Sziasztok!
A vizsgáimat ezennel letudtam! :D Bár az eredményt még nem tudom... :\ A szóbelim elég jól sikerült, az írásbeli, nos... hát majd meglátjuk mi lesz :D Jó hír, hogy ha befejezem a fejezetet, akkor már hétvégén olvashatjátok is! :) Remélem azért van, aki örül ennek! :)
Addig további szép hetet! :)
Puszi, d.
2012. június 7., csütörtök
2012. május 19., szombat
Félvérszerelem - 48. fejezet
Sziasztok! Először is kicseréltem Ian képét másra. Csak gondoltam szólok! :) Ami fontosabb: OLVASSÁTOK EL EZT! Mert ez az utolsó fejezet Júniusig, ugyanis heteken belül vizsgáznom kell és az most fontosabb, mint a blogírás. Szóval a következő fejezet, majd csak Júniusban érkezik valamikor! Sajnálom, de ez van! :\ Most pedig jó olvasást kívánok! :) És köszönöm az előző fejihez kapott véleményeket! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
1 hónap múlva
Már kicsivel több, mint 1 hónapja, hogy itt vagyunk. Elég sok minden történt ez alatt az 1 hónap alatt. Kiderült, hogy Ian félvér. Olyan, mint Edward. És, hogy minderre hogyan jöttem rá? Egyik nap kora reggel kimentem egy csendesebb partszakaszra és akkor láttam meg Iant vámpírsebességgel futni. Először nem akartam hinni a szemeimnek, azt hittem csak képzelődöm, de ő is észrevett engem és már nem akart titkolózni előttem, így hát elmondott mindent. És én is elmondtam neki mindent Edwardról és apámról. Azt a döbbent arcot soha nem felejtem el, nagyon vicces volt. Ian azt is elmondta, hogy olyan érzése van, mintha kötődne hozzám, de valahogy mégsem. Nehezen értettem meg, hogy mit akart mondani. Mintha hozzám kötődne, de mégsem én hozzám.
De ez még mind semmi. Apám egyik este beállított, hogy szeretne nekem bemutatni valakit. Nem értettem semmit, de természetesen felöltöztem és elmentem vele az egyik közeli étterembe. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy nőt fog nekem bemutatni. Teljesen ledöbbentem. Abban a percben nem tudtam, mit gondoljak. Apámnak barátnője van? És a bevésődés? Nem értettem, de türelmesen vártam, hogy majd otthon kifaggathassam.
A vacsora, ha lehet az mondani, még kellemesen is telt. Teresa Graynek hívják és 28 éves. Világ életében Spanyolországban élt. Szereti az állatokat, a napos helyet, olvasni, egyszóval "tökéletesnek" lehet mondani. Későre járt az idő, így hazaindultunk. Tesa - mert megkért, hogy szólítsam így - taxival ment haza. Alig vártam már, hogy mi is hazaérjünk apámmal és kifaggathassam.
Mikor végre beléptünk az ajtón, nem is vártam tovább. Kifaggattam apámat, hogy mégis, hogy lehetséges ez az egész. És itt az anyám érzett bevésődésére gondoltam. Elmondta, hogy soha senki iránt nem fog úgy érezni, mint anno anya iránt. A bevésődés csak egyszer történik meg a farkasok életében és az ő bevésődése édesanyám volt. De mégis Teresa iránt, ha nem is olyan erősen, mint anyám iránt, de szerelmet érez. Ez nem bevésődés, csak olyan mint az embereknél a szerelem.
Azt is megkérdeztem apámtól, hogy azt elmondta-e, hogy micsoda ő valójában. Erre mintha zavarba jött volna, de aztán bevallotta, hogy elmondta neki. Muszáj volt, mert furcsállta volna, ha egy húszon évesnek kinéző embernek egy 18 éves lánya lenne. Meglepődtem, hogy ennyire nyílt volt Tesaval, de megnyugtatott, hogy Tesa teljes mértékben megígérte, hogy soha senkinek nem beszél a farkasokról és elfogadja apámat még ennek ellenére is. Ez azért valamennyire megnyugtatott.
Úgy láttam, hogy apám végre boldog és én nem akartam ennek az útjába állni, így megpróbáltam elfogadni Tesat. Nem úgy, mint ő először Edwardot - gondoltam vissza keserűen.
Edwarddal is beszéltem és elmondta, hogy nagyon sajnálja a múltkori kiborulását, de féltékeny lett Ianre. Én pedig biztosítottam, hogy nekem csak ő a fontos, nincs értelme féltékenykednie. És így, hogy már megbeszéltük a nézeteltérésünket, beszámoltam neki Ian félvérségéről és apám új barátnőjéről. Nem kicsit lepődött meg ő is. Egy dolgot azonban még nem mondtam el neki - és apámnak sem. Hogy terhes vagyok. Személyesen akartam elmondani neki a jó hírt.
Egyszóval, nem unatkoztam ez alatt az 1 hónap alatt. A hasam is nőtt valamennyit, de még nem olyan feltűnő. Egy kis hízásnak még simán eltudtam hazudni apám előtt. És próbáltam olyan pólókat felvenni, ami nem emeli ki a hasamat.
- Bella! Hahó! - szólongatott valaki.
- Igen? - tértem magamhoz.
- Min gondolkoztál? Már vagy 5 perce szólongatlak - méltatlankodott Ian.
- Ne haragudj, csak az elmúlt 1 hónapon gondolkodtam.
- Nem jössz úszni? Nagyon jó a víz! - lelkesült fel.
Iannel szinte minden nap kijárunk arra az elhagyatott kis partszakaszra, ahol megláttam őt vámpírsebességgel futni. Itt legalább csak ketten vagyunk és nem kell eltakarnom a hasamat, nyugodtan lehetek fürdőruhában és élvezhetem a napsütést, és Ian is nyugodtan lehet napon, mert csak én látom az enyhén csillogó bőrét.
- Hm... Na jó, mennyünk! - álltam fel és elkezdtem a víz felé sétálni.
- Ez a beszéd! - futott el mellettem.
A víz tényleg nagyon kellemes volt. Bár nem sokáig akartam bent maradni, nehogy a kicsinek valami baja essen. Nagyon féltettem őt. Egy kis idő elteltével ki is jöttem a vízből és a töröközőmre lefeküdve süttettem magam. Elég sokat szoktam napon lenni, így már szép barnás lett a bőröm. Kíváncsi vagyok, Edwardnak majd, hogy fogok így tetszeni.
Edward... - sóhajtottam fel magamban. Már nagyon hiányzik ő is és a családja is. Meg persze a farkasok is. Vajon mit csinálhatsz most, Edward? - gondolkoztam.
Edward szemszöge
Már eltelt 1 hónap. És Belláék még mindig nem jöttek haza. Még mindig szenvedek a hiányától. A családom pedig miattam szenved. Próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, de őket nem tudom átverni. Eljárok vadászni és emberi ételt is eszek, próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És nem akartok fájdalmat okozni a szüleimnek, azáltal, hogy tönkreteszem magamat, mert nem étkezek rendesen.
Alicenek is nagyon hiányzik már a barátnője. Már ő is alig várja, hogy hazajöjjenek. El is döntöttem, hogy majd amikor felhívom megkérdezem őt, hogy mikor jönnek már végre vissza.
U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen lett, de nem akartalak titeket függővéggel itt hagyni X időre, pedig még akartam írni ehhez, de akkor függővéggel maradtatok volna itt Júniusig, azt pedig nem akartam. :$ Addig is húzzatok még bele egy kicsit a tanulásba, hisz itt az év vége, utána pedig szeretnék jó nyári szünetet kívánni nektek! :) Júniusban jövök az új fejezettel! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
1 hónap múlva
Már kicsivel több, mint 1 hónapja, hogy itt vagyunk. Elég sok minden történt ez alatt az 1 hónap alatt. Kiderült, hogy Ian félvér. Olyan, mint Edward. És, hogy minderre hogyan jöttem rá? Egyik nap kora reggel kimentem egy csendesebb partszakaszra és akkor láttam meg Iant vámpírsebességgel futni. Először nem akartam hinni a szemeimnek, azt hittem csak képzelődöm, de ő is észrevett engem és már nem akart titkolózni előttem, így hát elmondott mindent. És én is elmondtam neki mindent Edwardról és apámról. Azt a döbbent arcot soha nem felejtem el, nagyon vicces volt. Ian azt is elmondta, hogy olyan érzése van, mintha kötődne hozzám, de valahogy mégsem. Nehezen értettem meg, hogy mit akart mondani. Mintha hozzám kötődne, de mégsem én hozzám.
De ez még mind semmi. Apám egyik este beállított, hogy szeretne nekem bemutatni valakit. Nem értettem semmit, de természetesen felöltöztem és elmentem vele az egyik közeli étterembe. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy nőt fog nekem bemutatni. Teljesen ledöbbentem. Abban a percben nem tudtam, mit gondoljak. Apámnak barátnője van? És a bevésődés? Nem értettem, de türelmesen vártam, hogy majd otthon kifaggathassam.
A vacsora, ha lehet az mondani, még kellemesen is telt. Teresa Graynek hívják és 28 éves. Világ életében Spanyolországban élt. Szereti az állatokat, a napos helyet, olvasni, egyszóval "tökéletesnek" lehet mondani. Későre járt az idő, így hazaindultunk. Tesa - mert megkért, hogy szólítsam így - taxival ment haza. Alig vártam már, hogy mi is hazaérjünk apámmal és kifaggathassam.
Mikor végre beléptünk az ajtón, nem is vártam tovább. Kifaggattam apámat, hogy mégis, hogy lehetséges ez az egész. És itt az anyám érzett bevésődésére gondoltam. Elmondta, hogy soha senki iránt nem fog úgy érezni, mint anno anya iránt. A bevésődés csak egyszer történik meg a farkasok életében és az ő bevésődése édesanyám volt. De mégis Teresa iránt, ha nem is olyan erősen, mint anyám iránt, de szerelmet érez. Ez nem bevésődés, csak olyan mint az embereknél a szerelem.
Azt is megkérdeztem apámtól, hogy azt elmondta-e, hogy micsoda ő valójában. Erre mintha zavarba jött volna, de aztán bevallotta, hogy elmondta neki. Muszáj volt, mert furcsállta volna, ha egy húszon évesnek kinéző embernek egy 18 éves lánya lenne. Meglepődtem, hogy ennyire nyílt volt Tesaval, de megnyugtatott, hogy Tesa teljes mértékben megígérte, hogy soha senkinek nem beszél a farkasokról és elfogadja apámat még ennek ellenére is. Ez azért valamennyire megnyugtatott.
Úgy láttam, hogy apám végre boldog és én nem akartam ennek az útjába állni, így megpróbáltam elfogadni Tesat. Nem úgy, mint ő először Edwardot - gondoltam vissza keserűen.
Edwarddal is beszéltem és elmondta, hogy nagyon sajnálja a múltkori kiborulását, de féltékeny lett Ianre. Én pedig biztosítottam, hogy nekem csak ő a fontos, nincs értelme féltékenykednie. És így, hogy már megbeszéltük a nézeteltérésünket, beszámoltam neki Ian félvérségéről és apám új barátnőjéről. Nem kicsit lepődött meg ő is. Egy dolgot azonban még nem mondtam el neki - és apámnak sem. Hogy terhes vagyok. Személyesen akartam elmondani neki a jó hírt.
Egyszóval, nem unatkoztam ez alatt az 1 hónap alatt. A hasam is nőtt valamennyit, de még nem olyan feltűnő. Egy kis hízásnak még simán eltudtam hazudni apám előtt. És próbáltam olyan pólókat felvenni, ami nem emeli ki a hasamat.
- Bella! Hahó! - szólongatott valaki.
- Igen? - tértem magamhoz.
- Min gondolkoztál? Már vagy 5 perce szólongatlak - méltatlankodott Ian.
- Ne haragudj, csak az elmúlt 1 hónapon gondolkodtam.
- Nem jössz úszni? Nagyon jó a víz! - lelkesült fel.
Iannel szinte minden nap kijárunk arra az elhagyatott kis partszakaszra, ahol megláttam őt vámpírsebességgel futni. Itt legalább csak ketten vagyunk és nem kell eltakarnom a hasamat, nyugodtan lehetek fürdőruhában és élvezhetem a napsütést, és Ian is nyugodtan lehet napon, mert csak én látom az enyhén csillogó bőrét.
- Hm... Na jó, mennyünk! - álltam fel és elkezdtem a víz felé sétálni.
- Ez a beszéd! - futott el mellettem.
A víz tényleg nagyon kellemes volt. Bár nem sokáig akartam bent maradni, nehogy a kicsinek valami baja essen. Nagyon féltettem őt. Egy kis idő elteltével ki is jöttem a vízből és a töröközőmre lefeküdve süttettem magam. Elég sokat szoktam napon lenni, így már szép barnás lett a bőröm. Kíváncsi vagyok, Edwardnak majd, hogy fogok így tetszeni.
Edward... - sóhajtottam fel magamban. Már nagyon hiányzik ő is és a családja is. Meg persze a farkasok is. Vajon mit csinálhatsz most, Edward? - gondolkoztam.
Edward szemszöge
Már eltelt 1 hónap. És Belláék még mindig nem jöttek haza. Még mindig szenvedek a hiányától. A családom pedig miattam szenved. Próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, de őket nem tudom átverni. Eljárok vadászni és emberi ételt is eszek, próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És nem akartok fájdalmat okozni a szüleimnek, azáltal, hogy tönkreteszem magamat, mert nem étkezek rendesen.
Alicenek is nagyon hiányzik már a barátnője. Már ő is alig várja, hogy hazajöjjenek. El is döntöttem, hogy majd amikor felhívom megkérdezem őt, hogy mikor jönnek már végre vissza.
U.i.: Sajnálom, hogy ez most ilyen lett, de nem akartalak titeket függővéggel itt hagyni X időre, pedig még akartam írni ehhez, de akkor függővéggel maradtatok volna itt Júniusig, azt pedig nem akartam. :$ Addig is húzzatok még bele egy kicsit a tanulásba, hisz itt az év vége, utána pedig szeretnék jó nyári szünetet kívánni nektek! :) Júniusban jövök az új fejezettel! :) Puszi, d.
2012. május 13., vasárnap
Happy 26th Birthday Robert!
Boldog Születésnapot Kívánok Robert Pattinsonnak! :) Happy Birthday Rob! ♥
2012. május 5., szombat
Félvérszerelem - 47. fejezet
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokára lett friss! :\ Hamarosan vizsgáznom kell, szóval nem tudom, hogy mikor tudok frisst hozni, az is lehet h csak júniusban jön a kövi. :\ Sajnálom, de most jó olvasást kívánok! :) És köszönöm az előző fejezethez kapott kommentárokat! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
Hihetetlenül boldog voltam. Kisbabánk lesz Edwarddal! A boldogság könnyei gyűltek a szememben. Még felfogni sem tudtam igazán, hogy ez tényleg lehetséges. Boldog mosollyal az arcomon hívtam fel Szerelmemet, de nem számítottam a reakciójára.
Boldogan meséltem neki a napomról, de mikor Iant említettem neki, egyszerre olyan hűvös lett velem. Nem értettem mi baja lehet. Annyira boldog voltam, erre Ő egy perc alatt elrontotta a jókedvemet.
Még mindig értetlenül gondoltam vissza a telefonbeszélgetésünkre Edwarddal. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem is gondolkoztam tovább a furcsa viselkedésén, inkább álomra hajtottam a fejemet.
~*~*~*~
A reggelt ismét a mosdóban kezdtem a WC fölé hajolva. Hát igen... Semmi kétségem, terhes vagyok. Miután rendbe szedtem magam és elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és lementem az étkezőbe. Még mindig émelyegtem, de muszáj valamit ennem, így csak üres pirítóst kértem egy bögre teával. A pincérnő furán nézett rám, de nem tette szóvá különös kérésemet.
Reggeli után visszavonultam a szobánkba. Felhívtam Iant, hogy tájékoztassam apám szándékáról. Vonakodva, de beleegyezett egy vacsorába. Unatkoztam, így bekapcsoltam valami filmet, de egy idő után elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy a filmnek végre van, a stáblista ment a képernyőn. Már 3 óra van, apám kb. csak 2 óra múlva ér haza. Addig unatkozhatok egyedül. Nagyszerű!
~*~*~*~
Végre! Apu hazaért!
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Bells... - köszönt fáradtan.
- Minden oké?
- Persze, csak fáradt vagyok. Szóltál annak a barátodnak, hogy ma vacsorázni megyünk? - ejtette ki gúnyosan a "barát" szót.
- A neve Ian és igen, szóltam neki. 7-re beszéltem meg vele a találkozót az étterembe.
- Remek, addig van még időm egy kicsit pihenni és rendbe szedni magam - és már indult is a fürdő felé.
Hallottam, amint megengedi a vizet, így én leültem a TV elé. Ha az összes napom, míg itt vagyunk ilyen unalmasan fog telni, mint a mai, én megbolondulok. Nem ismerek itt Ianen kívül senkit és még a környéken sem ismerem ki magam rendesen.
Apu fél óra múlva jött ki a fürdőből.
- Bells én egy kicsit ledőlök, mielőtt elindulunk vacsizni - jelentette ki és már ment is a szobába.
- Persze, menny csak. Én elleszek...
Istenem, megőrülök annyira unatkozom! Gondolkoztam rajta, hogy felhívjam-e Edwardot, de a tegnapi viselkedése után, úgy gondoltam, hogy nem hívom fel. Majd ő hív, ha meg nem akkor holnap valamikor felhívom. Úgy döntöttem, kiülök az erkélyre egy kicsit napozni. Addig is telik az idő.
~*~*~*~
6 óra van és 7-kor találkozunk Iannel az étteremben. Gyorsan lezuhanyoztam és már el is kezdtem készülődni. Teljesen felpörögtem, végre kicsit kimozdulok. Egész nap unatkoztam, már alig vártam, hogy találkozzunk Iannel. A napozásnak is meglett az eredménye, halványan ugyan, de megfogott. Holnap is kiülök majd napozni, nagyon tetszik, hogy nem vagyok már olyan hófehér.
Apám már várt rám az ajtó előtt. Persze, a férfiak hamarabb elkészülnek, mint a nők.
- Gyönyörű vagy Bells! - dicsért meg. Egy fekete miniruha van rajtam, a hajamat csak kiengedtem és hullámosan lóg a vállaimra és egy enyhe kis smink van rajtam. Nem vagyok oda a miniruhákért és a sminkekért, de ha már étterembe megyünk...
- Te is jól nézel ki - mutattam végig rajta. Egy halványkék ing van rajta, fekete vászonnadrággal. Nagyon elegánsan nézett ki.
Elindultunk az étterembe és pontban 7-kor meg is érkeztünk. Ian már várt ránk egy asztalnál. Amint meglátott minket felállt és puszival köszönt nekem, majd megdicsért ő is, hogy milyen csinos vagyok. Bevallom, jól esett, hogy dicsérnek. Ian apámmal is kezet fogott, de mikor összeért a bőrük Ian, mintha kicsit összerezzent volna és zaklatottan nézett ránk. Mikor apámra néztem, ő is kicsit furán méregette Iant. Nem értettem.
Megrendeltük a vacsoránkat és míg vártuk, hogy kihozzák addig apám beszélgetést kezdeményezett.
- Szóval Ian... Mesélj magadról! - kérte.
- Mit szeretne tudni, uram? - kérdezte illemtudóan.
- Először is, nyugodtan tegezz! Másodszor, mik a szándékaid a lányommal kapcsolatban?
- Apa! - szóltam rá.
Hát ez szép! Egyből fejest ugrottunk a mély vízbe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan rákérdez.
- Félreértesz Jacob... Én nem akarok semmi olyat Bellától - nyökögte Ian.
- Akkor mit akarsz tőle?
- Én csak úgy gondoltam lehetnénk barátok... Gondoltam segítek neki eligazodni a városban, amíg itt vagytok.
- Így igaz, apa! És legalább én sem unatkozom, Ian nagyon jó társaság és én sem gondolok rá másképp, mint egy jó barátra. Tudod, hogy nekem Edward az igazi... - suttogtam már a végét.
- Hát jó - kapott be egy falat húst.
A vacsora további része kellemesebben telt. Apa és Ian beszélgette, megismerték egymást, így apa is beláthatta, hogy Ian nem veszélyes.
- Örülök, hogy megismerhettelek - nyújtott kezet Jake.
- Én is örülök, Jacob. Holnap találkozunk Bella? - fordult felém.
- Lemehetnénk a partra, mit gondolsz? - kérdeztem izgatottan.
- Remek ötlet! 9-re a szálloda elé megyek. Sziasztok - nyomott puszit az arcomra.
- Szia! - köszöntünk el.
~*~*~*~
Mire hazaértünk már rendesen elfáradtam.
- Rendes gyereknek látszik ez az Ian. De az elején olyan furcsa volt, szerinted nem?
- Nem vettem észre rajta semmi különöset. Szerintem csak zavarban volt előtted.
- Lehet, hogy igazad van... Megyek, lefekszem, holnap még dolgozom, de utána lesz egy szabadnapom. Bemehetnénk Madridba, mit szólsz?
- Persze, majd még megbeszéljük. Jó éjt! - adtam puszit az arcára.
- Neked is Bells!
Befeküdtem az ágyamba és megnéztem a telefonomat. Semmi. Se nem fogadott hívás, se üzenet. Edward nem keresett. Nem tudom mi baja lehet. Majd holnap felhívom - döntöttem el. Ahogy becsuktam a szemeimet, már éreztem is, hogy magával ragad az álmok tengere. Nagyon fáradékony vagyok mostanában. Biztos a terhesség miatt. Erre a gondolatra a hasamra csúsztattam a tenyeremet és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.
Bella szemszöge
Hihetetlenül boldog voltam. Kisbabánk lesz Edwarddal! A boldogság könnyei gyűltek a szememben. Még felfogni sem tudtam igazán, hogy ez tényleg lehetséges. Boldog mosollyal az arcomon hívtam fel Szerelmemet, de nem számítottam a reakciójára.
Boldogan meséltem neki a napomról, de mikor Iant említettem neki, egyszerre olyan hűvös lett velem. Nem értettem mi baja lehet. Annyira boldog voltam, erre Ő egy perc alatt elrontotta a jókedvemet.
Még mindig értetlenül gondoltam vissza a telefonbeszélgetésünkre Edwarddal. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem is gondolkoztam tovább a furcsa viselkedésén, inkább álomra hajtottam a fejemet.
~*~*~*~
A reggelt ismét a mosdóban kezdtem a WC fölé hajolva. Hát igen... Semmi kétségem, terhes vagyok. Miután rendbe szedtem magam és elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem és lementem az étkezőbe. Még mindig émelyegtem, de muszáj valamit ennem, így csak üres pirítóst kértem egy bögre teával. A pincérnő furán nézett rám, de nem tette szóvá különös kérésemet.
Reggeli után visszavonultam a szobánkba. Felhívtam Iant, hogy tájékoztassam apám szándékáról. Vonakodva, de beleegyezett egy vacsorába. Unatkoztam, így bekapcsoltam valami filmet, de egy idő után elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy a filmnek végre van, a stáblista ment a képernyőn. Már 3 óra van, apám kb. csak 2 óra múlva ér haza. Addig unatkozhatok egyedül. Nagyszerű!
~*~*~*~
Végre! Apu hazaért!
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Bells... - köszönt fáradtan.
- Minden oké?
- Persze, csak fáradt vagyok. Szóltál annak a barátodnak, hogy ma vacsorázni megyünk? - ejtette ki gúnyosan a "barát" szót.
- A neve Ian és igen, szóltam neki. 7-re beszéltem meg vele a találkozót az étterembe.
- Remek, addig van még időm egy kicsit pihenni és rendbe szedni magam - és már indult is a fürdő felé.
Hallottam, amint megengedi a vizet, így én leültem a TV elé. Ha az összes napom, míg itt vagyunk ilyen unalmasan fog telni, mint a mai, én megbolondulok. Nem ismerek itt Ianen kívül senkit és még a környéken sem ismerem ki magam rendesen.
Apu fél óra múlva jött ki a fürdőből.
- Bells én egy kicsit ledőlök, mielőtt elindulunk vacsizni - jelentette ki és már ment is a szobába.
- Persze, menny csak. Én elleszek...
Istenem, megőrülök annyira unatkozom! Gondolkoztam rajta, hogy felhívjam-e Edwardot, de a tegnapi viselkedése után, úgy gondoltam, hogy nem hívom fel. Majd ő hív, ha meg nem akkor holnap valamikor felhívom. Úgy döntöttem, kiülök az erkélyre egy kicsit napozni. Addig is telik az idő.
~*~*~*~
6 óra van és 7-kor találkozunk Iannel az étteremben. Gyorsan lezuhanyoztam és már el is kezdtem készülődni. Teljesen felpörögtem, végre kicsit kimozdulok. Egész nap unatkoztam, már alig vártam, hogy találkozzunk Iannel. A napozásnak is meglett az eredménye, halványan ugyan, de megfogott. Holnap is kiülök majd napozni, nagyon tetszik, hogy nem vagyok már olyan hófehér.
Apám már várt rám az ajtó előtt. Persze, a férfiak hamarabb elkészülnek, mint a nők.
- Gyönyörű vagy Bells! - dicsért meg. Egy fekete miniruha van rajtam, a hajamat csak kiengedtem és hullámosan lóg a vállaimra és egy enyhe kis smink van rajtam. Nem vagyok oda a miniruhákért és a sminkekért, de ha már étterembe megyünk...
- Te is jól nézel ki - mutattam végig rajta. Egy halványkék ing van rajta, fekete vászonnadrággal. Nagyon elegánsan nézett ki.
Elindultunk az étterembe és pontban 7-kor meg is érkeztünk. Ian már várt ránk egy asztalnál. Amint meglátott minket felállt és puszival köszönt nekem, majd megdicsért ő is, hogy milyen csinos vagyok. Bevallom, jól esett, hogy dicsérnek. Ian apámmal is kezet fogott, de mikor összeért a bőrük Ian, mintha kicsit összerezzent volna és zaklatottan nézett ránk. Mikor apámra néztem, ő is kicsit furán méregette Iant. Nem értettem.
Megrendeltük a vacsoránkat és míg vártuk, hogy kihozzák addig apám beszélgetést kezdeményezett.
- Szóval Ian... Mesélj magadról! - kérte.
- Mit szeretne tudni, uram? - kérdezte illemtudóan.
- Először is, nyugodtan tegezz! Másodszor, mik a szándékaid a lányommal kapcsolatban?
- Apa! - szóltam rá.
Hát ez szép! Egyből fejest ugrottunk a mély vízbe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan rákérdez.
- Félreértesz Jacob... Én nem akarok semmi olyat Bellától - nyökögte Ian.
- Akkor mit akarsz tőle?
- Én csak úgy gondoltam lehetnénk barátok... Gondoltam segítek neki eligazodni a városban, amíg itt vagytok.
- Így igaz, apa! És legalább én sem unatkozom, Ian nagyon jó társaság és én sem gondolok rá másképp, mint egy jó barátra. Tudod, hogy nekem Edward az igazi... - suttogtam már a végét.
- Hát jó - kapott be egy falat húst.
A vacsora további része kellemesebben telt. Apa és Ian beszélgette, megismerték egymást, így apa is beláthatta, hogy Ian nem veszélyes.
- Örülök, hogy megismerhettelek - nyújtott kezet Jake.
- Én is örülök, Jacob. Holnap találkozunk Bella? - fordult felém.
- Lemehetnénk a partra, mit gondolsz? - kérdeztem izgatottan.
- Remek ötlet! 9-re a szálloda elé megyek. Sziasztok - nyomott puszit az arcomra.
- Szia! - köszöntünk el.
~*~*~*~
Mire hazaértünk már rendesen elfáradtam.
- Rendes gyereknek látszik ez az Ian. De az elején olyan furcsa volt, szerinted nem?
- Nem vettem észre rajta semmi különöset. Szerintem csak zavarban volt előtted.
- Lehet, hogy igazad van... Megyek, lefekszem, holnap még dolgozom, de utána lesz egy szabadnapom. Bemehetnénk Madridba, mit szólsz?
- Persze, majd még megbeszéljük. Jó éjt! - adtam puszit az arcára.
- Neked is Bells!
Befeküdtem az ágyamba és megnéztem a telefonomat. Semmi. Se nem fogadott hívás, se üzenet. Edward nem keresett. Nem tudom mi baja lehet. Majd holnap felhívom - döntöttem el. Ahogy becsuktam a szemeimet, már éreztem is, hogy magával ragad az álmok tengere. Nagyon fáradékony vagyok mostanában. Biztos a terhesség miatt. Erre a gondolatra a hasamra csúsztattam a tenyeremet és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.
2012. április 9., hétfő
Happy Birthday Kristen! + Díj
Szeretnék Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Kristen Stewartnak! :) Happy Birthday Kstew! :)
Szabályok:- Köszönd meg annak, akitől kaptad!
- Tedd ki a logót a blogodra!
- Írj magadról 7 dolgot!
- Küld tovább a díjt 4 másik blogírónak!
- Linkeld be azokat, akiknek küldöd!
- Hagyj megjegyzést nekik, hogy tudjanak a díjazásról!
Akiknek küldöm:
2012. április 8., vasárnap
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Minden Kedves Olvasómnak! :)
U.i.: Aki még nem olvasta a friss fejezetet, az tekerjen lejjebb!
2012. április 6., péntek
Félvérszerelem - 46. fejezet
Jó olvasást az újabb részhez! :)
Bella szemszöge
- 25 éves vagyok, mindegyik színt szeretem, nem szoktam sokat olvasni, de talán a kedvenc könyvem Lisa Kleypas - Mindenem a tiéd című regénye, és, hogy melyik a kedvenc filmem? - nevetett. - Hát abból jó sok van! Szeretem a vígjátékot és az akció filmeket.
- Na, és mi a hobbid? - kérdeztem.
- A zene. Illetve nem is a hobbim. A zene az életem. Ha nem zenélhetek, az olyan, mintha nem is élnék - mosolygott rám.
-Hú... Még senkit sem hallottam így beszélni valami iránt - csodálkoztam.
- Na igen... - nevetett.
- Hogy-hogy itt vagy Spanyolországban? - kérdeztem.
- A szüleim spanyolok, de Miami-ba költöztünk, mikor 8 éves voltam. Persze szép hely Miami meg minden, de a szívem mindig visszahúz ide. Így minden évben a nyárból legalább 1 hónapot itt töltök, ha nem többet.
- Értem... És milyen hangszeren játszol?
- Én inkább énekelni szeretek, de egy kicsit tudok gitározni.
- Az nagyon klassz lehet - lelkesedtem. - Játszol majd nekem valamikor?
Rám nézett, majd elmosolyodott. Nem tudom, mit láthatott az arcomon, szemeimben, de rábólintott. Kíváncsi voltam rá, hogy hogyan gitározik és énekel. Időközben megérkeztünk a patikához is.
- Öhm... Megvársz kint? Sietek.
- Persze.
Bementem, gyorsan levettem a polcról, ami kellett - a biztonság kedvéért hármat is vettem a tesztből - és már mentem is a pénztárhoz. A pult mögött egy idősödő nő ült, aki egy kicsit furán nézett rám. Mondanom sem kell, rendesen égett az arcom. Fizettem és amilyen gyorsan csak tudtam már el is hagytam a helységet.
- Mehetünk - léptem Ian mellé. És tovább sétáltunk az egyik sétálóutcán.
- Most te jössz. Mesélj magadról. Hogy kerül egy hófehér bőrű lány Spanyolországba? - nevetett.
- Annyira azért nem vagyok fehér! - nevettem én is.
- Szóval?
Sóhajtottam, majd belekezdtem a mesélésbe. Egészen onnan, hogy megismerkedtem Edwarddal. Persze azt nem mondtam el, hogy vámpír és az apám - aki most a testvéremet játssza - vérfarkas. Elmeséltem neki, hogy apám az elején még milyen ellenségesen viselkedett Edwarddal és mikor már úgy nézett ki, hogy kezd megbarátkozni a helyzettel, hogy Ő és én együtt vagyunk, erre elráncigált ide. Furcsa, de úgy éreztem, hogy benne teljesen megbízhatok és még azt is elárultam neki, hogy valójában apámmal vagyok itt, nem pedig a testvéremmel. Kicsit furcsának találta ezt a dolgot, de nem kérdezősködött, elfogadta. És én ezért nagyon hálás voltam neki. Volt azonban egy dolog, amit nem tudtam, hogy elmondjak-e neki.
Tovább sétáltunk a tengerpart mentén és néztük a naplementét. Milyen romantikus is lenne itt sétálni Edwarddal - sóhajtottam.
- Oké - állított meg Ian. - Mi a baj? - tette fel a kérdést.
- Miből gondolod, hogy baj lenne? - néztem rá értetlen kíváncsisággal.
- Látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Ne is próbáld tagadni!
Nem válaszoltam neki, csak elővettem a zacskóból a terhességi tesztet és odanyújtottam Iannek. Láttam a döbbenetet az arcán, mikor felfogta, hogy mit is adtam a kezébe.
- Úgy gondolod, hogy terhes vagy Edwardtól? - kérdezte még mindig döbbenten.
- Reggeli rosszulléteim vannak és 4 napja késik - meséltem neki kínosan. Éreztem, hogy az arcom megint égni kezdett.
- Holnap reggel elmegyünk egy orvoshoz! - jelentette ki.
- Mi? Nem! - tiltakoztam rögtön. - Kérlek, nem kell orvos! Majd ha hazamentünk Forksba Carlisle megvizsgál. Addig pedig elvégzem a teszteket.
- Rendben, legyen. Elkísérlek a szállodához. Holnap találkozunk?
- Nem tudom, hogy mik a tervei apunak, de majd felhívlak oké? Írd bele a telefonomba a számodat - nyújtottam felé a telefonomat és ő is felém az övét.
Elkísért a szállodához, majd elköszöntünk egymástól és az étterem felé vettem az irányt. Kértem egy csokis palacsintát narancslével és miután elfogyasztottam, a szobánk felé vettem az irányt. Apám természetesen itthon volt.
- Bella! Aggódtam érted, olyan sokáig voltál! Minden rendben? - jött felém azonnal.
- Persze, ne aggódj. Csak összefutottam Iannel és elbeszélgettük az időt.
- Kivel? - értetlenkedett.
- A reptéren ütköztem neki. Összefutottam vele a parton és elkezdtünk beszélgetni.
- De ugye nem valami veszélyes ember? Tudod, hogy nem szeretem, ha idegenekkel állsz le! - rótt meg.
- Nem, apa. Nem veszélyes, nagyon jó fej. De ha gondolod bemutatom neked holnap, hogy te is meggyőződj róla.
- Rendben. Holnaptól már dolgozom, de este elmehetünk vacsorázni. Hívd el őt is.
- Oké. Most viszont szeretnék megfürdeni és lefeküdni.
- Persze, menj csak. Jó éjt, Bells!
- Neked is, apa!
Gyorsan megcsináltam a tesztet és míg vártam az eredményre, addig lezuhanyoztam. Mire kész lettem, addigra a teszt is kijelezte az eredményt. Nem akartam hinni a szememnek. Mind a három teszt pozitív lett. Nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek? Sírtam is és nevettem is a boldogságtól, hogy ha minden igaz, akkor anya leszek. Edwarddal gyerekünk lesz!
A boldogság egy pillanat alatt tűnt el, mikor arra gondoltam, hogy mégis hogyan mondjam el ezt apámnak és Edwardnak? Apám tuti, hogy kiakad, de Edward? Ő mit fog gondolni és érezni? Örül majd neki? Úgy döntöttem egyelőre még nem mondom el neki. Majd személyesen, ha hazaértünk Forksba. Addig is úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Igen, ez lesz a legjobb megoldás! - döntöttem el.
Edward szemszöge
Már több mint 2 hete szenvedek. Vadásznom is el kellett volna már mennem, de nincs se kedvem se erőm. Enni is csak nagyon ritkán és keveset eszek. A családom tagjai hiába kérlelnek, hogy egyek és mennyek el vadászni, én hajthatatlan vagyok. Semmit sem akarok, csak Bellát!
Minden nap, ahogyan ma is, csak arra várok, hogy beszélhessek telefonon Szerelmemmel. A napnak azon percei a legjobbak, mikor hallhatom végre a hangját. Megbeszéltük, hogy egyik nap én hívom őt, és egyik nap Ő hív engem. Minden nap este 8-kor szoktunk beszélni. Ma rajtam volt a sor és még van fél órám nyolcig. Hogy fogom én kibírni azt a fél órát? De hiába is hívnám most, biztosan most fürdik.
Fél óra múlva
Na végre! 8 óra van és már tárcsázom is Szerelmemet.
- Szia! - szólta bele Bella boldogan.
- Szia! - lelkesedtem én is, bár a hangom kicsit rekedtes volt. Hát igen... Vadásznom kéne már.
- Edward, mikor vadásztál utoljára? - morgolódott Kedvesem. Persze, hogy feltűnt neki is a hangom rekedtsége.
- Nem tudom... - gondolkoztam el. - De ez most nem fontos. Mit csináltál ma? - tereltem.
- Semmi különöset. Csak Iannel sétálgattunk és beszélgettünk. Képzeld énekel és gitározik is és megígérte, hogy majd játszik nekem valamit! - mesélte lelkesen.
- Ian? - csuklott el a hangom. Ki ez a pasi? És mit akar az én Bellámtól?
- Jaj, neked még nem is mondtam. Mikor a reptéren voltunk beleütköztem szegénybe, akkor csak épp, hogy pár szót váltottunk, de most itt újra összefutottam vele és beszélgettünk. Nagyon jó fej, szerintem te is kedvelnéd!
- Meghiszem én azt... - morogtam.
- És te mit csináltál ma? - kérdezte még mindig vidáman.
- Semmit... Figyelj, Bella, nekem most le kell tennem, elmegyek vadászni, majd holnap hívj.
- Rendben, jó vadászatot. Jaj, Edward! - szólt hirtelen. - Holnap nem tudom, hogy mikor foglak tudni hívni, mert vacsorázni megyek apával és Iannel. Tudod milyen Jake, nem szereti az idegeneket, szóval holnap együtt vacsorázunk, hogy megismerje Iant és belássa, hogy nem valami veszélyes gazember. Szóval nem tudom, mikor érek haza, úgyhogy...
- Nem kell hívnod, hogyha nem érsz rá! - szakítottam félbe. - Majd beszélünk, amikor neked is jó lesz! Szia!
- Szia - hallottam még döbbent hangját.
Letettem a telefont és még mielőtt a szobámba tennék kárt, kiugrottam az ablakon és bevetettem magam az erdőbe.
Nem hiszem el! Ki ez az Ian? Hagyja békén Bellát! És miért volt ilyen boldog a hangja, mikor a mai napját ecsetelte? És holnap vacsorázni mennek! Nem hiszem el, hogy Jacob meg akarja ismerni ezt az Iant! Nekem bezzeg soha nem adott lehetőséget arra, hogy jobban megismerjen! Csak elítélt a fajtám miatt! Még a végén behízelgi magát ez az Ian és Jacob rákényszeríti Bellát, hogy hagyjon el engem őérte!
Piszkosul fáj, hogy Bella ilyen jól érzi magát a társaságában, és, hogy Jacob lehetőséget ad neki, hogy jobban megismerje. Nekem miért nem tudott adni egy nyamvadt kis lehetőséget? Hát tényleg nem vette észre mennyire szeretem a lányát? Vagy neki nem számít, hogy Bella szeret engem, csak az, hogy vámpír vagyok? És egy ember mivel jobb nálam? Még csak megvédeni sem tudja őt! Egyáltalán Bella szeret még engem? Miket beszélsz Edward, hát persze, hogy szeret téged! - győzködtem magam.
Düh kitörésemet néhány fa és állat látta kárát. De legalább így vadásztam és ez miatt már nem fogják a fülemet rágni otthon. Nem szívesen gondoltam a holnapra. Ha csak eszembe jutott, hogy Bella egy másik sráccal vacsorázik, a hideg is kirázott. Vajon, hogy nézhet ki ez az Ian? - töprengtem.
Jobb lesz, ha nem is gondolok rá, csak újra elkap az ideg. Inkább hazafelé vettem az irányt. Nem akartam a családtagjaimmal találkozni, így hát az ablakon ugrottam be. Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Most bánom, hogy nem vagyok képes minden nap aludni. Félvérségem miatt elég ha 1 hónapban egyszer-kétszer alszok. Bánom, hogy most nem tudok elaludni, pedig milyen jó lenne egy kicsit az öntudatlanságban lenni!
Így hát csak néztem a plafont és próbáltam nem a holnapi vacsorájukra gondolni, mikor Bella bemutatja az apjának Iant. Miért érzem úgy, hogy ez olyan, mintha egy lány bemutatná az apjának a kedvesét? Elég Edward! Ne gondolj rájuk! - mondogattam magamnak. A plafont bámulva vártam a reggelt.
U.i.: Nos, remélem örültök, hogy hosszabb lett a fejezet! :D Az előző részhez kapott kommentárokat pedig köszönöm szépen, nagyon jól estek! :)
A fejezetben leírt könyvet (Lisa Kleypas - Mindenem a tiéd) ajánlom minden kedves 18 éven felüli olvasómnak! :) Én a napokban olvastam el és hihetetlenül megfogott! :) Jó olvasást kívánok hozzá annak, aki elolvassa! :) Puszi, d.
Bella szemszöge
- 25 éves vagyok, mindegyik színt szeretem, nem szoktam sokat olvasni, de talán a kedvenc könyvem Lisa Kleypas - Mindenem a tiéd című regénye, és, hogy melyik a kedvenc filmem? - nevetett. - Hát abból jó sok van! Szeretem a vígjátékot és az akció filmeket.
- Na, és mi a hobbid? - kérdeztem.
- A zene. Illetve nem is a hobbim. A zene az életem. Ha nem zenélhetek, az olyan, mintha nem is élnék - mosolygott rám.
-Hú... Még senkit sem hallottam így beszélni valami iránt - csodálkoztam.
- Na igen... - nevetett.
- Hogy-hogy itt vagy Spanyolországban? - kérdeztem.
- A szüleim spanyolok, de Miami-ba költöztünk, mikor 8 éves voltam. Persze szép hely Miami meg minden, de a szívem mindig visszahúz ide. Így minden évben a nyárból legalább 1 hónapot itt töltök, ha nem többet.
- Értem... És milyen hangszeren játszol?
- Én inkább énekelni szeretek, de egy kicsit tudok gitározni.
- Az nagyon klassz lehet - lelkesedtem. - Játszol majd nekem valamikor?
Rám nézett, majd elmosolyodott. Nem tudom, mit láthatott az arcomon, szemeimben, de rábólintott. Kíváncsi voltam rá, hogy hogyan gitározik és énekel. Időközben megérkeztünk a patikához is.
- Öhm... Megvársz kint? Sietek.
- Persze.
Bementem, gyorsan levettem a polcról, ami kellett - a biztonság kedvéért hármat is vettem a tesztből - és már mentem is a pénztárhoz. A pult mögött egy idősödő nő ült, aki egy kicsit furán nézett rám. Mondanom sem kell, rendesen égett az arcom. Fizettem és amilyen gyorsan csak tudtam már el is hagytam a helységet.
- Mehetünk - léptem Ian mellé. És tovább sétáltunk az egyik sétálóutcán.
- Most te jössz. Mesélj magadról. Hogy kerül egy hófehér bőrű lány Spanyolországba? - nevetett.
- Annyira azért nem vagyok fehér! - nevettem én is.
- Szóval?
Sóhajtottam, majd belekezdtem a mesélésbe. Egészen onnan, hogy megismerkedtem Edwarddal. Persze azt nem mondtam el, hogy vámpír és az apám - aki most a testvéremet játssza - vérfarkas. Elmeséltem neki, hogy apám az elején még milyen ellenségesen viselkedett Edwarddal és mikor már úgy nézett ki, hogy kezd megbarátkozni a helyzettel, hogy Ő és én együtt vagyunk, erre elráncigált ide. Furcsa, de úgy éreztem, hogy benne teljesen megbízhatok és még azt is elárultam neki, hogy valójában apámmal vagyok itt, nem pedig a testvéremmel. Kicsit furcsának találta ezt a dolgot, de nem kérdezősködött, elfogadta. És én ezért nagyon hálás voltam neki. Volt azonban egy dolog, amit nem tudtam, hogy elmondjak-e neki.
Tovább sétáltunk a tengerpart mentén és néztük a naplementét. Milyen romantikus is lenne itt sétálni Edwarddal - sóhajtottam.
- Oké - állított meg Ian. - Mi a baj? - tette fel a kérdést.
- Miből gondolod, hogy baj lenne? - néztem rá értetlen kíváncsisággal.
- Látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Ne is próbáld tagadni!
Nem válaszoltam neki, csak elővettem a zacskóból a terhességi tesztet és odanyújtottam Iannek. Láttam a döbbenetet az arcán, mikor felfogta, hogy mit is adtam a kezébe.
- Úgy gondolod, hogy terhes vagy Edwardtól? - kérdezte még mindig döbbenten.
- Reggeli rosszulléteim vannak és 4 napja késik - meséltem neki kínosan. Éreztem, hogy az arcom megint égni kezdett.
- Holnap reggel elmegyünk egy orvoshoz! - jelentette ki.
- Mi? Nem! - tiltakoztam rögtön. - Kérlek, nem kell orvos! Majd ha hazamentünk Forksba Carlisle megvizsgál. Addig pedig elvégzem a teszteket.
- Rendben, legyen. Elkísérlek a szállodához. Holnap találkozunk?
- Nem tudom, hogy mik a tervei apunak, de majd felhívlak oké? Írd bele a telefonomba a számodat - nyújtottam felé a telefonomat és ő is felém az övét.
Elkísért a szállodához, majd elköszöntünk egymástól és az étterem felé vettem az irányt. Kértem egy csokis palacsintát narancslével és miután elfogyasztottam, a szobánk felé vettem az irányt. Apám természetesen itthon volt.
- Bella! Aggódtam érted, olyan sokáig voltál! Minden rendben? - jött felém azonnal.
- Persze, ne aggódj. Csak összefutottam Iannel és elbeszélgettük az időt.
- Kivel? - értetlenkedett.
- A reptéren ütköztem neki. Összefutottam vele a parton és elkezdtünk beszélgetni.
- De ugye nem valami veszélyes ember? Tudod, hogy nem szeretem, ha idegenekkel állsz le! - rótt meg.
- Nem, apa. Nem veszélyes, nagyon jó fej. De ha gondolod bemutatom neked holnap, hogy te is meggyőződj róla.
- Rendben. Holnaptól már dolgozom, de este elmehetünk vacsorázni. Hívd el őt is.
- Oké. Most viszont szeretnék megfürdeni és lefeküdni.
- Persze, menj csak. Jó éjt, Bells!
- Neked is, apa!
Gyorsan megcsináltam a tesztet és míg vártam az eredményre, addig lezuhanyoztam. Mire kész lettem, addigra a teszt is kijelezte az eredményt. Nem akartam hinni a szememnek. Mind a három teszt pozitív lett. Nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek? Sírtam is és nevettem is a boldogságtól, hogy ha minden igaz, akkor anya leszek. Edwarddal gyerekünk lesz!
A boldogság egy pillanat alatt tűnt el, mikor arra gondoltam, hogy mégis hogyan mondjam el ezt apámnak és Edwardnak? Apám tuti, hogy kiakad, de Edward? Ő mit fog gondolni és érezni? Örül majd neki? Úgy döntöttem egyelőre még nem mondom el neki. Majd személyesen, ha hazaértünk Forksba. Addig is úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Igen, ez lesz a legjobb megoldás! - döntöttem el.
Edward szemszöge
Már több mint 2 hete szenvedek. Vadásznom is el kellett volna már mennem, de nincs se kedvem se erőm. Enni is csak nagyon ritkán és keveset eszek. A családom tagjai hiába kérlelnek, hogy egyek és mennyek el vadászni, én hajthatatlan vagyok. Semmit sem akarok, csak Bellát!
Minden nap, ahogyan ma is, csak arra várok, hogy beszélhessek telefonon Szerelmemmel. A napnak azon percei a legjobbak, mikor hallhatom végre a hangját. Megbeszéltük, hogy egyik nap én hívom őt, és egyik nap Ő hív engem. Minden nap este 8-kor szoktunk beszélni. Ma rajtam volt a sor és még van fél órám nyolcig. Hogy fogom én kibírni azt a fél órát? De hiába is hívnám most, biztosan most fürdik.
Fél óra múlva
Na végre! 8 óra van és már tárcsázom is Szerelmemet.
- Szia! - szólta bele Bella boldogan.
- Szia! - lelkesedtem én is, bár a hangom kicsit rekedtes volt. Hát igen... Vadásznom kéne már.
- Edward, mikor vadásztál utoljára? - morgolódott Kedvesem. Persze, hogy feltűnt neki is a hangom rekedtsége.
- Nem tudom... - gondolkoztam el. - De ez most nem fontos. Mit csináltál ma? - tereltem.
- Semmi különöset. Csak Iannel sétálgattunk és beszélgettünk. Képzeld énekel és gitározik is és megígérte, hogy majd játszik nekem valamit! - mesélte lelkesen.
- Ian? - csuklott el a hangom. Ki ez a pasi? És mit akar az én Bellámtól?
- Jaj, neked még nem is mondtam. Mikor a reptéren voltunk beleütköztem szegénybe, akkor csak épp, hogy pár szót váltottunk, de most itt újra összefutottam vele és beszélgettünk. Nagyon jó fej, szerintem te is kedvelnéd!
- Meghiszem én azt... - morogtam.
- És te mit csináltál ma? - kérdezte még mindig vidáman.
- Semmit... Figyelj, Bella, nekem most le kell tennem, elmegyek vadászni, majd holnap hívj.
- Rendben, jó vadászatot. Jaj, Edward! - szólt hirtelen. - Holnap nem tudom, hogy mikor foglak tudni hívni, mert vacsorázni megyek apával és Iannel. Tudod milyen Jake, nem szereti az idegeneket, szóval holnap együtt vacsorázunk, hogy megismerje Iant és belássa, hogy nem valami veszélyes gazember. Szóval nem tudom, mikor érek haza, úgyhogy...
- Nem kell hívnod, hogyha nem érsz rá! - szakítottam félbe. - Majd beszélünk, amikor neked is jó lesz! Szia!
- Szia - hallottam még döbbent hangját.
Letettem a telefont és még mielőtt a szobámba tennék kárt, kiugrottam az ablakon és bevetettem magam az erdőbe.
Nem hiszem el! Ki ez az Ian? Hagyja békén Bellát! És miért volt ilyen boldog a hangja, mikor a mai napját ecsetelte? És holnap vacsorázni mennek! Nem hiszem el, hogy Jacob meg akarja ismerni ezt az Iant! Nekem bezzeg soha nem adott lehetőséget arra, hogy jobban megismerjen! Csak elítélt a fajtám miatt! Még a végén behízelgi magát ez az Ian és Jacob rákényszeríti Bellát, hogy hagyjon el engem őérte!
Piszkosul fáj, hogy Bella ilyen jól érzi magát a társaságában, és, hogy Jacob lehetőséget ad neki, hogy jobban megismerje. Nekem miért nem tudott adni egy nyamvadt kis lehetőséget? Hát tényleg nem vette észre mennyire szeretem a lányát? Vagy neki nem számít, hogy Bella szeret engem, csak az, hogy vámpír vagyok? És egy ember mivel jobb nálam? Még csak megvédeni sem tudja őt! Egyáltalán Bella szeret még engem? Miket beszélsz Edward, hát persze, hogy szeret téged! - győzködtem magam.
Düh kitörésemet néhány fa és állat látta kárát. De legalább így vadásztam és ez miatt már nem fogják a fülemet rágni otthon. Nem szívesen gondoltam a holnapra. Ha csak eszembe jutott, hogy Bella egy másik sráccal vacsorázik, a hideg is kirázott. Vajon, hogy nézhet ki ez az Ian? - töprengtem.
Jobb lesz, ha nem is gondolok rá, csak újra elkap az ideg. Inkább hazafelé vettem az irányt. Nem akartam a családtagjaimmal találkozni, így hát az ablakon ugrottam be. Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Most bánom, hogy nem vagyok képes minden nap aludni. Félvérségem miatt elég ha 1 hónapban egyszer-kétszer alszok. Bánom, hogy most nem tudok elaludni, pedig milyen jó lenne egy kicsit az öntudatlanságban lenni!
Így hát csak néztem a plafont és próbáltam nem a holnapi vacsorájukra gondolni, mikor Bella bemutatja az apjának Iant. Miért érzem úgy, hogy ez olyan, mintha egy lány bemutatná az apjának a kedvesét? Elég Edward! Ne gondolj rájuk! - mondogattam magamnak. A plafont bámulva vártam a reggelt.
U.i.: Nos, remélem örültök, hogy hosszabb lett a fejezet! :D Az előző részhez kapott kommentárokat pedig köszönöm szépen, nagyon jól estek! :)
A fejezetben leírt könyvet (Lisa Kleypas - Mindenem a tiéd) ajánlom minden kedves 18 éven felüli olvasómnak! :) Én a napokban olvastam el és hihetetlenül megfogott! :) Jó olvasást kívánok hozzá annak, aki elolvassa! :) Puszi, d.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)