Félvérszerelem - 47. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokára lett friss! :\ Hamarosan vizsgáznom kell, szóval nem tudom, hogy mikor tudok frisst hozni, az is lehet h csak júniusban jön a kövi. :\ Sajnálom, de most jó olvasást kívánok! :) És köszönöm az előző fejezethez kapott kommentárokat! :) Puszi, d.

Bella szemszöge

Hihetetlenül boldog voltam. Kisbabánk lesz Edwarddal! A boldogság könnyei gyűltek a szememben. Még felfogni sem tudtam igazán, hogy ez tényleg lehetséges. Boldog mosollyal az arcomon hívtam fel Szerelmemet, de nem számítottam a reakciójára.

Boldogan meséltem neki a napomról, de mikor Iant említettem neki, egyszerre olyan hűvös lett velem. Nem értettem mi baja lehet. Annyira boldog voltam, erre Ő egy perc alatt elrontotta a jókedvemet.

Még mindig értetlenül gondoltam vissza a telefonbeszélgetésünkre Edwarddal. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem is gondolkoztam tovább a furcsa viselkedésén, inkább álomra hajtottam a fejemet.

~*~*~*~

A reggelt ismét a mosdóban kezdtem a WC fölé hajolva. Hát igen... Semmi kétségem, terhes vagyok. Miután rendbe szedtem magam és elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és lementem az étkezőbe. Még mindig émelyegtem, de muszáj valamit ennem, így csak üres pirítóst kértem egy bögre teával. A pincérnő furán nézett rám, de nem tette szóvá különös kérésemet.

Reggeli után visszavonultam a szobánkba. Felhívtam Iant, hogy tájékoztassam apám szándékáról. Vonakodva, de beleegyezett egy vacsorába. Unatkoztam, így bekapcsoltam valami filmet, de egy idő után elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy a filmnek végre van, a stáblista ment a képernyőn. Már 3 óra van, apám kb. csak 2 óra múlva ér haza. Addig unatkozhatok egyedül. Nagyszerű!

~*~*~*~

Végre! Apu hazaért!

- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Bells... - köszönt fáradtan.
- Minden oké?
- Persze, csak fáradt vagyok. Szóltál annak a barátodnak, hogy ma vacsorázni megyünk? - ejtette ki gúnyosan a "barát" szót.
- A neve Ian és igen, szóltam neki. 7-re beszéltem meg vele a találkozót az étterembe.
- Remek, addig van még időm egy kicsit pihenni és rendbe szedni magam - és már indult is a fürdő felé.

Hallottam, amint megengedi a vizet, így én leültem a TV elé. Ha az összes napom, míg itt vagyunk ilyen unalmasan fog telni, mint a mai, én megbolondulok. Nem ismerek itt Ianen kívül senkit és még a környéken sem ismerem ki magam rendesen.

Apu fél óra múlva jött ki a fürdőből.

- Bells én egy kicsit ledőlök, mielőtt elindulunk vacsizni - jelentette ki és már ment is a szobába.
- Persze, menny csak. Én elleszek...

Istenem, megőrülök annyira unatkozom! Gondolkoztam rajta, hogy felhívjam-e Edwardot, de a tegnapi viselkedése után, úgy gondoltam, hogy nem hívom fel. Majd ő hív, ha meg nem akkor holnap valamikor felhívom. Úgy döntöttem, kiülök az erkélyre egy kicsit napozni. Addig is telik az idő.

~*~*~*~

6 óra van és 7-kor találkozunk Iannel az étteremben. Gyorsan lezuhanyoztam és már el is kezdtem készülődni. Teljesen felpörögtem, végre kicsit kimozdulok. Egész nap unatkoztam, már alig vártam, hogy találkozzunk Iannel. A napozásnak is meglett az eredménye, halványan ugyan, de megfogott. Holnap is kiülök majd napozni, nagyon tetszik, hogy nem vagyok már olyan hófehér.

Apám már várt rám az ajtó előtt. Persze, a férfiak hamarabb elkészülnek, mint a nők.

- Gyönyörű vagy Bells! - dicsért meg. Egy fekete miniruha van rajtam, a hajamat csak kiengedtem és hullámosan lóg a vállaimra és egy enyhe kis smink van rajtam. Nem vagyok oda a miniruhákért és a sminkekért, de ha már étterembe megyünk...
- Te is jól nézel ki - mutattam végig rajta. Egy halványkék ing van rajta, fekete vászonnadrággal. Nagyon elegánsan nézett ki.

Elindultunk az étterembe és pontban 7-kor meg is érkeztünk. Ian már várt ránk egy asztalnál. Amint meglátott minket felállt és puszival köszönt nekem, majd megdicsért ő is, hogy milyen csinos vagyok. Bevallom, jól esett, hogy dicsérnek. Ian apámmal is kezet fogott, de mikor összeért a bőrük Ian, mintha kicsit összerezzent volna és zaklatottan nézett ránk. Mikor apámra néztem, ő is kicsit furán méregette Iant. Nem értettem.

Megrendeltük a vacsoránkat és míg vártuk, hogy kihozzák addig apám beszélgetést kezdeményezett.

- Szóval Ian... Mesélj magadról! - kérte.
- Mit szeretne tudni, uram? - kérdezte illemtudóan.
- Először is, nyugodtan tegezz! Másodszor, mik a szándékaid a lányommal kapcsolatban?
- Apa! - szóltam rá.

Hát ez szép! Egyből fejest ugrottunk a mély vízbe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan rákérdez.

- Félreértesz Jacob... Én nem akarok semmi olyat Bellától - nyökögte Ian.
- Akkor mit akarsz tőle?
- Én csak úgy gondoltam lehetnénk barátok... Gondoltam segítek neki eligazodni a városban, amíg itt vagytok.
- Így igaz, apa! És legalább én sem unatkozom, Ian nagyon jó társaság és én sem gondolok rá másképp, mint egy jó barátra. Tudod, hogy nekem Edward az igazi... - suttogtam már a végét.
- Hát jó - kapott be egy falat húst.

A vacsora további része kellemesebben telt. Apa és Ian beszélgette, megismerték egymást, így apa is beláthatta, hogy Ian nem veszélyes.

- Örülök, hogy megismerhettelek - nyújtott kezet Jake.
- Én is örülök, Jacob. Holnap találkozunk Bella? - fordult felém.
- Lemehetnénk a partra, mit gondolsz? - kérdeztem izgatottan.
- Remek ötlet! 9-re a szálloda elé megyek. Sziasztok - nyomott puszit az arcomra.
- Szia! - köszöntünk el.

~*~*~*~

Mire hazaértünk már rendesen elfáradtam.

- Rendes gyereknek látszik ez az Ian. De az elején olyan furcsa volt, szerinted nem?
- Nem vettem észre rajta semmi különöset. Szerintem csak zavarban volt előtted.
- Lehet, hogy igazad van... Megyek, lefekszem, holnap még dolgozom, de utána lesz egy szabadnapom. Bemehetnénk Madridba, mit szólsz?
- Persze, majd még megbeszéljük. Jó éjt! - adtam puszit az arcára.
- Neked is Bells!

Befeküdtem az ágyamba és megnéztem a telefonomat. Semmi. Se nem fogadott hívás, se üzenet. Edward nem keresett. Nem tudom mi baja lehet. Majd holnap felhívom - döntöttem el. Ahogy becsuktam a szemeimet, már éreztem is, hogy magával ragad az álmok tengere. Nagyon fáradékony vagyok mostanában. Biztos a terhesség miatt. Erre a gondolatra a hasamra csúsztattam a tenyeremet és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.