Félvérszerelem - 9. fejezet

Gyerekek bocsi a késésértm de nincs időm olvasni, sőt nem hogy írni nincs idpm még más blogokat olvasni sincs. :\ Na de a lényeg, hogy itt a friss :D Nem is szaporítanám tovább a szót. Jó olvasás és komikat pls! ;D



Edward ajkai vészesen közeledett az enyém felé. Már csak arra volt időm, hogy átfusson az agyamon, hogy ezt nem kéne, nem helyes, amit tenni készülünk. Amint ez végigfutott az agyamon, már késő volt, ugyanis Edward ajkai lecsaptak az enyémre. Lágyan ízlelgette őket. Gyengéd volt, nem hamarkodott el semmit. Döbbenetemben még csak vissza sem csókoltam. Egyre mohóbb lett, s mikor már el akart húzódni, ajakai után kaptam, s megcsókoltam. Most ő döbbent meg, de amint eljutott az agyáig, hogy visszacsókoltam, mohón kapott ajkaim után, s bele is nyögött a csókba. Én szintén egy nyögéssel válaszoltam. Először mohón, majd gyengésen, s végül szenvedélyesen csókoltuk egymást. El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt. Ahogy puha ajkai az enyémekkel táncot járt. Isteni volt! Egyre mélyülő csokunkat meg kellett szakítanunk levegő hiány miatt. Amint egy kis levegőhöz jutottunk, s nem fuldokoltunk, már folytattuk is a csókot. Teli volt érzelmekkel ez a csók. Volt benne szeretet, szerelem, gyengédség, vágy, féltés. Edward most bátrabb volt és nyelvével bebocsájtást kért. Nem tudtam nem megadni neki. Érzéki táncot jártak egyaránt nyelveink, s ajkaink. De mint minden jónak, ennek is vége kell szakdnia.

Elhúzódtam Edwardtól, s ziháltam az elöbbi élményektől. Edward a homlokomnak támasztotta az övét. Mind a ketten ziháltunk. Hirtelen jött a megvilágosdás. Mit csináltunk?! Nekünk ezt nem szabad! Nem...

- Edward... - kezdtem, még kicsit zihálva.

- Szeretlek Bella! - vallott szerelmet.

- Én is szeretlek! - nyögtem ki. - De nem tehetjük ezt. Nem volt helyes, amit tettünk. Nekünk ezt nem szabad. - suttogtam.

- Miért Bella? Szeretjük egymást, csak ez számít!

- Bárcsak ennyi is elég lenne. - fullt el a hangom a végére. - Sajnálom, Edward. Nem lehet köztünk semmi. Felejtsük el, ami történt és legyünk csak barátok. - suttogtam még mindig. Úgy éreztem, ha hangosabban kezdenék beszélni, akkor egy hang sem jönne ki a torkomon.

- Bella... - suttogta elhaló hangon.

- Sajnálom... - gördült le egy könnycsepp az arcomon. Nem akarok sírni! Nem előtte akarok sírni!

Kiszakítottam magam az öleléséből és az autóm felé futottam. Egészen a határig sírtam. Nem akartam, hogy apám meglássa, hogy sírok. Próbáltam össze szedni magam, legalább addig, míg, fel nem érek a szobámba.

Mikor hazaértem, nem csak apámat találtam otthon, hanem ott volt még Billy és Shane is.

- Bella! Gyere, nézd csak kik vannak itt! - szólt egyből apám. Sóhajtottam. Nem volt kedvem most senkivel sem bájcsevegni. Most csak át akartam adni magam az érzéseimnek.

- Sziasztok... - próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra, de inkább csak egy fintor lett belőle. Persze apám egyből észre vette, hogy valami nincs rendben.

- Valami baj van Bella? Olyan fura vagy és... Te sírtál?! - ugrott fel egyből a kanapéról.

- Semmi bajom, apu. Csak fáradt vagyok. Ha nem haragszotok én most lefeküdnék. - s már mentem is fel a lépcsőn.

- Bella! - szólt még utánam apám, de nem törődtem vele.

- Hagyd most, Jacob! - ,,mentett meg" apámtól, Billy.

Ahogy felértem a szobámba egyből bedőltem az ágyba. Nem érdekelt semmi és senki, csak át akartam végre adni magam az érzéseimnek. Álomba sírtam magam és már csak másnap reggel ébredtem fel. Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam, elvégeztem a reggeli teendőimet és már mentem is suliba.

A parkolóba már alig volt szabad hely. Jobban mondva már csak egy szabad hely volt... Edward autója mellett. Nem volt más választásom beálltam mellé. Az összes Cullen gyerek ott állt a Volvo és a piros BMW mellett. Összeszedtem magam és kiszálltam az autóból. Oda intettem nekik és már mentem is tovább. Emmett vigyorogva köszönt, de amint meglátta, hogy most nincs valami jó kedvem egyből lehervadt a mosolya. Még hallottam, amint odaszól a többieknek:

- Ezt meg mi lelte?

Egész nap olyan voltam, mint egy élőhalott. Volt pár közös órám Edwarddal, Alice-vel és Jasperral. A spanyol volt mind közül a legrosszabb. Edward próbála megbeszélni a tegnapi csók-dolgot, de enyhén szólva leteremtettem. Nem tehettem mást, muszály volt durván beszélnem vele. Közben a szívem szakadt meg. Anyiban dobta fel ezt az egészet, hogy csillagos ötös lett a dogám. Ezt meg is köszöntem Edwardnak, mert nélküle, most tuti, hogy egyest kaptam volna. Ő csak biccentett, majd elfordult tőlem. Sóhajtottam... végül is igaza van, az előbbén küldtem el őt a sunyiba, még ha nem is így mondtam neki. Amint kiértem a parkolóba, egyből beültem az én gyönyörű Alfa Romeomba, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam.

A hétvégém unalmasan telt. Szombat reggel felhívott Jess, hogy nem -e megyünk el valahová, csak mi lányok. Mind a 8-an - Jessica, Angela, Lauren, Lily, Natalie, Kheterine, Caroline és én - bementünk Seattle-be. Elmentünk moziba, a plázába nézelődni - vásárolni csak Jessica, Lauren, Khetrine és Caroline vásároltak pár ruhát. Egy csomót beszélgettünk mindenféléről. Mikor este hazaértem csak akkor jutott eszembe az Edwarddal való dolog. Furcsa egész nap eszembe sem jutott...

Vasárnap a többiek lejöttek La Push tengerpartjához és ott szórakoztunk. Nagyon jól éreztem magam velük. Jól telt a hétvégém. Aztán hétfőtől jött a rideg valóság.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de nincs sok időm :\ Remélem azért tetszett ez a rész is! :) Szeretnék pár komit, most nem mondok komihatárt, mert eléggé elcsúsztam a frissel :\ Még egyszer bocsi és igyekszem a kövivel :) puszii; dorri