Boldog Születésnapot a Kedvenc Vámpírunknak, Edward Cullennek! :) Happy Birthday Edward! ♥
2012. június 20., szerda
Happy Birthday!
Boldog Születésnapot a Kedvenc Vámpírunknak, Edward Cullennek! :) Happy Birthday Edward! ♥
2012. június 10., vasárnap
Félvérszerelem - 49. fejezet
Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, jó olvasást! A kommenteket pedig köszönöm az előző fejihez! :) Puszi, d.
Jacob szemszöge
Hihetetlen mennyi mindenen mentünk keresztül Bellával együtt pár hónap alatt. Mikor apám meghalt, úgy éreztem ennél nyomoróságosabb életem már nem is lehetne. Persze ott volt nekem Bella, de egyszer ő is felnő és kirepül a fészekből. És már abba is kezdtem belenyugodni, hogy ezt Edwarddal együtt teszi majd meg. Eleinte jobban örültem volna neki, ha egy normális kapcsolata lett volna egy emberrel, de jobban belegondolva, Edward mégiscsak jobban meg tudja védeni Bellát, mint egy ember.
Azt sem gondoltam volna, hogy ha egyszer elhagyom az otthonomat, akkor rám talál a szerelem. És mégis megtörtént. Amint megláttam Teresat, tudtam, hogy első látásra szerelem volt. Nem bevésődés, hiszen azt a farkasok csak egyszer élik meg, mégis amit Tesa iránt éreztem, nagyon közel volt a bevésődéshez. Bármit megadnék neki, amit csak kér. Nagyon szeretem őt, még ha ez így kimondva nyálasan is hangzik. És Ő is szeret engem, tudom, érzem. Ha el kéne hagynom... Nem élném túl. Most már tudom, hogy Bella és Edward mit éreznek egymás iránt, és iszonyatosan szégyellem magam azok miatt a dolgok miatt, amit ellenük tettem és, hogy nem engedtem, hogy együtt legyenek.
Délután 5 óra és mára végeztem a munkával. Amint kiléptem a munkahelyemről meglepődtem. Teresa várt rám egy édes mosollyal az ajkain. Egyből odamentem hozzá, a karjaimba zártam és édesen megcsókoltam.
- Szia! - köszöntem neki, miután elváltunk egymástól.
- Szia! - sóhajtotta. Imádtam, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Hogy-hogy itt vagy? - kulcsoltam össze kezünket és elindultunk a szálloda felé, ahol Bellával megszálltunk.
- Igazából... Mondanom kell valamit - nem nézett rám.
- Megijesztesz Tesa! Mi a baj? - álltam meg.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek és most éreztem úgy, hogy elmondhatok valamit, illetve bemutathatok neked és Bellának valakit.
- Kiről van szó? - kérdeztem kíváncsian.
- Kérlek, ne haragudj rám, amiért eddig titkoltam előled őt, de már annyiszor csalódtam a férfiakban, hogy nem akartam egyből bemutatni őt nektek. Úgy gondoltam előbb jobban meg kéne ismernünk egymást. Most már tudom, hogy nem csak egy nyári kis kaland voltam számodra, így ma szeretném bemutatni nektek az unokahúgomat.
- Szívesen megismerném őt! - mosolyogtam rá. Megértettem az aggályait és nem is hibáztattam érte. - Veled él?
- Igen. Tudod a nővérem és a férje repülőgép szerencsétlenségben meghaltak. Gabriela akkor velem volt, hála Istennek, így ő életben maradt. A nevemre vettem és én neveltem fel. Alig volt szegénykém 5 éves - suttogta.
- Sajnálom Kicsim! - szorítottam magamhoz.
- Szóval, ma 7-kor nálam egy vacsora? - próbálta kipislogni a könnyeit. Tudtam, milyen nehéz lehet még most is neki. Én nemrég vesztettem el az édesapámat, még most is fáj belegondolnom, hogy már nincs többé.
- Rendben! Szólok Bellának, hogy ne csináljon programot.
- Köszönöm! - csókolt meg, majd tovább sétáltunk.
Bella szemszöge
Iannel még egy kicsit maradtunk a parton, de aztán lassan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk visszafelé. Ian hihetetlenül jó társaság, mindig megnevettet, ha szomorú vagyok, és mégis komoly dolgokról is tudunk beszélgetni.
- Köszi, hogy ma is elszórakoztattál! Jól éreztem magam! - öleltem meg a szálloda előtt.
- Ne viccelj már! Örömmel töltöm veled a szabadidőmet és én is jól éreztem magam veled - nyomott egy puszit az arcomra, majd elköszöntünk egymástól.
Végre itthon! - sóhajtottam fel, ahogy leültem a kanapéra. Hiába vagyok 1 hónapos terhes, kimerít. Ez nem az a szokványos terhesség és félek, hogy előbb utóbb apámnak is fel fog tűnni, hogy kerekedik a hasam. Még csak 1 hónapos terhes vagyok de már észrevehető a hasam. Csodálkozom is, hogy apámnak eddig nem tűnt fel. Igaz, hogy mostanában olyan ruhákat vettem, amik eltakarják a hasamat, de ez már lassan nem fog segíteni rajtam. Haza kell mennünk - futott át az agyamon. És ebben a pillanatban lépett be a szobába apám.
- Szia Bells! - köszönt.
- Szia! - rendeztem el azonnal a ruhámat. Még csak véletlenül sem akartam, hogy meglássa gömbölyödő hasamat.
- Remélem nem csináltál estére programot, Tesa ugyanis áthívott vacsorázni. Szeretné bemutatni az unokahúgát.
- Nincs programom mára - válaszoltam.
- Nagyszerű, akkor öltözködj 7-re vár minket!
- Rendben, de előtte szeretnék lezuhanyozni és Edwardot is fel kell hívnom még.
- Rendben. Szeretnél előbb zuhanyozni, vagy amíg én zuhanyzom felhívod Edwardot? - kérdezte.
- Menny csak, addig beszélek vele.
- Oké - és már ment is a fürdőbe.
Bementem a szobámba és tárcsáztam Szerelmemet. Sokára vette fel, pedig általában az első csöngésre fel szokta venni.
- Bella? - lepődött meg.
- Szia! - mosolyogtam, bár Ő ezt nem látta.
- Hogy-hogy ilyen korán hívsz? Valami baj van? - aggódott egyből.
- Nincs semmi baj, csak este nem leszek itthon. Teresa meghívott magához vacsorázni.
- Értem... - sóhajtottam. - Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól vagyok. De veled mi a helyzet? Olyan sokára vetted fel a telefont! - panaszkodtam.
- Ne haragudj, Kicsim, csak vadászni voltunk és most értünk haza.
- Fogadjunk, hogy hegyi oroszlánt ettél! - nevettem.
- Eltaláltad! - nevetett Ő is. Olyan régen hallottam már nevetni. Jól esett hallani felszabadult hangját. - Bella - komorult el hirtelen. - Mikor... Mikor tervezitek, hogy hazajöttök? - kérdezte zavartan. Sóhajtottam.
- Nem tudom, Edward. Én legszívesebben már most repülőre ülnék és mennék. De erről nem beszéltem még apával. Még ma beszélek vele! - ígértem.
- Nagyon hiányzol! - suttogta.
- Te is nekem, Szerelmem! - a fenébe, már megint a sírás határán vagyok! A terhesség teljesen megbolygatja az érzelmeimet.
- Bells, szabad a fürdő! - kiabált apám.
- Mennem kell - sóhajtottam szomorúan.
- Igen, hallottam... Szeretlek és nagyon vigyázz magadra!
- Úgy lesz, én is nagyon szeretlek! - majd letettük a telefont, én pedig a fürdőbe mentem készülődni.
U.i.: Remélem tetszett! Ezután egy kicsit még bekavarok a történetbe és meglátjuk, hogy Bellára, hogyan lesz ez hatással és, hogy mikor mennek haza... vagy egyáltalán haza mennek-e? :D Igyekszem a következővel, de nem szeretnék ígérgetni, szóval még nem tudom mikor jön a kövi rész! :) Legyen szép hetetek és kitartás! Utolsó hét! :D Puszi, d.
Jacob szemszöge
Hihetetlen mennyi mindenen mentünk keresztül Bellával együtt pár hónap alatt. Mikor apám meghalt, úgy éreztem ennél nyomoróságosabb életem már nem is lehetne. Persze ott volt nekem Bella, de egyszer ő is felnő és kirepül a fészekből. És már abba is kezdtem belenyugodni, hogy ezt Edwarddal együtt teszi majd meg. Eleinte jobban örültem volna neki, ha egy normális kapcsolata lett volna egy emberrel, de jobban belegondolva, Edward mégiscsak jobban meg tudja védeni Bellát, mint egy ember.
Azt sem gondoltam volna, hogy ha egyszer elhagyom az otthonomat, akkor rám talál a szerelem. És mégis megtörtént. Amint megláttam Teresat, tudtam, hogy első látásra szerelem volt. Nem bevésődés, hiszen azt a farkasok csak egyszer élik meg, mégis amit Tesa iránt éreztem, nagyon közel volt a bevésődéshez. Bármit megadnék neki, amit csak kér. Nagyon szeretem őt, még ha ez így kimondva nyálasan is hangzik. És Ő is szeret engem, tudom, érzem. Ha el kéne hagynom... Nem élném túl. Most már tudom, hogy Bella és Edward mit éreznek egymás iránt, és iszonyatosan szégyellem magam azok miatt a dolgok miatt, amit ellenük tettem és, hogy nem engedtem, hogy együtt legyenek.
Délután 5 óra és mára végeztem a munkával. Amint kiléptem a munkahelyemről meglepődtem. Teresa várt rám egy édes mosollyal az ajkain. Egyből odamentem hozzá, a karjaimba zártam és édesen megcsókoltam.
- Szia! - köszöntem neki, miután elváltunk egymástól.
- Szia! - sóhajtotta. Imádtam, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Hogy-hogy itt vagy? - kulcsoltam össze kezünket és elindultunk a szálloda felé, ahol Bellával megszálltunk.
- Igazából... Mondanom kell valamit - nem nézett rám.
- Megijesztesz Tesa! Mi a baj? - álltam meg.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek és most éreztem úgy, hogy elmondhatok valamit, illetve bemutathatok neked és Bellának valakit.
- Kiről van szó? - kérdeztem kíváncsian.
- Kérlek, ne haragudj rám, amiért eddig titkoltam előled őt, de már annyiszor csalódtam a férfiakban, hogy nem akartam egyből bemutatni őt nektek. Úgy gondoltam előbb jobban meg kéne ismernünk egymást. Most már tudom, hogy nem csak egy nyári kis kaland voltam számodra, így ma szeretném bemutatni nektek az unokahúgomat.
- Szívesen megismerném őt! - mosolyogtam rá. Megértettem az aggályait és nem is hibáztattam érte. - Veled él?
- Igen. Tudod a nővérem és a férje repülőgép szerencsétlenségben meghaltak. Gabriela akkor velem volt, hála Istennek, így ő életben maradt. A nevemre vettem és én neveltem fel. Alig volt szegénykém 5 éves - suttogta.
- Sajnálom Kicsim! - szorítottam magamhoz.
- Szóval, ma 7-kor nálam egy vacsora? - próbálta kipislogni a könnyeit. Tudtam, milyen nehéz lehet még most is neki. Én nemrég vesztettem el az édesapámat, még most is fáj belegondolnom, hogy már nincs többé.
- Rendben! Szólok Bellának, hogy ne csináljon programot.
- Köszönöm! - csókolt meg, majd tovább sétáltunk.
Bella szemszöge
Iannel még egy kicsit maradtunk a parton, de aztán lassan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk visszafelé. Ian hihetetlenül jó társaság, mindig megnevettet, ha szomorú vagyok, és mégis komoly dolgokról is tudunk beszélgetni.
- Köszi, hogy ma is elszórakoztattál! Jól éreztem magam! - öleltem meg a szálloda előtt.
- Ne viccelj már! Örömmel töltöm veled a szabadidőmet és én is jól éreztem magam veled - nyomott egy puszit az arcomra, majd elköszöntünk egymástól.
Végre itthon! - sóhajtottam fel, ahogy leültem a kanapéra. Hiába vagyok 1 hónapos terhes, kimerít. Ez nem az a szokványos terhesség és félek, hogy előbb utóbb apámnak is fel fog tűnni, hogy kerekedik a hasam. Még csak 1 hónapos terhes vagyok de már észrevehető a hasam. Csodálkozom is, hogy apámnak eddig nem tűnt fel. Igaz, hogy mostanában olyan ruhákat vettem, amik eltakarják a hasamat, de ez már lassan nem fog segíteni rajtam. Haza kell mennünk - futott át az agyamon. És ebben a pillanatban lépett be a szobába apám.
- Szia Bells! - köszönt.
- Szia! - rendeztem el azonnal a ruhámat. Még csak véletlenül sem akartam, hogy meglássa gömbölyödő hasamat.
- Remélem nem csináltál estére programot, Tesa ugyanis áthívott vacsorázni. Szeretné bemutatni az unokahúgát.
- Nincs programom mára - válaszoltam.
- Nagyszerű, akkor öltözködj 7-re vár minket!
- Rendben, de előtte szeretnék lezuhanyozni és Edwardot is fel kell hívnom még.
- Rendben. Szeretnél előbb zuhanyozni, vagy amíg én zuhanyzom felhívod Edwardot? - kérdezte.
- Menny csak, addig beszélek vele.
- Oké - és már ment is a fürdőbe.
Bementem a szobámba és tárcsáztam Szerelmemet. Sokára vette fel, pedig általában az első csöngésre fel szokta venni.
- Bella? - lepődött meg.
- Szia! - mosolyogtam, bár Ő ezt nem látta.
- Hogy-hogy ilyen korán hívsz? Valami baj van? - aggódott egyből.
- Nincs semmi baj, csak este nem leszek itthon. Teresa meghívott magához vacsorázni.
- Értem... - sóhajtottam. - Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól vagyok. De veled mi a helyzet? Olyan sokára vetted fel a telefont! - panaszkodtam.
- Ne haragudj, Kicsim, csak vadászni voltunk és most értünk haza.
- Fogadjunk, hogy hegyi oroszlánt ettél! - nevettem.
- Eltaláltad! - nevetett Ő is. Olyan régen hallottam már nevetni. Jól esett hallani felszabadult hangját. - Bella - komorult el hirtelen. - Mikor... Mikor tervezitek, hogy hazajöttök? - kérdezte zavartan. Sóhajtottam.
- Nem tudom, Edward. Én legszívesebben már most repülőre ülnék és mennék. De erről nem beszéltem még apával. Még ma beszélek vele! - ígértem.
- Nagyon hiányzol! - suttogta.
- Te is nekem, Szerelmem! - a fenébe, már megint a sírás határán vagyok! A terhesség teljesen megbolygatja az érzelmeimet.
- Bells, szabad a fürdő! - kiabált apám.
- Mennem kell - sóhajtottam szomorúan.
- Igen, hallottam... Szeretlek és nagyon vigyázz magadra!
- Úgy lesz, én is nagyon szeretlek! - majd letettük a telefont, én pedig a fürdőbe mentem készülődni.
U.i.: Remélem tetszett! Ezután egy kicsit még bekavarok a történetbe és meglátjuk, hogy Bellára, hogyan lesz ez hatással és, hogy mikor mennek haza... vagy egyáltalán haza mennek-e? :D Igyekszem a következővel, de nem szeretnék ígérgetni, szóval még nem tudom mikor jön a kövi rész! :) Legyen szép hetetek és kitartás! Utolsó hét! :D Puszi, d.
2012. június 7., csütörtök
Életjel
Sziasztok!
A vizsgáimat ezennel letudtam! :D Bár az eredményt még nem tudom... :\ A szóbelim elég jól sikerült, az írásbeli, nos... hát majd meglátjuk mi lesz :D Jó hír, hogy ha befejezem a fejezetet, akkor már hétvégén olvashatjátok is! :) Remélem azért van, aki örül ennek! :)
Addig további szép hetet! :)
Puszi, d.
A vizsgáimat ezennel letudtam! :D Bár az eredményt még nem tudom... :\ A szóbelim elég jól sikerült, az írásbeli, nos... hát majd meglátjuk mi lesz :D Jó hír, hogy ha befejezem a fejezetet, akkor már hétvégén olvashatjátok is! :) Remélem azért van, aki örül ennek! :)
Addig további szép hetet! :)
Puszi, d.
2012. május 19., szombat
Félvérszerelem - 48. fejezet
Sziasztok! Először is kicseréltem Ian képét másra. Csak gondoltam szólok! :) Ami fontosabb: OLVASSÁTOK EL EZT! Mert ez az utolsó fejezet Júniusig, ugyanis heteken belül vizsgáznom kell és az most fontosabb, mint a blogírás. Szóval a következő fejezet, majd csak Júniusban érkezik valamikor! Sajnálom, de ez van! :\ Most pedig jó olvasást kívánok! :) És köszönöm az előző fejihez kapott véleményeket! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
1 hónap múlva
Már kicsivel több, mint 1 hónapja, hogy itt vagyunk. Elég sok minden történt ez alatt az 1 hónap alatt. Kiderült, hogy Ian félvér. Olyan, mint Edward. És, hogy minderre hogyan jöttem rá? Egyik nap kora reggel kimentem egy csendesebb partszakaszra és akkor láttam meg Iant vámpírsebességgel futni. Először nem akartam hinni a szemeimnek, azt hittem csak képzelődöm, de ő is észrevett engem és már nem akart titkolózni előttem, így hát elmondott mindent. És én is elmondtam neki mindent Edwardról és apámról. Azt a döbbent arcot soha nem felejtem el, nagyon vicces volt. Ian azt is elmondta, hogy olyan érzése van, mintha kötődne hozzám, de valahogy mégsem. Nehezen értettem meg, hogy mit akart mondani. Mintha hozzám kötődne, de mégsem én hozzám.
De ez még mind semmi. Apám egyik este beállított, hogy szeretne nekem bemutatni valakit. Nem értettem semmit, de természetesen felöltöztem és elmentem vele az egyik közeli étterembe. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy nőt fog nekem bemutatni. Teljesen ledöbbentem. Abban a percben nem tudtam, mit gondoljak. Apámnak barátnője van? És a bevésődés? Nem értettem, de türelmesen vártam, hogy majd otthon kifaggathassam.
A vacsora, ha lehet az mondani, még kellemesen is telt. Teresa Graynek hívják és 28 éves. Világ életében Spanyolországban élt. Szereti az állatokat, a napos helyet, olvasni, egyszóval "tökéletesnek" lehet mondani. Későre járt az idő, így hazaindultunk. Tesa - mert megkért, hogy szólítsam így - taxival ment haza. Alig vártam már, hogy mi is hazaérjünk apámmal és kifaggathassam.
Mikor végre beléptünk az ajtón, nem is vártam tovább. Kifaggattam apámat, hogy mégis, hogy lehetséges ez az egész. És itt az anyám érzett bevésődésére gondoltam. Elmondta, hogy soha senki iránt nem fog úgy érezni, mint anno anya iránt. A bevésődés csak egyszer történik meg a farkasok életében és az ő bevésődése édesanyám volt. De mégis Teresa iránt, ha nem is olyan erősen, mint anyám iránt, de szerelmet érez. Ez nem bevésődés, csak olyan mint az embereknél a szerelem.
Azt is megkérdeztem apámtól, hogy azt elmondta-e, hogy micsoda ő valójában. Erre mintha zavarba jött volna, de aztán bevallotta, hogy elmondta neki. Muszáj volt, mert furcsállta volna, ha egy húszon évesnek kinéző embernek egy 18 éves lánya lenne. Meglepődtem, hogy ennyire nyílt volt Tesaval, de megnyugtatott, hogy Tesa teljes mértékben megígérte, hogy soha senkinek nem beszél a farkasokról és elfogadja apámat még ennek ellenére is. Ez azért valamennyire megnyugtatott.
Úgy láttam, hogy apám végre boldog és én nem akartam ennek az útjába állni, így megpróbáltam elfogadni Tesat. Nem úgy, mint ő először Edwardot - gondoltam vissza keserűen.
Edwarddal is beszéltem és elmondta, hogy nagyon sajnálja a múltkori kiborulását, de féltékeny lett Ianre. Én pedig biztosítottam, hogy nekem csak ő a fontos, nincs értelme féltékenykednie. És így, hogy már megbeszéltük a nézeteltérésünket, beszámoltam neki Ian félvérségéről és apám új barátnőjéről. Nem kicsit lepődött meg ő is. Egy dolgot azonban még nem mondtam el neki - és apámnak sem. Hogy terhes vagyok. Személyesen akartam elmondani neki a jó hírt.
Egyszóval, nem unatkoztam ez alatt az 1 hónap alatt. A hasam is nőtt valamennyit, de még nem olyan feltűnő. Egy kis hízásnak még simán eltudtam hazudni apám előtt. És próbáltam olyan pólókat felvenni, ami nem emeli ki a hasamat.
- Bella! Hahó! - szólongatott valaki.
- Igen? - tértem magamhoz.
- Min gondolkoztál? Már vagy 5 perce szólongatlak - méltatlankodott Ian.
- Ne haragudj, csak az elmúlt 1 hónapon gondolkodtam.
- Nem jössz úszni? Nagyon jó a víz! - lelkesült fel.
Iannel szinte minden nap kijárunk arra az elhagyatott kis partszakaszra, ahol megláttam őt vámpírsebességgel futni. Itt legalább csak ketten vagyunk és nem kell eltakarnom a hasamat, nyugodtan lehetek fürdőruhában és élvezhetem a napsütést, és Ian is nyugodtan lehet napon, mert csak én látom az enyhén csillogó bőrét.
- Hm... Na jó, mennyünk! - álltam fel és elkezdtem a víz felé sétálni.
- Ez a beszéd! - futott el mellettem.
A víz tényleg nagyon kellemes volt. Bár nem sokáig akartam bent maradni, nehogy a kicsinek valami baja essen. Nagyon féltettem őt. Egy kis idő elteltével ki is jöttem a vízből és a töröközőmre lefeküdve süttettem magam. Elég sokat szoktam napon lenni, így már szép barnás lett a bőröm. Kíváncsi vagyok, Edwardnak majd, hogy fogok így tetszeni.
Edward... - sóhajtottam fel magamban. Már nagyon hiányzik ő is és a családja is. Meg persze a farkasok is. Vajon mit csinálhatsz most, Edward? - gondolkoztam.
Edward szemszöge
Már eltelt 1 hónap. És Belláék még mindig nem jöttek haza. Még mindig szenvedek a hiányától. A családom pedig miattam szenved. Próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, de őket nem tudom átverni. Eljárok vadászni és emberi ételt is eszek, próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És nem akartok fájdalmat okozni a szüleimnek, azáltal, hogy tönkreteszem magamat, mert nem étkezek rendesen.
Alicenek is nagyon hiányzik már a barátnője. Már ő is alig várja, hogy hazajöjjenek. El is döntöttem, hogy majd amikor felhívom megkérdezem őt, hogy mikor jönnek már végre vissza.
U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen lett, de nem akartalak titeket függővéggel itt hagyni X időre, pedig még akartam írni ehhez, de akkor függővéggel maradtatok volna itt Júniusig, azt pedig nem akartam. :$ Addig is húzzatok még bele egy kicsit a tanulásba, hisz itt az év vége, utána pedig szeretnék jó nyári szünetet kívánni nektek! :) Júniusban jövök az új fejezettel! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
1 hónap múlva
Már kicsivel több, mint 1 hónapja, hogy itt vagyunk. Elég sok minden történt ez alatt az 1 hónap alatt. Kiderült, hogy Ian félvér. Olyan, mint Edward. És, hogy minderre hogyan jöttem rá? Egyik nap kora reggel kimentem egy csendesebb partszakaszra és akkor láttam meg Iant vámpírsebességgel futni. Először nem akartam hinni a szemeimnek, azt hittem csak képzelődöm, de ő is észrevett engem és már nem akart titkolózni előttem, így hát elmondott mindent. És én is elmondtam neki mindent Edwardról és apámról. Azt a döbbent arcot soha nem felejtem el, nagyon vicces volt. Ian azt is elmondta, hogy olyan érzése van, mintha kötődne hozzám, de valahogy mégsem. Nehezen értettem meg, hogy mit akart mondani. Mintha hozzám kötődne, de mégsem én hozzám.
De ez még mind semmi. Apám egyik este beállított, hogy szeretne nekem bemutatni valakit. Nem értettem semmit, de természetesen felöltöztem és elmentem vele az egyik közeli étterembe. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy nőt fog nekem bemutatni. Teljesen ledöbbentem. Abban a percben nem tudtam, mit gondoljak. Apámnak barátnője van? És a bevésődés? Nem értettem, de türelmesen vártam, hogy majd otthon kifaggathassam.
A vacsora, ha lehet az mondani, még kellemesen is telt. Teresa Graynek hívják és 28 éves. Világ életében Spanyolországban élt. Szereti az állatokat, a napos helyet, olvasni, egyszóval "tökéletesnek" lehet mondani. Későre járt az idő, így hazaindultunk. Tesa - mert megkért, hogy szólítsam így - taxival ment haza. Alig vártam már, hogy mi is hazaérjünk apámmal és kifaggathassam.
Mikor végre beléptünk az ajtón, nem is vártam tovább. Kifaggattam apámat, hogy mégis, hogy lehetséges ez az egész. És itt az anyám érzett bevésődésére gondoltam. Elmondta, hogy soha senki iránt nem fog úgy érezni, mint anno anya iránt. A bevésődés csak egyszer történik meg a farkasok életében és az ő bevésődése édesanyám volt. De mégis Teresa iránt, ha nem is olyan erősen, mint anyám iránt, de szerelmet érez. Ez nem bevésődés, csak olyan mint az embereknél a szerelem.
Azt is megkérdeztem apámtól, hogy azt elmondta-e, hogy micsoda ő valójában. Erre mintha zavarba jött volna, de aztán bevallotta, hogy elmondta neki. Muszáj volt, mert furcsállta volna, ha egy húszon évesnek kinéző embernek egy 18 éves lánya lenne. Meglepődtem, hogy ennyire nyílt volt Tesaval, de megnyugtatott, hogy Tesa teljes mértékben megígérte, hogy soha senkinek nem beszél a farkasokról és elfogadja apámat még ennek ellenére is. Ez azért valamennyire megnyugtatott.
Úgy láttam, hogy apám végre boldog és én nem akartam ennek az útjába állni, így megpróbáltam elfogadni Tesat. Nem úgy, mint ő először Edwardot - gondoltam vissza keserűen.
Edwarddal is beszéltem és elmondta, hogy nagyon sajnálja a múltkori kiborulását, de féltékeny lett Ianre. Én pedig biztosítottam, hogy nekem csak ő a fontos, nincs értelme féltékenykednie. És így, hogy már megbeszéltük a nézeteltérésünket, beszámoltam neki Ian félvérségéről és apám új barátnőjéről. Nem kicsit lepődött meg ő is. Egy dolgot azonban még nem mondtam el neki - és apámnak sem. Hogy terhes vagyok. Személyesen akartam elmondani neki a jó hírt.
Egyszóval, nem unatkoztam ez alatt az 1 hónap alatt. A hasam is nőtt valamennyit, de még nem olyan feltűnő. Egy kis hízásnak még simán eltudtam hazudni apám előtt. És próbáltam olyan pólókat felvenni, ami nem emeli ki a hasamat.
- Bella! Hahó! - szólongatott valaki.
- Igen? - tértem magamhoz.
- Min gondolkoztál? Már vagy 5 perce szólongatlak - méltatlankodott Ian.
- Ne haragudj, csak az elmúlt 1 hónapon gondolkodtam.
- Nem jössz úszni? Nagyon jó a víz! - lelkesült fel.
Iannel szinte minden nap kijárunk arra az elhagyatott kis partszakaszra, ahol megláttam őt vámpírsebességgel futni. Itt legalább csak ketten vagyunk és nem kell eltakarnom a hasamat, nyugodtan lehetek fürdőruhában és élvezhetem a napsütést, és Ian is nyugodtan lehet napon, mert csak én látom az enyhén csillogó bőrét.
- Hm... Na jó, mennyünk! - álltam fel és elkezdtem a víz felé sétálni.
- Ez a beszéd! - futott el mellettem.
A víz tényleg nagyon kellemes volt. Bár nem sokáig akartam bent maradni, nehogy a kicsinek valami baja essen. Nagyon féltettem őt. Egy kis idő elteltével ki is jöttem a vízből és a töröközőmre lefeküdve süttettem magam. Elég sokat szoktam napon lenni, így már szép barnás lett a bőröm. Kíváncsi vagyok, Edwardnak majd, hogy fogok így tetszeni.
Edward... - sóhajtottam fel magamban. Már nagyon hiányzik ő is és a családja is. Meg persze a farkasok is. Vajon mit csinálhatsz most, Edward? - gondolkoztam.
Edward szemszöge
Már eltelt 1 hónap. És Belláék még mindig nem jöttek haza. Még mindig szenvedek a hiányától. A családom pedig miattam szenved. Próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, de őket nem tudom átverni. Eljárok vadászni és emberi ételt is eszek, próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És nem akartok fájdalmat okozni a szüleimnek, azáltal, hogy tönkreteszem magamat, mert nem étkezek rendesen.
Alicenek is nagyon hiányzik már a barátnője. Már ő is alig várja, hogy hazajöjjenek. El is döntöttem, hogy majd amikor felhívom megkérdezem őt, hogy mikor jönnek már végre vissza.
U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen lett, de nem akartalak titeket függővéggel itt hagyni X időre, pedig még akartam írni ehhez, de akkor függővéggel maradtatok volna itt Júniusig, azt pedig nem akartam. :$ Addig is húzzatok még bele egy kicsit a tanulásba, hisz itt az év vége, utána pedig szeretnék jó nyári szünetet kívánni nektek! :) Júniusban jövök az új fejezettel! :) Puszi, d.
2012. május 13., vasárnap
Happy 26th Birthday Robert!
Boldog Születésnapot Kívánok Robert Pattinsonnak! :) Happy Birthday Rob! ♥
2012. május 5., szombat
Félvérszerelem - 47. fejezet
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokára lett friss! :\ Hamarosan vizsgáznom kell, szóval nem tudom, hogy mikor tudok frisst hozni, az is lehet h csak júniusban jön a kövi. :\ Sajnálom, de most jó olvasást kívánok! :) És köszönöm az előző fejezethez kapott kommentárokat! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
Hihetetlenül boldog voltam. Kisbabánk lesz Edwarddal! A boldogság könnyei gyűltek a szememben. Még felfogni sem tudtam igazán, hogy ez tényleg lehetséges. Boldog mosollyal az arcomon hívtam fel Szerelmemet, de nem számítottam a reakciójára.
Boldogan meséltem neki a napomról, de mikor Iant említettem neki, egyszerre olyan hűvös lett velem. Nem értettem mi baja lehet. Annyira boldog voltam, erre Ő egy perc alatt elrontotta a jókedvemet.
Még mindig értetlenül gondoltam vissza a telefonbeszélgetésünkre Edwarddal. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem is gondolkoztam tovább a furcsa viselkedésén, inkább álomra hajtottam a fejemet.
~*~*~*~
A reggelt ismét a mosdóban kezdtem a WC fölé hajolva. Hát igen... Semmi kétségem, terhes vagyok. Miután rendbe szedtem magam és elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és lementem az étkezőbe. Még mindig émelyegtem, de muszáj valamit ennem, így csak üres pirítóst kértem egy bögre teával. A pincérnő furán nézett rám, de nem tette szóvá különös kérésemet.
Reggeli után visszavonultam a szobánkba. Felhívtam Iant, hogy tájékoztassam apám szándékáról. Vonakodva, de beleegyezett egy vacsorába. Unatkoztam, így bekapcsoltam valami filmet, de egy idő után elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy a filmnek végre van, a stáblista ment a képernyőn. Már 3 óra van, apám kb. csak 2 óra múlva ér haza. Addig unatkozhatok egyedül. Nagyszerű!
~*~*~*~
Végre! Apu hazaért!
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Bells... - köszönt fáradtan.
- Minden oké?
- Persze, csak fáradt vagyok. Szóltál annak a barátodnak, hogy ma vacsorázni megyünk? - ejtette ki gúnyosan a "barát" szót.
- A neve Ian és igen, szóltam neki. 7-re beszéltem meg vele a találkozót az étterembe.
- Remek, addig van még időm egy kicsit pihenni és rendbe szedni magam - és már indult is a fürdő felé.
Hallottam, amint megengedi a vizet, így én leültem a TV elé. Ha az összes napom, míg itt vagyunk ilyen unalmasan fog telni, mint a mai, én megbolondulok. Nem ismerek itt Ianen kívül senkit és még a környéken sem ismerem ki magam rendesen.
Apu fél óra múlva jött ki a fürdőből.
- Bells én egy kicsit ledőlök, mielőtt elindulunk vacsizni - jelentette ki és már ment is a szobába.
- Persze, menny csak. Én elleszek...
Istenem, megőrülök annyira unatkozom! Gondolkoztam rajta, hogy felhívjam-e Edwardot, de a tegnapi viselkedése után, úgy gondoltam, hogy nem hívom fel. Majd ő hív, ha meg nem akkor holnap valamikor felhívom. Úgy döntöttem, kiülök az erkélyre egy kicsit napozni. Addig is telik az idő.
~*~*~*~
6 óra van és 7-kor találkozunk Iannel az étteremben. Gyorsan lezuhanyoztam és már el is kezdtem készülődni. Teljesen felpörögtem, végre kicsit kimozdulok. Egész nap unatkoztam, már alig vártam, hogy találkozzunk Iannel. A napozásnak is meglett az eredménye, halványan ugyan, de megfogott. Holnap is kiülök majd napozni, nagyon tetszik, hogy nem vagyok már olyan hófehér.
Apám már várt rám az ajtó előtt. Persze, a férfiak hamarabb elkészülnek, mint a nők.
- Gyönyörű vagy Bells! - dicsért meg. Egy fekete miniruha van rajtam, a hajamat csak kiengedtem és hullámosan lóg a vállaimra és egy enyhe kis smink van rajtam. Nem vagyok oda a miniruhákért és a sminkekért, de ha már étterembe megyünk...
- Te is jól nézel ki - mutattam végig rajta. Egy halványkék ing van rajta, fekete vászonnadrággal. Nagyon elegánsan nézett ki.
Elindultunk az étterembe és pontban 7-kor meg is érkeztünk. Ian már várt ránk egy asztalnál. Amint meglátott minket felállt és puszival köszönt nekem, majd megdicsért ő is, hogy milyen csinos vagyok. Bevallom, jól esett, hogy dicsérnek. Ian apámmal is kezet fogott, de mikor összeért a bőrük Ian, mintha kicsit összerezzent volna és zaklatottan nézett ránk. Mikor apámra néztem, ő is kicsit furán méregette Iant. Nem értettem.
Megrendeltük a vacsoránkat és míg vártuk, hogy kihozzák addig apám beszélgetést kezdeményezett.
- Szóval Ian... Mesélj magadról! - kérte.
- Mit szeretne tudni, uram? - kérdezte illemtudóan.
- Először is, nyugodtan tegezz! Másodszor, mik a szándékaid a lányommal kapcsolatban?
- Apa! - szóltam rá.
Hát ez szép! Egyből fejest ugrottunk a mély vízbe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan rákérdez.
- Félreértesz Jacob... Én nem akarok semmi olyat Bellától - nyökögte Ian.
- Akkor mit akarsz tőle?
- Én csak úgy gondoltam lehetnénk barátok... Gondoltam segítek neki eligazodni a városban, amíg itt vagytok.
- Így igaz, apa! És legalább én sem unatkozom, Ian nagyon jó társaság és én sem gondolok rá másképp, mint egy jó barátra. Tudod, hogy nekem Edward az igazi... - suttogtam már a végét.
- Hát jó - kapott be egy falat húst.
A vacsora további része kellemesebben telt. Apa és Ian beszélgette, megismerték egymást, így apa is beláthatta, hogy Ian nem veszélyes.
- Örülök, hogy megismerhettelek - nyújtott kezet Jake.
- Én is örülök, Jacob. Holnap találkozunk Bella? - fordult felém.
- Lemehetnénk a partra, mit gondolsz? - kérdeztem izgatottan.
- Remek ötlet! 9-re a szálloda elé megyek. Sziasztok - nyomott puszit az arcomra.
- Szia! - köszöntünk el.
~*~*~*~
Mire hazaértünk már rendesen elfáradtam.
- Rendes gyereknek látszik ez az Ian. De az elején olyan furcsa volt, szerinted nem?
- Nem vettem észre rajta semmi különöset. Szerintem csak zavarban volt előtted.
- Lehet, hogy igazad van... Megyek, lefekszem, holnap még dolgozom, de utána lesz egy szabadnapom. Bemehetnénk Madridba, mit szólsz?
- Persze, majd még megbeszéljük. Jó éjt! - adtam puszit az arcára.
- Neked is Bells!
Befeküdtem az ágyamba és megnéztem a telefonomat. Semmi. Se nem fogadott hívás, se üzenet. Edward nem keresett. Nem tudom mi baja lehet. Majd holnap felhívom - döntöttem el. Ahogy becsuktam a szemeimet, már éreztem is, hogy magával ragad az álmok tengere. Nagyon fáradékony vagyok mostanában. Biztos a terhesség miatt. Erre a gondolatra a hasamra csúsztattam a tenyeremet és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.
Bella szemszöge
Hihetetlenül boldog voltam. Kisbabánk lesz Edwarddal! A boldogság könnyei gyűltek a szememben. Még felfogni sem tudtam igazán, hogy ez tényleg lehetséges. Boldog mosollyal az arcomon hívtam fel Szerelmemet, de nem számítottam a reakciójára.
Boldogan meséltem neki a napomról, de mikor Iant említettem neki, egyszerre olyan hűvös lett velem. Nem értettem mi baja lehet. Annyira boldog voltam, erre Ő egy perc alatt elrontotta a jókedvemet.
Még mindig értetlenül gondoltam vissza a telefonbeszélgetésünkre Edwarddal. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem is gondolkoztam tovább a furcsa viselkedésén, inkább álomra hajtottam a fejemet.
~*~*~*~
A reggelt ismét a mosdóban kezdtem a WC fölé hajolva. Hát igen... Semmi kétségem, terhes vagyok. Miután rendbe szedtem magam és elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és lementem az étkezőbe. Még mindig émelyegtem, de muszáj valamit ennem, így csak üres pirítóst kértem egy bögre teával. A pincérnő furán nézett rám, de nem tette szóvá különös kérésemet.
Reggeli után visszavonultam a szobánkba. Felhívtam Iant, hogy tájékoztassam apám szándékáról. Vonakodva, de beleegyezett egy vacsorába. Unatkoztam, így bekapcsoltam valami filmet, de egy idő után elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy a filmnek végre van, a stáblista ment a képernyőn. Már 3 óra van, apám kb. csak 2 óra múlva ér haza. Addig unatkozhatok egyedül. Nagyszerű!
~*~*~*~
Végre! Apu hazaért!
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Bells... - köszönt fáradtan.
- Minden oké?
- Persze, csak fáradt vagyok. Szóltál annak a barátodnak, hogy ma vacsorázni megyünk? - ejtette ki gúnyosan a "barát" szót.
- A neve Ian és igen, szóltam neki. 7-re beszéltem meg vele a találkozót az étterembe.
- Remek, addig van még időm egy kicsit pihenni és rendbe szedni magam - és már indult is a fürdő felé.
Hallottam, amint megengedi a vizet, így én leültem a TV elé. Ha az összes napom, míg itt vagyunk ilyen unalmasan fog telni, mint a mai, én megbolondulok. Nem ismerek itt Ianen kívül senkit és még a környéken sem ismerem ki magam rendesen.
Apu fél óra múlva jött ki a fürdőből.
- Bells én egy kicsit ledőlök, mielőtt elindulunk vacsizni - jelentette ki és már ment is a szobába.
- Persze, menny csak. Én elleszek...
Istenem, megőrülök annyira unatkozom! Gondolkoztam rajta, hogy felhívjam-e Edwardot, de a tegnapi viselkedése után, úgy gondoltam, hogy nem hívom fel. Majd ő hív, ha meg nem akkor holnap valamikor felhívom. Úgy döntöttem, kiülök az erkélyre egy kicsit napozni. Addig is telik az idő.
~*~*~*~
6 óra van és 7-kor találkozunk Iannel az étteremben. Gyorsan lezuhanyoztam és már el is kezdtem készülődni. Teljesen felpörögtem, végre kicsit kimozdulok. Egész nap unatkoztam, már alig vártam, hogy találkozzunk Iannel. A napozásnak is meglett az eredménye, halványan ugyan, de megfogott. Holnap is kiülök majd napozni, nagyon tetszik, hogy nem vagyok már olyan hófehér.
Apám már várt rám az ajtó előtt. Persze, a férfiak hamarabb elkészülnek, mint a nők.
- Gyönyörű vagy Bells! - dicsért meg. Egy fekete miniruha van rajtam, a hajamat csak kiengedtem és hullámosan lóg a vállaimra és egy enyhe kis smink van rajtam. Nem vagyok oda a miniruhákért és a sminkekért, de ha már étterembe megyünk...
- Te is jól nézel ki - mutattam végig rajta. Egy halványkék ing van rajta, fekete vászonnadrággal. Nagyon elegánsan nézett ki.
Elindultunk az étterembe és pontban 7-kor meg is érkeztünk. Ian már várt ránk egy asztalnál. Amint meglátott minket felállt és puszival köszönt nekem, majd megdicsért ő is, hogy milyen csinos vagyok. Bevallom, jól esett, hogy dicsérnek. Ian apámmal is kezet fogott, de mikor összeért a bőrük Ian, mintha kicsit összerezzent volna és zaklatottan nézett ránk. Mikor apámra néztem, ő is kicsit furán méregette Iant. Nem értettem.
Megrendeltük a vacsoránkat és míg vártuk, hogy kihozzák addig apám beszélgetést kezdeményezett.
- Szóval Ian... Mesélj magadról! - kérte.
- Mit szeretne tudni, uram? - kérdezte illemtudóan.
- Először is, nyugodtan tegezz! Másodszor, mik a szándékaid a lányommal kapcsolatban?
- Apa! - szóltam rá.
Hát ez szép! Egyből fejest ugrottunk a mély vízbe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan rákérdez.
- Félreértesz Jacob... Én nem akarok semmi olyat Bellától - nyökögte Ian.
- Akkor mit akarsz tőle?
- Én csak úgy gondoltam lehetnénk barátok... Gondoltam segítek neki eligazodni a városban, amíg itt vagytok.
- Így igaz, apa! És legalább én sem unatkozom, Ian nagyon jó társaság és én sem gondolok rá másképp, mint egy jó barátra. Tudod, hogy nekem Edward az igazi... - suttogtam már a végét.
- Hát jó - kapott be egy falat húst.
A vacsora további része kellemesebben telt. Apa és Ian beszélgette, megismerték egymást, így apa is beláthatta, hogy Ian nem veszélyes.
- Örülök, hogy megismerhettelek - nyújtott kezet Jake.
- Én is örülök, Jacob. Holnap találkozunk Bella? - fordult felém.
- Lemehetnénk a partra, mit gondolsz? - kérdeztem izgatottan.
- Remek ötlet! 9-re a szálloda elé megyek. Sziasztok - nyomott puszit az arcomra.
- Szia! - köszöntünk el.
~*~*~*~
Mire hazaértünk már rendesen elfáradtam.
- Rendes gyereknek látszik ez az Ian. De az elején olyan furcsa volt, szerinted nem?
- Nem vettem észre rajta semmi különöset. Szerintem csak zavarban volt előtted.
- Lehet, hogy igazad van... Megyek, lefekszem, holnap még dolgozom, de utána lesz egy szabadnapom. Bemehetnénk Madridba, mit szólsz?
- Persze, majd még megbeszéljük. Jó éjt! - adtam puszit az arcára.
- Neked is Bells!
Befeküdtem az ágyamba és megnéztem a telefonomat. Semmi. Se nem fogadott hívás, se üzenet. Edward nem keresett. Nem tudom mi baja lehet. Majd holnap felhívom - döntöttem el. Ahogy becsuktam a szemeimet, már éreztem is, hogy magával ragad az álmok tengere. Nagyon fáradékony vagyok mostanában. Biztos a terhesség miatt. Erre a gondolatra a hasamra csúsztattam a tenyeremet és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.
2012. április 9., hétfő
Happy Birthday Kristen! + Díj
Szeretnék Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Kristen Stewartnak! :) Happy Birthday Kstew! :)
Szabályok:- Köszönd meg annak, akitől kaptad!
- Tedd ki a logót a blogodra!
- Írj magadról 7 dolgot!
- Küld tovább a díjt 4 másik blogírónak!
- Linkeld be azokat, akiknek küldöd!
- Hagyj megjegyzést nekik, hogy tudjanak a díjazásról!
Akiknek küldöm:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)