Sziasztok!
Ilyet sem csináltam még! Úgy érzem, ezt muszáj nektek is megismernetek - ha még nem ismeritek!
Ma vettem egy könyvet és egyszerűen beleszerettem! Nem tudom letenni!
A könyv címe: Gyémántfiú
Író: Szurovecz Kitti
Tartalom: ,,A világhírű merikai filmstúdió egy igazi gyémántra bukkant. Úgy is bánnak vele: a széltől is óvják, végik a külvilágtól, de még a szerelemtől is. Miközben Ő, Nick Richards tündöklő csillagként ragyogja be a világot, fényle a boldogság sugaraiként verődik vissza az őt bálványozók arcáról, amerre csak jár...
Közvetlen környezete is későn eszmél, hogy a hírnév, a rajongók, a boldogtalanságra ítéltetett igaz szrelem, az örökös bezártság darabokra tépik az érzékeny, fiatal színész lelkét.
S vajon mi lehet egy szabadságra vágyó lélek utolsó segélykiáltása?
Megtalálhajta-e a boldogságot, a harmóniát az életben a Gyémántfiú?"
Dobpergés! Taratattam! Az egyik fő ok, hogy megvettem a könyvet: ,,A történetet Robert Pattinson élete ihlette."
Szerintem nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek!
És ahhoz képest nem is drága! Egy könyv kb. 4000-5000 Ft-nál kezdődik, ez pedig csak 3000 Ft a Libriben! :D
A másik könyv, amit ajánloik: Cat és Bones vámpírvadászok sorozat!
Író: Jeaniene Frost
A tartalmát nem tudom most leírni, mert kölcsön adtam az első részét majdnemrokonomnak! De ez is nagyon jó könyv szerintem! :D
Ha lesz még valami kiírom! :)
xoxo
2011. július 17., vasárnap
2011. július 10., vasárnap
Más
Sziasztok!
Ilyet még nem csináltam, csak a történet elején, hogy válaszolgattam komikra.
Nos úgy érzem ennél a fejezetnél válaszolok! :D
Dona: Először is köszönöm a komidat! Másodszor: Hát igen Bella most kicsit szégyenlősebb lett, de nem lesz ez így mindig, hiszen az elkövetkezendő fejezetekben erősnek kell lennie! Hát igen... Emmett már csak ilyen! :D De így szeretjük ugyebár :D Örülök, hogy tetszett Edward eme oldala is! :)
demon: Neked is köszönöm a komit! Az átváltozásról nem mondok semmit, igazából még magam sem döntöttem el, mert egyszer úgy gondolom, hogy: milyen jó lenne, ha Bells vérfarkas lenne, több bonyodalom stb; aztán pedig úgy gondolom: nem ez mégsem lenne jó, mert akkor máshogy kéne megírnom a történetet és az ugy bonyolult lenne stb. Szóval még gondolkodom rajta, de hamarosan (pár fejezeten belül) el kell döntenem, mit is akarok! :)
violet: Köszönöm a komit! Hát sajnos muszáj voltam meghozni ezt a döntést Billy-vel kapcsolatban! Hisz tudjuk, hogy semmi sem tart örökké, és ez persze a mi hőseinkre is vonatkozik! Most boldogok és minden jó, de ideje visszatérni a szenvedésekhez is! :D Én ugyanis nagyon szeretem kínozni őket! xD :$ Persze csak mértékkel! Na, de hol is áll meg vajon nálam az a bizonyos határ? :D Ki tudja... :D Azért örülök, hogy nevettél is a történet folyamán, ugyanis ez volt a célom! :D Próbáltam viccesen leirni kicsit, hogy azért mégse legyen nagyon szomorú az egész! :)
Ágika: Köszönöm a hozzászólásodat! Hát igen, én sem örülnék, ha egyszer rajtakapnának a szüleim, vagy a barátom szülei! Bár talán az még a jobbik eset, de csak szerintem! Bár ki tudja! Nem éltem át ilyet és nem is szeretném, ha rajtakapnának, majd! :D Azt nem igazán értem, hogy mire irtad azt, hogy: ,,De, hogy még Carlisle is..." Talán arra, hogy ők is szeretkeznek? Ha erre, akkor a válaszom: szerintem senki sem élné úgy az örökké valóságot, hogy nem szeretkezik a szerelmével, így Carlisle-ék sem! :D Hát igen Billy... De Edward tényleg próbálja vígasztalni Bellát. :) Emmett tényleg nem fog megváltozni soha! :D Vagy mégis? :D
Netty: Neked is köszönöm a hozzászólásodat! :) Hát igen, Bellának most nehéz, hiszen nagyon szerette a nagyapját! Igen, Edwarddal most jól megvannak, de vajon meddig? :D
Elizabeth: Köszönöm a komit, s elismerő szavakat - persze ez mindenkire vonatkozik, akik írtak/írnak komit! :D Igyekszem a következővel! :) Ma is moziba voltam és nagyon jó volt! :D Remélem a 15-e is összejön, de még nem biztos! :\ Azért köszönöm! :D
reni :): Köszi a komidat! :) Igen, Bella és Edward végre boldogok... mostmég! *ördögi vigyor* :D Igen, Emmett már csak Emmett! :D Bizony, hogy kiszedi ,,áldozataiból" azt, amit akar, még ha ,,csúnya" módszerhez is kell folyamodnia! :D Billy-t én is sajnálom, de muszáj voltam meghozni az álodazot! :\ A linkcseréről: dehogy volt gond, hogy kitettél, sőt még örülök is neki! :) Nagyon szívesen kiraktalak! :)
Anna: Köszi a komit! :) Megkérdezhetem, hogy ki ajánlotta az oldalamat? Szeretném neki megköszönni! :D Örülök, hogy ennyire tetszik és nem okoztam csalódást! :) Van egy RobSten-es blogom, amit beLLs-KStew-vel együtt kezdtem el, de már nem is nagyon beszélek vele - amit nagyon sajnálok, mert igazán jól eltudtam vele dumcsizni - és őszintén megmondom, nincs most ahhoz a bloghoz ihletem, ezért is hagytam abba, vagy is inkább szünetel! Ha ezt a blogot befejeztem, akkor vagy új történetbe vágom a fejszémet - ami szerintem RobSten-es lesz - vagy azt folytatom, de akkor kicsit átírva az egészet! És arról a blogról még egyeztetnem kell a társszerkesztőmmel is! :) De örülök, hogy így érdeklődsz az írásaim iránt! :) Amúgy oldalt a rendszeres olvasók fölött megtalálod az oldalt! :)
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat, akik esetleg még írnak, azoknak is válaszolni fogok EZ alá! :)
Puszi: d.
Ja igen még annyit, hogy: Lehet, nem mindenki érti, ezt a hirtelen fordulatot! Elmagyarázom, miről beszélek! Csak annyi, hogy ugye eddig Jacob nagyon nem bírta Bells közelében látni Edy-t, most meg már ugye ott aludt nála! Nos arról van szó, hogy kicsit ugye ugrottunk az időben (pár fejezettel előrébb) és volt egy fejezet, mikor Jacob beszélt Edwarddal... Na, azóta a bizonyos beszélgetés óta átgondolt mindent, és annyit engedett nekik, hogy Bells néha náluk aludjon, 1 héten 2× mondjuk :D De csakis úgy, hogy megígértette Bellával, hogy nem fekszik össze Edwarddal, mert ugye mégiscsak egy vámpír stb... :D De ugye ez már megtörtént, Jacob pedig - még - nem tudja! :D Bocsi, hogy néha kimaradnak ilyenek a történetből, de igyekszem külön bejegyzésben leírni, hogy ne legyen zavaros a kép, és azért nem a fejibe írom bele, mert nagyon pepecs - v.hogy így szokták kifejezni nem? :D - munka lenne, és haladnunk kell! :) Ha v.mit nem értetek, nyugodtan írjatok! :)
________________
Nos, mint ígértem, aki ír komit a 33. fejezethez, annak szintén itt válaszolok! És itt is a válasz a 9. komira!
Szandra: Köszönöm a megjegyzésedet! :) Örülök, hogy tetszett a fejezet! :) Igen, szerintem is érthető Bella zavara, csak Edwardnak nem, ugyanis ő már megszokta, hogy a családjának szuper hallása van és előbb-utóbb úgyis kiderült volna, mint azt tudjuk! :) Billy halála nagyon megrendítette Bellát, a nagyapját mindig is szerette, még ha nem is mutatta ki annyira. Ő hamarabb túlteszi magát, mint Jacob és lesznek még itt problémák! *huncut vigyor* De nem akarok előre elárulni semmit! :D Majd szépen kiderül minden! :D
Ilyet még nem csináltam, csak a történet elején, hogy válaszolgattam komikra.
Nos úgy érzem ennél a fejezetnél válaszolok! :D
Dona: Először is köszönöm a komidat! Másodszor: Hát igen Bella most kicsit szégyenlősebb lett, de nem lesz ez így mindig, hiszen az elkövetkezendő fejezetekben erősnek kell lennie! Hát igen... Emmett már csak ilyen! :D De így szeretjük ugyebár :D Örülök, hogy tetszett Edward eme oldala is! :)
demon: Neked is köszönöm a komit! Az átváltozásról nem mondok semmit, igazából még magam sem döntöttem el, mert egyszer úgy gondolom, hogy: milyen jó lenne, ha Bells vérfarkas lenne, több bonyodalom stb; aztán pedig úgy gondolom: nem ez mégsem lenne jó, mert akkor máshogy kéne megírnom a történetet és az ugy bonyolult lenne stb. Szóval még gondolkodom rajta, de hamarosan (pár fejezeten belül) el kell döntenem, mit is akarok! :)
violet: Köszönöm a komit! Hát sajnos muszáj voltam meghozni ezt a döntést Billy-vel kapcsolatban! Hisz tudjuk, hogy semmi sem tart örökké, és ez persze a mi hőseinkre is vonatkozik! Most boldogok és minden jó, de ideje visszatérni a szenvedésekhez is! :D Én ugyanis nagyon szeretem kínozni őket! xD :$ Persze csak mértékkel! Na, de hol is áll meg vajon nálam az a bizonyos határ? :D Ki tudja... :D Azért örülök, hogy nevettél is a történet folyamán, ugyanis ez volt a célom! :D Próbáltam viccesen leirni kicsit, hogy azért mégse legyen nagyon szomorú az egész! :)
Ágika: Köszönöm a hozzászólásodat! Hát igen, én sem örülnék, ha egyszer rajtakapnának a szüleim, vagy a barátom szülei! Bár talán az még a jobbik eset, de csak szerintem! Bár ki tudja! Nem éltem át ilyet és nem is szeretném, ha rajtakapnának, majd! :D Azt nem igazán értem, hogy mire irtad azt, hogy: ,,De, hogy még Carlisle is..." Talán arra, hogy ők is szeretkeznek? Ha erre, akkor a válaszom: szerintem senki sem élné úgy az örökké valóságot, hogy nem szeretkezik a szerelmével, így Carlisle-ék sem! :D Hát igen Billy... De Edward tényleg próbálja vígasztalni Bellát. :) Emmett tényleg nem fog megváltozni soha! :D Vagy mégis? :D
Netty: Neked is köszönöm a hozzászólásodat! :) Hát igen, Bellának most nehéz, hiszen nagyon szerette a nagyapját! Igen, Edwarddal most jól megvannak, de vajon meddig? :D
Elizabeth: Köszönöm a komit, s elismerő szavakat - persze ez mindenkire vonatkozik, akik írtak/írnak komit! :D Igyekszem a következővel! :) Ma is moziba voltam és nagyon jó volt! :D Remélem a 15-e is összejön, de még nem biztos! :\ Azért köszönöm! :D
reni :): Köszi a komidat! :) Igen, Bella és Edward végre boldogok... mostmég! *ördögi vigyor* :D Igen, Emmett már csak Emmett! :D Bizony, hogy kiszedi ,,áldozataiból" azt, amit akar, még ha ,,csúnya" módszerhez is kell folyamodnia! :D Billy-t én is sajnálom, de muszáj voltam meghozni az álodazot! :\ A linkcseréről: dehogy volt gond, hogy kitettél, sőt még örülök is neki! :) Nagyon szívesen kiraktalak! :)
Anna: Köszi a komit! :) Megkérdezhetem, hogy ki ajánlotta az oldalamat? Szeretném neki megköszönni! :D Örülök, hogy ennyire tetszik és nem okoztam csalódást! :) Van egy RobSten-es blogom, amit beLLs-KStew-vel együtt kezdtem el, de már nem is nagyon beszélek vele - amit nagyon sajnálok, mert igazán jól eltudtam vele dumcsizni - és őszintén megmondom, nincs most ahhoz a bloghoz ihletem, ezért is hagytam abba, vagy is inkább szünetel! Ha ezt a blogot befejeztem, akkor vagy új történetbe vágom a fejszémet - ami szerintem RobSten-es lesz - vagy azt folytatom, de akkor kicsit átírva az egészet! És arról a blogról még egyeztetnem kell a társszerkesztőmmel is! :) De örülök, hogy így érdeklődsz az írásaim iránt! :) Amúgy oldalt a rendszeres olvasók fölött megtalálod az oldalt! :)
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat, akik esetleg még írnak, azoknak is válaszolni fogok EZ alá! :)
Puszi: d.
Ja igen még annyit, hogy: Lehet, nem mindenki érti, ezt a hirtelen fordulatot! Elmagyarázom, miről beszélek! Csak annyi, hogy ugye eddig Jacob nagyon nem bírta Bells közelében látni Edy-t, most meg már ugye ott aludt nála! Nos arról van szó, hogy kicsit ugye ugrottunk az időben (pár fejezettel előrébb) és volt egy fejezet, mikor Jacob beszélt Edwarddal... Na, azóta a bizonyos beszélgetés óta átgondolt mindent, és annyit engedett nekik, hogy Bells néha náluk aludjon, 1 héten 2× mondjuk :D De csakis úgy, hogy megígértette Bellával, hogy nem fekszik össze Edwarddal, mert ugye mégiscsak egy vámpír stb... :D De ugye ez már megtörtént, Jacob pedig - még - nem tudja! :D Bocsi, hogy néha kimaradnak ilyenek a történetből, de igyekszem külön bejegyzésben leírni, hogy ne legyen zavaros a kép, és azért nem a fejibe írom bele, mert nagyon pepecs - v.hogy így szokták kifejezni nem? :D - munka lenne, és haladnunk kell! :) Ha v.mit nem értetek, nyugodtan írjatok! :)
________________
Nos, mint ígértem, aki ír komit a 33. fejezethez, annak szintén itt válaszolok! És itt is a válasz a 9. komira!
Szandra: Köszönöm a megjegyzésedet! :) Örülök, hogy tetszett a fejezet! :) Igen, szerintem is érthető Bella zavara, csak Edwardnak nem, ugyanis ő már megszokta, hogy a családjának szuper hallása van és előbb-utóbb úgyis kiderült volna, mint azt tudjuk! :) Billy halála nagyon megrendítette Bellát, a nagyapját mindig is szerette, még ha nem is mutatta ki annyira. Ő hamarabb túlteszi magát, mint Jacob és lesznek még itt problémák! *huncut vigyor* De nem akarok előre elárulni semmit! :D Majd szépen kiderül minden! :D
2011. július 9., szombat
Félvérszerelem - 33. fejezet
Hello! :D Igen itt a friss! :D Úgy volt, hogy Hétfőn hozom, de se Vasárnap, se Hétfőn nem érek rá, így úgy gondoltam, hogy ne kelljen sokat várnotok rá, így most hoztam! Remélem örültök! :D Ja és ez most a szokottnál jóval hosszabb lett! :D Kb. olyan mintha 2 fejezetet kapnátok most! :D
Edward szemszöge
- Tessék? - suttogta ijedten kedvesem. - Akkor hallotta, ahogy mi éppen...
- Igen - feleltem.
- Úristen! - ijedt meg még jobban.
- Ne aggódj, kedvesem! - nyugtattam.
- Még, hogy ne aggódjak? Edward az apád hallotta, hogy mi... mi... szeretkezünk! És még azt kéred, hogy ne aggódjak?! - csattant fel.
- Sh, nyugi! Fogd fel úgy, hogy még mindig jobb, mintha Jacob hallotta volna, nem?
- Igazad van - sóhajtotta. - De akkor sem fogok tudni többet a szemébe nézni ezek után! - Én erre csak felsóhajtottam.
- Bella figyelj! Szeretjük egymást, ez várható volt, hogy megtörténik kettőnk közt! Ez egy természetes dolog, szerinted ők nem szeretkeznek egymással? - mosolyogtam rá elnézően.
- De legalább nem hallom!
- De én igen! Az egész családomat rengetegszer hallottam már, amint éppen egymásnak esnek! - csattantam most fel én. Nem értettem Bellát. Miért kell ezt ennyire felfújni? - kérdeztem magamtól.
- Sajnálom, hogy kiakadtam, de ez olyan kínos - suttogta. Sóhajtottam. Most erre mit mondjak?
- Lemegyek reggelit készíteni, addig öltözz fel - ajánlottam.
- Rendben - bólintott. Megcsókoltam a homlokát, majd bementem a fürdőbe az alsónadrágomért, majd kivettem egy fekete pólót a szekrényből és már mentem is le.
Bella szemszöge
Tényleg nagyon kínosan éreztem magamat. Hiszen az apja hallotta, ahogy mi szeretkezünk! Ez nem olyan kis dolog, mint például, ha előttük csókolózunk! Tulajdon képpen igaza volt Edwardnak. Ők is szoktak szeretkezni. Nem is értettem saját magamat, hogy miért borultam ki ennyire. Azért még is csak ciki.
Sóhajtva szálltam ki az ágyból, majd bementem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet. Közben az órára esett a pillantásom és láttam, hogy már fél 11 lesz. Úristen, apám teljesen ki lesz akadva! Meg sem beszéltem vele, hogy ma itt alszok Edwardéknál! - sápítoztam. Úgy gondoltam, hogy most már úgyis mindegy, így amilyen lassan csak tudtam felöltöztem és lesétáltam a lépcsőn.
Edward szemszöge
Lementem a lépcsőn és apám zavart tekintetével találtam szembe magamat.
- Fiam, ne haragudj, hogy megzavartalak titeket, én nem tudtam, hogy ti éppen... hogy már itt tartotok - felelte zavartan. - Csak haza kellett jönnöm az orvosi táskámért! - mentegetőzött.
- Apa, nincs semmi baj - nyugtattam meg. - Engem nem zavar, csak Bella fújta fel a dogot.
- Igen, hallottam - mosolygott félszegen. - De most megyek, már így is késésben vagyok.
- Rendben.
Vámpírgyorsasággal felszaladt a dolgozó szobájába, majd egy perc múlva már a garázsban volt és már el is hajtott a kocsijával. Azt még hallottam a gondolatain keresztül, hogy örül neki, hogy már itt tartunk Bellával. Neki ugyanis csak az a fontos, hogy boldognak lássa a családját. Ezen elmosolyodtam. Mindig is önzetlen volt.
Időközben szerelmem is leért. Óvatosan körbe nézett, gondolom apámat kereste.
- Már elment - szólaltam meg, mire ijedten rám nézett. - Ne aggódj! - léptem oda az asztalhoz ahová leült, majd megsimogattam az arcát. - Palacsintát készítettem - közöltem vele.
- Remek! Azt annyira jól csinálod! Olyan istenien finom, hogy... Nincsenek rá szavak! - engedett fel kissé.
- Örülök, hogy ízlik! - nevettem, majd elé raktam az ételt. Én is leültem vele szemben és csöndesen falatoztunk. Már nagyjából az egészet megettük, mikor hallottam egy kis csipogást.
- Szerelmem, csörög a telefonod - mondtam neki, mire felugrott és már ment is fel az emeletre. - Azért a reggelit még befejezhetted volna! - kacagtam.
Bella szemszöge
- Azért a reggelit még befejezhetted volna! - hallottam még szerelmemet.
De nem törődtem vele, bementem a szobájába és egyből a telefonom után kezdtem kutatni. Mikor megtaláltam láttam, hogy 3 nem fogadott hívás és 2 üzenet van rajta. Mind apámtól érkezett. Megnyitottam, az első üzenetet.
,,Bella, kérlek, gyorsan gyere haza! Beszélnünk kell! Apád"
Miután ezt elolvastam megnyitottam a második SMS-t is, ami most érkezett.
,,Bells, kérlek amint elolvastad ezt az üzenetet, azonnal gyere haza! Nagyon fontos dologról van szó! Jacob"
Tényleg fontos lehet! - tűnődtem. Közben elindultam vissza le a konyhába, ahol szerelem már mosogatott.
Edward szemszöge
- Megeszed még a maradékot? - kérdeztem. Nem igazán figyelt rám, nagyon elmerülhetett a gondolataiban. - Bella?!
- Hm? - nézett rám zavartan.
- Megeszed még a palacsintát?
- Ja, nem köszi, elég volt! - még mindig furcsa volt nekem. Máskor ott nem hagyná a palacsintát!
- Mi történt? - kérdeztem.
- Apa háromszor hívott és két üzenetet is küldött, amiben azt kéri, hogy azonnal mennyek haza, miután elolvastam az SMS-t, mert nagyon fontos dologról van szó. Félek, hogy valami baj történt! - kezdtek el csorogni a könnyei.
- Nyugodj meg, szerelmem! Biztos nincs semmi baj, lehet, hogy csak annyi, hogy nem szóltál apádnak, hogy ma itt alszol! - bíztattam, miközben átölteltem és reméltem, hogy tényleg csak ennyi a probléma.
- Haza kell mennem - suttogta.
- Rendben, elkísérlek a határig!
- Nem szükséges! - erősködött.
- Biztos?
- Igen...
- Jól van - sóhajtottam beletörődően. Amíg ő felment összeszedni a cuccait, addig én elmosogattam a maradék tányért.
- Indulok, majd hívlak - adott egy csókot, majd elindult az ajtó felé. Még gyorsan utána mentem, majd megfordítottam és egy szenvedélyes csókot adtam neki. Belemosolygott a csókba, de egy kis idő után eltolt magától és kiment a kocsijához, majd beült és elhajtott.
Bella szemszöge
Nem akartam, hogy Edward elkísérjen, muszáj volt egy kis egyedüllét. Tényleg nagyon féltem, hogy valami baj van. Mi van, ha Billy-vel történt valami? - rémültem meg.
És, ha tényleg Edwardnak van igaza és csak azért borult ki apu, amiért nem szóltam neki, hogy ma náluk alszom? - gondolkodtam. Ettől a sok gondolkodástól csak megfájdult a fejem, így el is tereltem a gondolataimat.
Edward szemszöge
Felmentem, majd felvettem egy itthoni nadrágot. Megcsináltam az ágyamat is, de közben megrohamoztak az emlékképek. Ahogy szerelmemmel itt csókoltuk egymást, miközben én benne mozogtam... Már csak azt vettem észre, hogy egyre nehezebben vettem a levegőt. Mielőtt egy hidegzuhanyra lett volna szükségem, gyorsan befejeztem még az ágyat, majd kinyitottam az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő. De nem volt még olyan jó idő, még mindig csöpögött az eső, így egy 2 perc után be is csuktam az ablakot. Közben hallottam, hogy a családom már igen közel jár. Lementem hát a nappaliba, majd bekapcsoltam a TV-t. Egy perc után Emmett robbant be az ajtón, mögötte a többiekkel. Alice jött leghátul, igencsak összehúzva magát. Ezt nem értettem. Próbáltam a gondolataiban kutatni, de elrejtette előlem.
- Nahát! Itt az öcskös! - erre furcsán néztem rá.
- Neked is szia - morogtam, miközben leült mellém és a bal kezét átdobta a vállam felett a kanapé háttámlájára téve. - És ezt meg, hogy érted? Mégis hol lennék?
- Hát - nyújtotta el a szót - mondjuk Bellácskával a paplan alatt, egymásba gabalyodva! - nevetett. Már mindent értettem. - Na, mesélj csak öcsi! Tudod, hogy Emmett bácsinak mindent elmondhatsz! - húzogatta a szemöldökét, s az a tipikus kaján vigyor ott volt az arcán.
- Alice?! - szóltam neki fenyegetően, s közben még mindig Emmettel szemeztünk. A szemem sarkából láttam, ahogy még jobban összehúzza magát, majd Jasper, mellé lépett és átkarolta a vállát.
- Szóval mi is történt, míg mi vadásztunk?
- Semmi közöd hozzá! - vágtam rá.
- Jut eszembe! A kedves papa mit szólt, mikor meghallotta a nyögéseiteket? - próbált komoly arcot vágni, de a végén kirobbant belőle a nevetés és már a hasát fogta. Fenyegetően rámorogtam, majd Alice-re emeltem a tekintetemet és kérdőn néztem rá.
- Ne, haragudj Edward! - nézett rám boci szemekkel. - Kicsúszott a számon! - éreztem, hogy kezdek egyre jobban mérgesedni, de ekkor megcsapott egy erős nyugalomhullám. Olyan védtelennek tűnt Alice, hogy nem tudtam rá haragudni, így csak sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejemet.
- Ebben a családban tényleg nem lehet semmit eltitkolni - morogtam nagyon halkan az orrom alatt.
- Ugyan, mégis mit akarsz eltitkolni előlünk? - vigyorgott Emmett.
- Emmett! - morogtam fenyegetően. - Ne feszítsd a húrt! Úgy is tudod, hogy miről beszélek!
- Miről is pontosan? - vágott értetlen fejet.
- Arról, hogy lefeküdtem Bellával! Most örülsz? - robbant ki belőlem. Sajnos ehhez már Jasper képessége is kevés volt.
- De még mennyire! - kacsintott. A többiek meg csak nézték a kettősünket. Majd morogva felmentem a szobámba, de azt még hallottam, hogy Emmett nagyon jól szórakozik rajtam, s - minden bizonnyal - Rosalie tarkón csapja, mire ő feljajdult. Ezen nevetnem kellett.
Bella szemszöge
Már a házunk előtt voltam. Leállítottam az autót, majd bementem. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd papucsomba belebújva bementem a nappaliba. Ott azonban meglepő látvány fogadott. Az összes farkas bent volt a nappalinkban. Csoda, hogy mind befértek! - gondoltam, mire elmosolyodtam.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Bells... - nézett rám könnyes szemekkel apa.
- Ne haragudj, tudom, hogy nem beszéltük meg, hogy tegnap is ott alszom Edwardéknál, de...
- Bells...
-...filmet néztünk és elrepült az idő én meg elaludtam, de nem fordul elő több ilyen, megígérem! - hadartam egy szuszra.
- Bella, Billy meghalt! - tört fel apámból. Ekkor ledermedtem. És mindenki minket, de főleg engem nézett.
- Hogy... hogy mondtad?
- Azért hívtalak ma és küldtem neked SMS-t, mert be kellett vinni a kórházba, de már nem lehetett rajta segíteni, megfulladt - válaszolt megtörten.
- Nem... - ráztam a fejem. - Az nem lehet! - tört fel belőlem a zokogás. Apa oda akart jönni hozzám, de én sarkon fordultam, és úgy ahogy voltam - papucsban, kabát nélkül - kirohantam az autómhoz, beültem, majd teljes gázzal elindultam.
Edward szemszöge
Az ágyamon feküdtem és Debussy-t hallgattam, mikor meghallottam egy autót. Annyira el voltam merülve a gondolataimba, hogy először azt hittem, Carlisle jött haza, de aztán felismertem Bella autójának zaját.
Nem értettem, hogy miért jött vissza - már nem mintha baj lenne - ezért lementem. A nappaliban mindenki ott volt. Kérdőn néztek rám.
- Ez Bella autója - válaszoltam a gondolataikra. Mindenki érdeklődve nézett rám.
- Úgy látszik Bellus nem bírja ki Edy nélkül! - nevetett Emmett. Én odamentem az ajtóhoz, s épp mikor kinyitottam megláttam Bella könnyes arcát. - Mi történt? - ijedtem meg, s kinyújtva felé karjaimat egyből belekapaszkodott és ott zokogott tovább.
Nem válaszolt, én pedig egyre jobban megrémültem. Már reszketett is, így beljebb húztam és a kanapéra ültettem. A családom is nagyon megijedt, még Emmettnek is elment a kedve a viccelődéstől.
- Bella, mi történt? - fogtam két kezem közé arcát, s a könnyeit törölgettem, de hiába mert újjak jöttek helyükre.
- Bi... - zihálta. - Billy... - nem tudta tovább mondani, újra kitört belőle a zokogás és hozzám bújt.
De nem is kellett többet mondania. Tudtam, hogy valami rossz történt vele. Reméltem, hogy nem az, amire gondolok.
Én kedvesem hátát simogattam, miközben ő még mindig reszketett. A családomra néztem, de mindenkin csak a szomorúságot láttam. Segélykérően néztem Jasperre, s ő egyből bólintott. Éreztem, hogy Bellán alább hagy a reszketés, majd már csak a szipogását lehetett hallani, végül teljese elernyedt a karjaimban. Az ölembe vettem, majd felvittem a szobámba, közben megköszöntem Jaspernak a segítségét.
Fent lefektettem az ágyamra, majd betakargattam és mellé feküdtem. Egy idő után hallottam, hogy jön egy autó és ebben már biztos voltam, hogy apámé. Amint beért, anya egyből rákérdezett Billy-re. Nem akartam hinni a füleimnek. Sajnos az történt, amire gondoltam. Billy tényleg meghalt. Szegény Bella, el sem tudom képzelni, min mehet most keresztül. Sajnos Jasper altatása nem hatott túl sokáig, Bella kb. fél óra után fel is ébredt.
- Edward - sóhajtotta nevemet.
- Itt vagyok - pusziltam meg a feje búbját.
- Szörnyű rémálmom volt! - kezdett bele. - Azt álmodtam, hogy Billy meghalt! De ez nem történhet meg, hiszen apukád ápolja és ő a legjobb orvos, ezt mindenki tudja!
Azt hiszi, csak álmodta az egészet! Istenem, hogy mondjam meg neki, hogy nem álmodott, a nagyapja tényleg meghalt? - siránkoztam magamban. Ráadásul apám is rosszul érezte magát, hogy Bella ennyire bízik benne, s mégsem tudta megmenteni Billy-t.
- Bella - szóltam neki fájdalmasan, mire rám nézett. - Nem álmodtál. Billy... Billy tényleg meghalt! - néztem rá szomorúan és éreztem, hogy nekem is könnyek gyűlnek a szemeimbe.
- Az... az nem lehet! - kezdett el könnyezni.
- Sajnálom - suttogtam fájdalmasan, miközben magamhoz öleltem, s ő újra zokogni kezdett. Hallottam, amint apám lépked felfelé a lépcsőn emberi tempóban. - Jön Carlisle - s nem sokkal rá egy kopogás után már nyílt is az ajtó.
- Sajnálom Bella - kezdte apám is megtörten. - Reggel, mikor sürgős esethez hívtak be, az Billy volt. Összetapadt a nyelőcsöve és már nem tudtam rajta segíteni, későn érkeztem. Annyira sajnálom Bella! - azt hitte, hogy az ő hibája.
Pedig nem, mind tudtuk, hogy ez egyszer be fog következni, apa még is magát hibáztatja. Szerelmem nem válaszolt, csak a mellkasomba fúrta a fejét és ott sírt tovább. Annyira sajnáltam őt! Ha képes lettem volna rá, átvettem volna tőle azt a fájdalmat, amit most ő érez. De sajnos erre nem voltam képet.
- Talán jobb lenne, ha bevennél egy nyugtató - ajánlotta Carlisle.
Bella nem akarta, de én megkértem apámat, hogy hozzon neki egyet. Neki is jobb, ha pihen, talán akkor nem fáj neki annyira. Pár perc múlva apám már hozta is a gyógyszert, egy pohár víz kíséretében.
- Köszönöm - vettem ki a kezéből, majd bólintott és kiment az ajtón. - Gyere Bella, vedd be ezt! - ültettem fel az ágyban. Ő szófogadóan be is vette.
- Maradj itt velem, kérlek! - suttogta, s még szorosabban ölelt.
- Itt maradok, ne aggódj! Aludj csak, szerelmem! - pusziltam meg.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek, Bella!
U.i.: Na? :D Ugye, hogy hosszú lett? :D Remélem, kapok érte komikat, hogy mik az észrevételeitek stb. :D A következő nem tudom, mikor jön mert, ha minden igaz akkor 15-én megyek moziba HP-re, úgyhogy szerintem, majd csak Vasárnap v. Hétfőn! Még nem tudom. Ahogy időm, energiám és ihletem lesz! :D
U.i. 2: Nem tudom pontosan, hogy is van Billy betegsége igazából, mert csak annyit tudok, amit már leírtam egy külön bejegyzésbe, hogy fulladásos betegség és ez halált okoz - az internet szerint XD Próbáltam nem túl veszélyes betegséget kitalálni, így rákerestem neten és ez ,,jónak" tűnt! xoxo d.
Edward szemszöge
- Tessék? - suttogta ijedten kedvesem. - Akkor hallotta, ahogy mi éppen...
- Igen - feleltem.
- Úristen! - ijedt meg még jobban.
- Ne aggódj, kedvesem! - nyugtattam.
- Még, hogy ne aggódjak? Edward az apád hallotta, hogy mi... mi... szeretkezünk! És még azt kéred, hogy ne aggódjak?! - csattant fel.
- Sh, nyugi! Fogd fel úgy, hogy még mindig jobb, mintha Jacob hallotta volna, nem?
- Igazad van - sóhajtotta. - De akkor sem fogok tudni többet a szemébe nézni ezek után! - Én erre csak felsóhajtottam.
- Bella figyelj! Szeretjük egymást, ez várható volt, hogy megtörténik kettőnk közt! Ez egy természetes dolog, szerinted ők nem szeretkeznek egymással? - mosolyogtam rá elnézően.
- De legalább nem hallom!
- De én igen! Az egész családomat rengetegszer hallottam már, amint éppen egymásnak esnek! - csattantam most fel én. Nem értettem Bellát. Miért kell ezt ennyire felfújni? - kérdeztem magamtól.
- Sajnálom, hogy kiakadtam, de ez olyan kínos - suttogta. Sóhajtottam. Most erre mit mondjak?
- Lemegyek reggelit készíteni, addig öltözz fel - ajánlottam.
- Rendben - bólintott. Megcsókoltam a homlokát, majd bementem a fürdőbe az alsónadrágomért, majd kivettem egy fekete pólót a szekrényből és már mentem is le.
Bella szemszöge
Tényleg nagyon kínosan éreztem magamat. Hiszen az apja hallotta, ahogy mi szeretkezünk! Ez nem olyan kis dolog, mint például, ha előttük csókolózunk! Tulajdon képpen igaza volt Edwardnak. Ők is szoktak szeretkezni. Nem is értettem saját magamat, hogy miért borultam ki ennyire. Azért még is csak ciki.
Sóhajtva szálltam ki az ágyból, majd bementem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet. Közben az órára esett a pillantásom és láttam, hogy már fél 11 lesz. Úristen, apám teljesen ki lesz akadva! Meg sem beszéltem vele, hogy ma itt alszok Edwardéknál! - sápítoztam. Úgy gondoltam, hogy most már úgyis mindegy, így amilyen lassan csak tudtam felöltöztem és lesétáltam a lépcsőn.
Edward szemszöge
Lementem a lépcsőn és apám zavart tekintetével találtam szembe magamat.
- Fiam, ne haragudj, hogy megzavartalak titeket, én nem tudtam, hogy ti éppen... hogy már itt tartotok - felelte zavartan. - Csak haza kellett jönnöm az orvosi táskámért! - mentegetőzött.
- Apa, nincs semmi baj - nyugtattam meg. - Engem nem zavar, csak Bella fújta fel a dogot.
- Igen, hallottam - mosolygott félszegen. - De most megyek, már így is késésben vagyok.
- Rendben.
Vámpírgyorsasággal felszaladt a dolgozó szobájába, majd egy perc múlva már a garázsban volt és már el is hajtott a kocsijával. Azt még hallottam a gondolatain keresztül, hogy örül neki, hogy már itt tartunk Bellával. Neki ugyanis csak az a fontos, hogy boldognak lássa a családját. Ezen elmosolyodtam. Mindig is önzetlen volt.
Időközben szerelmem is leért. Óvatosan körbe nézett, gondolom apámat kereste.
- Már elment - szólaltam meg, mire ijedten rám nézett. - Ne aggódj! - léptem oda az asztalhoz ahová leült, majd megsimogattam az arcát. - Palacsintát készítettem - közöltem vele.
- Remek! Azt annyira jól csinálod! Olyan istenien finom, hogy... Nincsenek rá szavak! - engedett fel kissé.
- Örülök, hogy ízlik! - nevettem, majd elé raktam az ételt. Én is leültem vele szemben és csöndesen falatoztunk. Már nagyjából az egészet megettük, mikor hallottam egy kis csipogást.
- Szerelmem, csörög a telefonod - mondtam neki, mire felugrott és már ment is fel az emeletre. - Azért a reggelit még befejezhetted volna! - kacagtam.
Bella szemszöge
- Azért a reggelit még befejezhetted volna! - hallottam még szerelmemet.
De nem törődtem vele, bementem a szobájába és egyből a telefonom után kezdtem kutatni. Mikor megtaláltam láttam, hogy 3 nem fogadott hívás és 2 üzenet van rajta. Mind apámtól érkezett. Megnyitottam, az első üzenetet.
,,Bella, kérlek, gyorsan gyere haza! Beszélnünk kell! Apád"
Miután ezt elolvastam megnyitottam a második SMS-t is, ami most érkezett.
,,Bells, kérlek amint elolvastad ezt az üzenetet, azonnal gyere haza! Nagyon fontos dologról van szó! Jacob"
Tényleg fontos lehet! - tűnődtem. Közben elindultam vissza le a konyhába, ahol szerelem már mosogatott.
Edward szemszöge
- Megeszed még a maradékot? - kérdeztem. Nem igazán figyelt rám, nagyon elmerülhetett a gondolataiban. - Bella?!
- Hm? - nézett rám zavartan.
- Megeszed még a palacsintát?
- Ja, nem köszi, elég volt! - még mindig furcsa volt nekem. Máskor ott nem hagyná a palacsintát!
- Mi történt? - kérdeztem.
- Apa háromszor hívott és két üzenetet is küldött, amiben azt kéri, hogy azonnal mennyek haza, miután elolvastam az SMS-t, mert nagyon fontos dologról van szó. Félek, hogy valami baj történt! - kezdtek el csorogni a könnyei.
- Nyugodj meg, szerelmem! Biztos nincs semmi baj, lehet, hogy csak annyi, hogy nem szóltál apádnak, hogy ma itt alszol! - bíztattam, miközben átölteltem és reméltem, hogy tényleg csak ennyi a probléma.
- Haza kell mennem - suttogta.
- Rendben, elkísérlek a határig!
- Nem szükséges! - erősködött.
- Biztos?
- Igen...
- Jól van - sóhajtottam beletörődően. Amíg ő felment összeszedni a cuccait, addig én elmosogattam a maradék tányért.
- Indulok, majd hívlak - adott egy csókot, majd elindult az ajtó felé. Még gyorsan utána mentem, majd megfordítottam és egy szenvedélyes csókot adtam neki. Belemosolygott a csókba, de egy kis idő után eltolt magától és kiment a kocsijához, majd beült és elhajtott.
Bella szemszöge
Nem akartam, hogy Edward elkísérjen, muszáj volt egy kis egyedüllét. Tényleg nagyon féltem, hogy valami baj van. Mi van, ha Billy-vel történt valami? - rémültem meg.
És, ha tényleg Edwardnak van igaza és csak azért borult ki apu, amiért nem szóltam neki, hogy ma náluk alszom? - gondolkodtam. Ettől a sok gondolkodástól csak megfájdult a fejem, így el is tereltem a gondolataimat.
Edward szemszöge
Felmentem, majd felvettem egy itthoni nadrágot. Megcsináltam az ágyamat is, de közben megrohamoztak az emlékképek. Ahogy szerelmemmel itt csókoltuk egymást, miközben én benne mozogtam... Már csak azt vettem észre, hogy egyre nehezebben vettem a levegőt. Mielőtt egy hidegzuhanyra lett volna szükségem, gyorsan befejeztem még az ágyat, majd kinyitottam az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő. De nem volt még olyan jó idő, még mindig csöpögött az eső, így egy 2 perc után be is csuktam az ablakot. Közben hallottam, hogy a családom már igen közel jár. Lementem hát a nappaliba, majd bekapcsoltam a TV-t. Egy perc után Emmett robbant be az ajtón, mögötte a többiekkel. Alice jött leghátul, igencsak összehúzva magát. Ezt nem értettem. Próbáltam a gondolataiban kutatni, de elrejtette előlem.
- Nahát! Itt az öcskös! - erre furcsán néztem rá.
- Neked is szia - morogtam, miközben leült mellém és a bal kezét átdobta a vállam felett a kanapé háttámlájára téve. - És ezt meg, hogy érted? Mégis hol lennék?
- Hát - nyújtotta el a szót - mondjuk Bellácskával a paplan alatt, egymásba gabalyodva! - nevetett. Már mindent értettem. - Na, mesélj csak öcsi! Tudod, hogy Emmett bácsinak mindent elmondhatsz! - húzogatta a szemöldökét, s az a tipikus kaján vigyor ott volt az arcán.
- Alice?! - szóltam neki fenyegetően, s közben még mindig Emmettel szemeztünk. A szemem sarkából láttam, ahogy még jobban összehúzza magát, majd Jasper, mellé lépett és átkarolta a vállát.
- Szóval mi is történt, míg mi vadásztunk?
- Semmi közöd hozzá! - vágtam rá.
- Jut eszembe! A kedves papa mit szólt, mikor meghallotta a nyögéseiteket? - próbált komoly arcot vágni, de a végén kirobbant belőle a nevetés és már a hasát fogta. Fenyegetően rámorogtam, majd Alice-re emeltem a tekintetemet és kérdőn néztem rá.
- Ne, haragudj Edward! - nézett rám boci szemekkel. - Kicsúszott a számon! - éreztem, hogy kezdek egyre jobban mérgesedni, de ekkor megcsapott egy erős nyugalomhullám. Olyan védtelennek tűnt Alice, hogy nem tudtam rá haragudni, így csak sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejemet.
- Ebben a családban tényleg nem lehet semmit eltitkolni - morogtam nagyon halkan az orrom alatt.
- Ugyan, mégis mit akarsz eltitkolni előlünk? - vigyorgott Emmett.
- Emmett! - morogtam fenyegetően. - Ne feszítsd a húrt! Úgy is tudod, hogy miről beszélek!
- Miről is pontosan? - vágott értetlen fejet.
- Arról, hogy lefeküdtem Bellával! Most örülsz? - robbant ki belőlem. Sajnos ehhez már Jasper képessége is kevés volt.
- De még mennyire! - kacsintott. A többiek meg csak nézték a kettősünket. Majd morogva felmentem a szobámba, de azt még hallottam, hogy Emmett nagyon jól szórakozik rajtam, s - minden bizonnyal - Rosalie tarkón csapja, mire ő feljajdult. Ezen nevetnem kellett.
Bella szemszöge
Már a házunk előtt voltam. Leállítottam az autót, majd bementem. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd papucsomba belebújva bementem a nappaliba. Ott azonban meglepő látvány fogadott. Az összes farkas bent volt a nappalinkban. Csoda, hogy mind befértek! - gondoltam, mire elmosolyodtam.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Bells... - nézett rám könnyes szemekkel apa.
- Ne haragudj, tudom, hogy nem beszéltük meg, hogy tegnap is ott alszom Edwardéknál, de...
- Bells...
-...filmet néztünk és elrepült az idő én meg elaludtam, de nem fordul elő több ilyen, megígérem! - hadartam egy szuszra.
- Bella, Billy meghalt! - tört fel apámból. Ekkor ledermedtem. És mindenki minket, de főleg engem nézett.
- Hogy... hogy mondtad?
- Azért hívtalak ma és küldtem neked SMS-t, mert be kellett vinni a kórházba, de már nem lehetett rajta segíteni, megfulladt - válaszolt megtörten.
- Nem... - ráztam a fejem. - Az nem lehet! - tört fel belőlem a zokogás. Apa oda akart jönni hozzám, de én sarkon fordultam, és úgy ahogy voltam - papucsban, kabát nélkül - kirohantam az autómhoz, beültem, majd teljes gázzal elindultam.
Edward szemszöge
Az ágyamon feküdtem és Debussy-t hallgattam, mikor meghallottam egy autót. Annyira el voltam merülve a gondolataimba, hogy először azt hittem, Carlisle jött haza, de aztán felismertem Bella autójának zaját.
Nem értettem, hogy miért jött vissza - már nem mintha baj lenne - ezért lementem. A nappaliban mindenki ott volt. Kérdőn néztek rám.
- Ez Bella autója - válaszoltam a gondolataikra. Mindenki érdeklődve nézett rám.
- Úgy látszik Bellus nem bírja ki Edy nélkül! - nevetett Emmett. Én odamentem az ajtóhoz, s épp mikor kinyitottam megláttam Bella könnyes arcát. - Mi történt? - ijedtem meg, s kinyújtva felé karjaimat egyből belekapaszkodott és ott zokogott tovább.
Nem válaszolt, én pedig egyre jobban megrémültem. Már reszketett is, így beljebb húztam és a kanapéra ültettem. A családom is nagyon megijedt, még Emmettnek is elment a kedve a viccelődéstől.
- Bella, mi történt? - fogtam két kezem közé arcát, s a könnyeit törölgettem, de hiába mert újjak jöttek helyükre.
- Bi... - zihálta. - Billy... - nem tudta tovább mondani, újra kitört belőle a zokogás és hozzám bújt.
De nem is kellett többet mondania. Tudtam, hogy valami rossz történt vele. Reméltem, hogy nem az, amire gondolok.
Én kedvesem hátát simogattam, miközben ő még mindig reszketett. A családomra néztem, de mindenkin csak a szomorúságot láttam. Segélykérően néztem Jasperre, s ő egyből bólintott. Éreztem, hogy Bellán alább hagy a reszketés, majd már csak a szipogását lehetett hallani, végül teljese elernyedt a karjaimban. Az ölembe vettem, majd felvittem a szobámba, közben megköszöntem Jaspernak a segítségét.
Fent lefektettem az ágyamra, majd betakargattam és mellé feküdtem. Egy idő után hallottam, hogy jön egy autó és ebben már biztos voltam, hogy apámé. Amint beért, anya egyből rákérdezett Billy-re. Nem akartam hinni a füleimnek. Sajnos az történt, amire gondoltam. Billy tényleg meghalt. Szegény Bella, el sem tudom képzelni, min mehet most keresztül. Sajnos Jasper altatása nem hatott túl sokáig, Bella kb. fél óra után fel is ébredt.
- Edward - sóhajtotta nevemet.
- Itt vagyok - pusziltam meg a feje búbját.
- Szörnyű rémálmom volt! - kezdett bele. - Azt álmodtam, hogy Billy meghalt! De ez nem történhet meg, hiszen apukád ápolja és ő a legjobb orvos, ezt mindenki tudja!
Azt hiszi, csak álmodta az egészet! Istenem, hogy mondjam meg neki, hogy nem álmodott, a nagyapja tényleg meghalt? - siránkoztam magamban. Ráadásul apám is rosszul érezte magát, hogy Bella ennyire bízik benne, s mégsem tudta megmenteni Billy-t.
- Bella - szóltam neki fájdalmasan, mire rám nézett. - Nem álmodtál. Billy... Billy tényleg meghalt! - néztem rá szomorúan és éreztem, hogy nekem is könnyek gyűlnek a szemeimbe.
- Az... az nem lehet! - kezdett el könnyezni.
- Sajnálom - suttogtam fájdalmasan, miközben magamhoz öleltem, s ő újra zokogni kezdett. Hallottam, amint apám lépked felfelé a lépcsőn emberi tempóban. - Jön Carlisle - s nem sokkal rá egy kopogás után már nyílt is az ajtó.
- Sajnálom Bella - kezdte apám is megtörten. - Reggel, mikor sürgős esethez hívtak be, az Billy volt. Összetapadt a nyelőcsöve és már nem tudtam rajta segíteni, későn érkeztem. Annyira sajnálom Bella! - azt hitte, hogy az ő hibája.
Pedig nem, mind tudtuk, hogy ez egyszer be fog következni, apa még is magát hibáztatja. Szerelmem nem válaszolt, csak a mellkasomba fúrta a fejét és ott sírt tovább. Annyira sajnáltam őt! Ha képes lettem volna rá, átvettem volna tőle azt a fájdalmat, amit most ő érez. De sajnos erre nem voltam képet.
- Talán jobb lenne, ha bevennél egy nyugtató - ajánlotta Carlisle.
Bella nem akarta, de én megkértem apámat, hogy hozzon neki egyet. Neki is jobb, ha pihen, talán akkor nem fáj neki annyira. Pár perc múlva apám már hozta is a gyógyszert, egy pohár víz kíséretében.
- Köszönöm - vettem ki a kezéből, majd bólintott és kiment az ajtón. - Gyere Bella, vedd be ezt! - ültettem fel az ágyban. Ő szófogadóan be is vette.
- Maradj itt velem, kérlek! - suttogta, s még szorosabban ölelt.
- Itt maradok, ne aggódj! Aludj csak, szerelmem! - pusziltam meg.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek, Bella!
U.i.: Na? :D Ugye, hogy hosszú lett? :D Remélem, kapok érte komikat, hogy mik az észrevételeitek stb. :D A következő nem tudom, mikor jön mert, ha minden igaz akkor 15-én megyek moziba HP-re, úgyhogy szerintem, majd csak Vasárnap v. Hétfőn! Még nem tudom. Ahogy időm, energiám és ihletem lesz! :D
U.i. 2: Nem tudom pontosan, hogy is van Billy betegsége igazából, mert csak annyit tudok, amit már leírtam egy külön bejegyzésbe, hogy fulladásos betegség és ez halált okoz - az internet szerint XD Próbáltam nem túl veszélyes betegséget kitalálni, így rákerestem neten és ez ,,jónak" tűnt! xoxo d.
2011. július 8., péntek
Díj!
Sziasztok!Huh, most nagy meglepetés ért! Régen kaptam már díjat, és íme itt egy újabb! Hatalmas köszönet érte: reni :) -nek! ♥
Akiknek tovább küldöm:
Szylu és Pupi: http://szypu.blogspot.com
Krisz: http://newsun-krisz.blogspot.com
Dorothy: http://darklikehell.blogspot.com
Na, csak ennyit szerettem volna! :D
Puszi: d.
U.i.: A friss úgy néz ki, hogy hétfőn jön, de ha mégsem akkor arról is szólok majd! :)
2011. július 7., csütörtök
2011. július 6., szerda
Bár kicsit megkésve, de mint a mondás is tartja, jobb később, mint soha!
Tehát mielőtt megint elfelejtem - :$ - a 32. fejezet képéjért köszönet Fanninak!
Kukkancsatok be hozzá! :)
http://fanni-robsten.blogspot.com
Puszi: d. ~
Tehát mielőtt megint elfelejtem - :$ - a 32. fejezet képéjért köszönet Fanninak!
Kukkancsatok be hozzá! :)
http://fanni-robsten.blogspot.com
Puszi: d. ~
2011. július 2., szombat
Félvérszerelem - 32. fejezet
Jó olvasást kívánok! :)+18
Narrátor szemszöge
Az egész Cullen család vadászni ment, kivéve Edward Cullen-t. Ő otthon maradt kedvesével, Bellával.
Esme és Carlisle Cullen külön váltak a többi Cullen-től, s így vadásztak.
Már mindenki végzett a vadászattal, mikor a kijelölt helyre mentek vissza, hogy megvárják Esme-éket. Egyszer csak Alice-nek látomása volt.
Egyből a kezébe vette a telefonját és hívta a seattle-i bútoráruházat, s rendelt egy francia ágyat.
- Kicsim, ezt miért kellett? - tette fel a kérést Jasper Alice-nek.
- Edwardnak szüksége lesz egy új ágyra - magyarázta, miközben a telefonján pötyögött.
- Edwardnak? - jött a kérdés most Emmett-től.
- Igen... Mit nem lehet ezen érteni?
- És mégis miért van szüksége Edwardnak egy új ágyra? - kérdezte most Rose.
- Oh, hát ez roppant egyszerű! Ugyanis Edward és Bella... - kezdte, de befejezni már nem tudta, újabb látomása volt.
- Igen? - kérdezte mohón Emmett, mikor ,,visszatért" közéjük Alice.
- Felejtsétek el, amit mondtam! - terelt a kis törpe.
- Tudod, hogy nem vagyunk képesek a felejtésre - heccelte Emmett. - És amúgy is felcsigáztál, tehát ki vele!
- Ha Edward megtudja, hogy elmondtam nektek, akkor kicsinál! - zsörtölődött Alice.
- Ne aggódj, kedvesem, nem engedem, hogy bántson! - mosolygott Jazz, Alice-re.
- Tudom, hogy te mindenkitől megvédesz - csókolta meg lágyan szerelmét.
- Elég az enyelgésből! Tehát, miért is kell Edwardnak új ágy? - türelmetlenkedett Em, mire feleségétől egy tarkón csapást kapott. - Au, cica, ezt most miért kaptam? - dörzsölte Emmett a tarkóját, holott nem is fájt neki az ütés.
- Csak! - húzta fel az orrát Rosalie.
Közben az eső is eleredt.
- Na, jó, menjünk haza, mert elázunk! - szólalt meg végül Emmett. - Úgysem tudom már meg, hogy minek is kell az az ágy.
- De gyorsan, mert elázik a hajam és tönkre megy a sminkem! - sipítozott Rose.
- Ne! - szólt gyorsan Alice.
- Miért ne, Alice? - kérdezte értetlenül Jasper.
- Mert... - dadogta Alice. - Na, jó, elmondom, de Ed nagyon ki fog akadni a látomásom szerint! - fújta ki hosszan a levegőt.
Alice gyorsan felvázolta, hogy mi a helyzet.
- Szóval azt akarod mondani, hogy Edward és Bella éppen... Hát ezt nem hiszem el! Látnom kell a saját szememmel! Az öcsi végre... - nem bírta tovább mondani, nagy hahotában tört ki.
- Emmett! Ne legyél már ilyen! - szólt rá Rose. - Inkább örülnöd kéne, hogy az öcséd végre boldog!
- Én örülök is! De... ezt még mindig nem hiszem el! - kacagott.
- Mit nem hiszel el, fiam? - csendült fel egy női hang. Mind a négyen felé fordultak.
- Hát, hogy a fiad... - és ekkor egy nagy csattanást lehetett hallani. - Au!
- Megérdemelted! - nyújtotta ki a nyelvét Alice, míg Jazz csak nevetett rajtuk.
- Mi van Edwarddal? - aggódott Esme.
- Semmi, ne aggódj! - nyugtatta Rose.
- Akkor? - kárdezte.
- Nem történt semmi baj, csak Edward számára kellett egy új ágy - magyarázta Jasper.
- Miért? - kérdezte még mindig értetlenül Esme.
- Edward és Bella... khm... közelebbről is megismerték egymást - fogalmazott finoman Jazz.
- Azt akarod mondani, hogy Edward és Bella... lefeküdtek egymással? - hitetlenkedett.
- Igen - válaszolta most Alice egy bólintás kíséretében.
Jazz érezte, hogy Esmet elönti a boldogság, hogy a fia is átélhette a gyönyört, mégpedig azzal, akit igazán szeret. Ha tudna sírni, most patakokban folynának a könnyei.
- Hol van Carlisle? - kérdezte hirtelen Rosalie.
- Sürgős esethez hívták be a kórházba, így hazament az orvosi táskájáért, meg a kocsiért - válaszolt Esme, még mindig örömittasan.
- Haza? - kérdezte Em, majd nagy nevetésben tört ki. - Hát... megnézném a fejét, mikor a ház közelébe ér és éppen a fia és szerelme nyögéseit hallja meg - nevetett tovább. Erre mindenki csúnyán nézett rá...
Közben a Cullen háznál:
Edward szemszöge
Szerelmem fölé gördültem, majd széttárt lába közé helyezkedtem. Amennyire csak tudtam, óvatosan hatoltam belé. Eddig minden jó - gondoltam. Még egy kicsit beljebb mentem, majd meghallottam szerelmem nyögését. De ez valahogy más volt... Mintha fájdalmasabb lett volna. Összeszedtem minden erőmet és kinyitottam a szemimet. Ekkor láttam meg kedvesem fájdalomtól eltorzult arcát. Azonnal megdermedtem és csak Bellára figyeltem.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, miközben a zihálásomat próbáltam csillapítani.
- Igen... - nyögte. - Csak adj egy percet - lihegte.
- Tudtam, hogy nem kellett volna belemennem! - mérgelődtem, s megpróbáltam lassan kicsúszni belőle, nehogy még nagyobb fájdalmat okozzak neki.
- Ne! - kulcsolta a lábait a derekamra Bella, s így húzott vissza magához. Ez azonban nem volt jó ötlet, mert tövig hatoltam belé és rám sem volt hatástalan eme cselekedete - felmorogtam.
- Bella... - nyögtem rekedtes hangon.
- Már nem is fáj. Kérlek!
A szemeibe néztem, de ott nem láttam mást csak színtiszta szerelmet és vágyat. Így hát elkezdtem lassan mozogni benne. Az első mozdulatomnál megrándult az arca, de nem szólt semmit, én pedig tovább mozogtam.
Annyira jó volt érezni, ahogy meleg lágyságában mozoghattam! Ahogy rejtett kis izmai férfiasságomra tapadtak, egyszerűen leírhatatlan érzést váltottak ki belőlem.
Egyre gyorsabban mozogtam benne, s már ő is élvezte, ezt a sikolyaiból és a nyögéseiből tudtam. Éreztem, hogy már közel van a beteljesüléshez, mert egyre többször nyögött fel, s a nevemet sóhajtozta, és gyakrabban jöttek az összehúzódások is, amit férfiasságomon éreztem. Nekem sem kellett már sok a gyönyörhöz, de ekkor meghallottam apám gondolatait, miszerint behívták a kórházba, ezért kellett hazajönnie.
Szólni akartam kedvesemnek, de hang nem jött ki a számon, így már csak arra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb átélhessem én is és Bella is a gyönyört. Így még gyorsabb tempóra váltottam, számat kedvesem szájára tapasztottam, ezzel is elfojtva gyönyörünk hangjait, s abban a pillanatban ért el minket a gyönyör, mikor egy hangos reccsenést hallottam.
Legördültem kedvesemről, őt a mellkasomra húztam, s mind a ketten hangosan ziháltunk. Csak ekkor tűnt fel hogy az ágykeret tört ketté. Ezen elnevettem magamat.
- Min nevetsz? - suttogta erőtlenül kedvesem.
- Nézd csak - mutattam az ágykeretre.
- Ezt te csináltad? - hüledezett.
- Látod, ennyire elveszed az eszemet, hogy már rongálok is - viccelődtem.
- Nem is hallottam, mikor eltört!
- Úgy látszik, mikor máshová összpontosul a figyelmed, nemigen érzékeled a külvilágot - csókoltam meg lágyan. Ekkor jutott eszembe, hogy apám füle hallatára lettünk egymáséi.
- Apám hazajött - közöltem kedvesemmel, mire ő ijedten nézett rám.
U.i.: Hát ez most nem lett annyira 18-as, de ennyi tellet tőlem, bocsánat! A kövi nem tudom mikor jön, de a következ fejezetek tényleg fontosak lesznek! Bár lehet, hogy még a következő annyira nem, még nem tudom! Ahogy a lépés kijön! :) Igyekszem a kövivel, addig is legyetek rosszak! :) Puszi, d. ~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)