Félvérszerelem - 33. fejezet

Hello! :D Igen itt a friss! :D Úgy volt, hogy Hétfőn hozom, de se Vasárnap, se Hétfőn nem érek rá, így úgy gondoltam, hogy ne kelljen sokat várnotok rá, így most hoztam! Remélem örültök! :D Ja és ez most a szokottnál jóval hosszabb lett! :D Kb. olyan mintha 2 fejezetet kapnátok most! :D

Edward szemszöge

- Tessék? - suttogta ijedten kedvesem. - Akkor hallotta, ahogy mi éppen...
- Igen - feleltem.
- Úristen! - ijedt meg még jobban.
- Ne aggódj, kedvesem! - nyugtattam.
- Még, hogy ne aggódjak? Edward az apád hallotta, hogy mi... mi... szeretkezünk! És még azt kéred, hogy ne aggódjak?! - csattant fel.
- Sh, nyugi! Fogd fel úgy, hogy még mindig jobb, mintha Jacob hallotta volna, nem?
- Igazad van - sóhajtotta. - De akkor sem fogok tudni többet a szemébe nézni ezek után! - Én erre csak felsóhajtottam.
- Bella figyelj! Szeretjük egymást, ez várható volt, hogy megtörténik kettőnk közt! Ez egy természetes dolog, szerinted ők nem szeretkeznek egymással? - mosolyogtam rá elnézően.
- De legalább nem hallom!
- De én igen! Az egész családomat rengetegszer hallottam már, amint éppen egymásnak esnek! - csattantam most fel én. Nem értettem Bellát. Miért kell ezt ennyire felfújni? - kérdeztem magamtól.
- Sajnálom, hogy kiakadtam, de ez olyan kínos - suttogta. Sóhajtottam. Most erre mit mondjak?
- Lemegyek reggelit készíteni, addig öltözz fel - ajánlottam.
- Rendben - bólintott. Megcsókoltam a homlokát, majd bementem a fürdőbe az alsónadrágomért, majd kivettem egy fekete pólót a szekrényből és már mentem is le.

Bella szemszöge

Tényleg nagyon kínosan éreztem magamat. Hiszen az apja hallotta, ahogy mi szeretkezünk! Ez nem olyan kis dolog, mint például, ha előttük csókolózunk! Tulajdon képpen igaza volt Edwardnak. Ők is szoktak szeretkezni. Nem is értettem saját magamat, hogy miért borultam ki ennyire. Azért még is csak ciki.

Sóhajtva szálltam ki az ágyból, majd bementem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet. Közben az órára esett a pillantásom és láttam, hogy már fél 11 lesz. Úristen, apám teljesen ki lesz akadva! Meg sem beszéltem vele, hogy ma itt alszok Edwardéknál! - sápítoztam. Úgy gondoltam, hogy most már úgyis mindegy, így amilyen lassan csak tudtam felöltöztem és lesétáltam a lépcsőn.

Edward szemszöge

Lementem a lépcsőn és apám zavart tekintetével találtam szembe magamat.

- Fiam, ne haragudj, hogy megzavartalak titeket, én nem tudtam, hogy ti éppen... hogy már itt tartotok - felelte zavartan. - Csak haza kellett jönnöm az orvosi táskámért! - mentegetőzött.
- Apa, nincs semmi baj - nyugtattam meg. - Engem nem zavar, csak Bella fújta fel a dogot.
- Igen, hallottam - mosolygott félszegen. - De most megyek, már így is késésben vagyok.
- Rendben.

Vámpírgyorsasággal felszaladt a dolgozó szobájába, majd egy perc múlva már a garázsban volt és már el is hajtott a kocsijával. Azt még hallottam a gondolatain keresztül, hogy örül neki, hogy már itt tartunk Bellával. Neki ugyanis csak az a fontos, hogy boldognak lássa a családját. Ezen elmosolyodtam. Mindig is önzetlen volt.

Időközben szerelmem is leért. Óvatosan körbe nézett, gondolom apámat kereste.

- Már elment - szólaltam meg, mire ijedten rám nézett. - Ne aggódj! - léptem oda az asztalhoz ahová leült, majd megsimogattam az arcát. - Palacsintát készítettem - közöltem vele.
- Remek! Azt annyira jól csinálod! Olyan istenien finom, hogy... Nincsenek rá szavak! - engedett fel kissé.
- Örülök, hogy ízlik! - nevettem, majd elé raktam az ételt. Én is leültem vele szemben és csöndesen falatoztunk. Már nagyjából az egészet megettük, mikor hallottam egy kis csipogást.
- Szerelmem, csörög a telefonod - mondtam neki, mire felugrott és már ment is fel az emeletre. - Azért a reggelit még befejezhetted volna! - kacagtam.

Bella szemszöge

- Azért a reggelit még befejezhetted volna! - hallottam még szerelmemet.

De nem törődtem vele, bementem a szobájába és egyből a telefonom után kezdtem kutatni. Mikor megtaláltam láttam, hogy 3 nem fogadott hívás és 2 üzenet van rajta. Mind apámtól érkezett. Megnyitottam, az első üzenetet.

,,Bella, kérlek, gyorsan gyere haza! Beszélnünk kell! Apád"

Miután ezt elolvastam megnyitottam a második SMS-t is, ami most érkezett.

,,Bells, kérlek amint elolvastad ezt az üzenetet, azonnal gyere haza! Nagyon fontos dologról van szó! Jacob"

Tényleg fontos lehet! - tűnődtem. Közben elindultam vissza le a konyhába, ahol szerelem már mosogatott.

Edward szemszöge

- Megeszed még a maradékot? - kérdeztem. Nem igazán figyelt rám, nagyon elmerülhetett a gondolataiban. - Bella?!
- Hm? - nézett rám zavartan.
- Megeszed még a palacsintát?
- Ja, nem köszi, elég volt! - még mindig furcsa volt nekem. Máskor ott nem hagyná a palacsintát!
- Mi történt? - kérdeztem.
- Apa háromszor hívott és két üzenetet is küldött, amiben azt kéri, hogy azonnal mennyek haza, miután elolvastam az SMS-t, mert nagyon fontos dologról van szó. Félek, hogy valami baj történt! - kezdtek el csorogni a könnyei.
- Nyugodj meg, szerelmem! Biztos nincs semmi baj, lehet, hogy csak annyi, hogy nem szóltál apádnak, hogy ma itt alszol! - bíztattam, miközben átölteltem és reméltem, hogy tényleg csak ennyi a probléma.
- Haza kell mennem - suttogta.
- Rendben, elkísérlek a határig!
- Nem szükséges! - erősködött.
- Biztos?
- Igen...
- Jól van - sóhajtottam beletörődően. Amíg ő felment összeszedni a cuccait, addig én elmosogattam a maradék tányért.
- Indulok, majd hívlak - adott egy csókot, majd elindult az ajtó felé. Még gyorsan utána mentem, majd megfordítottam és egy szenvedélyes csókot adtam neki. Belemosolygott a csókba, de egy kis idő után eltolt magától és kiment a kocsijához, majd beült és elhajtott.

Bella szemszöge

Nem akartam, hogy Edward elkísérjen, muszáj volt egy kis egyedüllét. Tényleg nagyon féltem, hogy valami baj van. Mi van, ha Billy-vel történt valami? - rémültem meg.

És, ha tényleg Edwardnak van igaza és csak azért borult ki apu, amiért nem szóltam neki, hogy ma náluk alszom? - gondolkodtam. Ettől a sok gondolkodástól csak megfájdult a fejem, így el is tereltem a gondolataimat.

Edward szemszöge

Felmentem, majd felvettem egy itthoni nadrágot. Megcsináltam az ágyamat is, de közben megrohamoztak az emlékképek. Ahogy szerelmemmel itt csókoltuk egymást, miközben én benne mozogtam... Már csak azt vettem észre, hogy egyre nehezebben vettem a levegőt. Mielőtt egy hidegzuhanyra lett volna szükségem, gyorsan befejeztem még az ágyat, majd kinyitottam az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő. De nem volt még olyan jó idő, még mindig csöpögött az eső, így egy 2 perc után be is csuktam az ablakot. Közben hallottam, hogy a családom már igen közel jár. Lementem hát a nappaliba, majd bekapcsoltam a TV-t. Egy perc után Emmett robbant be az ajtón, mögötte a többiekkel. Alice jött leghátul, igencsak összehúzva magát. Ezt nem értettem. Próbáltam a gondolataiban kutatni, de elrejtette előlem.

- Nahát! Itt az öcskös! - erre furcsán néztem rá.
- Neked is szia - morogtam, miközben leült mellém és a bal kezét átdobta a vállam felett a kanapé háttámlájára téve. - És ezt meg, hogy érted? Mégis hol lennék?
- Hát - nyújtotta el a szót - mondjuk Bellácskával a paplan alatt, egymásba gabalyodva! - nevetett. Már mindent értettem. - Na, mesélj csak öcsi! Tudod, hogy Emmett bácsinak mindent elmondhatsz! - húzogatta a szemöldökét, s az a tipikus kaján vigyor ott volt az arcán.
- Alice?! - szóltam neki fenyegetően, s közben még mindig Emmettel szemeztünk. A szemem sarkából láttam, ahogy még jobban összehúzza magát, majd Jasper, mellé lépett és átkarolta a vállát.
- Szóval mi is történt, míg mi vadásztunk?
- Semmi közöd hozzá! - vágtam rá.
- Jut eszembe! A kedves papa mit szólt, mikor meghallotta a nyögéseiteket? - próbált komoly arcot vágni, de a végén kirobbant belőle a nevetés és már a hasát fogta. Fenyegetően rámorogtam, majd Alice-re emeltem a tekintetemet és kérdőn néztem rá.
- Ne, haragudj Edward! - nézett rám boci szemekkel. - Kicsúszott a számon! - éreztem, hogy kezdek egyre jobban mérgesedni, de ekkor megcsapott egy erős nyugalomhullám. Olyan védtelennek tűnt Alice, hogy nem tudtam rá haragudni, így csak sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejemet.
- Ebben a családban tényleg nem lehet semmit eltitkolni - morogtam nagyon halkan az orrom alatt.
- Ugyan, mégis mit akarsz eltitkolni előlünk? - vigyorgott Emmett.
- Emmett! - morogtam fenyegetően. - Ne feszítsd a húrt! Úgy is tudod, hogy miről beszélek!
- Miről is pontosan? - vágott értetlen fejet.
- Arról, hogy lefeküdtem Bellával! Most örülsz? - robbant ki belőlem. Sajnos ehhez már Jasper képessége is kevés volt.
- De még mennyire! - kacsintott. A többiek meg csak nézték a kettősünket. Majd morogva felmentem a szobámba, de azt még hallottam, hogy Emmett nagyon jól szórakozik rajtam, s - minden bizonnyal - Rosalie tarkón csapja, mire ő feljajdult. Ezen nevetnem kellett.

Bella szemszöge

Már a házunk előtt voltam. Leállítottam az autót, majd bementem. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd papucsomba belebújva bementem a nappaliba. Ott azonban meglepő látvány fogadott. Az összes farkas bent volt a nappalinkban. Csoda, hogy mind befértek! - gondoltam, mire elmosolyodtam.

- Sziasztok! - köszöntem.
- Bells... - nézett rám könnyes szemekkel apa.
- Ne haragudj, tudom, hogy nem beszéltük meg, hogy tegnap is ott alszom Edwardéknál, de...
- Bells...
-...filmet néztünk és elrepült az idő én meg elaludtam, de nem fordul elő több ilyen, megígérem! - hadartam egy szuszra.
- Bella, Billy meghalt! - tört fel apámból. Ekkor ledermedtem. És mindenki minket, de főleg engem nézett.
- Hogy... hogy mondtad?
- Azért hívtalak ma és küldtem neked SMS-t, mert be kellett vinni a kórházba, de már nem lehetett rajta segíteni, megfulladt - válaszolt megtörten.
- Nem... - ráztam a fejem. - Az nem lehet! - tört fel belőlem a zokogás. Apa oda akart jönni hozzám, de én sarkon fordultam, és úgy ahogy voltam - papucsban, kabát nélkül - kirohantam az autómhoz, beültem, majd teljes gázzal elindultam.

Edward szemszöge

Az ágyamon feküdtem és Debussy-t hallgattam, mikor meghallottam egy autót. Annyira el voltam merülve a gondolataimba, hogy először azt hittem, Carlisle jött haza, de aztán felismertem Bella autójának zaját.

Nem értettem, hogy miért jött vissza - már nem mintha baj lenne - ezért lementem. A nappaliban mindenki ott volt. Kérdőn néztek rám.

- Ez Bella autója - válaszoltam a gondolataikra. Mindenki érdeklődve nézett rám.
- Úgy látszik Bellus nem bírja ki Edy nélkül! - nevetett Emmett. Én odamentem az ajtóhoz, s épp mikor kinyitottam megláttam Bella könnyes arcát. - Mi történt? - ijedtem meg, s kinyújtva felé karjaimat egyből belekapaszkodott és ott zokogott tovább.

Nem válaszolt, én pedig egyre jobban megrémültem. Már reszketett is, így beljebb húztam és a kanapéra ültettem. A családom is nagyon megijedt, még Emmettnek is elment a kedve a viccelődéstől.

- Bella, mi történt? - fogtam két kezem közé arcát, s a könnyeit törölgettem, de hiába mert újjak jöttek helyükre.
- Bi... - zihálta. - Billy... - nem tudta tovább mondani, újra kitört belőle a zokogás és hozzám bújt.

De nem is kellett többet mondania. Tudtam, hogy valami rossz történt vele. Reméltem, hogy nem az, amire gondolok.

Én kedvesem hátát simogattam, miközben ő még mindig reszketett. A családomra néztem, de mindenkin csak a szomorúságot láttam. Segélykérően néztem Jasperre, s ő egyből bólintott. Éreztem, hogy Bellán alább hagy a reszketés, majd már csak a szipogását lehetett hallani, végül teljese elernyedt a karjaimban. Az ölembe vettem, majd felvittem a szobámba, közben megköszöntem Jaspernak a segítségét.

Fent lefektettem az ágyamra, majd betakargattam és mellé feküdtem. Egy idő után hallottam, hogy jön egy autó és ebben már biztos voltam, hogy apámé. Amint beért, anya egyből rákérdezett Billy-re. Nem akartam hinni a füleimnek. Sajnos az történt, amire gondoltam. Billy tényleg meghalt. Szegény Bella, el sem tudom képzelni, min mehet most keresztül. Sajnos Jasper altatása nem hatott túl sokáig, Bella kb. fél óra után fel is ébredt.

- Edward - sóhajtotta nevemet.
- Itt vagyok - pusziltam meg a feje búbját.
- Szörnyű rémálmom volt! - kezdett bele. - Azt álmodtam, hogy Billy meghalt! De ez nem történhet meg, hiszen apukád ápolja és ő a legjobb orvos, ezt mindenki tudja!

Azt hiszi, csak álmodta az egészet! Istenem, hogy mondjam meg neki, hogy nem álmodott, a nagyapja tényleg meghalt? - siránkoztam magamban. Ráadásul apám is rosszul érezte magát, hogy Bella ennyire bízik benne, s mégsem tudta megmenteni Billy-t.

- Bella - szóltam neki fájdalmasan, mire rám nézett. - Nem álmodtál. Billy... Billy tényleg meghalt! - néztem rá szomorúan és éreztem, hogy nekem is könnyek gyűlnek a szemeimbe.
- Az... az nem lehet! - kezdett el könnyezni.
- Sajnálom - suttogtam fájdalmasan, miközben magamhoz öleltem, s ő újra zokogni kezdett. Hallottam, amint apám lépked felfelé a lépcsőn emberi tempóban. - Jön Carlisle - s nem sokkal rá egy kopogás után már nyílt is az ajtó.
- Sajnálom Bella - kezdte apám is megtörten. - Reggel, mikor sürgős esethez hívtak be, az Billy volt. Összetapadt a nyelőcsöve és már nem tudtam rajta segíteni, későn érkeztem. Annyira sajnálom Bella! - azt hitte, hogy az ő hibája.

Pedig nem, mind tudtuk, hogy ez egyszer be fog következni, apa még is magát hibáztatja. Szerelmem nem válaszolt, csak a mellkasomba fúrta a fejét és ott sírt tovább. Annyira sajnáltam őt! Ha képes lettem volna rá, átvettem volna tőle azt a fájdalmat, amit most ő érez. De sajnos erre nem voltam képet.

- Talán jobb lenne, ha bevennél egy nyugtató - ajánlotta Carlisle.

Bella nem akarta, de én megkértem apámat, hogy hozzon neki egyet. Neki is jobb, ha pihen, talán akkor nem fáj neki annyira. Pár perc múlva apám már hozta is a gyógyszert, egy pohár víz kíséretében.

- Köszönöm - vettem ki a kezéből, majd bólintott és kiment az ajtón. - Gyere Bella, vedd be ezt! - ültettem fel az ágyban. Ő szófogadóan be is vette.
- Maradj itt velem, kérlek! - suttogta, s még szorosabban ölelt.
- Itt maradok, ne aggódj! Aludj csak, szerelmem! - pusziltam meg.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek, Bella!


U.i.: Na? :D Ugye, hogy hosszú lett? :D Remélem, kapok érte komikat, hogy mik az észrevételeitek stb. :D A következő nem tudom, mikor jön mert, ha minden igaz akkor 15-én megyek moziba HP-re, úgyhogy szerintem, majd csak Vasárnap v. Hétfőn! Még nem tudom. Ahogy időm, energiám és ihletem lesz! :D

U.i. 2: Nem tudom pontosan, hogy is van Billy betegsége igazából, mert csak annyit tudok, amit már leírtam egy külön bejegyzésbe, hogy fulladásos betegség és ez halált okoz - az internet szerint XD Próbáltam nem túl veszélyes betegséget kitalálni, így rákerestem neten és ez ,,jónak" tűnt! xoxo d.