Sziasztok!
Meghoztam az új rész, ez most Norman szemszögből lesz, és igazából túl sok újat nem tartalmaz, de azért remélem így is tetszeni fog!
Jó olvasást!
D.~
Amerikai álom - 3. fejezet
Norman szemszög
Emily kihívóan néz rám a
helyéről, majd a mosdó irányába billenti a fejét. Értem a célzást és bólintok
neki, majd Andyhez fordulok.
- Kimegyek a mosdóba. – vigyorgok rá.
- Haver, nem bírjátok ki, míg a szállodába
érünk? – vigyorog ő is. Megrándítom a vállamat.
- Emilynek a napokban meg fog jönni.
Ilyenkor mindig jobban kívánja a szexet.
- Oké, hé – tartja fel a kezét. – Nem
vagyok kíváncsi a részletekre.
- Ó, dehogynem, haver! –
állok fel nevetve.
A WC ajtó előtt állok és várom, hogy szabaddá
váljon. Miközben Emilyvel szemezek, az ajtó egyszer csak nekem vágódik.
Felnyögök.
- Jézusom, ne haragudj! – hallok meg egy
édes hangot.
- Semmi gond, én álltam rossz helyen. –
mosolygok rá, s ő vissza mosolyog. Jobban is szemügyre venném, de ő már indulna
is. – Új vagy? Még nem láttalak a stáb tagjai között.
- Öhm, igen. Eva Sturridge unokahúga
vagyok, Anne Sturridge.
- Örvendek, Norman Reedus. Örülök, hogy
megismerhettelek.
- Én is. – rázunk kezet. – Nekem most… -
mutat az ülések felé. – Mennem kell.
- Persze! Biztosan találkozunk majd még.
- Biztosan. – mosolyog, és már megy is.
Hosszan bámulok utána, majd Emilyre téved a
tekintetem, aki felhúzott szemöldökkel néz rám. Belépek a mosdóba, magamra
zárom az ajtót, de nem fordítom el a zárat. Nincs most kedvem az Emilyvel való
szexhez. A lányon jár az agyam, valami megfogott benne az első pillanattól
fogva. A hangja kedves, lágy; a mosolya gyönyörű; a szemei csak úgy csillognak
és a hosszú haja bájossá teszi az arcát. Nem tudok tovább gondolkodni, nyílik
az ajtó, s Emily lép be rajta.
- Ki volt az a csaj? – von kérdőre, de
közben már a pólómat gyűri fel rajtam.
- Új stábtag. – gombolom ki én is a
blúzát.
- És miért beszélgettél vele? – toljuk le
egymásról a nadrágot.
Nem válaszolok, csak felbontom az óvszert, felhúzom
és Emilyt az ölembe kapom. Középső ujjamat belé vezetem, megbizonyosodom róla,
hogy eléggé kíván-e, s mikor megkapom a választ, belé hatolok. Emily felnyög,
megcsókolom, hogy ne hallatszódjon ki semmilyen zaj.
- Nem… válaszoltál! – nyögi.
- Muszáj erről… most beszélnünk? – lököm mélyre
a csípőmet.
- Ah… Igen!
- Féltékeny vagy? – állok meg, ami nem kis
erőfeszítésembe telik.
- Ne állj meg! – mozdítja meg a csípőjét.
- Most te nem válaszoltál! – gyors mozdulatokkal
lököm magam.
- Nem… nem vagyok féltékeny! – kapkodja a
levegőt.
Közel van már a csúcs. Most nem csókolom meg,
kezemmel befogom a száját, hogy még véletlenül se sikítson fel, majd egy utolsó
mélyet lökök a csípőmön és mind a ketten elélvezünk.
Lassan kihúzódok Emilyből, talpra állítom, majd
lehúzom magamról az óvszert és a kukába dobom. Amire viszont nem számítottam,
hogy Emily térdre veti magát az apró helyiségben és a szájába vesz. Felnyögök a
váratlan, de kellemes érzéstől és a falnak támaszkodok. Emily érti a dolgát,
pár perc múlva, már újra csillagokat látok. Mosolyogva áll fel.
- Imádom veled a szexet! – bújik oda
hozzám. Elhúzódok tőle és elrakom a farkamat.
- Remélem is, hogy nem vagy féltékeny –
válaszolok a korábbi beszélgetésre. – Mert ez csak szex.
Semmi érzelem.
Kölcsönösen használjuk egymást és ennyi. – nézek rá komolyan.
- Tudom…
Bólintok, majd meg sem várva, hogy felöltözzön, kilépek az ajtón.
~~~
Andrew már vigyorog, mikor visszaülök a helyemre.
- Ne mondj semmit! – vigyorgok.
- Kisimultak a ráncaid, öreg! – bök oldalba.
Nem válaszolok, csak elhelyezkedem az ülésben. A
stewardesst keresem, hogy kérjek tőle egy pohár italt, de helyette Anne
szemeivel találkozik az enyém. Rá mosolygok, s ő visszamosolyog. Valami vonz ebben a lányban.
Közben a stewardess is megjelenik.
- Whiskyt kérek, tisztán. Andrew?
- Nem kérek semmit, köszönöm. – a stewardess
bólint és már tovább is megy.
Előveszek egy újságot, s azt olvasgatom, míg várok
az italomra.
~~~
Már
kiolvastam az újságot is, zenét is hallgattam, leszállhatnánk már végre!
– nyűglődöm magamban. – És Andy is itt hagyott!
Evanak csapja a szelet…
A gép hirtelen rángatózni kezd, érzem, hogy valaki a
fejtámlámba kapaszkodott meg, de mielőtt meg tudnék fordulni, hogy megnézzem ki
az, újra ránt egyet a gép, az illető pedig az ölemben landol.
- Au! – nyög fel.
- Jól vagy? – kérdem tőle.
- Igen. – tápászkodik fel. – Norman ugye?
- Igen. – mosolygok, mikor felismerem. –
Te pedig Anne.
- Kisasszony! Üljön vissza a helyére és
kapcsolja be a biztonsági övét! – szólítja fel a stewardess.
- De én…
- Egy kisebb légörvénybe keveredtünk, és
hamarosan leszállunk, üljön le, kérem!
- Elnézést hölgyem, máris helyet foglal a
kisasszony! – avatkozom közbe.
A hölgy tovább megy, Anne pedig leül mellém.
Kíváncsian, izgatottan nézek rá. Úgy érzem magam, mint egy hormontúltengéses
kamasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése