Félvérszerelem - 17. fejezet

Meghoztam a következő fejezetet! Köszönöm szépen a 8 kommentet, nagyon jól esett, hogy ennyien írtak :) Jó olvasást! by; d.


Bella szemszöge





- Köszönöm, hogy eljöttél velem, Seth! - hálálkodtam már a Clearwater ház előtt állva.
- Ugyan Bella! Nem kell megköszönnöd - mosolygott vidáman. - Holnap mikor megyünk? - érdeklődött.
- Úgy érted, holnap is eljönnél velem? - kérdeztem megdöbbenten.
- Hát persze! - nevetett.
- Annyira hálás vagyok neked, Seth... - suttogtam. - Nagyon sokat jelent ez nekem... - már a könnyeimmel küszködtem.
- Bella, nehogy elkezdj itt nekem sírni! Szívesen megyek veled és különben is... Esme isteni kajákat tud csinálni és Emmettel is jól kijövünk. Ahhoz képest, hogy vámpírok, egész rendesek!
- Igen... azok - mosolyogtam rá.
- Tehát? Hánykor megyünk holnap?
- Öhm... - gondolkodtam el. - Holnap suli után Lily-vel, az egyik barátnőmmel megyek vásárolni Port Land-be és úgy terveztem rögtön vásárlás után megyek Cullen-ékhez. Gyere 4-re a házunkhoz.
- Rendben, ott leszek, szia! - és már ki is szállt az autóból.
- Szia - szóltam még utána.

Az úton - míg hazafelé hajtottam - gondolkodtam. Lehet, hogy jobb lenne, ha szakítanánk Edwarddal? Igen... minden bizonnyal jobb lenne, ha szakítanánk. Edwardnak is nyugodtabb élete lenne. Apám nem akarná megölni.

De nem! Nem adom meg apámnak az örömöt! És Edwardnak is szüksége van rám, ahogy nekem is rá!

Már a házunk előtt álltam a kocsimmal, de még nem mentem be. Hátrahajtottam a fejem az ülés támlájába, s lehunytam a szemem. Nem akartam apámmal megint veszekedni. Túl fáradt vagyok ahhoz és minden máshoz is. Csak most éreztem igazán milyen fáradt is vagyok, hiába aludtam pár órát Cullen-éknél.

Ültem még egy kicsit kint a kocsiba, majd összeszedtem magam és elindultam a ház felé. Láttam, hogy a konyhában ég a villany. Remek! Tehát nem úszom meg a beszélgetést.

Próbáltam halkan bemenni. Becsuktam magam mögött az ajtót, s lehunyt szemmel nekidőltem. Nem élvezhettem sokáig az egyedüllétet, hallottam, hogy valaki - minden bizonnyal az apám - elindul felém. De nem csak léptek zaját hallottam... mintha valaki gurítana valamit. Aztán leesett. Billy az! Billy gurul a kerekesszékével! Gyorsan levettem magamról a kabátot, s lehúztam a cipőmet. Nagyon megörültem nagyapám látogatásának. Nem vártam meg, míg ideérnek, elindultam befelé és a nappaliba futottunk össze.

- Billy! - sosem szerettem nagyapának szólítani és ő is megkért, hogy szólítsam Billy-nek. - De jó téged látni! - már koránt sem voltam annyira fáradt. - Hogy-hogy itt vagy? - nyomtam két puszit az arcára.
- Én is örülök neked, Bella! - kuncogott. - Át kellett jönnöm hozzátok, hogy lenyugtassam apádat - emelte rá szemeit. Értetlenül néztem Billy-re. Szemeimben láthatta, hogy nem értem, miről beszél, mert azonnal magyarázni kezdett. - Jacob aggódott miattad és oda akart menni Cullen-ékhez. Nagyon ideges volt, így átjöttem lenyugtatni...
- Apa! - csattant fel Jake.
- Ez az igazság!

Én csak felsóhajtottam, majd elindultam a lépcső felé.

- Bella beszélnünk kell! - szólt utánam apám.
- Nem lehetne holnap? Fáradt vagyok - apám már épp szólt volna, mikor Billy közbevágott.
- Jacob hagyd már! Majd holnap beszélsz vele, had pihenje ki magát! - hálásan néztem Billy-re, aki csak elmosolyodott.
- Rendben... - mérgelődött apám. Aztán eszembe jutott, hogy ismertetnem kéne apámmal a holnapi terveimet.


Másnap


Semmi érdekes nem történt ma a suliba. Mindenki megkérdezte, hogy hol vannak Cullen-ék. Nem tudtam mit kitalálni, így részben az igazságot mondtam, miszerint Edward balesetet szenvedett. Arra viszont, hogy a többiek mikor jönnek suliba, nem tudtam választ adni.

- Mi történ Edwarddal? - kérdezte Lily, mikor már a plázában az ajándékok közt válogattunk.
- Már mondtam. Balesete volt - sóhajtottam.
- Bella, lehet, hogy a többiekkel ezt el tudod hitetni, de velem nem. Túl jól ismerlek már - nézett rám komolyan. - És látom, hogy valami nyomja a lelked.

Annyira jó lett volna valakinek elmondani a problémáimat! Lily biztosan megértene. Ő nem mondaná el senkinek, hogy Cullen-ék vámpírok és az apám vérfarkas és van egy falkája. Én megbízom Lily-ben, de... nem mondhatom el neki. Pedig olyan jó lenne, ha elmondhatnám valakinek, mi bánt!

- Majd... egyszer talán elmondhatom - motyogtam.
- Rendben, te tudod. Ha esetleg mégis el szeretnéd mondani valakinek, én itt vagyok és szívesen meghalgatlak!
- Tudom és köszönöm! - hálálkodtam.

Lily-vel úgy döntöttünk, hogy közös ajándékot adunk Natalie-nak. Karkötőt vettünk neki és magunknak is. Ez olyan Legjobb Barátnők karkötő volt. Lily-nek is és nekem is tetszett az ötlet. Három hasonló karkötőt választottunk, csak a kő volt benne más színű. Lily-é smaragd zöld színű volt, Natalie-nak a rubint vörös színűt szántuk ajándékul és az enyém tengerkék színű volt. Úgy terveztük, majd amikor átadjuk neki, mi is akkor vesszük fel.

Miután megvolt Nat ajándéka, átmentünk egy ruha üzletbe. Lily a karkötőjéhez megfelelő színű ruhát választott. Nagyon jól állt neki. Mély kivágású, térdig érő lenge egybe ruha volt. Én is egy egybe ruhát választottam, hasonló volt Lily-éhez. Nekem nem volt annyira kivágott, ugyanúgy térdig ért, s ugyan olyan lenge volt. A színe is megegyezett a karkötőmével.

Miután megvettük a ruhákat, átmentünk egy másik üzletbe cipőt nézni. Lily egy arany színű magas sarkú csatos cipőt választott. Én is egy magas sarkút választottam, bár közel sem volt olyan nagy a sarka, mint Lily-é. Az enyém ezüst színű volt és pántos.

Megvettünk mindent és elindultunk haza. Lily-t hazavittem és én is siettem haza, hogy 4-re már otthon is legyek és Seth-tel mehessünk Cullen-ékhez.


U.i.: Bocsi ha van benne hiba! És örülnék pár kominak! :) Köszönöm, d.