Amerikai álom - 1. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az első részt. Aki olvassa, annak remélem tetszeni fog, és kérem írjon pár sort, hogy mi a véleménye! Előre is köszönöm!

Jó olvasást kívánok!

D. ~

Amerikai álom - 1. fejezet

,,- Kapcsolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást!" - hangzik fel a pilóta hangja.

Végre! - gondolom magamban. - Jó lesz végre kinyújtóztatni a végtagjaimat.

~~~

Épp a csomagjaimat várom, miközben a telefonomat próbálom életre kelteni, mikor meghallom, hogy valaki a nevemet kiálltja.

- Anne! Annie!

Megfordulok és épp csak át tudom ölelni Eva nagynénimet és megtartani magunkat, hogy el ne essünk.

- Annyira örülök, hogy itt vagy, és hogy nem késett a géped! - nyom két puszit az arcomra.
- Én is örülök neked, Eva!
- Ha 5 perccel később érsz ide, attól tartok, hogy már nem találtál volna itt bennünket.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdem, miközben a csomagjaimat veszem le a futószalagról.
- Ezek szerint nem tudtad már elolvasni az SMS-emet.
- Most kapcsoltam még csak be a telefonomat. - pillantok rá a készülékre.
- Egy nappal korábban indul az egész csapat Georgia-ba. Sietnünk kell, mindjárt megkezdjük a beszállást.
- Tessék? De még csak most szálltam le a gépről, úgy volt, hogy csak holnap megyünk! - értetlenül nézek Eva-ra.
- Tudom, drágám, de a fejesek így döntöttek. Indulnunk kell! - veszi fel a csomagjaimat a földről.
- Eva, hulla vagyok, most repültem át kb. a fél világot! - hisztizek neki. Persze tudtam, hogy semmi értelme, újra repülőre kell szállnom.
- Majd alszol a gépen. Gyere már! Legalább lesz időd az út során megismerkedni a rendezőkkel is. Ne feledd, miattuk lehetsz most itt! - emlékeztet nagynéném.
- Igazad van. - sóhajtok fel és már el is indulunk a tömeg felé, akik már készen állnak a becsekkolásra.

~~~

10 perccel később már újra a repülőgépen ülök Eva mellett. Elmondta, hogy csak a stáb tagjai utaznak a gépen, a rendező kibérelte ugyanis a közel 500 férőhelyes gépet. Érdeklődött apu és Peter hogyléte felől is. Elmondtam neki, amit már amúgy is tudott, hogy apu nem örült annyira annak, hogy én is az ő nyomdokait követve, Amerikába utazok az álmaim megvalósítása érdekében. Majd mesélt arról is, hogyan alakult az ő élete, mióta kiköltözött az Egyesült Államokba.

- Gyere Annie - veszi ki a kezemből a pezsgős poharat - bemutatlak a fejeseknek.
- Mi? Most? - rémülök meg. - Talán ezt nem pezsgőzés után kellene!
- Ugyan már, csak egy pohárral ittál!
- Tudod, hogy nem bírom az alkoholt!
- Tudom, éppen ezért csak egy pohárral rendeltem neked. Csak, hogy egy kicsit ellazulj, tudom milyen ideges vagy a munka miatt.
- Te direkt leitattál? - akadok ki.
- Azért nem vagy részeg. Nyugi, csak pár szót fogsz velük váltani!
- Oké! - sóhajtok fel. - De előbb kimegyek a mosdóba!
- Jó, de siess!

Azzal a lendülettel már fel is állok és kissé szédelegve, de elindulok a mosdó irányába. Muszáj vagyok egy kicsit felfrissíteni magamat, így nem állhatok oda eléjük. Dolgom végeztével, már nyitom is ki a mellékhelység ajtaját, amikor egy nyögést hallok meg odakintről.

- Jézusom, ne haragudj! - kérek elnézést azonnal, mikor meglátom, hogy egy férfira nyitottam rá az ajtót.
- Semmi gond, én álltam rossz helyen. - mosolyog rám az idegen. Visszamosolygok rá, s már indulnék is vissza a helyemre, mikor újra megszólal. - Új vagy? Még nem láttalak a stáb tagjai között.
- Öhm, igen. Eva Sturridge unokahúga vagyok, Anne Sturridge.
- Örvendek, Norman Reedus. Örülök, hogy megismehettelek.
- Én is. - fogok vele kezet. - Nekem most... - mutatok az ülések felé - mennem kell.
- Persze! Biztosan találkozunk majd még.
- Biztosan. - villantok fel egy félmosolyt és már indulok is vissza a helyemre.

- Na végre! Mi tartott ennyi ideig? - von kérdőre Eva.
- Bocsi, csak közben megismerkedtem valakivel. - magyarázom.
- Kivel?
- Valami Norman-nel.
- Áh, az ügyeletes szépfiúval. - vigyorog, mire értetlenül nézek rá. - Majd megérted... A rajongók odáig vannak érte. Mindegy is, gyere bemutatlak végre a rendezőknek!

Miközben a székek közt sétálunk Eva-val, próbálok némi infót begyűjteni a rendezőkről. Annyit mondott, hogy hatan vannak és mind jó fejek. Köszi, Eva! Tényleg!

- Ne haragudj a zavarásért Frank, de bemutatnám az unokahúgomat. Anne, ők itt a rendezők, név szerint Frank, Michelle, Gwyneth, Johan, Guy és Ernest. Srácok ő pedig Anne Sturridge.
- Nagyon örvendek. - nyújtok kezet mindenki felé, ami kissé nehézkes itt a repülőgépen így, hogy kettesével ülnek.
- Örülünk, hogy megismerhetünk, Anne. Szerintem tegeződjünk, úgy sokkal egyszerűbb lesz. - bólintok beleegyezvén. - Eva már sokat mesélt rólad. Azt mondja tehetséges vagy és nem csak jelmeztervezésben.
- Nos... - próbálnék szóhoz jutni.
- Nem tudom, Eva mennyit mondott el arról, hogy mi lesz a feladatod? - kérdi.
- Még nem avattam be a részletekbe. - szabadkozik Eva.
- Akkor ezt meghagynám neked. Este lesz, mire megérkezünk Georgia-ba, szóval arra gondoltunk, hogy elmehetnénk szórakozni valahová. Ma még nem akarunk munkáról beszélgetni, de holnap reggel 9-kor várlak a szálloda halljában és mindent megbeszélünk. Megfelel így? - kérdi, ha jól emlékszem Frank.
- Igen, tökéletes! Köszönöm szépen!
- Köszönjük Frank, nem is zavarnánk tovább! - mosolyog Eva, majd elindulunk vissza a helyünkre.

Ahogy felnézek egy ismerős szempárral találkozik a tekintetem, rám mosolyog, én visszamosolygok rá és már indulok is Eva után.


U.i.: Az esetleges hibákért elnézést kérek, de már nem volt lelkierőm átnézni. Köszönöm, ha végig olvastad! D. ~