Félvérszerelem - 28. fejezet

Reggel már 6 órakor fent voltam. Miután elvégeztem a reggeli teendőimet, lementem a konyhába összeütni valami reggelit. Úgy gondoltam meleg szendvicset készítek.

Már vagy fél órája bent volt a sütőben a meleg szendvics, mikor apám jött le a lépcsőn.

- Jó reggelt! Hm... milyen finom illatok vannak! - köszöntött apám.

- Neked is! Pont jókor jöttél - intettem az asztalhoz, hogy üljön le, és én már tálaltam is a reggelit. - Milyet kérsz? Van szalámis meg májkrémes.

- Mind a kettőből 4-et - mondta vágyakozva.

- Neked aztán tényleg van étvágyad! - nevettem el magam.

- Farkasos dolog - kuncogott ő is, de aztán hirtelen elkomorult. - Remélem nincs programod délutánra, mert Billy szeretne valamit mondani neked - mondta szomorkásan.

- Hm... Ma egész nap tanulni fogok, szóval délután ráérek. Jut eszembe, valamit még akartál mondani - pillantottam rá kérdőn, mikor már én is leültem enni.

- Igen, nos... - kezdte, de a telefonom csörgése félbe is szakította.

- Szavad ne feledd, egy perc és jövök! - majd már rohantam is fel a lépcsőn.

Meg sem néztem, hogy kihív, csak ráfeküdtem az ágyamra és vettem is fel a telefont.

- Igen? - szóltam bele.

- Jó reggelt! - köszöntött szerelmem. - Remélem nem ébresztettelek fel - aggódott.

- Nem, éppen reggeliztem apámmal - mondtam, miközben lefelé mentem a lépcsőn.

- Oh, nem akarok zavarni, később is ráér...

- Nem zavarsz! - szóltam közbe. Már a konyhában ültem és újra elkezdtem enni. Valahogy most már nem zavart, hogy Jacob is hallja, amit Edwarddal beszélek.

- Csak mivel holnap sem találkozunk, gondoltam ma elmehetnénk sétálni. Vagy amihez kedved van.

- Ma nem igazán jó. Tanulnom kell, és délután átugrunk Billy-hez. Esetleg holnap suli után?

- Rendben, 2 órakor várlak a réten.

- Ott leszek. Szeretlek! Szia!

- Én is, szia! - majd letettük. - Szóval, mit akartál még mondani tegnap este?

- Hogyan? - rázta meg apám kissé a fejét, majd rám nézett.

- Tegnap este még akartál valamit mondani... Mi lenne az?

- Ja, igen... Mondd csak... Nem vettél észre magadon valamilyen furcsaságot? - kérdezte. Nem értettem.

- Nem - csodálkoztam. - Mire gondolsz?

- Hát... Mostanában, mintha többet ennél, mint amennyit szoktál, persze nem baj, félre ne értsd! Meg tegnap mondtad, hogy meleged van...

- Igen, tényleg melegem volt tegnap... - tűnődtem. - Hé, nem is eszek sokat!

- Többet eszel, mint szoktál. Most is már a 4. szendvicset eszel, eddig meg jó ha 2-t megettél! Visszatérve a tegnap estéhez... Bella te ember vagy, nem lehetett meleged! La Push-ban esténként, igencsak lehűl a levegő.

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem gyanakodva.

- Tudod, nálam is jelentkeztek ezek a... tünetek... - nézett rám jelentőségteljesen.

- És? Mikor? - még mindig nem értettem.

- Azelőtt, mielőtt farkassá változtam volna - nézett mélyen a szemembe, én pedig úgy éreztem teljesen elsápadtam.

- Tessék? - nyögtem. - Azt akarod mondani, hogy átfogok változni én is farkassá?

- Nem vagyok benne biztos, de a jelek erre utalnak. És persze a gének is megvannak benned.

- De... én... nem lehetek farkas... - mondtam elhűlve. - Nem akarok farkas lenni! - gyűltek könnyek a szemembe.

- Sh, kicsim... - jött oda mellém Jacob és leguggolt a székem mellé, hogy át tudjon ölelni. - Ez még nem azt jelenti, hogy át is fogsz változni. Nem is értem, miért gondoltam egyből erre. Ne sírj! - törölt le egy könnycseppet az arcomról.

- Nem akarok én is vérfarkas lenni - néztem rá könny áztatta tekintettel.

- Ne aggódj most ez miatt... Nem is biztos, hogy átváltozol. Ha pedig mégis... majd megoldjuk - mosolygott rám, majd megöleltük egymást.

Annyira hiányzott már tőle egy ölelés. Mostanában folyton csak veszekedtünk. Tényleg nagyon jól esett most ez. Erre volt szükségem, már nem is sírtam.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Igen... - álltam fel, majd összeszedtem a mosatlant és elmosogattam. - Felmegyek tanulni - szóltam még vissza neki a lépcsőről.

- Rendben, ma délelőttös vagyok a járőrözésnél, és délután már mehetünk is Billy-hez.

- Rendben - válaszoltam még, majd már tényleg a tanulásra összpontosítottam.