Félvérszerelem - 29. fejezet

Sziasztok! Igen, igen, jól látjátok itt a friss! De sajnos ez még nem azt jelenti, hogy tudok rendszeresen frisselni! :( Nem tudom a következőt mikorra tudom hozni, de igyekszem! Sajnos a netemmel még mindig problémák vannak, de már legalább 1-2 óráig van netem, ezért tudok most hozni frisst! Na, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! :)

Bella szemszöge

- Figyelj, Bells... Billy szeretne veled négyszemközt beszélni, de ha gondolod itt maradok veled - állította le Jacob az autót Billy háza előtt. Furcsán néztem rá.

- Ha Billy szeretne velem négyszemközt beszélni, akkor biztos nagyon fontos lehet - tűnődtem el.

- Igen, az... - válaszolta szomorúan és elfordította a tekintetét. - Szerintem itt kéne maradnom.

- Ha Billy megkért, hogy had legyünk kettesben, akkor nem kéne itt maradnod - erősködtem.

- Jól van - sóhajtott beletörődően. - Addig talán beszélhetnék Edwarddal.

- Miért? És miről? - kérdeztem ijedten.

- Csak szeretnék vele beszélni, semmi több.

- Apa, ez... Nem hiszem, hogy jó ötlet... - válaszoltam óvatosan.

- Ne aggódj, nem rontok neki. Megígérem - Nézett rám jelentőségteljesen.

- Jó - mentem bele nagy nehezen. - Felhívom, hogy a határnál várod - szálltam ki közben a kocsiból.

- Rendben, szia!

- Szia!

Majd megindultam befelé a házba. Amint felléptem a tornácra, Billy már nyitotta is ki az ajtót.

- Bella! - üdvözölt mosolyogva.

- Billy! De jó téged látni! - adtam két puszit az arcára.

- Gyere beljebb - tárta ki az ajtót. - Kérsz teát?

- Igen, köszönöm!

Míg Billy elkészíti a teát, addig én bementem a nappaliba. Milyen régen voltam már itt! - tűnődtem magamban. Gyorsan felhívtam még Edwardot, hogy apám szeretne vele beszélni a határnál. Egyből beleegyezett.

Majd odaléptem a kandallóhoz és végignéztem a képeken. Nagyon sok kép volt kitéve. A legtöbb képen én és Jacob voltunk. Volt olyan is, ahol kislánykoromban voltam Billy-vel és egy idősebb nénivel. Ő volt a nagymamám - jöttem rá pár másodperc múlva. Ha jobban megnézem a képet, apám az édesanyja szemeit örökölte. Volt még egy kép, amelyen 2-en voltak. Jacob és... az édesanyám? Nem hittem a szemeimnek. Eddig is csak képekről láttam, de itt olyan más volt. Sokkal vidámabb. Az arca kipirult volt és boldogan mosolyogva simult apám ölelésébe. Apám arcán is ugyanazt a felhőtlen boldogságot láttam, miközben egyik kezével édesanyám derekát fogta, a másikkat a pocakjára tette. Ami gömbölyű volt...

- Szép pár voltak, igaz? - jött egy hang a hátam mögül.

- Olyan boldogok itt mind a ketten. Nem nagyon szoktam látni apámat így mosolyogni.

- Tudod, miután megszülettél, Jacob nagyon összetört. szinte a halál torkából hoztuk vissza. És nem volt könnyű... - suttogta megtörten nagyapa. Magamban szoktam csak így szólítani, mert tudom, hogy nem szereti.

- Miről akartál beszélni velem? - suttogtam, miközben kitöröltem a szemeimből a könnyeket és a kanapé felé vettem az irányt.

- Előbb mesélj te - adta a kezembe a teámat. - Mi van veled mostanában? - mosolygott kedvesen.

- Jajj, Billy, ha te azt tudnád... - kezdtem ábrándosan. Elkeztem hát előröl mesélni neki az egész történetet...

Jacob szemszöge

Idióta! - szidtam meg magamat gondolatban. - Ott kellett volna maradnom vele! Nem fogja tudni egyedül feldolgozni a történteket! Még nekem is napokba telt, mire elfogadtam a tényt.

Nem tudtam sokáig gondolkodni, mert elértem a határt, ahol már ott állt Edward. Sóhajtva szálltam ki a kocsimból.

- Edward - biccentettem felé köszönés képp.

- Mr. Black - köszönt ő is. Kissé meglepett az udvarias hangnem, azok után főleg ami történt, de igyekeztem nem a múltra gondolni.

- Köszönöm, hogy eljöttél és... bocsánatot kérek, azért, ami történt - kezdtem kelletlenül. - Kissé... elragadott a hév. Tudom, ez nem mentség, de... sajnálom - már nagyon kellemetlenül éreztem magam.

- Felejtsük el - ajánlotta. Bólintottam. - De, ha jól gondolom, nem csak ezért vagyunk itt.

- Igen, nos, szerettem volna beszélni veled Belláról és rólad.

- Hallgatom.

Ismét sóhajtottam, majd nagy nehezen belekezdtem:

- Mit érzel a lányom iránt? - tettem fel az első, s egyben az egyik legfontosabb kérdést.

- Teljes szívemből szeretem - válaszolta végig mélyen a szemembe nézve.

- Mennyire szereted őt? - tettem fel a következő kérdésemet.

- Soha senkit nem szerettem még annyira, mint Bellát. Ő a létezésem értelme. ez olyan lehet, mint a farkasoknál a bevésődés. Több, mint szerelem első látásra. Bella a másik felem, a lelki társam és... - sorolta volna még, de ennyivel bőven bebizonyította, mit érez iránta.

- Oké, oké, értem - villantottam fel egy halvány mosolyt, amely azon nyomban le is hervadt az arcomról. - Szereted annyira, hogy elfogadd őt olyannak, amilyen? - kérdeztem, miközben próbáltam elrejteni a gondolataimat.

- Ezt nem nem nagyon értem, de igen, elfogadom őt olyannak, amilyen.

- Akkor is, ha kiderülne, hogy vérfarkas? - tettem fel talán az egyik legnehezebb kérdést.

- Hogyan? - dülledtek ki Edward szemei. - De, hiszen Ő ember, vagy... nem? - suttogta.

- Nem tudom... - suttogtam én is. - Mostanában, mintha megváltozott volna. Többet eszik, mint egy átlag ember és az sem normális, hogy este melege van, meg úgy egyáltalán. Nem tudom biztosra, de lehet, hogy át fog változni. Nálam is jelentkeztek ezek a... tünetek - ejtettem ki enyhe gúnnyal e szót -, mielőtt átváltoztam volna. De nálam még például az agresszió is jelentkezett. Bellán inkább a harcolási ösztönt vettem észre. De ez lehet, hogy csak az idegeskedés miatt volt, mikor még... kómában voltál... - ezután mind a ketten csendben voltunk. Vártam, hogy Edward megeméssze a hallottakat.

- Még úgyis szeretném Bellát, ha kiderülne, hogy tényleg átváltozik vérfarkassá - válaszolta Edward pár perc elteltével. Ezzel őszintén meglepett. Azt hittem, ez majd sok lesz már neki. De tévedtem. Azt hiszem itt az ideje, hogy átgondoljak pár dolgot velük kapcsolatban - gondoltam magamban.

U.i.: Most ennyire futotta, de igyekszem a következővel. Ami, majd lehet, hogy egy kicsivel rövidebb lesz, szóval ezt lehet úgy venni, hogy a 29. fejezetnek az 1. fele volt és a következő feji lesz majd akkor a 2. fele. Remélem azért tetszett! :) Nincs pofám kérni, hogy írjatok, komit mert tényleg elhúzódott most a friss... :\ De aki úgy gondolja nyugodtan írjon! Nagyon hálás lennék érte :) Előre is köszönöm; d.