Félvérszerelem - 51. fejezet

Sziasztok! Köszönöm szépen az előző fejezethez kapott kommenteket! :) Szeretnék egyre reagálni. Gee remélem olvasod ezt a bejegyzésemet is, mert a Te komidra szeretnék válaszolni!

Egyáltalán nem haragudtam meg a komid miatt, sőt örültem neki, hogy leírtad a véleményedet. Elhiszem, hogy az utóbbi pár fejezet unalmasnak/feleslegesnek tűnt, de kellenek az ilyen átvezető részek is, nem lehet mindig pörgős, akció dús a fejezet. Én is olvastam már nem egy olyan történetet - sőt könyvet is! -, ahol úgy gondoltam, hogy felesleges volt X rész ebben a történetben. És amúgy is valahogy be kellett vezetnem az új szereplőket a történetbe. De nyugi, ebben a részben már hazamennek Belláék! ;)

Jó olvasást kívánok a részhez, remélem megint kapok pár komit! :)


Bella szemszöge

A hasam hihetetlenül görcsölt, már az őrület határán voltam. Apa és Tesa is megrémülve és aggódva kérdezgettek, hogy mi van velem, mondjak már valamit, de én csak zokogtam. Nem akartam, hogy baja essen a kicsikémnek. Abba belehalnék!

- Bella, mondj már valamit az Isten szerelmére! - kiabált, de nem hatott rám, csak még rosszabbul éreztem magam. Féltem neki elmondani, hogy terhes vagyok. Kiakadna, tudom nagyon jól. És nem akarom, hogy esetleg megint eltiltson Edwardtól, vagy ami még rosszabb, hogy esetleg megint bántaná Őt.
- Ian... - nyögtem.
- Már felhívtam, azt mondta, amilyen gyorsan csak tud, jön - simogatta a hajamat Jake.
- Bella, kicsim, nyugodj meg - nyugtatott Teresa. - Minden rendben lesz, de most meg kell nyugodnod és elmondanod, hogy mi a baj.
- Nem... - nyöszörögtem. Addig nem akartam elmondani, míg Ian ide nem ér. És, mint egy végszóra Ian berobbant az ajtón.
- Bella! - kiáltott fel ijedten. - Mennyetek ki a szobából! - szólt a többiekre.
- Mi? Nem! Tudni akarom, hogy mi folyik itt! - szólt mérgesen apám. - Bells? - vont kérdőre.
- Apa, kérlek ne akadj ki! - néztem rá könyörgően. - Terhes vagyok Edwardtól!

Kész, kimondtam! Most már utánam az özönvíz! Féltem, hogy mit fog reagálni apám. Az arcán először a döbbenetet lehetett látni, majd fokozatosan, ahogy felfogta, hogy mit mondtam, arca dühös maszkba torzult. Ettől féltem!

- Mi az, hogy terhes vagy attól a vérszívótól? Mégis mikor sikerült összefeküdnöd vele? - kiabált.
- Jacob, azonnal fejezd be! Bellának most nincs erre szűksége! Mennyetek ki, most! - emelte fel a hangját Ian is.
- Nekem, te ne...
- Azt mondtam, hogy most! - állt fel mellőlem Ian és apám elé állt. Jake morogva bár, de kiment Teresáékkal együtt.
- Köszönöm - hálálkodtam.
- Nem tesz semmit, csak kérlek nyugodj meg! Próbálj meg ellazulni - majd felkapott az ölébe és a kanapéra fektetett.

Mellém ült és a fejemet az ölébe vette. Elkezdett valamit dúdolni, miközben a hasamat simogatta. Becsuktam a szemeimet és próbáltam megnyugodni. Mély levegőket vettem, miközben csak a dallamra koncentráltam. Úgy látszik ez hatott, már nem fájt annyira a hasam és szépen fokozatosan el is múlt teljesen a fájdalom.

- Jobb már? - kérdezte Ian.
- Igen. Köszönöm, hogy itt vagy! - karoltam át a derekát, már ahogy tudtam ebben a testhelyzetben.
- Ugye tudod, hogy ez már nem játék és haza kell menned, hogy Carlisle megnézhessen? - nézett rám komolyan.
- Tudom - bólintottam.
- Várj, segítek felülni - nyúlt utánam Ian, mikor látta, hogy mi a szándékom.
- Behívnád a többieket?
- Persze, szólok nekik.

Apám jött be elsőnek, de úgy láttam, már valamelyest megnyugodott. Ian védelmezően elém állt, ami meg kell hagyni nagyon is jól esett. Ilyen biztonságban még csak Edwardnál éreztem magam. Mikor apámnak is feltűnt Ian veselkedése, egyből rámorgott.

- Sosem tudnám bántani a lányomat! - morogta foghegyről.
- Fizikailag talán nem is - feleselt Ian.
- Ian, kérlek! - fogtam meg a kezét és magam mellé húztam a kanapéra.
- Szóval? - nézett rám türelmetlenül apám. - Várom a magyarázatodat!
- Mikor Billy temetését intézted és én Edwardéknál voltam, akkor... akkor történt meg a dolog - pirultam el és a szememet is lesütöttem.
- Szóval kihasznált! - kiáltott fel. - Én megölöm! - teste remegésnek indult és tudtam, ha nem nyugszik meg azonnal, akkor képes és átváltozik.
- Nem! Én is akartam! - pirultam el még jobban. - Sőt... Edward nem akart elsietni semmit, de nekem szűkségem volt rá. Szeretjük egymást, apa! Előbb-utóbb megtörtént volna - néztem a szemébe.
- Felfogtad, hogy az az akármi, ami benned van... Megölhet téged? - sötétült el a szeme.
- Talán ezt nem most kellene megbeszélnetek - szólt közbe Ian, Teresára és Gabrielára pillantva.
- Elmondtam nekik mindent - szólt vissza közönyösen apám.
- Esme is túlélte - tereltem vissza a szót. - Ha Edward időben átváltoztat, akkor...
- Átváltoztat?! - szűrte a fogai között Jake. - Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy egy olyan szörnyeteg legyél, mint ők! Hazamegyünk és Carlisle azonnal kiveszi belőled azt az izét - szólt undorodva.
- Izét? - csordultak ki a könnyeim.
- Már megbocsájts, Jacob, de én is félvér vagyok, és talán nem kéne így beszélned az unokádról - hangsúlyozta ki az utolsó szót Ian. Apám már épp visszavágott volna valamivel, mikor elegem lett.
- Elég legyen! Nem engedem, hogy elvegyétek tőlem a kisbabámat! És ha neked nem tetszik a helyzet, apu, akkor akár itt is maradhatsz Teresáékkal. De én hazamegyek Edwardhoz és boldogok leszünk! - töröltem le a könnyeimet.
- Jacob, tudom, hogy félted Bellát, de talán igaza van. Haza kell mennetek, hogy Carlisle megvizsgálja őt. Talán nem lesz semmi baj, hiszen az elmondottak alapján Edward is félig ember, így nagyobb az esély, hogy több emberi rész lesz a kicsiben is - szólalt meg most először Teresa. Erre még nem is gondoltam. Jobban belegondolva, igaza lehet.
- Gyertek velünk, kérlek! - nézett könyörgően apám Tesára.
- Jake, nekem Gaby érdekeit is néznem kell... - mentegetőzött Tesa.

Látszott apámon a csalódottság, és, hogy nem tudja mihez kezdjen. Tudtam, hogy nehéz neki döntenie, hogy kivel maradjon, de most nem sajnálhattam meg. Én már éppen eleget áldoztam miatta! Én hazamegyek, vele, vagy nélküle. De ekkor olyan dolog történt, amire nem gondoltam volna.

- Tesa, talán megnézhetnénk Forksot és La Pusht - szólalt meg Gaby. Mindenki csodálkozva nézett rá, mire egyből visszavette az "engem-nem-érdekel-más-problémája" maszkot és gyorsan hozzáfűzte. - Talán lesz egy jó kis családi perpatvar - rántotta meg unottan a vállát. Hihetetlenül hálás voltam most neki ezért és melegen rámosolyogtam, amit félszegen viszonzott.
- Tényleg ezt akarod, Gaby? - kérdezte meglepődve Tesa.
- Hát... Annyira rossz csak nem lehet, és pár hetet kibírok. Ha meg nem tetszik, úgyis haza jövök! - húzta fel az orrát.
- Rendben van! Akkor megyünk - nézett Teresa apámra, mire megcsókolta őt.
- Ian, ugye te is velünk jössz? - kérdeztem reménykedve.
- Sajnálom Kislány, de még van pár elintéznivalóm itt. De utánatok repülök, ígérem! Meg kell ismernem ezt azt Edwardot! - kacsintott rám.
- Kislány? - nevettem. Csak megrántotta a vállát és velem nevetett. - Remélem minél hamarabb utánunk tudsz jönni - öleltem meg.

~*~*~*~*~

Már minden ruhámat bepakoltam, már csak a pipere cuccomat kellett összekészítenem, mikor megakadt a szemem valamin. A nyakláncom, amit még Edwardtól kaptam. Már teljesen el is felejtettem, és persze egyből bűntudat öntött el. Felraktam a nyakláncomat, gyorsan összepakoltam a fürdőszobában is és már mentem is a nappaliba.

~*~*~*~*~

Már a reptéren ültünk és vártuk, hogy szólítsák a mi járatunkat. Persze a pisilhetnék is rám jött.

- Azonnal jövök, ki kell mennem a mosdóba - szóltam apáméknak.
- Várj, veled megyek! - állt fel Gaby. Nem kicsit lepődtem meg, de bólintottam.

Nem beszéltünk egymással, mikor is dolgom végeztével, hirtelen megszólaltam.

- Köszönöm Gaby - mondtam csöndesen.
- Nem miattad tettem - nézett rám. Valahogy sejtettem. - Teresának már rég kijár egy kis boldogság és mindig csak az én érdekemet nézte, nem hagyhattam, hogy most is elszúrja a boldogságát. És megmondtam, ha nem tetszik a hely, én visszajövök.
- Én azért hálás vagyok neked - és hirtelen felindulásból megöleltem őt, de pár másodpercnél tovább nem tartott az egész. Ő is eléggé meglepődött tettemen.

~*~*~*~*~

Már a gépen ültünk, mikor eszembe jutott, hogy ma Edwardon volt a sor, hogy felhívjon, de ez teljesen kiment a fejemből. Megnéztem a telefonomat és 10 nem fogadott hívást és 4 üzenetet jelzett ki. Sajnos már nem tudtam őt visszahívni és az SMS-eket sem tudtam megnézni, mert felszálláshoz készülődtünk, így ki kellett kapcsolnom a telefont.

- Ezt a nyakláncot itt vetted? - kérdezte hirtelen apám. Felkaptam a fejemet és kíváncsi tekintetébe néztem.
- Nem - érintettem meg a kis medált. - Edwardtól kaptam.
- Eddig még nem láttam rajtad - jegyezte meg.
- Egyszer levettem és teljesen megfeledkeztem róla. Pakolás közben akadt a kezembe.
- Szép - jegyezte meg, majd elfordította tekintetét.

~*~*~*~*~

Végre hazaértünk. Otthon mindenki örült nekünk és már szervezték is a tábortüzet a megérkezésünkre. Én is örültem, hogy végre itthon lehetek, ismerősök, barátok társaságában. Apámmal úgy döntöttünk, hogy Teresát és Gabrielát egyelőre még nem mutatjuk be Cullenéknek. Először a baba témát kell megoldanunk. Nem értettem, mit kell ezen megoldani. Én már döntöttem, megtartom és kész! Már a földes úton jártunk apámmal, mikor eszembe jutott valami.

- Apa kérlek, ne gondolj a terhességemre! Én szeretném elmondani Edwardnak - néztem rá kérlelőn.
- Rendben, bár nehéz lesz eltitkolnom, hogy miért is akarom kiherélni azt a... - de elhallgatott, mivel csúnyán néztem rá. - Jól van, jól van! Majd odafigyelek a gondolataimra.
- Köszönöm.

És ebben a pillanatban megálltunk a Cullen ház előtt.


U.i.: Nos, ez jóval hosszabb lett, mint a megszokott, remélem örültök! :) A következő fejezet Edward szemszögéből indul. :) További szép hetet kívánok nektek! :) Puszi, d.