Amerikai álom - 16. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, sajnálom, hogy ilyen sokára, de munka mellett nem könnyű írni. Nem tudom, hogy mikor fogom tudni hozni a folytatást, de igyekszem! Jó olvasást kívánok! :) D. ~

+16

Amerikai álom - 16. fejezet

Eva szemszög

Egész nap figyelem Anne-t és Norman-t. Még mindig alig akarom elhinni, hogy van köztük valami. És én ezt eddig, hogy nem vettem észre? Most, hogy figyelem őket, már nekem is feltűnnek az apró jelek. Sejtelmes összenézések, véletlennek tűnő érintések, ártatlan összemosolygások.

Épp Andrew ingét kenem össze művérrel, mikor megakad a szemem rajtuk. Anne a pihenő lakókocsihoz igyekszik, mikor a kocsi mögül Norman elkapja a derekát és belepuszil a nyakába. Takarásban vannak, de innen, ahol én állok, nagyon is jól látni őket. Anne boldog mosollyal fordul felé, keresztbe fonja a karját a nyaka körül és megcsókolja őt. Teljesen elképedek, s észre sem veszem, hogy megáll a kezem munkája. Mint két szerelmes tini!

- Ezt nem hiszem el! - suttogom magam elé.

- Mi az? - kérdez vissza Andy.

- Az előbb... - de befejezni már nem tudom, Greg szakít félbe minket.

- Kész vagy Eva? - jön oda mellénk.

- Igen, egy perc, Greg! - válaszolom és folytatom a munkámat.

Greg elmegy, de mire visszafordulok Anne-ék felé, már nincsenek ott. Nagy sóhajjal térek vissza Andrew ruhájának az összekenéséhez.

- Minden rendben? - kérdezi Andy.

- Persze - mosolygok rá erőltetetten. - De azt hiszem, hogy igazad volt - vallom be kelletlenül. Nem válaszol, csak egy hatalmas vigyor terül szét az arcán. - Ettől függetlenül - váltok komoly hangra - még igenis elfogok beszélgetni velük! Még mindig nem hiszem el, hogy mégis, hogyan gondolták ezt!

- Tudod, kedvem lenne most megcsókolni téged - súgja felém - anyatigris - vigyorog.

- Na várj csak, kapsz te még ezért! - vigyorgok rá én is.

- Kész vagytok már? - türelmetlenkedik Greg.

- Igen, már kész vagyok! - válaszolom és ellépek Andrew mellől.

Sajnos minket nagyon is jól látnak a többiek, úgyhogy gyorsan összeszedem a cuccaimat és visszavonulok a jelmezes sátorba.

Norman szemszög

Megőrjít! Nem tudok másra koncentrálni, csak rá, abban a falatnyi kis sortban. Hogy gondolta, hogy ilyet vesz fel? Mindenki csorgatja utána a nyálát!

Az én karakteremnek most nincs szerepe, ezért van egy hosszabb szünetem, amit ki is használok. Tudom, hogy Anne éppen Lauren-nél járt sminkelni, de azután neki is lesz egy kisebb szünete, amit minden bizonnyal a pihenő lakókocsiban tölt majd el. Így hát én is oda megyek, takarásba húzom magam, s várok. Nem sokra rá Anne már meg is érkezik. Elkapom a derekát, s belepuszilok a nyakába. Még mindig takarásban vagyunk, szerencsére a lakókocsi messzebb, s úgy helyezkedik el, hogy az takarjon minket. Mosolyogva karolja át a nyakamat, s csókol meg, amit nem vagyok rest viszonozni.

- Hiányoztál! - súgja.

- Te is nekem, most viszont van egy kis szünetem - húzom magam után a kocsiba.

Amint beérünk, magam felé fordítom, megcsókolom és az ölembe kapom. Ijedten sikkant fel, de átkulcsolja a lábait a derekamon. Elindulok a kanapé felé, ledöntöm rá, s fölé helyezkedem.

- Mit csinálsz? - kuncog, még mindig a nyakát csókolgatom.

- Szeretlek! - válaszolom magától értetődően, de mikor Anne teste megfeszül, akkor esik csak le nekem is, hogy kétértelmű amit mondtam.

Abbahagyom a nyaka kényeztetését és mélyen a szemébe nézek. Az arcomra teszi a kezét, s kapkodva veszi a levegőt. Még nem mondtuk ki egymásnak, azt a bizonyos "sz" betűs szót, s bár az én szándékaim komolyak Anne felé, itt most mégsem úgy értettem, ahogyan azt az emberek szokták érteni. Én csupán csak kényeztetni, szeretni akartam őt.

- Anne... - húzódok kicsit távolabb, de a kezét még mindig az arcomon tartja.

- Sh, tudom, hogy nem úgy értetted - mosolyog, de ez most nem őszinte mosoly tőle. - Semmi baj - húz vissza magára egy csókra. Teljesítem a kérését, de újra elhúzódok.

- Szeretlek! - mondom ki, most már határozottan.

Látom a szemében, hogy meglepődik, nem tudja eldönteni, hogy ezt most komolyan mondom-e, vagy csak a pillanat hevében. Én azonban, ahogy kimondtam, már tudtam, hogy nagyon is komolyan mondom. Könny csillan a szemében.

- Én is szeretlek! - súgja.

Gyengéden csókolom meg újra, majd elkezdem feltolni rajta a pólóját. Elválunk egymástól, míg leveszem róla is meg magamról is a pólót. Végigpuszilom a mellkasát és a hasát, s lehúzom róla a sortot. Felnyögök a nadrágnak nem nevezhető anyag láttán.

- Ilyet nem vehetsz fel többet! - nézek rá szigorúan, mire elneveti magát. - Komolyan mondom! Ezt be kellene tiltani!

- Akkor mit vegyek fel ilyen melegben? - kérdezi nevetve.

- Egy kicsit hosszabb rövidnadrágot!

- Rendben - nevet fel önfeledten.

Megszabadítom magunkat a többi felesleges ruhadarabtól is, s komolyan nézek a szemébe.

- Komolyan mondtam az előbbit. Szeretni akarlak!

- Akkor szeress! - húz magához egy csókra, s a derekamra kulcsolja a lábait.

Nem sietek el semmit, gyengéd akarok lenni vele. Lassú csókolózásba kezdünk. Végig simogatom az egész testét, majd csókjaimmal is bejárom ugyan azt az utat. Visszatérek a szájához, odaigazítom magamat a bejáratához, s lassan, nagyon lassan belé hatolok. Mind a ketten felnyögünk az érzésre. Lassan kezdek el mozogni, nem sietek sehová. Az agyam egy hátsó zuga emlékeztet, hogy forgatáson vagyunk és nem érünk rá, mégsem sietem el. Ki akarom élvezni minden egyes pillanatát.

- Norman! - nyögi Anne.

Érzem az összehúzódásait, de nem adom még meg neki a gyönyört, el akarom húzni, ameddig csak tudom. Nem gyorsítok a tempón, ugyan olyan lassan, gyengéden mozgatom továbbra is a csípőmet. Kezdek már én is az őrület határára sodródni.

- Nem bírom tovább! - kérlel Anne.

Rátapadok a szájára, nyelvem ősi táncot lejt az övével, majd gyorsabb tempóra váltok. Érzem, hogy közel a vég mindkettőnk számára, így továbbra is Anne szájára tapadok, nehogy véletlenül meghalljanak minket. Egy utolsó mély lökés után mind a ketten elélvezünk, s egymás szájába nyögjük élvezetünket.

Miután normalizálódik a lélegzetünk, lassan kihúzódom Anne-ből. Szívesen heverésznék még itt vele, de félek, így is túl sokáig voltunk távol. Egyikünk sem akarja, hogy bárkinek is feltűnjön ez. Egy utolsó mély csókot váltva elkezdünk felöltözni. Még éppen időben, mert kopognak az ajtón.

- Norman, itt vagy? - hallom meg barátom hangját.

- Igen - kiáltok ki. Résnyire kinyitja az ajtót, de nem jön beljebb.

- Nem megyek be, mert gondolom nem egyedül vagy, de jó lenne ha sietnétek, Greg már keres téged - szól be a résen.

- Máris megyek - szólok oda neki. - Várj meg az ajtó előtt, kérlek!

Nem válaszol, csak visszacsukja az ajtót.

- Csodálatos voltál! - fogom két kezem közé az arcát és megcsókolom. - Szeretlek! - mondom ki most már nyugodtan, teljes szívemből komolyan gondolva.

- Én is szeretlek!

- Este szeretnék veled beszélni - nézek komolyan a szemébe. - Most viszont várj 5 percet, és majd utána gyere ki!

- Rendben - váltunk még egy utolsó csókot, majd kilépek a lakókocsi ajtaján.

Andrew ott vár rám, ahogyan kértem. Látom a vigyort az arcán, de nem foglalkozom vele, csak én is elvigyorodom.

~~~

Este 8-kor már a szálloda különtermében vagyunk és Emily-t búcsúztatjuk, akinek a karaktere meghal a sorozatban, így neki véget ér a forgatás, s repülhet haza. Nem mondom, hogy bánom, sőt egy kicsit örülök is neki, így legalább nem fog a nyakamra járni. Bár ha jobban belegondolok, az utóbbi időben egyáltalán nem közeledett felém.

Én korábban leértem az étterembe, mint Anne, így nem tudtunk közvetlen közel ülni egymáshoz, de azért így is jól láttuk egymást. Andrew, Lauren és Steven társaságával ültem, mikor Greg és Frank álltak fel a poharukat kocogtatva. Mindenki elhallgatott, s feléjük fordult.

- Egy kis figyelmet kérnénk! - szólal fel Greg. - Mint tudjátok, ez a vacsora most Emily búcsúvacsorája. Szeretném elmondani, Emily, hogy nagyon fogsz nekem hiányozni! Szerettem veled forgatni, és a karakteredet is kedveltem. Kár, hogy Frank kiírta a sorozatból - néz rá fejcsóválva, mire mindenki felnevet. - Lényeg a lényeg, hogy nagyon szeretünk és hiányozni fogsz nekünk! - emeli a magasba a poharát Greg, majd átadja a szót Franknak. Ő is elmond pár szép szót Emilyről, megtapsoljuk őket, majd Emily is feláll.

- Köszönöm szépen a kedves szavakat! Nem akarom tovább rabolni a szót, csak szeretnék én is köszönetet mondani nektek! A családom lettetek és nagyon fogtok nekem hiányozni! - törli meg a szemét. - Melissa - fordul a sorozat Carol-ja felé. - Olyan voltál nekem, mint az igazi anyukám. Hozzád mehettem, bármi bajom volt, neked mindig volt egy kedves szavad hozzám! Köszönöm! - majd Lauren felé fordul. - Lauren! Akárcsak Beth-nek Maggie, nekem te voltál a testvérem! Nagyon fognak hiányozni azok a csajos esték, mikor egy pohár bor mellett kitárgyaltuk a problémáinkat. Remélem azért tartani fogjuk a kapcsolatot! - utána felém fordul. Jaj ne! - nyögök fel magamban, de ál mosollyal nézek rá. - Norman! Imádom a karakteredet és szerettem a veled való forgatást is. Bár az utóbbi időben nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, azért én még most is kedvellek. És kérlek add át üdvözletemet a fiadnak is! - néz a szemembe, majd elfordul tőlem.

A továbbiakban nem figyelek már rá, az egész testem megfeszül. Anne felé kapom a fejem és látom, ahogy sietősen a mosdók felé veszi az irányt. A többiek zúgolódnak, mindenki befejezte már a vacsorát, zene csendül fel és sokan egyből táncolni kezdenek. Emily felé veszem az irányt.