Félvérszerelem - 49. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, jó olvasást! A kommenteket pedig köszönöm az előző fejihez! :) Puszi, d.

Jacob szemszöge

Hihetetlen mennyi mindenen mentünk keresztül Bellával együtt pár hónap alatt. Mikor apám meghalt, úgy éreztem ennél nyomoróságosabb életem már nem is lehetne. Persze ott volt nekem Bella, de egyszer ő is felnő és kirepül a fészekből. És már abba is kezdtem belenyugodni, hogy ezt Edwarddal együtt teszi majd meg. Eleinte jobban örültem volna neki, ha egy normális kapcsolata lett volna egy emberrel, de jobban belegondolva, Edward mégiscsak jobban meg tudja védeni Bellát, mint egy ember.

Azt sem gondoltam volna, hogy ha egyszer elhagyom az otthonomat, akkor rám talál a szerelem. És mégis megtörtént. Amint megláttam Teresat, tudtam, hogy első látásra szerelem volt. Nem bevésődés, hiszen azt a farkasok csak egyszer élik meg, mégis amit Tesa iránt éreztem, nagyon közel volt a bevésődéshez. Bármit megadnék neki, amit csak kér. Nagyon szeretem őt, még ha ez így kimondva nyálasan is hangzik. És Ő is szeret engem, tudom, érzem. Ha el kéne hagynom... Nem élném túl. Most már tudom, hogy Bella és Edward mit éreznek egymás iránt, és iszonyatosan szégyellem magam azok miatt a dolgok miatt, amit ellenük tettem és, hogy nem engedtem, hogy együtt legyenek.

Délután 5 óra és mára végeztem a munkával. Amint kiléptem a munkahelyemről meglepődtem. Teresa várt rám egy édes mosollyal az ajkain. Egyből odamentem hozzá, a karjaimba zártam és édesen megcsókoltam.

- Szia! - köszöntem neki, miután elváltunk egymástól.
- Szia! - sóhajtotta. Imádtam, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Hogy-hogy itt vagy? - kulcsoltam össze kezünket és elindultunk a szálloda felé, ahol Bellával megszálltunk.
- Igazából... Mondanom kell valamit - nem nézett rám.
- Megijesztesz Tesa! Mi a baj? - álltam meg.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek és most éreztem úgy, hogy elmondhatok valamit, illetve bemutathatok neked és Bellának valakit.
- Kiről van szó? - kérdeztem kíváncsian.
- Kérlek, ne haragudj rám, amiért eddig titkoltam előled őt, de már annyiszor csalódtam a férfiakban, hogy nem akartam egyből bemutatni őt nektek. Úgy gondoltam előbb jobban meg kéne ismernünk egymást. Most már tudom, hogy nem csak egy nyári kis kaland voltam számodra, így ma szeretném bemutatni nektek az unokahúgomat.
- Szívesen megismerném őt! - mosolyogtam rá. Megértettem az aggályait és nem is hibáztattam érte. - Veled él?
- Igen. Tudod a nővérem és a férje repülőgép szerencsétlenségben meghaltak. Gabriela akkor velem volt, hála Istennek, így ő életben maradt. A nevemre vettem és én neveltem fel. Alig volt szegénykém 5 éves - suttogta.
- Sajnálom Kicsim! - szorítottam magamhoz.
- Szóval, ma 7-kor nálam egy vacsora? - próbálta kipislogni a könnyeit. Tudtam, milyen nehéz lehet még most is neki. Én nemrég vesztettem el az édesapámat, még most is fáj belegondolnom, hogy már nincs többé.
- Rendben! Szólok Bellának, hogy ne csináljon programot.
- Köszönöm! - csókolt meg, majd tovább sétáltunk.

Bella szemszöge

Iannel még egy kicsit maradtunk a parton, de aztán lassan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk visszafelé. Ian hihetetlenül jó társaság, mindig megnevettet, ha szomorú vagyok, és mégis komoly dolgokról is tudunk beszélgetni.

- Köszi, hogy ma is elszórakoztattál! Jól éreztem magam! - öleltem meg a szálloda előtt.
- Ne viccelj már! Örömmel töltöm veled a szabadidőmet és én is jól éreztem magam veled - nyomott egy puszit az arcomra, majd elköszöntünk egymástól.

Végre itthon! - sóhajtottam fel, ahogy leültem a kanapéra. Hiába vagyok 1 hónapos terhes, kimerít. Ez nem az a szokványos terhesség és félek, hogy előbb utóbb apámnak is fel fog tűnni, hogy kerekedik a hasam. Még csak 1 hónapos terhes vagyok de már észrevehető a hasam. Csodálkozom is, hogy apámnak eddig nem tűnt fel. Igaz, hogy mostanában olyan ruhákat vettem, amik eltakarják a hasamat, de ez már lassan nem fog segíteni rajtam. Haza kell mennünk - futott át az agyamon. És ebben a pillanatban lépett be a szobába apám.

- Szia Bells! - köszönt.
- Szia! - rendeztem el azonnal a ruhámat. Még csak véletlenül sem akartam, hogy meglássa gömbölyödő hasamat.
- Remélem nem csináltál estére programot, Tesa ugyanis áthívott vacsorázni. Szeretné bemutatni az unokahúgát.
- Nincs programom mára - válaszoltam.
- Nagyszerű, akkor öltözködj 7-re vár minket!
- Rendben, de előtte szeretnék lezuhanyozni és Edwardot is fel kell hívnom még.
- Rendben. Szeretnél előbb zuhanyozni, vagy amíg én zuhanyzom felhívod Edwardot? - kérdezte.
- Menny csak, addig beszélek vele.
- Oké - és már ment is a fürdőbe.

Bementem a szobámba és tárcsáztam Szerelmemet. Sokára vette fel, pedig általában az első csöngésre fel szokta venni.

- Bella? - lepődött meg.
- Szia! - mosolyogtam, bár Ő ezt nem látta.
- Hogy-hogy ilyen korán hívsz? Valami baj van? - aggódott egyből.
- Nincs semmi baj, csak este nem leszek itthon. Teresa meghívott magához vacsorázni.
- Értem... - sóhajtottam. - Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól vagyok. De veled mi a helyzet? Olyan sokára vetted fel a telefont! - panaszkodtam.
- Ne haragudj, Kicsim, csak vadászni voltunk és most értünk haza.
- Fogadjunk, hogy hegyi oroszlánt ettél! - nevettem.
- Eltaláltad! - nevetett Ő is. Olyan régen hallottam már nevetni. Jól esett hallani felszabadult hangját. - Bella - komorult el hirtelen. - Mikor... Mikor tervezitek, hogy hazajöttök? - kérdezte zavartan. Sóhajtottam.
- Nem tudom, Edward. Én legszívesebben már most repülőre ülnék és mennék. De erről nem beszéltem még apával. Még ma beszélek vele! - ígértem.
- Nagyon hiányzol! - suttogta.
- Te is nekem, Szerelmem! - a fenébe, már megint a sírás határán vagyok! A terhesség teljesen megbolygatja az érzelmeimet.
- Bells, szabad a fürdő! - kiabált apám.
- Mennem kell - sóhajtottam szomorúan.
- Igen, hallottam... Szeretlek és nagyon vigyázz magadra!
- Úgy lesz, én is nagyon szeretlek! - majd letettük a telefont, én pedig a fürdőbe mentem készülődni.

U.i.: Remélem tetszett! Ezután egy kicsit még bekavarok a történetbe és meglátjuk, hogy Bellára, hogyan lesz ez hatással és, hogy mikor mennek haza... vagy egyáltalán haza mennek-e? :D Igyekszem a következővel, de nem szeretnék ígérgetni, szóval még nem tudom mikor jön a kövi rész! :) Legyen szép hetetek és kitartás! Utolsó hét! :D Puszi, d.