Félvérszerelem - 50. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam új részt, nem így terveztem, de az elmúlt hetem nem volt egy könnyű hét. A lényeg, hogy most itt vagyok a frissel! :) Jó olvasást! Pusz, d.

U.i.: Az oldal sávban megváltoztattam Gabriela fényképét. Most néztem a Vámpírnaplókat és valahogy Caroline Forbes-t jobban beletudom képzelni ebbe a szerepbe, szóval lecseréltem a képet.

Bella szemszöge

Apával úgy döntöttünk gyalog megyünk Teresáékhoz. Már egy ideje csöndben sétáltunk, mikor apám megszólalt.

- Bells, szeretném, ha kedves lennél Gabriellához. Nem tudom, milyen a személyisége, de szeretném, ha nyitott lennél felé - nézett rám.
- Persze, apu. Jó kislány leszek! - néztem rá angyalian, mire elnevette magát.

Nem tudtam, hogyan hozzam fel apámnak a témát, miszerint szeretnék már hazamenni. Tesáék háza sem volt már messze, így úgy döntöttem egyszerűen csak kinyögöm.

- Apa, szeretnék már hazamenni - néztem rá a szemem sarkából. Egy pillanatra ledöbbent és megállt menet közben, de aztán újra elindult. Nem nézett rám.
- Tudom, hogy hiányzik neked Edward és ezt meg is értem - nézett rám. - Sajnálom, hogy olyan kegyetlen voltam veletek. Csak most jöttem rá, mikor megismertem Teresát, hogy hogyan is érezhetsz Edward iránt. Sajnálom, hogy elrángattalak ide, de akkor úgy éreztem így helyes. Ha tehetném visszaforgatnám az időt és az egészet előröl kezdeném - meglepett apám vallomása, de csöndben hallgattam. - Annyira sajnálom Bella, hogy így viselkedtem. És köszönöm, hogy eljöttél velem ide. Még nem beszéltem Teresával erről a költözéses dologról. De te mit szólnál, ha esetleg velünk lakna La Push-ban? - nézett rám.
- Apa, én... Nem is tudom, mit mondjak. Ez a vallomásod... - nem találtam a szavakat.
- Nem kell mondanod semmit, Bells. Csak kérlek, ne haragudj rám. Edwardtól is elnézést fogok kérni. És áldásomat adom a kapcsolatotokra. De azért ne túlozzunk! - nézett rám szigorúan. - Ha csak egyszer is meg mer bántani, vagy valamit csinál veled, nem kímélem meg az életét!
- Köszönöm, nem haragszom rád, és ne aggódj. Edward szeret engem, sosem bántana - öleltem meg. - És örülnék, ha Teresa velünk lakna. Ha te boldog vagy vele, akkor részemről rendben. És lesz egy nővérem is! - nevettem. - Mindig is akartam egy idősebb testvért, igaz mindig is egy bátyót szerettem volna, de azt hiszem a farkasokkal is beérem. Ők nagyon jól betöltik ezt a szerepet. Tényleg Gabriela fiatalabb vagy idősebb nálam?
- Nem tudom, de majd most megtudjuk. És majd vacsora közben esetleg felhozhatom Teresáéknak ezt a költözés témát. Csak reménykedem benne, hogy beleegyeznek, hogy odaköltöznek hozzánk.

Időközben megérkeztünk. Tesa nyitott ajtót és egy forró csókban köszöntötték egymást apámmal. Örültem, hogy végre apám is boldog. Mikor elszakadtam egymástól, Tesa engem is megölelt és beljebb invitált minket. Még sosem jártam Teresáéknál. Nagyon családias kis házikó. Van egy tágas nappalija, egy kisebb konyhája, két hálószoba és a fürdő. Olyan kis otthonos. Én is ilyet szeretnék majd Edwarddal. Nem túl nagyot, de legalább családias legyen. Már nagyon várom, hogy elmondhassam Edwardnak a hírt, hogy kisbabánk lesz.

- Üljetek csak le, azonnal szólok Gabynak és máris tálalok.
- Kíváncsi vagyok, milyen Gabriela - suttogta nekem apám.
- Én is.

Kinyílt az egyik ajtó és kilépett rajta először Teresa, majd mögötte egy szőke hajú lány. Első ránézésre idősebbnek mondanám, mint amennyi én vagyok. Apámmal együtt felálltunk bemutatkozni.

- Jake, Bella, ő itt Gabriela az unokahúgom. Gaby, ő itt Jacob Black a szerelmem - mosolygott apura Tesa. - Ő pedig a lánya Isabella Black.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Gabriela - nyújtott kezet apu. A lány kissé vonakodva, de elfogadta.
- Én is.
- Szia, Isabella vagyok, de szólíts csak Bellának. Azt jobban szeretem - nyújtottam én is kezet felé.
- Gaby - rázta meg a jobbomat.
- Üljetek le, Gabyval azonnal tálalunk - mosolygott ránk Teresa.

Úgy tettünk, ahogy Teresa mondta. Elsőre elég furcsának tűnik ez a lány. Kinézete alapján szeleburdinak, vadócnak, szeszélyesnek gondolnám, aki hamar felkapja a vizet, de az előbb mégis olyan csendes, visszahúzódó volt. Vajon melyik az igazi énje?

Teresa és Gabriela tálalták a vacsorát. Az elején kicsit nehézkesen ment a beszélgetés. Én próbáltam beszélgetni Gabyval, de ő nagyon szűkszavú volt. Azt viszont megtudtam, hogy 1 évvel fiatalabb nálam, most töltötte be nemrég a 17. életévét, míg én ugye szeptemberben a 18-at fogom. Apu is próbált vele beszélgetni, de nem jutott többre vele, mint én. De aztán Gaby is végre feltett egy kérdést számomra. Egy elég kényes témával kapcsolatosat.

- Bella van barátod? - kérdezte egy falat után. Azt hittem félrenyelem az üdítőmet, amit éppen ittam.
- Igen van. És neked? - kérdeztem udvariasan.
- Csak volt. 1 hónapja szakítottunk - mondta közönyösen.
- Oh, sajnálom - mondtam. Nem értettem, hogy tud így beszélni a volt barátjáról. Talán nem szerette őt, hogy ilyen közönyös? - megráztam a fejemet, csak azzal nem számoltam, hogy ezt Gaby szóváteszi.
- Valami baj van, Bella? - kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.
- Nem, nincs - magyarázkodtam rögtön, mire felhúzta a szemöldökét. - Csak nem értem, hogy tudsz ilyen könnyen beszélni erről, hiszen nemrég szakítottatok - néztem rá érdeklődve.
- Nem bánom, hogy vége van, amúgy sem szerettem igazán, csak jó volt vele lenni. Tudod, hogy van ez... A pasik jönnek mennek - magyarázta. Teljesen elképedtem. Ha nem szerette, akkor mégis mért volt vele? Mért játszott szerencsétlen sráccal?
- Nos, én nem így gondolom, de nem vagyunk egyformák - mosolyogtam rá halványan.
- Miért, neked nem volt a mostani barátodon kívül senkid?
- Nem. És nem is lesz. Nekem Edward az igazi.
- Honnan tudod? Ha ő az első barátod, akkor nincs viszonyítási alapod. Ki tudja, lehet, hogy valaki más még boldogabbá tenne. Nem tudhatod rögtön az első barátodnál, hogy ő lesz életed nagy szerelme. Ha már itt tartunk, mit szólt a barátod, ahhoz, hogy otthagytad őt? És gondolod, hogy nem csalt meg ezalatt az idő alatt? Ugyan már! Ő is csak pasiból van!
- Ehhez semmi közöd nincs, és biztos vagyok benne, hogy nem csalt meg! - néztem rá mérgesen. Kezdett kihozni a sodromból. - Szerintem ezt a témát inkább hagyjuk - vágtam egy újabb falat húst. Kicsit erőteljesebben szúrtam bele a villát, mint szerettem volna. Teresa is megszidta Gabriellát és ezek után szerencsére nem kötözködött tovább.

Már a desszertnél jártunk, mikor apu felhozta a kényes témát.

- Khm... - köszörülte meg a torkát, hogy rá figyeljünk. - Szóval, Teresa... Mi Bellával hamarosan haza fogunk menni és arra gondoltam, gondoltunk Bellával, hogy ha gondoljátok, akkor odaköltözhetnétek hozzánk. Tudom, hogy ezt most így hirtelen nem lehet eldönteni, de nagyon szeretlek és szeretném, ha összeköltöznénk, mert én nem csak egy nyári kalandot akartam veled.

Teresa és Gabriela is döbbenten nézett apámra. Ebből baj lesz - gondoltam magamba és nem is tévedtem sokat.

- Jake ez... - kezdte Tesa, de Gaby közbe szólt.
- Nem! Én ugyan el nem költözök innen! Nem fogok egy esős kis helyre menni, nem fogom itt hagyni a napsütést, a tengerpartot egy esős helyért! - kelt ki magából Gabriela.
- Gaby, nyugodj meg kérlek! - kérlelte Teresa.
- Nem nyugszom meg! - pattant fel a székéről. - Azt ne mondd, hogy te szívesen mennél egy olyan kis eldugott helyre! Tesa, a mi életünk itt van és nem hagyom itt a barátaimat sem!
- Gabriela, higgadj le! Még nem mondtam igent az ajánlatra! - emelte fel a hangját Teresa.
- Tesa, én sajnálom, nem kellett volna felhoznom ezt a témát, csak Bella is már haza akar menni Edwardhoz és nekem is ideje visszatérnem, nagyon jól tudod, hogy miért - magyarázkodott apám. Ezek szerint elég alaposan beavatta Teresát a farkasos dolgaiba.
- Ó, hát persze! A drága Bellának hiányzik a pasija, nincs aki jól megdugja őt! Hát ez engem egyáltalán nem érdekel! Az én problémám sem érdekel másokat! Mennyetek csak haza nyugodtan és akkor ti is élhetitek tovább az életeteket és mi is! - kiabált Gaby. Erre már én is felkaptam a vizet.
- Hogy mondhatsz ilyet? Fogalmad sincs, hogy mi van köztem és Edward között! - ziháltam. Tudtam, hogy nem kéne ennyire felkapnom a vizet, mert nem tesz jót a stressz a kicsinek sem, de nem tudtam visszafogni magam és éreztem, hogy a hasam elkezd görcsölni.

Egy éles sikoly hagyta el az ajkaimat, majd visszarogytam a székre, miközben a hasamra szorítottam a kezemet. Ne! - gondoltam. Csak a babának ne essen baja! - könyörögtem.

- Bells!? Mi van veled? Hallod? Mondj már valamit! - rázogatott apám, de én csak összegörnyedve zokogtam. Nem akartam, hogy bármi baja legyen a kicsikémnek! Én azt nem élem túl!
- Csak... hívd ide Iant, kérlek! - nyöszörögtem. Most ő az egyetlen, aki ebben a helyzetben segíteni tud nekem.


U.i.: Köszönöm az előző fejezethez kapott 2 kommentet! :) Igyekszem a következővel, de nem ígérek semmit! :) Szép hetet nektek! :) Puszi, d.