Félvérszerelem - 25. fejezet

Jó olvasást! :)


Bella szemszöge


A szívem eszeveszett tempóban kalimpált. A lélegzetem is elakadt. Edward tényleg nyíltan kimondta, hogy kíván? Én erre még nem vagyok felkészülve! Kezdtem pánikba esni.

- Én is... kívánlak, de... - akadozott a nyelvem.
- Sh... Tudom, hogy még nem állsz készen - simogatta az arcomat, miközben óvatosan lerakott a földre. Én még mindig a nyakát öleltem át, míg ő a derekamat. - Tudok várni - suttogta a fülembe. Nem akartam, hogy neki rossz legyen. Szerettem volna mindent megadni neki, de erre még nem álltam készen. Ekkor viszont eszembe jutott valami.
- Edward... - kezdtem.
- Hm? - mormolta a nyakamba.
- Mit szólnál, ha... szóval, ha... - éreztem, hogy már rákvörös vagyok, mégsem tudtam, hogyan mondjam el szerelmemnek az ötletet.
- Mihez mit szólnék? - kérdezte türelmesen.
- Szóval... Én még nem állok készen, erre az egészre, de... ha esetleg ,,gyakorolnánk"...
- Pettingre gondolsz? - hallani lehetett a hangján, hogy elfojtott egy mosolyt.
- Igen... - tétováztam.

Edward persze nem könnyítette meg a dolgomat. Nem elég, hogy így is rákvörös vagyok, még az állam alá is nyúlt, hogy felemelhesse a fejemet és a szemébe nézhessek. Már így is szégyelltem magam, nem akartam a szemébe nézni. Ki tudja, mit látnék bennük...

Nem akartam, hogy felemelje a fejemet, de persze ő erősebbnek bizonyult. Belenéztem - most már - aranybarna szemeibe és teljesen elvesztem. Megszűnt a külvilág. Csak ő létezett számomra. De persze a figyelmemet nem kerülte el a vigyor a képéről.

- Ne légy zavarban - mondta, miközben szemeit az enyémbe fúrta.
- Nem könnyíted meg a helyzetemet - vágtam vissza.
- Szóval, petting... - gondolkodott el.
- 3 hét múlva, úgyis itt a nyár... - rántottam meg a vállam. És ekkor más is eszembe jutott. - És az érettségi! - pánikoltam.
- Hé, nyugi! - csitított szerelmem.
- Semmit nem tudok! Meg fogok bukni! Teljesen kiment a fejemből a vizsga! Minden összejött... Apám; te kómában; Nat bulija... Nem fogok tudni levizsgázni.
- Dehogynem! Majd segítek a tanulásban. Utána jön a nyár... - hagyta félbe a mondatot, mire elmosolyodtam. - Szeretlek! - mondta ki hirtelen.
- Én is szeretlek! - vallottam én is.

Majd egy szerelmes csókban egyesültünk. Nem tartott sokáig, mégis olyan jól esett!

- Jön Seth - jelentette ki Edward. Kérdőn néztem rá, mire folytatta. - Ő akarja elmondani, azt a bizonyos ,,dolgot". Még előlem is titkolja - nézett el abba az irányba, ahonnan én is jöttem.

Egy perccel később, már meg is láttuk a farkast. Seth Edwardot nézte, míg Edward Seth-et és nagyon úgy tűnt, hogy kommunikálnak.

- Hé, engem nem akarnátok beavatni? - tettettem sértődöttséget.
- Seth csak közölte velem, hogy ő szeretné elmondani az egész család előtt azt a ,,dolgot" és szeretné, ha a másik klán nem lenne akkor ott. És, hogy jó lenne ha sietnénk, mert már nem bírja elrejteni előlem a gondolatait - kuncogott a végén Edward.
- Akkor mennyünk - és már indultam is el, de ők nem jöttek. - Ti nem jöttök? - kérdeztem értetlenül.
- Öhm, Bella... Gyorsabb lenne, ha én vinnélek téged - somolygot Edward.
- Jól van... - duzzogtam, magam sem tudom miért. Talán sértett, hogy lassúnak találnak? Nem tudom, lehetséges.

Visszasétáltam Edwardhoz, majd vártam, hogy az ölébe vegyen... De nem tette.

- Mi az? - kérdeztem.
- Nekem is könnyebb és gyorsabban is tudok futni, ha a hátamon utazol - mondta félénken.
- Azért annyira nem vagyok nehéz! - fújtattam.

Erre már nem válaszolt, csak felkapott a hátára és már futott is velem. Imádtam száguldozni a kocsimmal, de ez nekem is túl gyors volt, így becsuktam a szememet és így vártam, hogy végre megálljunk.

Ami be is következett két perccel később.

- Maradj itt Seth-el, addig én megkérem a Denaliakat, hogy mennyenek el vadászni - mondta szerelmem, mikor leszálltam a hátáról.
- Rendben.

Edward bement, én pedig ott maradtam a ház előtt a még mindig farkas alakban lévő Seth-el. Pár másodperccel később a Denali-klán jött ki az ajtón, Edwarddal a nyomukban. A Denaliak befutottak az erdőbe, Seth pedig a bokrok mögé. Pár másodperc múlva, már emberalakban tért vissza.

- Mehetünk? - kérdeztem csöndesen Seth-től.
- Igen - bólintott még hozzá megerősítésként.

Bent már mindenki a nappaliban ült a kanapén. Jasper az egyszemélyes fotelban, Alice-vel az ölében; Carlisle, Esme és Emmett a többszemélyes kanapén, míg Rosalie, Emmett mellett állt. Edward a kétszemélyes kanapé felé kezdett el húzni. Nem akartam Seth-et ,,egyedül" hagyni, de ő csak bólintott, hogy mennyek Edwarddal és üljek le.

Mindenki csöndben volt és Seth-et figyeltük, aki csak fel-alá járkált a nappali közepén. Már eltelhetett vagy 5 perc is, de még mindig nem szólalt meg.

- Seth... - kezdte volna Carlisle.
- Nem akartam! - kezdte pánikolva. - Csak kicsúszott a számon! - ekkor éreztem meg, hogy Edward egész teste megfeszül, majd enged is a testtartása.
- Azért ennyire nem drámai a dolog, Seth - közölte nyugodtan Edward.
- Na, jó! Valaki beavatna minket is a dologba? - türelmetlenkedett Emmett.

Seth sóhajtott, majd belekezdett:

- Van egy lány, Lily, aki történetesen Bella barátnője és belé vésődtem. Mivel a bevésődésed előtt nem titkolhatod el, hogy farkas vagy, így mindent - nyomta meg kicsit a szót - elmondtam neki és... kicsúszott, hogy ti vámpírok vagytok - vallotta be őszintén, majd néma csend és vártuk a reakciókat. Senki nem szólalt meg, de Rosalie volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Hát ez nagyszerű! - csattant fel. - Akkor most költözhetünk máshová!
- Ne légy ilyen, Rosalie - mondta nyugodt hangon Carlisle. - Mennyit mondtál el neki, rólunk?
- Csak annyit, hogy léteznek vámpírok is és ti azok vagytok. De véletlen volt! - mentegetőzött. Olyan aranyos volt, látszott rajta, hogy tényleg nem akarta bajba keverni Cullenékat. Ő is nagyon megkedvelte őket.
- Én megbízom Lily-ben - mondtam halkan. - Ha tényleg szereti Seth-et - már pedig a bevésődés ezt bizonyítja - akkor titokban tudja tartani azt, hogy a szerelme egy vérfarkas és azt is, hogy ti vámpírok vagytok. Ismerem Lily-t, nem olyan, hogy egyből rohanna elmondani mindenkinek a legújabb pletykát. Meg lehet benne bízni!
- Én is bízom benne - mondta halkan Edward. - Olvastam még a suliban a gondolataiban. Mindig is furcsának talált bennünket, de nem tette szóvá, még Bellának sem. Ő elfogadott bennünket így, a többi ember viszont teljesen másként vélekedik rólunk.
- Akkor szerintem nincs mitől tartanunk - állt fel Carlisle a kanapéról. - Örülök, hogy te is megtaláltad a párodat - tette egyik kezét Seth vállára. Seth csak rámosolygott.

Még beszélgettünk egy keveset, majd Carlisle-nak megszólalt a telefonja. Egy sürgős esethez riasztották, így be kellett mennie a kórházba.

A Denaliak is visszajöttek és bemutatkoztunk egymásnak. Seth is egész jól kezelte a dolgot. Carmen olyan, mint Esme. Egy gondoskodó, szeretetre méltó anyuka.

A többiekkel is váltottunk pár szót, de úgy elbeszélgettük az időt, hogy besötétedett, így nekünk is haza kellet mennünk Seth-el.

Edward ragaszkodott hozzá, hogy a rétig elkísérjen minket, onnan pedig az én kocsimmal mentünk haza.


MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! JÖVŐRE IS TALÁLKOZUNK ITT! :)

Újabb díj!

Köszönöm szépen beLLs-KStew-nek, ezt a gyönyörű díjat!

Köszi csajszim! :D

Akik megkapják a díjat, adják tovább 5 embernek!

Akiknek tovább küldöm:

- Szil: http://silentlove-robstenagain.blogspot.com/

- Fanni: http://fanni-robsten.blogspot.com/

- Snickers: http://rs-pygmalion.blogspot.com/

- Lizzyke: http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com/

- Lady: http://make-her-yours-forever.blogspot.com/

Félvérszerelem - 24. fejezet

Jó olvasást! :)

Bella szemszöge

- Seth, szeretném, ha a kocsiban maradnál - kértem, már az úton. Pár percig csöndben volt, majd válaszolt.

- Megértem, hogy szeretnél Edwarddal kettesben maradni, de apád megkért, hogy vigyázzak rád.

- De most, hogy már tudjuk, ki volt az, aki a földünkre jött, és azt is tudjuk, hogy Cullen-ék ismerősei, nem kell félteni - győzködtem. - Különben is, Edward majd megvéd.

- Jól van - sóhajtott fel. - Nem leszek a közvetlen közeletekben, de legalább hallótávolságon belül leszek. Már nem azért, nem akarok hallgatózni, csak ha esetleg lenne valami, akkor tudjam Edwardot gondolatban értesíteni.

- Rendben! - egyeztem bele.

Megálltam a kocsival az út szélén és már pattantam is ki az autómból. Seth is jött velem egy darabig, aztán megállt, mondván, itt már tud figyelmeztetni minket, ha veszély van.

A rétnek a semleges területén, már ott volt Edawrd.

- Bella! - ölelt magához szorosan, mikor odaértem mellé.

- Edward... - sóhajtottam a nyakába. Megint meg akart csókolni, de most csak egy szájra puszit engedtem. Persze ez neki nem tetszett.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi... - füllentettem.

- Találtál magadnak valaki mást - inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.

- Nem! - vágtam rá egyből.

- Akkor mi a baj?

- Semmi, csak... Átgondoltam, amit Tanya mondott.

- Tanya... - morogta az orra alatt. - Figyelj, ne is törődj Tanya-val. Semmiben sincs igaza. Nem teszed tönkre a családunkat, sőt! Te hoztál fényt a családunkba! Mindenki szeret téged!

- Ez nem igaz, Edward... - suttogtam fájdalmasan. - Tényleg mindig miattam van a baj. Miattam kerülsz folyton veszélybe. Miattam szenved az egész családod - csuklott el a hangom.

- Emlékszel, mikor a megismerkedésünk legelején elmentem pár napra Alaszkába? - nem várta meg, míg válaszolok, folytatta. - Akkor is hozzájuk mentem. Ott sem voltam jobb állapotban, mint itthon. Egyik nap Tanya-val elmentünk vadászni és utána beszélgettünk. Ő bíztatott, hogy jöjjek vissza hozzád! Ő volt az, aki megadta a kezdő lökést! Ő! Igazából már rég tudtam, hogy mit akarok, csak kellett a lökés hozzá és ő megadta! Ő sem utál téged, csak egyszerűen, mikor a családjával, vagy a hozzá közel állókkal történik valami, akkor kikel magából és megvédi azt a személyt, nem törődve, hogy másoknak fájdalmat okoz. Amúgy nem olyan ő, mint ahogy neked bemutatkozott... - folytatta.

- Igaza van Edwardnak... - hallottam egy ismerős női hangot az egyik fáról. - Sajnálom, amiket mondtam, de ha a családommal van valami, akkor... nem bírok magammal... - fejezte be, mikor már ott állt előttünk. - Sajnálom, Bella - nézett rám bocsánatkérően. - Meg tudsz bocsájtani? - kérdezte, esdeklően. Teljesen ledöbbentem. Hát nem csak Edward akarta kimenteni ezzel Tanyat!? Döbbenetemben nem tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam. - Köszönöm! - ölelt meg finoman, majd elengedett, rámosolygott Edwardra és eltűnt.

- Most már megcsókolhatlak? - szinte már könyörgött Edward. Olyan édes volt! Nevetve bólogattam, hogy nyugodtan megteheti.

Éhes vadként vetette magát rám, de nem bántam. Már rég csókolóztam vele. Hiányzott már. De, mikor elkezdtünk csókolózni, hirtelen eszembe jutott valami... vagy inkább valaki.

Nem azt az érintést éreztem, amire vártam. Langyos volt és én forróra vágytam. Shane... - villogott az agyamban.

Hirtelen szakadtam el Edwardtól és ijedten néztem rá. Ő szintén ijedten, de egyben értetlenül is.

- Mi az? - kérdezte lihegve.

- Edward... - suttogtam kétségbeesetten.

- Mégis van valki más... - engedett el.

- Nincs! Vagyis... Tudnod kell még valamit - suttogtam. - De meg kell ígérned, hogy nem teszel semmi meggondolatlant!

Pár másodperc múlva, kimérten bólintott, én pedig elkezdtem a történetet.

-...és Shane megcsókolt - fejeztem be. Ekkor Edward megfeszült és egy morgás tört elő mellkasából.

- Élvezted a csókot? - kérdezte feszülten.

- Nem! - vágta rá egyből.

- Te is akartad?

- Nem. Én csak téged szeretlek. Nem tudom, mi ütött Shane-ba, csak elvesztette a fejét egy pillanatra, de utána már meg is bánta - győzködtem tovább. Edward sóhajtott, majd rám nézett.

- Van még valami, amiről tudnom kéne? - kérdezte. Ekkor jutott eszembe Lily. Lesütöttem a szemeimet, már így is szégyelltem magamat. - Bella! - szólított feszülten.

- Hát... van még egy dolog... - kezdtem. Ő ismét csak sóhajtott.
- Mi az? - kérdezte lemondóan.

- Igazából ez az egész családodra tartozik - feleltem őszintén.

- Tudod mit? - kérdezte, választ sem várva. - Nem érdekel! Meg akarlak csókolni, elég volt a rossz dolgokból, már rég nem csókolhattalak meg és már nem bírom! Hiányzol! - nézett rám kétségbeesetten.

Megeresztettem egy halvány mosolyt, majd nyaka köré tekertem a karjaimat, ő pedig átölelte a derekamat és mohón megcsókoltuk egymást. Csókunk vad volt, érezni lehetett rajta, hogy már régen nem csókoltuk egymást. Most már egyáltalán nem vágytam Shane csókjára. Úgy látszik csak el kellett mondanom Edwardnak. A lelkem máris megkönnyebbült. Mohón faltuk egymás ajkát, mind a ketten ki voltunk már éhezve a másikra.

Aztán a csókunk megváltozott. Átment szenvedélyessé. Egyre szenvedélyesebbek lettünk. És volt még valami más is, amit éreztem. Egyre többet és többet akartam. És ettől megijedtem. Jobban tapadtam Edward ajkára és mind a ketten bele is nyögtünk a csókba. Nem értettem mi ez az érzés... Talán... vágy? Igen, vágyom Edwardra!

Edward felemelte a jobb lábatam, majd a bal lábamat is, és így tartott az ölében. Én a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, ő pedig a fenekemnél tartott. Amint megéreztem ott a kezét, éreztem, hogy arcomat elönti a pír.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami a hátamnak nyomódik. Egy fa - gondoltam. Már jó pár perce csókolózhattunk, mikor levegőhiány miatt el kellett húzódnunk egymástól. De, még így sem szakadtunk el teljesen. Én a nyakát öleltem, míg ő a derekamnál karolt át egyik kezével - a másik még mindig a fenekemen volt.

Mind a ketten erősen ziháltunk az előbb átéltektől. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, nem volt valami kényelmes a fának dőlni, ezért mocorogni kezdtem, amivel Edwardból egy rekedtes morgás szerű nyögést csaltam elő, s nem mellesleg valami keményet is éreztem az ölemnél nekem nyomódni.

Edward fekete szemekkel nézett rám és még mindig zihált.

- Kívánlak - nyögte rekedten szerelmem. Ettől a kijelentéstől kicsit megrémültem.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)

Félvérszerelem - 23. fejezet

Jó olvasást! :)

Bella szemszöge

Nem akartam hinni a fülemnek. Jól hallottam, hogy Edward felébredt?

- Bella?! - szólított Alice.

- Azonnal indulok! - közöltem vele, s mikor le akartam tenni a telefont, még utánam szólt.

- Nem kell sietned, most épp' vadászik.

- Rendben, 10 perc és ott vagyok! - majd letettem a telefont.

Visszamentem a házba és azonnal Natalie után kutattam. El akartam tőle köszönni, mielőtt elmegyek. A konyhában meg is találtam. Gyorsan közöltem vele, hogy Edward felébredt és muszáj oda mennem. Ő ezt természetesen megértette és miután elköszöntem tőle, már rohantam is a kocsimhoz.

10 perccel később, már a Cullen ház előtt álltam. Mikor az ajtóhoz értem, Alice nyitotta ki nekem.

- Nemsokára itt lesz - válaszolt Alice a ki nem mondott kérdésemre. Bólintottam, majd bementünk a lakásba.

Bent azonban érdekes látvány fogadott. Ledermedtem. 5 ismeretlen vámpír nézett rám, de volt ott két szempár, ami ismrős volt. Jasper és Rosalie.

- Áh... Szóval, te vagy Bella - állt fel egy barna hajú lány, a kanapéról. Hihetetlenül gyönyörű volt. És nagyon ismerős. Mintha valahol láttam volna már. És ekkor, mint villámcsapás derült égből, ért a felismerés. Ő volt az álmomban Edwarddal! Szaporábban kezdtem venni a levegőt.

- Igen - válaszoltam.

- Te vagy az, aki tönkreteszi a családunkat - folytatta, miközben felém sétált. Ezen meglepődtem. Tényleg tönkretenném a családot?

- Tanya! - szólalt meg egyszerre Alice, Rosalie és még a 3 ismeretlen vámpírlány.

- Nem! Ti is tudjátok, hogy igazam van! Ez a farkaslány - ejtette ki gúnyosan a szót - csak tönkretesz mindent és mindenkit! Edward is miatta kerül folyton bajba! Miatta volt most is kómában! - szinte már üvöltötte ezeket, miközben a szemembe nézett. A szívem is belefálydult. Igaza van. Mindenben.

- Tanya, ezt... - kezdte Alice.

- Jobb lenne, ha örökre eltűnnél az életünkből! - suttogta fenyegetően. Nem bírtam tovább. Ziháltam és a könnyeim is utat törtek maguknak.

- Igazad van - suttogtam megtörten. - Mindenben.

És mint egy végszóra, kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Edward, mögötte Carlisle, Esme és Emmett. Edward, amint észre vett felvidult az arca. De, mikor meglátta, hogy Tanya előttem áll és nekem könnyesek a szemeim, azonnal elkomorult.

- Bella... - suttogta mégis, majd odajött mellénk. Letörölte könnyeimet, s mikor meg akart csókolni, mellkasára csúsztattam kezeimet megállításként. Kérdőn nézett rám.

- Örülök, hogy jobban vagy - néztem bele ragyogó tekintetébe, s kicsit elmosolyodtam.

Már éppen megszólalt volna, mikor megint kinyitódott az ajtó. Seth jött be rajta, kicsit feldúltan.

- Bella, miért jöttél el szó nélkül, Jacob a lelkemre kötötte, hogy... - hadarta, de hirtelen megtorpant. Körbenézett, miközben beleszagolt a levegőbe, s teste remegésbe kezdett. Tudtam jól, mi lesz, ha remegése nem csillapodik.

- Seth! - szóltam rá, majd kikászálódtam szerelmem öleléséből és odarohantam a remegő fiúhoz.

- Menny hátrébb, Bella! - szólított fel.

- Seth, nyugi - fogtam közre arcát a kezeimmel, s csitítottam.

- Ez az a szag - csak ennyit mondott - miközben Tanya felé nézett - én mégis megértettem.

- Jól van, nincs semmi baj, nem fognak bántani - bíztattam, s mintha remegése egy kicsit csillapodott volna. De ez is csak pár percig tartott, mert Tanya felhorkant, mire Seth - és ha jól hallottam Edward - morgott egyett.

- Ne hergeld! - szóltam Tanyara.

Féltem, hogy Seth át fog változni, ezért jobbnak láttam, minél előbb kivinni innen a friss levegőre.

- Gyere, mennyünk ki! - kezdtem el tolni Seth-et a mellkasánál fogva.

Mikor kiértünk a friss levegőre, Seth mélyeket lélegzett. Remegése máris csillapodni kezdett.

- Jobban vagy? - kérdeztem tőle. Pár remegéshullám, még átment rajta.

- Igen. Kösz, hogy nem hagytad, hogy elveszítsem a fejem - ölelt magához egy pillanatra. Én csak mosolyogtam rá.

- Bella... - hallottam egy megtört, ám annál szebb és csilingelőbb hangot. Tudtam, hogy kié ez a gyönyörű hang. Azonnal felé fordultam.

Csak néztük egymást, majd megindult felénk.

- Beszélnünk kéne - mondta.

- Igen - bólintottam, majd jelentőségteljesen Seth-re néztem.
- Öhm... én... beülök a kocsiba - pattant is be Seth.

- Bella, amit... - kezdte volna.

- Ne itt - kértem. - Mennyünk a rétünkre. De... Seth...

- Neki is jönnie kéne, ugye? - kérdezte szerelmem. Bólintottam. - Rendben.

- Akkor egy fél óra múlva a réten - mondtam. Erre kérdőn nézett rám. - Előbb szeretnék Seth-el beszélni.

- Oké - sóhajtott Edward.

Már fordultam volna el tőle, mikor megfogta a kezemet, így megállított. Megint meg akart csókolni, de bennem még túl élénken éltek Tanya szavai. Így csak az arcára simítottam jobb tenyerem és megsimogattam édes kis arcát.

- Tényleg nagyon örülök, hogy jól vagy - suttogtam.

Majd adtam az arcára egy puszit és beültem az autóba.

U.i.: Remélem tetszett és bocsi, ha van benne hiba! És köszönöm szépen az előző fejihez a 11 kommentet! Nagyon jól estek! Köszönöm! És remélem ez is megér pár komit! :)

Félvérszerelem - 22. fejezet

Jó olvasást! :)


Seth szemszöge


Teljesen ledöbbentem Bella kijelentésén. Hogy én bevésődtem Lily-be? Az teljesen kizárt! Vagy mégsem? Lily és én. Én és Lily. Tetszett az gondolat. Nagyon is!

Arcomon a vigyor felváltotta a döbbenetemet. Bella is elvigyorodott, aztán hirtelen gondterhelt lett az arca.

- Mi a baj? - aggódtam.
- Ha te most bevésődtél Lily-be, akkor... El kell neki mondanunk mindent - suttogta.

Igaza van. De mi van, ha Lily nem is érez irántam semmit? Vagy, ha érez is, de mi lesz akkor, ha megtudja, hogy én vérfarkas vagyok? Futva menekül majd el? Vagy... mi lesz?

Gondolatmenetemből Lily riasztott fel.

- Nem jöttök be? - kérdezte csilingelő hangon. Bellára néztem, aki szintén engem nézett. Most kell elmondanunk Lily-nek - gondoltam. Valószínűleg Bellának is ezen járhatott az agya, mert bólintott, miután én is, majd bementünk a házba.

Mikor beértünk a nappaliba, Bella Lily-hez fordult, majd így szolt:

- Lily beszélnünk kell!
- Miről? - kérdezte szerelmem.
- Ezt inkább négyszemközt, utána, majd közösen is beszélnünk kell veled - nézett itt rám Bella, majd visszafordult barátnőjéhez. Lily értetlenül nézett ránk, de bólintott.

Lily és Bella elvonultak a konyhába, én pedig a nappaliban maradtam. De hála a szuper hallásomnak, minden egyes szót hallottam, még úgy is, hogy suttogtak.

- Lily... mit érzel Seth iránt? - kérdezte csöndesen Bella. Lily-nek először elakadt a lélegzete, majd válaszolt.
- Hát... helyes, meg minden... - tétovázott.
- Bővebben?
- Irtó dögös és már most belezúgtam! Olyan cuki pofija van, és wáá! - mit ne mondjak, ez növelte az egómat.
- Ez remek! Örülök, hogy végre te is megtaláltad a neked valót! - hallottam, hogy mosolyog Bella. Igazán remek barátnők egymásnak! - gondolkodtam. - Na, gyere, mert még Seth is szeretne beszélni veled - komorult el Bells hangja.
- És, ha neki nem is tetszem? - rettent meg Lily.
- Én efelől nem aggódnék! - kuncogott Bella.

Léptek zaja, majd az ajtóban megpillantottam Bellát, mögötte Lily-vel. Rámosolyogtam, mire elakadt a lélegzete, de viszonozta mosolyomat.

- Üljünk inkább le - ajánlotta Bella. Bella, barátnője mellett foglalt helyet, míg én velük szembe. Sokáig egyikünk sem szólalt meg, de aztán Lily kíváncsisága győzött felette, így nem bírta tovább és megszólalt:
- Miről akartatok beszélni velem? - kérdezte édesen.
- Nos... - kezdte Bells. - Lily, tudnod kell valamit. Ha tényleg annyira szereted Seth-et - itt Lily elpirult -, akkor tudnod kell egy-két dolgot. De először is a legfontosabb... Képes vagy Seth mellett leélni az életed hátralévő részét? Titkok között? Bármi áron?
- Ezt nem értem. Mire akartok kiyukadni? - értetlenkedett kedvesem. - És milyen titkok? - riadt meg.
- Kérlek, felelj a kérdéseimre Lily. Ez nagyon fontos!
- Igen, azt hiszem, képes lennék Seth mellett leélni az életemet, titkok között és bármi áron - felelte. Erre meglódult a szívem, Bella pedig elmosolyodott barátnője szavain.
- Akkor itt az ideje, hogy beavassuk a részletekbe is - nézett rám Bella. Megköszörültem a torkom, majd nehezed, de belekezdtem.
- Lily... Tudnod kell, hogy bár még csak most találkoztunk, de én beléd szerettem - erre Lily elpirult. Olyan gyönyörű, mikor elpirul! - Az életemnél is jobban szeretlek és bármi áron megvédenélek, ha arra lenne szükség. Akár még az életem árán is! De... nem vagyok normális ember - folytatta csöndesebben. Szerelmem eddig csendben figyelt, de most közbeszólt.
- Ezt meg, hogy érted?
- Hiszel a mesékben? - válaszoltam kérdéssel. - A vámpíros-vérfarkasos mesékben? - helyesbítettem.
- Ugye... nem azt akarod mondani, hogy...? - csuklott el Lily hangja. Tudtam, hogy ez lesz! Bella bátorítólag megszorította barátnője kezét.
- Én... Vérfarkas vagyok! - fakadtam ki. Ezután néma csönd telepedett a szobára.

Bella, Lily-t nézte, Lily engem, én pedig szintén Lily-t. Vártuk, hogy mit reagál. Most fog kiröhögni és elküldeni a fenébe! Ügyes vagy, Seth! Gratulálok! - veregettem magamat gondolatban hátba.

- Ez... Hogy lehetséges? - kérdezte döbbenten Lily. Hát mégsem röhög ki és küld el melegebb éghajlatra? - döbbentem le.

Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem a vámpír-vérfarkas történetbe.

-... És te vagy a bevésődésem - fejeztem be a történetet.
- Akkor... Cullen-ék vámpírok? - kérdezte. Igen, lkövettem egy apró hibát, mikor leírtam, hogy is néznek ki a vámpírok és vérfarkasok. Gondolok itt többnyire arra, hogy a vámpírok jéghidegek, a farkasok pedig tűzforróak.
- Igen, azok - válaszolt most Bella. - De Edward csak félig az. Ő félvér. Félig ember, félig vámpír. De ez egy másik történet. Szóval... Seth-el maradsz? - tette fel Bella a kérdést.
- Igen! - vágta rá Lily gondolkozás nélkül.

Hatalmas vigyor terült szét a képemen és ezzel Lily sem volt másként. Odaléptem hozzá, ,,felrántottam" a kanapéról és megcsókoltam. Még sosem csókolóztam ezelőtt. És valami leírhatatlan érzés volt! Főleg úgy, hogy Lily-vel, a bevésődésemmel, életem szerelmével csókolóztam legelőször.


Bella szemszöge


Olyan jó volt boldognak látni őket. Ők szerencsések, hogy akadály nékül lehetnek szerelmesek, akadály nélkül lehetnek együtt.

Illedelmesen nem néztem oda, mikor csókolóztak, de nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjam el magam. Eszembe jutott, mikor mi csókolóztunk Edwarddal így. Egyből lehervadt a mosolyom és könnyek gyűltek a szemembe. Nem akartam Lily-ék boldog pillanatát elrontani, ezért gyorsan kitöröltem a könnyeket a szememből.

Aztán a tekintetem az órára tévedt. Fél 3. Már fél 3! Útisten!

- Lily! - kiáltottam fel. Erre szétrebbentek. - Fél 3 van! Késésben vagyunk!
- Úristen! - azonnal elengedte Seth-et, majd engem és a cuccaimat megragadva elkezdett a szobája felé vonszolni

Amint felértünk a szobájába, elkezdte csinálni a sminkemet.

- Meg kell ígérned, hogy senkinek sem mondod el, amit ma megtudtál!
- Persze, hogy nem mondom el senkinek! Még a szüleimnek sem, nyugi!
- Köszönöm! És... Cullen-ékat sem ugye? - kérdeztem félve.
- Bella! Megbízhatsz bennem! Megesküszöm az életemre, hogy senkinek sem mondom el a titkot! - tette a bal kezét a szívére, a jobbat pedig a magasba emelte.
- Köszönöm! - öleltem át.

Lily megcsinálta nekem még a hajamat, majd magának is megcsinálta a sminkjét és a haját, aztán miután felvettük a ruháinkat, s cipőinket siettünk le a lépcsőn. Seth már a lépcső alján várt ránk. Amint meglátott minket, a szája tátva maradt. Bár ez inkább Lily-nek szólhatott.

- Gyönyörű vagy! - suttogta Seth, Lily-nek. Aztán rám nézett. - Bella, te is nagyon elbűvölő vagy! - villantott fel egy mosolyt.
- Köszönjük! - köszöntük meg barátnőmmel.

Elindultunk mind a hárman Natalie-ék háza felé. Pár autó már állt a ház előtt. Csöngettünk és Nat anyukája nyitott ajtót. Úgy volt eltervezve, hogy ez egy meglepetés parti lesz Natalie-nak és mivel ma van a születésnapja, az apukájával elment vásárolni. 4-re volt megbeszélve a vendégekkel, addigra Natalie és az apukája is hazaérnek.

Így is lett. Mikor Nat belépett az ajtón, egyszerre kiáltotta a tömeg, hogy: Meglepetés! Nat nagyon megdöbbent, de örült a meglepetésnek, látszott az arcán. Persze az ajándékosztásban, én és Lily voltunk az elsők.

- Boldog Születésnapot Natalie! - sikítottuk egyszerre Lily-vel és a nyakába ugrottunk.
- Jaj, köszönöm lányok! - hatódott meg Nat.
- Tessék, ezt neked vettük. Közösen vettünk ajándékot Bellával. Nyisd ki! - utasította kedvesen barátnőm. Mikor Nat meglátta a karkötőt, csak még jobban meghatódott.
- Ez gyönyörű! Köszönöm lányok! - adott egy-egy puszit az arcunkra Nat.
- Ez még semmi! Ezt nézd! - mondtam Natalie-nak, majd elővettem a másik kettő karkötőt és a zöldet átnyújtottam Lily-nek. - Mi is vettünk hasonló karkötőt, így ez amolyan Legjobb Barátnők karkötő. Na, mit szólsz? - kíváncsiskodtam.
- Én... Szóhoz sem jutok! Annyira imádlak titeket!
- Mi is Nat, mi is! - nevettünk boldogan Lily-vel.

Miután mindenki odaadta az ajándékát Natalie-nak, elkezdődött a parti. Benyomtak valami pörgős számot, amire mindenki elkezdett táncolni. Nagyon jól volt a buli, mindenki táncolt, ettek, ittak. Még én is táncoltam egy keveset.

Éppen Natalie-val táncoltunk nevetve, mikor megszólalt a telefonom. Alice neve villogott rajta. Azonnal felvettem, de a nagy zajtól semmit sem értettem.

- Várj, Alice! Semmit sem hallok! - üvöltöttem a telefonba. Gyorsan kimentem a kertbe, majd újra beleszóltam a telefonba. - Most már mondhatod!
- Edward felébred!


U.i.: Hosszabb lett, mint a szokásos szerintem, és Edward is felébredt végre! Szóval tessék komizni! Jövőhéten meglepi! Addig is várom a komikat! Köszönöm! :)

Köszönöm nektek!

Sziasztok! :D

Annyira boldog vagyok! Hihetetlen, hogy ma raktam fel a fejit és már is összegyűlt 5 db komment! Olyan jól esnek, amiket írtok! De komolyan!

Név szerint szeretném megköszönni azoknak, akik mindig kommentálnak:

- demon
- Andi
- Kata
- Judit
- zeno
- Gabica
- beLLs-KStew
- névtelenek

Ha valakit kihagytam, attól elnézést kérek és szóljon!

Köszönöm nektek! :) ♥♥♥


U.i.: Ha minden jól megy pénteken jön a kövi feji és Edward is hamarosan visszakerül a képbe! :)

Félvérszerelem - 21. fejezet

Ledermedtem... Nem tudtam felfogni, hogy Shane tényleg megcsókolt. Pedig tényleg megcsókolt. Sőt még most is csókol! Érzem forró ajkait az enyémeken. Nem csókoltam vissza, miért is tettem volna? Shane csókja teljesen más, mint Edwardé. És ekkor, mint villámcsapás derült égből, ért utol a felismerés.

Még is mit csinálok? Hagyom, hogy Shane tovább csókolgasson?! Már rég el kellett volna löknöm! Próbáltam is ellökni, de ő sokkal erősebb volt nálam. Ütöttem a mellkasát, de mintha meg sem érezte volna. Aztán a karmolással próbálkoztam. Ekkor már elengedett végre.

- Még is mit képzelsz te magadról?! - üvöltöttem felé.

- Bella én... sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Kérlek, ne haragudj! - könyörgött.

- Tűnj a szemem elől! Soha többet nem akarlak látni! - sírtam már a végére.

- Bella, kérlek, beszéljük meg!

- Ezen nincs mit megbeszélni! - azzal felrohantam a szobámba és bezárkóztam.

Nem értettem Shane-t. Azt tudtam, hogy tetszem neki, de ő is tisztában van az én érzéseimmel. Én Edwardot szeretem teljes szívemből. Shane-re nem tudnék másként gondolni, mint egy barátra. De már abban is kételkedem, hogy a barátom. Nem akartam most ezen rágódni, ezért beállítottam az ébresztőórámat 12-re és bebújva a paplan alá elaludtam.

12-kor csörgött is az ébresztőórám. Szerencsére most álomtalanul aludtam. Volt még fél órám összekészülődni és elindulni Lily-hez. Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam - mert eddig az otthoni melegítőmben voltam - majd lementem a lépcsőn.

Most jutot eszembe, hogy előző nap a nappaliba raktam le a bulira vásárolt ruhámat és karkötőket - Lily-vel úgy beszéltük meg, nálam lesznek a karkötők a buliig. Természetesen a nappaliban nem voltak ott a cuccok. Volt egy tippem, hol is lehetnek a dolgaim. Apám mindig a lenti gardróbba rakja el az elől hagyott dolgokat. Ahhoz viszont el kellett volna haladnom a konyha előtt, ahol Shane volt. Kénytelen-kelletlen muszáj voltam a gardróbhoz menni.

A konyha előtt elhaladva nem néztem Shane-re, de a szemem sarkából láttam, ahogy szomorúan ül a konyhaasztalnál. Egy pillanatra megsajnáltam, de erősnek kellett lennem. Ő csókolt meg nem én őt!

Miután előszedtem a ruhámat, a cipőmet és a karkötőket a gardróbból, a nappaliba raktam a kanapéra. Már mentem volna fel a szobámba, mikor Shane utánam szólt.

- Felhívtam Seth-et, hogy jöjjön érted - mondta szomorúan. Én csak bólintottam.

Felmentem a szobámba a telefonomért, majd vissza le a nappaliba. Felhúztam a cipőmet, a pulcsimat és a lépcsőre leülve vártam Seth-et. Pár perc után hallottam, hogy Shane jön ki a konyhából.

- Bella, kérlek, beszéljük meg! - suttogta fájdalmasan.

- Nincs mit megbeszélnünk - mondtam ridegen. Erre, mintha ő egy kicsit összerezzent volna.

- Kérlek, Bella! Nem akarom, hogy haragudj rám!

- Erre akkor kellett volna gondolnod, mielőtt megcsókolsz - néztem fel rá.

- Tudom és sajnálom, de... Nincs mentségem - hajtotta le a fejét. - Ne haragudj, kérlek! - suttogta, miközben felnézett rám szomorú szemeivel. Már épp megbocsájtottam volna neki, mikor kinyílt az ajtó és apám lépett be rajta, mögötte Seth-el.

Apám és Seth is megtorpantak. Valószínűleg ők is érezték köztünk a feszültséget. Én hirtelen álltam fel a lépcsőröl, aminek az lett a következménye, hogy megszédültem, és ha Shane nem kap el, akkor elesek. Elmormoltam neki egy köszönöm-öt, majd kikászálódtam a karjai közöl és felkapva a cuccaimat Seth mellé léptem.

- Majd jövök - mondtam apámnak.

- Érezd jól magad! - szólt utánam apa. - Seth! - szólt most a farkas után Jacob, mire a fiú megfordult és bólintott egyet Jacob-nak.

Beültünk a kocsimba, és már hajtottam is Lily-ék felé.

- Ez meg mi volt? - utaltam az előbbi csöndes párbeszédre köztük.

- Semmi - rántotta meg a vállát Seth. Erre csak sóhajtottam egyet.

Az út további része csendben telt el.

- Megérkeztünk - állítottam le a motort barátnőmék háza előtt.

- Szép ház - jegyezte meg Seth.

- Igen, az. És ha látnád belűlről... - elmélkedtem. Mosolyogva emlékeztem vissza, mikor Lily először hívott el magukhoz. - Na, gyere, menjünk.

Kiszálltunk a kocsiból és kivettük a cuccaimat. Megkértem Seth-et, hogy hozza a ruhámat és a cipőmet, mert tudtam, hogy amint Lily meg lát a nyakamba ugrik.

Becsöngettem és vártam... Alig telt el két perc, mikor kinyitódott az ajtó és legjobb barátnőm a nyakamba ugrott. Na, mint mondtam? Seth meg csak nevetett mögöttem.

- Bella! De jó, hogy itt vagy! - sikította a fülembe.

- Én is örülök Lily! - kacagtam. Miután elengedett csak akkor vette észre Seth-et. - Kit hoztál magaddal? - kérdezte kíváncsian.

- Lily, ő itt Seth, Seth, ő itt Lily - mutattam be egymásnak őket.

- Örülök, hogy megismerhetlek! - nyújtott kezet Seth.

Lily ránézett és azon nyomban elakadt a lélegzete. Még én is hallottam, ahogy kihagy egy ütemet a szívverése. Lily nem akaródzott válaszolni, így megböktem. Mintha akkor ébredt volna fel, egy ezer wattos mosollyal nézett Seth-re és a kezét nyújtotta.

- Lily vagyok - mosolygott barátnőm a fiatal fiúra.

- Seth - nyögte ki végre ő is.

Nekem itt valami nagyon furcsa. Még mindig egymás kezét fogták és egymás szemébe néztek. Mind a kettejük egy ezer wattos mosollyal néztek egymásra. Mintha én ott sem lennék. Ránéztem először Seth-re, majd Lily-re. És akkor megértettem. Mind a kettőjüknek csillog a szemük, és mint egy fogyatékos vigyorognak egymásra. Meglengettem a kezemet kettőjük közt, de semmi.

- Hát ez fantasztikus! - csattantam fel. Persze nem felháborodottan, inkább boldogan. - Seth, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle, de ő nem figyelt rám. Kivettem a kezéből a ruhámat meg a cipős dobozomat, leraktam barátnőmék kanapéjára, majd karon fogtam Seth-et és kirángattam az ajtón, mit sem törődve barátnőm felháborodott képével.

- Most meg mi van? - kérdezte Seth, már a ház előtt állva.

- Az van, hogy bevésődtél Lily-be - jelentettem ki nyugodtan.

U.i.: Bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de előbb is hoztam a frisst! Remélem, azért megér pár komit! :) d.