Frissel kapcsolatban

Sziasztok!

Igen, igen tudom, hogy már rég volt friss, de hétvégén nem tudok gépközelbe jönni, ugyanis festeni fogják a szobámat. :D

A színt még nem tudom, de én a zöldre gondoltam :)

Szerintetek? :D

Na, jó. Akkor most jöjjön a lényeg.

Mivel hétvégén nem tudok frisselni, ezért nem tudom még, hogy mikor lesz a következő, de igyekszem és szerintem már pénteken hozom! :)

De nem ígérek előre semmi! :(

Sajnálom és igyekszem.

Megpróbálom péntekre feltenni :)

Köszönöm a megértéseteket és nagyon sajnálom, hogy így elhúzódnak a frissek :\

Pusz;

U.i.: Írjátok meg komiban, hogy ti milyen színűre festetnétek ki a szobátokat! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! :) Előre is köszi! :)

Félvérszerelem - 10. fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam a frisst! :) Nem tudom mennyire lett jó.. :\ Bocsánat érte, de nincs sok időm írni :( Írjatok véleményt, fontos lenne. Jó és rossz egyaránt jöhet. Elég csak pár szó is! :) Előre is köszönöm :)

Hétfőn csodálatos napsütésre ébredtem. Máskor mindig örülök, ha kisüt a nap, de nem ma. Tudtam, hogy ma találkozni fogok vele. Összeszerdtem minden erőmet és kikeltem az ágyamból, hogy elvégezzem a reggeli teendőimet.

Suliban ebédszünetben

Egész nap nem láttam egyik Cullen-t sem. Most itt ülök a többiekkel és alig bírok magammal. Állandóan az ebédlőt fürkészem, hát ha kiszúrom őket valahol. De nem. És ez egyre jobban elszomorít. Reggel még teljesen meg voltam győződve arról, hogy levegőnek fogom nézni őket - legalábbis Edwardot - de most mégis fáj, hogy nincsenek itt. Eltelt az ebédszünet és nekem még túl kell élnem 2 órát. Hát nem lesz könnyű...

Másnap a suliban

Idegesen szálltam ki a kocsimból. Vajon ma jött suliba? Szívem legmélyén remélykedtem benne, hogy ma láthatom. Ha csak messziről is, de legalább láthatnám. Odamentem Lily-ékhez és ott vártuk, míg be nem csengettek. 5 perccel csengetés elött megérkezett a piros BMW. És a Volvo sehol. A fájdalom mázsaként zuhant a szívemre. Úgy éreztem beleroskadok.

Így ment ez egész héten. Minden reggel vártam, de ő nem jött. Nem mertem megérdezni Alice-t, hogy miért nem jött suliba. Egész nap, olyan voltam, mint egy hulla. Nem beszéltem senkivel, órákon nem figyeltem, ha a tanár szólított nem tudtam rá válaszolni. Enni szinte semennyit sem ettem. És ez a többieknek is feltűnt. Mindig kérdezgettek, hogy jól vagyok-e. Én csak magamra erőltettem egy mosolyt és helyeselte, hogy igen jól vagyok. Közben belűlröl, majd' meghaltam a szenvedéstől.

Esténként álomba sírtam magam. Nem tudtam még aludni sem. Egész éjszaka forgolódtam, s mindig felriadtam. Minden éjjel folyt rólam a víz. Visszaaludni is nagyon nehezen ment, sőt, volt olyan, amikor nem is tudtam visszaaludni. A nap 24 órájába Edward járt a fejemben. Nem tudtam és nem is akartam másra gondolni.

Pénteken ebédlőben

Egyedül ültem az ebédlőben, a többiek még nem érkeztek meg, de Cullen-ék már bent voltak. Szintén csak 4-en. Próbáltam egy-két falatot legyűrni magamba, de inkább csak turkáltam az ételt. Gondolataimba merülve ültem az asztalnál.

Vajon miattam nem jön suliba? Hol lehet most Ő? Mit csinálhat most? Vajon Ő is úgy szenved, mint én? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak, míg arra lettem figyelmes, hogy Jasper erre felé tart. Nem értettem, de nem foglalkoztam vele. Nem gondoltam volna, hogy hozzám tart.

- Bella. Leülhetek? - kérdezte. Bólintottam. - Bella... Nem értelek. Azt mondtad Edwardnak, hogy legyetek csak barátok. Most pedig mégis szenvedsz a hiányától. - nézett rám felhúzott szemöldökkel és kérdő tekintettel.

- Én tényleg csak a barátja akarok lenni és nem szenvedek. - próbáltam mosolyt erőltetni magamra, de belül majd meghasadt a szívem. Jasper elmosolyodott, majd enyhén megrázta a fejét.

- Engem nem tudsz átverni Bella. - mondta nyugodtan.

- Nem értem miről beszélsz.

- Akkor elmagyarázom. Mit érzel, amikor meglátod Edwardot?

- Semmit? - ez inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek. Megköszörültem a torkomat, majd újra válaszoltam. - Semmit. - jelentettem mostmár ki. Jazz erre csak felsóhajtott.

- És mit éreztél, amikor bevallotta neked, hogy szerelmes beléd és megcsókolt? - leesett az állam, de szó szerint.

- Ezt meg... honnan tudod? - tátogtam és éreztem, hogy a vérem az arcomba szökik.

- A mi családunkban nincsenek titkok. - mosolygott. - Szóval... Mit éreztél? - tért vissza az eredeti témához. Nem válaszoltam csak lesütöttem a szemem.

- Ne is mondj semmit. Érzem. - suttogta. Erre a kijelentésre furcsán néztem rá. Mi az, hogy érzi?

- Hogy érted azt, hogy érzed? - suttogtam én is vissza. Megint csak elmosolyodott.

- Edward nem mesélt arról, hogy vannak köztünk különleges... khm... emberek?

- Hát... mondott valamit. De csak azt, hogy ő gondolatolvasó. - suttogtam még halkabban.

- Tudod, nem csak neki van egyedül különleges képessége. Alice látja a jövőt. Én pedig érzem mások érzelmeit és befolyásolni is tudom azokat. - ledöbbentem, a mai nap során, már ki tudja hányadszor.

- Akkor... te mindig érezted, hogy nekem milyen kedvem van? - kérdeztem csöndesen.

- Igen. Éreztem a fájdalmadat, a szenvedésedet... és a szerlmedet Edward iránt. - már épp szólásra nyitottam volna a számat, mikor újra megszólalt. - Ne is próbáld letagadni! Előlem nem tudod elrejteni az érzelmeidet. Tudom, hogy szenvedsz és nem csak te. Edward sincs jobb állapotban. Sőt... Ha látnád rá sem ismernél. Nem akar enni, se emberi ételt, sem pedig vért. És ha ezt így folytatja nagyon le fog gyengülni. A bőre még a miénknél is sápadtabb. Teljesen lefogyott. A szeme a feketénél is feketébb. A karikákról, ami a szeme alatt van meg ne is beszéljünk. Nagyon sápadt is, rá sem lehet ismerni. Egész nap a szobájában gubbaszt, Esme már annyira aggódig érte, hogy már kórházba akarta dugni, hogy infúzióval táplálják. - Jasper arca teljesen eltorzult. Nekem a szívem is megállt. A tüdőm orditott a levegőért, én mégsem tudtam lélegezni. Úgy éreztem meghaltam. Én tettem ezt Edwarddal! Miattam van ilyen állapotban! Én vagyok a hibás, ha valami baja lesz! Szegény Esme, biztosan nagyon kivan a fia miatt! Én tehetek mindenről! - üvöltöttek felém a saját gondolataim. Éreztem, hogy egy könnycsepp gurul végig az arcomon, majd még egy és még egy.

- Bella, ne sírj! Még nincs minden elveszve. - próbált nyugtatni Jasper.

- Bármit megteszek! Mondd mi az és én megteszem! - feleltem meggondolatlanul.

- Gyere el hozzánk és beszéld meg vele. - kért. Megrémültem. Mi van, ha ezek után már nem is akar látni? Ha elküld a fenébe? Azt nem élném túl. - Ne félj, nem fog elküldeni. Halálosan beléd szeretett és még mindig vár. Csak téged vár. - mosolygott bíztatóan. De ekkor egy újabb indokkal együtt jött a félelmem. Aminek hangot is adtam:

- Az apám... - suttogtam rémülten.

- Bella! - csattant fel. Kicsit össze is rezzentem. - Ne haragudj. - kért rögtön bocsánatot. Én csak megráztam a fejem. - De Edwardnak most szüksége van rád. Kérlek. - kérlelt. Igaza van. Edwardnak most szüksége van rám! Apámat, majd késöbb elintézem, ha esetleg rájönne valamire. Igen! Elmegyek Edwardhoz! - döntöttem el. Láttam ahogy Jasper elmosolyodik, és Alice már jön is felénk vigyorogva.

- Köszönöm Bella! - szorította ki belőlem a szuszt, míg megölelt.

Cullen háznál

Itt vagyunk. Innen már nincs visszaút. Kiszálltunk az autóból, majd Alice bekísért. Nem értettem a többiek miért nem jöttek be.

Ahogy beléptünk egy csoádlatos nappaliban találtam magunkat. Gyönyörű bútorok voltak bent. Egy szép fehér kanapé, előtte egy kisebb dohányzóasztal és az előtt egy plazma tv. A nappaliból nyílt a konyha. Sajnos odáig nem láttam be, de biztos vagyok benne, hogy az is gyönyörű lehet.

Alice a lépcső felé kezdett el tolni. Azt mondta mennyek fel a második emeletre és ott jobbra fordulva mennyek a legutolsó szobáig. Megkérdeztem tőle, hogy addig ők hol lesznek, míg mi itt beszélgetünk. Azt mondta elmennek vadászni, hogy senki se zavarjon minket. Tehát egyedül hagynak minket. Azt hittem legalább valaki lesz a házban, de nem. Carlisle dolgozik, Esme az árvaházban, ők pedig vadászni mennek. Jobb is lesz, hogy csak mi ketten leszünk itt. Legalább nyugalomban meg tudjuk beszélni a dolgokat.

Sóhajtottam, majd elindultam fel a lépcsőn. Alice megkért, hogy amilyen halkan csak tudok, olyan halkan mennyek fel. Így is tettem. Nagyon halkan és lassan elindultam felfelé közben körülnéztem.

Egy csomó festmény volt a falakon. És... érettségiző kalapok? Elég sok volt belőlük. Ezt nem értettem... Majd egyszer megkérdezem Edwardot. Ahogy haladtam egyre feljebb láttam egy keresztet is. Vámpírok és mégis kereszt van a házukban? - csodálkoztam. Egyre rejtélyesebbek. - gondoltam.

Szépen lassan és halkan - ahogy Alice kérte - felértem a második emeletre. Itt jobbra fordultam és még halkabban próbáltam megközelíteni a folyosó végén az utolsó ajtót. Megálltam az ajtó előtt, majd bekopogtam. A szívem őrült tempóban vágtatott.

- Senkivel sem akarok beszélni! - hallatszott a rekedtes válasz. Újra próbálkoztam, s bekopogtam. - Hagyj békén! - Még most sem adtam fel. Erőteljesebben kopogtam be. Hallottam, amint valaki felkel az ágyáról és az ajtó felé tart. - Nem érted, hogy hagyj... - nyitotta ki az ajtót, de amint meglátott leesett az álla. És az enyém is. Jasper nem hazudott. Egyetlen részletet sem hagyott ki. Edward tényleg olyan pocsékul nézett ki, ahogyan azt Jazz is elmondta. - Bella... - suttogta rekedtesen.

- Bemehetek? - kérdeztem csöndesen. Edward szélesebbre tárta az ajtót, majd beléptem mellette.

U.i.: Na szerintem ez most hosszú lett! Írjatok komit légyszi! Köszi, puszi; dorri

Meglepetés!

Sziasztok!

Itt a meglepetés, amit már chat-ben ígértem :D
Nos... Belekezdtem egy új történetbe, ami Robstenes. Igen, igen, van már egy tucat Robstenes történet, de úgy éreztem ezt most muszáj! És ami a legjobb, hogy nem egyedül írom! Társ szerkesztőm annál az oldalnál beLLs-KStew! Imádlak csajszii! ♥ Ezúton is köszönöm neked, hogy elvállaltad a társ szerkesztő szerepet és egy csomó ötlettel halmoztál el! :) ♥ Na, jó! Nem is fárasztalak titeket tovább... Lássuk tehát az új oldalt az új történettel együtt!: http://wildcat-dostew.blogspot.com/
Ez az oldal címe. A címből már kivehető, hogy ez egy vad történet lesz, legalábbis próbáljuk minél vadabbra írni. ;) A történet ismertető már fent van. Az első feji valószínűleg vasárnap jön, ha minden jól megy. :) Ha tetszik a történet, akkor kísérd figyelemmel a történéseket és a fejezet végén kommentáljetek, ha csak pár szóban is, de kérlek írjatok. :) Előre is köszi mindenkinek! :) ♥

Puszi; dorri

Félvérszerelem - 9. fejezet

Gyerekek bocsi a késésértm de nincs időm olvasni, sőt nem hogy írni nincs idpm még más blogokat olvasni sincs. :\ Na de a lényeg, hogy itt a friss :D Nem is szaporítanám tovább a szót. Jó olvasás és komikat pls! ;D



Edward ajkai vészesen közeledett az enyém felé. Már csak arra volt időm, hogy átfusson az agyamon, hogy ezt nem kéne, nem helyes, amit tenni készülünk. Amint ez végigfutott az agyamon, már késő volt, ugyanis Edward ajkai lecsaptak az enyémre. Lágyan ízlelgette őket. Gyengéd volt, nem hamarkodott el semmit. Döbbenetemben még csak vissza sem csókoltam. Egyre mohóbb lett, s mikor már el akart húzódni, ajakai után kaptam, s megcsókoltam. Most ő döbbent meg, de amint eljutott az agyáig, hogy visszacsókoltam, mohón kapott ajkaim után, s bele is nyögött a csókba. Én szintén egy nyögéssel válaszoltam. Először mohón, majd gyengésen, s végül szenvedélyesen csókoltuk egymást. El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt. Ahogy puha ajkai az enyémekkel táncot járt. Isteni volt! Egyre mélyülő csokunkat meg kellett szakítanunk levegő hiány miatt. Amint egy kis levegőhöz jutottunk, s nem fuldokoltunk, már folytattuk is a csókot. Teli volt érzelmekkel ez a csók. Volt benne szeretet, szerelem, gyengédség, vágy, féltés. Edward most bátrabb volt és nyelvével bebocsájtást kért. Nem tudtam nem megadni neki. Érzéki táncot jártak egyaránt nyelveink, s ajkaink. De mint minden jónak, ennek is vége kell szakdnia.

Elhúzódtam Edwardtól, s ziháltam az elöbbi élményektől. Edward a homlokomnak támasztotta az övét. Mind a ketten ziháltunk. Hirtelen jött a megvilágosdás. Mit csináltunk?! Nekünk ezt nem szabad! Nem...

- Edward... - kezdtem, még kicsit zihálva.

- Szeretlek Bella! - vallott szerelmet.

- Én is szeretlek! - nyögtem ki. - De nem tehetjük ezt. Nem volt helyes, amit tettünk. Nekünk ezt nem szabad. - suttogtam.

- Miért Bella? Szeretjük egymást, csak ez számít!

- Bárcsak ennyi is elég lenne. - fullt el a hangom a végére. - Sajnálom, Edward. Nem lehet köztünk semmi. Felejtsük el, ami történt és legyünk csak barátok. - suttogtam még mindig. Úgy éreztem, ha hangosabban kezdenék beszélni, akkor egy hang sem jönne ki a torkomon.

- Bella... - suttogta elhaló hangon.

- Sajnálom... - gördült le egy könnycsepp az arcomon. Nem akarok sírni! Nem előtte akarok sírni!

Kiszakítottam magam az öleléséből és az autóm felé futottam. Egészen a határig sírtam. Nem akartam, hogy apám meglássa, hogy sírok. Próbáltam össze szedni magam, legalább addig, míg, fel nem érek a szobámba.

Mikor hazaértem, nem csak apámat találtam otthon, hanem ott volt még Billy és Shane is.

- Bella! Gyere, nézd csak kik vannak itt! - szólt egyből apám. Sóhajtottam. Nem volt kedvem most senkivel sem bájcsevegni. Most csak át akartam adni magam az érzéseimnek.

- Sziasztok... - próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra, de inkább csak egy fintor lett belőle. Persze apám egyből észre vette, hogy valami nincs rendben.

- Valami baj van Bella? Olyan fura vagy és... Te sírtál?! - ugrott fel egyből a kanapéról.

- Semmi bajom, apu. Csak fáradt vagyok. Ha nem haragszotok én most lefeküdnék. - s már mentem is fel a lépcsőn.

- Bella! - szólt még utánam apám, de nem törődtem vele.

- Hagyd most, Jacob! - ,,mentett meg" apámtól, Billy.

Ahogy felértem a szobámba egyből bedőltem az ágyba. Nem érdekelt semmi és senki, csak át akartam végre adni magam az érzéseimnek. Álomba sírtam magam és már csak másnap reggel ébredtem fel. Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam, elvégeztem a reggeli teendőimet és már mentem is suliba.

A parkolóba már alig volt szabad hely. Jobban mondva már csak egy szabad hely volt... Edward autója mellett. Nem volt más választásom beálltam mellé. Az összes Cullen gyerek ott állt a Volvo és a piros BMW mellett. Összeszedtem magam és kiszálltam az autóból. Oda intettem nekik és már mentem is tovább. Emmett vigyorogva köszönt, de amint meglátta, hogy most nincs valami jó kedvem egyből lehervadt a mosolya. Még hallottam, amint odaszól a többieknek:

- Ezt meg mi lelte?

Egész nap olyan voltam, mint egy élőhalott. Volt pár közös órám Edwarddal, Alice-vel és Jasperral. A spanyol volt mind közül a legrosszabb. Edward próbála megbeszélni a tegnapi csók-dolgot, de enyhén szólva leteremtettem. Nem tehettem mást, muszály volt durván beszélnem vele. Közben a szívem szakadt meg. Anyiban dobta fel ezt az egészet, hogy csillagos ötös lett a dogám. Ezt meg is köszöntem Edwardnak, mert nélküle, most tuti, hogy egyest kaptam volna. Ő csak biccentett, majd elfordult tőlem. Sóhajtottam... végül is igaza van, az előbbén küldtem el őt a sunyiba, még ha nem is így mondtam neki. Amint kiértem a parkolóba, egyből beültem az én gyönyörű Alfa Romeomba, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam.

A hétvégém unalmasan telt. Szombat reggel felhívott Jess, hogy nem -e megyünk el valahová, csak mi lányok. Mind a 8-an - Jessica, Angela, Lauren, Lily, Natalie, Kheterine, Caroline és én - bementünk Seattle-be. Elmentünk moziba, a plázába nézelődni - vásárolni csak Jessica, Lauren, Khetrine és Caroline vásároltak pár ruhát. Egy csomót beszélgettünk mindenféléről. Mikor este hazaértem csak akkor jutott eszembe az Edwarddal való dolog. Furcsa egész nap eszembe sem jutott...

Vasárnap a többiek lejöttek La Push tengerpartjához és ott szórakoztunk. Nagyon jól éreztem magam velük. Jól telt a hétvégém. Aztán hétfőtől jött a rideg valóság.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de nincs sok időm :\ Remélem azért tetszett ez a rész is! :) Szeretnék pár komit, most nem mondok komihatárt, mert eléggé elcsúsztam a frissel :\ Még egyszer bocsi és igyekszem a kövivel :) puszii; dorri

Rossz hír :(

Szóval... Mivel kezdődik az iskola nem lesz időm írni. Eddig heti 2-3 friss volt, most már heti 1 lesz csak. Sajnálom... Igyekszem a frissekkel de szerintem minden héten hétvégén lesz csak. Szombaton vagy vasárnap. Esetleg, ha lesz időm és energiám akkor pénteken. Sajnálom, hogy meg kellett hoznom ezt a döntést, de most leszek 9.-es és most nagyon kell tanulnom... :\ A következő friss valószínűleg hétvégén jön. És tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakult. :(

Sok sikert és jó tanulást kívánok mindenkinek! És kitartás! ;)

,,A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsesebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke." (Dan Millman - A békés harcos útja)

,,Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban." (Herman Melville)

Még egyszer bocsi mindenkitől. :(

Puszi; dorri

Félvérszerelem - 8. fejezet

Ijedten néztem a képernyőt. Nem mertem felvenni. De ha nem veszem fel, csak még nagyobb bajba kerülök. Sóhajtottam egyet, majd benyomtam a ,,hívás fogad" gombot.

- Szia apa! - szóltam bele remegő hanggal.
- Szia Bells! Shane vagyok. Miért remeg a hangod? - akadt meg egy pontnál.
- Shane? Mit keres nálad apám telefonja? - tereltem a témát.
- Öhm... Emily-éknél vacsorázott az egész falka és ott felejtette, én meg vagyok olyan rendes, hogy haza viszem neki.
- És miért hívtál fel?
- Hát... csak... gondoltam felhívom a barátomat. Meg amúgy is el akartam kérni a teló számodat és, mivel apád telefonja kéznél volt, gondoltam kiírom ebből. Vagy zavarok?
- Nem! - vágtam rá talán túl gyorsan is. - Nem zavarsz. De, tudod nem szép dolog más telefonjába belenézni. - váltottam gyorsan témát.
- Igen, nos, tudom... De, majd elmondom Jake-nek, hogy miért is néztem bele a telefonjába és akkor, majd nem haragszik meg annyira.
- És ezt miből gondolod? - nem tetszett ez nekem. Apám és Shane túl jóban vannak. Ami nem is zavarna csak, hogy olyan, mintha mind a ketten azt akarnák, hogy én Shane-nel legyek. És ezt nem csak beképzelem! Már volt rá példa... Ott van példának az a spanyol korepetálás. Hogy majd Shane segít nekem... Na, persze... Segít majd eltüntetni az útból Edwardot, mi? Hát azt leshetik...
- Bella, itt vagy? - hallottam meg Shane, aggódó hangját.
- Mi? Ja, persze! Mit is mondtál? - jól elgondolkozhattam, ha meg sem hallottam a válaszát.
- Azt, hogy ezt a telefonszám dolgot, már említettem apádnak és mondta, hogy majd ő megadja szívesen a számodat, ha kell, én meg kaptam az alkalmon és gondoltam, kikeresem a számodat a telefonjából. És nem kutattam benne, csak a te számodat kerestem meg. - nyugtatott.
- Jó, oké. De most leteszem. - túl fáradt voltam én most ehhez.
- Miért, sietsz valahová? Tényleg, hogy-hogy nem jöttél a vacsorára?
- Képzeld Shane fáradt vagyok és szeretnék mihamarabb otthon lenni. És, bár nem tartozok neked beszámolóval, de spanyol korrepetáláson voltam. - válaszoltam flegmán.
- Ennyi ideig? - kérdezte gúnyosan. Itt telt be a pohár! Ehhez most kibaszottul nincs energiám.
- Viszlát Shane! - választ sem várva kinyomtam a telefont.

Beültem a kocsimba és haza hajtottam. Fál óra után, már a ház előtt álltam. A házban sötét volt, de apu kocsija a feljárón állt. Sóhajtva kiszálltam az autómból, majd elindultam a ház felé. A biztonság kedvéért halkan nyitottam ki a lakás ajtót és próbáltam minél csöndesebb lenni. Mikor lehúztam a cipőmet, belerúgtam a cipős szekrénybe. Hát, azt már nem bírtam ki és káromkodtam egy sort.

- Bassza meg! A francba! Au... - káromkodtam suttogva. Hirtelen kapcsolódott fel a nappaliban a villany és szólalt meg apám.
- Bella! - szólt mély hangján. Ijedtemben felsikítottam és a szám elé kaptam a kezemet.
- Apa! Megijesztettél! - vádoltam meg.
- Hol voltál ennyi ideig? - hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet. Tudtam mi jön most. A hegyibeszéd.
- Spanyol korrepetáláson. - válaszoltam. És már mentem volna fel a lépcsőn, mikor utánam szólt.
- Bella! Gyere ide, kérlek! Beszélgessünk egy kicsit. - tudtam! Lottóznom kéne! Sóhajtottam, majd megindultam a nappali felé és leülltem a kanapéra, apámmal szembe - mert ő a fotelban ült. - Bells... Nem tudom, mi van veled, de nagyon megváltoztál, ezalatt a két nap alatt. Amióta abba az iskolába jársz, teljesen más lettél. Meg, amikor a határnál voltunk a megerősítés miatt... rád sem ismertem! Elfogadom, bár nehezen, hogy a Cullen-ékkal jársz egy iskolába és van pár közös órátok, de ez nem ok arra, hogy puszipajtások legyetek! - kifújta a levegőjét, majd folytatta. - Ugye, nem... nem... - tudtam mit akar, de hagytam hagy szenveggyen egy kicsit. Tudom, szemét dolog, de most na... - Szóval, ugye nem lettél szerelmes Edward Cullen-ba? - nézett rám esdeklődve.
- Komolyan elmegyek lottózni... - morogtam az orrom alatt halkan.
- Szóval? - nézett rám türelmetlenül.
- Miért érdekel ez téged? Nem teljesen mindegy? Neked úgyis csak a nem-leges válasz lenne kielégítő. Mert téged nem érdekelne, hogy én jól érzem vele, vagy akár a többi Cullen-nel magam. Azért mert ők vámpírok... - forgattam meg a szemem. - És most szeretnék lefeküdni. - választ sem várva felálltam és felmentem a szobámba. Hamar el is aludtam.

Másnap kicsit késve keltem. Ahogy beértem a suliba, már mentem is az első órámra. Semmi érdekes nem volt egész nap. Délután Edwarddal megint spanyolt tanultunk. Most időbe hazaértem, már fél 6-ra otthon voltam. Persze nem úszhattam meg a tegnapi ,,elmaradt" beszélgetést. Egy ideig próbáltam apámnak hazudni, de aztán bevalltam, hogy elmentem vacsorázni, mert nagyon éhes voltam és még pár üzletbe is benéztem, mert majd szeretnék egyik nap elmenni vásárolni - megjegyzem, ez lenne majd az Alice-szel való vásárlás. Persze ezt apámnak egy szóval sem említettem. Este összeütöttem egy könnyű vacsorát, majd még 9 óra fele Shane átjött bocsánatot kérni a telefon incidens miatt. Olyan édes volt, ott könyörgött nekem. Nem akartam, hogy bűntudata legyen, vagy valami, ezért mondtam, hogy felejtsük el. 10 óra fele márő is elindult haza. Korán lefeküdtem, s másnap korán is keltem. Megint nem történt semmi említésre méltó a suliban. Délután megint tanultunk Edwarddal. Épp a nyelvtani részt mondtam fel, mikor közbeszólt:

- Te amo! - megdermedtem. Hirtelen kaptam fel a fejemet, ami hiba volt. Alig volt köztünk pár centi. Ajkaimon éreztem, édes lehelletét. Tekintetem ajkaira tévedt, majd Edward aranybarna szemeire. Mérhetetlen nagy szerelmet és vágyat láttam benne. Szemeiről megint ajkaira tévedt a szemem. Majd már csak annyit láttam, hogy Edward azt a pár centi távolságot is átszeli köztünk.



U.i.: Bocsi, hogy rövid lett és ha van benne hiba. A következő hosszabb lesz és próbálom tartalmasabbra írni. :) 5 komi kül. nincs friss! pusz; dorri

Félvérszerelem - 7. fejezet

Hali! Nem gyült össze a komi, de beLLs-KStew kedvéért még ma felrakom a kövi fejit! Csajszim ez neked megy! :) Viszont a kövi tényleg csak vasárnap vagy hétfőn fog jönni! Jó olvasást! Pusz; dorri

Mikor felnéztem rá, elállt a lélegzetem és hátra kellett egyet lépnem, hogy ne törjön ki a nyakam. Az akadályozóm, volt vagy 2 méter magas izompacsirta. Eltátottam a számat, hogy valaki, hogy tud ekkorára megnőni, és hogy lehet valaki ilyen izmos, mint ő. Gyorsan megráztam a fejem, majd becsuktam a számat. A kaján vigyor, persze, még mindig ott virított az arcán.

- Na, mi van húgi? Elakarod lógni a plusz óráidat? - kérdezte kaján vigyorral, de én alig fogtam fel, amit mondd. Egy szó zakatolt az agyamban. Húgi. Mindig is szerettem volna egy idősebb testvért, mindig is fiú testvért szerettem volna. Ennek emlékére könnyek gyűltek a szememben. Rég nem válaszoltam kérdésére és ez, meg persze a könnyek, Emmettnek is feltűntek. Ki akartam törölni a szememből a könnyeket, de nem tudtam. Mintha lefagytam volna. - Valami rosszat mondtam? Ne haragudj, nem akartalak megbántani! Bella kérlek ne sírj! - látszott rajta, hogy nem tudja kezelni a dolgot. Hirtelen, mintha megvilágosodtam volna, megráztam a fejem, aztán kitöröltem a könnyeket a szememből. - Jól vagy? - kérdezte Emmett.

- Jól vagyok. És nem akarom ellógni a plusz óráimat. - mosolyogtam rá bárgyún.

- Biztos jól vagy? Valami rosszat mondtam? Nem akartalak megbántani! Ne haragudj! - csak mondta és mondta.

- Emmett! Nyugi. Jól vagyok, köszi, és nem mondtál semmi rosszat, és nem is bántottál meg. - mosolyogtam rá kedvesen. - Sőt... - hajtottam le a fejem és már csak úgy morogtam az orrom alatt, reméltem, hogy nem hallotta meg. Vissza felnéztem rá és egy megdöbbent arccal találkoztam. - Mi az? - értetlenkedtem.

- Te tudod, hogy hogy hívnak? - kérdezte.

- Persze. Vagyis gondoltam, hogy te vagy Emmett. - egész jól el lehet lenni, ezzel az Emmettel. - gondoltam magamban.

- Honnan gondoltad, hogy én vagyok Emmett? - na, ne, ez most komoly?

- Hát, mivel Edwardot, Alice-t és Jasper-t már ismerem és nincs több fiú a családotokban, Carlisle-on kívül, és mivel tagnap hallottam a telefonba, ahogy Edward rád szól, így már könnyű volt következtetni, hogy ki is az az Emmett. Egyedül csak azt a gyönyörű szőke hajú lányt nem ismerem. - húztam fel a szemöldököm.

- Ja, hát persze. - gondolkodott. - Amúgy, ő Rosalie a barátnőm. - húzta ki magát büszkén.

- Nagyon szép lány. - tűnődtem.

- Az. Az én bébim. - vigyorgott. Aztán hirtelen, mintha megvilágosodott volna, még nagyobb lett a vigyor a képén. - Tetszett a tegnapi beszólásom? - hirtelen nem tudtam miről beszél, aztán leesett.

- Igazából... nem értettem. - sütöttem le szemeimet és elpirultam.

- Oh, semmi baj, majd én elmagyarázom! - kaján vigyorából most ördögi mosoly lett. - Szóval... - kezdett bele. Azaz érzésem, hogy valami nagyon perverz dolog lesz ebből. Miközben Emmettre figyeltem észre vettem, hogy Edward erre közeledik. - Az a helyzet, hogy Edy teljesen belédzúgott és azzal a kis megjegyzésével, hogy; Ott nem lehet hangoskodni - utánozta Edward hangját - arra akart utalni, hogy ott nem tudtok huncutkodni, Edy pedig nagyon szeretne veled. Azért is morgott rám, mert lebuktattam előtted. - lett kaján vigyor ismét a pofiján. Először teljesen értelmetlen volt - szerintem -, amit mondott, aztán leesett. Teljesen elfehéredtem. Emmett meg persze csak röhögött magának. Már épp szólásra nyitottam a számat, mikor Edward mellénk ért. Dühtől izzó tekintetét Emmettre szegezte, és úgy szólt neki.

- Húzz innen! - morogta halkan, nyugodt hangon Edward.

- Ne már! Olyan jól szórakozunk Bellával! - nyafogott Emmett. Komolyan, mint egy 5 éves.

- Most! - már koránt sem volt olyan nyugodt a hangja.

- Nézdd meg Bella, milyen velem Edy! Mindig a kicsit bántják!

- Ne akard, hogy én vigyelek el innen! - szürte a fogai közt Edward.

- Ezt vegyem kihívásnak? - vigyorgott megint Emmett.

- Hé, srácok nyugi! - szóltam rájuk. - Emmett, megkérhetnélek rá, hogy most menny haza?

- Persze Bella! - mosolygott. - Látod Edy, ha szépen megkértél volna, neked is elmentem volna. Na, nem úgy! - vigyorgott már megint. Edward csak nagyot morgott, míg Jasper csak röhögött. Gyorsan körbe néztem a parkolóban, hogy senki sem vette -e észre, és meglepődtem, mikor már üres volt a parkoló és csak én voltam ott és Cullenék.

- Emmett! Menny el, kérlek! - fújta ki hangosan a levegőt Edward.

- Hogyne, hogy aztán lemaradjak a részletekről?

- Menny! - szinte összerezzentem Edward hangjától.

- Jól van! De otthon részletes beszámolót kérek! - kacsintott. Én érzem úgy, vagy Emmett tényleg nagyon perverz? Emmett már épp ült volna be a kocsiba, mikor utána szóltam.

- Tudod Emmett... rájöttem valamire.

- Igen, és mire?

- Hogy nálad perverzebb ,,ember" nincsen a Földön. - próbáltam komoly képet vágni, de a végére elröhögtem magam. Edward is velem röhögött és szerintem még a kocsiban Jasper, Alice és Rosalie is. Emmett elvigyorodott, meghajolt előttem, majd egy kacsintás után beszált a piros BMW-be.

- Nos... hol tanuljunk? - kérdezte hirtelen Edward.

- Öhm... ott. - mutattam az egyik padra a parkolóban. Edward felnevetett, majd bólintott.

Leültünk és elkezdtünk tanulni. Először csak szavakat vettünk, majd mondatokat hoztunk össze. Utána jött a nyelvtani rész.* Nagyon nehezen ment, de Edwarddal könnyebb volt. Órák hosszát tanultunk. Edwarddal csak úgy repült az idő. Már régóta tanultunk, mikor korgott egy nagyot a hasam. Edward csibészesen elmosolyodott, én meg persze fülig pirultam.

- Szerintem mára ennyi elég lesz.

- Rendben. - egyeztem bele.

- Esetleg... eljönnél velem... vacsorázni? - nyögte ki nehezen. Ledöbbentem. Legszívesebben rávágtam volna, hogy igen! De sajnos nem lehetett. Apámnak, így is felfog tűnni, hogy bűzlök a vámpírszagtól, nem akarok nagyobb zűrt.

- Öhm... én nem... nem vagyok éhes, köszönöm. - amint ezt kimondtam egy hangosat korgott a gyomrom.

- Én nem úgy halllom. - mosolygott rám. - Kérlek, hadd vigyelek el vacsorázni! Nem szeretném, ha éhen hallnál.

- Hát...

- Kérlek... - lehelte és közelebb lépett hozzám. Kezét az arcomra rakta és egy pillanatra lehunytam a szememet. Ajkaimon már éreztem hűs lehelletét. Vágytam rá, hogy ajkai az én ajkaimon legyenek. De tudtam, amit kívánok az tilos. Kinyitottam a szemeimet és kicsit oldalra fordítottam a fejemet.

- Rendben. - válaszoltam halkan. Edward hátra lépett egyet, majd boldogan csillogó szemeivel és ragyogó mosolyával nézett rám. Bár, mintha egy kis szomorúság is tükröződött volna a szemében. Biztos csak beképzeltem!

Edward Volvo-jával mentünk. Várjunk csak... Volvo? Edwardnak Aston Martin-ja volt!

- Hol az Aston Martin-od?

- Otthon.

- Neked... két kocsid van? - hüledeztem.

- Meg egy motorom. De azt Jaspernak adom. Úgy láttam nagyon tetszik neki. Nekem meg nincs rá szükségem. - vont vállat.

- Hű...

Észre sem vettem és már Port Angeles utcáin voltunk. Edward egy puccos étterem előtt parkolt le, majd segített ki a kocsiból.

- Nem kellett volna, ilyen drága étterembe hoznod. Jó lett volna nekem a pizza is vagy akár a hamburger.

- Ugyan már! Na, gyere! - fogott kézen és húzott be az étterembe.

Bent nagyon kellemes volt a hangulat. Nagyon kellemes zene szólt. A pult mögött egy fiatal 20-as éveiben járó, szőke cicababa állt.

- Jó napot! - köszönt Edward.

- Jó napot! - ragyogott fel a szeme a cicababának. Hirtelen düh fogott el. És féltékenység. Féltékenység? De, miért? Nem értettem. Én már semmit sem értek. Magamban felsóhajtottam és visszanéztem Edwardra - mert eddig a csajt néztem. Mosolyogva intett, hogy mennyek előre. Igazi úriember! Leültünk egy asztalhoz és már jött is a pincét.

- Jó napot! Mit hozhatok? - egy fiatal srác állt az asztalunk mellett. Nagyon nézett engem és úgy látszik ez nagyon zavarta Edwardot. Csak úgy szikrázott a dühtől a szeme a fiú felé.

- Öhm... én egy cola-t kérek.

- 2 cola lesz. Köszönjük. - szólt oda neki Edward, mire a srác - ha jól láttam Dave -, felé fordult és biccentett.

- Máris hozom. - villantotta rám mosolyát. Nem nagyon törődtem vele. A szőkék nem igazán jönnek be.

Miután megkaptuk a cola-kat, ételt is rendeltünk. Én egy gombás raviolit, Edward pedig egy stake-t. Csodálkoztam, hogy ő is eszik és ezt szóvá is tettem, mire elmagyarázta, hogy ő nem csak véren él, hanem ugyanúgy megeszi az emberi ételt is, bár nem mindet. A stake-t és a csokis palacsintát például imádja. Jót mosolyogtam rajta. A csokis palacsintáért én is oda vagyok.

Megettük az ételt, majd Edward kifizette és visszamentünk a parkolóba a kocsimért, mert azt ott hagytuk.

- Akkor... holnap találkozunk! - mondta.

- Igen. Holnap találkozunk. És köszönöm a vacsorát. - mosolyogtam.

- Nincs mit. - mosolygott ő is. És beállt a kínos csend. Már nem bírtam tovább, így én szakítottam meg.

- Akkor... én megyek. Szia! - köszöntem el, majd felnéztem rá.

- Rendben. Szia! - mosolygott.

Már ültem volna be, mikor megfogta a csuklómat és a kocsinak nyomott. A szívem hevesebben kezdett verni, a lélegzetem is elállt. Most mit akarhat? Ugye nem...? Ahelyett, hogy megkérdeztem volna, csak felhúztam a szemöldökömet és vártam. Majd hirtelen közelebb hajolt hozzám és nagyon lassan arcon puszilt. Nem mertem levegőt venni. Ahogyan finom, puha ajkai hozzáértek a bőrömhöz... fenomenális érzés volt! Égette a bőrömet az érintése. Annyira kellemes volt! Többet akartam. Többet és többet. Azt akartam, hogy ajkaink összeérjenek. Mikor eltávolodott tőlem, és rendesen felegyenesedett, utána kaptam és én is arcon pusziltam. Ajkait céloztam, de tudtam, hogy azt nem szabad, így csak egy puszit adtam neki. Elmosolyodott, majd elengedett és beült a kocsijába. Felpörgette a motort, majd elhajtott. Én meg ott maradtam egyedül, kábultan. Kábulatomból a telefonom csörgésem szakított ki. Mikor megláttam ki hív, egyből visszatértem a valóságba és ijedten néztem a kijelzőt.

* Semmit nem tudok spanyolul - egyetlen egy szót kivéve, de azt nem árulom el, mert még szerepet fog játszani a történetben - ezért nem tudom, hogy náluk, hogy van a nyelvtani rész, vagy hogy van -e egyátalán. Szóval bocsi ha nincs is náluk ilyen.

U.i.: 5 komi és akkor szerdán vagy csütörtökön friss! ;) Megéri komizni, mert a kövi fejiben - szerintem - hatalmas fordulat lesz. Na, jó talán akkora nem is, de lesz egy-két dolog. ;) És bocsi, ha van benne hiba! pusz; dorri