Még egy díj!

El sem hiszem! Az egyik nap kaptam egy díjat és most itt a következő! Annyira jól esik, de komolyan! Köszönöm Gabicának és Lia-nak! ♥

3 dolog rólam:

- szeretek zenét hallgatni :D

- szeretek beLLs-KStew-vel msn-en beszélgetni, mert vele olyan jó :D

- szeretem az angolt :D

Akiknek tovább küldöm:

- http://beus9415blogja.blogspot.com/

- http://iccsineerobsten.blogspot.com/

- http://silentlove-robstenagain.blogspot.com/

- http://lapushvampirja.blogspot.com/

- http://make-her-yours-forever.blogspot.com/

Még egyszer köszönöm Gabica és Lia! ♥

Félvérszerelem - 27. fejezet

Nem fűznék hozzá semmit! Jó olvasást!


Jacob szemszöge


Először nem tudtam, hogy miért olyan boldog Bella. Mosolyogva jött haza a buliból és mikor kijelentettem, hogy ma is lesz tábortűz, nem ellenkezett, sőt még örült is. Már ez is furcsa volt, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele. Akkor még úgy gondoltam, biztos a buli sikerült jól...


A következő meglepetés akkor ért, mikor megláttam, hogy miben is akart eljönni az összejövetelre. Egy barna toppot viselt és arra rávett egy inget, amit a könyökhajlatáig feltűrt. Egy ember számára ez az öltözék lengének számított, főleg így este La Push-ban. De még ezt sem tettem szóvá.

Ami aztán tényleg meglepett, az az volt, hogy uborkát evett a lasagne-hoz. Nem tudom, ez csak nekem furcsa? Aztán, amikor hirtelen rohant be a házba - arra hivatkozva, hogy neki kell még uborka, mikor még volt kint az asztalon is - és vagy 10 percig ki sem jött. És mikor visszaért, már nem is nyúlt többet az ételért.



Aztán jött Leah kis megjegyzése, mire Bella felpattant és közölte, hogy melege van és fáradt is, ezért hazasétál. Ez már tényleg ,,kiverte a biztosítékot" nálam. La Push esténként elég hűvös főleg egy ember számára. És neki mégis melege volt! És ha jobban belegondolok, mintha többet is evett volna, mint szokott...

Aztán, mikor Bella és Shane elmentek, Leah elmondta, hogy Bella Edwarddal beszélt telefonon, míg bent volt a házban ,,uborkáért". Így már persze megértettem a boldogsága okát, de az, hogy miért evett többet, mint amennyit szokott, és hogy miért volt melege, még mindig nem tudom. Miután Leah elmondta mit hallott, maradtam még egy kicsit, de nem tudtam sokáig türtőztetni magamat, ezért hazaindultam.

Most éppen farkas alakban futottam hazafelé, míg az estén gondolkodtam. Már majdnem a házunknál voltam, mikor valami szöget ütött a fejemben. Bella sokat evett és melege volt... - gondolkoztam. És ekkor, mint villámcsapás a derült égből, ért a felismerés. Ugye nem...? Nem akartam, ezt a sorsot is a lányomnak... Bár ezzel talán megoldódna az Edward-gondom. De nem... Nem akartam, hogy Bellának is át kelljen élnie azt, amit nekem is.

Azt hiszem, el kell beszélgetnem a lányommal... - gondoltam még, majd visszaváltoztam és bementem a házba.


Bella szemszöge


Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn. Tudtam, hogy apám megtudta - minden bizonnyal Leah-től -, hogy Edwarddal beszéltem telefonon.

Mikor leértem a nappaliba, apám a kanapén ült és maga elé bámult.

- Itt vagyok - szóltam, mikor még mindig nem nézett fel rám.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy elbeszélgessünk egy kicsit - felelte. Én csak bólintottam, majd leültem mellé a kanapéra. Nem szólaltam meg, vártam, hogy ő mit akar mondani. Pár perc elteltével belekezdett a mondanivalójába.
- Mikor megjöttetek Seth-tel, nem értettem, hogy miért vagy boldog. És az este folyamán sok minden nem értettem. Először azt vettem észre, hogy sokkal többet ettél, mint amennyit szoktál, ráadásul lasagne uborkával?! - kérdezte hitetlenkedve. - Aztán meg az, hogy meleged van... Oké, hogy tábortűz is volt, na de, hogy meleged legyen!? Utána pedig a ,,rejtélyes" eltűnésed. De, miután eljöttetek Shane-el, Leah elmondta, hogy azzal a vérszívóval beszéltél telefonon, míg uborkáért mentél be a házba - nézett itt rám. - Így megértettem a boldogságod okát... Nézd, én örülök, hogy az a vérszí... vagyis Edward... - javította ki magát, miután csúnyán néztem rá. - jobban van, de féltelek! Meg kell értened engem is, hogy féltelek tőle!
- De hát miért? Edward sosem bántana! És egyik Cullen sem! Nem kell tőlük féltened, apa - néztem rá könyörgően.
- Lehet, hogy ezt most így gondolod, de majd ha egyszer csalódni fogsz benne, akkor már más lesz a véleményed róla!
- Ezt úgy mondod, mintha te már tapasztaltad volna! - csattantam fel. De ekkor mélyen a szemembe nézett és én teljesen ledöbbentem. - Te... - kezdtem volna.
- Igen... Én már tapasztaltam, hogy milyen, amikor csalódsz egy hozzád közel álló személyben.
- De, hát... - kezdtem elhűlve. - Mi történt? - folytattam inkább, így. Apám felsóhajtott, majd belekezdett.
- Régen, mielőtt én is farkassá változtam volna és megismerkedtem volna édesanyáddal - csuklott el a hangja, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe - találkoztam egy gönyörű nővel. Egyből megtetszett nekem, gyönyörű hófehér bőr, igéző aranybarna szemek... Egy sziklaszirtnél találkoztam vele, szinte minden nap. Akkor még azt hittem, hogy számomra ő a tökéletes nő. Találkozgattunk, jól elvoltunk, sokat beszélgettünk, aztán egyik nap nem volt a megbeszélt helyen. Vártam rá, de nem jött. Másnap is kimentem, de semmi. Aztán harmadnap is elmentem, és ott volt. De aztán váratlan dolog történt. Közölte velem, hogy csak egy kis játékra vágyott, és hogy nem érez semmit irántam. Teljesen összetörtem, hiszen akkor azt hittem, hogy már soha többet nem leszek szerelmes. De aztán jött ez a farkasos dolog a bevésődéssel együtt és megtaláltam az igaz szerelmet, édesanyád személyében. Nagyot csalódtam abban a vámpírban és megfogadtam, hogy soha többet nem hiszek egyetleg egy vámpírnak sem, és hogy téged is óvni foglak tőlük. Sajnos ez nem nagyon jött össze... - nézett az utolsó mondatnál rám. Én pedig már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Én... nem is tudom, hogy mit mondjak... - suttogtam apámnak.
- Semmit nem kell mondanod... Én már nem sajnálom, hogy így történt - villantott felém egy halvány mosolyt.
- És élmég az a vámpír? - kérdeztem, mert nevet nem említett.
- Úgy tudom, hogy igen - gondolkodott el.
- Hogy hívják? - tettem fel az újabb kérdést.
- Lényegtelen - terelte el a témát. - Most viszont nyomás aludni, mert ha jól emlékszem, holnap korán akartál kelni. És még szeretnék beszélni veled másról is.
- Miről?
- Majd holnap megtudod - mosolygott, de nem az a szívből jövő volt.
- Rendben - mosolyogtam én is. - Jó éjszakát, apa! - álltam fel.
- Aludj jól! - jött oda hozzám, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.

Majd felmentem a szobámba, összeraktam a tankönyveimet, füzeteimet és álomra hajtottam a fejemet. Míg nem aludtam el, apám történetén gondolkodtam, és hogy ki lehetett az a vámpírnő. Nem tudtam sokáig ezen agyalni, mert hamar elnyomott az álom.


Szeretem a komikat! :) És köszönöm azoknak, akik szoktak írni! :)

Díj!

Köszönöm szépen ezt a díjat Bogsee-nak! Nagyon jól esik, hogy ennyire szereted a blogom! :)

Ha megkapod a díjat:

- add tovább 5 embernek
- írd le, hogy miért szereted annak az embernek a blogját, akinek tovább adtad
- írj le magadról 5 dolgot
- akinek tovább adod, azt értesítened kell róla

5 dolog rólam:

- szeretek olvasni
- szeretek a barátaimmal lenni
- nem szeretem a matekot
- tanulok gitározni
- imádom a csokit

Akiknek tovább adom:

- http://robsten-sweetsensations.blogspot.com - Alapból szeretem a Robstenes történeteket, de ez nagyon megfogott! Egyszerűen fantasztikus!
- http://nikky-lilluci.blogspot.com - Imádom ezt is, mert teljesen egyedi ötlet mind a kettő történet!
- http://beus9415blogja.blogspot.com - Oda vagyok ezért a blogért is! Bellwardos történet, de egyszerűen fantasztikus, maga a történet és Beus is nagyon jól ír!
- http://midnight-love-wolf.blogspot.com - Ez nem Robstenes, de még csak nem is Bellwardos, mégis annyira fantasztikus! Nem nagyon olvasok olyan történetet, amben nem szerepel Rob, Kris, Bella vagy Edward, de ez teljesen magával ragadó történet szerintem!
- http://szylu.blogspot.com - Egyszerűen imádom, ahogyan Szylu ír! Fanatikussá váltam! És az új története lenyűgöző!

Köszönöm szépen mégegyszer Bogsee! ♥

Félvérszerelem - 26. fejezet

Hello. Itt a friss! Nem fűznék hozzá semmit. Jó olvasást!


Bella szemszöge


Mosolyogva szálltunk ki Seth-el a kocsimból és indultunk el a ház irányába. Mikor a tornácra léptünk apám nyitott ajtót.

- De jó, hogy itt vagytok! Bells öltözz át, tábortűz lesz, utána pedig vacsora Emily-éknél - mosolygott Jacob.
- De jó! Úgyis éhes vagyok - fogtam meg korgó hasamat.

Gyorsan bementem a házba, óvatosan levettem magamról a szép ruhámat, majd egy maci-nacit vettem fel - ami kicsit bő volt ugyan, de jól állt - egy barna ujjatlan felsőt és arra egy narancssárga-fehér kockás, hosszú ujjú inget vettem, amit a könyökömig felhajtottam.

---

A tábortűz, mint mindig, most is kellemesen telt. Az ősök most is elmondták a legendát, amit nem is tudom már hányadszorra hallottam.

A mesélés után átmentünk Emily-ékhez - mert a tábortűz Billy-nél volt -, ahol már az asztal kint volt a kertben és meg volt terítve. Segítettem kivinni az ételeket és mikor már minden kint volt, mindenki leült és elkezdtek hangosan beszélgetni és enni. Én lasagne-t ettem.

- Hm... - hümmögtem, miközben a lasagne-mat falatoztam. - Van uborka? - kérdeztem, mire apám kérdőn nézett rám.
- Lasagne-hoz csemege uborka? - kérdezte értetlenül.
- Ahham... - nyammogtam. - Most úgy megkívántam hozzá.
- Hát... Tessék itt van - nyújtott oda nekem egy kis tálat, amiben az uborkák voltak.
- Nyami... - haraptam bele az ubiba, miután egy újabb falat lasagne-t kaptam be.
- Ízlik? - kérdezte fancsali képpel.
- Igen, de ne nézz már így! Nagyon finom!
- Hát nem tudom... Nem igazán szoktak uborkát enni a lasagne-hoz, szerintem.
- Hát én igen!
- Oké... - nyújtotta el a szót.

Tovább ettünk, mikor megszólalt a telefonom. Apu éppen Billy-vel beszélgetett, így gyorsan megnéztem ki hív. Mikor megláttam a kijelzőt, majdnem megfulladtam. Gyorsan kinyomtam a telefonomat, majd lenémítottam.

- Bemegyek még uborkáért! - szóltam apámnak és már futólépésben haladtam be a házba.
- De hát... - hallottam még, hogy Jake utánam szól, de nem foglalkoztam vele.

Amint beértem a házba, a konyha felé vettem az irányt, de nem mentem be, csak az ajtóban álltam meg. Gyorsan kikerestem Szerelmem számát és már hívtam is.

- Hallo? - szólt bele Edward.
- Szia! Miért kerestél?
- Csak, hogy megmondjam, Lily hétfőn rólunk fog kérdezgetni és... mi nem megyünk suliba.
- Ezt, hogy érted?
- Sütni fog a nap és igaz, hogy én nem csillogok annyira a napon, de feltűnő lenne, ha csak én mennék suliba. Így azt találtuk ki, hogy kirándulni megyünk. Egyébként, miért nyomtad ki a telefont? - érdeklődött.
- Nem otthon vagyok. Tábortűz volt és most Emily-éknél vacsorázunk.
- Értem... - válaszolt elgondolkodva. - Mindenki ott van?
- Igen. Miért?
- Csak... kérdeztem - sóhajtott.
- És Lily mit akar tudni? - tereltem a témát.
- Csak rólunk fog kérdezősködni... A szokásos... Hogy-hogy nem vörös a szemünk, embereket ölünk-e és a többi...
- Értem. És mit válaszoljak majd? - kérdeztem.
- Hát az igazságot - mondta.
- Biztos? Én tényleg megbízom Lily-ben, de nem lesz gond, ha megtudja egy ember a titkotokat? - kérdeztem kissé félve.
- Én is bízom Lily-ben és Alice sem látott semmi bonyodalmat - biztosított róla.
- Oké - fújtam ki a levegőt. - Most le kell tennem, nem akarom, hogy apám gyanakodjon - mondtam halkan.
- Rendben - szólt, majd várt egy percet és újra megszólalt. - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - leheltem - Szia! - majd kinyomtam a telefonomat. Még visszaraktam a telefonomra a hangot és kimentem... Volna. Ekkor azonban Shane és Leah jöttek ki a konyhából. Shane sajnálkozva nézett rám, Leah pedig gúnyosan mosolyogva. Egyből elsápadtam, ahogyan elhaladtak előlem, ők is kifelé tartva, kezükben egy-egy tállal.

Miután kimentek én még mindig ott álltam lefagyva. Most már tuti, hogy Jacob megtudja, kivel telefonáltam. Ha Shane nem is, de Leah biztos, hogy elmondja apámnak. Összeszedve magamat, én is kimentem.

- Bella itt volt kint az uborka, de te meg sem hallgattál!? Hol voltál ennyi ideig? - vont kérdőre.
- Én... csak... - dadogtam.
- Hé, Jake, hallottad, hogy mostanában sok a telefonbetyár? - vonta magára a figyelmet Leah.
- Nem hallottam még róla - nézett rá apám.
- Hát akkor jobb, ha mostantól jobban odafigyelsz! - nézett egy pillanatra rám Leah, majd apámhoz beszélt tovább. Nem bírtam tovább és hirtelen álltam fel.
- Bells? - nézett rám kérdőn apám.
- Melegem van és fáradt is vagyok. Haza sétálok - mondtam neki.
- Meleged? - döbbent meg Jacob.
- Igen. De most megyek.
- Nem akarsz még egy kicsit maradni? Holnap úgyis vasárnap van, alhatsz tovább - győzködött.
- Korán akarok felkelni, mert tanulnom kell a vizsgákra is.
- Jól van - adta be a derekát. - Shane, kérlek, haza kísérnéd?
- Nem kell! - szóltam közbe gyorsan. - Egyedül is hazatalálok.
- Az igaz, de én nyugodtabb lennék, ha Shane veled menne - nézett rám apai szigorral, de egy mosoly ott bujkált a szája szegletében.
- Rendben - sóhajtottam.

---

Egész úton csöndben mentünk. Mikor hazaértünk az ajtóig kísért.

- Kösz, hogy elkísértél.
- Nincs mit - mosolygott, majd közelebb jött és adott egy puszit, ami direkt vagy véletlen, de a szám sarkára adta. Majd mosolyogva húzódott el.
- Tudod... - kezdtem, mikor már a járdára ért. - Amikor megcsókoltál - folytattam, mire hátrafordult - azt hittem, hogy kezdek érezni valamit irántad, vagy, hogy már érzek is. De mikor Edward megcsókolt... már tudtam, hogy ki az, aki nélkül nem tudnék élni. Sajnálom, ha többet jelentek neked, mint egy barát. Én viszont egy nagyon jó barátra találtam benned - néztem rá. Ő nem válaszolt, csak mosolyogva bólintott.

---

Miután lefürödtem, úgy gondoltam belenézek még egy kicsit a spanyolba. Alig telhetett el fél óra és már hallottam is, hogy becsapódik a bejárati ajtó. Talán kicsit erősebben is, mint kellett volna. Ebből már tudtam, hogy apám megtudta, hogy Edwarddal beszéltem telefonon.

- Bella! - szólt fel nekem hangosan apám. Jöhet egy újabb hegyi beszéd. Remek!


Komikat pls!

Félvérszerelem - 25. fejezet

Jó olvasást! :)


Bella szemszöge


A szívem eszeveszett tempóban kalimpált. A lélegzetem is elakadt. Edward tényleg nyíltan kimondta, hogy kíván? Én erre még nem vagyok felkészülve! Kezdtem pánikba esni.

- Én is... kívánlak, de... - akadozott a nyelvem.
- Sh... Tudom, hogy még nem állsz készen - simogatta az arcomat, miközben óvatosan lerakott a földre. Én még mindig a nyakát öleltem át, míg ő a derekamat. - Tudok várni - suttogta a fülembe. Nem akartam, hogy neki rossz legyen. Szerettem volna mindent megadni neki, de erre még nem álltam készen. Ekkor viszont eszembe jutott valami.
- Edward... - kezdtem.
- Hm? - mormolta a nyakamba.
- Mit szólnál, ha... szóval, ha... - éreztem, hogy már rákvörös vagyok, mégsem tudtam, hogyan mondjam el szerelmemnek az ötletet.
- Mihez mit szólnék? - kérdezte türelmesen.
- Szóval... Én még nem állok készen, erre az egészre, de... ha esetleg ,,gyakorolnánk"...
- Pettingre gondolsz? - hallani lehetett a hangján, hogy elfojtott egy mosolyt.
- Igen... - tétováztam.

Edward persze nem könnyítette meg a dolgomat. Nem elég, hogy így is rákvörös vagyok, még az állam alá is nyúlt, hogy felemelhesse a fejemet és a szemébe nézhessek. Már így is szégyelltem magam, nem akartam a szemébe nézni. Ki tudja, mit látnék bennük...

Nem akartam, hogy felemelje a fejemet, de persze ő erősebbnek bizonyult. Belenéztem - most már - aranybarna szemeibe és teljesen elvesztem. Megszűnt a külvilág. Csak ő létezett számomra. De persze a figyelmemet nem kerülte el a vigyor a képéről.

- Ne légy zavarban - mondta, miközben szemeit az enyémbe fúrta.
- Nem könnyíted meg a helyzetemet - vágtam vissza.
- Szóval, petting... - gondolkodott el.
- 3 hét múlva, úgyis itt a nyár... - rántottam meg a vállam. És ekkor más is eszembe jutott. - És az érettségi! - pánikoltam.
- Hé, nyugi! - csitított szerelmem.
- Semmit nem tudok! Meg fogok bukni! Teljesen kiment a fejemből a vizsga! Minden összejött... Apám; te kómában; Nat bulija... Nem fogok tudni levizsgázni.
- Dehogynem! Majd segítek a tanulásban. Utána jön a nyár... - hagyta félbe a mondatot, mire elmosolyodtam. - Szeretlek! - mondta ki hirtelen.
- Én is szeretlek! - vallottam én is.

Majd egy szerelmes csókban egyesültünk. Nem tartott sokáig, mégis olyan jól esett!

- Jön Seth - jelentette ki Edward. Kérdőn néztem rá, mire folytatta. - Ő akarja elmondani, azt a bizonyos ,,dolgot". Még előlem is titkolja - nézett el abba az irányba, ahonnan én is jöttem.

Egy perccel később, már meg is láttuk a farkast. Seth Edwardot nézte, míg Edward Seth-et és nagyon úgy tűnt, hogy kommunikálnak.

- Hé, engem nem akarnátok beavatni? - tettettem sértődöttséget.
- Seth csak közölte velem, hogy ő szeretné elmondani az egész család előtt azt a ,,dolgot" és szeretné, ha a másik klán nem lenne akkor ott. És, hogy jó lenne ha sietnénk, mert már nem bírja elrejteni előlem a gondolatait - kuncogott a végén Edward.
- Akkor mennyünk - és már indultam is el, de ők nem jöttek. - Ti nem jöttök? - kérdeztem értetlenül.
- Öhm, Bella... Gyorsabb lenne, ha én vinnélek téged - somolygot Edward.
- Jól van... - duzzogtam, magam sem tudom miért. Talán sértett, hogy lassúnak találnak? Nem tudom, lehetséges.

Visszasétáltam Edwardhoz, majd vártam, hogy az ölébe vegyen... De nem tette.

- Mi az? - kérdeztem.
- Nekem is könnyebb és gyorsabban is tudok futni, ha a hátamon utazol - mondta félénken.
- Azért annyira nem vagyok nehéz! - fújtattam.

Erre már nem válaszolt, csak felkapott a hátára és már futott is velem. Imádtam száguldozni a kocsimmal, de ez nekem is túl gyors volt, így becsuktam a szememet és így vártam, hogy végre megálljunk.

Ami be is következett két perccel később.

- Maradj itt Seth-el, addig én megkérem a Denaliakat, hogy mennyenek el vadászni - mondta szerelmem, mikor leszálltam a hátáról.
- Rendben.

Edward bement, én pedig ott maradtam a ház előtt a még mindig farkas alakban lévő Seth-el. Pár másodperccel később a Denali-klán jött ki az ajtón, Edwarddal a nyomukban. A Denaliak befutottak az erdőbe, Seth pedig a bokrok mögé. Pár másodperc múlva, már emberalakban tért vissza.

- Mehetünk? - kérdeztem csöndesen Seth-től.
- Igen - bólintott még hozzá megerősítésként.

Bent már mindenki a nappaliban ült a kanapén. Jasper az egyszemélyes fotelban, Alice-vel az ölében; Carlisle, Esme és Emmett a többszemélyes kanapén, míg Rosalie, Emmett mellett állt. Edward a kétszemélyes kanapé felé kezdett el húzni. Nem akartam Seth-et ,,egyedül" hagyni, de ő csak bólintott, hogy mennyek Edwarddal és üljek le.

Mindenki csöndben volt és Seth-et figyeltük, aki csak fel-alá járkált a nappali közepén. Már eltelhetett vagy 5 perc is, de még mindig nem szólalt meg.

- Seth... - kezdte volna Carlisle.
- Nem akartam! - kezdte pánikolva. - Csak kicsúszott a számon! - ekkor éreztem meg, hogy Edward egész teste megfeszül, majd enged is a testtartása.
- Azért ennyire nem drámai a dolog, Seth - közölte nyugodtan Edward.
- Na, jó! Valaki beavatna minket is a dologba? - türelmetlenkedett Emmett.

Seth sóhajtott, majd belekezdett:

- Van egy lány, Lily, aki történetesen Bella barátnője és belé vésődtem. Mivel a bevésődésed előtt nem titkolhatod el, hogy farkas vagy, így mindent - nyomta meg kicsit a szót - elmondtam neki és... kicsúszott, hogy ti vámpírok vagytok - vallotta be őszintén, majd néma csend és vártuk a reakciókat. Senki nem szólalt meg, de Rosalie volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Hát ez nagyszerű! - csattant fel. - Akkor most költözhetünk máshová!
- Ne légy ilyen, Rosalie - mondta nyugodt hangon Carlisle. - Mennyit mondtál el neki, rólunk?
- Csak annyit, hogy léteznek vámpírok is és ti azok vagytok. De véletlen volt! - mentegetőzött. Olyan aranyos volt, látszott rajta, hogy tényleg nem akarta bajba keverni Cullenékat. Ő is nagyon megkedvelte őket.
- Én megbízom Lily-ben - mondtam halkan. - Ha tényleg szereti Seth-et - már pedig a bevésődés ezt bizonyítja - akkor titokban tudja tartani azt, hogy a szerelme egy vérfarkas és azt is, hogy ti vámpírok vagytok. Ismerem Lily-t, nem olyan, hogy egyből rohanna elmondani mindenkinek a legújabb pletykát. Meg lehet benne bízni!
- Én is bízom benne - mondta halkan Edward. - Olvastam még a suliban a gondolataiban. Mindig is furcsának talált bennünket, de nem tette szóvá, még Bellának sem. Ő elfogadott bennünket így, a többi ember viszont teljesen másként vélekedik rólunk.
- Akkor szerintem nincs mitől tartanunk - állt fel Carlisle a kanapéról. - Örülök, hogy te is megtaláltad a párodat - tette egyik kezét Seth vállára. Seth csak rámosolygott.

Még beszélgettünk egy keveset, majd Carlisle-nak megszólalt a telefonja. Egy sürgős esethez riasztották, így be kellett mennie a kórházba.

A Denaliak is visszajöttek és bemutatkoztunk egymásnak. Seth is egész jól kezelte a dolgot. Carmen olyan, mint Esme. Egy gondoskodó, szeretetre méltó anyuka.

A többiekkel is váltottunk pár szót, de úgy elbeszélgettük az időt, hogy besötétedett, így nekünk is haza kellet mennünk Seth-el.

Edward ragaszkodott hozzá, hogy a rétig elkísérjen minket, onnan pedig az én kocsimmal mentünk haza.


MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! JÖVŐRE IS TALÁLKOZUNK ITT! :)

Újabb díj!

Köszönöm szépen beLLs-KStew-nek, ezt a gyönyörű díjat!

Köszi csajszim! :D

Akik megkapják a díjat, adják tovább 5 embernek!

Akiknek tovább küldöm:

- Szil: http://silentlove-robstenagain.blogspot.com/

- Fanni: http://fanni-robsten.blogspot.com/

- Snickers: http://rs-pygmalion.blogspot.com/

- Lizzyke: http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com/

- Lady: http://make-her-yours-forever.blogspot.com/

Félvérszerelem - 24. fejezet

Jó olvasást! :)

Bella szemszöge

- Seth, szeretném, ha a kocsiban maradnál - kértem, már az úton. Pár percig csöndben volt, majd válaszolt.

- Megértem, hogy szeretnél Edwarddal kettesben maradni, de apád megkért, hogy vigyázzak rád.

- De most, hogy már tudjuk, ki volt az, aki a földünkre jött, és azt is tudjuk, hogy Cullen-ék ismerősei, nem kell félteni - győzködtem. - Különben is, Edward majd megvéd.

- Jól van - sóhajtott fel. - Nem leszek a közvetlen közeletekben, de legalább hallótávolságon belül leszek. Már nem azért, nem akarok hallgatózni, csak ha esetleg lenne valami, akkor tudjam Edwardot gondolatban értesíteni.

- Rendben! - egyeztem bele.

Megálltam a kocsival az út szélén és már pattantam is ki az autómból. Seth is jött velem egy darabig, aztán megállt, mondván, itt már tud figyelmeztetni minket, ha veszély van.

A rétnek a semleges területén, már ott volt Edawrd.

- Bella! - ölelt magához szorosan, mikor odaértem mellé.

- Edward... - sóhajtottam a nyakába. Megint meg akart csókolni, de most csak egy szájra puszit engedtem. Persze ez neki nem tetszett.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi... - füllentettem.

- Találtál magadnak valaki mást - inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.

- Nem! - vágtam rá egyből.

- Akkor mi a baj?

- Semmi, csak... Átgondoltam, amit Tanya mondott.

- Tanya... - morogta az orra alatt. - Figyelj, ne is törődj Tanya-val. Semmiben sincs igaza. Nem teszed tönkre a családunkat, sőt! Te hoztál fényt a családunkba! Mindenki szeret téged!

- Ez nem igaz, Edward... - suttogtam fájdalmasan. - Tényleg mindig miattam van a baj. Miattam kerülsz folyton veszélybe. Miattam szenved az egész családod - csuklott el a hangom.

- Emlékszel, mikor a megismerkedésünk legelején elmentem pár napra Alaszkába? - nem várta meg, míg válaszolok, folytatta. - Akkor is hozzájuk mentem. Ott sem voltam jobb állapotban, mint itthon. Egyik nap Tanya-val elmentünk vadászni és utána beszélgettünk. Ő bíztatott, hogy jöjjek vissza hozzád! Ő volt az, aki megadta a kezdő lökést! Ő! Igazából már rég tudtam, hogy mit akarok, csak kellett a lökés hozzá és ő megadta! Ő sem utál téged, csak egyszerűen, mikor a családjával, vagy a hozzá közel állókkal történik valami, akkor kikel magából és megvédi azt a személyt, nem törődve, hogy másoknak fájdalmat okoz. Amúgy nem olyan ő, mint ahogy neked bemutatkozott... - folytatta.

- Igaza van Edwardnak... - hallottam egy ismerős női hangot az egyik fáról. - Sajnálom, amiket mondtam, de ha a családommal van valami, akkor... nem bírok magammal... - fejezte be, mikor már ott állt előttünk. - Sajnálom, Bella - nézett rám bocsánatkérően. - Meg tudsz bocsájtani? - kérdezte, esdeklően. Teljesen ledöbbentem. Hát nem csak Edward akarta kimenteni ezzel Tanyat!? Döbbenetemben nem tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam. - Köszönöm! - ölelt meg finoman, majd elengedett, rámosolygott Edwardra és eltűnt.

- Most már megcsókolhatlak? - szinte már könyörgött Edward. Olyan édes volt! Nevetve bólogattam, hogy nyugodtan megteheti.

Éhes vadként vetette magát rám, de nem bántam. Már rég csókolóztam vele. Hiányzott már. De, mikor elkezdtünk csókolózni, hirtelen eszembe jutott valami... vagy inkább valaki.

Nem azt az érintést éreztem, amire vártam. Langyos volt és én forróra vágytam. Shane... - villogott az agyamban.

Hirtelen szakadtam el Edwardtól és ijedten néztem rá. Ő szintén ijedten, de egyben értetlenül is.

- Mi az? - kérdezte lihegve.

- Edward... - suttogtam kétségbeesetten.

- Mégis van valki más... - engedett el.

- Nincs! Vagyis... Tudnod kell még valamit - suttogtam. - De meg kell ígérned, hogy nem teszel semmi meggondolatlant!

Pár másodperc múlva, kimérten bólintott, én pedig elkezdtem a történetet.

-...és Shane megcsókolt - fejeztem be. Ekkor Edward megfeszült és egy morgás tört elő mellkasából.

- Élvezted a csókot? - kérdezte feszülten.

- Nem! - vágta rá egyből.

- Te is akartad?

- Nem. Én csak téged szeretlek. Nem tudom, mi ütött Shane-ba, csak elvesztette a fejét egy pillanatra, de utána már meg is bánta - győzködtem tovább. Edward sóhajtott, majd rám nézett.

- Van még valami, amiről tudnom kéne? - kérdezte. Ekkor jutott eszembe Lily. Lesütöttem a szemeimet, már így is szégyelltem magamat. - Bella! - szólított feszülten.

- Hát... van még egy dolog... - kezdtem. Ő ismét csak sóhajtott.
- Mi az? - kérdezte lemondóan.

- Igazából ez az egész családodra tartozik - feleltem őszintén.

- Tudod mit? - kérdezte, választ sem várva. - Nem érdekel! Meg akarlak csókolni, elég volt a rossz dolgokból, már rég nem csókolhattalak meg és már nem bírom! Hiányzol! - nézett rám kétségbeesetten.

Megeresztettem egy halvány mosolyt, majd nyaka köré tekertem a karjaimat, ő pedig átölelte a derekamat és mohón megcsókoltuk egymást. Csókunk vad volt, érezni lehetett rajta, hogy már régen nem csókoltuk egymást. Most már egyáltalán nem vágytam Shane csókjára. Úgy látszik csak el kellett mondanom Edwardnak. A lelkem máris megkönnyebbült. Mohón faltuk egymás ajkát, mind a ketten ki voltunk már éhezve a másikra.

Aztán a csókunk megváltozott. Átment szenvedélyessé. Egyre szenvedélyesebbek lettünk. És volt még valami más is, amit éreztem. Egyre többet és többet akartam. És ettől megijedtem. Jobban tapadtam Edward ajkára és mind a ketten bele is nyögtünk a csókba. Nem értettem mi ez az érzés... Talán... vágy? Igen, vágyom Edwardra!

Edward felemelte a jobb lábatam, majd a bal lábamat is, és így tartott az ölében. Én a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, ő pedig a fenekemnél tartott. Amint megéreztem ott a kezét, éreztem, hogy arcomat elönti a pír.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami a hátamnak nyomódik. Egy fa - gondoltam. Már jó pár perce csókolózhattunk, mikor levegőhiány miatt el kellett húzódnunk egymástól. De, még így sem szakadtunk el teljesen. Én a nyakát öleltem, míg ő a derekamnál karolt át egyik kezével - a másik még mindig a fenekemen volt.

Mind a ketten erősen ziháltunk az előbb átéltektől. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, nem volt valami kényelmes a fának dőlni, ezért mocorogni kezdtem, amivel Edwardból egy rekedtes morgás szerű nyögést csaltam elő, s nem mellesleg valami keményet is éreztem az ölemnél nekem nyomódni.

Edward fekete szemekkel nézett rám és még mindig zihált.

- Kívánlak - nyögte rekedten szerelmem. Ettől a kijelentéstől kicsit megrémültem.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)