Happy Birthday!

3 évvel ezelőtt, ezen a napon nyitottam meg a blogomat. Happy Birthday My Blog! ♥ Ezúton szeretném megköszönni azt a rengeteg kommentárt mindenkinek, aki írt, és remélem van, aki ezentúl is velem lesz és olvassa tovább a történetemet és kommentál! :)

Félvérszerelem - 52. fejezet

Sziasztok! Sajnálom az egyhetes kihagyást, de nem volt erőm írni. Most viszont hoztam az új fejezetet! :)

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott kommentárokat, nagyon-nagyon jól estek! :) Gee szeretném neked külön megköszönni - ismét - a komit! Nagyon örültem a kritikádnak, mert ebből tanul az ember! :) És valóban az elején még csak tanulgattam az írást, de úgy érzem aztán belejöttem. Az utóbbi időben valóban nem volt annyi időm írni, vizsgáznom is kellett, és lehet, hogy ez meg is látszik az írásomon. De most már megnyugodhat minden kedves olvasóm Belláék visszatértek végleg! ;)

Jó olvasást! :) Puszi, d.

U.i.: Miközben írtam az újratalálkozást ezt a zenét hallgattam. Szerintem illik hozzá! :)


Edward szemszöge

Már este fél 10 van, de Bellát még mindig nem értem el. Ez hihetetlen! Nagyon remélem, hogy csak alszik és azért nem hívott vissza! - gondoltam magamban. Ha valami baja esik, én azt nem élem túl!

Idegesen járkáltam a szobámban fel-alá és már nem tudom hányadszorra próbáltam hívni Bellát. Üzenetet is hagytam neki, de arra sem válaszolt. Megőrülök! Na, jó! Nyugodj meg, Edward! Vegyél mély levegőt és próbáld meg még egyszer felhívni őt! - utasítottam magamat. Megnyomtam a gombot és vártam, hogy kicsöngjön.

A hívott szám jelenleg nem kapcsolható - jött a válasz a telefonból.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltottam fel és mérgemben az ágyra hajítottam a telefonomat.
- Edward! Kérlek, nyugodj meg! - jött be elkínzott arccal a szobámba Jasper.
- Mégis, hogy nyugodjak meg? - kiáltottam rá. - Nem érem utol Bellát!
- Biztos már alszik, ne idegeskedj!
- Hagyj most magamra, kérlek! - dőltem el az ágyon.

Elhiszem, hogy neki is rossz, hogy át kell éreznie, amit én érzek, de nem az ő szerelme van tőle több kilométerre! Bella sosem kapcsolja ki a telefonját. Most mi oka lenne rá? Vagy csak lemerült? - gondolkodtam. És mi van, ha valami baj érte? Vagy, ha bántották?

Már éppen kezdtem volna rosszabbnál rosszabb gondolatokba merülni, mikor meghallottam egy autó zaját. Felkaptam a fejem. Ez nem is akármilyen autó! Hirtelen ért a felismerés, hogy kinek az autóját hallom. Egy szempillantás alatt futottam le a lépcsőn, mikor láttam, hogy apám már az ajtó felé tart, hogy kinyissa azt.

- Ne! - nyögtem elfúlva. Értetlenül nézett rám a családom, de én nem törődtem velük. Feltéptem az ajtót és kiléptem. Nem akartam hinni a szememnek. Tényleg Ő áll előttem? - Bella - suttogtam magam elé.

Mintha csak meghallotta volna, felnézett, egyenesen a szemembe. Istenem! - nyögtem fel magamban. Láttam, amint Szerelmem szemeibe könnyek gyűlnek és boldog mosolyra húzza ajkát. Egy szempillantás alatt előtte termettem és szorosan magamhoz ölelve pörögtem vele, egyszer, majd kétszer. Boldog nevetése csendült fel. Zene volt füleimnek. Olyan régen hallottam már. Letettem, majd mélyen a szemébe nézve, könnyeit törölgetve, boldog mosollyal az arcomon suttogtam el nevét, újra és újra.

- Annyira hiányoztál! - suttogtam, homlokomat az övének döntve.
- Te is nekem, el sem tudod képzelni mennyire!
- Szeretlek! - választ sem várva megcsókoltam.

Annyi idő után végre újra érezhettem ajkai csodás ízét. Egyszerre sóhajtottunk bele a csókba. Annyira hiányzott már! - gondoltam magamba és még szorosabban öleltem magamhoz. Nyelvünk szenvedélyes játékba kezdett egymással, mire belenyögtem a csókba. Szívesen mentem volna még tovább is, de tudtam, hogy ez most nem lehetséges, ezért elváltam Kedvesem csábos ajkaitól.

- Én is szeretlek! - válaszolt korábbi vallomásomra. Megcsókoltam a homlokát és csak ekkor tűnt fel, hogy Jacob is itt van.
- Mr. Black - nyújtottam felé kezemet köszönésként. Nem fogadta el a jobbomat, helyette csak biccentett és elindult a ház felé.

Nem értettem, hogy mi baja lehet, de már megszoktam tőle ezt a viselkedést, úgyhogy nem is törődtem vele. Bella derekát átkarolva mentünk mi is vissza a házhoz. Csak ekkor tűnt fel, hogy az egész családom kint állt. Az arcukon lévő boldog molyos és a gondolataik alapján mindenki örült, hogy Belláék végre hazajöttek, még Rosalie is. Mindenki megölelgette Bellát, Jacobot is köszöntötték, majd bementünk a házba.

- Üljünk le a nappaliba - ajánlotta Esme.
- Oh, nem akarunk sokáig zavarni, sajnálom, hogy ilyen késői órán jöttünk, csak... - kezdett bele Bella.
- Nem zavartok - vágtam rá.
- Jacob, nem akarsz leülni? - kérdezte anyám, Jacob ugyanis az ajtó melletti falnak támaszkodva állt. Furcsa volt a viselkedése, azt hittem, hogy már megbékélt a Bellával való kapcsolatommal. Próbáltam beleolvasni a gondolataiba, de nagyon igyekezett elrejteni előlem.
- Ne kutassa a fejemben! - nézett rám mogorván.
- Sajnálom, én csak... - zavarba jöttem egy pillanatra. Túl feltűnő lettem volna?
- Kértek valamit enni vagy inni? - törte meg a kínos csendet anya.
- Én egy pohár narancslevet elfogadok, ha van - mosolygott Szerelmem.
- Máris hozom - mosolygott vissza szeretetteljesen anyu, Bellára. - Jacob, kérsz valamit?
- Nem, köszönöm - eresztett meg egy félmosolyt ő is. A szüleimmel eddig sem volt semmi baja, apámat tisztelte, ahogyan anyámat is.
- Meséljetek, milyen volt Spanyolország? - kérdezte kedvesen apám.

Bella boldogan kezdett bele a mesélésbe. Elmesélte - amit én már egyszer hallottam -, hogy megismerkedett még a repülőtéren Iannel és Spanyolországban újra összefutottak. Minden szabadidejét vele töltötte, mást ugyanis nem ismert a környéken. Nem mondom, nagyon rosszul esett, hogy egy másik pasiról így beszél Bella, hiába tudom, hogy csak barátként tekint rá. De nem tudhatom, hogy vajon ez az Ian is így tekint-e Bellára. Mi van ha bepróbálkozott nála? Próbáltam mosolyogni, nem feszültnek látszani. Nem tudom, mennyire sikerült, de Bella tovább mesélt.

- És apu megismerkedett Teresával. Nagyon kedves nő, illik apuhoz - mosolygott szeretetteljesen Szerelmem az apjára, aki viszonozta azt. - Van egy unokahúga, ő nevelte fel, a szüleit repülőgép szerencsétlenségben vesztette el.
- Oh, szegény kislány - kapta a szája elé kezét anyám. - Szívesen megismernénk őket, ugye Carlisle?
- Igen - értett egyet apu. - Örülnénk ha találkozhatnánk velük.
- Majd bemutatom őket, öhm... hamarosan - válaszolta Jake.
- Rendben - mosolygott Esme.
- Mond csak, Bella - kezdte Alice. - Milyenek a spanyol ruhaüzletek? - kérdezte izgatottan a pöttöm, mire Rose hevesen bólogatni kezdett, hogy ez őt is érdekli.
- Öhm... Tudjátok, hogy én nem szeretek vásárolni, egy-két boltban voltam csak. De vannak bazárok, igaz, ott nem kapni olyan ruhákat, amilyeneket ti szerettek, de vannak nagyon szép holmik.
- Bella, te Spanyolországban voltál és nem mentél el egy plázába sem? - hitetlenkedett Rose.
- Mit meg nem adnék, ha én is eljutnék oda! - sóhajtott Alice. - De nem mehetünk napra, a plázák meg nincsenek nyitva este! - szomorodott el.
- Sajnálom lányok.
- Későre jár az idő, biztosan nagyon fáradtak vagytok már, és holnap is van nap - állt fel Esme, de Bella közbeszólt.
- Várj, még van egy fontos dolog, amit eddig nem mondtam el - nézett körbe, majd tekintete megállapodott rajtam. - Edward, sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de személyesen szerettem volna közölni veled és őszintén szólva, kicsit féltem is és még most is félek, hogy mit fogsz szólni hozzá.
- Bella, megijesztesz - néztem rá idegesen. - Mit nem mondtál el?

Nem válaszolt, helyette felállt és levette a kabátját. Fel sem tűnt, hogy eddig rajta volt - gondolkodtam el. Amint levette a kabátját, kezével lesimította a ruháját, így kiemelve hasát, ami gömbölyödött.

- Kisbabát várok, Edward - suttogta Szerelmem.


U.i.: Próbáltam kicsit érzelmesebbre írni az újratalálkozást, hát... nem tudom, mennyire sikerült, remélem azért tetszett. Írjátok meg mit gondoltok! :) Köszi és az esetleges hibákért elnézést kérek, később átnézem és javítom, ha kell! :) További szép hetet kívánok nektek! :) Puszi, d.

Félvérszerelem - 51. fejezet

Sziasztok! Köszönöm szépen az előző fejezethez kapott kommenteket! :) Szeretnék egyre reagálni. Gee remélem olvasod ezt a bejegyzésemet is, mert a Te komidra szeretnék válaszolni!

Egyáltalán nem haragudtam meg a komid miatt, sőt örültem neki, hogy leírtad a véleményedet. Elhiszem, hogy az utóbbi pár fejezet unalmasnak/feleslegesnek tűnt, de kellenek az ilyen átvezető részek is, nem lehet mindig pörgős, akció dús a fejezet. Én is olvastam már nem egy olyan történetet - sőt könyvet is! -, ahol úgy gondoltam, hogy felesleges volt X rész ebben a történetben. És amúgy is valahogy be kellett vezetnem az új szereplőket a történetbe. De nyugi, ebben a részben már hazamennek Belláék! ;)

Jó olvasást kívánok a részhez, remélem megint kapok pár komit! :)


Bella szemszöge

A hasam hihetetlenül görcsölt, már az őrület határán voltam. Apa és Tesa is megrémülve és aggódva kérdezgettek, hogy mi van velem, mondjak már valamit, de én csak zokogtam. Nem akartam, hogy baja essen a kicsikémnek. Abba belehalnék!

- Bella, mondj már valamit az Isten szerelmére! - kiabált, de nem hatott rám, csak még rosszabbul éreztem magam. Féltem neki elmondani, hogy terhes vagyok. Kiakadna, tudom nagyon jól. És nem akarom, hogy esetleg megint eltiltson Edwardtól, vagy ami még rosszabb, hogy esetleg megint bántaná Őt.
- Ian... - nyögtem.
- Már felhívtam, azt mondta, amilyen gyorsan csak tud, jön - simogatta a hajamat Jake.
- Bella, kicsim, nyugodj meg - nyugtatott Teresa. - Minden rendben lesz, de most meg kell nyugodnod és elmondanod, hogy mi a baj.
- Nem... - nyöszörögtem. Addig nem akartam elmondani, míg Ian ide nem ér. És, mint egy végszóra Ian berobbant az ajtón.
- Bella! - kiáltott fel ijedten. - Mennyetek ki a szobából! - szólt a többiekre.
- Mi? Nem! Tudni akarom, hogy mi folyik itt! - szólt mérgesen apám. - Bells? - vont kérdőre.
- Apa, kérlek ne akadj ki! - néztem rá könyörgően. - Terhes vagyok Edwardtól!

Kész, kimondtam! Most már utánam az özönvíz! Féltem, hogy mit fog reagálni apám. Az arcán először a döbbenetet lehetett látni, majd fokozatosan, ahogy felfogta, hogy mit mondtam, arca dühös maszkba torzult. Ettől féltem!

- Mi az, hogy terhes vagy attól a vérszívótól? Mégis mikor sikerült összefeküdnöd vele? - kiabált.
- Jacob, azonnal fejezd be! Bellának most nincs erre szűksége! Mennyetek ki, most! - emelte fel a hangját Ian is.
- Nekem, te ne...
- Azt mondtam, hogy most! - állt fel mellőlem Ian és apám elé állt. Jake morogva bár, de kiment Teresáékkal együtt.
- Köszönöm - hálálkodtam.
- Nem tesz semmit, csak kérlek nyugodj meg! Próbálj meg ellazulni - majd felkapott az ölébe és a kanapéra fektetett.

Mellém ült és a fejemet az ölébe vette. Elkezdett valamit dúdolni, miközben a hasamat simogatta. Becsuktam a szemeimet és próbáltam megnyugodni. Mély levegőket vettem, miközben csak a dallamra koncentráltam. Úgy látszik ez hatott, már nem fájt annyira a hasam és szépen fokozatosan el is múlt teljesen a fájdalom.

- Jobb már? - kérdezte Ian.
- Igen. Köszönöm, hogy itt vagy! - karoltam át a derekát, már ahogy tudtam ebben a testhelyzetben.
- Ugye tudod, hogy ez már nem játék és haza kell menned, hogy Carlisle megnézhessen? - nézett rám komolyan.
- Tudom - bólintottam.
- Várj, segítek felülni - nyúlt utánam Ian, mikor látta, hogy mi a szándékom.
- Behívnád a többieket?
- Persze, szólok nekik.

Apám jött be elsőnek, de úgy láttam, már valamelyest megnyugodott. Ian védelmezően elém állt, ami meg kell hagyni nagyon is jól esett. Ilyen biztonságban még csak Edwardnál éreztem magam. Mikor apámnak is feltűnt Ian veselkedése, egyből rámorgott.

- Sosem tudnám bántani a lányomat! - morogta foghegyről.
- Fizikailag talán nem is - feleselt Ian.
- Ian, kérlek! - fogtam meg a kezét és magam mellé húztam a kanapéra.
- Szóval? - nézett rám türelmetlenül apám. - Várom a magyarázatodat!
- Mikor Billy temetését intézted és én Edwardéknál voltam, akkor... akkor történt meg a dolog - pirultam el és a szememet is lesütöttem.
- Szóval kihasznált! - kiáltott fel. - Én megölöm! - teste remegésnek indult és tudtam, ha nem nyugszik meg azonnal, akkor képes és átváltozik.
- Nem! Én is akartam! - pirultam el még jobban. - Sőt... Edward nem akart elsietni semmit, de nekem szűkségem volt rá. Szeretjük egymást, apa! Előbb-utóbb megtörtént volna - néztem a szemébe.
- Felfogtad, hogy az az akármi, ami benned van... Megölhet téged? - sötétült el a szeme.
- Talán ezt nem most kellene megbeszélnetek - szólt közbe Ian, Teresára és Gabrielára pillantva.
- Elmondtam nekik mindent - szólt vissza közönyösen apám.
- Esme is túlélte - tereltem vissza a szót. - Ha Edward időben átváltoztat, akkor...
- Átváltoztat?! - szűrte a fogai között Jake. - Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy egy olyan szörnyeteg legyél, mint ők! Hazamegyünk és Carlisle azonnal kiveszi belőled azt az izét - szólt undorodva.
- Izét? - csordultak ki a könnyeim.
- Már megbocsájts, Jacob, de én is félvér vagyok, és talán nem kéne így beszélned az unokádról - hangsúlyozta ki az utolsó szót Ian. Apám már épp visszavágott volna valamivel, mikor elegem lett.
- Elég legyen! Nem engedem, hogy elvegyétek tőlem a kisbabámat! És ha neked nem tetszik a helyzet, apu, akkor akár itt is maradhatsz Teresáékkal. De én hazamegyek Edwardhoz és boldogok leszünk! - töröltem le a könnyeimet.
- Jacob, tudom, hogy félted Bellát, de talán igaza van. Haza kell mennetek, hogy Carlisle megvizsgálja őt. Talán nem lesz semmi baj, hiszen az elmondottak alapján Edward is félig ember, így nagyobb az esély, hogy több emberi rész lesz a kicsiben is - szólalt meg most először Teresa. Erre még nem is gondoltam. Jobban belegondolva, igaza lehet.
- Gyertek velünk, kérlek! - nézett könyörgően apám Tesára.
- Jake, nekem Gaby érdekeit is néznem kell... - mentegetőzött Tesa.

Látszott apámon a csalódottság, és, hogy nem tudja mihez kezdjen. Tudtam, hogy nehéz neki döntenie, hogy kivel maradjon, de most nem sajnálhattam meg. Én már éppen eleget áldoztam miatta! Én hazamegyek, vele, vagy nélküle. De ekkor olyan dolog történt, amire nem gondoltam volna.

- Tesa, talán megnézhetnénk Forksot és La Pusht - szólalt meg Gaby. Mindenki csodálkozva nézett rá, mire egyből visszavette az "engem-nem-érdekel-más-problémája" maszkot és gyorsan hozzáfűzte. - Talán lesz egy jó kis családi perpatvar - rántotta meg unottan a vállát. Hihetetlenül hálás voltam most neki ezért és melegen rámosolyogtam, amit félszegen viszonzott.
- Tényleg ezt akarod, Gaby? - kérdezte meglepődve Tesa.
- Hát... Annyira rossz csak nem lehet, és pár hetet kibírok. Ha meg nem tetszik, úgyis haza jövök! - húzta fel az orrát.
- Rendben van! Akkor megyünk - nézett Teresa apámra, mire megcsókolta őt.
- Ian, ugye te is velünk jössz? - kérdeztem reménykedve.
- Sajnálom Kislány, de még van pár elintéznivalóm itt. De utánatok repülök, ígérem! Meg kell ismernem ezt azt Edwardot! - kacsintott rám.
- Kislány? - nevettem. Csak megrántotta a vállát és velem nevetett. - Remélem minél hamarabb utánunk tudsz jönni - öleltem meg.

~*~*~*~*~

Már minden ruhámat bepakoltam, már csak a pipere cuccomat kellett összekészítenem, mikor megakadt a szemem valamin. A nyakláncom, amit még Edwardtól kaptam. Már teljesen el is felejtettem, és persze egyből bűntudat öntött el. Felraktam a nyakláncomat, gyorsan összepakoltam a fürdőszobában is és már mentem is a nappaliba.

~*~*~*~*~

Már a reptéren ültünk és vártuk, hogy szólítsák a mi járatunkat. Persze a pisilhetnék is rám jött.

- Azonnal jövök, ki kell mennem a mosdóba - szóltam apáméknak.
- Várj, veled megyek! - állt fel Gaby. Nem kicsit lepődtem meg, de bólintottam.

Nem beszéltünk egymással, mikor is dolgom végeztével, hirtelen megszólaltam.

- Köszönöm Gaby - mondtam csöndesen.
- Nem miattad tettem - nézett rám. Valahogy sejtettem. - Teresának már rég kijár egy kis boldogság és mindig csak az én érdekemet nézte, nem hagyhattam, hogy most is elszúrja a boldogságát. És megmondtam, ha nem tetszik a hely, én visszajövök.
- Én azért hálás vagyok neked - és hirtelen felindulásból megöleltem őt, de pár másodpercnél tovább nem tartott az egész. Ő is eléggé meglepődött tettemen.

~*~*~*~*~

Már a gépen ültünk, mikor eszembe jutott, hogy ma Edwardon volt a sor, hogy felhívjon, de ez teljesen kiment a fejemből. Megnéztem a telefonomat és 10 nem fogadott hívást és 4 üzenetet jelzett ki. Sajnos már nem tudtam őt visszahívni és az SMS-eket sem tudtam megnézni, mert felszálláshoz készülődtünk, így ki kellett kapcsolnom a telefont.

- Ezt a nyakláncot itt vetted? - kérdezte hirtelen apám. Felkaptam a fejemet és kíváncsi tekintetébe néztem.
- Nem - érintettem meg a kis medált. - Edwardtól kaptam.
- Eddig még nem láttam rajtad - jegyezte meg.
- Egyszer levettem és teljesen megfeledkeztem róla. Pakolás közben akadt a kezembe.
- Szép - jegyezte meg, majd elfordította tekintetét.

~*~*~*~*~

Végre hazaértünk. Otthon mindenki örült nekünk és már szervezték is a tábortüzet a megérkezésünkre. Én is örültem, hogy végre itthon lehetek, ismerősök, barátok társaságában. Apámmal úgy döntöttünk, hogy Teresát és Gabrielát egyelőre még nem mutatjuk be Cullenéknek. Először a baba témát kell megoldanunk. Nem értettem, mit kell ezen megoldani. Én már döntöttem, megtartom és kész! Már a földes úton jártunk apámmal, mikor eszembe jutott valami.

- Apa kérlek, ne gondolj a terhességemre! Én szeretném elmondani Edwardnak - néztem rá kérlelőn.
- Rendben, bár nehéz lesz eltitkolnom, hogy miért is akarom kiherélni azt a... - de elhallgatott, mivel csúnyán néztem rá. - Jól van, jól van! Majd odafigyelek a gondolataimra.
- Köszönöm.

És ebben a pillanatban megálltunk a Cullen ház előtt.


U.i.: Nos, ez jóval hosszabb lett, mint a megszokott, remélem örültök! :) A következő fejezet Edward szemszögéből indul. :) További szép hetet kívánok nektek! :) Puszi, d.

Félvérszerelem - 50. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam új részt, nem így terveztem, de az elmúlt hetem nem volt egy könnyű hét. A lényeg, hogy most itt vagyok a frissel! :) Jó olvasást! Pusz, d.

U.i.: Az oldal sávban megváltoztattam Gabriela fényképét. Most néztem a Vámpírnaplókat és valahogy Caroline Forbes-t jobban beletudom képzelni ebbe a szerepbe, szóval lecseréltem a képet.

Bella szemszöge

Apával úgy döntöttünk gyalog megyünk Teresáékhoz. Már egy ideje csöndben sétáltunk, mikor apám megszólalt.

- Bells, szeretném, ha kedves lennél Gabriellához. Nem tudom, milyen a személyisége, de szeretném, ha nyitott lennél felé - nézett rám.
- Persze, apu. Jó kislány leszek! - néztem rá angyalian, mire elnevette magát.

Nem tudtam, hogyan hozzam fel apámnak a témát, miszerint szeretnék már hazamenni. Tesáék háza sem volt már messze, így úgy döntöttem egyszerűen csak kinyögöm.

- Apa, szeretnék már hazamenni - néztem rá a szemem sarkából. Egy pillanatra ledöbbent és megállt menet közben, de aztán újra elindult. Nem nézett rám.
- Tudom, hogy hiányzik neked Edward és ezt meg is értem - nézett rám. - Sajnálom, hogy olyan kegyetlen voltam veletek. Csak most jöttem rá, mikor megismertem Teresát, hogy hogyan is érezhetsz Edward iránt. Sajnálom, hogy elrángattalak ide, de akkor úgy éreztem így helyes. Ha tehetném visszaforgatnám az időt és az egészet előröl kezdeném - meglepett apám vallomása, de csöndben hallgattam. - Annyira sajnálom Bella, hogy így viselkedtem. És köszönöm, hogy eljöttél velem ide. Még nem beszéltem Teresával erről a költözéses dologról. De te mit szólnál, ha esetleg velünk lakna La Push-ban? - nézett rám.
- Apa, én... Nem is tudom, mit mondjak. Ez a vallomásod... - nem találtam a szavakat.
- Nem kell mondanod semmit, Bells. Csak kérlek, ne haragudj rám. Edwardtól is elnézést fogok kérni. És áldásomat adom a kapcsolatotokra. De azért ne túlozzunk! - nézett rám szigorúan. - Ha csak egyszer is meg mer bántani, vagy valamit csinál veled, nem kímélem meg az életét!
- Köszönöm, nem haragszom rád, és ne aggódj. Edward szeret engem, sosem bántana - öleltem meg. - És örülnék, ha Teresa velünk lakna. Ha te boldog vagy vele, akkor részemről rendben. És lesz egy nővérem is! - nevettem. - Mindig is akartam egy idősebb testvért, igaz mindig is egy bátyót szerettem volna, de azt hiszem a farkasokkal is beérem. Ők nagyon jól betöltik ezt a szerepet. Tényleg Gabriela fiatalabb vagy idősebb nálam?
- Nem tudom, de majd most megtudjuk. És majd vacsora közben esetleg felhozhatom Teresáéknak ezt a költözés témát. Csak reménykedem benne, hogy beleegyeznek, hogy odaköltöznek hozzánk.

Időközben megérkeztünk. Tesa nyitott ajtót és egy forró csókban köszöntötték egymást apámmal. Örültem, hogy végre apám is boldog. Mikor elszakadtam egymástól, Tesa engem is megölelt és beljebb invitált minket. Még sosem jártam Teresáéknál. Nagyon családias kis házikó. Van egy tágas nappalija, egy kisebb konyhája, két hálószoba és a fürdő. Olyan kis otthonos. Én is ilyet szeretnék majd Edwarddal. Nem túl nagyot, de legalább családias legyen. Már nagyon várom, hogy elmondhassam Edwardnak a hírt, hogy kisbabánk lesz.

- Üljetek csak le, azonnal szólok Gabynak és máris tálalok.
- Kíváncsi vagyok, milyen Gabriela - suttogta nekem apám.
- Én is.

Kinyílt az egyik ajtó és kilépett rajta először Teresa, majd mögötte egy szőke hajú lány. Első ránézésre idősebbnek mondanám, mint amennyi én vagyok. Apámmal együtt felálltunk bemutatkozni.

- Jake, Bella, ő itt Gabriela az unokahúgom. Gaby, ő itt Jacob Black a szerelmem - mosolygott apura Tesa. - Ő pedig a lánya Isabella Black.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Gabriela - nyújtott kezet apu. A lány kissé vonakodva, de elfogadta.
- Én is.
- Szia, Isabella vagyok, de szólíts csak Bellának. Azt jobban szeretem - nyújtottam én is kezet felé.
- Gaby - rázta meg a jobbomat.
- Üljetek le, Gabyval azonnal tálalunk - mosolygott ránk Teresa.

Úgy tettünk, ahogy Teresa mondta. Elsőre elég furcsának tűnik ez a lány. Kinézete alapján szeleburdinak, vadócnak, szeszélyesnek gondolnám, aki hamar felkapja a vizet, de az előbb mégis olyan csendes, visszahúzódó volt. Vajon melyik az igazi énje?

Teresa és Gabriela tálalták a vacsorát. Az elején kicsit nehézkesen ment a beszélgetés. Én próbáltam beszélgetni Gabyval, de ő nagyon szűkszavú volt. Azt viszont megtudtam, hogy 1 évvel fiatalabb nálam, most töltötte be nemrég a 17. életévét, míg én ugye szeptemberben a 18-at fogom. Apu is próbált vele beszélgetni, de nem jutott többre vele, mint én. De aztán Gaby is végre feltett egy kérdést számomra. Egy elég kényes témával kapcsolatosat.

- Bella van barátod? - kérdezte egy falat után. Azt hittem félrenyelem az üdítőmet, amit éppen ittam.
- Igen van. És neked? - kérdeztem udvariasan.
- Csak volt. 1 hónapja szakítottunk - mondta közönyösen.
- Oh, sajnálom - mondtam. Nem értettem, hogy tud így beszélni a volt barátjáról. Talán nem szerette őt, hogy ilyen közönyös? - megráztam a fejemet, csak azzal nem számoltam, hogy ezt Gaby szóváteszi.
- Valami baj van, Bella? - kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.
- Nem, nincs - magyarázkodtam rögtön, mire felhúzta a szemöldökét. - Csak nem értem, hogy tudsz ilyen könnyen beszélni erről, hiszen nemrég szakítottatok - néztem rá érdeklődve.
- Nem bánom, hogy vége van, amúgy sem szerettem igazán, csak jó volt vele lenni. Tudod, hogy van ez... A pasik jönnek mennek - magyarázta. Teljesen elképedtem. Ha nem szerette, akkor mégis mért volt vele? Mért játszott szerencsétlen sráccal?
- Nos, én nem így gondolom, de nem vagyunk egyformák - mosolyogtam rá halványan.
- Miért, neked nem volt a mostani barátodon kívül senkid?
- Nem. És nem is lesz. Nekem Edward az igazi.
- Honnan tudod? Ha ő az első barátod, akkor nincs viszonyítási alapod. Ki tudja, lehet, hogy valaki más még boldogabbá tenne. Nem tudhatod rögtön az első barátodnál, hogy ő lesz életed nagy szerelme. Ha már itt tartunk, mit szólt a barátod, ahhoz, hogy otthagytad őt? És gondolod, hogy nem csalt meg ezalatt az idő alatt? Ugyan már! Ő is csak pasiból van!
- Ehhez semmi közöd nincs, és biztos vagyok benne, hogy nem csalt meg! - néztem rá mérgesen. Kezdett kihozni a sodromból. - Szerintem ezt a témát inkább hagyjuk - vágtam egy újabb falat húst. Kicsit erőteljesebben szúrtam bele a villát, mint szerettem volna. Teresa is megszidta Gabriellát és ezek után szerencsére nem kötözködött tovább.

Már a desszertnél jártunk, mikor apu felhozta a kényes témát.

- Khm... - köszörülte meg a torkát, hogy rá figyeljünk. - Szóval, Teresa... Mi Bellával hamarosan haza fogunk menni és arra gondoltam, gondoltunk Bellával, hogy ha gondoljátok, akkor odaköltözhetnétek hozzánk. Tudom, hogy ezt most így hirtelen nem lehet eldönteni, de nagyon szeretlek és szeretném, ha összeköltöznénk, mert én nem csak egy nyári kalandot akartam veled.

Teresa és Gabriela is döbbenten nézett apámra. Ebből baj lesz - gondoltam magamba és nem is tévedtem sokat.

- Jake ez... - kezdte Tesa, de Gaby közbe szólt.
- Nem! Én ugyan el nem költözök innen! Nem fogok egy esős kis helyre menni, nem fogom itt hagyni a napsütést, a tengerpartot egy esős helyért! - kelt ki magából Gabriela.
- Gaby, nyugodj meg kérlek! - kérlelte Teresa.
- Nem nyugszom meg! - pattant fel a székéről. - Azt ne mondd, hogy te szívesen mennél egy olyan kis eldugott helyre! Tesa, a mi életünk itt van és nem hagyom itt a barátaimat sem!
- Gabriela, higgadj le! Még nem mondtam igent az ajánlatra! - emelte fel a hangját Teresa.
- Tesa, én sajnálom, nem kellett volna felhoznom ezt a témát, csak Bella is már haza akar menni Edwardhoz és nekem is ideje visszatérnem, nagyon jól tudod, hogy miért - magyarázkodott apám. Ezek szerint elég alaposan beavatta Teresát a farkasos dolgaiba.
- Ó, hát persze! A drága Bellának hiányzik a pasija, nincs aki jól megdugja őt! Hát ez engem egyáltalán nem érdekel! Az én problémám sem érdekel másokat! Mennyetek csak haza nyugodtan és akkor ti is élhetitek tovább az életeteket és mi is! - kiabált Gaby. Erre már én is felkaptam a vizet.
- Hogy mondhatsz ilyet? Fogalmad sincs, hogy mi van köztem és Edward között! - ziháltam. Tudtam, hogy nem kéne ennyire felkapnom a vizet, mert nem tesz jót a stressz a kicsinek sem, de nem tudtam visszafogni magam és éreztem, hogy a hasam elkezd görcsölni.

Egy éles sikoly hagyta el az ajkaimat, majd visszarogytam a székre, miközben a hasamra szorítottam a kezemet. Ne! - gondoltam. Csak a babának ne essen baja! - könyörögtem.

- Bells!? Mi van veled? Hallod? Mondj már valamit! - rázogatott apám, de én csak összegörnyedve zokogtam. Nem akartam, hogy bármi baja legyen a kicsikémnek! Én azt nem élem túl!
- Csak... hívd ide Iant, kérlek! - nyöszörögtem. Most ő az egyetlen, aki ebben a helyzetben segíteni tud nekem.


U.i.: Köszönöm az előző fejezethez kapott 2 kommentet! :) Igyekszem a következővel, de nem ígérek semmit! :) Szép hetet nektek! :) Puszi, d.

Happy Birthday!

Boldog Születésnapot a Kedvenc Vámpírunknak, Edward Cullennek! :) Happy Birthday Edward! ♥

Félvérszerelem - 49. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, jó olvasást! A kommenteket pedig köszönöm az előző fejihez! :) Puszi, d.

Jacob szemszöge

Hihetetlen mennyi mindenen mentünk keresztül Bellával együtt pár hónap alatt. Mikor apám meghalt, úgy éreztem ennél nyomoróságosabb életem már nem is lehetne. Persze ott volt nekem Bella, de egyszer ő is felnő és kirepül a fészekből. És már abba is kezdtem belenyugodni, hogy ezt Edwarddal együtt teszi majd meg. Eleinte jobban örültem volna neki, ha egy normális kapcsolata lett volna egy emberrel, de jobban belegondolva, Edward mégiscsak jobban meg tudja védeni Bellát, mint egy ember.

Azt sem gondoltam volna, hogy ha egyszer elhagyom az otthonomat, akkor rám talál a szerelem. És mégis megtörtént. Amint megláttam Teresat, tudtam, hogy első látásra szerelem volt. Nem bevésődés, hiszen azt a farkasok csak egyszer élik meg, mégis amit Tesa iránt éreztem, nagyon közel volt a bevésődéshez. Bármit megadnék neki, amit csak kér. Nagyon szeretem őt, még ha ez így kimondva nyálasan is hangzik. És Ő is szeret engem, tudom, érzem. Ha el kéne hagynom... Nem élném túl. Most már tudom, hogy Bella és Edward mit éreznek egymás iránt, és iszonyatosan szégyellem magam azok miatt a dolgok miatt, amit ellenük tettem és, hogy nem engedtem, hogy együtt legyenek.

Délután 5 óra és mára végeztem a munkával. Amint kiléptem a munkahelyemről meglepődtem. Teresa várt rám egy édes mosollyal az ajkain. Egyből odamentem hozzá, a karjaimba zártam és édesen megcsókoltam.

- Szia! - köszöntem neki, miután elváltunk egymástól.
- Szia! - sóhajtotta. Imádtam, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Hogy-hogy itt vagy? - kulcsoltam össze kezünket és elindultunk a szálloda felé, ahol Bellával megszálltunk.
- Igazából... Mondanom kell valamit - nem nézett rám.
- Megijesztesz Tesa! Mi a baj? - álltam meg.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek és most éreztem úgy, hogy elmondhatok valamit, illetve bemutathatok neked és Bellának valakit.
- Kiről van szó? - kérdeztem kíváncsian.
- Kérlek, ne haragudj rám, amiért eddig titkoltam előled őt, de már annyiszor csalódtam a férfiakban, hogy nem akartam egyből bemutatni őt nektek. Úgy gondoltam előbb jobban meg kéne ismernünk egymást. Most már tudom, hogy nem csak egy nyári kis kaland voltam számodra, így ma szeretném bemutatni nektek az unokahúgomat.
- Szívesen megismerném őt! - mosolyogtam rá. Megértettem az aggályait és nem is hibáztattam érte. - Veled él?
- Igen. Tudod a nővérem és a férje repülőgép szerencsétlenségben meghaltak. Gabriela akkor velem volt, hála Istennek, így ő életben maradt. A nevemre vettem és én neveltem fel. Alig volt szegénykém 5 éves - suttogta.
- Sajnálom Kicsim! - szorítottam magamhoz.
- Szóval, ma 7-kor nálam egy vacsora? - próbálta kipislogni a könnyeit. Tudtam, milyen nehéz lehet még most is neki. Én nemrég vesztettem el az édesapámat, még most is fáj belegondolnom, hogy már nincs többé.
- Rendben! Szólok Bellának, hogy ne csináljon programot.
- Köszönöm! - csókolt meg, majd tovább sétáltunk.

Bella szemszöge

Iannel még egy kicsit maradtunk a parton, de aztán lassan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk visszafelé. Ian hihetetlenül jó társaság, mindig megnevettet, ha szomorú vagyok, és mégis komoly dolgokról is tudunk beszélgetni.

- Köszi, hogy ma is elszórakoztattál! Jól éreztem magam! - öleltem meg a szálloda előtt.
- Ne viccelj már! Örömmel töltöm veled a szabadidőmet és én is jól éreztem magam veled - nyomott egy puszit az arcomra, majd elköszöntünk egymástól.

Végre itthon! - sóhajtottam fel, ahogy leültem a kanapéra. Hiába vagyok 1 hónapos terhes, kimerít. Ez nem az a szokványos terhesség és félek, hogy előbb utóbb apámnak is fel fog tűnni, hogy kerekedik a hasam. Még csak 1 hónapos terhes vagyok de már észrevehető a hasam. Csodálkozom is, hogy apámnak eddig nem tűnt fel. Igaz, hogy mostanában olyan ruhákat vettem, amik eltakarják a hasamat, de ez már lassan nem fog segíteni rajtam. Haza kell mennünk - futott át az agyamon. És ebben a pillanatban lépett be a szobába apám.

- Szia Bells! - köszönt.
- Szia! - rendeztem el azonnal a ruhámat. Még csak véletlenül sem akartam, hogy meglássa gömbölyödő hasamat.
- Remélem nem csináltál estére programot, Tesa ugyanis áthívott vacsorázni. Szeretné bemutatni az unokahúgát.
- Nincs programom mára - válaszoltam.
- Nagyszerű, akkor öltözködj 7-re vár minket!
- Rendben, de előtte szeretnék lezuhanyozni és Edwardot is fel kell hívnom még.
- Rendben. Szeretnél előbb zuhanyozni, vagy amíg én zuhanyzom felhívod Edwardot? - kérdezte.
- Menny csak, addig beszélek vele.
- Oké - és már ment is a fürdőbe.

Bementem a szobámba és tárcsáztam Szerelmemet. Sokára vette fel, pedig általában az első csöngésre fel szokta venni.

- Bella? - lepődött meg.
- Szia! - mosolyogtam, bár Ő ezt nem látta.
- Hogy-hogy ilyen korán hívsz? Valami baj van? - aggódott egyből.
- Nincs semmi baj, csak este nem leszek itthon. Teresa meghívott magához vacsorázni.
- Értem... - sóhajtottam. - Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól vagyok. De veled mi a helyzet? Olyan sokára vetted fel a telefont! - panaszkodtam.
- Ne haragudj, Kicsim, csak vadászni voltunk és most értünk haza.
- Fogadjunk, hogy hegyi oroszlánt ettél! - nevettem.
- Eltaláltad! - nevetett Ő is. Olyan régen hallottam már nevetni. Jól esett hallani felszabadult hangját. - Bella - komorult el hirtelen. - Mikor... Mikor tervezitek, hogy hazajöttök? - kérdezte zavartan. Sóhajtottam.
- Nem tudom, Edward. Én legszívesebben már most repülőre ülnék és mennék. De erről nem beszéltem még apával. Még ma beszélek vele! - ígértem.
- Nagyon hiányzol! - suttogta.
- Te is nekem, Szerelmem! - a fenébe, már megint a sírás határán vagyok! A terhesség teljesen megbolygatja az érzelmeimet.
- Bells, szabad a fürdő! - kiabált apám.
- Mennem kell - sóhajtottam szomorúan.
- Igen, hallottam... Szeretlek és nagyon vigyázz magadra!
- Úgy lesz, én is nagyon szeretlek! - majd letettük a telefont, én pedig a fürdőbe mentem készülődni.

U.i.: Remélem tetszett! Ezután egy kicsit még bekavarok a történetbe és meglátjuk, hogy Bellára, hogyan lesz ez hatással és, hogy mikor mennek haza... vagy egyáltalán haza mennek-e? :D Igyekszem a következővel, de nem szeretnék ígérgetni, szóval még nem tudom mikor jön a kövi rész! :) Legyen szép hetetek és kitartás! Utolsó hét! :D Puszi, d.

Életjel

Sziasztok!

A vizsgáimat ezennel letudtam! :D Bár az eredményt még nem tudom... :\ A szóbelim elég jól sikerült, az írásbeli, nos... hát majd meglátjuk mi lesz :D Jó hír, hogy ha befejezem a fejezetet, akkor már hétvégén olvashatjátok is! :) Remélem azért van, aki örül ennek! :)
Addig további szép hetet! :)

Puszi, d.