Breaking Dawn

Sziasztok! Nem, ez még nem a friss, de hamarosan lesz - TALÁN! - hétvégén, de nem ígérem! :$ Most viszont arra gondoltam, hogy aki esetleg már látta a BD-t, - mint ahogyan én is, ugyanis ma néztem meg és iszonyatosan jó volt és nagyont tetszett - az esetleg leirhatná IDE, EZ ALÁ A BEJEGYZÉS ALÁ a véleményét és esetleg megbeszélhetjük, kinek mi tetszett, stb. Nekem van Edwardos nyakláncom, meg poharam is! :D :$ Nos, aki szeretné megosztani velem a véleményét, örömmel várom a komit és természetesen válaszolok rájuk!

De, aki nem látta még a BD-t, az ne olvassa el az esetleges kommenteket a spoilerek miatt!

A frissről csak annyit, hogy a következő fejezet(ek) nagyon fontosak és váratlan esemény fog következi, tehát szeretném jól megírni, már amennyire az időm engedi! :\ Elnézést, hogy ennyit kell rá várnotok - főleg, ha van még aki olvas -, de tényleg fontos rész jön!

Várom a kommenteket! :)

Puszi, d.

Félvérszerelem - 39. fejezet

Sziasztok! Először is nagyon sajnálom, hogy csak most van friss, de mint mondtam beteg voltam és rengeteget kellett pótolnom! És bár most őszi szünet van, mégsem állhatok le a tanulással, mert első órán töri dogát írok egy nehéz anyagból :\ Tényleg sajnálom, hogy csak most van friss!:(
Mindenesetre jó olvasást! :) Puszi, d.


Edward szemszöge

Bella hamar elaludt és már nekem sem kellett sok, hogy átlépjek az álmok birodalmába, mikor nagy csattanást hallottam, majd azt, hogy Esme és Alice a nevemet kiáltják. Erre persze Szerelmem is ébredezni kezdett, de mielőtt ténylegesen felébredt volna, elkezdtem újra dúdolni az altatódalát. Miután visszaaludt felöltöztem és lementem a többiekhez, akik aggódva néztek rám.

- Mi történt? - kérdeztem.
- Halványodik a jövőd, Edward! Már alig látom! - idegeskedett Alice. Kérdőn néztem rá. Nem értettem, hiszen eddig sem mindig látta, mikor Bellával voltam. - Nem érted, Edward!? Kezd eltűnni a jövőd! Eddig mindig visszajött, mikor Bellával voltál, de most nem! Azt látom, hogy elmész Bellával a határig, de onnantól semmi! - sipította.
- Nyugodjatok meg! Ez biztos azért van, mert Bellával megyek és ha összefonódik a ,,sorsunk" a farkasokkal, akkor elveszíted annak a személynek a jövőjét - nyugtattam meg családomat, de ez épp' az ellenkező hatást érte el.
- Hogy mit csinálsz?! - hangzott mindenkitől a kérdés.
- Fiam, ne érts félre, de szerintem ez nem jó ötlet! - nézett mélyen a szemeimbe apám.
- Nem hagyom magára Bellát - jelentettem ki.
- És Jacob tudja már, hogy át akarod lépni a határt?
- Még nem - sütöttem le szemeimet.
- Szerintem nem kéne galibát okozni - jött oda hozzám anya.
- Szeretem Bellát, az életemnél is jobban és bármi is történjen, nekem mellette a helyem - néztem családomra.
- Edward, mi csak... - kezdte apám, de befejezni már nem tudta, ugyanis az emeletről Bella zihálását és hangosan dübörgő szívverését lehetett lehallani.

Nem tétlenkedtem, azonnal felrohantam a szobánkba. Szörnyű volt így látni Bellát. A homlokán verejtékcseppek, a takaró összegyűrve körülötte és ő maga zihálva forgolódott. Újabb rémálom - ért utol a felismerés.

- Bella! Szerelmem, kérlek, ébredj fel! - rázogattam.
- Edward! - nyögte, majd a nyakamba kapaszkodott és elkezdett zokogni.
- Sh, nincs semmi baj! Itt vagyok, nyugodj meg, kérlek! - csitítgattam.
- Nagyon rossz volt! - zokogta. - Azt... azt álmodtam, hogy... mindenki magamra hagyott. Először Billy, aztán apám, Alice, Te... Magamra maradtam a nagy ürességbe, minden fehér volt és minél gyorsabban futottam, annál sötétebb lett a tér, míg végül csak a feketeség maradt - szorított még mindig magához.
- Sh, ne aggódj, én soha nem hagylak magadra! - biztosítottam.
- Szeretlek! - nézett rám könnyáztatta tekintettel.
- Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban! - csókoltam homlokon. - Gyere, próbálj meg aludni még egy kicsit, holnap nehéz nap vár ránk! - húztam magammal az ágyba, miután megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól.

~*~*~*~

Reggel arra keltem, hogy Bella mocorog mellettem, majd a fürdőbe rohan. Azonnal utána mentem. A WC előtt térdelt és öklendezett, de nem sok minden volt, amit kiadhatott volna magából.

- Jaj, Kedvesem! - nyúltam érte.
- Sajnálom, hogy ennyi baj van velem! Újabb rémálmom volt, és mikor felébredtem hányingerem volt - bújt hozzám.
- Nincs semmi baj! Most viszont jobb lenne, ha megmosakodnál, addig készítek egy kis reggelit, utána pedig... - hagytam félbe a mondatot.
- Rendben - suttogta.

~*~*~*~

Már a határnál voltunk és Jacobot vártuk. Szerelmem erősen kapaszkodott belém és maga elé bámult.

- Mi a baj, Kicsim? - emeltem fel a fejét.
- Az álmom... Hogy mindenki magamra hagy...
- Sh, ne beszélj butaságokat, kérlek! - néztem a szemeibe.
- Annyira félek! - suttogta.
- Nem kell! Itt vagyok veled! - suttogtam én is, majd megcsókoltam, pont mikor megérkezett Jacob. Azonnal elengedtem Bellát.
- Sziasztok... - köszöntött. Nagyon megváltozott. Teljesen magába volt zuhanva. Sajnáltam őt, hisz' mégiscsak az édesapját vesztette el.
- Apa! - rohant felé Bella, majd szorosan megölelték egymást. Hallottam, hogy Bella újra zokogni kezd, de egy-két könnycseppet Jacob arcán is elcsíptem.
- Bells! - sóhajtott fel Jake is.

Percekig is így állhattak, mikor is Szerelmem elengedte édesapját, felém fordult, majd vissza Jacobhoz.

- Apa, szeretném, ha megengednéd, hogy Edward is ott legyen a temetésen - kérlelte.
,,- Végül is ennyit még megengedhetek nekik, ha már egyszer el..." - gondolta Jacob szomorúan, de a gondolat végét nem hallottam, mert rám kapta tekinteté és ezután már próbálta elrejteni előlem a gondolatait. Nagyon furcsa volt.
- Rendben - egyezett bele. - A házunknál találkozunk - adott egy puszit Bella arcára.

Beültünk az autómba, majd követtük Jacobot.

- Nagyon hamar belement - jegyezte meg Kedvesem.
- Elég furcsák voltak a gondolata, de mindezek ellenére úgy érzem, hogy kezdi elfogadni a helyzetet - szorítottam meg a kezét.
- Hogy érted, hogy furák voltak a gondolatai?
- Nem tudom, de valamit próbál elrejteni előlem. Arra gondolt, hogy ennyit még megengedhet nekünk, de aztán megszakadt a gondolatmenet.

Szerelmem csak sóhajtott, ezután már csendben tettük meg azt a pár perces utat a házig. Most gondoltam csak bele jobban, hogy még sosem jártam Belláéknál és még sosem láttam a szobáját. Sőt La Pushban sem jártam még, ha már itt tartunk. De nem ez a megfelelő alkalom, hogy megkérjem Bellát, vezessen körbe La Pushban és a házukban.

A házban mindenki ott volt, még Lily és Nathalie is, amin nem kicsit lepődtünk meg Bellával. Aztán kiderült, hogy Embry bevéste őt.

Seth kedvesen üdvözölt, ahogy Lily és Nathalie is, de a többiek csak morgásokat hallattak, amit meg is értek, mégsem érdekelt most.

~*~*~*~

Szerelmem az egész temetést végig sírta, amit meg is értek. A mellkasomba temette az arcát, míg rászórták a földet a koporsóra. Próbáltam csitítani, de csak tovább sírt. Aztán megláttam Jacobot és a szívem összefacsarodott. Tudtam, hogy neki is szüksége van a támaszra, így elengedtem Bellát, aki rögtön megértette, mit akarok és odalépett az apjához, majd szorosan egymásba kapaszkodtak.

A temetés maga szép volt. Látszik, hogy mennyi ember szerette Billyt. Rengetek koszorú volt a sírhely körül, köztük az enyém is a Cullen család nevében, amit még Alice rendelt meg, dupla annyi pénzért, ugyanis fél órával később már nálunk volt a koszorú.

A pap sem beszélt sokat, nem futotta le a felesleges köröket, lényegre törő volt, mégis szép és tökéletes beszédet mondott.

Mikor a részvét nyilvánítás volt, Bella már visszajött hozzám és úgy fogadta a sok embert. Odamentem Jacobhoz, hogy személyesen is részvétet mondjak, aztán Bella mögé álltam, míg ő fogadta az embereket. Lilyvel és Nathalival újra összeborultak és úgy sírtak. Ha nem ilyen helyzetben látom őket, még meg is mosolyogtam volna az elém táruló képet.

Aztán Bella elé lépett egy számomra nem kívánatos személy, Shane. Bella persze őt is szívélyesen átölelte. Shane keze pedig lecsúszott Bella hátáról a csípőjére, amit nem hagyhattam, így feléjük léptem egyet figyelmeztetésként és egy halk morgás is elhagyta a számat. Shane rám villantotta a szemét, majd egy gúnyos mosoly kíséretében még megsimogatta Kedvesem arcát és tovább állt. Ekkor vettem csak észre, hogy pár farkas minket néz és ugrásra készen álltak, miközben csúnyán néztek rám. Nem akartam bajt, így visszább fogtam magamat. De hát mégis mit csináljak?! Nem szeretem, ha elveszik tőlem azt, ami az enyém!

~*~*~*~

- Biztos, hogy rendben leszel? - aggodalmaskodtam, már a Black ház előtt állva.
- Igen és köszönöm, hogy mellettem voltál! - ölelt át Kedvesem. - De most már jól leszek és apámnak is szüksége van rám. És amúgy is, Lily és Nath is itt lesznek pár napig, majd ők elszórakoztatnak - próbált meg egy mosolyt összehozni.
- Ha bármi van, vagy rosszat álmodtál, azonnal telefonálj!
- Rendben!
- Nagyon szeretlek, Szerelmem!
- Én is, Edward! - sóhajtotta, majd egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Nem akartam magára hagyni Bellát, de tudtam, hogy igaza van, mégis féltettem őt. De nem tehettem mást, mint beülni a kocsimba, majd a Cullen-ház felé venni az irányt.

Happy Halloween!

Boldog Halloween-t minden kedves olvasómnak! :)
Puszi: d.

Nos...

Hali! A szavazás lezárult és nagyon szoros! A mostani elrendezés nyert, de mivel az előzőre is sokan szavaztak, így tényleg nehéz dolgom van! Nem tudom, hogy mit csináljak, mert nekem mind a két variáció tetszik, de most ezt már megszoktam és ez jobban tetszik! Már rég le akartam cserélni a kinézetet. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy most marad ez és majd idővel ha megunom vagy valami, akkor visszaváltok. Remélem, azért ez nem gátol meg az olvasásban titeket! :$

A frissről csak annyit, hogy betegen voltam itthon, és bár időm lett volna, de energiám nem volt írni, és holnaptól megyek suliba, szóval a lemaradásokat is be kell pótolnom, így nem tudom mikor tudok hozni frisst, esetleg hétvégén, de nem ígérek semmit! :\

További szép hetet és legyetek rosszak! ;)

Puszi; d.

12. díj!

Köszönöm szépen ezt a gyönyörű díjat Dórynak! Hihetetlenül tetszik ez a díj! Olyan jól megszerkesztette, imádom! Mégegyszer nagyon szépen köszönöm! ♥

Nos, ehhez a díjhoz nincsenek szabályok, így akiknek ajánlanám:

- http://valamimelyenbennem.blogspot.com

- http://reni-twilight-fanfic.blogspot.com

- http://theresalwaysasecondchancetobehappy.blogspot.com

Kérlek, szavazz!

Sziasztok! Úgy gondoltam, kicsit válatoztatok a kinézeten! Bár még nekem is kicsit fura az új elrendezés, de szeretném tudni a ti véleményeteket is! Éppen ezért tettem ki BAL oldalra, az eddigi szavazatok ALÁ egy újabb szavazást. Szavazzatok, kérlek, hogy melyik elrendezés tetszik jobban! A mostani, hogy két oldalt van, vagy az előző, hogy csak jobb oldalon volt az oldal sáv? Csak azért szeretném tudni, mert ha esetleg az előző jobban tetszett akkor visszacserélem! :) 10.17-ig tudtok szavazni! :) Előre is köszönöm! :) Puszil: d.

Félvérszerelem - 38. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a frisst, de tényleg nincs időm írni! :\ Mindenesetre jó olvasást! :) Ja, és +18-as a fejezet! :D Puszi, d.

Edward szemszöge

Mikor megláttam Jacob nevét villogni a telefonomon, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Féltem... Féltem, hiszen azt mondta, akkor hív, ha tud valami pontosat. Féltem, mert nem akartam, hogy elrontsa valami, vagy valaki ezt a boldog napot. És féltem, hogy Bella megint magába zuhan.

Bella is észrevette, hogy valami nincs rendben velem, mert aggódva nézett.

- Mi az? Ki hív? - kérdezgetett.

Megráztam a fejemet, majd a fülemhez emeltem a telefont.

- Igen? - remélem, nem lehetett kihallani a hangomból a félelmet.

- Én vagyok az - szólt bele megtörten a telefonba Jacob. - Holnap délben lesz a temetés... Megtennéd, hogy elhozod 11-re Bellát a határig?

- Természetesen - nyögtem ki nehezen.

- Köszönöm és sajnálom, Edward. Annyira sajnálom!

- Mégis mit? - de választ már nem kaptam rá.

Nem értettem, hogy mit sajnál. De nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Most Bella jobban érdekelt. Nem mertem a szemébe nézni. Pedig muszáj lesz neki elmondanom. De mégis, hogyan tudnám vele kíméletesen közölni a hírt?! Istenem, most segíts rajtam! - gondoltam megrökönyödve kissé.

- Mi történt? Ki keresett? - hallottam meg Szerelmem halk hangját.

- Kicsim... - néztem rá gyötrődve.

- Edward megijesztesz!

- Gyere, üljünk le egy padra - húztam magammal.

Miután leültünk, azon gondolkoztam, hogy miként mondjam el Bellának, hogy holnap lesz a temetés. Szerelmem azonban nem volt olyan türelmes, hogy megvárja, míg magamtól kezdek bele. Ismét rákérdezett, hogy mi történt.

- Figyelj rám, kérlek! - fogtam két kezem közé arcát. - Az előbb édesapád hívott, hogy... - csuklott el a hangom.

Hiába, engem is megviseltek a dolgok. Bella azonban rájöhetett, hogy valami rossz dolgot közölt velem az apja, mert egyből könnyek gyűltek a szemébe.

- Mit mondott? - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

- Holnap délben lesz a temetés és megkért, hogy vigyelek el a határhoz.

Itt már nem bírta tovább, keserves zokogásban tört ki. Sokan megbámultak minket, de nem érdekelt. Ültünk még ott 10 percig is talán, mikor Kedvesem kikászálódott az ölelésemből.

- Vennem kell egy ruhát holnapra - nézett rám.

- Rendben, gyere, menjünk.

Bella egy gyönyörű fekete ruhát választott magának. Nem volt pántja se, így vett még hozzá egy fekete kis bolerót. Mondtam neki, hogy kifizetem, de ragaszkodott hozzá, hogy ezt most ő vegye meg. Megértettem, így hagytam, had fizesse ki ő.

Láttam Bellán, hogy legszívesebben most otthon lenne, és csak sírna, így egy szó nélkül tereltem ki a parkolóba, hogy hazamehessünk.

Ahogy hazaértünk, Bella egyből a fürdőbe zárkózott. Tudtam, hogy magányra vágyik, de nagyon nehezen türtőztettem magamat, hogy ne mennyek utána. Hallottam, amint megengedi a vizet és ezzel együtt a sírás is előtört belőle.

Hogy eltereljem kicsit a figyelmemet, küldtem egy sms-t Alice-nek, hogy hazajöttem Bellával. Persze rögtön meg is érkezett a válasz és méltatlankodni kezdett, hogy még akart venni Bellának pár cuccot, de így nem tud. Nem válaszoltam rá.

Bella már vagy negyed órája bent van a fürdőben és még most is hallom, hogy sír. Nem bírtam magammal, utána mentem.

Ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam Kedvesem mögé a zuhanyzóba. Gyengéden vontam magamhoz testét, fejét hátrahajtotta a mellkasomra. A kezembe akartam nyomni a tusfürdőből, mikor Szerelmem hátrafordult és hihetetlen vehemenciával csókolni kezdett. Nem tagadtam meg tőle a viszonzást.

- Azt akarom, hogy szeress, Edward! Nem akarok most semmi másra gondolni, csak veled szeretkezni! - majd ismét az ajkaimra tapadt. Percekig ízlelgettük egymás ajkát, de aztán elszakadtam tőle.

- Szeretlek! - suttogtam ajkaira, majd újra birtokba vettem.

Lágyan kóstolgattam őt, miközben kezem felfedezőútra indult el a testén. Először a melleit érintettem meg finoman, de mikor Bella beleharapott a számba kicsit erősebben szorítottam meg, mire felnyögött, ezzel az én vágyaimat is tovább korbácsolva.

Elszakadtam Szerelmem ajkaitól, hogy levegőhöz juthassunk. Miután magamba szívtam egy kis oxigént, Kedvesem nyakára hajoltam vissza. Lágy puszikkal halmoztam el az érzékeny bőrfelületet, majd óvatosan, hogy ne tegyek kárt benne, de még is élvezze, beleharaptam a nyakába, mire felsikoltott élvezetét kimutatva. Ölét is nekem nyomta, ezzel belőlem is kitört az első nyögés.

Combjai alá nyúlva emeltem fel magamhoz Kedvesemet, majd a csempének döntöttem a hátát. Újra az ajkaira hajoltam, egyik kezemmel Bellát tartottam a fenekénél fogva, míg a másikkal felvált izgattam a mellbimbóit, újabb nyögéseket kicsalva belőle.

Ő sem tétlenkedett, ütemesen lökte felém csípőjét és a hátamon is végigkarmolt, ami egyáltalán nem fájt. Egy idő után azonban már nem bírtam elviselni, ahogy ingerelt. Elszakadtam Szerelmem ajkaitól és lihegve fogtam le a csípőjét. Csibészes mosolyt villantott rám, majd hirtelen a kezét éreztem meg magamon. Felmorogtam és most már én nyomtam a csípőmet Belláéhoz. De nem egy gyors menetet akartam, így talpra állítottam Kedvesemet és elé térdeltem.

Tudta, hogy mire készülök, mert izgatottan felsikkantott. Puszikkal halmoztam el a köldökénél való részt, majd alhasát, egyre lejjebb haladva. Egyik ujjamat hüvelyéhez vezettem és ott izgattam. Felnéztem Szerelmemre és ő esdeklődve nézett le rám. Nem akartam nagyon kínozni, de a kisördög csak bennem volt. Egyből két újamat nyomtam belé, mire a teste megvonaglott a hirtelen jött ,,támadástól". Felsikoltott és a teste tovább rángatózott. Alig tudtam a kezemmel izgatni, a hajamba tépett és az öléhez húzta a fejemet.

Engedelmesketem akaratának és nyalni kezdtem. Alig bírtam megtartani Kedvesem testét. Utoljára egy mélyet nyaltam belé, majd megszívtam a csiklóját és sikítva elélvezett. Felegyenesedtem és magamhoz öleltem még mindig reszkető Kedvesemet. Puszikkal halmozta el a nyakamat, majd a fülem mögötti területre tért át és ott szívta meg a bőrt. Nagyon jól tudta, hol és hogyan érjen hozzám, hogy teljes mértékben élvezzem, amit csinál velem.

Lassan áttért a mellkasom csókolgatására, egyre lejjebb haladva. A hasam aljánál megállt és ott hintett be apró puszikkal. Keze jóval előrébb járt. Ütemesen mozgatta kezét rajtam, míg a szájával csak puszilgatta a hasamat. Szép lassan juttatott fel a csúcsra. Nem akartam, hogy idő előtt végem legyen és már épp felhúztam volna magamhoz Bellát, mikor bekapott a szájába és nagy vehemenciával kezdett kényeztetni a kezével és szájával egyszerre.

Hirtelen értem el a csúcsot és már nem tudtam ellene semmit sem tenni. Még utolsó józan gondolatommal elengedtem Bellát és a falba vertem az öklömet, miközben hörögve adtam át magam a megsemmisítő gyönyörnek. Szerelmem csókolgatása hozott vissza a valóságba, de még szinte így is csillagokat láttam.

Miután sikerült magamhoz térni, felemeltem Bellát és újra a csempének támasztottam a hátát és óvatosan beléhatoltam. Mindketten felnyögtünk. Tovább akartam húzni a pillanatot, de Szerelmem nem így gondolta, mert megmozdította a csípőjét. Újabb nyögés szakadt fel belőlem, majd elkezdtem a ritmusos mozgást. Egymást csókolva űztük a gyönyört. Eleinte gyengédek voltunk mind a ketten, de ahogy közeledett a gyönyört, mi is egyre vadabbak, szenvedélyesebbek lettünk. Bella végigkarmolta a hátamat, én pedig a melleibe markoltam.

Éreztem, hogy nem kell már sok a beteljesüléshez, így még gyorsabban kezdtem mozogni. Bella beleharapott a nyakamba, majd megéreztem összehúzódásait. Löktem magamon még párat, ezzel mélyebbre kerülve Kedvesemben, majd a falnak préselve testét, hörögve élveztem el benne.

Még lemosdattuk egymást, majd az ágyban bújtunk össze.

~*~

Bella altatódalának a vége felé jártam már, mikor felemelte a fejét a mellkasomról és komolyan nézett a szemembe.

- Tudom, hogy önzőség, amire most megkérlek és tudom, hogy ezzel minden bizonnyal bajba keverlek téged is, de magamat is, de szükségem van rád - suttogta. - Gyere velem holnap a temetésre, kérlek! - lábadt könnybe ismét a szeme.

- Soha nem hagynálak magadra, főleg nem egy ilyen helyzetben! - töröltem le a könnyeit.

- Köszönöm! - majd visszafektette a fejét előző helyére. - Szeretlek, Edward!

- Szeretlek, Bella!

Majd újra dúdolni kezdtem az altatódalát.