Félvérszerelem - 22. fejezet

Jó olvasást! :)


Seth szemszöge


Teljesen ledöbbentem Bella kijelentésén. Hogy én bevésődtem Lily-be? Az teljesen kizárt! Vagy mégsem? Lily és én. Én és Lily. Tetszett az gondolat. Nagyon is!

Arcomon a vigyor felváltotta a döbbenetemet. Bella is elvigyorodott, aztán hirtelen gondterhelt lett az arca.

- Mi a baj? - aggódtam.
- Ha te most bevésődtél Lily-be, akkor... El kell neki mondanunk mindent - suttogta.

Igaza van. De mi van, ha Lily nem is érez irántam semmit? Vagy, ha érez is, de mi lesz akkor, ha megtudja, hogy én vérfarkas vagyok? Futva menekül majd el? Vagy... mi lesz?

Gondolatmenetemből Lily riasztott fel.

- Nem jöttök be? - kérdezte csilingelő hangon. Bellára néztem, aki szintén engem nézett. Most kell elmondanunk Lily-nek - gondoltam. Valószínűleg Bellának is ezen járhatott az agya, mert bólintott, miután én is, majd bementünk a házba.

Mikor beértünk a nappaliba, Bella Lily-hez fordult, majd így szolt:

- Lily beszélnünk kell!
- Miről? - kérdezte szerelmem.
- Ezt inkább négyszemközt, utána, majd közösen is beszélnünk kell veled - nézett itt rám Bella, majd visszafordult barátnőjéhez. Lily értetlenül nézett ránk, de bólintott.

Lily és Bella elvonultak a konyhába, én pedig a nappaliban maradtam. De hála a szuper hallásomnak, minden egyes szót hallottam, még úgy is, hogy suttogtak.

- Lily... mit érzel Seth iránt? - kérdezte csöndesen Bella. Lily-nek először elakadt a lélegzete, majd válaszolt.
- Hát... helyes, meg minden... - tétovázott.
- Bővebben?
- Irtó dögös és már most belezúgtam! Olyan cuki pofija van, és wáá! - mit ne mondjak, ez növelte az egómat.
- Ez remek! Örülök, hogy végre te is megtaláltad a neked valót! - hallottam, hogy mosolyog Bella. Igazán remek barátnők egymásnak! - gondolkodtam. - Na, gyere, mert még Seth is szeretne beszélni veled - komorult el Bells hangja.
- És, ha neki nem is tetszem? - rettent meg Lily.
- Én efelől nem aggódnék! - kuncogott Bella.

Léptek zaja, majd az ajtóban megpillantottam Bellát, mögötte Lily-vel. Rámosolyogtam, mire elakadt a lélegzete, de viszonozta mosolyomat.

- Üljünk inkább le - ajánlotta Bella. Bella, barátnője mellett foglalt helyet, míg én velük szembe. Sokáig egyikünk sem szólalt meg, de aztán Lily kíváncsisága győzött felette, így nem bírta tovább és megszólalt:
- Miről akartatok beszélni velem? - kérdezte édesen.
- Nos... - kezdte Bells. - Lily, tudnod kell valamit. Ha tényleg annyira szereted Seth-et - itt Lily elpirult -, akkor tudnod kell egy-két dolgot. De először is a legfontosabb... Képes vagy Seth mellett leélni az életed hátralévő részét? Titkok között? Bármi áron?
- Ezt nem értem. Mire akartok kiyukadni? - értetlenkedett kedvesem. - És milyen titkok? - riadt meg.
- Kérlek, felelj a kérdéseimre Lily. Ez nagyon fontos!
- Igen, azt hiszem, képes lennék Seth mellett leélni az életemet, titkok között és bármi áron - felelte. Erre meglódult a szívem, Bella pedig elmosolyodott barátnője szavain.
- Akkor itt az ideje, hogy beavassuk a részletekbe is - nézett rám Bella. Megköszörültem a torkom, majd nehezed, de belekezdtem.
- Lily... Tudnod kell, hogy bár még csak most találkoztunk, de én beléd szerettem - erre Lily elpirult. Olyan gyönyörű, mikor elpirul! - Az életemnél is jobban szeretlek és bármi áron megvédenélek, ha arra lenne szükség. Akár még az életem árán is! De... nem vagyok normális ember - folytatta csöndesebben. Szerelmem eddig csendben figyelt, de most közbeszólt.
- Ezt meg, hogy érted?
- Hiszel a mesékben? - válaszoltam kérdéssel. - A vámpíros-vérfarkasos mesékben? - helyesbítettem.
- Ugye... nem azt akarod mondani, hogy...? - csuklott el Lily hangja. Tudtam, hogy ez lesz! Bella bátorítólag megszorította barátnője kezét.
- Én... Vérfarkas vagyok! - fakadtam ki. Ezután néma csönd telepedett a szobára.

Bella, Lily-t nézte, Lily engem, én pedig szintén Lily-t. Vártuk, hogy mit reagál. Most fog kiröhögni és elküldeni a fenébe! Ügyes vagy, Seth! Gratulálok! - veregettem magamat gondolatban hátba.

- Ez... Hogy lehetséges? - kérdezte döbbenten Lily. Hát mégsem röhög ki és küld el melegebb éghajlatra? - döbbentem le.

Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem a vámpír-vérfarkas történetbe.

-... És te vagy a bevésődésem - fejeztem be a történetet.
- Akkor... Cullen-ék vámpírok? - kérdezte. Igen, lkövettem egy apró hibát, mikor leírtam, hogy is néznek ki a vámpírok és vérfarkasok. Gondolok itt többnyire arra, hogy a vámpírok jéghidegek, a farkasok pedig tűzforróak.
- Igen, azok - válaszolt most Bella. - De Edward csak félig az. Ő félvér. Félig ember, félig vámpír. De ez egy másik történet. Szóval... Seth-el maradsz? - tette fel Bella a kérdést.
- Igen! - vágta rá Lily gondolkozás nélkül.

Hatalmas vigyor terült szét a képemen és ezzel Lily sem volt másként. Odaléptem hozzá, ,,felrántottam" a kanapéról és megcsókoltam. Még sosem csókolóztam ezelőtt. És valami leírhatatlan érzés volt! Főleg úgy, hogy Lily-vel, a bevésődésemmel, életem szerelmével csókolóztam legelőször.


Bella szemszöge


Olyan jó volt boldognak látni őket. Ők szerencsések, hogy akadály nékül lehetnek szerelmesek, akadály nélkül lehetnek együtt.

Illedelmesen nem néztem oda, mikor csókolóztak, de nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjam el magam. Eszembe jutott, mikor mi csókolóztunk Edwarddal így. Egyből lehervadt a mosolyom és könnyek gyűltek a szemembe. Nem akartam Lily-ék boldog pillanatát elrontani, ezért gyorsan kitöröltem a könnyeket a szememből.

Aztán a tekintetem az órára tévedt. Fél 3. Már fél 3! Útisten!

- Lily! - kiáltottam fel. Erre szétrebbentek. - Fél 3 van! Késésben vagyunk!
- Úristen! - azonnal elengedte Seth-et, majd engem és a cuccaimat megragadva elkezdett a szobája felé vonszolni

Amint felértünk a szobájába, elkezdte csinálni a sminkemet.

- Meg kell ígérned, hogy senkinek sem mondod el, amit ma megtudtál!
- Persze, hogy nem mondom el senkinek! Még a szüleimnek sem, nyugi!
- Köszönöm! És... Cullen-ékat sem ugye? - kérdeztem félve.
- Bella! Megbízhatsz bennem! Megesküszöm az életemre, hogy senkinek sem mondom el a titkot! - tette a bal kezét a szívére, a jobbat pedig a magasba emelte.
- Köszönöm! - öleltem át.

Lily megcsinálta nekem még a hajamat, majd magának is megcsinálta a sminkjét és a haját, aztán miután felvettük a ruháinkat, s cipőinket siettünk le a lépcsőn. Seth már a lépcső alján várt ránk. Amint meglátott minket, a szája tátva maradt. Bár ez inkább Lily-nek szólhatott.

- Gyönyörű vagy! - suttogta Seth, Lily-nek. Aztán rám nézett. - Bella, te is nagyon elbűvölő vagy! - villantott fel egy mosolyt.
- Köszönjük! - köszöntük meg barátnőmmel.

Elindultunk mind a hárman Natalie-ék háza felé. Pár autó már állt a ház előtt. Csöngettünk és Nat anyukája nyitott ajtót. Úgy volt eltervezve, hogy ez egy meglepetés parti lesz Natalie-nak és mivel ma van a születésnapja, az apukájával elment vásárolni. 4-re volt megbeszélve a vendégekkel, addigra Natalie és az apukája is hazaérnek.

Így is lett. Mikor Nat belépett az ajtón, egyszerre kiáltotta a tömeg, hogy: Meglepetés! Nat nagyon megdöbbent, de örült a meglepetésnek, látszott az arcán. Persze az ajándékosztásban, én és Lily voltunk az elsők.

- Boldog Születésnapot Natalie! - sikítottuk egyszerre Lily-vel és a nyakába ugrottunk.
- Jaj, köszönöm lányok! - hatódott meg Nat.
- Tessék, ezt neked vettük. Közösen vettünk ajándékot Bellával. Nyisd ki! - utasította kedvesen barátnőm. Mikor Nat meglátta a karkötőt, csak még jobban meghatódott.
- Ez gyönyörű! Köszönöm lányok! - adott egy-egy puszit az arcunkra Nat.
- Ez még semmi! Ezt nézd! - mondtam Natalie-nak, majd elővettem a másik kettő karkötőt és a zöldet átnyújtottam Lily-nek. - Mi is vettünk hasonló karkötőt, így ez amolyan Legjobb Barátnők karkötő. Na, mit szólsz? - kíváncsiskodtam.
- Én... Szóhoz sem jutok! Annyira imádlak titeket!
- Mi is Nat, mi is! - nevettünk boldogan Lily-vel.

Miután mindenki odaadta az ajándékát Natalie-nak, elkezdődött a parti. Benyomtak valami pörgős számot, amire mindenki elkezdett táncolni. Nagyon jól volt a buli, mindenki táncolt, ettek, ittak. Még én is táncoltam egy keveset.

Éppen Natalie-val táncoltunk nevetve, mikor megszólalt a telefonom. Alice neve villogott rajta. Azonnal felvettem, de a nagy zajtól semmit sem értettem.

- Várj, Alice! Semmit sem hallok! - üvöltöttem a telefonba. Gyorsan kimentem a kertbe, majd újra beleszóltam a telefonba. - Most már mondhatod!
- Edward felébred!


U.i.: Hosszabb lett, mint a szokásos szerintem, és Edward is felébredt végre! Szóval tessék komizni! Jövőhéten meglepi! Addig is várom a komikat! Köszönöm! :)

Köszönöm nektek!

Sziasztok! :D

Annyira boldog vagyok! Hihetetlen, hogy ma raktam fel a fejit és már is összegyűlt 5 db komment! Olyan jól esnek, amiket írtok! De komolyan!

Név szerint szeretném megköszönni azoknak, akik mindig kommentálnak:

- demon
- Andi
- Kata
- Judit
- zeno
- Gabica
- beLLs-KStew
- névtelenek

Ha valakit kihagytam, attól elnézést kérek és szóljon!

Köszönöm nektek! :) ♥♥♥


U.i.: Ha minden jól megy pénteken jön a kövi feji és Edward is hamarosan visszakerül a képbe! :)

Félvérszerelem - 21. fejezet

Ledermedtem... Nem tudtam felfogni, hogy Shane tényleg megcsókolt. Pedig tényleg megcsókolt. Sőt még most is csókol! Érzem forró ajkait az enyémeken. Nem csókoltam vissza, miért is tettem volna? Shane csókja teljesen más, mint Edwardé. És ekkor, mint villámcsapás derült égből, ért utol a felismerés.

Még is mit csinálok? Hagyom, hogy Shane tovább csókolgasson?! Már rég el kellett volna löknöm! Próbáltam is ellökni, de ő sokkal erősebb volt nálam. Ütöttem a mellkasát, de mintha meg sem érezte volna. Aztán a karmolással próbálkoztam. Ekkor már elengedett végre.

- Még is mit képzelsz te magadról?! - üvöltöttem felé.

- Bella én... sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Kérlek, ne haragudj! - könyörgött.

- Tűnj a szemem elől! Soha többet nem akarlak látni! - sírtam már a végére.

- Bella, kérlek, beszéljük meg!

- Ezen nincs mit megbeszélni! - azzal felrohantam a szobámba és bezárkóztam.

Nem értettem Shane-t. Azt tudtam, hogy tetszem neki, de ő is tisztában van az én érzéseimmel. Én Edwardot szeretem teljes szívemből. Shane-re nem tudnék másként gondolni, mint egy barátra. De már abban is kételkedem, hogy a barátom. Nem akartam most ezen rágódni, ezért beállítottam az ébresztőórámat 12-re és bebújva a paplan alá elaludtam.

12-kor csörgött is az ébresztőórám. Szerencsére most álomtalanul aludtam. Volt még fél órám összekészülődni és elindulni Lily-hez. Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam - mert eddig az otthoni melegítőmben voltam - majd lementem a lépcsőn.

Most jutot eszembe, hogy előző nap a nappaliba raktam le a bulira vásárolt ruhámat és karkötőket - Lily-vel úgy beszéltük meg, nálam lesznek a karkötők a buliig. Természetesen a nappaliban nem voltak ott a cuccok. Volt egy tippem, hol is lehetnek a dolgaim. Apám mindig a lenti gardróbba rakja el az elől hagyott dolgokat. Ahhoz viszont el kellett volna haladnom a konyha előtt, ahol Shane volt. Kénytelen-kelletlen muszáj voltam a gardróbhoz menni.

A konyha előtt elhaladva nem néztem Shane-re, de a szemem sarkából láttam, ahogy szomorúan ül a konyhaasztalnál. Egy pillanatra megsajnáltam, de erősnek kellett lennem. Ő csókolt meg nem én őt!

Miután előszedtem a ruhámat, a cipőmet és a karkötőket a gardróbból, a nappaliba raktam a kanapéra. Már mentem volna fel a szobámba, mikor Shane utánam szólt.

- Felhívtam Seth-et, hogy jöjjön érted - mondta szomorúan. Én csak bólintottam.

Felmentem a szobámba a telefonomért, majd vissza le a nappaliba. Felhúztam a cipőmet, a pulcsimat és a lépcsőre leülve vártam Seth-et. Pár perc után hallottam, hogy Shane jön ki a konyhából.

- Bella, kérlek, beszéljük meg! - suttogta fájdalmasan.

- Nincs mit megbeszélnünk - mondtam ridegen. Erre, mintha ő egy kicsit összerezzent volna.

- Kérlek, Bella! Nem akarom, hogy haragudj rám!

- Erre akkor kellett volna gondolnod, mielőtt megcsókolsz - néztem fel rá.

- Tudom és sajnálom, de... Nincs mentségem - hajtotta le a fejét. - Ne haragudj, kérlek! - suttogta, miközben felnézett rám szomorú szemeivel. Már épp megbocsájtottam volna neki, mikor kinyílt az ajtó és apám lépett be rajta, mögötte Seth-el.

Apám és Seth is megtorpantak. Valószínűleg ők is érezték köztünk a feszültséget. Én hirtelen álltam fel a lépcsőröl, aminek az lett a következménye, hogy megszédültem, és ha Shane nem kap el, akkor elesek. Elmormoltam neki egy köszönöm-öt, majd kikászálódtam a karjai közöl és felkapva a cuccaimat Seth mellé léptem.

- Majd jövök - mondtam apámnak.

- Érezd jól magad! - szólt utánam apa. - Seth! - szólt most a farkas után Jacob, mire a fiú megfordult és bólintott egyet Jacob-nak.

Beültünk a kocsimba, és már hajtottam is Lily-ék felé.

- Ez meg mi volt? - utaltam az előbbi csöndes párbeszédre köztük.

- Semmi - rántotta meg a vállát Seth. Erre csak sóhajtottam egyet.

Az út további része csendben telt el.

- Megérkeztünk - állítottam le a motort barátnőmék háza előtt.

- Szép ház - jegyezte meg Seth.

- Igen, az. És ha látnád belűlről... - elmélkedtem. Mosolyogva emlékeztem vissza, mikor Lily először hívott el magukhoz. - Na, gyere, menjünk.

Kiszálltunk a kocsiból és kivettük a cuccaimat. Megkértem Seth-et, hogy hozza a ruhámat és a cipőmet, mert tudtam, hogy amint Lily meg lát a nyakamba ugrik.

Becsöngettem és vártam... Alig telt el két perc, mikor kinyitódott az ajtó és legjobb barátnőm a nyakamba ugrott. Na, mint mondtam? Seth meg csak nevetett mögöttem.

- Bella! De jó, hogy itt vagy! - sikította a fülembe.

- Én is örülök Lily! - kacagtam. Miután elengedett csak akkor vette észre Seth-et. - Kit hoztál magaddal? - kérdezte kíváncsian.

- Lily, ő itt Seth, Seth, ő itt Lily - mutattam be egymásnak őket.

- Örülök, hogy megismerhetlek! - nyújtott kezet Seth.

Lily ránézett és azon nyomban elakadt a lélegzete. Még én is hallottam, ahogy kihagy egy ütemet a szívverése. Lily nem akaródzott válaszolni, így megböktem. Mintha akkor ébredt volna fel, egy ezer wattos mosollyal nézett Seth-re és a kezét nyújtotta.

- Lily vagyok - mosolygott barátnőm a fiatal fiúra.

- Seth - nyögte ki végre ő is.

Nekem itt valami nagyon furcsa. Még mindig egymás kezét fogták és egymás szemébe néztek. Mind a kettejük egy ezer wattos mosollyal néztek egymásra. Mintha én ott sem lennék. Ránéztem először Seth-re, majd Lily-re. És akkor megértettem. Mind a kettőjüknek csillog a szemük, és mint egy fogyatékos vigyorognak egymásra. Meglengettem a kezemet kettőjük közt, de semmi.

- Hát ez fantasztikus! - csattantam fel. Persze nem felháborodottan, inkább boldogan. - Seth, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle, de ő nem figyelt rám. Kivettem a kezéből a ruhámat meg a cipős dobozomat, leraktam barátnőmék kanapéjára, majd karon fogtam Seth-et és kirángattam az ajtón, mit sem törődve barátnőm felháborodott képével.

- Most meg mi van? - kérdezte Seth, már a ház előtt állva.

- Az van, hogy bevésődtél Lily-be - jelentettem ki nyugodtan.

U.i.: Bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de előbb is hoztam a frisst! Remélem, azért megér pár komit! :) d.

Félvérszerelem - 20. fejezet

Sajnálom, hogy csak most hoztam, de nem értem rá pénteken és szombaton. A lényeg, hogy itt a friss! Tessék olvasni és kommentálni! :)


Bella szemszöge


Miután befejeztem a mesélést, apám csak nézett maga elé. Csöndesen vártam, hogy mondjon valamit. Hosszú másodpercekig nem válaszolt, már éppen megszólaltam volna, mikor is ő szólalt meg:

- Beszélni fogok vele amint... jobban lesz - felelte tétován.
- Miről? - kérdeztem.
- Erről-arról.
- Apa... - kezdtem volna.
- Menny, feküdj le. Ha jól tudom, holnap van a barátnőd bulija.

Erre már nem válaszoltam csak felmentem a szobámba. Gyorsan letusoltam, hajat mostam, megszárítottam, majd befeküdtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom, de nagyon rossz volt:

,,A réten voltam. Nem értettem, hogy kerültem ide, de mikor körbenéztem, megláttam a fűben ülve Edwardot. Oda akartam menni hozzá, de ekkor egy lány futott oda hozzá és eldöntötte őt a fűben, így Edward alul volt a lány pedig rajta. Boldogan nevettek fel mind a ketten. Az én szívem pedig összefacsarodott, mikor láttam, hogy csókolóznak.

- Szeretlek - suttogta a lány Edwardnak.
- Én is szeretlek - válaszolt szerelmem. - Igazad volt mindenben - folytatta. - Te sokkal jobb vagy számomra, mint Bella - a szívem majd' megszakadt. - Vele csak a baj volt - nem akartam hinni a fülemnek. Sikítani akartam. Nem akartam elhinni, amit Edward mondott!

Az állapotomat még az is tetőzte, hogy elkezdték egymást szenvedélyesen falni. Nélam itt telt be a pohár és teli torokból sikítottam."

Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki rázogat és a nevemen szólít. Értetlenül nyitottam ki a szememet és találtam szembe magam Shane ijedt tekintetével. Ekkor jöttem rá, hogy folynak a könnyeim.

- Jól vagy? - kérdezte Shane. Én csak nemlegesen ráztam a fejem és átkaroltam a nyakát a kezemmel, közelebb húzva magamhoz, hogy beletemethessem az arcomat a nyakába és ott sírjak tovább. Ő átölelte a derekamat az egyik kezével, míg a másikkal nyugtatásként a hátamat simogatta. - Mi történt? - kérdezte.
- Olyan rossz volt! Annyira rosszat álmodtam! - sírtam még mindig.
- Jól van, nyugodj meg! Nincs semmi baj, csak egy álom volt.
- De olyan valóságos volt!
- Sh, nyugi. Minden oké. Nem lesz baj - nyugtatott tovább. Pár percig így ültünk, majd megszólalt: - El akarod mondani? - én csak hevesen ráztam a fejemet. Nem lennék képes elmondani. Megértően bólintott.

Lassan kezdtem megnyugodni, így elhúzódtam Shane-től.

- Hol van az apám? - kérdeztem.
- Járőrözik Seth-el és Sam-el - bólintottam.
- Elmegyek lezuhanyozni - közöltem vele.
- Rendben, lent megvárlak.

Miután Shane kiment a szobámból, összeszedtem a cuccaimat és elmentem készülődni. Szombat lévén, úgy döntöttem Edward mellett leszek addig, amíg csak tudok.

Mikor végeztem a fürdőszobai tevékenységeimmel, lementem a konyhába enni valamit. Amint leértem, meglepődtem. Az asztal meg volt terítve két személynek és Shane a tűzhelynél állt. Csodálkozva néztem.

- Gondoltam éhes leszel, így csináltam tükörtojást. Remélem szereted - mosolygott kedvesen rám.
- A rántottát jobban, de a tükörtojást is megeszem.
- Oh, ha gondolod, csinálhatok azt is.
- Nem, nem kell! Jó lesz ez is - villantottam felé egy mosolyt.

Csöndesen falatoztunk, mikor megszólalt a telefonom. Elnézést kértem Shane-től és már rohantam is fel a szobámba, abban bízva, hogy valamelyik Cullen az. Sajnos csalódnom kellett, ugyanis barátnőm volt az.

- Szia Lily! - köszöntem neki kedvesen.
- Jó reggelt Bella! Remélem nem keltettelek fel!
- Nem, már fent voltam. Mi újság? - érdeklődtem udvariasan, hogy miért is hívott.
- Ma van Natalie bulija! - visított a telefonba.
- Igen, tudom! - nevettem én is. Rég nem nevettem már, ilyen felszabadultan.
- Át kell jönnöd hozzám MOST - hangsúlyozta ki a szót -, hogy időben elkészüljünk! Még meg kell csinálnunk a hajunkat, körmünket, festékünket... - kezdte sorolni a teendőket.
- Lily! Állj le! Nat bulija csak 4-kor kezdődik! - világosítottam fel barátnőmet.
- Igen, tudom, de addig még sok a dolgunk! Mindennek klappolnia kell! És a jó munkához, idő kell!
- De addig van még rengeteg időnk! - vitatkoztam.
- Mint már mondtam, a jó munkához idő kell! - okoskodott.
- Megfelel ha 2 órára odamegyek hozzátok? - kérdeztem, miközben a lépcsőn jöttem le, hogy befejezzem a reggelimet.
- 12!
- 1!
- Jól van legyen 1 óra - jött a válasz.
- Rendben 1 órára ott leszek.
- Várlak! Szia!
- Szia! - köszöntünk el egymástól.

Befejeztem még gyorsan a reggelit, megköszöntem Shane-nek, majd indultam is volna, hogy felvegyem a cipőmet. Ekkor azonban Shane állított meg.

- Hová mész? - kérdezte.
- Edwardhoz - válaszoltam.
- Bella... - kezdte tétován. - Nem engedhetlek el. Sajnálom - nézett rám szomorúan.
- Mi... Mi az, hogy nem engedhetsz el? - dadogtam.
- Jacob megkért, hogy ne engedjelek el sehová. Egyedül főleg ne - most ment fel bennem a pumpa igazán.
- Nem érdekel! Engedj ki, nem tarthatsz itt akaratom ellenére! - üvöltöttem vele.
- Bella, kérlek, nyugodj meg!
- Nem! Edwarddal akarok lenni! Engedj ki, vagy... - kezdtem fenyegetőzni.
- Vagy mi? Ugyan Bella! - iszonyatosan dühös lettem Shane-re.

Nem gondolkodtam, csak ütöttem a mellkasát. Nem tágított, nem engedte, hogy elmenjek. Tovább ütöttem, de valószínű, hogy ő meg sem érezte. Mikor már ott tartottam, hogy fel is pofozom - mert eddig csak a mellkasát ütöttem - hirtelen elkapta a csuklómat és a falhoz nyomott. Hitetlenkedve néztem rá.

- Most már lenyugodtál? - fújtatott.
- Nem! Engedj el! - néztem rá dühösen és próbáltam kiszabadulni a karjai szorításából.

Aztán hirtelen minden megváltozott. Shane szorítása lazult, majd a kezeit a derekamra rakta, s közelebb húzott magához. Ijedten néztem rá, miközben az arca egyre csak közeledett. Nem! Nem csókolhat meg! Én Edwardot szeretem! Mielőtt azonban elfordíthattam volna a fejemet, Shane ajkai lecsaptak az enyémre.


U.i.: Remélem tetszett és ez megéri a sok komit :D Komikat pls! Pozitív és negatív egyaránt jöhet! :) És szeretném megköszönni az előző fejihez a 8 db komit! Nagyon örülök, ugyanis csak 5 db volt a komihatár és kaptam még +3-at! :) Köszönöm! d.

Díj!

Köszönöm szépen ezt a két csodálatos díjat Klaudiának!

3 dolog rólam:

- Szeretek Robsten és Bellward történeteket olvasni.

- Szeretek a barátaimmal lenni.

- Szeretem az angol órákat.

Akiknek tovább küldöm:

- Szil: http://harbouredpassion.blogspot.com

- Szil: http://silentlove-robstenagain.blogspot.com

- Henna131: http://haazthiszedmarnincsremeny.blogspot.com

Még egyszer köszönöm Klaudia! :) (L)

Felverszerelem - 19. fejezet

Boldog Mikulást! És jó olvasást! :)

Otthon már apám a tornácon várt minket. Nagyon feldúltnak látszott. Kíváncsi vagyok, vajon most mit követtem el... - sóhajtottam magamban.

A nappaliba érve leültünk a kanapéra.

- Mi volt olyan fontos, hogy azonnal haza kellett jönnünk? - kérdeztem.

- Idegen vámpír szagát érezzük a területünkön, és Cullen-ék területe felé tart. Ezért szeretném, ha egy darabig nem mennél arra. És fokozott felügyelet alatt leszel - jelentette ki határozottan. Egy percig megszólalni sem tudtam.

- Ugye most nem azt akarod mondani, hogy nem mehetek át a szerelmemhez, aki ráadásul kómában van, történetesen miattam, s miattad, azért mert egy idegen vámpírszagot éreztek? Jó vicc! - hördültem fel.

- Bella, ez nem vicc! Nem mehetsz addig oda, míg el nem kapjuk!

- Persze és akkor gondolom iskolába sem mehetek addig!

- Oda majd mindig veled megy valamelyik farkas is.

- Akkor Cullen-ékhez is el tud jönni velem ugyanúgy Seth!

- Nem vitázom veled, Bella - jelentette ki holt nyugodtan, miközben felállt.

- Ezt nem teheted! - pattantam fel a kanapéról és apám után mentem a konyhába.

- Jake... - jött utánunk Seth is. - Beszélhetnék veled? - apám is és én is értetlenkedve néztünk az előttünk álló farkasra. - Négyszemközt - egészítette ki mondtatát. Ezen aztán végképp meglepődtem.

- Persze... - mondta még mindig értetlenül apám. - Bells megtennéd, hogy...

- Már itt sem vagyok - mentem ki a konyhából, mielőtt Jacob befejezte volna a mondatát.

Miközben mentem fel a szobámba, azon gondolkodtam, hogy miről akarhat beszélni Seth, apámmal.

Narrátor szemszög

Miután Bella kiment a konyhából, Seht leült a konyhaasztalhoz, Jacob pedig a konyhapultnak támaszkodott és várta, hogy belekezdjen a fiú.

- Jake... Miért akarod ennyire eltiltani Bellát Edwardtól? - kérdezte Seth.

- Te is nagyon jól tudod - válaszolta Jacob, egyelőre még higgadtan.

- De az a dolog már rég történt! És nem jelenti azt, hogy ami veled megtörtént, az Bellával is megfog! - csattant fel a fiatal fiú.

- Éppen ezért akarom megelőzni a bajt, hogy ne is történjen ez meg Bellával!

- Oké, én értem, hogy félted, de te nem hallottad ezalatt a pár nap alatt Bellát. Te nem voltál ott, mikor sírt Edward ágya mellett, hogy gyógyuljon meg. Ma például beszámolt Edwardnak a napjáról, pedig tudta, hogy nem érkezik válasz tőle. Ne tudd meg, mennyit sírt szegény lány ezalatt a pár nap alatt, hogy a szerelme meggyógyuljon... - nézett Seth Jacobbal farkasszemet.

Jacob nem válaszolt, csak elfordította a fejét.

- Miért nem adsz egy esélyt Edwardnak?

- Fejezd be - kérte Jake.

- Legalább engedd meg Bellának, hogy Edwarddal legyen...

- Hagyd abba! - szakította félbe Seth-et Jacob.

- ...vagy ismerd előbb meg Edwardot... - unszolta tovább Seth.

- Azt mondtam fejezd be! - csapott az asztalra Jacob, s már remegett a dühtől.

A hangzavarra persze Bella is lejött.

Bella szemszöge

Még mindig Seth-en gondolkodtam, hogy miről is akart beszélni apámmal. Egyszer csak egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Ijedten mentem le a lépcsőn, s léptem be a konyhába. Seht a konyhaasztalnál ült és apám fölé hajolva remegett a dühtől, miközben az asztalba markolt erősen.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Csak elbeszélgettem apáddal erről-arról. De már megyek is. Remélem átgondolod amit mondtam - állt fel a székről Seth. - Holnap találkozunk, Bells! - intézte szavait hozzám.

Én csak bólintottam, majd miután Seth kilépett a bejárati ajtón odamentem apámhoz.

- Minden rendben? - kérdeztem csöndesen.

- Beszélnünk kell - csak ennyit mondott, mégis oly' rideg volt a hangja, hogy megijedtem tőle.

- Miről? - a hangom körülbelül az egér cincogásával volt megegyező.

- Rólad és... Edwardról... - ejtette ki kicsit fintorogva szerelmem nevét.

- Rendben - nyeltem egy nagyot. Szerintem egész La Push-ban lehetett hallani.

Kimentünk a nappaliba, én leültem a kanapéra, apám pedig a fotelban foglalt helyet.

- Mióta vagytok... együtt? - kezdte apám, s ezzel a kérdéssel elkezdődött a kérdezz-felelek játék.

- Körülbelül két és fél hónapja - erre a válaszra apám teste megfeszült.

- Hogy jöttetek össze? - erre a kérdésre elmosolyodtam, ahogy visszaidéztem azt a napot. Nem éppen romantikus hangulatban telt, de elmondtam apámank:

Körülbelül két és fél hónappal ezelőtt:

,,Éppen Alice-vel és Edwarddal voltunk vásárolni Seattle-ben. Edward elment egy autós bóltba, míg én Alice-vel maradtam. Már egy csomó üzletet bejártunk, de Alice-nek még be kellett mennie egy újabb fehérnemű üzletbe. Én már nagyon fáradt voltam, ezért leültem kint az üzlet előtt lévő padra. Már vagy tíz perce válogatott Alice a ruhák közt és Edward sem volt még sehol.

- Bocsi... megtudnád mondani merre van a mellékhelység? - kérdezte egy férfi hang mögülem. Hirtelen fordultam meg és találtam magam szembe, egy velem egyidős sráccal.

- Persze! Elmész a lépcsőig - mutattam az irányába - és ott jobbra fordulva ott lesz - mosolyogtam rá kedvesen.

- Köszönöm! Egyébként szép a mosolyod - villantott fel ő is egy ezer wattos mosolyt. - Zac vagyok - nyújtott kezet.

- Bella - válaszoltam.

- Engedd el! - jött Edward kemény, de bársonyos hangja.

- Hé, haver, nyugi! - emelte fel kezeit Zac. - Már megyek is. Köszi az útba igazítást! Viszlát Bella! - mosolygott újra Zac.

- Szia! - köszöntem el én is kedvesen.

- Beszélnünk kell! - jelentette ki Edward.

- Oké - ültem volna vissza a padra.

- De nem itt. Gyere! - húzott maga után.

Egy eldugodtabb sarokhoz húzott, majd szembe fordult velem, miközben akarva, akaratlanul a falhoz ,,nyomott". Azért volt köztünk bőven hely.

- Mit akart tőled? - vont kérdőre.

- Csak megkérdezte, tudom-e merre van a mellékhelység.

- Ennél bénábbat nem tudott volna kitalálni? - horkantott.

- Most meg mi bajod van?

- Semmi!

- De igen! Látom!

- Én csak... hagyjuk... - hajtotta le a fejét.

- Mondd el, Edward - kérleltem.

- Nem bírom, ha más pasi van a közeledben. Akkor, mintha ellepné a vörös köd az agyamat. Nem tudok gondolkodni sem. Zavar, ha más pasi társaságában látlak - elakadt a lélegzetem. Ez most egy szerelmi vallomás akart lenni? Nem, biztosan nem. Megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk.

- Edward, én... nem tudom, hogy mit mondjak - vallottam be.

- Tudom, hogy megegyeztünk, de nem bírok CSAK a barátod lenni. Szeretlek! Nem mint barátot, hanem mint szerelmet! - azt hiszem itt az ideje bevallani nekem is, hogy mit érzek - töprengtem magamban.

- Azt hiszem... én is... szeretlek! - néztem fel rá boldogan. Láttam rajta, hogy megkönnyebbül, de még mindig feszült kicsit.

- Ha most megcsókollak... visszacsókolsz? - nézegette ajkaimat. Ezen mosolyognom kellett.

- Igen! - suttogtam.

Hirtelen vetette magát ajkaimra, mire mind a ketten belenyögtünk a csókba. Hosszú percekig csókolóztunk, mikor elkellett szakadnunk egymástól, levegő hiány miatt."

Jelenben

- Ez után az eset után, mindig együtt voltunk és így jöttünk össze - fejeztem be a mesélést. Apám nem válaszolt, csak meredt maga elé.

U.i.: Nagyon szomorú vagyok! Az előző fejinél 1 db komit kaptam... Nagyon rosszul esett... Ezért komihatár van: 5 db komit kérek és ha ez összegyűlik pénteken jön az új rész! Szép hosszú feji lett, szóval kérlek írjátok meg, hogy mit gondoltok! Köszönöm!

Félvérszerelem - 18. fejezet

Seth már a házunk előtt várt rám. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd köszöntem neki és egy mindjárt jövök után berohantam a házba. Apám éppen járőrözött, így nem kellett végighallgatnom egy újabb hegyibeszédet. A csomagokat és az - átlátszó - ruhazacskóban lévő ruhát leraktam a nappaliban a kanapéra, s már rohantam is vissza ki Seth-hez.


Beültünk a kocsimba és már száguldottunk is a Cullen ház felé. Útközben nem sokat beszélgettünk. Kedvesen megérdeklődte, milyen volt a mai napom, hogy telt a vásárlás a barátnőmmel. Próbáltam én is minél kedvesebben - az idegeskedés miatt - válaszolni neki, s én is megérdeklődtem, milyen volt a mai napja. Elmondta, hogy egy idegen vámpírszagot éreztek, ezért most még többen járőröznek. Az is megejtette, hogy apám feltétlenül beszélni akar velem, amikor Seth is jelen van. Meglepődtem ezen, de most nem törődtem az üggyel, ugyanis megérkeztünk Cullen-ékhez.


Egyből bementem a házba, ahol a nappaliban ott volt Emmett, Jasper és Alice. Utóbbi mondta el, hogy Esme a konyhában, Rosalie az Emmett-el közös szobájukban, míg Carlisle Edwardnál van. Úgy döntöttem, hogy amíg Carlisle Edwardnál tartózkodik, addig én lent várakozok. Észre sem vettem, hogy utánam jött Seth. Jó ismerősként köszönt egy pacsival Emmett-nek és meglepő módon még Jasper-nek is, majd miután Alice-nek is köszönt leült mellénk a kanapéra.


A konyhából Esme jött ki halvány mosollyal az arcán.


- Nem vagytok éhesek? Olaszosat főztem - kérdezte tőlem és Seth-től.
- Nem, köszönöm - utasítottam el, bár valóban éhes voltam egy kicsit, de minél előbb akartam Edwarddal lenni.
- De! - jött Seth-től a válasz ugyan akkor, mint mikor én is válaszoltam. Csúnyán néztem rá, mire csak egy vállrándítást kaptam.
- Bella, te biztosan nem kérsz? - érdeklődött finoman Esme.
- Majd talán kicsit később - mosolyogtam vissza.
- Rendben. Már elkészült az étel, jöhetsz enni - intézte szavait Seth-hez.

Seth elment a konyhába enni, pont mikor Carlisle jött le a lépcsőn. Egyből odamentem hozzá.

- Hogy van? - kérdeztem tőle.
- Ma felébredt egy pillanatra - itt fellélegeztem -, de visszaesett a kómába - nem akartam elhinni. Újra könnyek gyűltek a szemembe.
- Felmehetek hozzá? - kérdeztem, visszafolytva a sírást.
- Igen.

Azonnal a lépcső felé indultam. Mikor felértem Edward szobájába, óvatosan az ágy szélére ültem. Olyan rossz volt így látni őt. Egy könnycsepp akaratlanul is végigfolyt az arcomon.

- Szia Edward - köszöntem neki, bár tudtam, hogy válasz nem fog érkezni. De arra gondoltam, elmesélem neki a mai napomát, hátha hallja. - Képzeld, ma voltam Lily-vel vásárolni.Ő is vásárlás mániás, mint a húgod. Komolyan mondom, ha ők ketten össze lennének zárva egésznap csak a boltokat járnák. Persze szeretem Alice-t és Lily-t is, de néha túlzásokba tudnak esni... Mind egy is... Holnap lesz Natalie-nak a születésnapja és meg vagyok hívva. Nincs kedvem nélküled elmenni... - szorult össze a torkom. - De Nat a barátnőm. Bár lehet, hogy nélkülem jobban szórakoznának, én nélküled úgysem érezném jól magam. Pedig egy nagyon szép ruhát választottam a bulira. Neked is biztosan tetszene. Kéket választottam, a kedvenc színedet. Egyszer azt mondtad, hogy a kék szín illik a szememhez - mosolyogtam el az emléken. - Lily-vel úgy döntöttünk, hogy veszünk három hasonló karkötőt, amolyan Legjobb Barátnők karkötőként. Lily-é egy smaragdzöld színű köves gyűrű lesz, Natalie-é egy rubintvörös színű és az enyém egy tengerkék színű köves gyűrű lesz. Mi is akkor fogjuk felvenni majd, mikor átadtuk Nat-nak a karkötőt - egyre nehezebben ment a beszéd. - Szeretlek Edward - szakadt ki belőlem. - Kérlek gyógyulj meg! Nem hagyhatsz magamra! Együtt mindent átvészelünk - miközben beszéltem végig fogtam Edward kezét. - Szeretlek! - simogattam meg a szabad kezemmel az arcát.

Óvatosan Edward mellé feküdtem és csak néztem őt. Nem tudom meddig nézhettem szerelmemet, de egyszer csak Alice jött be az ajtón és hívott le, hogy egyek valamit. Nem ellenkeztem, most már elég éhes voltam. Már az utolsó falatot ettem, mikor megcsörrent a mobilom. Természetesen apám volt az. Egy pillanatra körbenéztem a szobában lévőkön - azaz mindenkin - akik szintén engem néztek, majd felvettem a telefont.

- Igen? - szóltam bele.
- Bells haza tudnátok jönni Seth-tel? Fontos megbeszélnivalónk lenne.
- Nem érne rá este?
- Nem - válaszolta. Felnyögtem. Nem igaz, hogy nem lehetek még ilyenkor sem Edwarddal! De most nem akartam veszekedni apámmal.
- Rendben - egyeztem bele. - Nemsokára otthon vagyunk - majd választ sem várva letettem a telefont. Seth-re néztem, aki már állt is fel a kanapéról. - Várj még egy percet - szóltam neki, majd felmentem vissza Edward szobájába.

Még el akartam tőle köszönni. Valhogy reméltem, hogy halja amit mondok. Visszaültem az ágya szélére, megfogtam a kezét, majd beszélni kezdtem.

- Edward, most haza kell mennem. Apám valami fontosat - húztam el a számat ennél a szónál - akar mondani. Holnap is átjövök hozzád. Remélem, addigra már meggyógyulsz - suttogtam. - Szeretlek - adtam csókot a szájár.

Lementem a nappaliba, majd a többiektől is elköszöntünk és Seth-tel haza indultunk.


U.i.: Bocsi, hogy ilyen rövid lett, DE! hétfőn - ha minden jól megy - lesz egy kis meglepetés számotokra, Mikulás alkalmából! :) Addig is várom a komikat! :) Köszönöm az előző fejezethez a kommenteket! :) Pusz; d.