Félvérszerelem - 29. fejezet

Sziasztok! Igen, igen, jól látjátok itt a friss! De sajnos ez még nem azt jelenti, hogy tudok rendszeresen frisselni! :( Nem tudom a következőt mikorra tudom hozni, de igyekszem! Sajnos a netemmel még mindig problémák vannak, de már legalább 1-2 óráig van netem, ezért tudok most hozni frisst! Na, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! :)

Bella szemszöge

- Figyelj, Bells... Billy szeretne veled négyszemközt beszélni, de ha gondolod itt maradok veled - állította le Jacob az autót Billy háza előtt. Furcsán néztem rá.

- Ha Billy szeretne velem négyszemközt beszélni, akkor biztos nagyon fontos lehet - tűnődtem el.

- Igen, az... - válaszolta szomorúan és elfordította a tekintetét. - Szerintem itt kéne maradnom.

- Ha Billy megkért, hogy had legyünk kettesben, akkor nem kéne itt maradnod - erősködtem.

- Jól van - sóhajtott beletörődően. - Addig talán beszélhetnék Edwarddal.

- Miért? És miről? - kérdeztem ijedten.

- Csak szeretnék vele beszélni, semmi több.

- Apa, ez... Nem hiszem, hogy jó ötlet... - válaszoltam óvatosan.

- Ne aggódj, nem rontok neki. Megígérem - Nézett rám jelentőségteljesen.

- Jó - mentem bele nagy nehezen. - Felhívom, hogy a határnál várod - szálltam ki közben a kocsiból.

- Rendben, szia!

- Szia!

Majd megindultam befelé a házba. Amint felléptem a tornácra, Billy már nyitotta is ki az ajtót.

- Bella! - üdvözölt mosolyogva.

- Billy! De jó téged látni! - adtam két puszit az arcára.

- Gyere beljebb - tárta ki az ajtót. - Kérsz teát?

- Igen, köszönöm!

Míg Billy elkészíti a teát, addig én bementem a nappaliba. Milyen régen voltam már itt! - tűnődtem magamban. Gyorsan felhívtam még Edwardot, hogy apám szeretne vele beszélni a határnál. Egyből beleegyezett.

Majd odaléptem a kandallóhoz és végignéztem a képeken. Nagyon sok kép volt kitéve. A legtöbb képen én és Jacob voltunk. Volt olyan is, ahol kislánykoromban voltam Billy-vel és egy idősebb nénivel. Ő volt a nagymamám - jöttem rá pár másodperc múlva. Ha jobban megnézem a képet, apám az édesanyja szemeit örökölte. Volt még egy kép, amelyen 2-en voltak. Jacob és... az édesanyám? Nem hittem a szemeimnek. Eddig is csak képekről láttam, de itt olyan más volt. Sokkal vidámabb. Az arca kipirult volt és boldogan mosolyogva simult apám ölelésébe. Apám arcán is ugyanazt a felhőtlen boldogságot láttam, miközben egyik kezével édesanyám derekát fogta, a másikkat a pocakjára tette. Ami gömbölyű volt...

- Szép pár voltak, igaz? - jött egy hang a hátam mögül.

- Olyan boldogok itt mind a ketten. Nem nagyon szoktam látni apámat így mosolyogni.

- Tudod, miután megszülettél, Jacob nagyon összetört. szinte a halál torkából hoztuk vissza. És nem volt könnyű... - suttogta megtörten nagyapa. Magamban szoktam csak így szólítani, mert tudom, hogy nem szereti.

- Miről akartál beszélni velem? - suttogtam, miközben kitöröltem a szemeimből a könnyeket és a kanapé felé vettem az irányt.

- Előbb mesélj te - adta a kezembe a teámat. - Mi van veled mostanában? - mosolygott kedvesen.

- Jajj, Billy, ha te azt tudnád... - kezdtem ábrándosan. Elkeztem hát előröl mesélni neki az egész történetet...

Jacob szemszöge

Idióta! - szidtam meg magamat gondolatban. - Ott kellett volna maradnom vele! Nem fogja tudni egyedül feldolgozni a történteket! Még nekem is napokba telt, mire elfogadtam a tényt.

Nem tudtam sokáig gondolkodni, mert elértem a határt, ahol már ott állt Edward. Sóhajtva szálltam ki a kocsimból.

- Edward - biccentettem felé köszönés képp.

- Mr. Black - köszönt ő is. Kissé meglepett az udvarias hangnem, azok után főleg ami történt, de igyekeztem nem a múltra gondolni.

- Köszönöm, hogy eljöttél és... bocsánatot kérek, azért, ami történt - kezdtem kelletlenül. - Kissé... elragadott a hév. Tudom, ez nem mentség, de... sajnálom - már nagyon kellemetlenül éreztem magam.

- Felejtsük el - ajánlotta. Bólintottam. - De, ha jól gondolom, nem csak ezért vagyunk itt.

- Igen, nos, szerettem volna beszélni veled Belláról és rólad.

- Hallgatom.

Ismét sóhajtottam, majd nagy nehezen belekezdtem:

- Mit érzel a lányom iránt? - tettem fel az első, s egyben az egyik legfontosabb kérdést.

- Teljes szívemből szeretem - válaszolta végig mélyen a szemembe nézve.

- Mennyire szereted őt? - tettem fel a következő kérdésemet.

- Soha senkit nem szerettem még annyira, mint Bellát. Ő a létezésem értelme. ez olyan lehet, mint a farkasoknál a bevésődés. Több, mint szerelem első látásra. Bella a másik felem, a lelki társam és... - sorolta volna még, de ennyivel bőven bebizonyította, mit érez iránta.

- Oké, oké, értem - villantottam fel egy halvány mosolyt, amely azon nyomban le is hervadt az arcomról. - Szereted annyira, hogy elfogadd őt olyannak, amilyen? - kérdeztem, miközben próbáltam elrejteni a gondolataimat.

- Ezt nem nem nagyon értem, de igen, elfogadom őt olyannak, amilyen.

- Akkor is, ha kiderülne, hogy vérfarkas? - tettem fel talán az egyik legnehezebb kérdést.

- Hogyan? - dülledtek ki Edward szemei. - De, hiszen Ő ember, vagy... nem? - suttogta.

- Nem tudom... - suttogtam én is. - Mostanában, mintha megváltozott volna. Többet eszik, mint egy átlag ember és az sem normális, hogy este melege van, meg úgy egyáltalán. Nem tudom biztosra, de lehet, hogy át fog változni. Nálam is jelentkeztek ezek a... tünetek - ejtettem ki enyhe gúnnyal e szót -, mielőtt átváltoztam volna. De nálam még például az agresszió is jelentkezett. Bellán inkább a harcolási ösztönt vettem észre. De ez lehet, hogy csak az idegeskedés miatt volt, mikor még... kómában voltál... - ezután mind a ketten csendben voltunk. Vártam, hogy Edward megeméssze a hallottakat.

- Még úgyis szeretném Bellát, ha kiderülne, hogy tényleg átváltozik vérfarkassá - válaszolta Edward pár perc elteltével. Ezzel őszintén meglepett. Azt hittem, ez majd sok lesz már neki. De tévedtem. Azt hiszem itt az ideje, hogy átgondoljak pár dolgot velük kapcsolatban - gondoltam magamban.

U.i.: Most ennyire futotta, de igyekszem a következővel. Ami, majd lehet, hogy egy kicsivel rövidebb lesz, szóval ezt lehet úgy venni, hogy a 29. fejezetnek az 1. fele volt és a következő feji lesz majd akkor a 2. fele. Remélem azért tetszett! :) Nincs pofám kérni, hogy írjatok, komit mert tényleg elhúzódott most a friss... :\ De aki úgy gondolja nyugodtan írjon! Nagyon hálás lennék érte :) Előre is köszönöm; d.

A kérdésekre a válaszok

Sziasztok! :)

Először is:
Szomorúan látom, hogy alig érkeztek kérdések... :\ De mind1 is, ha titeket nem érdekel a játék, akkor nem lesz több ilyen.

Bianka kérdéseire a válasz:
1. Hát mit ne mondjak, ezzel lehet, hogy túl sokat árulnék el... Szóval ne haragudj, de erre a kérdésedre nem válaszolok! Tényleg ne haragudj, de a töriből, majd ki fog ugyebár derülni! :)
2. Igen, együtt fognak maradni! :)
3. És igen, lesz esküvőjük! :)

Köszön, a kérdéseidet! :) (L)

Másodszor:
߀ŁŁ@ V[]Łturł bár nem a megszabott időn belűl, de feltett 3 kérdést, én mégis válaszolok neki, mert ő legalább kérdezett!

Tehát a válaszok:
1. Őszintén meg mondom, ezt még én sem tudom, mert ez majd csak a történet előrehaladtával fog az én fejemben is megfogalmazódni!
2. Igen, úgy terveztem, hogy lesz gyerekük, de ez még nem biztos! Folyamatosan változik a fejemben a történet! Egyszer úgy akartam megírni, hogy legyen majd gyerekük, egyszer úgy, hogy nem. Nos ez mindig változik, tehát nem tudok konkrét választ adni! De valószínűbb, hogy lesz! ;)
3. Shane már most sincs Bella nyakán! :) És vele - és Jacobbal - kifog derülni egy-két dolog! :$ (Legalábbis szeretném beleírni a történetbe, de lehet, hogy majd csak egy külön kis fejezetben - a történet legvégén - fogom leírni, azt a bizonyos dolgot!)

Remélem kielégítő válaszokat kaptatok! :)

Mégegyszer köszönöm a kérdéseiteket! :) (L)

Kérdezz - felelek játék

Sziasztok ismét! :)

Nos arra gondoltam, hogy amíg nincs állandó netem és nem tudok nektek új részt hozni, addig játszunk egy kicsit!

Ti kérdeztek, én pedig felelek rájuk. Feltehettek nekem, mondjuk 3 kérdést, akár velem kapcsolatban, vagy ha eddig nem értettetek valamit a történetben, azt is nyugodtan megkérdezhetitek. Aki a történet jövőjéről kérdez, annak nem ígérem, hogy válaszolok! Csak akkor válaszolok, ha úgy látom, nem árulok el semmit vele. Bocsi de nem akarom lelőni a poént! ;)

Tehát a játék határideje legyen mondjuk: 2011. 03. 03. (csütörtök) 3 óráig!
Komikban várom a kérdéseket és én 2011. 03. 06-án (vasárnap) 6-ig válaszolok rájuk! Ha addig nem kapnátok választ, akkor a netemmel van probléma :\

Ne felejtsétek: 3 kérdés, 03. 03. 3 óráig!

Várom a kérdéseket! :)

d.

Kényszerszünet! :(

Sziasztok! :(

Sajnos még mindig rossz az internetem, és mint kiderült a rúterem - v. mi a szar az - a rossz :\
És ahhoz, hogy legyen ismét netem egy új rútert kéne venni, amit meg is fogok kapni, csak azt nem tudom, hogy mikor :(
Így amíg nincs biztos internetem, addig kényszerszünetet kell tartanom! :(
Sajnálom! :(

Puszi; d.

:(

Sziasztok!

Sajnálom, de nagyon rossz az internetem, így nem tudom pontosan, hogy mikor tudok frisst hozni! :(

Tényleg sajnálom! :(

Pedig most annyi ötletem lenne! :(

Megpróbálom minél hamarabb hozni, de sajnos az internetemtől függ! :\

Még egyszer elnézéseteket kérem! :(

Boldog Valentín napot!

Ezzel a képpel szeretnék mindenkinek Boldog Valentín napot kívánni! ♥

Félvérszerelem - 28. fejezet

Reggel már 6 órakor fent voltam. Miután elvégeztem a reggeli teendőimet, lementem a konyhába összeütni valami reggelit. Úgy gondoltam meleg szendvicset készítek.

Már vagy fél órája bent volt a sütőben a meleg szendvics, mikor apám jött le a lépcsőn.

- Jó reggelt! Hm... milyen finom illatok vannak! - köszöntött apám.

- Neked is! Pont jókor jöttél - intettem az asztalhoz, hogy üljön le, és én már tálaltam is a reggelit. - Milyet kérsz? Van szalámis meg májkrémes.

- Mind a kettőből 4-et - mondta vágyakozva.

- Neked aztán tényleg van étvágyad! - nevettem el magam.

- Farkasos dolog - kuncogott ő is, de aztán hirtelen elkomorult. - Remélem nincs programod délutánra, mert Billy szeretne valamit mondani neked - mondta szomorkásan.

- Hm... Ma egész nap tanulni fogok, szóval délután ráérek. Jut eszembe, valamit még akartál mondani - pillantottam rá kérdőn, mikor már én is leültem enni.

- Igen, nos... - kezdte, de a telefonom csörgése félbe is szakította.

- Szavad ne feledd, egy perc és jövök! - majd már rohantam is fel a lépcsőn.

Meg sem néztem, hogy kihív, csak ráfeküdtem az ágyamra és vettem is fel a telefont.

- Igen? - szóltam bele.

- Jó reggelt! - köszöntött szerelmem. - Remélem nem ébresztettelek fel - aggódott.

- Nem, éppen reggeliztem apámmal - mondtam, miközben lefelé mentem a lépcsőn.

- Oh, nem akarok zavarni, később is ráér...

- Nem zavarsz! - szóltam közbe. Már a konyhában ültem és újra elkezdtem enni. Valahogy most már nem zavart, hogy Jacob is hallja, amit Edwarddal beszélek.

- Csak mivel holnap sem találkozunk, gondoltam ma elmehetnénk sétálni. Vagy amihez kedved van.

- Ma nem igazán jó. Tanulnom kell, és délután átugrunk Billy-hez. Esetleg holnap suli után?

- Rendben, 2 órakor várlak a réten.

- Ott leszek. Szeretlek! Szia!

- Én is, szia! - majd letettük. - Szóval, mit akartál még mondani tegnap este?

- Hogyan? - rázta meg apám kissé a fejét, majd rám nézett.

- Tegnap este még akartál valamit mondani... Mi lenne az?

- Ja, igen... Mondd csak... Nem vettél észre magadon valamilyen furcsaságot? - kérdezte. Nem értettem.

- Nem - csodálkoztam. - Mire gondolsz?

- Hát... Mostanában, mintha többet ennél, mint amennyit szoktál, persze nem baj, félre ne értsd! Meg tegnap mondtad, hogy meleged van...

- Igen, tényleg melegem volt tegnap... - tűnődtem. - Hé, nem is eszek sokat!

- Többet eszel, mint szoktál. Most is már a 4. szendvicset eszel, eddig meg jó ha 2-t megettél! Visszatérve a tegnap estéhez... Bella te ember vagy, nem lehetett meleged! La Push-ban esténként, igencsak lehűl a levegő.

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem gyanakodva.

- Tudod, nálam is jelentkeztek ezek a... tünetek... - nézett rám jelentőségteljesen.

- És? Mikor? - még mindig nem értettem.

- Azelőtt, mielőtt farkassá változtam volna - nézett mélyen a szemembe, én pedig úgy éreztem teljesen elsápadtam.

- Tessék? - nyögtem. - Azt akarod mondani, hogy átfogok változni én is farkassá?

- Nem vagyok benne biztos, de a jelek erre utalnak. És persze a gének is megvannak benned.

- De... én... nem lehetek farkas... - mondtam elhűlve. - Nem akarok farkas lenni! - gyűltek könnyek a szemembe.

- Sh, kicsim... - jött oda mellém Jacob és leguggolt a székem mellé, hogy át tudjon ölelni. - Ez még nem azt jelenti, hogy át is fogsz változni. Nem is értem, miért gondoltam egyből erre. Ne sírj! - törölt le egy könnycseppet az arcomról.

- Nem akarok én is vérfarkas lenni - néztem rá könny áztatta tekintettel.

- Ne aggódj most ez miatt... Nem is biztos, hogy átváltozol. Ha pedig mégis... majd megoldjuk - mosolygott rám, majd megöleltük egymást.

Annyira hiányzott már tőle egy ölelés. Mostanában folyton csak veszekedtünk. Tényleg nagyon jól esett most ez. Erre volt szükségem, már nem is sírtam.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Igen... - álltam fel, majd összeszedtem a mosatlant és elmosogattam. - Felmegyek tanulni - szóltam még vissza neki a lépcsőről.

- Rendben, ma délelőttös vagyok a járőrözésnél, és délután már mehetünk is Billy-hez.

- Rendben - válaszoltam még, majd már tényleg a tanulásra összpontosítottam.