Félvérszerelem - 48. fejezet

Sziasztok! Először is kicseréltem Ian képét másra. Csak gondoltam szólok! :) Ami fontosabb: OLVASSÁTOK EL EZT! Mert ez az utolsó fejezet Júniusig, ugyanis heteken belül vizsgáznom kell és az most fontosabb, mint a blogírás. Szóval a következő fejezet, majd csak Júniusban érkezik valamikor! Sajnálom, de ez van! :\ Most pedig jó olvasást kívánok! :) És köszönöm az előző fejihez kapott véleményeket! :) Puszi, d.

Bella szemszöge

1 hónap múlva

Már kicsivel több, mint 1 hónapja, hogy itt vagyunk. Elég sok minden történt ez alatt az 1 hónap alatt. Kiderült, hogy Ian félvér. Olyan, mint Edward. És, hogy minderre hogyan jöttem rá? Egyik nap kora reggel kimentem egy csendesebb partszakaszra és akkor láttam meg Iant vámpírsebességgel futni. Először nem akartam hinni a szemeimnek, azt hittem csak képzelődöm, de ő is észrevett engem és már nem akart titkolózni előttem, így hát elmondott mindent. És én is elmondtam neki mindent Edwardról és apámról. Azt a döbbent arcot soha nem felejtem el, nagyon vicces volt. Ian azt is elmondta, hogy olyan érzése van, mintha kötődne hozzám, de valahogy mégsem. Nehezen értettem meg, hogy mit akart mondani. Mintha hozzám kötődne, de mégsem én hozzám.

De ez még mind semmi. Apám egyik este beállított, hogy szeretne nekem bemutatni valakit. Nem értettem semmit, de természetesen felöltöztem és elmentem vele az egyik közeli étterembe. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy nőt fog nekem bemutatni. Teljesen ledöbbentem. Abban a percben nem tudtam, mit gondoljak. Apámnak barátnője van? És a bevésődés? Nem értettem, de türelmesen vártam, hogy majd otthon kifaggathassam.

A vacsora, ha lehet az mondani, még kellemesen is telt. Teresa Graynek hívják és 28 éves. Világ életében Spanyolországban élt. Szereti az állatokat, a napos helyet, olvasni, egyszóval "tökéletesnek" lehet mondani. Későre járt az idő, így hazaindultunk. Tesa - mert megkért, hogy szólítsam így - taxival ment haza. Alig vártam már, hogy mi is hazaérjünk apámmal és kifaggathassam.

Mikor végre beléptünk az ajtón, nem is vártam tovább. Kifaggattam apámat, hogy mégis, hogy lehetséges ez az egész. És itt az anyám érzett bevésődésére gondoltam. Elmondta, hogy soha senki iránt nem fog úgy érezni, mint anno anya iránt. A bevésődés csak egyszer történik meg a farkasok életében és az ő bevésődése édesanyám volt. De mégis Teresa iránt, ha nem is olyan erősen, mint anyám iránt, de szerelmet érez. Ez nem bevésődés, csak olyan mint az embereknél a szerelem.

Azt is megkérdeztem apámtól, hogy azt elmondta-e, hogy micsoda ő valójában. Erre mintha zavarba jött volna, de aztán bevallotta, hogy elmondta neki. Muszáj volt, mert furcsállta volna, ha egy húszon évesnek kinéző embernek egy 18 éves lánya lenne. Meglepődtem, hogy ennyire nyílt volt Tesaval, de megnyugtatott, hogy Tesa teljes mértékben megígérte, hogy soha senkinek nem beszél a farkasokról és elfogadja apámat még ennek ellenére is. Ez azért valamennyire megnyugtatott.

Úgy láttam, hogy apám végre boldog és én nem akartam ennek az útjába állni, így megpróbáltam elfogadni Tesat. Nem úgy, mint ő először Edwardot - gondoltam vissza keserűen.

Edwarddal is beszéltem és elmondta, hogy nagyon sajnálja a múltkori kiborulását, de féltékeny lett Ianre. Én pedig biztosítottam, hogy nekem csak ő a fontos, nincs értelme féltékenykednie. És így, hogy már megbeszéltük a nézeteltérésünket, beszámoltam neki Ian félvérségéről és apám új barátnőjéről. Nem kicsit lepődött meg ő is. Egy dolgot azonban még nem mondtam el neki - és apámnak sem. Hogy terhes vagyok. Személyesen akartam elmondani neki a jó hírt.

Egyszóval, nem unatkoztam ez alatt az 1 hónap alatt. A hasam is nőtt valamennyit, de még nem olyan feltűnő. Egy kis hízásnak még simán eltudtam hazudni apám előtt. És próbáltam olyan pólókat felvenni, ami nem emeli ki a hasamat.

- Bella! Hahó! - szólongatott valaki.
- Igen? - tértem magamhoz.
- Min gondolkoztál? Már vagy 5 perce szólongatlak - méltatlankodott Ian.
- Ne haragudj, csak az elmúlt 1 hónapon gondolkodtam.
- Nem jössz úszni? Nagyon jó a víz! - lelkesült fel.

Iannel szinte minden nap kijárunk arra az elhagyatott kis partszakaszra, ahol megláttam őt vámpírsebességgel futni. Itt legalább csak ketten vagyunk és nem kell eltakarnom a hasamat, nyugodtan lehetek fürdőruhában és élvezhetem a napsütést, és Ian is nyugodtan lehet napon, mert csak én látom az enyhén csillogó bőrét.

- Hm... Na jó, mennyünk! - álltam fel és elkezdtem a víz felé sétálni.
- Ez a beszéd! - futott el mellettem.

A víz tényleg nagyon kellemes volt. Bár nem sokáig akartam bent maradni, nehogy a kicsinek valami baja essen. Nagyon féltettem őt. Egy kis idő elteltével ki is jöttem a vízből és a töröközőmre lefeküdve süttettem magam. Elég sokat szoktam napon lenni, így már szép barnás lett a bőröm. Kíváncsi vagyok, Edwardnak majd, hogy fogok így tetszeni.

Edward... - sóhajtottam fel magamban. Már nagyon hiányzik ő is és a családja is. Meg persze a farkasok is. Vajon mit csinálhatsz most, Edward? - gondolkoztam.

Edward szemszöge

Már eltelt 1 hónap. És Belláék még mindig nem jöttek haza. Még mindig szenvedek a hiányától. A családom pedig miattam szenved. Próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, de őket nem tudom átverni. Eljárok vadászni és emberi ételt is eszek, próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És nem akartok fájdalmat okozni a szüleimnek, azáltal, hogy tönkreteszem magamat, mert nem étkezek rendesen.

Alicenek is nagyon hiányzik már a barátnője. Már ő is alig várja, hogy hazajöjjenek. El is döntöttem, hogy majd amikor felhívom megkérdezem őt, hogy mikor jönnek már végre vissza.


U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen lett, de nem akartalak titeket függővéggel itt hagyni X időre, pedig még akartam írni ehhez, de akkor függővéggel maradtatok volna itt Júniusig, azt pedig nem akartam. :$ Addig is húzzatok még bele egy kicsit a tanulásba, hisz itt az év vége, utána pedig szeretnék jó nyári szünetet kívánni nektek! :) Júniusban jövök az új fejezettel! :) Puszi, d.