most jön a fejezet, de nem magyarázkodom. Jó olvasást és köszönöm a komikat és pipákat! :) Puszi, d.

Bella szemszöge

- Ébresztő álomszuszék! - simogatott Edward.
- Még öt percet had aludjak! - motyogtam.

Kuncogást hallottam magam mellől, majd puha csókokat éreztem a gerincem mentén, fel egészen a tarkómig, az arcomon át a számig. Hanyatt fordultam és szembe találtam a fölöttem tornyosuló, szerelmesen csillogó szemű Szerelmemmel.

- Jó reggelt! - suttogta.
- Neked is! - karoltam át a nyakat és magamhoz húztam egy csókra.
- Ideje felkelned és összekészülnöd - mosolygott rám. - Indulunk a hétvégi kiruccanásra.

Egyből felcsillantak a szemeim.

- Már is elkészülök és indulhatunk! - Edward kuncogott, de elengedett és már mentem is a fürdő felé.
- Addig én összepakolok pár ruhát - szólt még utánam.

~*~*~*~*~

- Készítettem szendvicseket az útra és tettem el a hűtőtáskába pár zacskó vért is Bellának - mondta Esme, miközben Edward kezébe adta a csomagokat.
- Köszönjük, anya - nyomott puszit Kedvesem édesanyja arcára. Én is megölelgettem Esmet, majd sorra a többieket.
- Nagyon vigyázz rá! - hallottam meg apám hangját.
- Az életemnél is jobban, Jacob - nézett Edward komolyan apám szemébe.

Kedvesem elment kipakolni a csomagjainkat a kocsiba, míg én elbúcsúztam apáéktól.

- Ha fájdalmaid vannak azonnal szólj Edwardnak, megértetted Bells? - fogta két keze közé arcomat apu.
- Ne aggódj, apa! Minden rendben lesz - öleltem meg. - Szeretlek! - súgtam.
- Én is szeretlek, Bella! - sóhajtotta.

~*~*~*~*~

- Mehetünk? - nézett rám Edward.
- Igen! - bekötöttem magamat, majd elindultunk. Még integettem a családunknak, de aztán kényelembe helyeztem magamat. Egy ideig a tájat figyeltem, de egyre laposabbakat pislogtam.

~*~*~*~*~

Mikor felébredtem még mindig az autóban ültünk.

- Mindjárt ott vagyunk - simogatta meg a kezemet Szerelmem.
-Oh, oké - pislogtam. Egy kissé még mindig kába voltam.
- Pihenj csak.
- Sajnálom, hogy mostanában ennyit alszom - pirultam el.
- Ne butáskodj! Nincs miért bocsánatot kérned.

~*~*~*~*~

Egy gyönyörű kis ház előtt álltunk meg. Lenyűgözött, teljes mértékben. Mivel a hegyekben voltunk, itt már esett a hó, de ez csak még mesésebbé tette a helyet.

- Edward, ez gyönyörű! - néztem rá csillogó szemekkel.
- Örülök, hogy tetszik - csókolt meg. - Gyere, menjünk be!

A nappali szép nagy volt, s állt bent egy kandalló is.

- Máris befűtök. Addig nyugodtan nézz körbe, ha van kedved.
- Rendben.

Kintről nézve nem gondoltam volna, hogy ekkora ez a kis házikó. Volt benne két hálószoba, amikhez tartozott fürdőszoba és gardrób. A konyha jól felszerelt volt, és, ami meglepett, hogy a hűtő tele volt étellel. Ez bizonyára Esmeék műve. - mosolyogtam magamba. Majd meg kell neki köszönnöm.

- A csomagok a helyén, a kandalló begyújtva - jelentette be Szerelmem. - Most pedig együnk, mert ma még nem ettél - nézett rám helytelenítőn. - Mit szeretnél enni?
- Ne fáradj semmivel, tökéletesen megfelelnek a szendvicsek, amiket Esme az útra csinált.
- Biztos? - húzta el a száját. - Inkább főzök valamit...
- Nem szeretném, hogy kárba menyjenek a szendvicsek. Majd vacsira főzhetünk valamit - adtam egy puszit az arcára.
- Rendben.

Miután megettük a szendvicseket és ittam egy kis vért is, Edwarddal úgy döntöttünk, hogy mivel nincs annyira hideg kint és kell a friss levegő, ezért sétálunk egyet. Jól felöltöztünk és csendben sétáltunk egy nagyot. Jól esett ez a kis séta és romantikus is volt. Néha megálltunk egy-egy csókot váltani, de nem beszéltünk. Mindent elmondott a tekintetünk a másiknak, ahogy szerelmesen néztünk egymásra. Ám mégis észrevettem, hogy valami nyomasztja Edwardot. Mire visszaértünk már a hó is elkezdett újra esni.

- Baj van? - tettem fel a kérdést, mikor már a nappaliban ültünk a kanapén a kandalló előtt.
- Nincs! - vágta rá gyorsan. - Miből gondolod, hogy baj van?
- Néha úgy elgondolkozol. Biztos nincs semmi baj?
- Biztos - adott egy apró csókot. - Csak...
- Csak? - kezdtem egyre idegesebb lenni.

Edward felállt mellőlem, majd előhúzott egy bársonydobozt a zsebéből és letérdelt elém. Ekkor már könnyek gyűltek a szemeimbe.

- Isabella Black! Te vagy életem értelme, a nemsokára megszületendő gyermekeim anyja. Nagyon szeretlek - nézett határozottan a szemeimbe. - Hozzám jössz feleségül?
- Igen! - suttogtam. - Igen, igen igen! - borultam Szerelmem nyakába zokogva. - Szeretlek!
- Én is szeretlek, Bella! - csókolt meg lágyan.

Ezen az éjszakán hihetetlenül gyengéden szerettük egymást. Edward talán még sosem volt velem ilyen gyengéd. Teljes mértékben rám figyelt, hogy nekem minél jobb legyen, az sem érdekelte, hogy a saját vágyait a háttérbe szorítja miattam. De nem bírta olyan sokáig, így az utolsó lökésénél együtt léptük át a mennyek kapuját.

~*~*~*~*~

Másnap reggel finom illatokra ébredtem. Hm... tojás baconnel. A kedvencem!

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőszobába, a konyhába mentem. Kedvesem már várt rám, éppen akkor tette ki a tányérokra a reggelit.

- Jó reggelt, Szerelmem! - adtam egy csókot a szájára, majd helyet foglaltam.
- Neked is, Kicsim! Remélem ízleni fog, jó étvágyat!
- Isteni illata van, köszönöm!

Miután megreggeliztünk és Edward elmosogatott úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Végül a Szerelmünk lapjait néztük meg. Szinte végig bőgtem az egészet, Edward nem győzött nyugtatni. Miután vége lett a filmnek és én is lecsillapodtam valamelyest, Edward felajánlotta, hogy üljünk be egy kád forró vízbe. Jó ötletnek tartottam, így hát beleegyeztem.

Már a kádban ültünk, mikor a gyűrűmet nézve töprengtem. Hihetetlen mennyi minden történt az életemben, viszonylag rövid idő alatt. Nemrég még csak egy 17 éves átlagos(abb) lány voltam. Azóta már megismertem Edwardot és beleszerettem. Mennyit, de mennyit veszekedtem apával is - sóhajtottam magamban. Majd jött az érettségi és Billy halála, Spanyolország és Ian, végül pedig a terhességem. Most pedig itt vagyok menyasszonyként, két kis aprósággal a szívem alatt. Mi lesz, ha nem is leszek jó anyuka? Vagy, ha szörnyű feleség leszek és Edward meggondolja magát és el akar majd válni?

- Min gondolkodsz? - csókolt a nyakamba.
- Csak azon, hogy mi minden történt velem. És ezen a két kis csodán - húztam kezét a hasamra. - Mi lesz, ha nem leszek jó anyjuk? És ha nem leszek méltó feleséged?
- Ne aggódj, Szívem! - kuncogott fel. - Csodálatos anyuka és feleség leszel! - mosolygott.
- Ez nem vicces, Edward!
- Tudom! Csak... - nevetett. - Nem is tudod, mennyire egy rugóra jár az agyunk! Én tegnap ugyanerről beszéltem apával. Én is félek, hogy nem fogok megfelelni az adott pozíciónak, de ne aggódj! Együtt minden megoldunk! - csókolt meg gyengéden.
- Igazad van.

~*~*~*~*~

Nem akartam, hogy másnap reggel legyen. Olyan jó volt itt kettesben Edwarddal! Nem akarok még haza menni! - siránkoztam.

De muszáj volt felkelnem és elkészülnöm. Edward már mindent összepakolt. Reggelit is csinált, de nem voltam éhes, csak egy zacskó vért ittam meg. Nem kívántam az ételt, a vért viszont annál inkább.

Beültünk a kocsiba és elindultunk hazafelé, de rossz érzésem támadt és a derekam is fájt, nyűgös voltam. Edward kérdezgetett, hogy mi a baj, de nem akartam megijeszteni, így nem mondtam neki semmit, csak, hogy valószínűleg túl sokat aludhattam, mert fáj a derekam. Gyanakodva nézett rám, de nem szólt semmit.

A rossz érzésem azonban egész úton megmaradt. És a fájdalmam sem múlt el, sőt egyre erősebb lett és már a hasamban is éreztem. Nem akartam szólni Edwardnak, már ismerős helyeket láttam, így már nem lehettünk túl messze. Úgy gondoltam kibírom míg hazaérünk.

Alig vártam, hogy ráforduljunk a földes útra, ugyanis már nagyon fájtam, de egy nyikkanás nélkül tűrtem. Mikor megláttam a házat, csak akkor fordultam Szerelmem felé.

- Edward, azt hiszem itt az idő - nyögtem ki nehezen.


U.i. Remélem tetszett és nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni. A következő rész nem tudom mikor jön, ígérgetni pedig nem szeretnék. Puszi, d.