Félvérszerelem - 56. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most, de a suli is megkezdődött, így még kevesebb időm van írni, mint eddig. Az órarendemről már ne is beszéljünk, nagyon rossz. :\ Hogy mikor jön a kövi rész, arról fogalmam sincsen. :\ Igyekszem, de nagyon nehéz suli mellett írni. Na, de most jó olvasást kívánok! :) Köszönöm az előző részhez kapott véleményeket és pipákat! :) Puszi, d.

+18

Bella szemszöge

Jó volt újra látni a csajokat. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányoznak. Csak azt sajnálom, hogy kevés ideig tudtunk La Pushban maradni. Éppen nevettünk valamin a lányokkal, mikor egyszer csak megéreztem valamit. Egyből megdermedtem és Edward után kiáltottam, aki Sethtel és - meglepő módon - Embryvel beszélgetett. A kiabálásomra persze egyből ott termett előttem és aggódva kérdezgetett, hogy mi a baj. Nem válaszoltam neki, csak megfogtam a kezét és a hasamra vontam. Ő is megérezte az apró kis rúgásokat, csillogó szemekkel és bárgyú mosollyal nézett rám. Persze egyből haza akart hurcolni, hogy az apja megvizsgálhasson és az ultrahangon megnézhessük a kicsiket. Elköszöntünk a többiektől, még megkértem Sethéket, hogy szóljanak apáméknak, hogy visszamentünk a Cullen házba, s Edwarddal már indultunk is.

Mind ez már 2 napja volt. Azóta már tudjuk, hogy elméletileg, ha Edwardnak meg kell harapnia a szülés után, akkor nem lesz rám halálosan veszélyes a mérge. Mivel nagyobb részt emberi gének találhatóak meg bennem és azért Edwardban is van némi emberi gén, ezért összeférnek egymással a génjeink. Az azonban elképzelhető, hogy én is átváltozom, de csak fél - jobban mondva negyed - vámpírrá. Ez elég furán hangzott elsőre, de nem érdekel, hogy mi leszek. A lényeg, hogy Edward szeret és végre örökre vele és a kicsikkel maradhatok. Ha jobban belegondolok, még örülnék is, ha negyed vámpírrá változnék. Akkor ugyanis én is örökké élhetnék. De ez még messze van, előbb meg kell szülnöm a kicsiket és utána derül ki, hogy a szervezetem elbírja-e azt a sok megterhelést, és be tudja-e fogadni Edward mérgét.

- Kész van a fürdővized - riasztott fel a gondolataimból Szerelmem.
- Köszönöm - tápászkodtam fel a kényelmes ágyból és egy csókot nyomva a szájára, elvonultam a fürdőszobába. Edward azonban utánam jött.
- Segítek - jött az ártatlan felelet tőle, mikor kérdőn néztem rá.

Természetesen nem bántam, hogy utánam jött. Már rég nem voltunk úgy is együtt. És hiányzott már, így nem akadékoskodtam, mikor segített levenni a kismama ruhámat. Miután belefeküdtem a habos vízbe, kényelmesen elnyújtóztam, majd kacéran néztem Kedvesemre. Megbabonázva nézett engem, majd nagyot nyelt.

- Én... addig kirakok neked valami... ruhát - dadogta Kedvesem.
- Nem akarsz inkább csatlakozni hozzám? - néztem csábosak Szerelmemre.

Egy percig tétovázott, majd ledobálta magáról a ruháit és beült mögém. Sóhajtva dőltem a mellkasának. Edward óvatosan kezdett el masszírozni, de éreztem rajta, hogy feszült és próbál minimálisan megérinteni. Ez nem nagyon tetszett, így még jobban hozzá nyomódtam, ám ekkor megéreztem a fenekemnek nyomódni kemény vágyát. Felnyögött és én egyből megértettem mi a baja. Nekem is hiányzott már és én is kívántam őt, de tudtam nagyon jól, hogy mennyire félt és ezért is nem közeledett eddig felém. Pedig, ha tudná én is mennyire vágyom rá!

Nyöszörögve próbáltam meg még jobban hozzá dörgölőzni, de megfogta a csípőmet, ez által megállítva mocorgásomat.

- Kérlek - sóhajtottam.
- Bella - nyögte.
- Kérlek! - erősködtem, úgy látszik sikerrel, mert elengedte a csípőmet és előrevezette a kezét, egyiket egészen nőiességemig, míg a másik a melleim felé vette az irányt.

Amint megérintett, mind a ketten felnyögtünk. Nehéz volt ilyen nagy hassal, pedig a kádban szeretkezés eddig nem okozott gondot. Így, hogy Edward jobban hozzám férjen, mind a két lábamat kiraktam a kád két oldalára, ezáltal egy kicsit meg tudtam emelni a csípőmet. Nem vacakoltunk sokat az előjátékkal, Edward már így is elég kemény volt, ezt éreztem a fenekemnél, és én is eléggé felizgultam már, hogy belém hatoljon. Meg is tette. Ha Szerelmem nem fordítja maga felé fejemet, több mint valószínű, hogy felsikoltok az érzéstől, mikor összekapcsolta a testünket. De nem csak az én sikításomat nyelte el csókunk, hanem az ő vad morgását is.

Pár percig így maradtunk. Nem mozdultunk, csak élveztük egymás közelségét. De aztán már egyikünk sem bírta tovább. Edward a combjaimnál fogva megemelt és lassú mozdulatokkal sodort minket a beteljesülés felé. Míg a lábaimmal valamennyire próbáltam tartani magamat a kád széleibe csimpaszkodva, addig egyik kezemet bevezettem kettőnk közé és felváltva izgattam magunkat. Mikor ezt Kedvesem is észrevette felmordult és még mélyebben hatolt belém, amiért cserébe egy apró sikkantást kapott. Persze egyből félre értette, mert azonnal megállt és lihegve akart bocsánatot kérni, amiért szerinte túl durván mozdult meg.

Nyöszörögve kértem, hogy folytassa, de most már kicsit gyorsabban és mélyebben. Először tiltakozni akart, de miután megérezte apró összehúzódásaimat - amit rejtett kis izmaimmal direkt csináltam - és kezem játékát magán, már nem volt megállás. Versenyt zihálva és nyögve sodortuk magunkat a csúcs felé. Nem váratott sokat magára a beteljesülés, Edward az ajkaimra tapadt és egy utolsó mély lökés után, mind a ketten át adtuk magunkat a beteljesülésnek. Apró csókokkal váltunk el egymástól, majd Kedvesem óvatosan leeresztett az ölébe, úgy, hogy még mindig bennem volt. Apró nyögéssel temette fejét a nyakamba és éreztem, hogy máris újra tettre kész. Én is benne lettem volna akár még egy menetbe is, de a víz lassan kezdett kihűlni, én pedig megéhezni.

Miután felöltöztünk, levonultunk a nappaliba és csak ekkor tűnt fel, hogy más is van rajtunk kívül a házban. De már rég megtanultam kezelni a helyzetet és nem törődni azzal, hogy ki mit hall. Így hát leültem Emmett és Ian mellé, akiknek persze hatalmas vigyor terült el az arcukon.

- Úgy hallottuk jól telt a fürdésed, Bells - kacsintott Emmett Ianre. Úgy érzem túl sok időt töltenek egymás társaságában.
- Irigykedsz Emmett? - mosolyogtam rá.
- De felvágták a nyelvedet, Kislány - kacagott fel Ian is.
- Emmett mellett volt időm megedződni - válaszoltam. - Te viszont túl sok időt töltesz vele.
- Mert te olyan elfoglalt vagy Edwarddal - ettől persze egyből bűntudatom lett. Végül is igaza van, még ha viccnek is szánta.
- Igazad van, sajnálom, hogy ennyire elhanyagollak - néztem rá bűntudatosan. - Mit szólnál, ha a hétvégén csinálnánk valamit?
- Oh, szerintem a hétvége most nem lesz alkalmas számodra - kacsintott Ian.

Már éppen rákérdeztem volna, hogy ezt mégis miből gondolja, mikor Edward jött szólni, hogy készen van a vacsorám. Úgy voltam vele, hogy idővel úgyis megtudom a dolgot, ha pedig nem, hát majd rákérdezek utólag. De sajnos a kíváncsiságom túl nagy volt, így egyből rákérdeztem Edwardnál, hogy ő mit tud erről pontosan.

- Te tudod miről beszélt Ian? - morgott a kérdésemre valami olyasmit, hogy nem igaz, hogy nem tudja tartani a száját. Ez már igen csak felkeltette az érdeklődésemet. - Szóval? - sóhajtott egyet, majd válaszolt.
- Igazából már a születésnapodon akartam megtenni ezt a... dolgot, de túl pörgős volt mostanában az életünk. Arra gondoltam, hogy hétvégén felmehetnénk a hegyekbe, csak mi ketten - mosolygott félszegen rám.
- Ez remek ötlet! - lelkendeztem.
- Örülök, hogy tetszik az ötletem - adott egy apró puszit az arcomra. - De most már egyél! - koppintott az orromra, majd adott egy csókot, miközben megsimogatta a hasamat. Apró rúgás volt rá a válasz, amit persze egyből megmosolygott.

Miután megvacsoráztunk Edwarddal, elköszöntünk mindenkitől - persze Emmettéktől kaptunk egy-két csípős megjegyzést, de nem törődtünk velük - és felvonultunk a szobánkba. Szerelmem jó szokásához híven eldúdolta az altatómat, hogy minél hamarabb álomba tudjak merülni. Nem is tartott sokáig, míg az álmok mezejére nem léptem.


Edward szemszöge

Már nagyon vártam a hétvégét, de azért izgultam is. Mi lesz, ha Bella még korainak tartja ezt az egészet? - aggódtam. De nem, Bella igenis komolyan gondolja a kapcsolatunkat, erről tanúskodnak a csöppségek, akik hamarosan világra jönnek.

Ezzel kapcsolatban is bennem volt a félsz. Mi lesz, ha nem leszek jó apa? Ha majd a kezeim közé veszem a kicsiket és netalántán elejtem őket? Vagy, ha túl erősen fogom őket megfogni? - gyötörtem magamat.

- Fiam, beszélnünk kéne - hallottam meg apám gondolatait.

Óvatosan leemeltem magamról Kedvesem testét, betakargattam és már mentem is apám dolgozószobájába.

- Valami baj van? - ültem le a székbe.
- Ahogy elnézegettem Bella eredményeit, és, ha jól számoltam, akkor már csak körülbelül 1 hete van a szülésig - nézegetett egy papírt, miközben hozzám beszélt. Egy pillanatra megrémültem.
- És? - vártam a folytatást.
- Jobb lenne, ha mindenre felkészülnénk. Az 1 hétből lehet akár pár nap is, vagy 2 hét is. Arra gondoltam, majd ha visszajöttök a hétvégi kiruccanásotokból, kiveszek egy kis szabadságot, hogy itthon tudjak lenni veletek. Bármelyik percben megindulhat a szülés - nézett rám komolyan.
- Oké - vettem egy mély levegőt. - Gondolod, hogy inkább halasszuk el a hétvégét is?
- Nem, szerintem nem szűkséges - gondolkodott el. - Mennyetek el nyugodtan, de utána jobb lenne, ha nem nagyon mozdulnátok ki.
- Rendben - sóhajtottam elgondolkodva. Ezt persze apa is egyből észrevette.
- Valami baj van? Akarsz róla beszélni? - aggódott most ő.
- Jól vagyok, igazából csak... - hezitáltam. - Félek, hogy nem leszek jó apjuk a kicsiknek - osztottam meg vele a félelmemet.
- Ne butáskodj, fiam - nézett rám elnézően, apró mosollyal az arcán. - Nagyon jó apa leszel, meglátod!
- De mi van, ha mégsem? Ha túl erősen fogom meg őket és fájdalmat okozok nekik? Vagy elejtem őket? Vagy... - soroltam volna még, de apa közbeszólt.
- Mikor anyáddal téged vártunk ezek a félelmek bennem is bennem voltak. De ne aggódj, ösztönösen fognak jönni a dolgok. És Bella is melletted lesz, meg természetesen mi is. Szerinted Bellában nincsenek kételyek? Biztos vagyok benne, hogy ő is fél attól, hogy esetleg nem lesz jó anya. De ez butaság, majd meglátod! Mind a ketten remek szülők lesztek! - biztatott.
- Remélem neked lesz igazad - álltam fel a székből.
- Egészen biztosan - jött oda hozzám és megveregette a vállamat.
- Köszönöm - öleltem át. Sosem szégyelltem kimutatni az érzéseimet és ez most sem volt másként.
- Jól van, de most már menny és pihend ki magad te is - engedett utamra.
- Jó éjszakát!
- Neked is!

És már ott sem voltam. Apának igaza van. Majd ösztönösen jön minden. Igenis jó apa leszek! Mindent meg fogok tenni ennek érdekében! És Bella is remek anya lesz, ebben biztos vagyok.

Apró mosollyal az arcomon néztem Kedvesemet, ahogy alszik, majd szorosan mellé bújva vártam a reggelt, hogy elindulhassunk fel a helyekbe, ahol végre csak ketten leszünk egy rövid kis időre.


U.i.: Remélem tetszett! :) És megint jó hosszú lett - legalábbis hozzám képest. Örülnék pár kominak vagy legalább pipának! :) Szép hetet kívánok! :) Puszi, d.