Félvérszerelem - 12. fejezet

Hali :D Meghoztam a kövi részt! :D Szerintem ez a kép illik ehhez a fejezethez. :D Na, jó olvasást! :D

Edward szemszöge

Annyira jó volt Bellát a karjaim közt tartani! Olyan jó lenne, ha nem csak, mint barátja ölelhetném. Hanem, mint a szerelme. De sajnos ez csak álom marad.

Ezeknek a gondolatok hatására megremegtem. Amit valószínűleg Bella is megérezhetett, mert felnézett rám. Majd megajándékozott a mosolyával. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak vissza rá. Olyan gyönyörű, mikor mosolyog! Persze, mindig az! De, mikor mosolyog különösen szép!

Hirtelen Bella elkomorult, elhúzódott tőlem és lehajtotta a fejét. Nem tudtam, mi lehet a baj. Valami rosszat tettem? Mielőtt kétségbe estem volna, megszólalt.

- Lassan mennem kéne... Apám már biztosan vár - s ekkor megértettem a reakcióit. Bólintottam neki.

- Esetleg... lenne kedved a hétvégét velünk tölteni? Mint egy barát - próbáltam összehozni egy mosolyt, de nem tudom mennyire sikerült. Minden esetre, Bella is elmosolyodott.

- Veled és még kivel?

- Alice... hm... szeretné, ha elmennél vele vásárolni. Persze, ha nincs kedved, akkor nyugodtan mondhatsz nemet is.

- Szívesen tölteném veletek a hétvégét, de... nem tudom, mit mondjak apámnak - suttogta a végét, s lehajtotta a fejét. Hirtelen hallottam meg, hogy testvéreim itthon vannak és Alice száguld felfelé a lépcsőn.

- Bella, Alice... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert kivágódott az ajtó.

- Bella! Úgy örülök nektek! El sem tudod hinni mennyire!

- Alice, mi csak barátok vagyunk. - szólaltam meg csöndesen.

- Jajj, tudom! De már nem sokáig! - kacsintott rám.

- Ezt, hogy érted? - kíváncsiskodott Bella.

- Sehogy, sehogy! Na, akkor eljössz velem hétvégén vásárolni? - igen... ez Alice. Miközben Bella válaszára vártunk, levetítette előttem az egyik látomását, amiben Bella és én csókolózva ülünk a rétünkön. Bárcsak igaz lenne! - sóhajtottam magamban.

- Hát... Nem is tudom.

- Na, kérlek! - vetette be boci szemeit húgom.

- Az apám... -kezdte volna.

- Ne aggódj miatta! Mondd azt neki, hogy bemész vásárolni Port Angelesbe. Azt nem kell tudnia, hogy mi is ott leszünk. - mosolygott húgom.

- Na... jó... - egyezett bele nehezen Bella.

---

A hétvégi vásárlás Seattle-ban nagyon jól telt. Alice-nak ugyanis nem felelt meg Port Angeles vásárlás céljából... Igaz, hogy Alice-ék vásároltak és nekem kellett vinnem a csomagokat, de megérte, mert láttam Bellán, hogy boldog, és hogy jól elszórakozik a húgommal. Én inkább csak csendes megfigyelője voltam a dolgoknak. Próbáltam kihasználni az alkalmat, hogy magamba szívjam Bella minden rezdülését. Mikor nevetett vagy csak simán mosolygott. Mindent megért számomra!

Mi Bellával beültünk ebédelni az egyik étterembe, míg Alice egy cipő boltban bámészkodott. Beszélgettünk evés közben, s Bella azt is ecsetelte nekem, hogy a húgom, milyen hiperaktív, de nagyon jól szórakozik rajta. Úgy látszik, nagyon megkedvelte Alicet. Bár őt ki ne tudná szeretni?!

---

A hétvége hamar eltel, s az azt követő hét is. Bella azóta már a többi testvéremmel is ,,összebarátkozott".

Immár két hét telt el a barátságkötéstünk óta. A lehető legtöbb időt próbálom Bellával tölteni. Szinte minden szünetben vele vagyok, a közös óráinkon is egymás mellett ülünk.

Egyre nehezebben viselem ezt a barátság dolgot, de inkább így vagyok mellette, mint hogy sehogy sem.

Bella szemszöge

Immár egy hónapja, hogy ténylegesen barátok vagyunk. Igen, ugyanis apám tud a Cullenék-kel való barátságomról. Shane-től tudta meg. Még emlékszem rá kb másfél hete lehetett.

,, Épp Port Angeles-ben sétáltunk az utcán Edwarddal, mikor Shane jött velünk szembe. Először teljesen lefagytunk mind a hárman. Még is mit keres itt Shane? És mi lesz, ha elmondja apámnak, hogy látott Edwarddal? - pánikoltam.

- Bella? - kérdezte, mint aki nem akarja elhinni, hogy tényleg engem lát.

- Shane... - nyögtem - mit keresel te itt?

- Én csak... Te mit keresel itt? - tért ki a válasz elől.

- Én... Edwarddal sétáltam.

- Sétáltatok, mi? - kérdezte gúnyosan.

- Tényleg csak sétáltunk. Bella csak segített nekem ajándékot választani a szüleimnek. Holnap lesz a házassági évfordulójuk. - erre ő csak felhorkant.

- Ez az igazság. De te mit keresel itt? - tértem vissza.

- Lényegtelen... Jobb, ha én most megyek - fordított nekünk hátat.

- Shane várj! Ugye... Ugye nem mondod el apámnak, hogy láttál Edwarddal? - nyeltem egyet. Pár percig fontolgatta a választ, majd felsóhajtott.

- Amíg nem változom át farkassá, nem szólok neki. De te is tudod, hogy ha átváltozok, nem fogom tudni elrejteni előle. Sajnálom. - húzta el a száját.

- Megértem. És köszönöm. - mosolyogtam rá.

Elköszöntünk egymástól, majd hátat fordított nekünk, s elment."

Azóta már megtudtam, hogy azért volt ott Shane, mert apám küldte, hogy tartson szemmel. Sejtette, hogy Cullen-ékkal vagyok, túl feltűnő volt a mindennapos tömény vámpírszag. Én azt mondom jobb is, hogy tudja. Nem balhézott, csak arra kért, vigyázzak magamra és a barátságnál közelebb, ne engedjem őket. Különös egy bizonyos Cullen-t. Edward Cullen-t.

2 héttel ezelőtt

Már egy ideje szenvedek. Egyre nehezebben viselem Edward közelségét, úgy mint barát. Többre vágyom, mint barátság. Sajnos nem lehet több köztünk. Egyrészt mert megígértem apámnak, másrészt mert én kértem Edwardot, hogy legyünk csak barátok. Nem állhatok oda elé, hogy: Szia Edward! Meggondoltam magam, járjunk! - vagy ilyesmi. Mindegy. Majd csak túlélem valahogy...

Jelenben

Majdnem egy hónap telt el a szenvedésünk óta. Bizony, Edward is elmondta, hogy ő is sokat szenvedett ez idő alatt. Ő is többre vágyott, mint puszta barátság. Azóta már összejöttünk. Igen, végre együtt vagyunk. Titokban járunk, de sokkal boldogabb vagyok. És Edward is többet mosolyog.

Emlékszem, Alice, Rosalie és Esme, hogy örültek nekünk. Persze a fiúk is, de a lányokat nem lehetett túllépni. Alice és Rose egyből vásárolni cipeltek. De ez egy igazi családi vásárlás volt. Jöttek a fiúk is és Esme és Carlisle is. Nagyon jól telt az a nap, még úgy is, hogy szinte minden boltot bejártunk. Mint egy igazi nagy család. Boldogok voltunk.

Most is Edwarddal vagyok a rétünkön. Én az ölében ülök, s ő mosolyogva figyel engem. Éreztem, ahogy elpirulok.

- Mi az? - suttogtam szerelmesen.

- Olyan gyönyörű vagy! - suttogta ő is szerelmesen. - Min gondolkodtál?

- Csak az elmúlt pár hónap eseményein. Örülök, hogy végül bele mentem abba, hogy járjunk.

- Hát még én! - sóhajtotta. - Alice-nek most tényleg bejött a látomása - nevette.

- Milyen látomás? - kíváncsiskodtam.

- Volt egy látomása még pár hónapja, hogy itt a rétünkön ülünk csókolózva.

- Hm... azt hiszem, akkor egy aprócska kis részletet kihagytunk, hogy teljes legyen a látomás.

- Mire gondolsz? - kacérkodott.

- Inkább megmutatom. - kacérkodtam én is és megcsókoltam. Lágyan csókoltuk egymást, szüntelenül, míg levegő után nem kezdtünk kapkodni.

- Szeretlek! - mosolyogtam szerelem ittasan.

- Én is szeretlek! - cirógatta meg arcomat.

Ekkor hirtelen két morgást hallottunk meg.

U.i.: Itt a kövi, tessék komizni, különben nincs friss! :\ Sajnálom. Komi határ: 8!