Sajnálom! :(

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem volt eddig friss, de nincs időm írni, így nem tudok biztos időpontot mondani, hogy mikor jön a következő fejezet, hitegetni pedig nem akarlak titeket!
Mivel nincs időm írni, ezért a blog szünetel, de - ! - nem zárom be és még az is lehet, hogy 1 hónapban 1× lesz friss, de az is lehet, hogy csak 2 havonta jön új feji! :\
Sajnálom, de most a tanulás fontosabb, főleg, hogy megbuktam egy tantárgyból félévkor és még vizsgám is lesz! :\
Azért halkan megyjegyezném, hogy holnap, esetleg hétfőn lehet, hogy jön egy rövidebb fejezet, de még nem biztos, szóval ne éljétek bele magatokat! :$
Az eddigi szavazatokat köszönöm szépen, és aki még nem szavazott az tegye meg! :) Nem ez lesz az utolsó szavazás a jövendőbeli történetet illetően, csak, hogy tudjátok! :)
Egyelőre ennyi lenne, júniusig egy kis szünet, de mondom lehet, hogy közben azért néha-néha lesz friss! :)
Még egyszer nagyon sajnálom! :(
Puszi; d.[szerk.]

Információk

Sziasztok!

Először is szeretném elmondani, hogy EZ a bejegyzés kereken a 100. bejegyzésem másfél év alatt! :D Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok! Na, de mindegy is, csak gondoltam veletek is megosztom ezt a számomra nagy hírt! :)

És most jöjjön a lényeg:

Mivel a szavazás döntetlen lett RobSten és BellWard között és nekem lenne mind a kettő történetre ötletem, ezért arra gondoltam, hogy megosztom most veletek mind a két történetre az ötlete(i)met. Persze az idő előrehaladtával lehet, hogy még változni fog, hiszen mint ahogyan mondtam is a Félvérszerelemből még sok fejezet van hátra, mielőtt teljesen befejezném. Az is lehet, hogy még a nyárra is jut belőle fejezet, még nem tudom pontosan mennyi fejezet van hátra, de nem egy és ne kettő. Na, de akkor jöjjenek most a történetek.

RobSten 1.

A két főszereplő adott. Ám egy kicsit visszarepülünk az időben egészen a 1800-as évekbe. Robert (18) és testvére, Elizabeth (16), szegény gyerekek, Kristen (17) és a bátyja, Cameron (19) viszont gazdagok, sőt mi több a szüleik a legfelsőbb körökhez tartoznak. De ez a gyerekek viselkedésén nem látszik, Kristen és Cameron nem fölényeskedőek és bár mindenük megvan mégsem beképzeltek.

Robnak minden egyes nap keményen meg kell dolgoznia, hogy ő és a húga ne haljanak éhen, a szüleiket ugyanis elvesztették, így Robra maradt Lizzy nevelése. De az élet nehéz és kegyetlen. Rob elveszti a munkáját, Lizzy-t pedig nem engedi dolgozni, mert ne akarja, hogy prostituált legyen. Más munkát nemigen kapna a kinézete miatt, hiszen nagyon csinos fiatal korához képest. Robert hiába keres munkát, mindenhonnan elhajtják.

Ám egy nap Kristen és az édesapja, John kimennek a piacra. Kristennek szüksége van egy lovász fiúra és egy szobalányra. Ekkor fogadják fel a Pattinson testvérpárt, de mikor John megtudja, hogy kiknek a gyerekei ők, úgymond kifordul önmagából. Megkeseríti Roberték életét, de hogy miért az majd csak a történetből derül ki.

És mi lesz Robbal és Krisszel? Egymásba szeretnek, de ez a kapcsolat számukra tiltott gyümölcs. Na és Lizzy meg Cam? Velük mi lesz? Ők is egymásba szeretnek és az ő kapcsolatuk is tiltott gyümölcs lesz? És ki lesz Ashley és Tom? Ha kíváncsi vagy arra, hogy Robnak milyen szenvedéseket kell túlélnie, és, hogy végül megnyeri-e magának Krist, esetleg arra vagy kíváncsi, hogy mi lesz Lizzyvel és Cameronnal, akkor szavazz a RobSten 1-re!

RobSten 2.

A két főszereplő itt is Rob és Kris. Rob a zenének él, míg Kris a focinak. Igen ám, de Rob apja, Richard nem nézi jó szemmel, hogy a fia nem lép az ő nyomdokaiba, egykor ugyanis Richard volt a legjobb focista. Azt akarja, hogy a fia is kövesse őt és a zene helyett sportoljon.

Kristen él-hal a fociért, nem is csoda, hiszen két fiú testvér mellett nőtt fel és az apja is imádja ezt a sportot. Mégis a fiúk - Cameron és Taylor - csak nézni szeretik a focit, játszani csak hobbiból, nem csapatban és nem élesben. Ezt a húgukra hagyják, aki viszont lesérül egy igen fontos meccs előtt és nincs senki, aki be tudna ugrani helyette, kivéve egy embert, aki éppen akkor jelentkezett a csapatba, csakhogy ügyetlen, mivel eddig nem érdekelte a foci. Kristenre marad a felkészítése és, ahogy egyre több időt töltenek együtt kezd kialakulni köztük valami. Na, de mi? Csupán barátság, vagy több? Kristen nem akar semmit a fiútól, mert egyszer már nagyon mélyen megsebezték és ő csak a focinak él.

Vagy mégsem? Ha kíváncsi vagy Rob és Kris történetére szavazz a RobSten 2-re!

BellWard 1.

Ez a BellWardos történet kicsit eltér az Alkonyatban megismerttől. Talán egy kicsit hasonlít is a Félvérszerelmhez, már ami a felállást illeti. Itt is Edward félvámpít, míg Bella vérfarkas és Jacob az apja, míg az anyja Leah.

A két fiatal az erőben találkozik egymással és megismerik egymást és többször is találkoznak, míg meg nem tudja ezt a két család, akik ki nem állhatják egymást.

Csakhogy itt a Cullen család sem az a kedves, megértő család. Egy kicsit változtattam rajtuk. Itt Carlile-é az utolsó szó mindenben és a családja nem mer ellenkezni vele. Nem azt mondom, hogy félnek tőle, de nem mernek ellenkezni vele. És Jacob is elég szigorú a lányával.

De Edward és Bella nem tudnak egymás nélkül élni és elszöknek, s Bella teherbe esik. Időről-időre költöznek egyik helyről a másikra, de egyszer megtalálják őket. A gyerekek már megszülettek, de ez nem érdekli a két családot, elszakítják egymástól a szerelmesekt.

Kire maradnak a gyerekek? Hogy sikerül felnevelnije őket az egyik szülőnek? És a gyerekeknek milyen lesz csak az egyik szülővel felnőniük, úgy, hogy annak családja nem szeretik őket? Lehet, hogy egy baleset kell ahoz, hogy a két család szeme végre felnyíljon és engedjen a szerelmeseknek? Ha kíváncsi vagy mi történik Edwarddal, Bellával és a kicsikkel, akkor szavazz a BellWard 1-re! (Még gondolkozom rajta, hogy majd a Volturit bele írjam-e a történetbe, mert ha beleírom, akkor egészen másképp alakul majd a történet vége! De ez még a jövő zenéje.)

Nos ennyi lenne, aztán majd kiderül, hogy az idő előrehaladtával mi lesz. Őszintén megmondva, még egyik történethez sincs annyira sok ötletem, csak nagy vonalakban van meg a történet, talán a BellWardoshoz van több ötletem, mint a RobStenesekhez.

A döntést rátok bízom, nekem már most mindegyik a szívemhez nőtt, szóval az is elképzelhető, hogy szép sorjában mindegyiket megírom. Az biztos, hogy van egy, ami kicsit kiemelkedik a másik kettőtől és azt egészen biztosan meg fogom majd írni. Ha addigra még lesz hozzá ötletem, vagy inkább úgy mondom, hogy még meg lesz az a fonal, amelyiken most gondolkozom a történettel kapcsolatban.

Még egy dolog: BAL oldalt az eddigi szavazatok ALATT találjátok a szavazást és ott tudtok szavazni a 3 történet közül!

U.i.: A friss nem tudom, mikor jön, igyekszem, de jelenleg nincs sok időm, főleg úgy, hoy meghúztak félévkor - eddig úgy néz ki, hogy - 1 tantárgyból, szóval most nagyon össze kell kapnom magamat! Remélem nektek jobb lesz a félévitek! :) SZAVAZZATOK! Puszi, d.[szerk.]

Közvélemény-kutatás + képek a fejezethez

Sziasztok!

Baloldalra tettem ki egy szavazást - az eddigi szavazatok ALÁ, szóval nagyon le kell tekerni. :$ Arra lennék kíváncsi, hogy ha befejezem a Félvérszerelem c. fanfictionomat, akkor szeretnétek-e még olvasni tőlem fanficeket? Akár RobSteneset, akár BellWardosat. De olyanra is lehet szavazni, hogy én döntöm el, hogy milyet írjak. Az biztos, hogy RobStenes vagy BellWardos lesz a fanfic. Vagy arra is szavazhattok, hogy felvegyem a kapcsolatot beLLs-KStew-val és megbeszéljem vele, hogy mi legyen a közös blogunkkal a Wild Cat-essel, ami RobStenes blog és akkor esetleg azt folytatom/folytatjuk. Szóval 4 lehetőségre lehet szavazni. Nem tudom pontosan, hogy hány fejezetet írok még a mostani ficemből, de még van jó pár fejezet, míg befejezem ezt a történetet. Még csak most jönnek az izgalmak, szóval lehet, hogy még 20 fejezet is lesz, mire véget ér a történet. Nem tudom még így előre megmondani. Szóval, kérlek titeket, hogy szavazzatok, egészen 01.08.-áig.

Bár a fejezetben nem írtam le részletesen, hogy milyennek képzeltem el Bellák szállodai szobáját, ezért most itt van pár kép:

Bella szobája (úgy képzeltem el, hogy az ágy előtt van egy TV)

Jacob szobája (úgy képzeltem el, hogy az ágy előtt van egy TV)

Belláék fürdőszobája

Az előtér és az a 2 lépcső (csak a szemléltetés miatt)

A hotel egyik étterem része

*Ezek a képek tényleg a szállodából vannak, nem csak úgy össze-vissza szedegettem le a netről.

U.i.: Aki még nem olvasta volna a friss fejezetet, az tekerjen lejjebb! :) És ne felejtsetek el szavazni! Köszönöm! Puszi, d.[szerk.]

Félvérszerelem - 43. fejezet

Sziasztok! Ezzel a fejezettel szeretnék Minden Kedves Olvasómnak Boldog Új Évet Kívánni! :) 2012-ben is találkozunk ugyanitt! :) Puszi, d. [szerk.]

Edward szemszöge

Kikapcsoltam minden érzékszervemet, még a gondolatolvasói képességemet is és csak a plafont bámultam. Fájt. Annyira nagyon fájt, hogy Bella csak úgy itt hagyott. Én megértem Jacobot, hogy már nem bírta itt és megértem Bellát is, de legalább engedte volna meg, hogy velük mennyek. Ha rábólintott volna, egy percig sem haboztam volna itt hagyni a családomat, mert ők is nagyon jól tudják, hogy egy vámpír - esetemben fél vámpír, de akkor is vámpír! - nem élhet a szerelme, a társa, a mindene nélkül. Mert nekem Bella a szerelmem, a társam, a mindenem és még sorolhatnám. De Szerelmem ennél önzetlenebb, így inkább szenved Ő egyedül - meg persze én is! -, mint helyette szenvedjen több ember - vámpír. Ezért is nem akarta, hogy vele mennyek, mert akkor a családom szenvedett volna a hiányomtól. Így viszont én szenvedek az Ő hiányától! És biztos vagyok benne, hogy Ő is szenved. Sokszor nem értettem Kedvesem logikáját, mint például most is.

Gondolkodásomból az riasztott fel, hogy megéreztem magam mellett besüppedni az ágyat és, hogy valaki az oldalamhoz bújt. Egy percig reménykedtem benne, hogy Bella jött vissza, de ahogy beleszippantottam a levegőbe, nem az ő édes frézia illatát éreztem meg. Magam mellé néztem és megláttam Alice bánatos arcát. Most úgy néz ki, mint egy 5 éves kislány, annyira védtelen és törékeny. Meg tudtam érteni, hogy neki is fáj, hogy Bella csak így elment és tőle még csak el sem köszönt. Kinyújtottam felé a karomat, mire egyből jobban az oldalamhoz bújt.

- Mi történt, Edward? Veszekedtetek? - súgta. Megráztam a fejem, majd fájdalmasan lecsuktam a szemeimet és összeszorítottam azokat.

- Nem veszekedtünk. Csak beállított ide az apjával meg Shane-nel, hogy Ő és Jacob elköltöznek pár hónapra... - leheltem erőtlenül.
- Azt nem monda, hogy miért?

- Nem...

- Még csak el sem köszönt tőlem... - mondta csalódottan Alice. Nem válaszoltam neki. Nem tudtam volna mit mondani. Aztán hirtelen felkapta a fejét.

- Azt mondtad az előbb, hogy csak pár hónapra költöztek el? - érdeklődött.

- Igen, miért?

- De hát akkor vissza fog jönni! Visszajön, Edward! Nem hagyott is végleg! - lelkesült fel egy kicsit.

- Igen, de azt nem mondta, hogy hány hónapra költöztek el. Különben is, Te, hogy bírnád ki Jasper nélkül X hónapig? - kérdeztem, de nem válaszolt azonnal.
- Jól van, igazad van, sajnálom. El sem tudom képzelni, milyen lehet most neked - bújt vissza a mellkasomra.

- Semmi baj, Alice.

Nem beszéltünk többet, csak öleltük egymást és néztünk ki a fejünkből.

Bella szemszöge

Spanyolország. Ez lesz ideiglenes lakhelyem országa. Ezen belül Valencia. Egy El Coso nevű hotelben szálltunk meg, ami a Las Arenas strand mellett van. Valencia Spanyolország keleti felén, a Földközi-tenger partján fekszik. Úgy tudom, hogy Barcelonától 350 km-re délre, Madridtól 352 km-re keletre van. Azt hiszem, ha be akarunk menni valamelyik nagyobb városba, akkor kénytelenek leszünk kocsit bérelni.

Apa a repülőúton elmagyarázta, hogy itt úgy kell majd viselkednünk, mintha testvérek lennénk. Az emberek ugyanis furcsállnák, hogy egy 25 évesnek kinéző embernek, hogyan lehet egy 17 éves lánya. Hát igen... 25 évesnek néz ki, de valójában már 37 éves. Anyu 18, míg apu 19 éves volt, mikor először találkoztak és egymásba szerettek. Összeházasodtak és rá egy évre jöttem én. Régen, mikor még nem ismertem Edwardot, sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon, milyen lenne az életem, ha anya még mindig élne. Kár a múlton rágódni, már úgy sem lehet mit tenni ez ellen.

Ahogy a szállodába beléptünk, egy tágas előtér fogadott minket, ahonnan két lépcső is vezetett fel az emeltre. Bejelentkezünk a recepciónál - mint testvérek, akiknek a szülei meghaltak - és felmentünk az emeletre lepakolni. Miután kipakoltunk, vissza lementünk a recepcióra, ahol egy fiatal lány várt ránk és körbevezetett minket a szállodában, sőt még azt is felajánlotta, hogy a városban is segít az eligazodásban.

Maga a szálloda gyönyörű volt. Volt pezsgőfürdőjük és némely szobákban hidromasszázs kád is. A 3. emeleten egy 50 fős internet sarok és TV szoba található - bár a mi szobánkban is volt TV. 2 étterem is van a szállodában, ahol a helyi paella specialitásokat vagy egyéb mediterrán ételeket lehetett megkóstolni.

Mégsem vonzott ez a hely. Sokkal inkább vágytam vissza az én szeretett esős helyemre La Push-ra vagy Forksra. Mérhetetlenül hiányzott Edward és még az sem segített, hogy pár hónapot ezen a gyönyörű helyen fogok eltölteni.

Sóhajtva dőltem be az ágyamba. De nem lehettem sokáig egyedül, ugyanis apám jött utánam.

- Holnap elmegyünk venni pár ruhát, de előtte ki kell kölcsönöznünk egy autót. Hová szeretnél menni, Madridba vagy Barcelonába?

- Mindegy - válaszoltam közönyösen. Felsóhajtott.

- Figyelj Bells. Tudom, hogy ez most nehéz neked. Nekem is nehéz volt, mikor édesanyád elment, de te vissza fogsz menni Edwardhoz. Csak pár hónapot kérek tőled, amíg feldolgozom Billy halálát és, hogy jobban megszokjam, hogy azzal a vér... - itt csúnyán néztem rá, ezért kijavította magát - vagyis Edwarddal vagy. Tudom, hogy én mondtam, hogy egy pár napig legyél náluk, de ha otthon lettél volna, akkor nem tudtam volna intézkedni. Sajnálom, Bella, sajnálom.

Nem válaszoltam neki, csak az oldalamra feküdtem, hogy neki háttal legyek. Ismét felsóhajtott, majd becsukta az ajtót. Tudom, hogy igazságtalan vagyok vele szemben, de annyira fáj Szerelmem hiánya, hogy nem érdekel más, csak az én szenvedésem. Tudom, hogy ez nem szép dolog, most mégis így érzek. Sóhajtottam. Nehéz hónapok elé nézünk - gondoltam keserűen.

Félvérszerelem - 42. fejezet

Sziasztok! Nos, anyuék elmentek itthonról, így volt egy kis időm frisselni! :D Jó olvasást és Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :) Puszi, d.

Edward szemszöge

Tehetetlenül néztem, ahogy elhajt Belláék autója, de rögtön utána közeledett felém egy másik autó. Az agyam nem fogta fel a történéseket, nem érdekelt már semmi, csak arra tudtam gondolni, hogy Bella itt hagyott.

Felpattantam a földről és őrült módjára futottam be az erdőbe. Nem érdekelt semmi, csak a saját fájdalmammal törődtem.

- Edward! - hallottam meg a nevemet, de nem az szólt, akit most a legjobban vártam, így nem álltam meg csak futottam tovább.

Mikor beértem az erdő sűrűjébe, dühömben fákat csavartam ki. Az agyamra leszállt a vörös köd és már nem bírtam megállni.

*Jó pár kifacsart fával később*

Nem tudom hány fát dönthettem ki a helyéről, de már csak azt vettem észre, hogy fáradok. Hiába, félig ember vagyok. Térdre rogytam és felüvöltöttem. Nem értettem semmit. Hogy Bella miért ment el, hogy miért nem engedte, hogy velük mennyek. Talán már nem kellek neki? - tettem fel magamban a kérdést. Ez hülyeség! - szóltam azonnal magamra. Hisz' azt mondta szeret!

Már a fejem is kezdett megfájdulni, így inkább erőt vettem magamon és elmentem vadászni. Megéreztem egy oroszlán illatát, de figyelmetlen voltam, mert többször is sikerült maga alá temetnie. Végül csak én jöttem ki győztesként, így a nyakába mélyesztettem fogaimat és nyeltem az éltető nedűt. De most még ez sem tudott egy más világba repíteni, mint ilyenkor mindig. Csak Bella járt a fejemben.

Bella szemszöge

Zokogtam. Egész úton az én zokogásomat lehetett hallani az autóban. Mikor Billy meghalt, azt hittem annál nagyobb fájdalom már nem érhet, de tévedtem. Persze, Billy elvesztése is hihetetlenül fájt, de az, hogy el kellett hagynom a Szerelmemet... Nem bírtam tovább. Úgy éreztem meghalok a hiányától. És akkor mi lesz még hónapokig keresztül? - jött a fájdalmas kérdés.

~*~*~*~

Már a reptéren voltunk és vártuk, hogy beszállásra hívják az embereket. Még mindig nem tudom, hogy hová is megyünk, de őszintén szólva nem is érdekelt. Úgy éreztem megfulladok, muszáj egy kicsit magamban lennem, így felálltam a székből.

- Elmegyek a mosdóba - jelentettem ki, majd már indultam is.

A szememet elhomályosították a könnyek, így történhetett meg az, hogy nekimentem valakinek.

- Elnézést, nem figyeltem oda - mentegetőztem.

- Semmi baj, szép hölgyem - jött a válasz.

Meglepetten néztem fel az idegenre és egy meglehetősen jóképű fiatal fiúval találtam szembe magam. Olyan 20 év körüli lehetett.

- Ian vagyok - nyújtott kezet.

- Bella - mutatkoztam be.

,,- Kérjük Kedves utasainkat, hogy a Spanyolországba tartó járatunkra kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!" - hallottam meg a hangosbemondót.

- Ez az én gépem. Hát, örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még látjuk egymást - kacsintott rám.

- Én is - majd megfordult és elment, pont mikor apám lépett mellém.

- Bells ideje mennünk.

Bólintottam, majd a 4-es kapuhoz mentünk és megkezdtük a beszállást.

Edward szemszöge

A nappaliba belépve minden szem rám szegeződött. Nem törődtem a döbbent, ijedt és kérdő tekintetekkel, csak fel akartam menni a szobámba, hogy egyedül lehessek. Azonban ez nem ment ilyen könnyen. Anya állított meg azzal, hogy a lépcsőnél elém állt és a mellkasomra - pontosabban a szívemre - helyezte a kezét. Tudtam nagyon jól, hogy nem ver egyenletesen a szívem és ezt ő is érezte és hallotta, mert ijedten nézett rám.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

Nem válaszoltam, csak elhúztam a kezét a mellkasomról és vámpírtempóba felfutottam a lépcsőn, egyenesen a fürdőszobámba. Ledobáltam magamról a piszkos ruhákat és ekkor láttam meg az apró sebeket a testemen. Belenéztem a tükörbe és még én is megijedtem saját magamtól. A szemem bár aranysárga volt a vadászat miatt, mégis élettelenül csillogott, a hajam kócos, pár levél is beleragadt, a testem csupa seb és piszkos.

Nagyot sóhajtottam és beálltam a zuhanyzóba, majd megnyitottam a meleg vizet, becsuktam a szememet és átadtam magamat a Bellával eltöltött idők emlékének.

Félvérszerelem - 41. fejezet

Sziasztok! Megjött a friss! Legközelebbi friss csak 24-én lesz, amolyan karácsonyi ajándékként tőlem, neketek! :) Jó olvasást és köszönöm szépen az előző fejezethez kapott komikat! :)

Edward szemszöge

Mindenki elment itthonról. Testvéreim vadásznak, szüleim pedig dolgoznak. Így hát gondoltam, zongorázok egy kicsit. Éppen Bella altatódalát játszottam, mikor meghallottam egy autó hangját. Tudtam, kik jöttek, hiszen hallottam Jacob és Shane gondolatait. És bár Szerelmem gondolatait nem hallom, tudom, hogy Ő is itt van, mert 3 szívverést lehet hallani. Már csak az a kérdés, hogy miért jöttek, mert a gondolatokból semmit sem tudok kivenni. Jacob azt hajtogatja, hogy sajnálja ezt az egészet, de ebből nem sok mindenre jöttem rá. Meglepő módon még Shane is sajnál engem és Bellát.

Már vagy 3 perc is eltelhetett, de Bella még mindig nem csöngetett. Kezdtem megijedni, így elindultam kifelé. Ahogy kinyitottam az ajtót, egyből Szerelmemet láttam meg, amint a ház felé tart. Mosolyra húzódott az ajkam, de ahogy megláttam, hogy Bella sír, az aggodalom úrrá lett rajtam. Rossz előérzetem volt, amióta ott hagytam La Push-ban és úgy látszik a rossz érzés most beigazolódott. Bella nem sír ok nélkül, biztos, hogy történt valami!

Bella, ahogy észrevett, kitört belőle a zokogás, ezzel még jobban rám hozva a frászt. Egyből oda rohantam hozzá, s Ő belém kapaszkodott.

- Bella, Szerelmem, mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Annyira szeretlek! Ugye tudod, hogy az életemnél is jobban szeretlek?! - zokogta.
- Sh, Szerelmem! Tudom, hogy szeretsz! Hisz' én sem érzek másképp! - törölgettem a könnyeit, de újabbak jöttek. - De mi történt? Miért sírsz? És miért van itt édesapád és... Shane?
- Csak csókolj meg, kérlek! - suttogta a szavakat a számra.

Nem értettem semmit, de nem kellett kétszer kérnie. Ajkaimat az ajkaira csúsztattam és gyengéden csókolni kezdtem. Szerelmem nem érte be ennyivel, karjait a nyakam köré kulcsolta, úgy tapadt rám, mint egy pióca és egyre szenvedélyesebb lett. Nyelvét a számba csúsztatta, amitől felnyögtem. Szerintem ez volt az első alkalom, hogy ő kezdeményezett ilyen dolgot. De nem ellenkeztem. Szenvedélyes táncba kezdtek nyelveink és ajkaink egyaránt. Mikor már éreztem, hogy levegőre van szükségünk - még ha én bírtam is volna tovább - elhúzódtam Kedvesemtől. Miután elváltunk, mind a ketten ziháltunk. Elnéztem Bella feje fölött a kocsira, de Jacob oldalt kifelé bámult az ablakon, míg Shane minket nézett.

- Edward... - lehelte Bella - mi... elköltözünk! - nyögte ki végül.

Először fel sem fogtam, hogy mit mondott. Elköltöznek? De hát mégis miért? - tettem fel magamban a kérdést. Kétségbe esetten néztem Kedvesem szemeibe, de onnan csak a szenvedést bírtam kiolvasni az őszinteség mellett.

- Mi? Nem! - ziháltam és már nem a heves csókunk miatt.
- Sajnálom, Edward! - zokogta még mindig. Már az én szememet is a könnyek csípték.
- Nem... ne hagyj el, kérlek! - fogtam meg a kezét és a mellkasomra vontam, miközben a másik kezemmel szorosan tartottam a derekát. - Had mennyek veletek! Kérlek! - könyörögtem neki, homlokomat az övének döntve.
- Nem lehet, Edward! Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha most velünk jöhetnél, de a legönzőbb is, ha megkérnélek erre. Nem hagyhatod itt a családodat! - érvelt.
- Te pedig engem nem hagyhatsz itt! Szeretlek Bella! Nem élem túl, ha elveszítelek!
- Sajnálom - lehelte.
- Ő is veletek megy? - böktem mérgesen a kocsi felé.
- Shane? Nem, csak kivisz a reptérre - ez azért egy kicsit megnyugtatott.
- Könyörögve kérlek, Bella! Ne hagyj itt, Szerelmem! - könyörögtem suttogva.
- Csak pár hónapról van szó. Tudom, hogy nehéz lesz kibírnunk, de menni fog! Ez is megmutatja majd, hogy milyen erős a kapcsolatunk!
- Bella... - leheltem, nem tudtam, mit csináljak, hogyan győzzem meg, hogy maradjon velem.
- Szeretlek, Edward! - majd újra a számra tapadt.

Éreztem, hogy ez már a búcsúcsókunk lesz. Most én voltam az, aki szenvedélyesebben csókolta őt, s annyira szoríthattam a derekát, hogy az már fizikai fájdalmat is okozhatott nála, mégsem szólt egy szót sem, csak viszonozta heves csókomat. Egy idő után azonban elvállt tőlem, majd kibújt az ölelésemből és elhátrált.

- Szeretlek! - nézett mélyen a szemembe, majd megfordult és gyors léptekkel a kocsihoz ment.
- Bella... - nyöszörögtem és éreztem, hogy a térdeim felmondják a szolgálatot, s remegve esek a földre.

U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen rövid lett, de ennyire volt most időm és energiám! :\ Remélem azért tetszett! :) Puszi, d.

Félvérszerelem - 40. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most! :\ De nem is magyarázkodom, jó olvasást! :) Puszi, d.

Bella szemszöge

Alig akartam elhinni, hogy Billyt tényleg elvesztettük. Mérhetetlen fájdalmat éreztem és az sem volt mellékes, hogy rémálmaim voltak. De nagyon sokat köszönhetek Edwardnak és a családjának. Ha Edward nem lett volna mellettem, valószínűleg már megőrültem volna. Nem is értem, apám hogyan volt képes egyedül végig csinálni a temetés megszervezését! Hiszen mellette kellett volna lennem! De Ő minden egyedül csinált, ezzel is óvva engem. Elég sok mindenről lemaradtam ez alatt a pár nap alatt. Kezdve például Embry bevésődésével. Nem hagyhattam el magam ennél is jobban, így úgy döntöttem beszélek Nathalieval.

Miután Edward elment bementem a lakásba, de láttam, hogy apám az ablakból figyelt minket Edwarddal és most gondterhelt arcot vág.

- Bells, beszélnünk kell! - szólt szomorúan.
- Később apa, most Nathalieval szeretnék beszélni.
- Jól van, de siess kérlek, nagyon fontos dologról van szó!
- Rendben.

Majd már el is indultam a tengerpart fele, ugyanis Embryék háza ott volt. Amint felértem a tornácra, már nyílt is ki az ajtó és Embry mosolygott rám.

- Bells, szia! - ölelt át finoman.
- Szia!
- Gondolom Nath-et keresed. Az emeleten van a szobámba, jobbra az első ajtó.
- Kösz, Embry!
- Addig én megkeresem a srácokat, jó beszélgetést! - kacsintott rám.

Miután felértem, bekopogtam az ajtón, majd egy gyere után benyitottam.

- Szia Nath! - ültem le mellé az ágyra.
- Szia! Hogy vagy?
- Megvagyok... - néztem rá szomorkásan. - De most azért jöttem, hogy elmondd szépen, hogy is történt, hogy Embry bevésődése lettél.
- Hát az úgy volt, hogy...

Nathalie szemszöge

,,Anya megint engem küldött el bevásárolni. Nem tartozik a kedvenceim közé a vásárlás, de úgy érzem, még mindig jobb, mint ha takarítanom kellene! Na, azt aztán tényleg utálok!

Nem sokszor jövök bevásárolni és ez meg is látszott, nem találtam a levestésztát. Már vagy hatszor körbejártam a sorokat, mikor az egyik sarkon véletlenül nekimentem az előttem lévő kosárnak.

- Elnézést, nem figyeltem oda! - szabadkoztam.
- Legközelebb talán... - nézett rám az idegen fiú, de mikor a szemembe nézett hirtelen elhallgatott. - Khm... Úgy értem, nem történt semmi baj! Embry Call vagyok - nyújtott kezet.
- Nathalie Forbes - ráztam meg a kezét.
- Nagyon örülök a találkozásnak! Esetleg meghívhatlak egy italra? - nézett rám elbűvölően. Hirtelen megszólalni sem tudtam, csak bólogattam.

A pénztárhoz mentünk, majd fizettünk és beültünk az egyik közeli kávézóba. Sokat beszélgettünk, megismertük egymást, de kezdett későre járni, így telefonszámot cseréltünk és elköszöntünk egymástól azzal, hogy még találkozunk. Aztán másnap felhívott és találkoztunk, így ment ez még 2 napig."

Bella szemszöge

- Elmondta, hogy Ő egy alakváltó, aki farkassá változik és belém vésődött, most pedig itt vagyok - mosolygott szerelemittasan barátnőm.
- Örülök, hogy Ti is rátaláltatok egymásra, ahogyan Seth és Lily is. Így legalább nem kell már előtted titkolóznunk és rendezhetnénk tripla randit is! - viccelődtem, de jobban belegondolva, miért is ne?!
- Ez egy remek ötlet, Bella!
- Bocsi csajok, de Jake üzeni, hogy sürgősen beszélnie kell Bellával - jött be az ajtón Embry.
- Már megyek is! - öleltük meg egymást Nath-tel, majd Embryt is átöleltem, miközben a fülébe súgtam, hogy vigyázzon az egyik legjobb barátnőmre, különben velem gyűlik meg a baja, amin csak mosolygott, de belegyezett.

~*~*~*~

- Megjöttem! - kiáltottam el magam, amint beléptem a házba.
- Jövök, Bells! - szólt vissza apám, majd az emeletről jött le.
- Miről szerettél volna beszélni?
- Gyere, sétáljunk egyet a parton.

Nem értettem ezt az egészet. Olyan titokzatos volt és én rosszat sejtettem.

~*~*~*~

- Mielőtt belekezdenék és közbe szólnál, kérlek engem is érts meg!
- Apa, így semmit sem értek és csak megijesztesz! Mondd már! - sürgettem.
- Bella, mi... el... elköltözünk! - nyögte ki nehezen. Először fel sem fogtam, mit mondd. Nem akartam felfogni.
- Hogy... micsoda?!
- Egyszerűen nem bírok itt tovább maradni! Kell a környezetváltozás. Úgy döntöttem, egy kis időre elköltözünk.
- De... de... NEM! Én nem megyek el innen! Itt van Edward! Én nem hagyom Őt itt! - zokogtam.
- Bella, kérlek értsd meg, hogy nem bírok tovább itt maradni! Édesanyádat is itt vesztettem el, most pedig az édesapám is elment tőlünk, az pedig már nem bírnám elviselni, ha téged is elveszítenélek! Úgy érzem megfulladok, ha tovább itt kell maradnom! - nézett rám könyörgően.
- De, Edward... Szeretem Őt, apa! Belehalok, ha el kell Őt hagynom! Most vesztettem el a nagyapámat és most azt akarod, hogy hagyjam el a Szerelmemet is?! - zokogtam tovább. - Billy legalább megértett engem és elfogadta Edwardot, még ha nem is nézte jó szemmel, hogy félig vámpír! - üvöltöttem vele.
- Nem fogok veszekedni veled, Bella. Elköltözünk - jelentette ki.
- Nem kellett volna ezt a dolgot velem is megbeszélned, mielőtt döntesz? Én nem költözök el!
- Isabella, amíg be nem töltöd a 18. születésnapodat, addig én vagyok a felelős érted és nem hagylak egyedül itt! Velem jössz és kész! Nem örökre megyünk el, csak egy-két hónap! - nézett könyörögve rám. - Kérlek, Bells! - nyúlt volna az arcomhoz.
- Hagyj békén! - fuldokoltam a könnyeimtől és elfutottam előle. El egészen hazáig.

~*~*~*~

Amint hazaértem, bedőltem az ágyamba és csak zokogtam. Tiszta ideg voltam. Nem elég, hogy most temettük el Billyt, az apám még be is jelenti, hogy elköltözünk, ki tudja mennyi időre! Zokogtam és remegtem az idegességtől. A hányinger is rám tört. Öklendeztem is a WC fölött, de csak epét tudtam kihányni. Teljesen elgyengültem és nem érdekelt már semmi, befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.

~*~*~*~

Alig alhattam egy órácskát, mikor arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja. Kinyitottam a szememet és apámat pillantottam meg.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek, de jó lenne, ha elkezdenél pakolni, holnap délután 4-kor indul a gépünk Seattle-ből és gondoltam szeretnél még előtte elköszönni Cullenéktől - nézett rám bocsánatkérően. - Nem kell sok ruha, ahová megyünk, ott elég meleg van. Majd ott veszünk neked lengébb ruhákat.

Nem válaszoltam neki csak a másik oldalamra fordultam és úgy csináltam, mint aki visszaaludt. Megvártam, míg kimegy, majd vártam még egy kicsit, utána kikeltem az ágyból és elkezdtem a bőröndömbe belepakolni a dolgaimat, hisz' nem kellenek meleg ruhák, apa azt mondta.

Este még gyorsan lezuhanyoztam, elvégeztem az egyéb dolgaimat, majd visszafeküdtem aludni. Nehezen jött álom a szememre és mikor végre sikerült elaludnom rémálmom volt. Sokat forgolódtam, de reggel sikerült aludnom pár órát, végre álommentesen. Sajnos nem alhattam túl sokáig, 10-kor már ki kellett kelnem az ágyból, nyúzottan és kialvatlanul mentem le, hogy valami táplálékhoz jutassam a szervezetemet.

- Elkészültél? - kérdezte a hátam mögül apám. Nem válaszoltam neki, csak ránéztem. Kissé meghőkölt a karikás szemeimtől és a nyúzott arcomtól. Nem csodálom, reggel én is megijedtem a saját tükörképemtől. - Köszönj el a többiektől, délután megyünk Cullenékhez, és Shane visz ki minket a reptérre.

Tudtam, hogy a többiek a tengerparton lesznek, így egyből oda vezetett az utam. Mikor megláttak, egyből mindenki elszomorodott. Mindenkitől elköszöntem, de a legnehezebben Lily-től és Nathalie-tól szakadtam el.

Még elmentem a kedvenc helyemre La Push-ban. Egy csendes kis partszakasz, ahol nem sokan járnak. Szerintem innen a legszebb a napfelkelte és naplemente. Régebben sokszor jártam ide ki, de mostanában ezt a helyet is elhanyagoltam.

Aztán eszembe jutott egy másik kedvenc helyem. Az Edwarddal közös rétünk. Nem is tétováztam tovább, egyből elindultam a kis rét felé. Amint odaértem, elözönlöttek a szép emlékek, amikben Edwarddal szerepeltem itt. Persze eszembe jutott a harc is apám és Edward között. De gyorsan el is hessegettem. Most csak a szép emlékeket akartam felidézni.

Lassan ideje visszaindulnom - gondoltam szomorúan magamban. Mire a ház elé értem, már ott volt Shane és éppen egy bőröndöt emelt be a kocsi csomagtartójába. Bementem a házba alaposan körbenéztem mindenhol, de legfőképpen a szobámba, majd összeszedve a cuccaimat, kimentem a kocsihoz.

A Cullen-házhoz vezető úton egyikünk sem szólalt meg, csak a rádió halk hangját lehetett hallani. Shane leparkolt, de én nem mozdultam csak néztem a nagy házat. A könnyek már mardosták a szemeimet. Hát eljött a búcsú ideje...